II. Szlovákia
1.
A Független Magyar Kezdeményezés
nyilatkozata
Csehszlovákiában 1989. november 18-án
megalakult a Független Magyar Kezdeményezés. Alapító tagjai Szlovákiában
élõ magyar írók, mûvészek, pedagógusok, tudományos és kulturális
dolgozók, mûszaki értelmiségiek, munkások.
A Független Magyar Kezdeményezés célja az
alulról építkezõ demokratizációs folyamat támogatása Csehszlovákiában,
az össztársadalmi dialógusba való bekapcsolódás, a magyar nemzeti kisebbség
képviselete ebben a párbeszédben.
A Független Magyar Kezdeményezés
szolidaritását fejezi ki a sztrájkoló diákokkal és mûvészekkel. Támogatja
az Obèianské fórum (Polgári Fórum) és a Verejnos proti násiliu
(Nyilvánosság az Erõszak Ellen) tevékenységét és programját. Felhívja a
Csehszlovákiában élõ magyarokat, hogy aktív részvételükkel támogassák
ezen szervezetek prágai és pozsonyi felhívását.
A Független Magyar Kezdeményezés követeli:
1. A politikai foglyok és az elmúlt
napokban letartóztatottak azonnali szabadon bocsátását!
2. Mindazok azonnali lemondását, akik
felelõsek a tüntetések szétveréséért és a politikai párbeszéd
meghiúsításáért!
3. Demokratikus alkotmány kidolgozását!
4. Szabad választásokat!
Határozottan visszautasítjuk azt az 1989.
november 20-án kiadott hivatalos közleményt, mely szerint a csehszlovákiai
demokratizációs folyamat a CSKP vezetésével már rég elindult, és a
rendõrség november 17-i beavatkozása jogos volt. Elutasítjuk az
ellenzéki erõk negatív minõsítését a vezetés részérõl.
A demokratizációt támogató erõk
közös fellépésére van szükség társadalmunk akaratának érvényesítéséhez.
1989. november 20.
Szabadság és felelõsség. A Magyar Polgári Párt programja.
MPP, Pozsony, 1992. 102.
2.
A Független Magyar Kezdeményezés elvi nyilatkozata
A Független Magyar Kezdeményezés a hatalmi
szervektõl független, alulról építkezõ állampolgári
kezdeményezés. Folytatója kíván lenni mindazon politikai, társadalmi és egyéni
törekvéseknek, amelyek az elmúlt évtizedekben a független, autonóm gondolkodást
és magatartást képviselték a hatalmi önkénnyel szemben. Magáénak vallja Európa,
ezen belül Csehszlovákia polgárjogi mozgalmainak eszmeiségét, demokratikus és
szabadelvû hagyományait, a Közép-Európa erkölcsi megújhodását
sürgetõ törekvéseket, mindazokat az erõket, amelyek Csehszlovákia
Európába való integrálásán fáradoztak.
Elõdjének tekinti a Csehszlovákiai
Magyar Kisebbség Jogvédõ Bizottságát, mint az elmúlt két évtizedben a
magyar kisebbség egyetlen független érdekvédelmi kezdeményezését. Ugyanakkor
kinyilvánítja, hogy nem kíván annak helyébe lépni, mert úgy véli, az egyéni és
kollektív jogok védelmének erre a formájára a jövõben is szükség lesz.
A Független Magyar Kezdeményezés tagad
minden totalitárius ideológiát.
Tagadja, hogy a közösségiség és
egyenlõség eszméje jogosult lenne az egyéni szabadság bárminemû
korlátozására.
A Független Magyar Kezdeményezés a modern
individualizmus és liberális humanizmus híve. Olyan tagolt, autonóm társulási
és közösségi formák kialakítását sürgeti, amelyeket tagjai önként vállalnak,
illetve választanak, amelyek nemcsak érdekeik és akaratuk kifejezõi,
hanem védelmük biztosítéka is egyben mindenfajta manipulációval szemben.
A Független Magyar Kezdeményezés elveti
mind a nacionalista, mind pedig a sztálinista kollektivista ideológiákat.
A Független Magyar Kezdeményezés számára a
legfõbb érték az egyén
szabadsága, a tolerancia és a szolidaritás.
A Független Magyar Kezdeményezés célja:
Az állam szuverenitásának biztosítása.
A többpártrendszerû demokrácia
megteremtése.
A hatalom hármas megosztása
(törvényhozói, végrehajtói, bírói).
Az állam hatalmának korlátozása az
állampolgári jogok által.
A többség hatalmának érvényesülése
mellett a kisebbségek jogainak a védelme.
A társadalmi önszervezõdés és
önigazgatás biztosítása a helyi, regionális, kisebbségi, munkavállalói, vallási
és egyéb törekvések, csoportok, közösségek, mozgalmak számára.
A tulajdonformák egyenjogúságának az
elismerése.
A piacgazdaság megteremtése, vállalkozói
szabadság.
A szociális biztonság szavatolása.
Az egészséges természeti környezethez
való jog biztosítása.
Az oktatás, a kultúra és a tudomány
ideológiai alávetettségének megszüntetése.
Mivel a Független Magyar Kezdeményezés céljai
közt a nemzeti kisebbségi kérdés megoldása, illetve képviselete is szerepel,
ezért fontosnak tartja, hogy ennek elvi kiindulópontjait is leszögezze:
A Független Magyar Kezdeményezés
meggyõzõdése, hogy a nemzeti kisebbségek problémáit csak a
demokrácia oldhatja meg. Olyan demokrácia, melyben minden nemzeti, etnikai,
politikai, vallási és egyéb kisebbség a kölcsönös tolerancia légkörében
érvényesítheti érdekeit.
Leszögezzük, függetlenül nemzeti
hovatartozásuktól, a Cseh és a Szlovák Köztársaság állampolgárainak államalkotó
szerepét. Csehszlovák állampolgárságától senki sem fosztható meg.
A nemzeteket és nemzeti kisebbségeket
kollektív jogok illetik meg. A nemzeti hovatartozás emberi jog. Ezért a
kollektív jogok a nemzetek és nemzeti kisebbségek minden egyes tagját
megilletik.
A kisebbségek jogainak szavatolásához
elengedhetetlen egy nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer létrehozása is.
*
Az elmúlt napokban a civil társadalom
hatalmas erkölcsi megújhodásának lehettünk tanúi. Kiáltványok, beszédek,
proklamációk százai sürgették Csehszlovákia azonnali felzárkózását a
Közép-Európában zajló demokratikus átalakuláshoz. A kommunista párt és az állam
hatalmi szervei, engedve a társadalom nyomásának, kénytelenek voltak
meghátrálni. A rendszerváltásnak azonban csak az esélye teremtõdött meg!
A jövõ feladata, hogy a civil társadalom a jogállamiság feltételeit
megteremtse.
Ennek elengedhetetlen követelményei:
A pártmonopólium megszüntetése és a
hatalmi centrumok korlátozása, illetve ellenõrzése.
Új sajtótörvény, amely garantálja a
független sajtó és tájékoztatás mûködését.
Új, demokratikus egyesülési törvény.
Új, demokratikus választójogi törvény.
Mozgás- és utazási szabadság, a lakóhely
szabad megválasztásának joga.
A gondolat- és lelkiismereti szabadság
tiszteletben tartása.
A Független Magyar Kezdeményezés elvei
szellemében együtt kíván mûködni valamennyi demokratikus gondolkodású
személlyel, illetve a demokrácia alapelveit magáénak valló valamennyi hazai és
külföldi szervezettel és mozgalommal.
Pozsony, 1989. november 24.
A Független Magyar Kezdeményezés Szóvivõi Testülete
Szabadság és felelõsség. A Magyar Polgári Párt programja.
MPP, Pozsony, 1992. 106108.
3.
A Nyilvánosság az Erõszak Ellen
és a Független Magyar Kezdeményezés közös nyilatkozata
a nemzetek, nemzeti kisebbségek
és etnikai csoportok együttélésérõl Szlovákiában
A Független Magyar Kezdeményezés (FMK)
indítványozására találkozott 1990. január 6-án a Nyilvánosság az Erõszak
Ellen (VPN) Koordinációs Bizottsága és az FMK Szóvivõi Testülete. Ezen
az összejövetelen megtárgyalták a két kezdeményezés jövõbeni
együttmûködésének és koordinációs tevékenységének formáit. Az együttmûködés
keretében a VPN és az FMK kidolgozza a Szlovákiában élõ nemzetek,
nemzeti kisebbségek és etnikumok együttélésérõl szóló közös
álláspontját, amely kiindulópontja lehet a Csehszlovákiában és Közép-Európában
létezõ problémák megoldásának.
Az elmúlt évben tanúi lehettünk a közép- és
kelet-európai társadalmi válság megoldására irányuló újszerû és
demokratikus módozatok létrejöttének. Tudatosítanunk kell azonban, hogy az új,
demokratikus struktúrák kialakulása, élettartama és perspektívái
jelentõs mértékben attól függnek, miképpen leszünk képesek leküzdeni a
térségünkben meglévõ, történelmi gyökerû nemzeti, nacionalista
elõítéleteket.
Térségünk új helyzete nem csupán az egyes
államok és nemzetek egyenjogúságon alapuló kapcsolatai terén kíván új
megközelítéseket, hanem a nemzeti kisebbségek és etnikumok problematikájában
is, mégpedig nemzetközi viszonylatban. El kell utasítani a sztálinizmus
örökségét, le kell küzdeni a régi félreértéseket, ellentéteket, amelyek az
antidemokratikus államalakulatok tartósan hibás politikája következtében
keletkeztek, figyelmen kívül hagyva valamennyi nemzet, kisebbség és etnikum
egyenjogúságát. A VPN polgári mozgalom készülõben levõ programja
az FMK programjához hasonlóan a politikai rendszer, az ökológia, a gazdaság, a
szociális biztonság, az egészségügy, az iskolaügy, valamint a kultúra és a
társadalmi lét egyéb területei mellett részletes javaslatot tartalmaz
nemzeteink, nemzeti kisebbségeink és etnikumaink együttélése problémáinak
megoldására is.
A megoldásnak a következõ
alapelvekbõl kellene kiindulnia:
A társadalmi lét valamennyi szférájában
megnyilvánuló törekvések célja és kiindulópontja az állampolgár, az egyén. Az
állam minden állampolgára államalkotó szubjektum.
A VPN és az FMK síkraszállnak az európai államok szuverenitásának tiszteletben tartásáért és az államhatárok sérthetetlenségéért,
különös tekintettel a jelenlegi helyzetre, amikor is a határok fokozottan
nyitottá válnak. Egyúttal elvetik
a reciprocitás elvét a nemzeti kisebbségek
kérdésének rendezésében, tudatosítva, hogy ennek az elvnek az érvényesítése
kölcsönösen túszhelyzetbe juttatná a kisebbségeket. Az állampolgári, következésképp a
kisebbségi jogokat nem tehetjük függõvé más államok politikájától és
annak gyakorlati megvalósításától. A nacionalista elõítéleteket csak
demokratikusan, kulturált módon, a kölcsönös tisztelet és egymásra figyelés
alapján lehet kiküszöbölni. Csehszlovákia nemzetei és nemzeti kisebbségei
valamennyi tagjában ki kell alakítani a tolerancia és egymás kölcsönös
elismerésének tudatát.
A nemzetekhez tartozás alapvetõ
emberi jog. A nemzeteket, nemzeti kisebbségeket és etnikumokat kollektív jogok
illetik meg. Ezekbõl a kollektív jogokból következnek az egyéni jogok
valamennyi egyén számára.
Az emberi, állampolgári és szabadságjogok
beleértve a nemzeti, kisebbségi és etnikai kollektív jogokat együvé
tartozásából és kölcsönös függõségébõl kiindulva elutasítjuk azt
a múltbeli és jelenlegi gyakorlatot, próbálkozásokat, amelyek a kollektív bûnösség vádjával illetik a nemzeti kisebbségeket és etnikumokat. A
sztálinizmus és a nácizmus elrettentõ példái bizonyítják, mit jelent a
lakosság egy adott csoportjának „kollektív felelõsségre vonása”.
A nemzetek, nemzeti kisebbségek és
etnikumok kollektív jogaiból kiindulva önigazgatás illeti meg azokat
minden olyan kérdésben, amely kizárólag õket érinti, továbbá egyenjogú,
közös döntésre jogosultak minden olyan kérdésben, amely õket is érinti.
A nemzetek, nemzeti kisebbségek és
etnikumok kollektív jogainak gyakorlati megvalósítása, ellenõrzése során
a Helsinkiben megrendezett Európai Biztonsági és Együttmûködési
Értekezlet, valamint az azt követõ utótalálkozók záródokumentumaiból és
a nemzetközi jogok belsõ állami jogokkal szembeni prioritásából kell
kiindulni ez az alapelv került be a bécsi utótalálkozó dokumentumába. A bécsi
dokumentum lehetõvé teszi az egyes államok számára a kölcsönös
ellenõrzést, az emberi jogok, ezen belül a nemzeti, nemzeti kisebbségi
és az etnikumokra vonatkozó jogokat illetõen is. Európában kialakulóban
van egy, az emberi jogok betartását
ellenõrzõ, államok fölötti rendszer.
Ennek a rendszernek kellene nemzetközileg szavatolnia a nemzetek, nemzeti
kisebbségek és etnikumok jogainak védelmét.
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogai nem függnek azok
létszámától.
Ezek az alapelvek közvetlenül
kötõdnek a VPN 1989. november 25-én közzétett tizenkét pontos
nyilatkozatához, amely állást foglal a nemzetek, a nemzeti kisebbségek és
etnikumok teljes és tényleges egyenjogúsága mellett.
A VPN és az FMK helyi szervezetei
hasonlóan a VPN Koordinációs Bizottsága és az FMK Szóvivõi Testülete
együttmûködéséhez továbbra is a demokratikus alapelvek, a pluralizmus,
az emberi, állampolgári jogok és szabadság szellemében és érdekében
szándékoznak együttmûködni.
A VPN és az FMK egyúttal tárgyalásokat kezd
a magyar állam illetékes képviselõivel a Magyarországon élõ
szlovákoknak mint egyenjogú állampolgároknak a helyzetérõl.
Csehszlovákia számára a nemzetek, nemzeti
kisebbségek és etnikumok helyzetének rendezése az egyenjogúság elve alapján
egyike a kulcsfontosságú feladatoknak, amely a demokratikus Európába
vezetõ utat nyitja meg.
Pozsony, 1990. január 21.
Szabadság és felelõsség.
Magyar Polgári Párt, Pozsony, 1992. 117119.
4.
A keresztény út
Az uralkodó hatalmi rendszer több mint negyvenéves, hibás és népünk
alapvetõ érdekeivel ellentétes társadalmi, gazdasági, bel- és
külpolitikai irányítása után a nép most újra kezébe veheti saját sorsának
irányítását. Ezt a történelmi lehetõséget a nemzetközi helyzet alakulása,
az uralkodó hatalmi rendszer talajvesztése, meggyengülése, népünknek a
hatalomra gyakorolt nyomása és a novemberi eseményekben való kicsúcsosodása
teremtette meg.
A totalitárius rendszer legnagyobb vétke,
hogy módszeresen rombolta azt az értékrendet, amely népünket a keresztény
Európához kapcsolta, és egy évezreden keresztül nemzeti fennmaradását
biztosította, anélkül, hogy új, népünk számára megfelelõ értékrendet
tudott volna elfogadtatni vagy akár csak ajánlani. A rombolás következtében
erkölcsiségünk megrendült, erkölcsi eszményeink megkoptak, népünk önfenntartó
tulajdonságai háttérbe szorultak. Az ország a politikai, társadalmi, gazdasági
válság állapotába jutott, melynek gyökere és lényege az erkölcsi értékrend
hiánya.
A válság okának ismeretébõl
következik, hogy mozgalmunk a kiutat, a reformok hajtóerejét az országunk
egészét átfogó erkölcsi megújhodásban keresi.
I. Emberközpontú társadalmat!
1. Az ember test és lélek egysége, akiben az anyag, a szervezet, az
élet és a szellem egységes valóságot alkotnak. Mozgalmunk ennek az emberképnek
a kialakulását azzal magyarázza, hogy az embert Isten teremtette a saját képére
és hasonlatosságára. Az embert tehát létéhez kötõdõ
változhatatlan tulajdonságok jellemzik. Ezek alkotják az ember személyiségét, ami
azt jelenti, hogy az ember olyan eszes lény, aki értelmével, akaratával,
öntudatával és önelhatározásával képes átfogni önmagát, kezében tartani létét
és tevékenységét. Az ember célja személyiségének kibontakoztatása,
kiteljesítése, ami nemcsak cél, hanem egyben a legfontosabb erkölcsi törvény
is.
2. Az ember alapvetõen társas lény.
Emberi közösségben születik, ahol cselekedni, céljait megvalósítani,
képességeit kiteljesíteni kizárólag más emberekkel való kapcsolatain keresztül
tudja. A személyiségüket kiteljesítõ emberek egymással való kapcsolata:
a társadalom.
Mozgalmunk olyan társadalmat akar, amely
egyrészt minden tagja számára biztosítani tudja személyisége kibontakozását, a
társadalom tagjainak ezt a törekvését elõsegíti, másrészt viszont korlátokat
állít az egyéni törekvések elé akkor, ha azok a közösség érdekeit, mások jogos
törekvéseinek érvényesülését veszélyeztetik. A mozgalmunkba tömörülõ
vallásos embereknek az is meggyõzõdésük, hogy a harmonikus, békés
társadalom csakis a krisztusi szeretetparancs alapján teremthetõ meg.
II. Erkölcsi törvényre és természetjogra épülõ államot!
3. Olyan államot akarunk, amely mind elvi vonásaiban, mind
gyakorlati mûködésében megfelel a keresztény világnézet követelményeinek.
Felfogásunk szerint az államnak az a célja, hogy biztosítsa polgárai
személyiségének a közösségben való kiteljesítését. Ezt a közjó biztosításával
éri el, vagyis akkor, ha államhatalmi eszközökkel biztosítja mindazt a
segítséget és feltételeket, melyek szükségesek ahhoz, hogy polgárai kielégíthessék
e világi testi és lelki szükségleteiket.
4. Az állam jogrendszerének alapja az
erkölcsi törvény, vagyis az ember természetébõl adódó, rendeltetésének
és céljainak megfelelõ magatartási szabály. Magunkénak valljuk az
államhatalomról, annak szervezetérõl és mûködésérõl szóló
korszerû elméleteket, melyek egybevágnak a keresztény világnézettel.
Ilyenek: a jogállamiság, a pluralizmus, a jóléti állam eszménye.
5. Mozgalmunk eszmei alapja a keresztény
világnézet, népünk Szent Istvánig visszanyúló történelmi öröksége.
Világnézetünk az egyetemes emberi értékek elismerésén, tiszteletén nyugszik,
azok szolgálatára, megvalósítására kötelez bennünket. Értékrendünk
középpontjában a felebaráti szeretet parancsa áll. Népünk ezeréves fennmaradása
szorosan kötõdik a Szent István által meghatározott úthoz: a
kereszténységhez és Európához. Ezért olyan alkotmány létrehozását tûztük
ki célul, amely kifejezi mind a nyugati kereszténység és demokrácia elveit,
mind népünk további mindennemû fejlõdését.
III. Kereszténydemokráciát!
6. Az elõbbiek alapján összegezhetjük a kereszténydemokrácia
lényegét. A kereszténydemokrácia
feltételezi a keresztény eszméknek és
világnézetnek megfelelõ államhatalom és államszervezet kialakítását;
jelenti magát a demokráciát, a
népuralmat, a népfelség elvét, amely nem csupán a parlamenti demokratikus
államformában, hanem az önkormányzatokban és a gazdasági életben is érvényesül;
és jelenti azt, hogy ez a demokrácia a
keresztény perszonalizmuson, az ember személyisége mindenek felett álló értékén
és az ebbõl eredõ erkölcsi törvényeken és természetjogi
szabályokon alapul.
IV. Keresztény közéletiség
7. A közösségi életben való részvétel az embernek nemcsak emberi
természetébõl fakadó joga, hanem egyben kötelessége is. A vallásos
emberek kötelessége egyházuk építése, szervezése, közösségi életük fejlesztése,
az állampolgárok kötelessége erejük, szervezõképességük, állampolgári
aktivitásuk egyesítése a mind tökéletesebben megvalósítandó közjó érdekében.
8. Mozgalmunk nem politikai párt!
9. Az egyházak alapvetõen az emberi
személy transzcendenciáját, vallási és lelki igényeinek kielégítését és az
ezekkel összefüggõ oktatási, szociális, karitatív, egyház-építõ
és szervezõ munkát irányítják és szolgálják. A különféle mozgalmak és
politikai pártok az embereknek az államügyekben való részvételét szervezik.
10. Mozgalmunk követeli az egyházak
jogainak teljes visszaállítását és mûködési szabadságuk biztosítását.
Mielõbb hatályon kívül kell helyezni az egyházak és az állam viszonyát
szabályozó elavult jogszabályokat, és meg kell hozni a vallásszabadságról szóló
korszerû, az egyházakkal egyeztetett törvényt. A közhasznú tevékenységet
folytató egyházi szerveknek ugyanolyan mértékû állami segítséget kell
biztosítani, mint a hasonló tevékenységet folytató állami szerveknek és
intézményeknek. Az egyházak és az államigazgatás szervei közé
felügyeleti-koordináló szervet beiktatni nem szabad. Magunkévá tesszük és
támogatjuk az egyházaknak mindazon kezdeményezéseit és törekvéseit, melyek a
közerkölcs helyreállítására és megszilárdítására, a család szerepének
növelésére, az ifjúság vallásos nevelésére, humanitárius, szociális feladatok
megoldására és a felekezetek közötti kapcsolatok szorosabbra fûzésére és
ökumenikus felfogására irányulnak.
11. Világnézetünkbõl fakad a béke
szeretete, és politikai magatartásunkban ez a kompromisszumok, az igazi
közmegegyezés keresése felé vezet. A közéletben éppúgy, mint a magánéletben
elutasítjuk az erõszak, a fenyegetés, a zsarolás minden formáját és módszereit.
Nemzeti megbékélést és összefogást akarunk! Világnézeti magatartásunk a
megbocsátás. Jövõnk szempontjából fontosabbnak tartjuk a múlt hibáinak
feltárását és az azokból eredõ tanulságok levonását, mint valamennyi
vétkes felelõsségre vonását.
12. A béke akarásával összefüggõ
politikai magatartásunk a tolerancia. A nézetkülönbségek elintézésének egyetlen
módja a törvényes keretek közt maradó vita, véleménynyilvánítás és megegyezés.
A vitákat egymás nézeteinek messzemenõ tiszteletben tartásával, álláspontjainak
megértésével, türelemmel és a megegyezés kérésével kell bonyolítanunk.
V. A keresztény gazdaság pillérei
13. A munka lehetõség és eszköz arra, hogy az ember eszes
lény voltának megfelelõ képességeit kiteljesítse. A vallásos emberek
meggyõzõdése szerint a munka isteni parancs, melyet az
elsõ emberpárhoz intézett azzal, hogy … növekedjetek, sokasodjatok és
töltsétek be a Földet, s hajtsátok uralmatok alá… Az embernek tehát a munka
joga és egyben erkölcsi sõt Isten által megszabott kötelessége.
14. A munkának mint erkölcsi kategóriának
elsõbbsége van a tõkével szemben. Ez az elv mind a
magántulajdonon, mind a közösségi tulajdonon alapuló rendszerekre nézve
érvényes.
15. A munka személyes jellegének,
természetének a tulajdonviszonyokban is kifejezésre kell jutnia. A dolgozó
számára nagyobb hajtóerõ, ha sajátjában dolgozik, munkája eredményét
tulajdonának gyarapodásában is közvetlenül érzi.
16. A föld legfontosabb és legértékesebb
kincsünk, olyan természeti adottság, melyre jólétünk biztonságosan
építhetõ. Olyan szervezeti és tulajdoni szisztémák bevezetését kell
szorgalmazni, amelyek gazdasági felemelkedésünknek alapjai lehetnek. Programunk
a jelenlegi tulajdon- és gazdasági szervezeti viszonyokból indul ki. Olyan, a
piacgazdaság követelményeinek megfelelõ mezõgazdasági struktúra
létrehozása a célunk, amely tág teret enged az egyéni kezdeményezésnek,
biztosítja a hatékony és versenyképes termelést, ugyanakkor kiegyensúlyozottan
figyelembe veszi a vidéki közösségek igényeit és fejlõdésük
szükségleteit.
17. A parasztság jogos sérelmeinek
orvoslását meg kell oldani. Az ország gazdasági helyzetére való tekintettel
azonban ez csak fokozatosan történhet. A tulajdoni és kártalanítási problémák
rendezését az általános elvek törvényi szabályozására kell bízni.
18. Az eredményesen gazdálkodó
termelõszövetkezetek mûködési feltételeit a jövõben is
biztosítani kell, az önkéntesség elvének szigorú betartása mellett. Az új
feltételeknek megfelelõen új szövetkezeti törvényt kell alkotni, amely a
szövetkezeti társulások új és változatos formáit hozza létre.
VI. A világ Isten ajándéka!
19. A világ az ökológiai válság állapotában van. A világméretû
gazdasági növekedés, a fegyverkezési verseny, a növekvõ
energiafogyasztás juttatta ide. A keresztény környezetetika abból indul ki,
hogy az ember és a természet egyaránt Istennek köszönheti létét, és ezért az
ember természetátalakító hatalmának korlátot szab Isten elõtti
felelõssége, amely õt a természet megõrzéséért és
fenntartásáért terheli. A jelen és jövõ nemzedékek érdeke megkívánja,
hogy hathatósan védjük környezetünket a társadalmi lét és a természet minden
érintkezési területén. A természet leigázása helyett valljuk a természetet is
szolgáló elrendezés keresésének a szükségességét, mert minden élõlénynek
joga van az egészséges környezethez, létének biztonságához. Ezeket a jogokat
nem korlátozhatjuk értelmetlen pusztítással.
20. Kötelességünk védekezni a
szennyezõdés és a zajártalom ellen, védenünk kell mind az élõ,
mind az élettelen természetet, állandóan ügyelnünk kell a talaj, a víz, a levegõ
minél jobb állapotára.
21. Állandó ellenõrzés alatt kell
tartani az atomerõmûveket meg a veszélylehetõség egyéb
gócait, minél több nemzeti parkot és más természeti rezervátumot kell
létrehozni.
22. Célunk az egyénnek önmagával, a
társadalommal és a természeti környezetével való harmóniája.
VII. Kultúra és közoktatás
23. A kultúra mindazt jelenti, aminek segítségével az ember
kibontakoztathatja testi-lelki képességeit, a földet megismerés és munka révén
uralma alá hajthatja, az erkölcsök és intézmények tökéletesítésével társadalmi
életét emberibbé alakíthatja, szellemi tapasztalatait, vágyait, érzéseit
alkotásaiban az emberiség közkincsévé teheti. Személyiségének kiteljesítése az
embernek nemcsak joga, hanem kötelessége is. A keresztény ember kötelessége,
hogy kivegye részét a tanulásból, az oktatásból, a természet-, humán és
társadalomtudományokból, az irodalomból és a mûvészetekbõl. A
magyar kulturális értékek terjesztésének elsõbbséget kívánunk
biztosítani. Azonkívül tiszteletben tartjuk és ápoljuk más népek és nemzetek
kultúráját mint az emberiség egyetemes kultúráját. Mindamellett elõnyt
kell biztosítani a keresztény értékek bemutatásának és a keresztény kulturális
hatások érvényesülésének.
24. A közoktatás és ezen belül az
anyanyelven folyó közoktatás fejlesztésének mozgalmunk különleges
jelentõséget tulajdonít. Az ország jövõje ifjúságunk erkölcs- és
jellemfejlõdésétõl, szellemi, lelki erõinek és energiáinak
széles körû kiteljesedésétõl függ.
25. Az oktatási intézményekben
haladéktalanul meg kell szüntetni a marxista, ateista ideológia vezérelvû
befolyását. A tanárok meggyõzõdésük szerint foglalhatnak állást
világnézeti kérdésekben, de állásfoglalásukat nem kényszeríthetik a tanulókra.
A keresztény eszmeiség megismertetését a tananyag részévé kell tenni, az
igényeknek megfelelõen minden iskolában meg kell teremteni az
anyanyelvû vallásoktatás lehetõségét.
26. Nagy hangsúlyt helyezünk az
anyanyelvû oktatásra. Alkotmányosan kell szavatolni az anyanyelven való
tanulás jogát, és ezt semmilyen szinten korlátozni nem szabad. Gondoskodni kell
a nemzetiségi iskolahálózat bõvítésérõl.
27. Meg kell teremteni felekezeti
szellemû állami iskolák és keresztény kollégiumok létesítésének
lehetõségét is. Emellett emelni kell az oktatás színvonalát és
hatékonyságát. Az oktatási intézményekben szigorúbb követelményeket kell
támasztani.
28. Támogatjuk az ország oktatási
rendszerének az egységes európai rendszerhez való közelítését, a nemzeti és
nemzetiségi értékek és hagyományok fenntartása mellett.
29. Ha a felsõfokú oktatást
gazdasági okok miatt nem lehet az anyanyelven megoldani, biztosítani kell ezt
más országok felsõoktatási intézményeiben.
VIII. Szociálpolitikánk
30. Népünk átlagéletkora az európai átlagnál hat-hét évvel
alacsonyabb, nõ az abortuszok száma, szaporodnak az öngyilkossági
kísérletek. A megdöbbentõ helyzet megoldására egészségügyi és szociális
ellátási rendszerünket kell megreformálni. Haladéktalanul gátat kell vetni a
megfogant, de még meg nem született életek szervezett kioltásának. A terhességmegszakítást
kizárólag az anya egészségvédelmének orvosilag indokolt eseteire kell
korlátozni.
31. Az új egészségellátási rendszernek a
betegségek megelõzése, a leggyakoribb népbetegségek visszaszorítása, a
járványok gyors leküzdése is feladata lesz. Megfontolandó a bevált háziorvosi
rendszer visszaállítása, valamint az állam, az egyházak és magánszemélyek
tulajdonában lévõ, betegközpontú kórházak létrehozásának a
lehetõsége.
32. Külön figyelemmel kísérjük az öregek és
elhagyottak sorsát. Az esetleges infláció mértékét át kell vetíteni a
nyugdíjakra és a szociális juttatásokra úgy, hogy ezek megõrizzék
reálértéküket.
33. Ki kell építeni elsõsorban az
ifjúság és az öregek szociális hálóját, valamint ez ügyben szorosan
együttmûködve az egyházakkal, bevonni a keresztény társadalom önkénteseit
és az állam erre a célra létrehozott gazdasági eszközeit.
34. A várható munkanélküliség enyhítésére
létre kell hozni az átképzõ intézményeket, valamint olyan pénzbeli
juttatást kell bevezetni, amely azoknak jár, akik hajlandók új szakmát, új
foglalkozást tanulni.
1990 március
Közösségünk szolgálatában.
5.
Az Együttélés alapítólevele
A politikai mozgalom
neve: Együttélés Spolužitie politikai mozgalom
a demokráciáért és a nemzeti kisebbségek jogaiért
A
mozgalom
a nemzeti kisebbségek jogait a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi
Egyezségokmánya, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet
Záróokmánya, valamint ennek a teljesítését ellenõrzõ bécsi
utótalálkozó Zárónyilatkozata és az Emberi Jogok Nemzetközi Föderációja (FIDH)
1990 januárjában Prágában megtartott ülésén a nemzeti kisebbségek jogairól
elfogadott nyilatkozatának szellemében kívánja érvényesíteni. Munkálkodni fog a
demokráciáért, a jogállamért és a közös európai értékek meghonosításáért.
Küzdeni fog
a nemzeti kisebbségek jogaiért, kollektív
politikai képviseletükért, saját ügyeikben való döntési jogukért, állampolgári
egyenlõségükért és egyenjogúságukért, az egyenlõ esélyek,
valamint a hátrányos megkülönböztetés minden formája ellen.
Harcolni fog
a nacionalizmus, a sovinizmus, az
antiszemitizmus és az idegengyûlölet ellen.
Védelmezni óhajtja
a nemzeti kisebbségek kulturális,
természeti és szellemi kincseit, gazdasági, területfejlesztési, szociális és
ökológiai érdekeit, hogy azok ezáltal is
megteremthessék
a nemzeti önazonosságuk megtartásához
szükséges lelki, szellemi, anyagi és erkölcsi feltételeket. Célul tûzi
ki, hogy
a nemzeti kisebbségek
a sok évtizedes romboló hatások ellenére, s
azok alól felszabadulva, ismét felépíthessék az önigazgatáson és önkormányzáson
alapuló társadalmukat.
E célkitûzések elérésének
alapfeltétele a különbözõ nemzetiségû állampolgárok kölcsönös
türelme, legfõképpen a magyar, német, lengyel, rutén és ukrán kisebbség,
valamint a zsidóság egyezményes együttélése a szlovák és a cseh nemzettel.
Támogatni fogja a romák etnikai
közösségeinek minden önazonosságra irányuló igyekezetét, tudomásul véve
valamennyi jogos, sajátos etnikai törekvésüket. Mozgalmunk ebben
lehetõségeihez mérten segítségükre lesz, az emberi normák és
méltányossági elv alapján.
A mozgalom alapvetõ
célkitûzései közé tartozik annak elérése, hogy
a demokrácia elvei
a csehszlovák politikai gyakorlatban úgy
érvényesüljenek, hogy az állam a népet szolgálja és a kisebbség ne lehessen
kiszolgáltatva a többség akaratának.
A mozgalom a tevékenységét a felsorolt
elvek alapján
néhány fõ pillérre kívánja fölépíteni
1. Politikai képviselet
Csak egy demokratikus, pluralista rendszerben képzelhetõ el
oly módon, hogy a nemzeti kisebbségek képviselete a törvényhozó testületekben
sajátos reprezentációt alkosson. Legyen joga dönteni a kisebbségeket
érintõ ügyekben. A demokrácia alapját jelentõ többségi elvet
korlátozza a nemzeti kisebbségek védelme és a sajátos kérdésekben a
leszavazhatóságuk ellen ható jogi védelem.
2. Gazdasági élet
A jó társadalmi közérzet alapja az általános vagyoni biztonság és az
anyagi jólét, amely csak a környezetkímélõ szociális piacgazdasági
viszonyok között képzelhetõ el. Alapfeltétele a privatizálás, a
magánvállalkozások elterjedése és a helyi önigazgatás. A nemzeti kisebbségek
viszonyai között ennek egyik legfontosabb területe a mezõgazdasági
szövetkezetek átalakítása tényleges szövetkezetekké, részvénytársaságokká stb.,
valamint a föld magántulajdonának a visszaállítása.
3. Szociálpolitika
Alapvetõ célja a családvédelem, amely a munkavállalók
védelmébõl, az esélyegyenlõség biztosításából, a
településszerkezet megóvásából, helyi munkaalkalmak megteremtésébõl épül
fel. A szociálpolitika egyik célkitûzése azon aránytalan elvonások
visszatérítése, amelyekkel évtizedeken keresztül sújtották a nemzeti
kisebbségek által lakott területeket.
4. Létfeltételek és a természet védelme
A kellemes közérzetnek az anyagi jóléten kívül más feltételei is
vannak. A természet harmóniájának megbomlása, és az emberi értékrend zavarai az
élet minõségének romlásához vezethetnek. E veszély elkerülése, illetve
csökkentése érdekében kezdeményezni fogjuk a természet védelmét, valamint az
ember által teremtett javak: mûemlékek, települések, kulturális értékek
védelmét. A nemzeti kisebbségek számára ez mindenekelõtt régiójuk
komplex védelmét jelenti.
5. Oktatásügy
Az oktatásügy legyen önigazgató. A nemzeti kisebbségek
iskolarendszerét újjá kell szervezni. A kisiskolák mindenütt visszaállíthatók,
ahol szükséges. A közös igazgatású iskolák szétválasztandók az oktatási nyelv
szerint. Minden nemzeti kisebbségnek alapvetõ és elidegeníthetetlen joga
anyanyelvén tanulni az alapoktól a legfelsõ szintig.
6. A kultúra
Szervezése az iskolaügyhöz hasonlóan legyen önigazgató. A nemzeti
kisebbségek önmaguk döntsék el, milyen intézményekre van szükségük. A kormány
kulturális költségvetésébõl a kisebbségek számarányuknak
megfelelõen részesüljenek, a nemzeti kisebbségeket semmilyen törvény
vagy pénzügyi rendelet ne akadályozza abban, hogy kapcsolatot tartsanak az
államhatárokon túl élõ nemzetrészeikkel. Törekvésünk arra irányul, hogy
senki se vonhassa kétségbe a több államban élõ, azonos nemzetrészek
kulturális egyetemességét és nyelvi azonosságát.
7. Nyelvhasználat
A törvény biztosítsa, hogy a nemzeti kisebbségek a hivatalos
érintkezésben szóban és írásban szabadon használhassák anyanyelvüket az általuk
is lakott közigazgatási területeken (községekben, városokban, járásokban stb.).
A két-, illetve többnyelvûség zavartalanul érvényesüljön mind a
közterületeken lévõ feliratokon, mind a hivatalos nyomtatványokon.
8. Hitélet
Az ember legalapvetõbb joga, hogy vallását anyanyelvén,
szabadon gyakorolhassa. A mozgalom szervezetten támogatni szándékozik a
hívõk ilyen irányú igényét. A vallásos és erkölcsös nevelés érdekében
támogatja a cserkészet újraszervezését az Isten-Haza-embertárs hármas egysége
alapján.
9. A különbözõ nemzetiségûek együttélése
Alapja a türelem, a megbocsátás, kölcsönös tisztelet, valamint
egymás kultúrájának és nyelvének ismerete, mivel egyenjogúság, egyenrangúság és törvények nélkül nem
képzelhetõ el normális együttélés. Az együttélés politikai-társadalmi
normáit a közös lakóhelyhez fûzõdõ érdekek alakítsák ki. Az
együttélés gyakorlásának alapsejtje legyen a községi autonómia.
Jóváhagyta az Együttélés alakuló közgyûlése 1990. március 31-én, Pozsonyban.
Új Szó 1990. február 7.
6.
Az Együttélés 1990. évi választási programja
Az Együttélés
politikai mozgalom egy demokratikus többpártrendszer kialakításáért, az emberi
jogok és a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséért küzd, a nemzetközi
egyezségokmányokban foglalt elvek szellemében.
Politikai programunkat az alábbi tézisek fejezik ki:
demokrácia, politikai pluralizmus;
az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek
jogainak érvényesítése a belpolitikai és a jogi gyakorlatban;
a jogállam megteremtése, amelyben az
egyéni jogokat, valamint a kisebbség kollektív jogait törvények védik, és
betartásuk felett független bíróság õrködik;
a demokrácia alapját képezõ
többségi elv mellett a nemzeti, vallási és etnikai kisebbségek jogainak
védelme;
az egyenrangúság és egyenjogúság
meghonosítása a politikában és az államjogban;
az egyenlõ politikai esélyek
mellett a nemzeti kisebbségek arányos és kollektív politikai képviselete;
a népszuverenitás eszméje;
a demokratikus önkormányzat és
önigazgatás megteremtése;
a különbözõ ideológiák,
meggyõzõdések és nemzetiségek békés és türelmes együttélésének
megteremtése;
a türelmetlenségre, erõszakra és
kizárólagosságra biztató eszmék elutasítása;
küzdelem az antiszemitizmus, az
idegengyûlölet, valamint minden vallási és nemzeti hátrányos
megkülönböztetés ellen;
a bosszúállás, a megtorlás és a kollektív
bûnösség mindenkori elutasítása.
A kisebbség érdekei
A nemzeti kisebbség kettõs fogalom: mennyiségi és helyzeti.
Ez azt jelenti, hogy a számarány szerinti kisebbségi állapot mellett létezik
egy olyan politikai körülmény, amelyben például az elnyomottság, a hátrányos
megkülönböztetés, a politikai képviselet hiánya vagy a jogi körülmények miatt
alakult ki a kisebbségi helyzet. E két halmaz együtt alkotja azt a kisebbségi
létet, amelyben a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és Közép-Európa
nemzeti kisebbségei élnek. Ez a kérdés végsõ soron csak egy demokratikus
rendszerben oldható meg.
Ezért a nemzeti kisebbségek érdekeinek
védelme is csak demokratikus többpártrendszerben képzelhetõ el, mely
tiszteletben tartja a társadalom sokrétûségét, pluralitását is. Önmagában
a demokrácia (ha csupán klasszikus értelemben érvényesül, és a többségi elv
szerint igazodik) vagy a pluralizmus (ha az a politikai és az ideológiai
pluralizmusra korlátozódik) nem nyit elegendõ teret a nemzeti
kisebbségek jogos érdekeinek érvényesítésére.
Ezért hiú ábránd azt hinni, hogy az elvek
és rendszerek automatikusan megoldják a nemzeti kisebbségi kérdést, és
kiszabadítják a kisebbségeket az õket gúzsba kötõ kisebbségi
helyzetbõl.
Emiatt a kisebbségi kérdés megoldásának
fõ kulcsa a többség hatalma mellett a kisebbségek törvény általi védelmében
rejlik. Ez pedig csak megfelelõ politikai képviselet, törvények és
kötelezõ egyezmények útján lehetséges.
Nemzetközi vonatkozások
A második világháború végével a nemzeti kisebbségek ügye a
gyõztes államok felfogása szerint az egyes államok belügyévé vált. Ezzel
a helyzettel végzõdött az a rövid korszak, amelyben az elsõ
világháborút követõen a nemzeti kisebbségek irányában folytatott
állampolitikát nemzetközi jogi normák, kisebbségvédelmi szerzõdések
szabályozták. A második világháborút lezáró béketárgyalásokon még születtek
nemzetközi megállapodások a nemzeti kisebbségek sorsáról, de ezek már nem az
õ érdekeiket vették figyelembe, hanem az államok kizárólagos érdekeit. A
kizárólagosságra való törekvés azonban mégsem teljesedhetett be korlátlanul,
mert a nemzeti kisebbségek anyanemzeteik révén többé-kevésbé az államok közötti
kapcsolatok részévé váltak. Ennek eredményeként például 1948 õszén
vissza kellett adni a magyar kisebbségiek állampolgári jogait Csehszlovákiában.
Az államtotalitarizmus monolitikus tömbjén
az elsõ rést az 1948 decemberében elfogadott Emberi Jogok Egyetemes
Nyilatkozata ütötte, melynek azonban Kelet-Közép-Európában semmilyen foganata
nem volt. Térségünkben ugyanis akkor alakult ki az emberi és politikai jogokat
lábbal tipró újabb totalitarista rendszer. A nemzetközi egyezségokmány azonban
csak az egyéni jogok tiszteletben tartásáról szólt, figyelmen kívül hagyva a
kisebbségek kollektív érdekeit.
Ez utóbbi irányban csak 1975-ben történt
áttörés, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Konferencia Helsinkiben
elfogadott Záróokmányában. Ez a dokumentum a nemzeti kisebbségeket mint
csoportokat az államok közötti kapcsolatok részévé teszi. Kimondja, hogy a
kulturális és az oktatásügyi kapcsolatokban tekintettel kell lenni a kisebbségek
jogos érdekeire. Ettõl az idõtõl kezdve egyre többször
kerül az államok közötti két- és többoldalú tárgyalások és nemzetközi
konferenciák, valamint szakértõi értekezletek napirendjére a nemzeti
kisebbségek helyzete, az ellenük elkövetett jogsértések.
Az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetségének
(FIDH) 1990 januárjában Prágában megtartott ülésén fogalmazták meg
elõször a nemzeti kisebbségek kollektív mûvelõdési és
politikai jogainak körét, hangsúlyozva az oktatásügyi és kulturális önigazgatáshoz
való jogukat.
Mozgalmunk célkitûzései között
szerepel ennek a folyamatnak a támogatása. Szorgalmazni fogjuk, hogy a
nemzetközi jogi elvek váljanak a csehszlovákiai joggyakorlat részévé.
Alkotó módon kívánunk részt venni a
nemzetközi szervezetek ilyen irányú munkájában. Szorgalmazni fogjuk az Európai
Kisebbségek Tanácsának megalakulását, mely egy további lépés lenne a nemzeti
kisebbségek jogainak nemzetközi garanciája terén.
Politikai képviselet
Rövid távon mozgalmunk egyik fõ célkitûzése, hogy a
nemzeti kisebbségeket felkészítse és megszervezze a képviselõ- és
helyhatósági választásokra, a megfelelõ képviselet megszerzésére. Ennek
érdekében választási koalíció kötését fogjuk kezdeményezni azon politikai
pártokkal és mozgalmakkal, amelyeknek hasonlóak a célkitûzései.
Hosszabb távon a nemzeti kisebbségek
sajátos politikai képviseletének felállításáért fogunk küzdeni, hogy ne csupán
szimbolikus vagy szûk pártérdeket szem elõtt tartó képviseletük
legyen a kisebbségeknek a Szövetségi Gyûlésben, valamint a Cseh és Szlovák
Nemzeti Tanácsban, hanem szakmailag felkészült és hiteles személyek töltsék be
a testületekben ezeket a tisztségeket.
A nemzeti kisebbségek soraiból demokratikus
úton megválasztott képviselõk testülete kialakításának
lehetõségét az alkotmánynak kell megteremtenie oly módon, hogy az
megfeleljen a nemzeti kisebbségek számarányának. Minden olyan kis létszámú
nemzeti kisebbségi csoportnak, amelynek számaránya miatt nincs esélye
mandátumot szerezni, legalább egy-egy hely jusson a képviseleti testületekben.
A nemzeti kisebbségek így kialakított
képviselete alkosson önálló parlamenti testületet (kamarát), amelynek legyen
önálló döntési joga a kisebbségek kulturális identitásával kapcsolatos ügyekben
az iskolaügyben, a kultúrában, valamint a lakóterületükkel és régiójukkal
kapcsolatos területfejlesztési, környezetvédelmi és nagyberuházási ügyekben,
továbbá a sajátos jogi és szociálpolitikai kérdésekben.
Ezzel kapcsolatos olyan parlamenti döntési
rendszert kell kialakítani, amelyben a nemzeti kisebbségek képviselete az
említett kérdésekben ne legyen leszavazható a többség által.
Mozgalmunknak nem célkitûzése az
ellenzéki magatartás, de az sem, hogy mindenáron tagjává váljon egy
kormánykoalíciónak, viszont szorgalmazni fogjuk, hogy a mindenkori kormány a
nemzeti kisebbségek ügyének intézésére a kisebbségek mozgalmaival, illetve
pártjaival együttmûködve alakítson ki egy konzultatív, invesztigációs és
döntési jogkörrel felruházott kormányzati szervet, valamint miniszteri és
államtitkári (miniszterhelyettesi) funkciót. Ezek az államhatalmi szervek a
nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének ellenõrzése alatt
álljanak.
Önkormányzat és önigazgatás
A mozgalom küzdeni fog egy általános helyi önkormányzat
kialakításáért, amely lehetõvé teszi a községek, városok, illetve a
közigazgatási körzetek járások önkormányzatainak kialakítását. Támogatni
fogjuk a helyi lakosság ilyen irányú törekvéseit.
Az így kialakított közigazgatási és
önkormányzati rendszeren belül képzeljük el a nemzeti kisebbségek helyi
képviseletének megteremtését oly módon, hogy a nemzeti kisebbségek súlyuknak
megfelelõen legyenek jelen a képviseleti testületekben, és ne legyenek
leszavazhatók a kulturális identitásukkal kapcsolatos döntések meghozatalánál.
Ez az elv vonatkozzék minden olyan nemzetiségre, mely helyi viszonylatban
kisebbségben él. Tehát az ország többségi nemzeteinek tagjaira is, ha azok az
adott helyen kisebbségben élnek.
Küzdeni fogunk egy sajátos önigazgatási elv
elfogadtatásáért és gyakorlati bevezetéséért, elsõsorban a nemzeti
kisebbségek kultúrájának és iskolaügyének szervezésében, valamint az
információk terjesztésében.
Külkapcsolatok
Egy demokratikus államban a diplomáciai kapcsolatok, követségi és
konzuláris képviseletek, valamint a rendkívüli és hadiállapot kivételével a
külkapcsolatok teljes szabadságának kell uralkodnia. Az állam polgárát az
államhatalom sem belföldön, sem külföldre való utazása esetében nem
korlátozhatja szabad mozgásában, ha a bíróság nem fosztotta meg állampolgári
jogainak gyakorlásától. Ugyanígy nem korlátozhatja szabad költözködési jogát
külföldre vagy onnani hazatérését.
Az emberi és polgári jogokat tartalmazó
nemzetközi egyezségokmányokban ily módon megfogalmazott polgári
szabadságjogoknak érvényesülniük kell a nemzeti kisebbségek sokrétû
külkapcsolatának kialakításában. Fõleg a más állam területén élõ
anyanemzetével, valamint a más országok területén élõ, vele azonos
etnikumokkal kialakítandó sokoldalú kapcsolatok fejlesztésében. Az államok
közötti szerzõdéseknek e jog alkalmazását szavatolniuk kell, fõleg
a kulturális és oktatásügyi kapcsolatokban, a tudományos
együttmûködésben, az információk szabad áramoltatásának biztosításában és
a családi kapcsolatok korlátlan ápolásának biztosításában.
Mivel a nemzeti kisebbségek sokoldalú
fejlõdésének egyik objektív akadálya a tõkehiány, ezért az
államnak biztosítania kell a kisebbségeket támogató nemzetközi szervezetek és
alapítványok akadálytalan mûködését a nemzeti kisebbségek körében.
A kormányzat ne akadályozza a nemzeti
kisebbségeket az államok közötti kapcsolataik szervezésében tevékenységüket
hátrányosan érintõ pénzügyi elõírásokkal és vízumkényszerrel.
1990 április
TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1978.
7.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének programja
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok
Szövetségének (szövetség) elsõ országos közgyûlése 1990. május
12-én, Komáromban, a következõ programot hagyta jóvá:
I. A szövetség célja és küldetése
A Szövetség a hazai magyar pedagógusok szakmai érdekvédelmi
szervezete. Képviseli a magyar nemzeti kisebbség általános és sajátos
oktatásügyi érdekeit. Támogatja a hazai iskolarendszer tartalmi és szerkezeti
megújulását az önigazgatás elve alapján. A nevelés és oktatás érdekében
felkarolja és elõsegíti a szövetség tagjainak kezdeményezéseit, és
együttmûködve más intézményekkel, szervezi a pedagógusok szakmai
fejlõdését. A szövetség az oktatásügyi szervek és képviselõtestületek
felé kezdeményezõ, véleményezõ, javaslattevõ és tanácsadó
tevékenységet folytat. Fenntartja magának a jogot, hogy a nemzeti kisebbség
oktatásügyi kérdéseiben az államigazgatási szervek a szövetség jóváhagyása
nélkül ne döntsenek.
II. A szövetség tevékenysége a nemzetiségi
iskolahálózat fejlesztésében és irányításában
A szövetség szorgalmazza a magyar nemzeti kisebbség
iskolahálózatának arányos kiépítését, különös tekintettel:
a magyar nevelési nyelvû
bölcsõdék létesítésére;
az óvodai osztályok számának növelésére;
a körzetesítéssel megszüntetett iskolák
helyi igények szerinti visszaállítására;
a szakközépiskolák hálózatának
bõvítésére;
a szakmunkásképzõ intézetek
hálózatának bõvítésére;
egy önálló pedagógusképzõ és humán
értelmiséget képzõ felsõoktatási intézmény létrehozására.
Indítványozza a közös igazgatóságú iskolák
szétválasztását mindenütt, ahol erre igény mutatkozik.
Javasolja az anyanyelven való továbbtanulás
lehetõvé tételét Magyarországon.
Szorgalmazza a hazai fõiskolai
felvételiknél az anyanyelven való felvételi vizsga jogának biztosítását.
A nemzetiségi oktatásügy irányításának
javítása céljából szükségesnek tartja:
nemzetiségi oktatásügyi
miniszterhelyettes kinevezését;
az oktatásügyi minisztérium nemzetiségi
fõosztályának kiépítését;
a vegyes lakosságú területeken az
oktatásügyi szervekben a nemzetiség arányos képviseletét.
III. A szövetség módszertani tevékenysége
A szövetség legfontosabb feladatának tartja a pedagógusok szakmai
tevékenységének összehangolását, színvonalasabbá tételét. Ennek érdekében, az
iskolatípusokat figyelembe véve, hét módszertani szekciót hoz létre, ezek:
a bölcsõdék és óvodák módszertani
szekciója,
az alapiskolák 14. évfolyamainak
módszertani szekciója,
az alapiskolák 59. évfolyamainak,
a gimnáziumok és szakközépiskolák,
a szaktanintézetek,
a specifikus oktatási intézetek,
az egyetemek és fõiskolák
módszertani szekciója.
A szekciótanácsok országosan a kölcsönös
információátadás feladatát látják el, a minisztérium felé tanácsadó szerepet
töltenek be. Javasoljuk a tanfelügyelõ rendszer átalakítását
szakfelügyelõivé.
IV. A szövetség kapcsolatai
A szövetség kapcsolatait az ország egyéb pedagógusszervezeteivel a
szervezeti önállóság megtartásával, egyenrangú partneri elvek alapján építi ki.
Együttmûködik ifjúsági és kulturális
szervezetekkel és mindazon politikai mozgalmakkal, melyek felvállalják a
nemzetiségi iskolaügy megoldását, érdekeinek védelmét.
Igényli a pedagógiai kutatóintézet és a
tankönyvkiadó hatékonyabb segítségét és együttmûködését a módszertani
szekciókkal.
Felveszi a kapcsolatot a külföldi szakmai
szervezetekkel.
Kezdeményezi egy központi magyar
pedagóguskönyvtár létrehozását és a Nevelés címû folyóirat megújítását.
V. A szövetség szervezeti élete
A szövetség szervezeti életét az alapszabályzat határozza meg.
Komárom, 1990. május 12.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok
Szövetségének elsõ országos közgyûlése
TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1979.
8.
A Magyar Néppárt programnyilatkozata
A Magyar Néppárt programnyilatkozata
pártunk legtágabban vett céljait öleli fel. A részletes program kidolgozása
folyamatban van, s azt a szervezõ bizottság a párt alakuló országos
közgyûlésén szándékszik beterjeszteni.
A Magyar Néppárt célja, hogy minden
rendelkezésére álló demokratikus és törvényes eszközzel küzdjön a
jogállamiságért, s ezen belül a csehszlovákiai magyar nemzetrész politikai,
gazdasági, kulturális, nyelvhasználati, valamint minden egyéb általános emberi
jogaiért. E cél érdekében szándékában áll politikailag megszervezni a
csehszlovákiai magyarság minél szélesebb tömegeit, s a már létezõ magyar
politikai mozgalmakkal karöltve, illetve azok támogatásával hatékony és
elkötelezett képviselõjévé kíván válni a magyar nemzeti kisebbség
érdekeinek. A Magyar Néppárt küzdeni szándékszik mindenfajta nemzeti
diszkrimináció és elnemzetietlenítés ellen, s a lehetõ
leghatározottabban elítéli a faji, nemzeti, nyelvi és vallási sovinizmust; híve
a szociális igazságosság érvényesülésének és a demokráciának. Az elmondottakkal
összhangban a Magyar Néppárt programja a következõ négy alappilléren
nyugszik: 1. a keresztény erkölcsi értékek; 2. a nemzeti megbékélés eszméje; 3.
a környezetkímélõ szociális piacgazdaság; 4. a demokrácia.
1. A keresztény
erkölcsi értékek
Pártunk egyik alapvetõ célkitûzése, hogy a keresztény
erkölcsi elvek maradéktalanul érvényesülhessenek a politikai, társadalmi,
gazdasági és kulturális élet minden megnyilvánulásában.
Társadalmunk jelentõs részét
hívõk alkotják, de a nem hívõk túlnyomó többsége számára is
értéket jelentenek a keresztény Európa kulturális és valláserkölcsi
hagyományai. Ezért célszerûnek tartjuk, hogy az iskolai oktatás minden szintjén
helyt kapjon a fakultatív vallástörténeti és valláserkölcsi nevelés.
Abból az alapelvbõl kiindulva, hogy
az ember elidegeníthetetlen joga hitbeli meggyõzõdésének és
felekezeti hovatartozásának szabad megvallása, támogatjuk minden hívõ
eziránti igényét. Ellene vagyunk azonban minden vallási fanatizmusnak és
türelmetlenségnek. Támogatjuk a keresztény (és keresztyén) egyházak ökumenikus
törekvéseit.
Valljuk, hogy a szabad és zavartalan
vallásgyakorlást összhangba kell hozni az anyanyelv szabad gyakorlásával. Az
egyházak törekedjenek arra, hogy a nemzeti kisebbségek hívõirõl
az õ soraikból származó lelkipásztorok gondoskodhassanak, s ilyenek
elégíthessék ki azok lelki igényeit. A magyar papjelöltek számára pedig meg
kell teremteni ha kezdetben csak részben is a magyar nyelvû képzést.
Amíg ez Csehszlovákiában elérhetõvé válik, lehetõvé kell tenni,
hogy ezt magyarországi intézmények végezhessék.
Szorgalmazzuk egyházi iskolák alapítását,
illetve a megszüntetettek újraindítását mindenütt, ahol erre igény mutatkozik,
s ahol ennek megvannak a feltételei.
2. A nemzeti
megbékélés eszméje
Nemzetiségi politikánk egyik sarkalatos célja mindenféle nemzeti,
etnikai és faji diszkrimináció megszüntetése, illetve feléledésének
lehetetlenné tétele. Arra törekszünk, hogy minden nép és néptöredék
megõrizhesse nemzeti, etnikai és faji önazonosságát az egyesülés felé
haladó Európában. Olyan állapotok megteremtését tûzzük ki célul,
amelyekben egy bizonyos nemzethez, nemzeti, etnikai vagy faji kisebbséghez való
tartozás puszta ténye önmagában nem minõsülhet sem érdemnek, sem
véteknek, mivel az egyszerûen csupán a létezés természetes állapota.
A toleráns, egymás értékeire figyelõ
és azokat kölcsönösen tiszteletben tartó közszellem kialakítása közös
felelõsség, amelyben mindig a többségnek kell vállalnia a nagyobb részt.
A Magyar Néppárt a maga nevében kinyilvánítja, hogy megõrzendõ
értékeknek tartja a nemzeti és etnikai kultúrákat, s ezért elítéli az
asszimiláció minden nyílt vagy burkolt módját, miközben a rendelkezésére álló
törvényes eszközökkel küzd annak valamennyi megnyilvánulási formája ellen.
Véleményünk szerint a nemzeti, etnikai és
faji kisebbségek jogainak sokoldalú rendezése csakis a létrehozandó új
alkotmány részét képezõ, átfogó nemzetiségi törvény keretében képzelhetõ
el. Ennek a törvénynek azonban nemcsak deklaratív szinten kell kinyilvánítania
az állampolgárok politikai és jogi egyenlõségét, tekintet nélkül azok
nemzetiségi, nyelvi és faji hovatartozására, hanem ki kell mondania azok
elidegeníthetetlen jogát az anyanyelv szabad hivatalos használatára az általuk
lakott területen, valamint tételesen biztosítania kell a kisebbségek számára
mindazon egyéni és kollektív jogokat, amelyek nemzeti, etnikai és faji
identitásuk és kultúrájuk megõrzése, sõt fejlesztése szempontjából
szükségesek és kívánatosak.
Tudatában vagyunk, hogy a nemzeti
megbékélés eszméjét célzó nemzetiségpolitikai programunk sikere az egész
közép-európai térségre pozitív kihatású lehet, ellenben kudarca esetén a térség
valamennyi nemzete, nemzeti kisebbsége kárvallottja lesz e sikertelenségnek.
4. A demokrácia
A Magyar Néppárt egyik sarkalatos célja, hogy hatékony
elõsegítõje legyen a demokratikus jogállamiság megteremtésének.
Bár az alapozás ezen a téren már megtörtént, tennivaló azonban még akad bõven. Ezzel kapcsolatban
valljuk, hogy a jogállamiság nem csupán jogszabályok kérdése, hanem
elsõsorban és mindenekelõtt a politikai kultúra és az adott
társadalom etikai értékrendjének függvénye.
Programnyilatkozatunknak a demokratikus
jogállamiságot taglaló pontja természetszerûleg abból a sokat
hangoztatott, de tájainkon sajnos oly ritkán méltányolt tételbõl indul
ki, mely szerint a valódi demokrácia egyik legfontosabb próbaköve a
nemzetiségi-kisebbségi kérdés igazságos és méltányos rendezése. Mi mint nemzettöredék,
nemzeti kisebbség pedig csakis egy valódi demokráciában vagyunk képesek emberi
életet élni, mivel a mi egyedüli mentsvárunk, az igazság és igazságosság csakis
ilyen feltételek közepette érvényesülhet.
A Magyar Néppárt egyaránt küzdeni kíván
mind az egyén politikai szabadságjogaiért, mind a természetes közösségek,
mindenekelõtt a területi, vallási, valamint népi-nemzeti-etnikai
közösségek önrendelkezéséért és önmeghatározási jogaiért. Országunk
készülõ új alkotmányától joggal elvárjuk, hogy az egy valóban
demokratikus jogállam alaptörvénye legyen, s mint ilyen, az általános emberi és
állampolgári jogokon túlmenõen a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív
jogait is biztosítsa.
Természetesen annak is tudatában vagyunk,
hogy a demokrácia önmagában véve semmiképpen sem lehet politikai programunk és
törekvéseink végcélja; az csupán eszköz, a kedvezõ feltételeket
biztosító kerete lehet minden más politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális,
nyelvhasználati, vallási, szociális, környezetvédelmi stb. célkitûzésünknek.
Megléte lehetõvé teszi megmaradásunk feltételeinek biztosítását, hiánya
azonban rendkívül negatív kihatású lehet, elnyomottakra és elnyomókra egyaránt.
1991 nyara
TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1980.
9.
Állásfoglalás Cseh-Szlovákia
államjogi elrendezésérõl
A mai Európában két nagy irányzat
érvényesül: az integrálódás és a dezintegrálódás, melyek egyidejûleg
hatnak nemcsak tágabb környezetünkben, hanem nálunk is. Ez azonban nem
politikai tudathasadás, hanem tény, mellyel ki kell békülnünk, és meg kell
keresnünk az optimális megoldást. Parlamenti klubunk, melyet a Magyar
Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés képviselõi alkotnak, a
Szlovák Nemzeti Tanácsban 10 százalékot tesz ki. Ez a részarány az SZNT
politikai összetételében, a jelenlegi szétforgácsoltság mellett, a döntõ
pillanatokban alapvetõ feladatot tölthet be. Az elsõ demokratikus
választások óta eltelt idõben tények bizonyították, hogy
képviselõink következetesen töltik be konstruktív ellenzéki szerepüket,
és nem pillanatnyi politikai hangulatok befolyásolják õket. Többször
elmondtuk véleményünket a leendõ alkotmányról, a köztársaságok államjogi
elrendezésérõl, állampolgáraink sorsáról az új elrendezettségû
Európában és a nemzeti kisebbségek helyzetérõl államunkban.
Most is megismételjük álláspontunkat, hogy
a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság nemzetközi jogi folytonossága mellett
szállunk síkra, de egyszersmind irányadónak tartjuk az önrendelkezési jog
elvét.
Mi is felelõsséget érzünk az állam
jövõjéért, a törvények és az alkotmány tiszteletben tartásáért minden
helyzetben, hogy ne következhessenek be olyan tragikus események, mint például
Horvátországban.
Mélységes felelõsséget érzünk
választóink iránt, akik mind a Cseh, mind a Szlovák Köztársaságban
állampolgárként élnek, és nemcsak a szomszédos országok határai mentén, hanem
mindenütt a köztársaság területén. Ma, amikor oly erõteljesen nyilvánul
meg Szlovákia szuverenitási törekvése, természetesnek kellene tartani, hogy a
jogállam építésével egyidejûleg alkotmányosan kell szavatolni a nemzeti
kisebbségek jogait az új államjogi elrendezésben is. A kelet- és közép-európai
tapasztalatok egyértelmûen bizonyítják, hogy az önrendelkezés és
önigazgatás jogának megtagadása, valamint a nemzeti kisebbségek jogainak
korlátozása fokozza a feszültséget mind az országban, mind a térségünkben.
Ezért mi az állampolgárok következetes
egyenjogúságának biztosítása mellett szállunk síkra, a nemzetiségileg
különbözõ csoportok egyenjogú posztra állítását szorgalmazzuk, az
alkotmányosan garantált feltételeket követeljük a nemzeti kisebbségek
identitása megõrzéséhez és fejlesztéséhez, fõként az
oktatásügyben, a kultúrában, az anyanyelv sokoldalú használatában a hivatalos
érintkezés területén, hogy védve legyünk a szervezett asszimilációtól és az
általunk lakott területeken védelmet kapjon a régió etnikai jellege.
Az említett tapasztalatok bizonyítják, hogy
a tavaly nyáron Koppenhágában az emberi dimenzióval foglalkozó tanácskozáson
elfogadott elvek helyesek, ezek közt pedig ott van, hogy a nemzeti
kisebbségek identitása biztosításának eszköze az autonóm igazgatási területek
létrehozása. Képviselõink olyan megoldás hívei, melyben egyéni
(kulturális) és területi autonómia ötvözõdik. Egy ilyen rendezés jogi
feltételeit az ország új államjogi elrendezésének kialakításával együtt kell
megteremteni, mégpedig mindannyiunk jogi biztonságának és nemzetközi
biztonságának megszilárdítása érdekében.
(Elhangzott a Szlovák Nemzeti Tanács és a
Cseh Nemzeti Tanács elnökségének együttes tanácskozásán, 1991. szeptember 9-én,
Pozsonyban, az SZNT Együttélés-Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom
képviselõi klubja nevében.)
Az Együttélés öt éve. Összeállította Pogány Erzsébet.
Együttélés, Pozsony, 1995. 193194.
10.
Merre tart Csehszlovákia?
Az Együttélés politikai mozgalom memoranduma
a csehszlovákiai nemzeti kisebbségekrõl
Csehszlovákiában 1989. november 17-én
kezdõdött a kommunista egypárti hatalom gyakorlati felszámolása. Ebben a folyamatban egyszerre több szempont
is érvényesült. Ezek mindmáig jelen vannak az ország belpolitikájában.
Az általános szempontok
mellett, amelyek közül a legmeghatározóbb a
kommunista párt hatalmának a
megtörése, majd ezt követõen a politikai és gazdasági rendszerváltás, valamint a jogállam
fokozatos kialakítása és az európai értékrendbe való beilleszkedés volt,
sajátos szempontok
is érvényesültek. Legerõteljesebben a szlovák nemzeti önrendelkezés nyilvánult meg. Fõleg két formában: a szövetségi állam fokozatos lebontásában, valamint a
szlovák szuverenitásban és a nemzetállam megteremtésében. Emellett azonban a nemzetiségileg vegyes területek
jellemzõjévé vált egész Csehszlovákiában, hogy a többségi nemzetek helyi
politikusai a nacionalista szemlélet felé hajlanak, amit mind pártjuk, mind a
központi kormányzat tétlenül néz.
Ezzel egy idõben került
elõtérbe a nemzeti
kisebbségek jogállásának megváltoztatása. Irányát
kezdettõl fogva az érdekellentétek határozták meg. Emiatt szinte
felváltva kerültek napirendre a
nemzeti kisebbségek egyenjogúsági törekvései és a nemzeti kisebbségek jogainak korlátozása az etatista, valamint a nemzetállam eszméjét propagáló politikai
erõk hatására.
Az említett célok és eszmék követõi
között törvényszerû és kemény politikai harc keletkezett. Ennek az
eredménye nem csupán a jobboldali (konzervatív, liberális, radikális demokrata, keresztény) és a baloldali
(kommunista, volt kommunista, kollektivista) politikai erõk összecsapása
volt, hanem a civil társadalom és a nemzeti
kisebbségek érdekeit képviselõ csoportok egymással
folytatott küzdelme is. Memorandumunkban
a sajátos szempontok közül a nemzeti kisebbségeket érintõ néhány
problémát vázoljuk fel, és javaslunk néhány lehetõséget a kisebbségek
helyzetének megoldására.
Elõzmény:
A prekommunista és a
kommunista rendszer nemzetiségi politikájának jogtalanságai a második
világháború után.
A háború végével Csehszlovákiában a nemzeti diszkrimináció korszaka
köszöntött be. A nemzetállami ideológia szellemében a kormányzat megfosztotta minden alapvetõ
állampolgári jogától a német és a magyar nemzetiségû lakosság millióit. A „nemzeti és demokratikus” korszakban meghirdetett nemzetállami
ideológia a kommunista puccs után általános
kisebbségellenes politikává fajult, amely minden
nemzeti kisebbséget tehát a
lengyeleket és a ruténokat, illetve az ukránokat,
valamint a cigányokat is hátrányosan megkülönböztette a többségi nemzetekkel szemben.
Elsõ alkalommal 1960-ban, majd 1968-ban szabályozta az alkotmány a
nemzeti kisebbségek jogait. Ennek ellenére az 1968-ban elfogadott nemzetiségi
államtörvénnyel egy idõben kiadott államszövetségi alkotmány kimondta,
hogy Csehszlovákia a csehek és
szlovákok közös állama. Az alkotmány tehát továbbra
is nemzetállamként határozza meg Csehszlovákiát. Eszerint a nemzeti kisebbségek másodrendû polgárai az országnak. Az 1968-ban elfogadott „nemzetiségi törvény” ugyan
tételesen megfogalmazta a kisebbségek jogainak néhány elvét, melyeket azonban a
kommunista hatalom sem törvények, sem politikai határozatok útján sohasem
valósított meg. Sõt a
nemzeti kisebbségek asszimilálására, társadalmi szerkezetû
szétrombolására, iskoláik megszüntetésére törekedett. A központi irányítás ehhez kedvezõ feltételeket teremtett.
Az új helyzet:
Az új hatalom érzéketlensége a nemzeti kisebbségek iránt.
A rendszerváltás kezdetén, 1989 decemberében javaslat született,
hogy alakuljon meg a szövetségi kormányban egy nemzetiségi minisztérium.
Feladata lett volna a kommunista rendszer mulasztásainak a helyrehozása a
nemzetiségi politikában. A kormányalakítási tárgyalásokon, 1989. december 8-án
ez volt az egyetlen javaslat, amely megbukott.
Az új kormány sem foglalkozik a kisebbségekkel.
Néhány hónap múlva, 1990 februárjában és márciusában javaslat született,
hogy a nemzetiségi minisztérium helyett alakuljon egy kormánybizottság a
szövetségi kormányban a
nemzeti kisebbségek ügyeinek koordinálására. Megalakítására azonban nem került
sor, mert a szlovák kormány elnöke nem értett egyet
a javaslattal. Az 1990 júniusában megtartott választások után a szövetségi
kormány egyik alelnöki posztját új politikus foglalta el. Õ azonban már
nem ismételte meg elõdjének a kormánybizottságra tett javaslatát. Egy
évvel késõbb elõterjesztette a szövetségi kormány nemzetiségi
politikájának alapelveit. Ezt a javaslatot az Együttélés Politikai Mozgalom
azonban elutasította tekintettel annak formális voltára , és egy konferencia
összehívását javasolta a nemzeti kisebbségek parlamenti és politikai
képviselõinek részvételével.
Újabb támadások a nemzetiségi kisebbségek oktatásügye ellen.
A rendszerváltás elmúlt két éve alatt nem javult az új hatalom
politikája a kisebbségek iskolaügyében a kommunista rendszer elképzeléseihez
képest. Nem javult az ukrán és rutén kisebbség iskoláinak katasztrofális
helyzete. A német kisebbség számára továbbra sem nyitottak anyanyelvi
iskolákat, csupán a német nyelv oktatását engedélyezték néhány helyen, ahol
német nemzetiségû diákok tanulnak. Nem nyitották meg újra a lengyel kis
falvak iskoláit sem. A magyar kisebbség iskolaügyéhez pedig hagyományosan
elutasítólag viszonyul a szlovák kormányzat.
Három magyar parlamenti képviselõ
1990 februárjában törvényjavaslatot nyújtott be a Szövetségi Gyûlésben
egy önálló magyar felsõoktatási intézmény alapítására. A javaslatot a
parlamenti bizottságok elutasították. Ebben a döntésben fontos szerepet
játszott az a képviselõi vélemény, hogy egy magyar fõiskola
engedélyezése politikailag hibás lépés lenne, mert egy ilyen intézmény a „magyar szeparatizmus
központjává válna”.
A magyar szülõk és pedagógusok 1990
tavaszán kezdeményezték a kommunista rendszerben összevont magyar iskolák
szétválasztását (függetlenítését a szlovák iskoláktól) és a magyar iskolák
hálózatának bõvítését. A szlovák iskolaügyi miniszter 1990 tavaszán
körlevélben betiltotta a magyar pedagógusoknak ezt a tevékenységét. Arra is
figyelmeztetett, hogy fegyelmi eljárást indíttat azon pedagógusok ellen, akik
nem tartják be ezt az utasítást. Szlovákia oktatásügyi minisztériuma az
ismételt kérvények ellenére azóta sem engedélyezett egyetlen
iskola-szétválasztást sem, sõt további iskolák összevonását
kezdeményezte, valamint törvényjavaslattal próbálkozott a nemzeti kisebbségek
nyelvének visszaszorítására a kisebbségek iskoláiban az utóbbi azonban nem
sikerült. Ezzel egy idõben a szlovák oktatásügyi minisztériumban
megszüntették a kisebbségek iskoláit gondozó szakosztályt.
A kisebbségek nyelvi diszkriminálása.
A Szlovák Nemzeti Tanács Pozsonyban 1990. október 25-én a szlovák
nacionalista erõk javaslatára az összes kormánypárt támogatásával
nyelvtörvényt fogadott el, amely a kommunista idõszakhoz képest
lényegesen korlátozza a nemzeti kisebbségek anyanyelvének használatát, és amely
alapján a nemzeti kisebbségek által lakott területeken akadályozzák, illetve
tiltják a kétnyelvû feliratok elhelyezését, a községek nevének
kétnyelvû megjelölését, az állami hivatalok, sõt a római katolikus
egyház részérõl végzett szertartásoknak (keresztelõ, névadás,
házasságkötés, temetés) a kisebbség nyelvén való lebonyolítását stb. A törvény
ráadásul elõírja, hogy az állami hivatalnokok a szlovák
nemzetiségû ügyfelet kizárólag csak szlovákul szólíthatják meg. Ezzel
prejudikálva azt, hogy a jövõben esetleg várható a nem szlovák
személyeknek, tehát a kisebbségnek a kötelezõ megjelölése, mondjuk egy
messzirõl felismerhetõ élénk színû jelvénnyel. A Cseh
Köztársaság területén ugyan nem szabályozza törvény a nyelvhasználatot, de a
kisebbségek anyanyelvének a
használata nincs biztosítva, és növekvõ a velük szemben megnyilvánuló nyelvi
türelmetlenség.
Jogfosztó törvény az emberi jogokról.
A Szövetségi Gyûlés Prágában 1991. január 9-én elfogadta a
szabadságjogokról és alapvetõ jogokról szóló alkotmánytörvényt. A
törvény két cikkelye határozza meg a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait. E
meghatározás azonban nem veszi figyelembe a helsinki folyamatban elért
eredményeket, a koppenhágai „emberi dimenziók” konferenciáján elfogadott elveket, az Európa
Tanács 1990. október 1-jén hozott 1134-es ajánlását. Ugyanakkor hatályon kívül
helyezi az 1968-ban elfogadott 144-es nemzetiségi alkotmánytörvény lényegi
cikkelyeit, és ezekhez viszonyítva szûkebben fogalmazza meg a kisebbségek
jogait. A nemzeti kisebbségek tíz parlamenti képviselõje tiltakozásul a
jogok szûkítése ellen a törvény szavazásakor elhagyta a Szövetségi
Gyûlés üléstermét.
Jogi és gazdasági diszkriminálás.
A Szövetségi Gyûlés az 1991-es tavaszi ülésszakán három olyan
rehabilitációs jellegû törvényt fogadott el, amely az elmúlt negyvenéves
idõszakban esett anyagi sérelmeket hivatott mérsékelni. A nemzeti
kisebbségek szempontjából a kárpótlási törvény és a földtörvény kifogásolható,
mert nem terjed ki az 1945 és 1948 közötti idõszakra, amikor kizárólag
nemzetiségi szempontok alapján, elsõsorban a német és a magyar
lakosságot érték jogi és anyagi sérelmek, valamint részben a lengyel
kisebbséget, illetve azon zsidókat, akik német vagy magyar nemzetiségûnek
vallották magukat. A törvényhozók zöme és a kormány is kategorikusan
elutasította az 19451948 között esett sérelmek utólagos mérséklését és az
igazságtalanul üldözött személyek rehabilitálását. A földtörvény pedig részben
felújította a korábbi nemzetiségi diszkriminálást. A nemzetiségi alapon
elkobzott földek egy részét ugyan a magyaroknak visszaszármaztatja (a
nemzetisége miatt diszkriminált többi személynek nem!), de egy, a Szlovák
Nemzeti Tanács által hozott,
1948. november 17-én kelt rendelete alapján. Eszerint csupán 50 hektár
földterület adható vissza a jogosult személynek (különbözõ
diszkriminatív feltételek teljesítése árán), noha az új földtörvény a többi
jogosult személynek visszaadható földterület nagyságát maximum 250 hektár
mezõgazdasági földterületben állapította meg. Parlamenti
képviselõink kérdésére a szövetségi kormány azt válaszolta, hogy nem tervezi
a diszkrimináló törvényekkel sújtott nemzeti kisebbségek rehabilitálását és a
diszkrimináció anyagi következményeinek enyhítését, jóvátételét, sem e
törvények utólagos hatálytalanítását. Ezért az sem várható, hogy a német, a
magyar és a lengyel kisebbség visszakapja a közadakozásból alapított társadalmi
és kulturális intézményeinek az állam által elkobzott vagyonát.
Diszkriminatív elemek az alkotmány tervezetében.
Az új alkotmány elõkészítése folyamán két, egymásnak
ellentmondó szemlélet keletkezett: polgári vagy pedig nemzeti elvet
követõ alkotmánya legyen-e Csehszlovákiának. A szlovákiai politikai
pártok zöme és a csehországi politikai pártok egy része a nemzeti elvû
alkotmányt támogatta kezdetben. Tehát azt az elképzelést, hogy Csehszlovákia
továbbra is a „csehek és szlovákok közös állama” maradjon. Ezzel ismételten
másodrendû állampolgárokká fokoznák le a nemzeti kisebbségeket. Az
alkotmány elõkészítésének ezt a szakaszát azonban a fejlemények
túllépték. Ma már az államszövetség léte forog kockán, és a cél az önálló
szlovák alkotmány elfogadása. A szlovák alkotmány elõkészítésében
kizárólag a nemzeti elv uralkodik: Szlovákia legyen a szlovákok nemzeti állama,
és nem a Szlovákiát lakó egyenjogú állampolgárok közös hazája.
Idegengyûlölet.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal 1990 februárjától a mai napig
Pozsonyban és más szlovákiai városokban szlovák nacionalista tüntetések
zajlanak, amelyeken cseh-, magyar- és zsidóellenes jelszavakat hangoztatnak,
éltetik Andrej Hlinka szlovák katolikus papot, aki 1936-ban szlovák Hitlernek
nevezte magát, magasztalják a második világháború idején létezett fasiszta
szlovák államot, annak elnökét Josef Tisót , akit a világháború után háborús
bûnei miatt halálra ítéltek és kivégeztek. A mai helyzetre
jellemzõ, hogy e háborús bûnös emlékére a római katolikus egyház
püspöke 1990 júliusában táblát leplezett le. A nacionalista és soviniszta
tüntetéseken Szlovákiának nemzetállammá való átalakítását, a szlovák nyelv
kizárólagossá való nyilvánítását, a csehszlovák államszövetség megszüntetését
stb. követelik. A falakon magyar-, cseh-,
zsidó- és cigányellenes feliratok jelennek meg, zsidó temetõket dúlnak
fel. Ezek az akciók egyre szervezettebb keretet kapnak, melyekben ma már részt
vesz a szlovák parlamenti pártok egyre több képviselõje is. A helyzetre
nézve a legjellemzõbb az, hogy a faj-, nemzet- és idegengyûlöletet
szító személyek és szervezetek ellen az igazságügyi szervek nem lépnek fel, és
nem alkalmazzák velük szemben az érvényes törvényeket.
A magyarok kitelepítésének óhaja.
1990 októberében és 1991 májusában közvélemény-kutatást végzett a
pozsonyi Komensky Egyetem Társadalomelemzõ Intézete (Ústav pre sociálnu
analyzu). A felmérésbõl kiderült, hogy 1990 októberében a Szlovák
Köztársaságban a csupán szlovákok által lakott területeken megkérdezett
szlovákok 56%-a kívánta kitelepíteni a magyar kisebbséget Csehszlovákiából.
Azon a területen, ahol a szlovákok a magyarokkal vegyesen élnek, a megkérdezett
szlovákoknak csak a 16%-a kívánta ugyanezt. A felmérésbõl kiderül az is,
hogy 1991 májusában némileg csökkent a magyarokat kitelepíteni akaró szlovákok
aránya. Az intoleráns szlovákok zöme azon pártok támogatói közé tartozik,
amelyek az önálló Szlovákia kivívását tûzték ki célul. De még a
legliberálisabb szlovák pártok (Nyilvánosság az Erõszak Ellen, Demokrata
Párt) híveinek is több mint 20%-a a magyarok kitelepítését követeli. Ezért
érthetõ, hogy a magyar, de a többi kisebbség is a szövetségi állam
fenntartását kívánja. A szövetségi állam megtartásának óhaja a nemzeti és
etnikai kisebbségek körében
azonos okokra vezethetõ vissza a Cseh Köztársaság területén is. A
nemzeti kisebbségek és zsidók is attól tartanak, hogy Csehszlovákia
kettészakadásával a nacionalista és intoleráns politikai erõk kerülnének
hatalomra. Ezt a félelmet támasztja alá a Szlovák Nemzeti Párt egyik parlamenti
képviselõjének (Ján Slota, Zsolna polgármestere) 1991. szeptember 18-án
a Národná obroda címû szlovák napilapban megjelent nyilatkozata.
Véleménye szerint rövidesen megalakul az önálló szlovák állam, és mindazok,
akik ezt ellenzik, a szlovák nemzet árulóiként lesznek elítélve.
A változás lehetõségei:
Tanulság.
A nemzeti kisebbségek sajátos helyzetének javítását és az elnyomási
tendenciák megszüntetését nem tette lehetõvé az egypárti hatalom bukása
sem. Emiatt a parlamenti demokrácia keretei között is az etatista és a nemzeti,
valamint a szociál-kollektivista többség leszavazza a nemzeti kisebbségek
javaslatait, valamint demokrata és liberális támogatóikat. Így a kisebbségek
elnyomása a demokrácia klasszikus eszközeivel legalizálható. A helyi
önkormányzatok szûk jogi keretei és szûkös anyagi
lehetõségei ezt nem tudják ellensúlyozni. Egy átfogó rendezés hiányában
az önkormányzatok mai helyzete inkább a parciális manipulálhatóságra ad
lehetõséget. Ez utóbbit csak kihangsúlyozza, hogy az ország
adminisztratív területi felosztása kezdettõl fogva a kisebbségek
elnyomására és egységes lakóterületének a megosztására irányult.
A kisebbség életképessége.
A nemzeti kisebbségek létszámát Csehszlovákiában radikálisan
csökkentették az õket több mint hetven éve sújtó elnyomás
különbözõ formái. Ennek ellenére a kommunista rendszer bukása után a nemzeti kisebbségek, a parlamenti és
helyhatósági választásokon, valamint a politikai életben való részvételük
alapján megítélve, megõrizték életképességüket. Hiszen az Együttélés Politikai Mozgalomnak és a Magyar
Kereszténydemokrata Mozgalomnak 1313 parlamenti képviselõje van
(összesen 26), ami több mint a fele a képviselõi mandátumot szerzett
nemzeti kisebbségieknek. Az Együttélésnek pedig 110 polgármestere és csaknem
2500 helyi önkormányzati képviselõje van. Ennek kapcsán azonban azt is
el kell mondani, hogy a kisebbségek helyzetében az egyetlen pozitívumot a
választások jelentették. Egyéb tekintetben csak romlott a helyzetük.
A magyar kisebbség és az Együttélés Politikai Mozgalom a parlamenti demokrácia híve.
A korábban említett közvélemény-kutatás szerint megbizonyosodhattunk
arról, hogy a Szlovákiában mûködõ politikai pártok közül a
különbözõ nemzeti kisebbségeket, de fõleg magyarokat és
lengyeleket, valamint részben az ukránokat, illetve ruténokat és a németeket is
tömörítõ Együttélés Politikai Mozgalom (Coexistentia) a legliberálisabb
politikai szervezet, amely leginkább támogatja a politikai és a gazdasági
rendszerváltást. Továbbá az is kiderült a felmérésbõl, hogy Szlovákiában
a magyarok a legtoleránsabbak és a parlamenti demokrácia legodaadóbb hívei. A
felmérésnek ezt az állítását alátámasztja az Együttélés Politikai Mozgalom
programja is, valamint parlamenti képviselõinek részvétele a gazdasági
és a politikai rendszerváltást támogató törvényjavaslatok körüli munkában.
A változás lehetõségei.
A második világháború után eltelt korszakban a felsorolt
negatívumok ellenére elõször vannak kialakulóban a nemzeti kisebbségek
helyzetének javulását elõsegítõ lehetõségek. Ennek a
legfontosabb jeleit a kisebbségek politikai életének megerõsödése, a
parlamenti demokrácia erõteljes támogatása, az önkormányzatokban való erõteljes
részvételük, a gazdasági rendszerváltás, a privatizálás követelése és
vállalkozási kedvük mutatja. Erre építve lehetne egy átfogó rendezéssel
állandósítani a kisebbségek helyzetének javulását elõsegítõ
jelenségeket. Enélkül ugyanis a pozitív tendenciák visszafordulhatnak, és
növelhetik a kisebbségek körében a konfliktusokhoz vezetõ feszültségeket.
A kisebbségek helyzetének javítása
Elsõ lépés.
A jogrendbe be kell építeni az alkotmány révén mindazokat az
elveket, amelyeket a helsinki folyamatban elfogadtak az Európai Biztonsági és
Együttmûködési Értekezleten részt vevõ országok. Erre kitûnõ
alkalom az új alkotmány elõkészítése. Az
alkotmány-elõkészítõ folyamatban létre kell hozni a kisebbségek
társadalmi és parlamenti képviselõinek, valamint szakembereiknek
alkotmányozó bizottságát amint ezt javasoltuk Kromìrízben a parlamenti
pártok képviselõinek alkotmány-elõkészítõ ülésén. Ezen
alkotmányozó bizottság munkájának az eredménye lehetne az új alkotmánynak a
nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló önálló fejezete.
Alapvetõ elvek.
Az új alkotmányban megfogalmazott elvek alapján olyan jogbiztonságot
kellene teremteni a kisebbségeknek, hogy biztosítva legyen identitásuk,
kultúrájuk, anyanyelvük megõrzésének feltétele; saját ügyeikben,
valamint kultúrájuk, iskolaügyük irányításában önigazgatók lehessenek, és
biztosítva legyen számukra olyan területi igazgatási rendszer kialakításának a
lehetõsége, amelyen belül jogaik megvalósíthatók.
Kulturális és területi önigazgatás (autonómia).
Csehszlovákiában a nemzeti és etnikai kisebbségek egy része
szórványban él, egy része (zöme) pedig egységes településrendszerben lakik.
Ezért a nemzeti és az etnikai kisebbségek helyzetének megoldása a kulturális és a regionális (területi) autonómiák bevezetésével segíthetõ elõ. A kulturális autonómia
által lehetõvé válna a szórványban élõ kisebbségek identitásának,
kultúrájának és nyelvének ápolása, iskoláinak sajátos szükségletei szerinti
irányítása. A tömbben élõ kisebbségek számára a területi autonómia
teremtené meg a teljes önkormányzat lehetõségét, amelyen belül a
többségi nemzet ott élõ részével is szabályozott együttélést alakíthatna
ki. A területi autonómia mellett szólnak azok a tények, amelyekre a
magyarokra vonatkozóan a Komensky Egyetem Társadalomelemzõ Intézetének
a felmérése is felhívta a figyelmet. Ez a felmérés bizonyította, hogy a magyar
kisebbség politikai kultúrája a szlovákokétól eltérõ (fejlettebb), a
parlamentáris demokrácia megbízható támogatója (képviselõinek zöme a
parlamentben a konstruktív oppozíció szerepét tölti be), erõteljesebben
támogatja a politikai és a gazdasági rendszerváltást, toleránsabb, mint a
szlovákok túlnyomó többsége. Az azonos régióban együttélõ szlovákok és
magyarok viszonya jó, míg az ezen a területen kívül élõ szlovákok intoleránsak a magyarokkal
szemben, kitelepülésüket óhajtják, anyanyelvük használatának korlátozását
követelik stb. A magyarellenes tüntetéseket és a diszkrimináló nyelvtörvényt is
a nemzetiségileg vegyes területen kívül élõ szlovákok kezdeményezték. A
tapasztalatok azt mutatják, hogy ezek a megállapítások nem csupán
magyarszlovák viszonylatban érvényesek. Hasonló jelekkel találkozhatunk egész
Csehszlovákiában a nemzetiségileg vegyesen lakott területeken. A területi
autonómia amellett, hogy a jogok kiteljesedésének és érvényesülésének a
feltételeit biztosítaná védelmezné is a kisebbségeket a többségi nemzet
agresszív nacionalizmusával szemben, valamint megteremtené a jogi és
közigazgatási feltételeit a különbözõ nemzetiségûek
együttélésének.
Kelet- és közép-európai konferencia.
Ebben a térségben napjainkban nem csupán
politikai és gazdasági rendszerváltás zajlik, hanem átalakulóban, illetve
folyamatban van a Szovjetunió nyugati és délnyugati peremének a szétesése. Ezek
a politikai jelenségek képlékennyé teszik a politikai helyzetet a térségben, és
a folyamat elõrehaladásával megkérdõjelezik az eddigi nemzetközi
jogi egyezmények és vállalások hatályát, valamint arra figyelmeztetnek, hogy a
térségre vonatkozóan ki kell dolgozni egy új biztonsági, együttmûködési
és kölcsönös garanciarendszert. Ebben a politikai átalakulási folyamatban döntõ
hangsúlyt kapnak a nemzeti és nemzethatalmi szempontok, ezért félelmeink vannak
a nemzeti kisebbségek jövõjével kapcsolatban. Emiatt is tartjuk
fontosnak, hogy létrejöjjön a
térség nyugodt átalakulását politikailag szabályozó és jövõbeni békéjét
elõkészítõ állandó konferencia, amelynek
példaadó kiindulópontja az ez év februárjában megrendezett visegrádi hármas
találkozó. Az állandó békekonferenciát természetszerûleg ki kellene
terjeszteni az egész térségre, ezért nem csupán más országok, illetve nemzetek
képviselõit kellene ide meghívni, hanem a nemzeti kisebbségek
képviselõit is. Memorandumunkat ezért különös figyelmébe ajánljuk a Cseh
és Szlovák Szövetségi Köztársaság, a Magyar Köztársaság és a Lengyel
Köztársaság elnökének, valamint kormányának és törvényhozásának, továbbá a
térségünkkel határos államok elnökeinek, az Európai Tanács tagjainak és a
helsinki folyamatban részt vevõ országok kormányainak.
Érsekkéty, 1991. október 5-én.
Az Együttélés öt éve. Összeállította Pogány Erzsébet.
Együttélés, Pozsony, 1995. 204212.
11.
Az Együttélés alkotmánykiegészítõ
javaslata
(Tervezet)
…Fejezet
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogai
Általános
rendelkezések
1. cikkely
1. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogai
természetes, megvonhatatlan, elidegeníthetetlen és megszüntethetetlen jogok.
2. Ezeket a jogokat a Cseh és Szlovák
Szövetségi Köztársaság (a Cseh Köztársaság és a
Szlovák Köztársaság) elismeri,
és szavatolja zavartalan gyakorlásukat.
2. cikkely
1. Minden állampolgárnak jogában áll
szabadon megvallani nemzetiségét, etnikai eredetét, és magát olyan népcsoport tagjának
tekinteni, melyet nemzeti, etnikai, nyelvi, kulturális és egyéb
jellemzõi és öröksége a lakosság többi részétõl
megkülönböztetnek. Az említett kérdés eldöntésének befolyásolása tilos. Az
elnemzetietlenítést elõidézõ bármiféle befolyásolás, valamint az
asszimiláció szervezett módjai tilosak és büntetendõk.
2. Bármely nemzeti vagy etnikai
kisebbséghez való tartozás senkinek hátrányára nem lehet.
3. cikkely
1. Mindenkinek elidegeníthetetlen joga,
hogy mind egyénileg, mind a csoportjába tartozó polgártársaival együttesen
megõrizze és fejlessze nemzeti, etnikai, nyelvi, kulturális identitását
és sajátosságait.
2. A nemzeti és az etnikai kisebbségek
tagjainak egyénileg, illetve a csoportjuk tagjaival együtt jogában áll szabadon
kinyilvánítani jogos követeléseiket, érvényesíteni jogaikat, valamint részt
venni e jogok gyakorlásában és e jogok gyakorlásának ellenõrzésében.
4. cikkely
1. A nemzeti és etnikai kisebbségeket
különleges jogvédelem illeti meg az identitásuk megõrzése és a
kisebbségi helyzetükbõl eredõ hátrányaik kiegyenlítése érdekében.
2. A nemzeti és etnikai kisebbségeknek
joguk van szülõföldjükhöz, szellemi és anyagi örökségük
megõrzéséhez és gyarapításához, lakóhelyük nemzeti és etnikai
összetételének védelméhez bármilyen adminisztratív és egyéb olyan
beavatkozásokkal szemben, amelyek korlátoznák az e törvény szavatolta jogaik
érvényesítését.
5. cikkely
A nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk
van:
1. a saját egyesületeikben, társadalmi
szervezeteikben és politikai pártjaikban való társuláshoz;
2. ahhoz, hogy saját nemzetük vagy
etnikumuk közösségének tagjaival szabadon létesíthessenek és tarthassanak fenn
kapcsolatokat mind az állam területén, mind annak határain kívül is, a saját
nemzeti és etnikai identitásuk ápolása, valamint nyelvük, hagyományaik és
kulturális örökségük ápolása érdekében;
3. részt venni nem kormányszintû
nemzetközi szervezetek tevékenységében;
4. nemzetközi szervezetekhez fordulni
jogaik védelmének szavatolása érdekében.
Mûvelõdés,
nyelvhasználat, kultúra és információk
6. cikkely
A nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó
polgároknak joguk van az anyanyelvükön való mûvelõdéshez az
óvodától kezdve a legfelsõ tanintézetekig.
7. cikkely
A nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó
polgároknak joguk van:
1. Anyanyelvük szabad használatához írásban
és szóban, magánéletükben, a közéleti és hivatalos érintkezésben;
2. ahhoz, hogy családnevüket és
keresztnevüket az anyanyelvükön vezessék be az anyakönyvbe, valamint e nevek
szabad és korlátozatlan használatához a hivatalos érintkezésben is;
3. a helység- és más földrajzi nevek
anyanyelvükön való szabad használatához, szóban és írásban, valamint a
községek, közterületek és utcák két-, esetleg többnyelvû megjelöléséhez.
8. cikkely
A nemzeti és etnikai kisebbségeket alkotó
állampolgároknak joguk van a sokoldalú fejlõdéshez, fõként pedig
ahhoz, hogy a kisebbség többi tagjával közösen:
1. fejlesszék kultúrájukat;
2. könyveket és sajtótermékeket adjanak ki,
terjesszenek, tömegtájékoztatási eszközöket üzemeltessenek, és használjanak a
saját anyanyelvükön;
3. az államhatárokra való tekintet nélkül
információkat szerezzenek, birtokoljanak, terjesszenek, és cseréljenek az
anyanyelvükön;
4. saját kulturális és tudományos
intézményeket alapítsanak és mûködtessenek.
Politikai képviselet
és önkormányzat
9. cikkely
A nemzeti kisebbségeknek és etnikai
csoportoknak joguk van:
1. saját politikai képviseletükhöz az
önkormányzati testületekben;
2. saját képviseleti és önkormányzati
szervek létrehozásához, amelyek az akaratukat képviselik;
3. részt venni a nemzeti és etnikai
kisebbségek ügyeit érintõ kérdések megoldásában;
4. önálló döntéseket hozni, fõként
az identitás, az oktatásügy és a kultúra kérdéseiben.
10. cikkely
A választási törvények szavatolják a
nemzeti és etnikai kisebbségek politikai képviseletét.
11. cikkely
1. A nemzeti és etnikai kisebbségeknek az
államhatalom és az államigazgatás legfelsõ végrehajtó szervében saját
végrehajtó szervük van.
2. A közigazgatás és az államhatalom
valamennyi végrehajtó szervében a nemzeti és etnikai kisebbségeknek arányos
képviselet jár.
12. cikkely
1. A nemzeti és etnikai kisebbségeknek
joguk van:
valamennyi szinten létrehozni
önkormányzati szerveiket identitásuk megõrzése érdekében;
az önkormányzatokhoz, fõként az
oktatásügy, a kultúra, a nyelvhasználat, a könyvkiadás és a sajtótermékek
kiadása, a tömegtájékoztatási eszközök mûködtetése és használata, az
egészségügy és a testnevelés (sport) terén.
2. A nemzeti és etnikai kisebbségek
önkormányzati hatáskörébe tartozó jogok érvényesítésének érdekében a kormányok
a nemzeti és etnikai kisebbségek létszámának megfelelõ arányos
költségvetési összeget állapítanak meg, figyelembe véve a kisebbségi
helyzetbõl adódó hátrányok kompenzálását is.
3. A pénzeszközök felhasználásáról való
döntéshozatal, valamint a felhasználás fölötti felügyelet a nemzeti és etnikai
kisebbségek önkormányzati szerveinek jogkörébe tartozik.
13. cikkely
A közigazgatási területi egységek
kialakítása során tiszteletben kell tartani a nemzeti és etnikai kisebbségek
jogait.
14. cikkely
A nemzeti és etnikai kisebbségek jogait és
azok érvényesítését részletesen a nemzeti és etnikai kisebbségek törvénykönyve,
valamint a Szövetségi Gyûlés (a Cseh Nemzeti Tanács és a Szlovák Nemzeti
Tanács) törvényei határozzák meg.
(1991 október)
Az Együttélés öt éve. Összeállította Pogány Erzsébet.
Együttélés, Pozsony, 1995. 197200.
12.
Az Együttélés az önrendelkezésrõl
Közép- és Kelet-Európa ismét a gyökeres
átalakulás korszakát éli. Ez nem csupán az itt élõk zömének óhajával
egybeesõ politikai rendszerváltásban, a politikai pluralizmus és a
parlamenti demokrácia újraszületésében nyilvánul meg, hanem abban is, hogy újra
feltámadt a politikai és nemzeti önrendelkezés iránti vágy.
Térségünkben a politikai rendszer szabad
megválaszthatóságának és az önrendelkezési jog érvényesíthetõségének a
határát évszázadunkban a történelmi és etnikai, illetve a nemzetközi
adottságainkat hanyag nagyvonalúsággal kezelõ trianoni és párizsi
békeszerzõdés szabta meg. Emiatt a jogok torz formában valósulhattak
meg. Ezért vált lehetetlenné több mint fél évszázadra az itt élõ népek
szerves, saját adottságaik által vezérelt kibontakozása, a természetes
egyensúlyi állapot kialakulásával feltételezett együttélése.
Az elmúlt háromnegyed évszázad a
szabadságok elnyomása és diszkriminatív érvényesíthetõsége miatt a
félelmek idõszaka volt. Korunk szégyenletes és véres eredményeként vonult
be az emberiség történelmébe a Közép-Európában kirobbant második világháború, a
fasizmus és a nácizmus, valamint a sztálini diktatúra. További következménye
pedig napjaink történelme is: a nemzeti kisebbségek törvényekkel vagy
törvényszegésekkel irányított folyamatos felszámolása.
Térségünk helyzetére jellemzõ, hogy
a világot a rajtunk keresztülhúzott határral lehetett évtizedekre
erõszakosan kettéválasztani. És az is közép-európai sajátosság, hogy a
békeszerzõdésekkel kialakított új államok a külsõ, összetartó
hatás megszûntével politikai válságba kerültek.
Mindez azt bizonyítja, hogy az elmúlt
hetven év történelmét irányító politika alapjában hibás volt. De az említett
világhatalmi határ megszûnése és a válságba jutott államokban kialakult
függetlenségi és autonómia-törekvések jellege azt sejteti, hogy ha nem is
konfliktusmentesen, de talán végre van esélyünk a jogok
kölcsönhatásával liberálisan korlátozott önrendelkezés megvalósítására, az
egyéni és a közösségi autonómiák kialakítására, mert itt Közép-Európában most más történik, mint amire a körülmények évtizedeken keresztül lehetõséget
nyújtottak.
Ezek az események és folyamatok Cseh-Szlovákiában is
erõteljesen alakítják a belpolitikát.
Az önrendelkezési jog érvényesítésének
szándékát legenergikusabban az ország szlovák és morva lakosságának körében
fogalmazták meg. A morvák zöme Morvaország és Szilézia tartományi önállóságára
törekszik. A szlovákok többsége Szlovákia függetlenítésére, önálló alanyiságára
a nemzetközi jogban és teljes állami önállóságára.
A csehszlovák politikai hadszínterén
azonban az önrendelkezés égisze alatt valójában nemzeti-hatalmi küzdelem
folyik. Két szemben álló érdek képviselõi az eddigi államforma
védelmezõi és az ezt átalakítani, illetve megszüntetni óhajtók csapnak össze.
Nyugtalanító tény, hogy az önállóság
eszméjével most fellépõ politikai erõk politikai vakságban
szenvednek. A saját önállóságuk szorgalmazása mellett másokkal szemben
türelmetlenek és a kisebbségek ellen egyenesen gyûlöletet szítanak. Az
önrendelkezést nem a mindenkit megilletõ alapvetõ
szabadságjogként értelmezik, nem az egyén alapvetõ jogából
származtatják, hanem a nemzet lényegébõl eredeztetik. Holott a nemzetek
önrendelkezési joga sem más, mint az azonos identitású személyek csoportjoga.
Tragikus ez a szembenállás.
Egyik oka nyilvánvalóan az, hogy az
érdekellentét hatalmi ellentétként jelentkezik. A másik ok az, hogy a 20.
század végén a nemzeti önrendelkezési törekvések élére nem a társadalom
legfelvilágosultabb erõi kerültek, és nem korunk szellemében kívánják
végrehajtani történelmi küldetésüket. Ez veszélybe sodorhatja az egész
térséget. Leginkább a leggyengébbek, a kisebbségben élõk láthatják
kárát. Látszólag két értékrend
áll egymással szemben: a polgári és a nemzeti.
Az elõbbit a „föderalisták”, azaz a
csehek zöme és a csehszlovák államiság hívei képviselik, illetve mindazok,
akiknek a jelenlegi helyzet védelme a saját vagy csoportérdekük védelmét is
jelenti. Az utóbbit a „konföderalisták” tábora támogatja, amely a szlovákok és
részben a morvák körébõl toborzódik.
Ez a konfliktus azonban a láthatónál
bonyolultabb, mert a két szembenálló fél nincs tekintettel arra, hogy
Cseh-Szlovákiában cseheken és szlovákokon kívül milliós nagyságrendben élnek
más nemzetiségûek is: magyarok, lengyelek, németek, ruszinok, ukránok,
horvátok, romák stb.
Következésképpen a fennálló csehszlovák
államiság védelmezõinek nagy része és a szlovák nemzeteszme
képviselõi egy kérdésben egyetértenek: az államiságot nemzetállamként értelmezik, a csehek és a szlovákok államaként. Ez a nézetazonosság elmossa az
értékrendek közötti különbséget és az állam nemzethatalmi tartalmánál fogva
közelebb hozza egymáshoz a szembenálló felek alapvetõ szándékát.
Lényege, hogy a náluk kisebb, illetve a kisebbségekben élõ népcsoportokat elzárják az önrendelkezési jogtól.
A csehszlovákisták a szlovák állami
önrendelkezés híveit ugyanis azzal igyekeznek leszerelni, hogy az ország a két
nemzet közös állama és senki másé. Az önrendelkezés pártolói pedig a saját
óhajtott nemzetállamuk egységének és oszthatatlanságának kinyilvánítása mellett
kívánják a nemzetállam eszméje alapján betetõzni az önrendelkezésüket.
Szlovákia függetlenségét kizárólag a szlovák nemzet önrendelkezési jogából
származtatják.
Ebben a nemzet-hatalmi töltetû
helyzetben a kisebbségben
élõ népcsoportok és nemzetrészek számára nem marad más, csak a küzdelem,
és a félelem attól, hogy nem csupán az
önrendelkezési jog hatókörébõl szorulnak ki, hanem elvesztik
meglévõ csekély jogaikat is.
Nem szándékozunk mindenáron ütköztetni az
érdekeket és a nézeteket, noha ez nehezen elkerülhetõ eleme a
politizálásnak. De elfogadhatatlannak tartunk minden olyan államjogi vagy
politikai megoldást, amely korlátozza a demokratikus jogokat. Politikai
törekvéseinkben a jogállam kibontakoztatását, a civil társadalom kialakítását
és a stabilitást tartjuk szem elõtt. Ezért nem értünk egyet az önrendelkezési jog kizárólagos érvényesítésével.
Az államot, ha nemzetileg, kulturálisan,
nyelvileg, civilizációs hagyományaikban és történelmi múltjukban
különbözõ csoportok alkotják, akkor stabilitását csak az ezen csoportok
közötti konszenzus teremtheti meg. Az ez egyezség, illetve kiegyezés csupán
akkor jöhet létre, ha egyenrangúan és adekvát módon érvényesül a csoportok
önrendelkezési joga. Természetesen az önrendelkezés nem jelenti automatikusan a
csoportok állami önállósulását vagy elszakadását. Sõt, fõleg
konszenzus esetében nem jelenti azt.
A nemzetek és a kisebbségben élõ
nemzetrészek, népcsoportok kölcsönösen korlátozott önrendelkezése, illetve
autonómiájuk megteremtése a feltétele annak, hogy a jelenleg létezõ
csehszlovák államalakulatnak és a fennálló államjogi formának a megtartásához,
mint a nemzetközi politikai stabilitás tényezõjéhez viszonyuljunk.
Ugyancsak hasonló követelményt állítunk bármilyen más, új államjogi megoldással
és formációval szemben is. Ezért alapkövetelésünk
az önrendelkezési jog kiterjesztése a kisebbségben élõ népcsoportokra és
nemzetrészekre is.
Ennek a jognak az érvényesítése csökkentené
a politikai feszültséget is. Megnyugvást hozna a többségieknek, mert nem
kellene védelmezniük a kisebbek kárára igazságtalanul bitorolt jogaikat. A
kisebbségeknek pedig az egyenjogúságukat és egyenrangúságukat megteremtõ
kulturális és területi
önkormányzatot.
Nagycétény, 1992. február 1.
TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 99/2874.
13.
A nemzeti és etnikai kisebbségek
hátrányos megkülönböztetésének veszélyei
a Szlovák Köztársaság Alkotmányában
A Szlovák Köztársaság elsõ
Alkotmányát 1992. szeptember 1-jén fogadták el.
Az Együttélés Politikai Mozgalom és a
Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselõi az alkotmány
elõkészítési módja és tartalma ellen való tiltakozásul nem vettek részt
a javaslat végsõ szavazásán, és elhagyták a Szlovák Nemzeti Tanács
üléstermét.
Az általános szempontokat tekintve
kifogásoltuk, hogy az alkotmány elõkészítését siettették, és hogy az
elõkészületek csak a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom, a Demokratikus
Baloldal Pártja (a kommunista párt utódpártja) és a szélsõséges nemzeti
erõk, mint a Szlovák Nemzeti Párt és a Matica slovenská segédletével
folytak. Az alkotmánytervezetet nem bocsátották általános vitára. Az ellenzéki
parlamenti pártok csak a parlamenti bizottságokban és az egy napig tartó
általános vitában mondhattak róla véleményt. Az ellenzéki pártok javaslatait a
fent említett pártok elutasították.
Alapvetõ kifogásunk, hogy az
alkotmány lehetõvé teszi a hatalomnak a végrehajtó hatalom kezében való
összpontosulását, valamint a demokratikusan hozott döntések túlzott
mértékû ellenõrzését. Ez fõként abban nyilvánul meg, hogy a
kormányt és az államfõt feljogosítja a parlament törvényeinek
visszaadására, és lehetõséget ad a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a
népszavazás eredményének semmissé nyilvánítására.
Az alkotmány bizonytalanságot teremt a
magántulajdon terén. Lehetõvé teszi az állam általi kisajátítását,
valamint korlátozó törvények meghozatalát, melyek szerint bizonyos esetekben a
tulajdonjog korlátozható azon szlovák állampolgárokra, akiknek állandó
lakóhelye, valamint azon szlovákiai jogi személyekre, melyeknek székhelye a
Szlovák Köztársaság területén van.
Legsérelmesebbnek azonban a nemzeti
kisebbségek jogkörével kapcsolatos cikkelyeket tartjuk.
*
A Szövetségi Gyûlésben és a Szlovák
Nemzeti Tanácsban képviselõink az 19901991-es években két átfogó
javaslatot terjesztettek be a nemzeti és etnikai kisebbségek jogi helyzetének
alkotmányos megoldására.
A Szövetségi Gyûlés az
Alapvetõ Emberi Jogok és Szabadságjogok Alkotmánylevelének tervezetéhez
kidolgozott javaslatunkat (lásd az 1. számú mellékletet) teljes egészében
elutasította, csupán néhány, általunk felvetett szempontot vett figyelembe.
A Szlovák Köztársaság Alkotmányának
elõkészítése során 1991-ben (azaz a korábbi választási
idõszakban) a nemzeti és etnikai kisebbségek jogaira vonatkozó
javaslataink (lásd a 2. számú mellékletet) önálló fejezetként bekerültek az alkotmánytervezet
egyik változatába, de az alkotmány elõkészítési folyamata megszakadt.
Mindkét esetben a koppenhágai Emberi
Dimenziók Konferencián 1990-ben elfogadott alapelvekbõl és az Európa
Tanács Parlamenti Gyûlésének 1134. számú ajánlásából indultunk ki.
Az a javaslat, amelyet 1992-ben a Szlovák
Köztársaság alkotmánytervezetéhez dolgoztunk ki, ezen a két dokumentumon
alapul, továbbá a kisebbségek önigazgatásának elvén, amely új elemként jelent
meg a javaslatunkban.
A következõ jogok és szabadságjogok
alapelveibõl indultunk ki:
A nemzeti és etnikai kisebbségeknek joguk
van:
szabadon dönteni nemzetiségükrõl
és etnikai hovatartozásukról. Ennek a döntésnek a befolyásolása, az
elnemzetietlenítés és az asszimiláció szervezett formája tilos és
büntetendõ;
kapcsolat létesítésére és fenntartására a
nemzet tagjai között az országon belül, valamint az országhatárokon kívül, a
nemzeti és etnikai sajátosságok fejlesztése és a hagyományok, a kulturális
örökség megõrzése érdekében;
részt venni nem kormányszintû nemzetközi
szervezetek tevékenységében;
nemzetközi szervezetekhez fordulni jogaik
védelmének szavatolása érdekében;
saját politikai képviselethez, melyet a
választási törvény biztosít;
az anyanyelvük szabad használatára a
hivatalos érintkezésben;
az anyanyelvükön való
mûvelõdéshez a tanintézetek minden fokán és típusában;
saját kultúrájuk fejlesztéséhez;
az információknak az anyanyelven
történõ szerzéséhez, birtoklásához, terjesztéséhez és cseréjéhez;
saját kulturális és tudományos intézmények
alapításához;
szabadon kinyilvánítani jogos
követeléseiket, érvényesíteni jogaikat, valamint részt venni e jogok
gyakorlásában és e jogok gyakorlásának ellenõrzésében;
döntéseket hozni önkormányzataik által
identitásuk megtartását és fejlesztését érintõ kérdésekben;
különleges jogvédelemre a kisebbségi
helyzetükbõl eredõ hátrányaik kiegyenlítése érdekében;
szülõföldjükhöz, lakóhelyük
etnikai összetételének védelméhez és az összetétel megváltoztatására irányuló
bármilyen adminisztratív beavatkozással szembeni védelemre.
Javasoltuk továbbá, hogy
a községeket tömörítõ
felsõbb szintû közigazgatási területi egységek kialakításánál a
kisebbségek identitásának védelme érdekében vegyék figyelembe az etnikai és
nyelvi viszonyokat;
alakuljon meg a Szlovák Nemzeti Tanács
mellett a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Tanácsa, mint a kisebbségek
önigazgatási szerve, amely elsõsorban az oktatásügyi és kulturális
kérdésekkel foglalkozzék;
a nemzeti és etnikai kisebbségek jogait
és azok érvényesítésének részleteit a nemzeti és etnikai kisebbségek
törvénykönyve (kódexe) rögzítse.
Javaslatainkat elutasították mind a Szlovák
Nemzeti Tanács bizottságai, mind a plénuma. A jóváhagyott alkotmány a nemzeti
kisebbségek és etnikai csoportok jogait két cikkelyben (a 33. és 34. sz.
cikkely) határozza meg. Ezek a cikkelyek a következõ jogokat
tartalmazzák:
A nemzeti kisebbségeknek és etnikai
csoportoknak
nemzetiségi szövetségekben való
tömörülési jogát;
mûvelõdési és kulturális
intézmények alapításához való jogát;
az anyanyelvi mûveltséghez való
jogát;
az államnyelv elsajátításához való jogát;
az õket érintõ ügyek
megoldásában való részvétel jogát.
Ezek a cikkelyek közvetve lehetõvé
teszik a felsorolt jogok érvényesítésének kollektív formáit, emellett az
alkotmány értelmében ezen jogok gyakorlása nem vezethet a Szlovák Köztársaság
szuverenitásának és területi integritásának veszélyeztetéséhez sem a többi
lakosának diszkriminálásához. (Lásd a 3. sz. mellékletet.)
Ezen cikkelyeken kívül néhány további
rendelkezés is közvetlenül vagy közvetve összefügg a nemzeti kisebbségek jogi
helyzetével:
az alkotmány preambuluma közvetve a
szlovákok nemzeti államaként határozza meg a Szlovák Köztársaságot, miközben
formálisan utalást tesz a polgárokra mint az államhatalom hordozóira;
a szlovák nyelvet mint a Szlovák
Köztársaság államnyelvét határozza meg; ezzel helyettesíti az eddig használt
hivatalos nyelv kifejezést.
Az alkotmányban rögzítve vannak bizonyos
általános állampolgári jogok, amelyek a Szlovák Köztársaság minden lakosára
vonatkoznak, ezzel szemben a kisebbségi jogok meghatározása korlátozó
jellegû. Az alkotmány szellemében a kisebbségi jogok minimalizálásának
elve érvényesül.
*
Az alkotmánynak a kisebbségekre vonatkozó
két cikkelye (a 33. és 34. cikkely), valamint néhány további rendelkezése,
amely megteremti a kisebbségekhez való viszonyulás teljes jogi légkörét, a
diszkriminálás lehetõségét rejti.
1. A társulási jog
Az alkotmány 29. cikkelye értelmében mindenkinek jogában áll
másokkal társulni, és politikai szervezeteket hozni létre (pártokat,
mozgalmakat stb.) Az alkotmány 34. cikkelyének 1. bekezdése szerint azonban a nemzeti kisebbségek csak úgynevezett
nemzetiségi szövetségeket hozhatnak létre.
Szó szerint értelmezve az
alkotmány lehetõséget nyújt a nemzeti kisebbségek politikai
szervezeteinek betiltására.
2. A mûvelõdés
Az alkotmány általános érvénnyel biztosítja mindenki számára a
mûveltséghez és a mûvelõdéshez való jogot (42. cikkely).
A kisebbségek számára viszont csak a
mûvelõdési és kulturális intézmények létesítését teszi
lehetõvé. Az alkotmányban ugyanakkor benne foglaltatik a
mûvelõdési intézmény és az iskola fogalma közötti különbség (lásd
a 42. cikkely 2. bekezdését és a 34. cikkely 1. bekezdését).
Nem biztosítja tételesen a nemzeti kisebbségek
számára az anyanyelvi iskolák létrehozásának jogát, így az alkotmány szerint a
létezõk is megszüntethetõk.
3. A nyelvhasználat
Az alkotmány (6. cikkely, 1. bekezdés) a szlovák nyelvet
egyértelmûen államnyelvként határozza meg a Szlovák Köztársaság
területén. Ez új jogi fogalom Szlovákiában, mivel az 1990 óta érvényes
nyelvtörvény a hivatalos nyelvrõl rendelkezik. Ez a törvény is
diszkriminálja a nemzeti kisebbségeket (lásd a 4. sz. mellékletet). A fentiek
alapján várható a nyelvtörvény
módosítása, amely a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogának további
korlátozását vonhatja maga után. Az alkotmány
ugyanis kötelezõvé teszi az államigazgatási szerveknek és a területi
önkormányzati szerveknek, hogy az állam nyelvén nyújtsanak tájékoztatást
tevékenységükrõl (lásd a 26. cikkely 5. bekezdését).
4. Bizalmatlanság a kisebbségekkel szemben
Az alkotmányból egyértelmûen következik a kisebbségek iránti
bizalmatlanság. A kisebbségek jogairól szóló fejezetek rendelkezései a
kisebbségek védelmének biztosítása helyett a jogaiknak minimalizálását teszik
lehetõvé. Ugyanakkor leszögezi, hogy ezen jogok gyakorlása nem vezethet
a Szlovák Köztársaság szuverenitásának és területi integritásának
veszélyeztetéséhez. Ilyen értelemben a nemzeti kisebbségeket olyan társadalmi
csoportoknak tekinti, amelyek veszélyeztetik az államot.
5. A szülõföldhöz való jog
megtagadása
Mivel az alkotmány nem tartalmazza tételesen a nemzeti kisebbségek
szülõföldhöz való jogát, megfosztja õket egyik alapvetõ
emberi joguktól. Ezenkívül az alkotmány nem biztosítja a nemzeti kisebbségek
által lakott területek etnikai összetételének védelmét az adminisztratív
intézkedések és az asszimiláció szervezett formáival szemben. A kisebbségek
szülõföldhöz való jogának megtagadása ezért a többségi nemzettel szemben
a kisebbségekben bizalmatlanságot vált ki.
Alapot ad erre az utóbbi évtizedekben a
kormány által irányított munkaerõ-toborzás, amely lehetõvé tette
a nemzeti kisebbségek által lakott területekre való szervezett betelepítést. A
cigány lakosság áttelepítése szisztematikusan és szervezetten folyt. Az elmúlt
háromnegyed évszázad alatt a kisebbségek több millió tagját üldözték el,
telepítették ki, és deportálták szülõföldjérõl.
6. A kisebbségek önigazgatásának, illetve
autonómiájának elutasítása
A kulturális önigazgatásra, illetve autonómiára irányuló igényt a
Szlovák Nemzeti Tanács agresszívan elutasította. A szlovák politika úgy
értelmezi a kisebbségi autonómia minden formáját, mint a szlovák államiság
elleni támadást. Javaslatunkat, miszerint „a felsõbb területi
egységek kialakításánál érvényesüljön a természetes etnikai, regionális és
nyelvi területi egységek fennmaradásának elve a lakosság identitásának védelme
érdekében”, a Szlovák Nemzeti Tanács azzal az indoklással vetette el, hogy ez
az állami integritás megbontására irányuló kísérlet.
7. Kisebbségek másodrendû
állampolgárok
A Szlovák Köztársaság Alkotmánya egy nemzetállam alapdokumentuma.
Errõl tanúskodik az alkotmány preambuluma: „Mi, a szlovák nemzet…
képviselõink által a következõ alkotmányt hozzuk”. A preambulum
egy esetben ugyan megemlíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket, de csak oly
módon, mintha a szlovák nemzet tartozékai lennének.
A kisebbségek másodrendûségét
hangsúlyozza az egyenlõ politikai és mûvelõdési jogok
hiánya. Ennek további bizonyítéka, hogy nincs biztosítva
joguk a nem kormányzati nemzetközi
szervezetek tevékenységében való részvételre;
joguk a saját nemzetük részeivel való
kapcsolat tartására az ország határain kívül.
Az alkotmány diszkriminációs szándékát
megerõsíti az a korlátozó rendelkezés, mely sugallja, hogy a kisebbségek
veszélyeztetik az állam szuverenitását és az ország területi integritását.
*
Ezen alkotmány módosítása nélkül nem
mérsékelhetõ a kisebbségek diszkriminálása, identitásuk,
szülõföldjük és polgári egyenjogúságuk veszélyeztetettsége miatt érzett
félelme, és nem rendezhetõ jogi helyzetük a koppenhágai Emberi Dimenziók
Konferencia záródokumentuma szellemében. A nemzeti kisebbségek jogainak
kisebbségi törvénykönyvben való rögzítésére vonatkozó javaslatunk is elutasításra
talált a szlovák politika részérõl.
Ez az elutasító magatartás a Szlovák
Köztársaság lakosságának legalább tizenöt százalékát sújtja.
Ez a tisztázatlan jogi helyzet fokozza a
nemzeti és etnikai kisebbségeknek az etnikai tisztogatástól való félelmét.
Pozsony, 1992. szeptember
Az Együttélés öt éve. Összeállította Pogány Erzsébet.
Együttélés, Pozsony, 1995. 236241.
14.
Gazdag kisebbséget
A Magyar Polgári Párt nemzeti kisebbségi programja
„Jogaink nem azért vannak, mert azokat
mások adják, hanem mert létezünk!”
Bevezetõ
Csehszlovákia egész története bizonyítja, hogy a nemzeti kisebbségi
kérdés egyike azoknak a fájó pontoknak, melyekre a demokratikus
intézményrendszer segítségével gyógyírt kell találni.
A demokrácia a többség hatalmát jelenti, de
a modern demokráciában érvényesülniük kell a kisebbségek jogainak is. A többség
hatalma és a kisebbség joga ez a modern demokrácia legfõbb
jellemzõje.
Nem lehet szabad az a társadalom, mely
embereket, embercsoportokat kirekeszt soraiból, és másodrangú lényekként kezeli
õket, a lehetõségét sem teremtve meg annak, hogy kultúrájukat,
közösségi életüket maguk alakítsák, és elképzeléseik szerint formálják.
A demokráciában állnak rendelkezésre azok
az eszközök, melyek segítségével a nézõpontok közelíthetõk, és a
problémák megoldhatók. De hiú ábránd abban hinni, hogy a demokrácia „kikiáltásával” a
problémák máris megoldódnak. A demokratikus intézmények kialakulásával ennek
csak a lehetõsége teremtõdik meg, és rajtunk áll, hogy mennyire
tudunk élni ezzel a lehetõséggel, mennyire tudjuk érvényesíteni a
jogainkat. A kisebbségek által létrehozott és létrehozható valamennyi
intézmény, párt, társadalmi, érdekvédelmi, kulturális szervezet és a
kisebbséghez tartozó állampolgárok összessége együtt, a maga helyén és
eszközeivel, saját felelõssége tudatában folyamatosan kell hogy éljen
jogaival, hogy érvényesítse azokat.
Jogaink nem azért vannak, mert azokat mások
adják, hanem mert létezünk. De jog csak ott van, ahol a joggal élni tudnak,
ahol jogot formáló polgárok vannak.
A csehszlovákiai magyarság és a többi
kisebbség nagyon sok keserû tapasztalatot szerzett az elmúlt
évtizedekben. Ám egyre világosabb, hogy nem a kisemmizettség hamis és
tehetetlenségre kárhoztató érzését kell magunkban táplálni, hanem azt a
tudatot, hogy képesek vagyunk sorsunk alakítására. Ahhoz, hogy beleszólhassunk
a sorsunkat meghatározó döntésekbe, jelen kell lennünk mindenütt, ahol rólunk
döntenek. Ha nem élünk lehetõségeinkkel, és elutasítjuk a bennünket
érintõ ügyek intézésében való részvételt, akkor csak a siránkozás marad,
hogy már megint mások döntöttek rólunk, nélkülünk.
Pontosan látnunk kell, melyek azok a
politikai erõk, amelyek a demokráciát, a kisebbségi jogokat nem kufárok
módján kezelik, hanem elvi szinten viszonyulnak hozzá. Akik tudják, hogy egy
pluralista társadalomban mindenki mindenkor kisebbségben van. S ha valaki csak
azért nem veszi figyelembe más jogait, mert az kisebb nála, õ maga is
nagyon gyorsan hasonló helyzetbe kerülhet.
Határozottan visszautasítjuk azt az egyre
inkább teret hódító nézetet, hogy a kisebbségeknek és a csehszlovákiai
magyarságnak a kommunizmus ideje alatt több joga volt, mint ma van. A
magyarságnak 45 év után újra vannak politikai szervezetei, lehetõsége
van kultúrája szabad fejlesztésére, gazdasági alapjainak kialakítására. Ez a
lehetõség immár megadatott azoknak a kisebbségeknek is, amelyek
létezésérõl a volt állampárt tudomást venni sem volt hajlandó. Ha akad
olyan politikai erõ, amely a kommunista rendszer látszatjogait többre
értékeli ennél, csak tehetetlenségérõl tesz tanúbizonyságot. Csak azt
mondja ki, hogy képtelen a csehszlovákiai kisebbségek érdekeinek és jogainak
érvényesítésére. Ugyanakkor tény, hogy a rendszerváltás óta újonnan létrejött,
illetve megújhodott szervezõdések mindeddig nincsenek megfelelõ
alkupozícióban az államhatalommal szemben. Ennek eléréséhez egy komplex, a kisebbségi lét minden
területét érintõ fejlesztési program szükséges.
A csehszlovákiai magyarság elsõ számú
létérdeke gazdasági megerõsödése.
A magyar polgárság kialakulása garancia
lehet ehhez. Iparosokra, kereskedõkre, gazdálkodó földmûvesekre,
tanult, mûvelt orvosokra, tanárokra, mérnökökre, szakképzett
alkalmazottakra és munkásokra van szükség ahhoz, hogy ez a polgárság
létrejöhessen. Magyar polgár nélkül nincs magyarság. A magyarságot megilletõ
sajátos jogok a magyar polgárság megerõsödésétõl függenek. Ezt
az új vállalkozói, polgári középréteget immár nem a múltja, múltbéli tettei
minõsítik, hanem az, hogy mennyire képes tudatosítani mai szerepét és
feladatait.
Látnunk kell, hogy csak a gazdaságilag
erõs, felkészült és nyitott magyar polgárok társadalma képes
felülemelkedni a kicsinyes nemzeti és nacionalista indulatokon. Túllépni azon a bezárkózáson, kisebbségi tudaton, amelyet
évtizedeken keresztül próbáltak ránk erõltetni. Magyarország sem örül a
menekülteknek és kéregetõknek, neki is inkább gazdaságilag erõs
partnerekre van szüksége a határokon túl. Gazdasági megerõsödésünk
közeledést jelent más nemzetek és Magyarország irányába is.
Magyar nemzet csak egy van, ahogy
kulturális-etnikai értelemben egységes a többi nemzet is, melynek tagjai
Csehszlovákia területén élnek. A csehszlovákiai magyarság a magyar nemzet
része, elidegeníthetetlen jogunk, hogy nemzeti kultúránkat ápoljuk, és a
magyarság részének tudjuk magunkat. Ugyanígy joga van erre országunk többi kisebbségének
is. Ez a tény azonban nem jelentheti azt, hogy a kisebbségek és a kisebbségek
tagjai teljes értékû állampolgárokként ne vállaljanak aktív szerepet
Csehszlovákia politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életének
alakításában.
Magyarságunkat csak demokratikus viszonyok
között tudjuk megõrizni. A Magyar Polgári Párt
meggyõzõdése, hogy a nemzeti kisebbségek problémái csak
demokratikus viszonyok közt oldhatók meg. Olyan demokráciában, amelyben minden
nemzeti, etnikai, politikai, vallási és egyéb kisebbség a kölcsönös tolerancia
légkörében érvényesítheti érdekeit.
A Magyar Polgári Párt a hagyományos,
ellenségképre épülõ nemzetfelfogás átértelmezésére törekszik. Célja
olyan korszerû nemzettudat kialakítása, amely saját pozitív értékeiben
találja meg önazonosságának alapját. Ez és csakis ez teremtheti meg a
feltételét annak, hogy Csehszlovákia az európai integrálódás aktív részese
lehessen.
A Magyar Polgári Párt leszögezi, hogy
hatékony kisebbségvédelmet mindig csak a többség tud nyújtani. A többségnek ez
kötelessége. Hatékony kisebbségvédelem lehetetlen akkor, ha ennek fontosságát
csupán a kisebbség tudatosítja. A többség nem háríthatja el magáról ezt a
felelõsséget pusztán azzal, hogy teret enged a kisebbségi
önszervezõdésnek. Ilyen körülmények között az ország egymással
szembenálló etnikai tömbökre szakadhat, és destabilizálódhat az egész
társadalom. A tartós etnikai konfliktusok az egész ország fejlõdését
hátráltatnák.
A Magyar Polgári Párt célja a kisebbségek
politikai, gazdasági és szociális egyenrangúsítása egy olyan Csehszlovákiában,
melyben az állam egyenlõ polgáraiként, annak minden nemzetével, nemzeti
kisebbségével és etnikumával együtt közeledhet egy demokratikus, egyesült
Európához.
Ezért fontosnak tartjuk:
Aktívan részt
venni abban a felgyorsuló nemzetközi aktivitásban, amely a világ elsõ
számú problémájává váló kisebbségi kérdést kívánja megoldani. Az ehhez
kapcsolódó nemzetközi egyezményeket a lehetõ leggyorsabban a csehszlovák
jogrend részévé kell tenni.
Szorosan együttmûködve a demokratikus
erõkkel egy olyan rendszert kell megvalósítani, amely minimalizálja a
kisebbségi diszkrimináció esélyeit egy demokratikus jogrend felépítésével.
Maximálisan ki kell használni az új,
demokratikus jogrend adta lehetõségeket.
Indítványozni kell olyan törvények
megalkotását, melyekre ahhoz van szükség, hogy a jogrend hézagaival ne lehessen
visszaélni, kizárva így a kisebbségeket a demokratikus jogrend kínálta
lehetõségekbõl.
Olyan kisebbségvédelmi törvényt kell
alkotni, amely az ország valamennyi kisebbségét védi.
A saját lábunkon kell állni és
bebizonyítani, hogy felkészültek vagyunk, képesek saját ügyeink intézésére.
Érett politizálásra van szükség, átgondolt stratégiára, toleranciára és
elszántságra. Ki tenné meg ezt, ha nem mi magunk? A Magyar Polgári Párt erre a
feladatra vállalkozik.
A magyarság és a többi nemzeti kisebbség
problémáira nem lehet egyetlen
és végsõ megoldást találni. Az ilyen
egyetlen és végsõ megoldásokban már volt részünk a múltban. A nemzeti
kisebbségek gazdasági, kulturális, iskolaügyi helyzetét, jogainak biztosítását komplex módon kell megközelíteni, és így
törekedni a megoldásukra.
Kiindulási pontjaink a következõk:
A kisebbségi jogokat demokratikus viszonyok között nem lehet elvitatni semmilyen kisebbségtõl.
A nemzeti kisebbségek és etnikumok
jogállása, a kisebbségi kérdés megoldása szorosan összefügg a csehszlovákiai és
szlovákiai jogrend egészének fejlõdésével. Ezért a kisebbségi jogokat nem szabad elszigetelten
kezelni, hanem a nemzetközi megállapodások, illetve
a demokratikus állami életet biztosító csehszlovákiai és szlovákiai jogrend
szerves részeként.
A kisebbségi jogok biztosítása
elsõsorban kormányzati feladat, de nem történhet az adott kisebbség akarata és érdeke
ellenében.
A különbözõ jellegû és
nagyságrendû problémákat a maguk helyén és idejében kell megoldani a
helyi, önkormányzati szinttõl az államigazgatás különbözõ
szintjein keresztül a parlamentekig és kormányokig bezáróan. Fontos, hogy
ezeken a szinteken kialakuljanak azok a megoldások (tárgyalási
módok), amelyek a megegyezés irányába mutatnak, és nem a konfliktusok
kiélezését szolgálják.
Csehszlovákiában aligha lehet valamely,
Nyugat-Európában bevált és mûködõ modellt automatikusan
alkalmazni, de mindenképpen arra
kell törekedni, hogy a nemzetközi normák maradéktalanul érvényesüljenek, sõt Csehszlovákia (mivel soknemzetiségû állam) irányadó
és kezdeményezõ legyen a nemzeti, nemzeti kisebbségi és etnikai kérdések
megoldása terén.
Az egyéni kisebbségi jogokat az emberi
jogok részeként kell kezelni, hogy az általános nemzetközi emberjogi normák és garanciák a nemzeti
kisebbségekre is vonatkozzanak.
Senkit sem akarunk akarata ellenére
boldogítani. Ugyanakkor a lehetõ legtágabb teret kívánjuk biztosítani az egyéni és csoportkezdeményezéseknek, ami az állami beavatkozás visszaszorításával érhetõ el.
Vonatkozik ez a kisebbségi kérdés kezelésére is.
Kötelességünk a kisebbségek hátrányos
helyzetének kiegyenlítése, és az önszervezõdés számára szabad tér
biztosítása. A tapasztalat azt mutatja, hogy ehhez nem elegendõ csupán a diszkrimináció tiltása, de szükséges a
kollektív jogok fogalmába foglalható pozitív diszkrimináció is.
I. rész
Nyugodt
életet, erõs gazdaságot
A nemzeti kisebbségek fejlõdésének alapja a szilárd gazdasági
háttér. Ez az, ami
meghatározó lehet a magyarság helyzetére nézve;
lehetõséget teremt az önkormányzati,
kulturális és politikai élet számára;
a magyarság biztonságérzetét leginkább
befolyásolja.
A csehszlovákiai magyarság kedvezõ
helyzetben van, hiszen termékeny mezõgazdasági területen él, és alkalma
van kihasználni a határokon átnyúló regionális gazdasági együttmûködés
lehetõségeit. Ez olyan elõnyt jelent számára, mellyel élnie kell.
A privatizáció révén, vagyonjogi helyzetének rendezésével, átgondolt gazdasági
stratégia kidolgozásával és széles körû gazdasági kapcsolatok
kialakításával ez az elõnyös helyzet tovább javítható.
Ezért:
A magyarságnak
részt kell vállalnia a privatizáció minden formájában (a mezõgazdasági, a vagyonjegyes, a kis-
és a nagyprivatizációban egyaránt). Elsõ számú feladat, hogy
kisebbségünk tagjai vagyonhoz jussanak. Tulajdon nélkül nincs szabadság. Csak a
magántulajdon lehet az alapja annak, hogy a kisebbség biztonságban éljen, és a
negatív hatásokat ki tudja védeni.
A földtörvény és a szövetkezetek
vagyonjogi rendezésérõl szóló törvény lehetõvé teszi, hogy a
falvakon élõk újra tulajdonosokká váljanak. Ezt az átalakulást méltán
nevezhetjük a falu
forradalmának. A tulajdonosi átrendezõdés
nagyfokú önfegyelmet és tudatosságot követel meg; el kell érni, hogy a
szövetkezeti vagyon a falvakban élõk tulajdonába kerüljön.
Az eddigi tapasztalatok azt mutatják,
hogy a földvagyon egy jelentõs része állami tulajdonban marad, és a
Nemzeti Földalap Hivatala fogja azt kezelni, illetve privatizálni. Részt kell
vállalni ezeknek a földeknek a bérlésében és megvásárlásában, hogy nagy (1020
hektárnál nagyobb) mezõgazdasági egységeket lehessen kialakítani.
Az állam az elkövetkezõ években
támogatni fogja a magángazdálkodást a mezõgazdaságban, ezzel az anyagi támogatási rendszerrel élni kell, és ki kell tudni használni.
Kezdeményezõként részt kell
vállalni az iparszerkezet átalakításában. Az egyes mezõgazdasági
egységekhez olyan feldolgozóipari
és ipari létesítményeket kell közvetlenül
kapcsolni, melyek lehetõvé teszik a termékek finalizációját, csökkentik a
szállítási és raktározási költségeket. Fontos, hogy a kitermelt tõke
helyben maradjon, és itt kerüljön újra befektetésre.
Aktívan részt kell venni a gazdasági
intézményrendszer kiépítésében, hogy a gazdasági érdekvédelmet és
érdekérvényesítést biztosítani lehessen. Ki kell építeni a regionális gazdasági kamarákat, vállalkozói
érdekvédelmi szervezetekbe kell tömörülni, a
magángazdáknak pedig létre kell hozniuk a gazdaszövetséget.
Rendkívül fontos, hogy a gazdálkodás
anyagi feltételeihez helyben lehessen hozzájutni. Az egyes bankok fiókjait le
kell hozni a régiókba, illetve a központi falvakba, hogy a gazdálkodáshoz
szükséges kölcsönökhöz helyben lehessen hozzájutni.
Széles körû biztosítási rendszer kiépítésére van szükség, hogy a gazdálkodók biztonságérzete növekedjék, és
nagyobb vállalkozásokban is részt tudjanak venni.
Szükségesnek tartjuk egy, minden
vállalkozó számára hozzáférhetõ és áttekinthetõ információs
hálózat megteremtését, amely naprakész gazdasági, pénzügyi, kulturális,
közigazgatási, a privatizációval, ármozgással kapcsolatos és egyéb
tudnivalókkal látja el a vállalkozókat. E téren ki kell használni a nemzeti
kisebbségi sajtót és rádiót.
Kockázat és verseny nélkül nincs
erõs gazdaság, de ennek felvállalásához bizonyos szervezettségre, a
közös érdekek tudatosítására és egy egészséges versenyhelyzet megteremtésére
van szükség.
Nem minden kisebbség van ilyen
kedvezõ helyzetben, és az iparfejlesztés elmaradottsága miatt a
magyarság kedvezõ helyzete is viszonylagos. Ezért a kisebbségek lakta régiók fejlesztése
kormányzati feladat is.
Meggyõzõdésünk, hogy azok,
akik a gazdálkodás területén bizonyítani tudnak, elég erõsek lesznek
ahhoz, hogy egyéb érdekeiket is megfogalmazzák és érvényesítsék. Csak akkor
lesz a magyarság gazdag, ha egyes tagjai gazdagok lesznek, és minél inkább
lesznek gazdaságilag önállóak, annál nagyobb lehetõség nyílik a
magyarság egyéb intézményrendszerének megszervezésére és mûködtetésére.
II. rész
Kisebbségi
önkormányzat
Nemzeti kisebbségi önkormányzat alatt nálunk az elmúlt
idõszakban, de napjainkban is, általában az érdekvédelmet szokták
érteni. Olyan szervezõdést, mely a kisebbségi érdekek megjelenítését és
védelmezését szolgálja.
A kisebbségi önkormányzat a kisebbségi társadalom
belsõ életének a megszervezését jelenti, széles körû pluralizmusra
és érdekegyeztetésre alapozva.
De a magukat valamely kisebbség tagjának
valló állampolgárok és a kisebbségek egésze önazonosságának megõrzéséhez
szükséges öntudat, önbecsülés megalapozásához a kisebbségi önkormányzatok
létrejötte önmagában kevés. Mi több, valószínû, hogy a saját erejükben
nem bízó kisebbségek nem hozhatnak létre mûködõképes
önkormányzatokat. Ezért egy átfogó identitáserõsítõ elképzelés
nem összpontosíthat csupán az önkormányzatra.
A csehszlovákiai jogfejlõdés nem
kedvez a kisebbségi önkormányzatnak. Nem alakult ki a hagyománya, normái és
helye az államszerkezetben. Feltételezhetõ, hogy a jövõben is
csak nagyon nehezen lehet majd ennek elemeit bevinni a jogalkotásba és az állam
szerkezetébe. Éppen ezért nem csupán egy, kizárólagos modellben kell
gondolkoznunk, hanem olyan rendszerben,
amely elemeinek
együttes hatása hozhatja meg azt az eredményt, amelyet egy kisebbségi
önkormányzati modell mûködésétõl remélnénk. Olyan adottság ez, melyet az önkormányzatról gondolkozva szem
elõtt kell tartanunk, hogy ne megalapozatlan ábrándképekrõl
gondolkozzunk, hanem olyan intézményekrõl, melyek meg is valósíthatók és
hatékonyan mûködtethetõk.
A kisebbségi önkormányzati rendszer feltételei
A jogállamiság megléte. Ezt ma leginkább az egységes
Csehszlovákia, mint szövetségi állam biztosíthatja.
A föderalizmus elvének érvényesülése
jelenthet csak garanciát arra nézve, hogy az illetékességi körök az egyes
államigazgatási és önkormányzati-döntéshozói szintek között megosztódjanak, és
hogy a kisebbségek létezéséhez elengedhetetlen közhatalmi jogosítványok egy
önkormányzati testülethez kerüljenek.
Annak az akaratnak a kinyilvánítása, hogy
a kisebbség döntõ hányada élni kíván az önkormányzat
lehetõségével, és ezt politikailag érvényesíteni is kívánja.
Olyan fejlett politikai kultúra léte,
mely garantálni tudja, hogy az önkormányzati rendszer nem a bezárkózást, a
kisebbségi rezervátumlét kialakulását szolgálja, hanem a reagáló- és fogadóképesség
növelését, a társadalmi, gazdasági és politikai nyitottság megsokszorozódását,
a gazdasági és társadalmi integráció elõsegítését.
A kisebbségek megerõsödésének
intézményes keretei:
1. A helyi, regionális és megyei szintû önkormányzatok illetékességi körének szélesítése. A kisebbségek létébõl adódó sokszínûség csak olyan
államban érték, ahol nem törekednek a hatalom központosítására.
2. A helyi önkormányzatok szintjén
létrejövõ regionális szervezõdés régiók kialakítása.
Két irányba ható folyamat ez. Részben a kis régióknak,
községi vonzáskörzeteknek a szervezõdése, részben a történelmileg,
gazdaságilag, kulturálisan, földrajzilag egységes, természetes régiók
létrejötte. Ezek létrehozásának lehetõségét, jogkörét alkotmányosan kell
garantálni. Amennyiben kialakulnak a régiók, második fázisban mérlegelni kell
egy régiók közötti
egyeztetõ tanács felállítását. A régiók
létrehozását nem ésszerû kizárólag az etnikai elvre alapozni, mert ez
önmagában nem biztosítja a hatékony mûködtetést. De a szervezõdésnek
ez a szempontja ugyanakkora legitimitással bír, mint a gazdasági, földrajzi és
egyéb szempontok.
3. A kisebbségi gazdasági, társadalmi,
érdekvédelmi, kulturális szervezõdések megléte. Demokratikusan
szervezõdõ egyletek,
társaságok és szervezetek létezése, melyek a
különbözõ érdekeket védeni és érvényesíteni képesek az államigazgatási,
az önkormányzati szervekkel és egymással szemben. Fontos, hogy mindezek a
szervezõdések egyszerre szolgálják a kisebbségek integrációját és az
integráció folyamatában az etnikai identitás megõrzését. A gazdasági
társulások esetében meghatározó kell hogy legyen a regionális szemlélet és a
versenyképesség.
4. Csehszlovákiában több kisebbség hozott
létre saját politikai pártokat, illetve a magyar kisebbség több politikai
pártot is. Ezek a politikai érdekérvényesítés igen hatékony formáinak
bizonyultak. Ennek ellenére politikai pártok mûködését nem tartjuk az
autentikus kisebbségi lét elengedhetetlen elemének. Fontosságuk, illetve
szükségtelenségük valószínûleg a nagy, országos, „többségi” pártok kisebbségi
politikájának, valamint elsõsorban és mindenekelõtt a kisebbségi
önkormányzat létrejöttének és hatékony mûködésének függvénye. Nem
feledkezhetünk meg arról sem, hogy országunkban több olyan történelmi kisebbség
is él, amely létszámánál fogva nem tud politikai pártot szervezni.
Fontos, hogy az etnikai elv alapján
szervezõdõ pártok is valódi politikai pártokként
viselkedjenek, hogy az õket választó polgárok részesei lehessenek az
ország egész politikája alakításának. A Magyar Polgári Párt a
kezdetektõl erre törekszik, és ezt képviseli.
5. Egyeztetõ tanácsok létrejötte
a politikai, társadalmi, érdekvédelmi, ifjúsági és kulturális
szervezetek-mozgalmak között, a kisebbségi élet egyes területein végzett
munkájuk egyeztetése és összehangolása céljából (például iskolaügy,
könyvkiadás, sajtó, kultúra, kulturális rendezvények stb.).
6. A törvényhozásban, a kormány, a
végrehajtó és döntéshozó testületek egyes szintjein olyan kisebbségi tanácsadó szervek, bizottságok létrehozása, melyek befolyásolni tudják a kisebbséget érintõ
döntéseket, melyek megkérdezése nélkül a kisebbségi élet fõbb területeit
érintõ kérdésekben nem lehet döntést hozni.
7. Nagyon fontos szerepe van a
közigazgatási egységek kialakításának. Az állami közigazgatási egységeknek
a regionális önszervezõdések határait messzemenõen figyelembe
kell venniük. Ez nemcsak a régiók hanem az államnak is alapvetõ érdeke.
A kisebbségek megbecsültségének, presztízsének fontos mutatója részvételük az
államigazgatási szakhivatalokban. Az aránytalanul alacsony részvételi arány
rejtett diszkriminációra utalhat.
8. Többpártrendszerre épülõ
parlamenti demokráciában a választásokból gyõztesen kikerülõ
pártok joga, hogy olyan kormányt alakítsanak, amely szavatolja választási
programjuk megvalósítását. Ugyancsak a mindenkori kormány joga, hogy a
közhivatalok törvények által megszabott körében saját elképzelése szerint
nevezzen ki állami hivatalnokokat. Ámbár felettébb kívánatos, hogy a posztok
betöltésekor a kormány tekintettel legyen az érintett területek lakosságának
véleményére (a közmegelégedettség a kormánynak is elemi érdeke), kinevezési
joga nem kérdõjelezhetõ meg. A végrehajtó hatalomban való arányos
kisebbségi részvétel követelésével éppen ezt tennénk.
Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt is
bizonyítják, hogy egy, a kisebbségek számára elfogadhatatlan politikát folytató
kormányzat hiába alkalmaz saját apparátusában bármennyi kisebbségit, ezek saját
népcsoportjuk elõtt nem bírnak, és nem is bírhatnak másfajta
legitimitással, mint bármely más kormánytisztviselõ, állami hivatalnok.
Az általunk elképzelt út nem erre vezet.
Véleményünk szerint az a megoldás, amely nem csorbítja a kormányzat jogait,
ugyanakkor kielégítheti az eddig csupán homályosan megfogalmazott kisebbségi
autonómiaigényt, a kisebbségi
önkormányzatok létrehozása. Ez a megoldás több
haszonnal is járna:
A kisebbségek számára lehetõvé
tenné, hogy az etnikai önazonosságuk megõrzéséhez feltétlenül szükséges
alapintézményeket garantáltan állami befolyástól mentesen mûködtessék.
A kormányzat számára a népszámlálási
adatoknál sokkal biztosabb fogódzót nyújtana abban a tekintetben, hogy mely
kisebbségek, illetve a valamely kisebbséghez tartozók mekkora arányban
óhajtanak élni az önkormányzatok számára biztosított jogosítványokkal.
Az etnikai elv alapján
szervezõdõ politikai pártoktól az önkormányzatok átvehetnék az
érdekvédelmi funkciókat.
Lehetõséget nyújtana a szórványban
élõ kisebbségeknek a hatékony közös fellépésre, a viszonylag kompakt
egységben élõ kisebbségek szórványokban élõ tagjai számára az
adott kisebbség életében való azonos súlyú részvételre.
Mivel az önkormányzat nem csupán saját
tagjai, de az államhatalom felé is törvényben megszabott jogokkal kell hogy
bírjon, megfelelõ, a kisebbség számára is legitim módon lehet az Emberi
Jogi Alkotmánylevél azon paragrafusának címzettje, amely szavatolja a
kisebbségek részvételét az õket is érintõ ügyek intézésében.
III. rész
Törvényalkotás
és a kisebbségek
A többség hatalma és a kisebbség joga
A jogalkotás a nemzeti kisebbségek és
etnikumok szempontjából a
legfontosabb és a legérzékenyebb terület, amely
hosszú távon kihathat a kisebbségek jogállására, érdekeik képviseletére és
érvényesítésére.
A jogalkotásban minden politikai pártnak szem elõtt
kell tartania a kisebbségek (nemzeti, vallási,
politikai és egyéb kisebbségek) érdekeit,
hiszen ez a demokrácia alapja. Csehszlovákiában a
nemzeti kisebbségek védelme és érdekeiknek érvényesülése, illetve azok
figyelmen kívül hagyása olyan neuralgikus pont lehet, mely akár a múltban
kihathat az egész demokratikus fejlõdésre.
Polgári demokráciában egyik nemzet vagy nemzeti kisebbség sem lehet
kiváltságos helyzetben, ugyanakkor mindegyik
számára meg kell teremteni a széles körû nemzeti kiteljesedés, nemzeti
fejlõdés lehetõségét.
Elfogadhatatlan az az álláspont, mely
bizonyos nemzeteket fölébe helyez másoknak, „államalkotóknak” kiáltva ki
azokat. Minden egyes
állampolgár az állam alkotója, akiknek
lehetõséget kell teremteni, hogy akár egyénenként, akár közösségként a szükségleteiket és
érdekeiket kifejezhessék és érvényesíthessék.
A nemzeti kisebbségek és etnikumok
fennmaradásához és fejlõdéséhez pozitív diszkriminációra van
szükség. Ez nem többletjogokat jelent, hanem olyan jogok megadását, melyekkel a
többségi nemzetek helyzetükbõl adódóan már eleve rendelkeznek.
A kisebbségi jogvédelem területén alkotmányos jogvédelemre van szükség és egy
nemzetközi garanciarendszer mûködésére Csehszlovákiában is.
A kisebbségi törvényalkotás nem
korlátozódhat pusztán a kisebbségek jogállását és jogait biztosító specifikus
törvényekre. A kisebbségek
érdekeit minden olyan törvénybe be kell építeni, amely kihatással lehet a
nemzeti kisebbség létezésére.
Ebbõl adódóan nem pusztán a
kisebbségek jogállását szabályozó törvényekre kell ügyelnünk, hanem a
csehszlovákiai és szlovákiai törvényalkotás egészére, hogy mindenütt
érvényesüljenek a kisebbségek sajátos érdekei. Szorgalmazzuk ezért, hogy a
Szövetségi Gyûlésben is alakuljon állandó emberjogi és kisebbségi
bizottság.
A kisebbségek érdekeinek akkor is
érvényesülniük kell a törvényhozásban, ha történetesen nem jut be a parlamentbe
kisebbségi képviselõ. Ennek elérése végett a kisebbségi önkormányzat
mellett létre kell hozni a Nemzeti
Kisebbségi Szóvivõ intézményét, mely mind a
törvényhozásban, mind pedig a végrehajtó testületekben meg tudja jeleníteni a
kisebbségek sajátos érdekeit. A Nemzeti Kisebbségi Szóvivõnek részt kell
vennie a készülõ nemzetközi szóvivõk intézményének munkájában.
Az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak,
hogy a kormány struktúrájában nem megfelelõ megoldás az emberi és
kisebbségi jogok felügyeletét a kormányelnök egyik helyettesére bízni.
Hatékonyabban tudná ellátni ezt a feladatot egy tárca nélküli miniszter, vagy
az a kormányelnök-helyettes, aki a legiszlatív tanács munkáját felügyeli.
El kell érni, hogy nemzeti kisebbségi és
etnikai jogsérelem esetében nemzetközi
fórumokhoz lehessen fordulni.
A
nemzeti kisebbségek és etnikumok jövõbeni jogállása
Az Emberjogi Alkotmánylevél elfogadásával lehetõség nyílott arra, hogy Csehszlovákiában
tényleges jogállam alakuljon ki. Az Emberjogi Alkotmánylevélben foglalt emberi
jogokat az élet minden területén érvényesíteni kell, így a kisebbségi
jogalkotás területén is.
A legfontosabb feladat, hogy a nemzeti
kisebbségi jogok a készülõ szövetségi
és köztársasági alkotmányokban rögzíttessenek. A
kisebbségi jogokat az emberi jogokon belül kell belefoglalni az alkotmányba,
hogy a nemzetközi garanciarendszer ezekre a jogokra is vonatkozzék.
A kisebbségi jogok csak akkor fognak
érvényesülni, ha az Emberjogi Alkotmánylevélhez kapcsolódó végrehajtási
törvényeket elfogadja a Szövetségi Gyûlés. Ezért ki kell dolgozni és a
parlamentbe beterjeszteni a nemzeti
kisebbségekrõl és etnikumokról szóló törvénytervezetet, mely szabályozná a nemzeti kisebbségek jogállását, jogaikat és
kötelességeiket, a kisebbségi önkormányzat kereteit.
A törvényalkotás és végrehajtás egyéb területein figyelemmel
kell kísérni, hogy a nemzeti kisebbségek specifikus érdekei érvényesülnek-e,
különösen az önkormányzatok,
az államigazgatás, a területi elrendezés, a nyelvhasználat, a kultúra és az
iskolaügy terén.
IV. rész
Kisebbségi
kultúra és mûvelõdés
Meggyõzõdésünk, hogy a kultúra és
mûvelõdés problémáinak, igényeinek megfogalmazása nem lehet a
politikai pártok feladata. A politikai párt csak arra vállalkozhat, hogy a
fenti területek szabad fejlõdésének feltételeit biztosítsa. Olyan
szervezeteknek, szervezõdéseknek teremtsen létalapot, amelyek azután a
szakmai és intézményi kérdéseket fel tudják vállalni, és meg tudják oldani.
Éppen ezért programunkban nem törekszünk
konkrét receptet adni a kultúra és mûvelõdés fejlesztésére, csak
az általunk kívánatosnak tartott fõbb irányelvek megfogalmazására
szorítkozunk.
Természetesen mindezeken túl pártunk kész
felvállalni azokat a feladatokat, amelyek politikai képviseletet követelnek a
kultúra és a mûvelõdés területén, és amelyek összhangban vannak
kitûzött céljainkkal.
A kultúrát, az iskolaügyet, a tudományt, az
egyházak kulturális tevékenységét, a közmûvelõdést nem szabad
függõvé tenni az állami gyámkodástól. Az államnak ugyanakkor
gondoskodnia kell a kisebbségi kultúra anyagi feltételeinek biztosításáról. Az
anyagi eszközök szétosztását egy igazságos, célirányos állami alapítványi rendszeren keresztül kell biztosítani, hogy a kultúrára szánt állami pénzek
a kulturális értékek létrejöttét, és ne pusztán a kultúrában dolgozók
megélhetését biztosítsák. Ezen túl a legkülönbözõbb magánalapítványok
létrehozásával kell ösztönözni a kisebbségi kultúra és kutatás támogatását.
Iskolaügy
Biztosítani kell az
oktatás és mûvelõdés szabadságát. Biztosítani
kell alkotmányos szinten az
anyanyelven való mûvelõdés jogát az
óvodáktól a felsõoktatási intézményekig. Csak az anyanyelvi oktatás
biztosíthatja a személyiség szabad fejlõdését.
Az iskolák, ezen belül is elsõsorban
a felsõoktatási
intézmények autonómiája olyan érték, amelyet minden
körülmények között meg kell õrizni. Ez az autonómia hosszú távon a
mûvelõdés és az igények szabad megfogalmazásának a talaja lehet.
Biztosítani kell, hogy mindenki ott tanulhasson,
ahol kíván, sem oktatási
módszerek, sem államhatárok ne állhassanak ennek útjában.
A hátrányos helyzetben levõ diákok
számára állami ösztöndíjrendszer, a többi diák számára pedig kedvezményes
hitelek folyósítása révén kell biztosítani a továbbtanulás anyagi feltételeit
is.
A magyar tanítási nyelvû iskolák anyagi helyzete,
létfeltételei az egyes régiókban katasztrofális
állapotban vannak. Ezen a helyzeten nagyon gyorsan változtatni kell. Ez nem
pusztán az iskolaügyi minisztérium, de az egyes iskolák vezetésén is múlik. Ki
kell dolgozni azokat a tervezeteket, amelyek az iskolák anyagi ellátottságát és
létfeltételeinek a javítását szolgálják, és ezeket érvényesíteni kell a
megfelelõ minisztériumokban.
Támogatjuk a magán- és egyházi iskolák létrejöttét,
melyek versenyhelyzetet teremthetnek az oktatás területén.
Tudatos együttmûködésre és a jó
viszony kialakítására törekszünk a Magyar Pedagógusok Szövetségével, illetve a
különbözõ ifjúsági és diákszervezetekkel; csak az õ részvételük
révén oldhatók meg a kisebbségi iskolaügy problémái.
Szükségesnek tartanánk az alapiskolák községi és városi
önkormányzatok hatáskörébe való utalását, mivel úgy
véljük, hogy az alapiskolák alapvetõ gondjait helyben ismerik a
legjobban, és a gondok orvoslása helyhatósági szinten gyorsabban megoldható.
A pedagógusok és a szülõk hozzáállásán
is múlik, hogy ezt milyen ütemben tudjuk elérni.
Nemzeti kisebbségi oktatáspolitika
Az anyanyelven történõ oktatás-nevelés joga, mint az
alapvetõ emberi jogok egyik legjelentõsebbike, minden demokrácia
alappillére. Ennek megfelelõen az államnak a Csehszlovákiában érvényben
levõ alkotmánytörvényekkel és nemzetközi egyezményekkel összhangban
biztosítania kell a nemzetiségek nevelésének, oktatásának anyagi, személyi és
szervezési feltételeit.
Fõ célunk, hogy ezek a feltételek
megteremtõdjenek.
1. Törvények és más jogi normák szintjén
biztosítani akarjuk:
a) Az anyanyelven való
mûvelõdés jogát az óvodától a felsõoktatási intézményekig.
Ezen belül a nemzeti kisebbségi felvételizõk számára az anyanyelven való
felvételizés jogát, az esélyegyenlõség megteremtése érdekében.
b) A nemzeti kisebbségi oktatásügy
fokozatos leválasztását az államról, annak specifikus helyzete miatt.
c) Magán és egyházi oktatási intézmények
létrehozásának legegyszerûbb formáit, létének lehetõ legkisebb
állami függõségét és lehetõ legnagyobb anyagi, erkölcsi
támogatását.
d) A kisebbséghez tartozó diákok
tanulmányaikat külföldön is folytathassák, különös tekintettel olyan
országokra, ahol saját anyanyelvükön tanulhatnak. Mindez természetesen nem
helyettesítheti a hazai képzést, de annak szakmai és kulturális szempontból
fontos kiegészítõje lehet.
2. Az intézmények szintjén:
a) Ki kell építeni a csehszlovákiai
magyarok teljes oktatási rendszerét, azaz modern pedagógiai elvek alapján
mûködõ óvodákat, alapiskolákat, középiskolákat, szakiskolákat kell
létrehozni.
Az elmúlt két év egyik rendkívül biztató
jelének tekintjük, hogy egyre nõ a magyar tannyelvû alapiskolákba
jelentkezõk száma. Hogy a növekvõ igényt iskoláink ki tudják
elégíteni, támogatjuk az új osztályok megnyitását, iskolai bõvítést, új
iskolák létrehozását.
b) Külön figyelemmel kívánjuk kezelni:
a kisiskolák újraindítását;
a piaci feltételekre reagáló
szakmunkásképzõ iskolák alapítását;
a szakmunkásképzõ iskolák hálózatának
bõvítését;
a mozgássérült, hallás- és látáskárosult,
valamint szellemileg visszamaradott gyermekek számára anyanyelvi intézmények
létrehozását;
a nemzeti kisebbségi kultúrák önálló
karának létrehozását;
a katolikus teológia karon magyar tagozat
létrehozását;
a Pedagógiai Kutatóintézet magyar
részlegének visszaállítását, illetve minden más nemzeti kisebbségi iskolatípust
érintõ, pedagógiai, pszichológiai, szociológiai és didaktikai
vizsgálatokat végzõ kutatóintézet felállítását, melyek nélkül a nemzeti
kisebbségi tanügy fejlõdése elképzelhetetlen.
Támogatunk minden, szakmailag megalapozott
kezdeményezést egy nemzeti kisebbségi felsõoktatási intézmény
létrehozására.
Külön figyelemmel kívánjuk kezelni a
metodikai központokon belüli nemzeti kisebbségi részlegek létrehozását, hogy az
óvodákat és iskolákat az oktatás nyelvét értõ és beszélõ
szakemberek ellenõrizzék, illetve lássák el tanácsokkal.
A felsorolt jogi és intézményi feltételek
megvalósítása adja meg a lehetõséget ahhoz, hogy a nemzeti kisebbségi
tanügy specifikus szakmai problémáit a legjobban képzett szakembereink a
legmegfelelõbb intézményekben oldják meg.
Megoldásra váró szakmai problémának
tekintjük a nevelési-oktatási intézmények:
pedagógusainak
magas szintû szakmai felkészítését, folyamatos továbbképzését;
a tökéletes (szakmai) nyelvismeret
feltételeinek megteremtését;
a szlovák és más idegen nyelvek
szakterminológiájának elsajátítását, mely lehetõvé teszi, hogy diákjaink
minden felsõoktatási intézményben megállják a helyüket.
Segíteni kívánunk abban, hogy a
környezõ országok fõleg a nemzeti kultúrával kapcsolatos
tankönyvei eljuthassanak iskoláinkba.
Célunk a szülõk és diákok pontos
tájékoztatása a nemzeti kisebbségi tanügy helyzetérõl, változásairól és
lehetõségeirõl.
Törekvéseink végcélja egy olyan
demokratikus és humánus alapelveken felnõtt, magas szakmai
követelményeknek megfelelõ értelmiség megteremtése, amely magyarságunk
megmaradásának és szellemi gyarapodásának biztosítéka lehet.
A kisebbségi tanügy finanszírozása a tanügyi
autonómia gazdasági és törvényhozási elõfeltételei:
1. Törvény által kell meghatározni a
kisebbségi tanügy objektumait. Nélküle akár pénzügyi, akár egyéb autonómiáról
lehetetlen gondolkodni, hiszen nem tudjuk, mi az autonómia alanya. A
meghatározás törvényesítése megkérdõjelezi a közös igazgatású, illetve
azon iskolák létjogosultságát, amelyekben néhány osztály keretében magyar
nyelven is folyik oktatás. A meghatározás kidolgozását kell hogy kövesse a
nemzeti kisebbségi tanügy intézményei hatáskörének tisztázása.
2. A költségvetés belsõ rendszere
keretében nevesíteni kell a kisebbségi tanügyet fejezet, alfejezet, esetleg külön paragrafus keretében, hogy az a költségvetésben önállóan legyen kezelhetõ. Csak így
valósítható meg a költségvetési bevételek és kiadások számvitele,
nyilvántartása, ellenõrzése.
3. Törvénnyel kell szabályozni a kisebbségi
tanügy finanszírozását ennek része lehet a költségvetés struktúráját módosító
intézkedés is.
Út a nemzeti kisebbségi tanügyi autonómia felé
(Egy lehetséges megoldás)
Bevezetõként elevenítsük fel azokat
a tényeket 1990 júniusától, az elsõ parlamenti választások
idejétõl, amelyek meghatározóak voltak gondolatmenetünkre.
1. Az említett idõszak
oktatáspolitikája megmutatta:
Szlovákia oktatáspolitikája a centrális
irányítás alapelvébõl indul ki. A minisztérium így látta
megvalósíthatónak az oktatásügy debolsevizációját és reformját. Ez azonban
kevéssé segíti az alulról építkezést, a magánkezdeményezések érvényesülését.
Jelentõs hiányosságok vannak már a
nemzetiségi oktatásügy puszta definíciójában is. Az 1992. év költségvetési
vitája megmutatta, hogy a kormányok szakmailag nem megfelelõ módon
kezelték a nemzetiségi oktatásügy finanszírozását, jelentõs politikai
feszültséget okozva ezzel.
2. Az elmúlt idõszakban a szlovákiai
magyar pedagógustársadalom politikailag megosztott lett. Ez a tény akkor válhat
veszélyforrássá, ha a megosztottságból adódó politikai feszültségek
befolyásolják a pedagógusszervezetek munkáját, háttérbe szorítják a szakmai
érveket és problémákat. Különösen veszélyes lenne, ha a politikai feszültségek
az oktatás menetére is kihatással lennének, és így az oktatás szabadsága és
függetlensége kérdõjelezõdne meg újra.
A felsorolt pontok elemzése azt mutatja,
hogy az egyes problémák eltérõ jellegûek, így a megoldásnak is
többlépcsõsnek kell lennie. Tartalommal kell megtölteni az autonómia
bûvös fogalmát, majd reális módot találni a megvalósításra.
1. Olyan intézményrendszert kell
létrehozni, mely több, egymástól részben független intézménybõl áll.
Ezek (törvénnyel biztosított) tárgyalópozícióba kerülnek az állami szervekkel
szemben, meghatározó szerepük lesz az ország nemzeti kisebbségi
oktatáspolitikájában, s e politika megvalósításának jelentõs részét is
át tudják vállalni.
2. Meg kell találni azokat a már
létezõ intézményeket, melyek modellként szolgálhatnak, valamint azokat a
folyamatokat, kezdeményezéseket, melyekbe az új intézményrendszer megalkotása
beilleszthetõ.
3) A kisebbségi pedagógustársadalomnak
olyan belsõ rendszert kell létrehoznia, amely politikától mentesen képes
ellenõrzési és szervezési szerepet betölteni, és egyúttal magas szakmai
és erkölcsi tekintélynek örvend.
Melyek azok az intézmények és folyamatok, amelyekre támaszkodhatunk?
1. A szlovákiai tanügy ma két önkormányzati intézményt ismer. Az
egyik a felsõoktatási intézmények autonómiája, a másik a tudományos
dolgozók törekvése olyan intézményrendszer kiépítésére, melynek több elemét a
kisebbségi iskolaügy is használni tudja.
2. Azokban az ágazatokban, ahol komolyan
gondolják a központi irányítás leépítését, az állami beavatkozást alapok
létrehozásával próbálják csökkenteni (például a Pro Slovakia Kulturális Alap).
Az alapok pénzeszközeinek elosztásáról jelentõs mértékben az érintettek
döntenek.
3. Egyes szakmák dolgozói kamarák
létrehozásával jelentõs autonómiát biztosítottak maguknak. A kamarák
sokkal nagyobb jogkörrel bírnak, mint más társulások, és egyben a szakmai
színvonal megtartására is ügyelnek. Ezek a jogok azonban nagyobb
felelõsséget is jelentenek, így a kamarák belsõ felépítése
szigorúbb szabályokhoz kötött, mint a társulási törvény szerint alakult
szervezeteké.
A tanügyi autonómia intézményes feltételei
1. Létre kell hozni a Nemzetiségi
Pedagógusok Kamaráját, amely képes magára vállalni
az oktatás ma még állami irányításának jelentõs részét. A kamara „külsõ”
szerepe: egyeztetni és képviselni tagjai közös érdekeit a nemzetiségi
oktatáspolitika területén. „Belsõ” funkciója: a tagok szakmai fejlõdésének
elõsegítése, az egész nemzeti kisebbségi tanügy színvonalának emelése,
az információáramlás biztosítása.
A kamara legfelsõ szerve a
közgyûlés, mely a regionális kamarák küldötteibõl áll. A
közgyûlés hagyja jóvá a Szlovák Köztársaság oktatáspolitikájával
kapcsolatos álláspontot, állást foglal a parlament elé kerülõ törvénytervezetekkel
kapcsolatban. A közgyûlés választja meg a kamara elnökségét, amely a
szlovákiai nemzeti kisebbségi oktatásügy reprezentánsa kül- és belföldön.
Feladata az oktatás koncepciójának, stratégiájának elõterjesztése. A
kamarának döntõ beleszólást kell biztosítani a nemzeti kisebbségi
oktatás finanszírozási rendszerébe.
Hogy ez megtörténhessék:
2. Létre kell hozni a Szlovák Köztársaság Nemzeti Kisebbségi
Oktatásügyi Alapját (a továbbiakban: alap). Az alap
jogi személy, pénzforrásai:
a) állami dotáció;
b) bel- és külföldi egyéb juttatások.
Az állam köteles költségvetési
hozzájárulással támogatni az alapot. A parlament által jóváhagyandó
hozzájárulás nagyságát a Nemzeti
Kisebbségi Oktatásügy Költségvetési Tanácsa (NKOKT)
terjeszti elõ, amely egyben az alap irányítója. Az NKOKT-ban
miniszterhelyettessel képviselteti magát az oktatásügyi és pénzügyminisztérium,
a kamara pedig választott képviselõkkel, akik mindig szavazati
többséggel bírnak. Az NKOKT az iskolatanácsokkal és a helyi önkormányzatokkal
együttmûködve kidolgozza a nemzetiségi oktatásügy költségvetését.
A költségvetést a kamara közgyûlése
hagyja jóvá. Az elosztás az érvényes országos gyakorlat szerint történne.
Elképzelésünk szerint tehát a nemzeti
kisebbségi oktatásügyet három különbözõ intézmény hivatott átvállalni az
államtól. Az elsõ a kamara és annak elnöksége, amely koncepcionális,
szakmai kérdésekben illetékes. A másik, illetve harmadik az alap és az NKOKT,
amely részben a kamara, részben az illetékes tárcák végrehajtó szerve, és mint
ilyen, átvállalja az oktatásügy finanszírozását. Mindhárom intézmény a kamara
közgyûlésének felelõs. Így a nemzeti kisebbségi oktatásügy a
legilletékesebbek, a pedagógusok kezébe kerül.
Tudomány
A csehszlovákiai magyaroknak nincsenek tudományos intézményeik. Kutatóintézeteket, magyar múzeumhálózatot,
központi könyvtárat, illetve dokumentációs központot és kutatástámogató
ösztöndíjrendszert kell létrehozni.
Fontosnak tartjuk olyan alapítvány
létrehozását, amely biztosítaná a különösen tehetséges magyar fiatalok szakmai
továbbfejlõdését.
Biztosítani kell kisebbségi közegben is a
kutatás szabadságát, ugyanakkor részt kell venni minden olyan állami és más
kutatási programban, amelynek eredményei hasznosíthatók a kisebbségek
jövõbeni igényeinek megfogalmazásában.
Egyházak
A Magyar Polgári Párt magáénak vallja azt a
keresztényi eszmekört, amely az európai fejlõdés gerincét alkotta, s
végsõ soron az erkölcs univerzális megfogalmazását és az egyén
felszabadulását lehetõvé tette.
Fontos kérdés az egyházak vagyonjogi
helyzetének a rendezése és kárpótlása. A Magyar Polgári Párt a zsidó egyház
szempontjából az 1938-as, a református egyház esetében az 1945-ös, a katolikus
egyház esetében pedig az 1948-as idõpontot tekinti mérvadónak.
Mûvelõdés
A Magyar Polgári Párt a mûvelõdést, a széles értelemben
vett kulturális fejlõdést tekinti a gazdag kisebbség nélkülözhetetlen
feltételének. Politikai pártként határozottan felvállalja az egyes régiók
szabad fejlõdésének meggyorsítását és feltételeinek biztosítását. Ezért
támogatja és szorgalmazza mûvelõdési, szakmai, tudományos
szervezõdések, szervezetek megalakítását és intézmények létrehozását.
A kultúrát, az iskolaügyet, a tudományt, az
egyházak kulturális tevékenységét, a közmûvelõdést meg kell
szabadítani a központi államhatalom befolyásától. Az államnak ugyanakkor
biztosítania kell az önkormányzatokon keresztül a kultúra anyagi feltételeit. A
nemzeti kisebbségek és etnikumok mûvelõdése és kulturális
fejlõdése hátrányos anyagi feltételeinek kiegyenlítését az államnak kell
felvállalnia. Ezt leginkább egy igazságos, célirányos állami alapítványi
rendszeren keresztül látjuk megvalósíthatónak, hogy a kultúrára szánt pénzek a
mûvelõdés szintjének emelését, a kulturális értékek létrejöttét
szolgálják, és ne pusztán a kultúrában dolgozók megélhetését biztosítsák. Ezen
túl elõsegítjük, és hozzájárulunk olyan magánalapítványok
létrehozásához, amelyek a kisebbségi mûvelõdést, kultúrát és
kutatást támogatják.
Szükség van egy kulturális rendezvényeket,
a népmûvelõ munkát szervezõ és menedzselõ, a politikától
független, demokratikus felépítésû kulturális szövetségre. Támogatni
kell a magyar színházakat és az amatõr
színjátszást, mûvészeti társaságok
alakulását. A mûvészeket támogató pályázati és ösztöndíjrendszert kell
létrehozni.
Szükségesnek tartjuk az egyes országos
szintû rendezvények megrendezésére pályázati rendszer
felállítását, ahol a pályázó községek, városok az anyagi fedezeten túl a
programtervezetükkel nyerhessék el a programszervezési jogot. Ez a kiírásos
rendszer feloldaná az országos rendezvények nyomasztó sablonosságát.
A különbözõ honismereti, kulturális
és egyéb táborok sorát bõvíteni kell színvonalas vállalkozói táborokkal,
amelyeket alapfokon is nemzetközivé kívánatos tenni. A táborok megrendezési
joga pályázati kiírás eredménye legyen.
A mûvelõdési központok és
egyéb kulturális intézmények közötti együttmûködés megteremtése érdekében
helyénvalónak tûnik egy információs lánc létrehozása, amely
mûködhetne a napisajtó és a rádió állandó rovataként is.
A múlt sérelmeinek orvoslása
Az elmúlt negyven év rendkívül visszavetette a kisebbségi történelmi
kutatásokat. Alig születtek történelmi elemzések a kisebbségben élõ
magyarság múltjáról. Azok a munkák pedig, amelyek megkísérelték ezt, a jogi és
történészi elemzéseken, vázlatmunkákon túl nem foglalkoztak a kisebbség
szellemtörténeti fejlõdésével, kulturális értékváltozásaival, polgári
hagyományaival.
Rendkívül szegényes a politológiai és
szociológiai irodalom, mely nélkül aligha lehet megalapozott politikai munkát
kifejteni, a politika kontinuitását tudatosítani és az új elemeket értékelni.
Ezért szorgalmazzuk a sokoldalú, más-más megközelítésû múlt- és
történelmi kutatásokat. Külön hangsúlyt kell fektetni az elmúlt 45 év
történéseinek a kutatására (1945, 1948, 1956, 1968, ’70-es és ’80-as évek), az
értelmiség és más társadalmi rétegek benne játszott szerepére. Csak a múlt
ismeretében nézhetünk szembe a ma problémáival.
Csehszlovákiában a nemzeti kisebbségeket
(elsõsorban a magyar, a zsidó, a cigány és a német kisebbséget) olyan
jogsérelmek érték, amelyek máig hatóan éreztetik hatásukat, és amelyek máig nem
nyertek megfelelõ jogorvoslatot. Elsõsorban a Szlovák Köztársaság
diszkriminatív zsidó- és cigányellenes törvényeirõl, valamint a háború
utáni köztársasági elnöki dekrétumokról és a belõlük adódó végrehajtó
törvényekrõl és intézkedésekrõl van szó.
Ezek érvénytelenségét a legrövidebb
idõn belül és a leghatározottabban ki kell mondani. Törvényt kell
alkotni arról, hogy Csehszlovákiában a kollektív bûnösség elvét soha
senkivel szemben nem alkalmazzák.
V. rész
A csehszlovákiai magyar kisebbség politikai életének új rendszere
Kisebbségi politikai pártok
A Magyarországgal szomszédos országok magyar kisebbségei közül
egyedül a szlovákiai magyarság hozott létre tényleges többpártrendszert a
kisebbségi társadalmon belül.
Alapvonásaiban a szlovákiai magyar pártok
struktúrája megfelel az országos politikai színtérnek.
A Magyar Polgári Párt károsnak tartja a
kisebbségi pártok tömbszerû egyesülésének a gondolatát, nemzetiségi
politikai csúcsszerv létrehozását és egy hierarchikus szervezet kialakítását.
Demokratikus megoldásnak a szuverén politikai erõk közti korrekt
párbeszédet, a minimális konszenzuson alapuló megegyezést tartja.
Politikai értékek és társadalmi szervezetek
A kisebbségi társadalom több, a múlt rendszerbõl örökölt
központi intézménnyel és szervezettel rendelkezik, és az elmúlt év során újak
keletkeztek. Mindezek keresik a helyüket a megváltozott társadalmi és politikai
viszonyok között. A Magyar Polgári Párt a társadalmi szervezetekkel kapcsolatban
a pártsemlegesség híve.
A kisebbségi ügyek új politikai rendszere
A nemzeti kisebbségek politikai életének a modern, szabadelvû
demokrácia alapelveivel azonos eszmék alapján kell elrendezõdnie. A
politika elsõrendû feladata a társadalom szabad, autonóm,
belsõ értékekre épülõ fejlõdését szolgáló
lehetõségek és feltételek biztosítása. Ezért a politika nem
korlátozhatja a vállalkozás szabadságát, a kultúra, a mûvelõdés, a
mûvészet, a tudomány, az iskolaügy, a tájékoztatás szabadságát, a
törvényességet és a társadalmi élet többi, autonóm területének öntörvényû
fejlõdését.
Ma adott a lehetõség, hogy a
létrejött pártok között egy olyan új együttmûködési modellt
alakítsunk ki, mely rugalmasan és sokrétûen biztosítja a politikai
képviselet hatékony rendszerét. A Magyar Polgári Párt tárgyalásokat kezd ez
ügyben minden érintett féllel.
Az új együttmûködési modell,
megítélésünk szerint, a következõ alapelveken nyugodhatna:
a) A magyar nemzeti kisebbség politikai élete
plurális, azaz szerkezetét több politikai mozgalom és párt alkotja. A rendszer
alapeleme a független szervezetek közötti megegyezés.
b) Az alapelvek megvalósításában részt
vevõ politikai pártok és mozgalmak (a továbbiakban résztvevõk)
nem törekednek egymás szuverenitásának csökkentésére.
c) A résztvevõk garantálják a
kulturális élet szabadságát:
Kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem
sértik meg a független sajtóorgánumok belsõ autonómiáját.
A résztvevõk garantálják az oktatás
szabadságát.
A résztvevõk garantálják a kulturális
és ifjúsági szervezetek, illetve szövetségek, a kulturális és
mûvelõdési társaságok, az egyletek, az érdekvédelmi szervezetek és
más társadalmi, kulturális szövetségek függetlenségét.
d) A résztvevõk támogatják a társadalmi
lét mindazon további területeinek politika- és ideológiamentességét, melyek
természetüknél fogva erre törekszenek.
e) A résztvevõk megtárgyalják egymás
között a kisebbséget érintõ minden fontos kérdést.
f) A résztvevõk a kölcsönös megegyezés
alapján a kötelezettségeket és a garanciális tényezõket további pontokkal
egészíthetik ki, illetve közös megegyezés alapján a pontokat módosíthatják.
A társadalmi érdekegyeztetés új rendszere
A kisebbségi társadalmi lét legfontosabb
összetevõje a kisebbségi mozgalmak és pártok közötti minimális
közmegegyezés. A Magyar Polgári Párt céljának tekinti, hogy a kisebbségi lét
minél több területét vonja ki a politika és az ideológia befolyása alól.
Továbbra is szorgalmazni fogjuk a konszenzuson alapuló együttmûködési
hálózatok kialakítását.
a) A közös cél vagy közös érdek végett
összejött szervezetek az egész egyeztetõ folyamatban megõrzik
önállóságukat és részvételük önkéntességét.
b) Az érdekegyeztetés egyetlen fázisában sem
születhet többségi döntés, tehát egyetlen felet sem lehet leszavazni és
nézeteivel, érdekeivel ellenkezõ cselekedetre kényszeríteni.
c) Döntés csakis közmegegyezéses
(konszenzusos) alapon születhet, vagyis valamennyi résztvevõnek közös
álláspontra kell jutnia.
Úgy véljük, hogy ezen együttmûködési
modell alkalmazása elõsegítheti a kisebbségen belüli eltérõ
érdekek megjelenítését, és egyben az alapvetõ kérdésekben a megegyezés
létrejöttének lehetõségét.
1992. õsz
Szabadság és felelõsség.
Magyar Polgári Párt, Pozsony, 1992. 6797.
15.
Nyilatkozat Csehszlovákia
megszûnésének körülményeirõl
Ismét történelmi sorsforduló részesei
vagyunk:
1992. december 31-ével Csehszlovákia
megszûnt létezni. Ez az esemény nem egyedülálló, és számunkra nem is
váratlan. Az ország rövid, háromnegyed évszázados történelmében ez egyszer már
bekövetkezett. Akkor ez nagyrészt külhatalmi befolyás következménye volt.
Ezúttal azonban az 1992 júniusában lebonyolított parlamenti választások során
demokratikus úton szenvedett vereséget a csehszlovák állam eszméje. A
választások politikai eredménye azonban nem teremtette meg az ország
megszûnésének jogi alapját, sem annak demokratikus kereteit.
Az államfordulat látszólag ugyan
összhangban áll a nemzetek önrendelkezésének elvével. Egy ország
megszületésérõl vagy megszûnésérõl azonban azoknak kell
dönteniük népszavazás útján , akiket az esemény közvetlenül érint. Ez sem
Csehszlovákia létrejöttekor, sem jelenlegi megszûnésekor nem történt meg.
Ismét antidemokratikus folyamat
megélõi vagyunk. Sorsunkról olyan politikai pártok döntenek, amelyeknek
programjában nem szerepelt az ország fölszámolása. S ami szintén lényeges: a
magyar választópolgárok több százezres tömege nem ezekre a pártokra szavazott.
Ezért mind személy szerint, mind pártjaink
nevében elítéljük, hogy
a) Csehszlovákia megszûnésérõl
és az önálló Szlovákia kialakításáról nem népszavazás dönt;
b) az önálló Szlovákia alkotmánya megsérti
a magántulajdonosi jogot,
a helyi önkormányzatok jogait,
a nemzeti kisebbségek jogait, és
nem veszi tekintetbe a helsinki
folyamatban elfogadott elveket;
c) Szlovákia kormánya elutasítja
Csehszlovákia megszûnése után az új parlamenti választások kiírását.
Léva, 1992. december 5.
A. Nagy László,
a Magyar Polgári Párt elnöke
Bugár Béla,
a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke
Duray Miklós,
az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke
Popély Gyula,
a Magyar Néppárt elnöke
Közösségünk szolgálatában. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom öt
esztendeje.
MKDM, Pozsony, 1995. 97.
16.
A magyar koalíció nyilatkozata
a „helsinki
elvek” betartásának hiányosságairól a kisebbségeket érintõ jogalkotásban
Csehszlovákiában, illetve Szlovákiában
Az Európai Biztonsági és
Együttmûködési Értekezlet a II. világháború óta legjelentõsebb
fóruma az európai és az észak-atlanti térségben élõ nemzetek, illetve
államok együttmûködésének. Ez az elsõ és mindmáig egyetlen nagyméretû
kísérlet arra, hogy ideológiáktól és politikai rendszerektõl függetlenül
közös elvek egyesítsék e nagy térség lakosságát.
A II. világháború után 30 évvel Helsinkiben
fogadták el elõször ha csak hallgatólagosan is , hogy a nemzeti, a
kisebbségi kérdés nem az egyes államok kizárólagos belügye, hanem a
biztonsággerjesztõ együttmûködés része.
A helsinki elvek torzítása Csehszlovákiában
sajnálatos módon épp a kisebbségi kérdés vonatkozásában kezdõdött. A
Záródokumentum eredeti szövege a kisebbségek jogos igényeit helyezi
elõtérbe az államok együttmûködésében. A cseh és a szlovák
nyelvû hivatalos értelmezés szerint ezt azonban mindmáig törvények által
korlátozott jogként, tehát belügyi kérdésként kezelik.
A kommunizmus bukásáig nem is
reménykedhettünk az eredeti elvek gyakorlati érvényesülésében. Ennek ékes
bizonyítéka a Charta 77 tevékenysége. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk,
hogy a „helsinki
elveket” a rendszerváltozás után sem sikerült a kisebbségi jogok terén
átültetni a gyakorlatba. Erre számos bizonyítékunk van:
Szlovákiában egy olyan diszkriminatív
nyelvtörvényt fogadtak el 1990. október 25-én, amely a szlovák nyelvet teszi
egyetlen hivatalos nyelvvé az ország egész területén. Erre a törvényre
hivatkozva távolítják el folyamatosan a magyar nyelvû helységnév- és
információs táblákat, utasítják el az anyakönyvi hivatalok a magyar
keresztnevek bejegyzését stb. A kisebbségek nyelvhasználatában
alapvetõen csorbulnak a Koppenhágában elfogadott elvek.
A Szövetségi Gyûlés 1991. január 9-én
elfogadta az alapvetõ jogokról és szabadságjogokról szóló
alkotmánytörvényt, amely még a korábbiakhoz viszonyítva is jelentõsen
csökkenti a nemzeti kisebbségek jogait. Ez a törvény ugyanis nem tiltja
tételesen a szervezett asszimilálást, nem biztosítja az anyanyelvi iskolákhoz
való jogot, az identitásuk védelmét, a velük kapcsolatos közügyek döntési
folyamatában való részvételt stb.
A kárpótlási törvények és a földtörvény
felújították a magyar kisebbség 194548 közötti vagyonjogi diszkriminációját.
Ezek ugyanis nem vonatkoznak a nevezett idõszakban elszenvedett
jogsérelmekre. A földtörvény esetében szembeötlõ például, hogy a
magyarok, akiktõl 194548 között kobozták el földjüket, valamint egyéb
ingatlanaikat, a most elfogadott törvények értelmében is, egy 1948. november
17-én hozott korlátozó rendeletre hivatkozva, csak 50 hektár földet kaphatnak
vissza. A többi állampolgárra ez a korlátozás nem vonatkozik.
Szlovákia alkotmánya tovább fokozza a
nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetését, mert
• nem biztosítja sem a saját iskolákhoz való jogot, sem az anyanyelvû mûvelõdési folyamat szervezésének jogát. Csupán a mûveltségre való jogot adja meg;
• kizárja a hivatalos nyelvhasználatban a kétnyelvûség lehetõségét, mivel az állami hivatalnokoknak elõírja, hogy csak az állam nyelvén, tehát szlovák nyelven érintkezhetnek az ügyfelekkel (26. cikkely, 5. bek.);
• nem biztosítja sem a szülõföldhöz, sem az autonómiához való jogot.
Csehszlovákia
megszûnésével, 1993. január 1-jén létrejön az önálló Szlovákia.
Természetes elvárás, hogy az újonnan keletkezett államok Európában
csatlakozzanak a helsinki folyamathoz. Szükségszerûnek tartjuk, hogy ez
Szlovákia esetében is megtörténjék, de ugyanakkor a demokrácia és a polgári,
valamint a kisebbségek jogbiztonsága szempontjából is fontosnak tartjuk, hogy a
csatlakozáskor azok az elvek, amelyeket a korábbiakban már elfogadtak a
helsinki folyamatban, részét alkossák az ország jogrendjének, illetve a belépés
idejére eltávolíttassanak az alapvetõ ellentmondások az állam jogrendje
és a helsinki folyamat normatívái között.
Ez az elvárás
Szlovákiával szemben azért is megalapozott, mert a most keletkezõ új
állam jogi alapdokumentumát alkotmányát már az 1993 januárjában
bekövetkezendõ új helyzetre alkalmazva fogalmazták meg, ez azonban
messzemenõen eltér a „helsinki elvektõl”.
Azzal a kéréssel
fordulunk az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezletben részt
vevõ országok képviselõihez, hogy Szlovákia felvétele
elõtt mérlegeljék ezen elvek érvényesülését az országban.
Meggyõzõdésünk, hogy ezen elvek maradéktalan érvényesülése
egyaránt érdeke mind a többségi szlovák nemzetnek, mind a vele együttélõ
nemzeti kisebbségeknek.
Pozsony, 1992. december 11.
Bugár Béla, az MKDM elnöke
Duray Miklós, az Együttélés elnöke
Popély Gyula, a Magyar Néppárt elnöke
Az Együttélés öt éve. Összeállította Pogány Erzsébet.
Együttélés, Pozsony, 1995. 248249.
19.
Az elnyomott kisebbségbõl legyen társnemzet
(Magyarok
Csehszlovákiában/Szlovákiában 19181992)
Politikai memorandum
(Részletek)1
B. Múlt és jelen
IV.
A kommunizmus bukása után
A kommunizmus bukását követõ
politikai rendszerváltozás a magyar nemzeti közösség (népcsoport) számára
elsõsorban a politikai életben hozott pozitív változást. Más területeken
inkább visszaesést jelentett.
1. Politikai élet
A szlovákiai magyarság több mint félévszázados kényszerû
szünet után 1989 novemberét követõen szervezte újra politikai életét,
hozta létre politikai szervezeteit.
A rendszerváltozást követõen négy
politikai pártot alapított.
Az Együttélés 1990 februárjában
alakult, centrumpárt jellegû politikai szervezet, mely fõleg a
liberális és a konzervatív értékeket vállalja fel. Célkitûzése a
demokrácia és a piacgazdaság megteremtése, valamint a magyarság és a többi
nemzetiség kollektív jogainak kivívása. A magyarság legnagyobb politikai
szervezete. Parlamenti párt. A Liberális Internacionálé (LI) társult tagja,
valamint rendes tagja az Európai Népcsoportok Föderalista Uniójának (FUEN).
A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom 1990 márciusában alakult. Parlamenti párt. Az Európai
Kereszténydemokrata Unió (EUCD) társult tagja.
A Magyar Néppárt 1991
decemberében jött létre. A parlamentben nincs képviselõje.
Az 1989 novemberében létrejött Független
Magyar Kezdeményezésbõl alakult 1992 januárjában a Magyar Polgári Párt. Kezdetben a szlovákiai kormánykoalíción belül politizált, és a
koalíció egyik pártja révén jutott néhány képviselõi mandátumhoz. Az
1992-es parlamenti választásokon nem szerzett mandátumot. A Liberális
Internacionálé társult tagja.
Az Együttélés és a Magyar
Kereszténydemokrata Mozgalom az 1990-es parlamenti választásokon kettõs koalíciót
alkotott, az 1992-es parlamenti választásokon pedig a koalíció harmadik tagja a
Magyar Néppárt lett. Képviselõi bejutottak mind a prágai Szövetségi Gyûlésbe,
mind a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanácsba. Mindkét helyen az ellenzék soraiban
politizál. A koalíció az elsõ szabad választásokon, 1990-ben a
szlovákiai szavazatok 8,66%-át, majd 1992-ben a 7,42%-át szerezte meg. Mindkét
parlamenti választás alkalmával a koalíció azonos számú mandátumot szerzett: a
prágai Szövetségi Gyûlésbe 12, a szlovák parlamentbe 14 képviselõt
juttatott be.
A Magyar Polgári Párt az 1992-es parlamenti
választásokon a szlovákiai szavazatok 2,3%-át szerezte meg. A négy magyar párt
a szlovákiai szavazatoknak csaknem a 10%-át birtokolja.
Az 1990-es helyhatósági választásokon a
magyar pártok az alábbi eredményeket érték el:
az Együttélés 105 polgármesteri és
2416 képviselõi helyet, a Magyar
Kereszténydemokrata Mozgalom 35 polgármesteri és
1153 képviselõi helyet, a Magyar
Polgári Párt elõdje, a Független Magyar Kezdeményezés 27 polgármesteri és
482 képviselõi helyet szerzett a községi és városi önkormányzatokban. A
magyar politikai szervezetek közül az azóta megtartott pótválasztásokon is az
Együttélés bizonyult a legjelentõsebb politikai erõnek, 1993
januárjában már 120 polgármestere volt.
2. Újabb jogi diszkrimináció
Az 1989 novemberét követõ politikai
változások az általános emberi és szabadságjogok
terén jelentõs eredményt hoztak, a nem szlovák nemzetiségûek jogait illetõen viszont több szempontból is visszalépést jelentettek.
A nyelvi jogok csorbítása
Diszkriminatív jellegû a Szlovák Köztársaságban 1990
októberében elfogadott nyelvtörvény, mely a szlovák nyelvet védi a nem
szlovákok nyelvével szemben, nem biztosítja egyenrangúságukat, tehát a
hivatalos érintkezésben való használatuk jogát sem. Erre a törvényre hivatkozva
nem írják be például a magyar neveket sem az anyakönyvbe. A belügyminisztérium
semmisnek nyilvánítja a községekben tartott népszavazások eredményét az eredeti
magyar helységnevek visszaállításáról, s az idõközben felállított
kétnyelvû helységnévtáblák helyett szlovák táblákat állít. Az illetékes
hivatalok több helyen nem hajlandók esküvõi és temetési szertartásokat
végezni magyar nyelven.
Az alkotmányos jogok korlátozása
Az emberi jogokról és szabadságjogokról szóló alkotmánylevél,
amelyet 1991 januárjában a prágai Szövetségi Gyûlés fogadott el, a
korábbiakhoz képest szûkítette „a nemzeti és etnikai kisebbségek” jogait, és hatályon kívül helyezte
az 1968-ban elfogadott 144-es sz. „nemzetiségi” alkotmánytörvényt is. Az államot a csehek és a
szlovákok nemzetállamaként határozta meg. A magyar parlamenti képviselõk
által benyújtott módosító javaslatokat, melyek a helsinki folyamat keretében
1990 júliusában Koppenhágában aláírt dokumentumból, valamint az Európa Tanács
1990 októberében elfogadott 1134-es ajánlásából indultak ki, a parlament
elutasította. A magyar képviselõk tiltakozásul a törvényjavaslat
megszavazásakor elhagyták az üléstermet.
Vagyonjogi diszkrimináció
A Szövetségi Gyûlésben a vagyonjogi sérelmek orvoslására
elfogadott törvények (kárpótlási törvény, földtörvény) csupán azokra a
jogsérelmekre vonatkoznak, amelyek 1948. február 25-e, a kommunista hatalomátvétel
után keletkeztek. Nem vonatkoznak a magyarok 19451948 között elszenvedett
jogsérelmeire. Az õ rehabilitációjuk a mai napig várat magára. A
földtörvény esetében szembeötlõ például, hogy a magyarok, akiktõl
194548 között vették el a földjüket, a most elfogadott törvényes rendelkezések
értelmében is egy 1948. november 17-én hozott rendeletre hivatkozva csak 50
hektár földet kaphatnak vissza, míg a többi állampolgárra ez a korlátozás nem
vonatkozik.
A másodrendûség alkotmányos megerõsítése
Az 1992 júniusi parlamenti választások után került sor a Szlovák
Köztársaság szuverenitásáról szóló nyilatkozat kihirdetésére, majd 1992.
szeptember 1-jén elfogadták a Szlovák Köztársaság Alkotmányát. Mindkét
alapdokumentum a Szlovák Köztársaság 1993. január elsejétõl
bekövetkezett önállósulását készítette elõ. A magyar parlamenti
képviselõk javaslatait, melyek
a polgári elvet,
a kisebbségben élõ nemzeti
közösségek (népcsoportok) identitáshoz és önkormányzathoz való jogának
biztosítását,
a többségiekkel való egyenjogúságát,
a parlamenti demokrácia garanciáinak
megerõsítését célozták: elvetették.
A magyar képviselõk
egyöntetûen elutasították ezt az alkotmányt. A végsõ szavazás
elõtt elhagyták a Szlovák Nemzeti Tanács üléstermét.
Az alkotmány Szlovákiát nemzetállamként
határozza meg, a nem szlovák nemzetiségû lakosok identitásának
megõrzésére, védelmére nem nyújt garanciát, ezért e lakosok
másodrendû állampolgár volta hangsúlyosabbá vált.
Az alkotmány ebbõl a szempontból
leginkább sérelmes cikkelyei:
a társulási jog terén az
alkotmány alapján csupán „nemzetiségi szövetségeket” hozhatnak létre. Ez lehetõséget
teremt arra, hogy politikai pártjaikat bármikor feloszlathassák;
a mûvelõdés terén
az alkotmány tételesen nem biztosítja számukra az anyanyelvi iskolák
létrehozásának és mûködtetésének jogát, így az alkotmány szerint a
létezõk is megszüntethetõk;
a nyelvhasználat terén az
alkotmány az eddigi hivatalos nyelv fogalma helyett az államnyelv fogalmát
vezeti be. Nem nyújt jogi garanciát más nemzeti közösségek nyelvének hivatalos
használatára, így ezen közösségek eme jogának további korlátozása várható;
bizalmatlanságot sugall a nem szlovákokkal szemben az alkotmány leszögezi, hogy a „nemzeti kisebbségek és etnikai
csoportok” jogainak gyakorlása nem vezethet a Szlovák Köztársaság
szuverenitásának és területi integritásának veszélyeztetéséhez. Az alkotmány
azonban nem tartalmaz garanciát arra vonatkozóan, hogy ezzel a korlátozással a
hatalom nem él vissza.
Az identitáshoz, a szülõföldhöz
és az önkormányzathoz való jog megtagadása elõrevetíti a hatalom asszimilációs
szándékát és fõként a magyarság további homogenizálására, valamint az újabb etnikai tisztogatásra irányuló törekvését.
C. Javaslat a jövõbeni együttélésre
1. Az elmúlt hetvennégy év tanulságainak összegezése
Csehszlovákia fennállása 1918-tól 1992 végéig azt bizonyította, hogy
az országban tekintet nélkül a politikai rendszerre a kormányzati célok
egyike a magyarok számának csökkentése, az identitásuk megõrzéséhez és
ápolásához szükséges eszközök felszámolása, gazdasági diszkriminálásuk és jogi
megnyomorításuk volt. Amint a külpolitikai helyzet lehetõvé tette,
igyekeztek megvalósítani az ország magyaroktól való etnikai megtisztítását a
kisebbségbe szorult magyar népcsoport teljes felszámolására törekedtek.
Ebben a háromnegyed évszázadnyi
idõszakban tehát fõként negatív eredmények születtek:
megcsonkították a magyarok személyiségét, megrendítették egyéniségüket és
önbizalmukat, mind egyénként, mind csoportként társadalmilag lefokozták, és
gazdaságilag kifosztották õket, tömeges elkeseredést és félelmet
váltottak ki bennük.
Mindez azt igazolja, hogy a magyarok
hagyományos egyenjogúsági törekvései, apró küzdelmei, lokális túlélési harcai
nem hoztak megoldást, csupán csökkentették a felszámolásukra tett kísérletek
hatékonyságát.
A kizárólag kisebbségi jogaik
biztosításáért folytatott, kompromisszumokkal teli harc az elmúlt évtizedekben
nem vezetett sikerre.
A végsõ tanulság tehát az, hogy az eddigi törekvésektõl minõségileg
eltérõ és tartós, kölcsönösségen alapuló megoldást kell találni. A népcsoportok helyzete nem függhet folyamatosan és esetenként a
többségiek jó vagy rossz szándékától. Meg kell teremteni intézményesített egyenrangúságukat és
annak állandó, megkérdõjelezhetetlen, visszavonhatatlan jogi garanciáit.
2. A megoldás szempontjai
Az új megoldás keresésekor több szempontot kell figyelembe venni:
1. Legyen csökkenthetõ a
közép-európai térségben az új
totalitarizmus és a destabilizálódás veszélye. A
kisebbségi helyzetben levõ népcsoportok kérdésének megoldatlansága
fokozhatja azt a feszültséget Közép-Európában, melyet eddig fõként a
fegyveres erejükben bízó szerb, román és a szlovák szélsõségesen nemzeti
politikai erõk keltettek. Demokratikus ellensúly nélkül ezek az erõk
tovább destabilizálhatják ezt a térséget, balkanizálhatják Közép-Európát, és
veszélybe sodorhatják az egész kontinenst. Politikai hatásukban veszélyeztetik
az európai integrációs folyamatot, járulékos következményként pedig fenyegetik
Nyugat-Európa gazdasági és energetikai biztonságát. Közép-Európa a
kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok tranzitterülete, és erre vezetnek
Nyugat-Európa felé az energiahordozók (gáz, kõolaj) tranzitvezetékei is.
2. A megoldás legyen példaértékû
hasonló helyzetben lévõ más
népcsoportok számára is, hogy
csökkenthetõ legyen a
volt Szovjetunió területén kialakult etnikai háborúk elterjedésének a veszélye;
legyen békésen megoldható Közép- és
Kelet-Közép-Európa politikai átalakulása;
elkerülhetõ legyen egy
Jugoszláviához hasonló konfliktus kialakulása a Kárpát-medence északi részén,
illetve megelõzhetõ legyen egy ehhez hasonló helyzet kialakulása.
3. Csökkentse az államot alkotó többségi nemzethez tartozó állampolgárok
félelmét az állam szuverenitásának veszélyeztetettségétõl. Ennek a félelemnek a csökkentése hozzájárulna ahhoz, hogy
megszûnjön a többségiek ragaszkodása a nemzetállam eszméjéhez.
4. Épüljön a teljes állampolgári egyenjogúságra és a különbözõ nemzetekhez tartozó népcsoportok egyenrangúságára, partneri viszonyára.
5. Irányuljon a nemzeti kisebbségi helyzet
felszámolására, alkalmazza progresszíven a helsinki elveket, és segítse
elõ az egyenjogú nemzetek
Európájának kialakítását.
Ezekkel a szempontokkal csak olyan megoldás
egyeztethetõ össze, amely leszámol
a csupán számszerû többségen alapuló, mások elnyomására törekvõ
nemzetállami elképzelésekkel, és az azonos identitású, kultúrájú,
hagyományú népcsoportok
kölcsönösen korlátozott önrendelkezési jogának elismerésébõl
indul ki.
Ez azt jelenti, hogy az eddig hagyományos értelemben vett kisebbség
nemcsak mennyiségi, hanem új minõségi kategóriává válik, és az eddig
nemzeti kisebbségi helyzetbe kényszerített õslakos népcsoportok elnyernék
eredendõ nemzeti közösségi státusukat. Ily módon a többségi
nemzettel társnemzeti viszonyba kerülnének.
3. A társnemzeti viszony megteremtésének alapelvei
A szlovákiai magyarok több szempontból is megfelelnek az
államalkotói partnerséget megteremtõ társnemzeti viszony kialakításának.
Elsõsorban azért, mert:
1918-ig a magyar nemzet integráns részét
alkották, és részesei voltak az államalkotás politikai élményének. Ez a
helyzetük csupán akkor változott meg, amikor lakóterületüket az egységes magyar
területtõl államhatárokkal választották el;
elnyomott helyzetük és többszöri
jogfosztottságuk ellenére megõrizték képességüket az önálló politikai
struktúra kialakítására;
megtartották társadalmi és demográfiai
vitalitásukat;
megõrizték eredeti
településszerkezetüket.
A magyarok által lakott területeken sokkal
nagyobb a tolerancia mértéke és a parlamenti demokráciába vetett bizalom, mint
a tisztán szlovákok által lakottakon. (A pozsonyi Komensky Egyetem
Szociális-analitikai Intézetének adatai alapján például 199091-ben a tisztán
szlovákok által lakott területeken a lakosság 56%-a kívánta a magyarok
kitelepítését Szlovákiából, míg a magyarokkal együtt lakó szlovákoknak csupán
16%-a vallotta ezt a nézetet. Az Együttélés Politikai Mozgalom támogatói között
volt legnagyobb a parlamenti demokrácia híveinek aránya.)
A jogok tartalma szempontjából
meghatározónak kell lennie az identitáshoz, a szülõföldhöz és az önkormányzathoz (autonómiához) való jog elismerésének.
A gyakorlati megvalósítás szempontjából
meghatározó a nyelvi, illetve a kulturális azonosság, a különbözõ
identitású személyek, illetve csoportok egymáshoz viszonyított aránya, valamint
a területiség azaz az etnikailag behatárolható területek, régiók kialakítása
vagy spontán kialakulása.
A jogszabályozásnak meg kell határoznia a községi, illetve a regionális önkormányzat, valamint a kulturális autonómiát is magában foglaló személyi autonómia közötti különbséget.
Ebben három arányossági
határt kell megállapítani:
I. A többségi területet, ahol a
közigazgatásilag behatárolható legkisebb területen, illetve az egy
önkormányzathoz tartozó területen vagy az önkormányzatok társulásával kialakult
régióban a nemzetiségileg (nyelvileg) azonos lakosság aránya eléri az 50%-ot,
túllépi ezt a határt, illetve valamelyik azonos identitású csoport relatív
többségben van.
II. A kisebbségi területet, ahol az
elõbbi pontban meghatározott területen legalább az egyik nemzetiségileg
(nyelvileg) azonos lakosság aránya 50% alatt van, de nem csökken 10% alá,
illetve relatív kisebbségben van.
III. A szórványterületet, ahol
legalább az egyik azonos nemzetiségû (nyelvû) lakosság aránya kisebb,
mint 10%, vagy legkevesebb 100 fõ.
A nemzetiségi (nyelvi) csoportok közötti
arányok megállapítására az eddigiektõl eltérõ módszert kell
alkalmazni, mert a nemzetiség vagy anyanyelv nyilvános bevallása
befolyásolható. Legobjektívabb módszernek a titkos szavazás tekinthetõ:
a községek lakosai az általános és titkos választás szabályainak értelmében
titkosan vallanák be nemzetiségüket és anyanyelvüket egy erre elkészített
szavazólapon.
A szlovákiai magyarok esetében még az
1991-es népszámlálás alapján is a többségi magyar községek (közigazgatási
területek) viszonylag nagy, kompakt egységet alkotnak (lásd a B. rész III.
fejezet 1., 2. bekezdését, valamint az 5. sz. térképet). Ezen önkormányzatok
társulásai helyenként már kialakultak, másutt kialakulóban vannak. Az ilyen
módon társult községek alkotnák összességükben a magyar, illetve a magyar
jellegû régiókat etnorégiókat.
Azokban a községekben, amelyek ugyan
egy-egy regionális társuláson belül vannak, de az ott élõ valamelyik
népcsoport (nemzeti közösség) aránya szerint kisebbségi vagy szórványterületnek
minõsülnek, személyi
autonómia alakulna. Ily módon a szlovák
többségû területeken védve lennének a szám szerint kisebbségben
élõ magyarok, illetve a magyar többségû területeken így nyernének
védelmet a szám szerint kisebbségben élõ szlovákok. A kisebbségben
lévõ közösségek autonóm jogait ez a reciprocitás biztosítaná.
A személyi autonómia képviseleti szervét a
helyhatósági választásokkal egy idõben lehetne megválasztani. A helyi
önkormányzatokban a kisebbségi lakosság arányának megfelelõ számú
képviselõi helyet kapnának a személyi autonómia választott szervének
küldöttei.
Mind a régiók (etnorégiók), mind a személyi
autonómiák esetében pontosan meg kell határozni a döntési és a gazdasági
illetékességeket.
Alapelvként azt kell leszögezni, hogy:
a) az etnoregionális szervezõdések a helyi önkormányzatok szabad társulásán alapuljanak;
b) a községeket, illetve a régiókat érintõ kérdésekben a helyi, illetve regionális önkormányzat vagy népszavazás illetékes dönteni;
c) az etnikai (nemzeti, kulturális, iskolaügyi stb.) kérdésekben a többségiek esetében, illetve az etnorégiókban az önkormányzat, a kisebbségiek vagy a szórványok esetében a személyi autonómia választott szerve illetékes dönteni.
A régió területét érintõ, de
interregionális érdekeket képviselõ ügyekben csak regionális
népszavazással lehessen dönteni.
Az adórendszerben ki kell alakítani a
háromszintû adózást: el kell választani egymástól a helyi, a regionális
és a központi adót, és meg kell határozni, hogy a helyben képzõdött
értékek adójából mennyi illeti meg a helyi, illetve a regionális
önkormányzatot. A közérdekû ügyek és a kultúra, valamint az iskolaügy
költségvetési támogatásában meg kell határozni az egy fõre jutó
támogatás összegét.
A nyelvhasználat az önkormányzaton, illetve
a régión belüli nyelvi (nemzetiségi) arányok szerint legyen meghatározva. A
relatív vagy abszolút többség nyelve legyen az elsõ a többi használatos
nyelv között a község, illetve a régió területén a hivatalos érintkezésben és a
nyilvános használatban. A községen, illetve a régión kívüli különbözõ
szintû állami szervekkel való kapcsolattartásban a hivatalos érintkezés
nyelve legyen az illetõ önkormányzat vagy régió területén elsõ
nyelvként használt nyelv. Ugyanakkor az ott használatos más nyelveken is
lehessen érintkezni a hivatalokkal, és lehessen használni e nyelveket nyilvános
fórumokon. A más-más nyelvet elsõ nyelvként használó önkormányzatok,
illetve régiók egymás között használják az országban használatos többségi
azaz szlovák nyelvet.
Szlovákia területén e szerkezet szerint
kialakíthatók szlovák, magyar és rutén-ukrán régiók, valamint szlovák, magyar,
rutén-ukrán, horvát, német és roma személyi autonómiák.
A fent vázolt elképzelést azonban csakis az
európai hagyományoknak megfelelõ politikai akarattal, demokratikus
hozzáállással és nemzetközi garanciákkal lehet megvalósítani. A nemzetiségi
kérdés ilyetén megoldása hozzájárulna Szlovákia társadalmi egyensúlyának
kialakulásához, a térség megbékéléséhez és a jószomszédi kapcsolatok
kiépítéséhez, ami minden gazdasági fellendülés alapja.
Pozsony, 1993. január
Az elnyomott kisebbségbõl legyen
társnemzet.
Magyarok Csehszlovákiában/Szlovákiában 19181992.
Politikai memorandum.
Együttélés Politikai Mozgalom, Pozsony, 1992. 1218.
18.
Az Együttélés, a
Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, a Magyar Néppárt és a Magyar Polgári
Párt memoranduma a Szlovák Köztársaság felvételérõl
az Európa Tanácsba
A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság,
amely 1991. február 21-tõl tagja volt az Európa Tanácsnak, 1992.
december 31-én megszûnt létezni. A magukat utódállamoknak nyilvánító
Cseh Köztársaság és Szlovák Köztársaság nemzeti tanácsaik révén kifejezték
óhajukat, hogy az Európa Tanács tagjaivá váljanak.
A legitimitás kérdései
A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság
megszûnésének ténye vitathatatlan, legitimitása viszont
megkérdõjelezhetõ, mert:
1. A
szövetségi állam megszûnésérõl nem népszavazás döntött. A népfelségjogból származó önrendelkezési jog érvényesítését
pártpolitikai döntések helyettesítették.
2. A népszavazás hiányát egy, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság
megszûnésérõl 1992. november 28-án elfogadott szövetségi
alkotmánytörvény pótolta (a Tt. 1992/542. sz. törvénye), amely mindössze két szavazattal kapott többet, mint az
elfogadásához szükséges szavazatarány.
3. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa 1993. január 19-én hozott döntésével elvetette a Szlovák
Köztársaság területén megválasztott szövetségi gyûlésbeli
képviselõk becsatlakoztatását Szlovákia törvényhozói testületébe. Ezzel megsértette az
elõzõ pontban említett törvény 4. cikkelyét, és még kétségesebbé
tette a szövetségi állam megszûnésének és az új államok létrejöttének legitimitását.
4. A
Szlovák Nemzeti Tanács már 1992. szeptember 1-jén, Szlovákia alkotmányának
elfogadásával egyoldalú lépést tett a szövetségi állam megszûnése felé.
Ezt az alkotmányt tartalmi okokból az ellenzéki Kereszténydemokrata Mozgalom,
valamint az Együttélés és a
Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselõi nem szavazták meg.
A Szlovákia alkotmányával szemben
felvethetõ kifogások
5. Az alkotmány a „Mi, a szlovák nemzet…” bevezetõ
szavaival a nemzetállam szellemét támasztja fel, és a „nemzeti kisebbségek és etnikai
csoportok” állampolgári
másodrendûségét sugallja. Ezt erõsíti
az alkotmány néhány további meghatározása is.
6. A
kisebbségben élõ nemzeti közösségek jogait illetõen olyan
pontatlan megfogalmazásokat tartalmaz, amelyek e közösségek jogi viszonyait a parlamenti többség
kényének-kedvének szolgáltatják ki. Például
elõírja, hogy Szlovákiában a szlovák nyelv az egyetlen államnyelv (6.
§). Más nyelvek használatát törvénynek kellene szabályoznia. Ugyanakkor
kimondja, hogy az állami
szervek és az önigazgatás területi szervei államnyelven kötelesek információkat
nyújtani tevékenységükrõl. Ez eleve kizárja, hogy a kisebbségben élõ
nemzeti közösségek nyelve használható legyen a hivatalos kapcsolatban.
7. Nem garantálja tételesen a nem szlovák
nyelvû iskolák létezését. A kisebbségben
élõ nemzeti közösségek számára „mûvelõdési és kulturális
intézmények” létesítését engedélyezi. Ezek fogalmilag nem azonosak a 42.
cikkelyben meghatározott iskolai intézményekkel.
8. Az
alkotmány 34. cikkelye elsõ bekezdésének értelmében a kisebbségben
élõ nemzeti közösségek csupán „nemzetiségi társulásokat” hozhatnak létre. Ez a megfogalmazás
szûkíti az alkotmány 22. cikkelyének 2. bekezdésében biztosított, a
politikai pártok alapítására vonatkozó általános jogot.
9. A „kisebbségek és
etnikai csoportok” jogait érintõ rendelkezések restriktívek, és
nem megengedõk. Az alkotmány 34. cikkelyének 3. bekezdése
megfelelõ jogalapot nyújt a jövõben a kisebbségben élõ
nemzeti közösségekkel szembeni diszkriminatív bánásmódra azáltal, hogy egyedül
õket említi a lehetséges dezintegrációs és az államnemzet jogait korlátozó
tényezõként.
10. Az
alkotmány ugyan elismeri a községi önigazgatást, de a nagyobb területi önkormányzati egységek létrehozását
jelenleg még törvényileg sem garantálja.
11. Az
alkotmány nem biztosítja
a) a bíróságok függetlenségét a végrehajtó hatalomtól (145. cikkely) és
b) a különbözõ tulajdonformák egyenjogúságát és egyenrangúságát (20. cikkely 2. bek.).
12. Túlságosan
nagy lehetõséget biztosít a demokratikus
döntések eredményeinek felülbírálatára és megváltoztatására. Ezt fõleg a köztársasági elnök törvényvisszaadási
jogkörével, valamint a népszavazás eredményének a parlament általi
annullálhatóságával teremti meg.
A 3., 4. és a 7.
pontban felsorolt kifogások kétségessé teszik, hogy Szlovákia hajlandó-e
betartani az Európa Tanács Emberi Jogok és Alapvetõ Szabadságjogok
védelmérõl szóló Egyezményének minden elõírását.
Jogsértések
Az állami hivatalok és a kormány több intézkedése csökkenti a
jogbiztonságot, és diszkriminációs szándékról tanúskodik.
13. Erõszakkal és tömegesen távolítják el a
magyar nyelvû helységnévtáblákat, és cserélik
ki csupán szlovák nyelvûekre, noha ezen rendelkezéseknek nincsen
semmilyen törvényes alapjuk.
14. Akadályozzák a magyar keresztnevek, valamint a más ország területén született személyek keresztnevének
anyakönyvezését. Ezáltal megsértik azt az általánosan elfogadott elvet, mely benne
foglaltatik a szlovák alkotmány 19. cikkelyének 1. bekezdésében is, miszerint a
személy neve sérthetetlen.
15. Az
1991. évi népszámlálás adatai szerint Szlovákia lakosságának 15, 7%-a nem
szlovák anyanyelvû. Az állami költségvetés azonban diszkriminálja a kisebbségi nemzeti közösségek
kultúráját és iskolaügyét.
A kulturális költségvetés 2, 6 milliárd koronát irányoz elõ az 1993-as évre, de ebbõl csupán 130 milliót (5%-ot) szán a kisebbségek kulturális intézményeinek támogatására.
Az iskolaügyi költségvetésben nehéz kimutatni a nem szlovák iskolákra fordított összeget. Az 1991-es adat alapján azonban egyértelmû a hátrányos megkülönböztetés, mert 16 milliárd koronából csak 860 milliót (5, 4%-ot) költöttek a kisebbségben élõ nemzeti közösségek iskoláira.
16. A
szlovák kormány megsértette az
ország alkotmányát, mivel nem az abban rögzített
hatáskörrel összhangban nevezte ki az alkotmánybírákat.
Recesszív politikai és gazdasági
rendszerváltozás
17. A szlovák kormánypolitikusok nyilatkozatai
alapján már 1992 õszén sejthetõ volt, hogy a privatizáció korábbi üteme lelassul. A mai helyzet pedig arról tanúskodik, hogy ez a folyamat szinte teljesen leállt. Ezzel egy idõben a hitel- és az adópolitika korlátozza a magánvállalkozásokat is. Ez hatványozottan jelentkezik a mezõgazdaságban, ami fõként a magyar népcsoportot érinti
negatívan. A kormány fékezi a független
bankrendszer kialakulását, és több jel utal arra, hogy fokozni szándékszik a
fegyvergyártást és -kereskedelmet.
18. A
kormányváltás következtében számos vezetõ államigazgatási hivatalnokot bocsátottak el, közöttük sok magyart is, mert nem teljesítették a
kormányzat törvénysértõ, kisebbségellenes és jogkorlátozó rendeleteit.
19. Az
állam gyakran megsérti a sajtószabadságot és a hírközlõ szervek
függetlenségét. A nagyszombati egyetem megszüntetésére tett kísérleteivel a
jelenlegi hivatalos hatalom megkérdõjelezte az akadémiai szabadságot.
Újabb vagyonjogi diszkriminálás
20. Amikor a Cseh és Szlovák Szövetségi
Köztársaságot az Európa Tanács fölvette a tagországok sorába (1991. február
21-én), a prágai Szövetségi Gyûlés elfogadta a „bíróságon kívüli
rehabilitációról” (kárpótlásról) szóló (a Tt. 1991/87-es sz.) törvényt. E
törvény szerint 1948. február 25-tõl 1990. január 1-jéig a politikai
rendszer által okozott anyagi és egyéb károk szenvedõ alanyai, valamint
ezek leszármazottjai kárpótlásban részesülhettek. A törvény nem vonatkozik azokra a károsultakra, akik az
194548 közötti idõszakban nemzeti hovatartozásuk miatt, az 1945-ben kelt 33-as és 108-as elnöki dekrétum alapján vesztették
el vagyonukat. Az említett két dekrétum alapján fosztották meg vagyonától az
ország valamennyi német és magyar állampolgárát.
E kárpótlási törvény vonatkozási ideje felújította a második világháború utáni nemzeti diszkrimináció vagyonjogi következményeit, elsõsorban a magyar nemzetiségû állampolgárokra való tekintettel. Ez a törvény érvényes a Szlovák Köztársaság területén.
21. A
Szövetségi Gyûlés 1991. május 21-én hagyta jóvá a földrõl és más
mezõgazdasági vagyonról szóló törvényt (a Tt. 1991/229. sz. törvénye).
Ez a törvény ugyanúgy határozza meg a vonatkozási idõt, mint a kártérítési törvény. Csupán az a különbség, hogy felújítja a Szlovák Nemzeti Tanács 1948. november 4-én hozott, a Tt. 26-os szám alatt megjelent rendeletét, amely alapján a csehszlovák állampolgárságot visszanyert magyarok 1945-ben elvett földjeit különbözõ megszorítások mellett vissza lehet szolgáltatni eredeti tulajdonosaiknak (lásd a törvény 6. §, 2. bek.). A földtörvény olyan értelemben diszkriminálja a magyarokat, hogy míg a többi állampolgárnak 250 hektár összterületben határozza meg a visszaadható földterületet, a magyarok esetében ezt továbbra is, az 1948-ban hozott rendelet értelmében, 50 hektárban határozza meg. Ezt a törvényt az 1992. február 18-án elfogadott törvény módosította (Tt. 1992/93. sz. törvény), mely azonban a magyarokra vonatkozó korlátozást nem távolította el (lásd a törvény 6. §, 2. bek.). Ez a törvény érvényes a Szlovák Köztársaság területén.
Szükségszerû változtatások Szlovákia
jogrendjében
A fenti tényeket nem konfliktuskeltés végett, hanem annak elhárítása
érdekében tettük szóvá. Az Európa Tanács mérje fel a helyzetet, és
ellenõrizze a fenti tények valós voltát. Fontosnak tartanánk, ha a
Szlovák Köztársaság mielõbb eleget tenne az Európa Tanács
normarendszerének. Ehhez megítélésünk szerint elengedhetetlen lenne, hogy:
a) a Szlovák Köztársaság összhangba hozza alkotmányát az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 1990. október 1-jén kelt 1134-es, valamint az 1993. február 1-jén kelt 1201-es ajánlásával;
b) az alkotmányban biztosítsa:
a különbözõ tulajdonformák egyenjogúságát és egyenrangúságát;
a bírói hatalom függetlenségét a végrehajtó hatalomtól;
c) módosítsa azokat a törvényeket és jogi normákat (a nyelvtörvényt, anyakönyvi törvényt stb.), amelyek nincsenek összhangban ezzel az ajánlással, illetve nincsenek összhangban az Emberi Jogok és Alapvetõ Szabadságjogok védelmérõl szóló Egyezménnyel;
d) hatálytalanítsa az 194548 közötti, a nemzeti hovatartozás alapján diszkrimináló elnöki dekrétumokat és törvényeket, s kárpótlással mérsékelje ezek negatív következményeit. Ebbõl kifolyólag változtassa meg a magyar és német nemzetiségû állampolgárokat hátrányosan érintõ kárpótlási törvényt;
e) távolítsa el a földtörvénybõl a magyarokat hátrányosan érintõ kitételt.
A Szlovák Köztársaság a felvétellel egy idõben kötelezze magát, hogy:
f) felülvizsgálja azokat a szerzõdéseket, amelyeket a csehszlovák állam a magántulajdonosok rovására más állammal kötött (például a Csehszlovákia és Magyarország között 1947 februárjában megkötött lakosságcsere-egyezmény, amely jelentõs anyagi kárt okozott a Szlovákia területén lévõ szülõföldjükrõl Magyarországra áttelepülni kényszerített magyaroknak);
g) aláírja, majd ezt követõen ratifikálja a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját, a Kisebbségi és Szórványnyelvek Európai Chartáját és a környezetvédelemrõl szóló helsinki konvenciót.
Ezt a memorandumot négy magyar politikai
párt nevében készítettük, melyek az 1992-es parlamenti választásokon elnyerték
a szlovákiai szavazatok 10%-át. Pártjaink a liberális, keresztény és
konzervatív eszmerendszer értékeit tartják követendõnek, elutasítva
bármiféle erõszakot, gyûlöletet és megkülönböztetést.
Meggyõzõdésünk, hogy a
memorandumunkban kifogásolt jelenségek megszüntetésével és a felsorolt
feltételek elfogadásával Szlovákia bekapcsolódása az európai integrációs
folyamatba zavartalanná válhatna. Ez hasznos lenne mind Szlovákia összes
polgára számára, mind az ország demokratikus fejlõdése szempontjából.
Pozsony, 1993. február 4.
A. Nagy László, az MPP elnöke
Bugár Béla, az MKDM elnöke
Duray Miklós, az Együttélés elnöke
Popély Gyula, az MNP elnöke
Közösségünk szolgálatában. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom öt
esztendeje.
MKDM, Pozsony, 1995. 98102.
19.
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának törvénye
a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok helyzetérõl
és jogairól a Szlovák Köztársaságban
A
Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom javaslata
Javaslat
Bratislava Pozsony,
1993. február
Tartalom:
Preambulum
I. Alapvetõ rendelkezések
II. A kisebbségek jogai
III. A kisebbségek önkormányzata
Elsõ fejezet: Általános
rendelkezések
Második fejezet: Oktatásügyi önkormányzat
Harmadik fejezet: Kulturális önkormányzat
Negyedik fejezet: Területi (regionális)
önkormányzat
IV. A kisebbségek gazdasági támogatása, a
kisebbségek önkormányzati szerveinek gazdálkodása, a kisebbségek önkormányzati
szerveinek vagyona
V. Záró rendelkezések
Preambulum
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa, a Szlovák Köztársaságban
élõ nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok jogi helyzetérõl
szóló alkotmánytörvénnyel összhangban, attól az igyekezettõl vezérelve,
hogy a Szlovák Köztársaság minden állampolgára számára valódi otthont
biztosítson, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttmûködési
Értekezlet, az Európai Közösségek és az ENSZ többéves igyekezetének szellemében
az alábbi törvényt hozta meg:
I. Alapvetõ rendelkezések
1. cikkely
1. A Szlovák Köztársaságban élõ nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok (a továbbiakban kisebbségek) a nép hatalmának részesei, államalkotó tényezõk.
2. A nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog alapvetõ emberi jog, amely mind az egyéneket, mind azok csoportjait megilleti.
2. cikkely
1. Minden állampolgár szabadon tartozhat bármely kisebbséghez.
2. Minden befolyástól mentes akaratnyilvánítása.
3. cikkely
1. A Szlovák Köztársaságban a kisebbségek jogait az alkotmány és a törvények szavatolják.
2. A Szlovák Köztársaságban a kisebbségek alkotmányos joga, hogy érdekeik kifejezése, biztosítása és védelme érdekében, valamint saját önkormányzatuk érdekében egyesüléseket, pártokat, valamint helyi, regionális és országos önkormányzati szerveket hozzanak létre.
4. cikkely
A közigazgatási egységek kijelölésénél és a
választókörzetek meghatározásánál, a településfejlesztési, gazdasági és
környezetvédelmi tervek kidolgozásánál a Szlovák Köztársaság kötelezi magát,
hogy kellõképpen figyelembe veszi a kisebbségek által lakott területek
kapcsolatait, gazdasági érdekeit és hagyományait.
II. A kisebbségek jogai
5. cikkely
Anyanyelvét mindenki szabadon használhatja
a magán- és közélet minden területén, hivatalos érintkezésben, valamint a
hivatalos eljárásokban.
6. cikkely
A kisebbségek joga:
a) a saját nyelven való mûvelõdés;
b) a kisebbségek életét érintõ ügyek intézésében való hatékony részvétel;
c) az önkormányzatok alakítása;
d) nevük és vezetéknevük anyanyelvük szabályai szerinti használata;
e) anyanyelvük, történelmük és hagyományaik megismerése;
f) a saját kisebbségi állapottal összefüggõ személyi adatok védelme;
h) az államhatár által elválasztott azonos kultúrájú lakosokkal, valamint a más országokban élõ, más kisebbségekkel való szabad kapcsolattartás;
i) a helyi és regionális közigazgatási testületekben való arányos képviselet;
j) állami támogatás, ajándékok, valamint más támogatás elfogadása;
k) nemzetközi szerzõdések kötése a nemzetközi jog, a Szlovák Köztársaság Alkotmánya és törvényei által biztosított keretben;
l) saját nemzeti szimbólumok használata és a nemzeti ünnepek megünneplése;
m) érdekeiknek a tömegtájékoztatási eszközök segítségével való érvényesítése;
n) saját történelmi és kulturális emlékhelyeik ápolása és megõrzése;
o) jog arra, hogy érdekeik védelmében nemzetközi szervezetekhez forduljanak;
p) jog a nemzetközi, nem kormányzati szervezetek tevékenységében való részvételre.
7. cikkely
A kisebbségeknek joguk van saját parlamenti
képviseletre a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában. A részleteket a Szlovák
Köztársaság Nemzeti Tanácsáról szóló választási törvény szabályozza.
8. cikkely
A kisebbségek részt vesznek a bíróságok
tevékenységében. A részleteket törvény határozza meg.
9. cikkely
1. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában a képviselõk szabadon használhatják anyanyelvüket.
2. A helyi önkormányzatok képviselõ-testületeiben a képviselõnek joga van saját anyanyelve használatára.
3. Az anyanyelv használatával és eme törvény alkalmazásával kapcsolatos kiadásokat az állam fedezi.
10. cikkely
1. A Szlovák Köztársaság támogatni fogja a kölcsönös tisztelet, együttmûködés és szolidaritás kialakításának légkörét minden, a területén élõ személy között, tekintet nélkül annak nemzetiségi vagy etnikai származására csakúgy, mint vallására, és támogatni fogja az elõforduló problémák megoldását a jogállam elvein alapuló párbeszéd útján. A faji vagy más gyûlölet mindennemû megnyilvánulása tiltott és büntetendõ.
2. Az oktatási intézményekben a Szlovák Köztársaság biztosítja a toleranciára, illetve a többségi nemzet és a kisebbségek tagjai közötti kölcsönös tiszteletre való nevelést. A történelem és a kultúra oktatásánál minden iskolában tekintetbe veszik a kisebbségek történelmét és kultúráját is.
III. A kisebbségek önkormányzata
Elsõ fejezet
Általános rendelkezések
11. cikkely
1. A kisebbségek önkormányzatának szervei képviseleti és végrehajtó szervek.
2. A képviseleti testületeket választások által hozzák létre, és a kisebbségek jogállásáról szóló alkotmánytörvény, valamint e törvény szerinti jogkörökkel bírnak. Mandátumuk 4 évre szól.
3. Az önkormányzatok végrehajtó szervei e törvény értelmében, valamint a Szlovák Köztársaság további törvényeinek értelmében jönnek létre. Jogkörüket e törvény és az SZK Nemzeti Tanácsának vonatkozó törvényei határozzák meg. A tisztségek betöltésére, valamint az ezek alól való felmentésre az önkormányzatok illetékes képviseleti szervei tesznek kötelezõ javaslatot. A kinevezés az államigazgatásban érvényes szokások alapján történik.
12. cikkely
A kisebbségek önkormányzatának szervei
legitim módon képviselik a kisebbségek érdekeit, és jogosultak arra, hogy
hatékonyan részt vegyenek a kisebbségek életét és érdekeit érintõ ügyek
intézésében.
13. cikkely
A kisebbségek önkormányzatának képviseleti
szervei jogi személyiséggel rendelkezõ testületek, amelyek
megfelelõ jogkörökkel rendelkeznek; alapszabályukban rögzítik
tevékenységük módját, belsõ szerkezetüket, kölcsönös jogkörüket,
valamint jellegüket, elsõsorban azt, hogy mely kisebbség képviseletét
tartják feladatuknak. Az önkormányzatok képviseleti szervei saját ülésrendet és
más dokumentumokat fogadnak el.
14. cikkely
1. A kisebbségek önkormányzata lehet országos, regionális és helyi.
2. Az önkormányzatok országos szerveinek hatásköre kiterjed a Szlovák Köztársaság egész területére. A kisebbség országos képviseleti szervének megalakítása úgy történik, hogy a kisebbségekhez tartozó állampolgárok minimum 3%-a bejelenti eme jog gyakorlásának igényét a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának. Minden kisebbség csak egy országos képviseleti szervet hozhat létre. A kisebbség országos önkormányzati szervének megalakítására tett javaslatok körüli esetleges viták során a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa dönt. Az országos végrehajtó szerv minden kisebbség közös szerve.
3. A kisebbségek önkormányzatának regionális szerveit a Szlovák Köztársaság területi egységei vagy régióinak szintjén e törvény 26. cikkelye alapján hozzák létre.
4. A helyi kisebbségi önkormányzatok területi hatásköre általában megegyezik a község, város, vagy azok része közigazgatási felosztásával, de tekintettel a valamely kisebbség által lakott terület elhelyezkedésére, kialakítható több közigazgatási egység (a község, a városok különbözõ részei stb.) területén is.
15. cikkely
1. Minden kisebbség önkormányzatának országos képviseleti szerve a Szlovák Köztársaságban, e törvény 14. cikkelye 2. bekezdésének értelmében, az adott kisebbség Országos Tanácsa.
2. Az adott kisebbség Országos Tanácsának szervei: a kisebbség Országos Tanácsának Testülete, a kisebbség Országos Tanácsának Vezetõsége és a kisebbség Országos Tanácsának elnöke. Ezek jogkörét minden Országos Tanács alapszabálya határozza meg.
3. A kisebbségek országos tanácsai általános, egyenlõ, közvetlen és titkos választások alapján jönnek létre. Ezeket a választásokat idõpontilag össze lehet kapcsolni a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába való választásokkal.
4. A kisebbségek Országos Tanácsának tagjává a Szlovák Köztársaság olyan polgárát lehet választani, aki választójoggal rendelkezik, 18. életévét betöltötte, és a Szlovák Köztársaság területén állandó lakhelye van. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába való jelölés nem akadálya a kisebbségek Országos Tanácsába való jelölésnek.
5. A jelölésre a javaslatokat politikai pártok, kulturális és társadalmi szervezetek vagy meghatározott számú választópolgár (lásd e cikkely 5. bekezdését) a Szlovák Köztársaság Központi Választási Bizottságának nyújthatják be, legkésõbb 60 nappal a választások elõtt. A Szlovák Köztársaság területe e választások szempontjából egy választókörzetet alkot.
6. E cikkely 5. bekezdése értelmében a meghatározott szám alatt értendõ: a magyar nemzeti kisebbség esetében 3000 választópolgár, a cseh, ruszin, ukrán és roma kisebbség esetében 1000 választópolgár, a többi kisebbség esetében 400 választópolgár.
7. A kisebbségek Országos Tanácsába a Szlovák Köztársaság minden olyan polgárának joga van választani, aki betöltötte 18. életévét, a választások során igényli e jog gyakorlását, és egyértelmûen igazolja a választási bizottság elõtt az adott kisebbséghez való tartozását.
8. Az adott kisebbség Országos Tanácsának képviselõjévé azok a jelöltek válnak, akik az országos listán a legtöbb szavazatot kapták. A többi jelölt pótképviselõvé válik.
A magyar nemzeti kisebbség országos képviseleti szerve 25 képviselõbõl, a többi kisebbség országos képviseleti szervei 15 képviselõbõl állnak.
9. Minden kisebbség Országos Tanácsa saját tanácsadó szerveket hozhat létre.
16. cikkely
A magyar, ruszin, ukrán és cseh kisebbség
Országos Tanácsa önállóan dönt, fõleg:
a) saját alapszabályának jóváhagyásáról;
b) saját szerveinek választásáról és azok belsõ jogkörének meghatározásáról;
c) a kisebbség érdekeinek képviseletérõl és védelmérõl;
d) a kulturális és oktatásügyi önkormányzat megvalósításáról, az ehhez szükséges tevékenységekrõl, az intézkedések és ajánlások elfogadásáról, szabályok alkotásáról, intézmények, gazdasági szervezetek létrehozásáról és mûködtetésérõl és a velük kapcsolatos fõbb perszonális kérdésekrõl;
e) a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának és a Szlovák Köztársaság kormányának tanácsadó szerveként mûködik;
f) regionális jellegû ajánlásokat és rendeleteket fogad el a helyi önkormányzatok számára e törvény 26. cikkelye értelmében, esetleg, ha szükséges, összehangolja a regionális önkormányzati szervek döntéseit, dönt a kisebbség által lakott területeken (5% felett) a kisebbség nyelve használatának elveirõl;
g) meghatározza a kisebbségi önkormányzati szervek törzsvagyonának körét;
h) meghatározza a kisebbségi önkormányzat szimbólumait, valamint ünnepeit, kitüntetéseit, ezek odaítélésének feltételeit és szabályait;
i) dönt a jogi szabályoknak megfelelõen rendelkezésre álló rádió- és tévéfrekvenciák felhasználásának módjáról és elveirõl;
j) dönt a közszolgálati kisebbségi és regionális tévé- és rádióadás felhasználásának elveirõl és az ezzel összefüggõ fõbb perszonális kérdésekrõl;
k) illetékes minden más kérdésben, amelyet a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának Alkotmánya vagy más jogi szabály a hatáskörébe utal.
17. cikkely
A többi kisebbség országos tanácsainak
döntéshozatali jogköre az e törvény 16. cikkelyében foglaltakkal azonos, kivéve
a d) és f) bekezdést.
18. cikkely
A kisebbségek Országos Tanácsának döntéseit
és rendeleteit szlovák nyelven és az illetõ kisebbség nyelvén hirdetik
ki, sorszámmal és az illetékes Országos Tanács nevének feltüntetésével. Vitás
értelmezés esetén a szlovák szöveg a mérvadó.
19. cikkely
Az Országos Tanács tagja és megbízott
képviselõje tisztségének betöltése során hivatalos személynek
minõsül, és ennek megfelelõ védelem illeti meg.
20. cikkely
1. A kisebbségek országos tanácsai jogosultak arra, hogy tagokat küldjenek azokba a kuratóriumokba, amelyek az állami közszolgálati tömegtájékoztatási eszközök (rádió, tévé) kisebbségi adásait felügyelik.
2. A kisebbségek önkormányzatának országos tanácsai jogosultak arra, hogy véleményt nyilvánítsanak a kisebbségek életét és érdekeit érintõ törvények és más jogi elõírások javaslatait illetõen. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa és a Szlovák Köztársaság kormánya köteles tekintetbe venni az országos tanácsok álláspontját.
21. cikkely
1. A kisebbségek Országos Tanácsa a kisebbségeket érintõ kérdésekben kötelezõ állásfoglalást kérhet ki az illetékes állami szervektõl, ezeknek javaslatot tehet, és intézkedéseket követelhet tõlük. Az e téren mutatkozó ellentétek esetében az országos tanácsok jogosultak a Szlovák Köztársaság kormányához vagy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsához fordulni.
2. Az államigazgatási szervek döntései ellen minden kisebbség Országos Tanácsa a Szlovák Köztársaság illetékes bíróságához fordulhat.
22. cikkely
1. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának elnöke az országos tanácsok elnökeibõl saját tanácsadó szervet hoz létre.
2. A kisebbségek önkormányzata köztársasági szerveinek kialakítása nem befolyásolja a kisebbségekhez tartozó polgárok egyéb politikai jogait.
23. cikkely
1. Minden kisebbség Országos Tanácsa saját házszabálya szerint mûködik. Minden szerv házszabályát, alapszabályát, valamint döntéseit az alkotmányosság és törvényesség betartásának szempontjából megvizsgálhatják az SZK illetékes bíróságai.
2. Az egyes kisebbségek országos tanácsai közös koordinációs szervet hozhatnak létre.
3. A kisebbségi önkormányzatok országos szerveiben végzett munkát az állam megfelelõképpen jutalmazza.
24. cikkely
A kisebbségi önkormányzatok
végrehajtásának, valamint az állami kisebbségi politika érvényesítésének
központi szerve a Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Ügyeinek
Minisztériuma (a továbbiakban minisztérium).
25. cikkely
1. A minisztérium biztosítja a kisebbségek országos tanácsai döntéseinek végrehajtását és az állami kisebbségi politika megvalósítását.
2. A minisztériumban minden kisebbség ügyeit külön részleg irányítja, amelynek tagjai az adott kisebbségbõl kerülnek ki, az illetõ kisebbség Országos Tanácsának javaslata alapján.
3. Az országos tanácsok döntései saját hatáskörben kötelezõek a minisztérium számára. Az országos tanácsok közötti esetleges ellentétek eldöntésének ügyében, a konszenzus elérése érdekében a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa dönt.
4. A minisztérium élén az SZK kormányának minisztere áll, akit a szakemberek soraiból az egyes kisebbségek országos tanácsainak koordinációs szervének javaslatára neveznek ki.
26. cikkely
1. Az önkormányzatok regionális szerveit a régiók vagy a Szlovák Köztársaság nagyobb területi egységeinek szintjén alakítják ki, az adott kisebbség Országos Tanácsának javaslatára.
2. Az önkormányzat regionális szervei képviseleti és végrehajtó szervek.
3. A kisebbségi önkormányzat regionális képviseleti szerve a kisebbségek önkormányzatának Regionális Tanácsa. A helyi kisebbségi önkormányzatok tagjaiból hozzák létre, az adott kisebbség Országos Tanácsának irányelvei szerint.
4. A regionális kisebbségi önkormányzat végrehajtó szervei megfelelõ hatáskörrel vannak felruházva a kisebbségek önkormányzata regionális tanácsai határozatainak végrehajtására, e törvény 28. cikkelye értelmében. Ezek személyi összetételére kötelezõ javaslatokat a kisebbségek önkormányzatának regionális tanácsai tesznek.
27. cikkely
1. A kisebbségek önkormányzata Regionális Tanácsának szervei a testület, az elnök és az alelnök.
2. A kisebbségi önkormányzat Regionális Tanácsa saját alapszabályt, valamint saját ülésrendet fogad el.
3. Minden kisebbség ugyanabban a régióban, illetve területi egységben csak egy Regionális Tanácsot alkothat.
28. cikkely
A kisebbségek önkormányzatának regionális
tanácsai jogosultak arra, hogy önállóan döntsenek a kultúra és az oktatásügy
területén, fõleg:
a) a kisebbségek érdekeinek képviseletében regionális szinten, ahol jogosultak ezen érdekek képviseletére;
b) az e törvény 38. cikkelyének 2. bekezdése a), b) és e) betûje szerinti ügyekben javaslatokat tesznek az adott kisebbség Országos Tanácsának;
c) irányítják és ellenõrzik a kisebbségi önkormányzat végrehajtó regionális szervének tevékenységét;
d) szakmai szempontból biztosítják az együttmûködést a régióban e törvény 38. cikkelyének 2. bekezdése f) betûje értelmében;
e) javaslatokat tesznek az adott kisebbség országos tanácsainak e törvény 40. cikkelyének 3. bekezdése b), c), e), f) betûje értelmében, regionális szinten;
f) gondoskodnak a kisebbségek történelmi és kulturális emlékhelyeirõl a régióban.
29. cikkely
1. A helyi kisebbségi önkormányzatok mûködtetése céljából e törvény 14. cikkelye 4. bekezdésének értelmében kisebbségi önkormányzatok helyi tanácsai hozandók létre.
2. A helyi kisebbségi önkormányzatok megalakítására a község legalább 30 lakosa tehet javaslatot, akik az illetõ kisebbséghez tartoznak.
3. A kisebbségi önkormányzatok helyi tanácsai általános, közvetlen és titkos választások alapján jönnek létre. Ezeket a választásokat idõpontilag egybe lehet vonni a helyi önkormányzati választásokkal. A kisebbségi önkormányzatok helyi tanácsainak 515 képviselõje van.
4. A kisebbségi önkormányzatok helyi tanácsainak megválasztására e törvény 15. cikkelye 4.) és 7.) bekezdései arányosan vonatkoznak.
5. A kisebbségi önkormányzatok Helyi Tanácsának jelöltjeire javaslatokat a politikai, társadalmi vagy kulturális szervezetek alapszervezetein kívül a község legalább 20 lakosa is tehet, akik az illetõ kisebbséghez tartoznak.
30. cikkely
1. A kisebbségi önkormányzat Helyi Tanácsának szervei a testület, az elnök és az alelnök.
2. A kisebbségi önkormányzat Helyi Tanácsának elnöke a helyi önkormányzat teljes jogú tagja lesz, a helyi önkormányzat képviselõjének minden jogkörével és kötelességével.
31. cikkely
A kisebbségi önkormányzat helyi tanácsai
saját alapszabályt, valamint saját ülésrendet fogadnak el. A községben minden
kisebbség saját helyi kisebbségi önkormányzati tanácsot alakíthat, azonban
minden kisebbség csak egyet. A 30. cikkely 2. bekezdése azonban minden
kisebbségi önkormányzat Helyi Tanácsának elnökére vonatkozik.
32. cikkely
A kisebbségi önkormányzat helyi tanácsai
önállóan döntenek a saját kultúra és oktatásügy területén, és fõleg:
a) helyi szinten képviselik a kisebbség érdekeit;
b) további döntés hozatalára javaslatot tesznek a kisebbségek önkormányzata Regionális Tanácsának, a 38. cikkely 2. bekezdése a), b), d) betûi értelmében, az alapiskolák szintjén, a község területén;
c) javaslatot tesznek a kisebbségek önkormányzata Regionális Tanácsának további döntéshozatalra, illetve a község önkormányzatának a helyi jellegû kulturális intézmények vezetõ tisztségviselõi helyeinek betöltésére;
d) védelmezik és ápolják a kisebbségek helyi kulturális és történelmi emlékhelyeit.
33. cikkely
1. A kisebbségi önkormányzat Helyi Tanácsa az államigazgatás összes olyan szervéhez fordulhat, amely hatáskörrel rendelkezik a kisebbség életét érintõ bármilyen kérdésben, és:
a) tájékoztatást, adatokat kérhet szakmai kérdésben és értelmezési kérdésben;
b) javaslatot tehet, intézkedés elfogadását kezdeményezheti;
c) vétójoga van a kisebbségi iskolaügy és kultúra kérdéseiben a helyi önkormányzat irányában;
d) az államigazgatási szerv, illetve önkormányzat által irányított intézmény tevékenységével kapcsolatban észrevételeket tehet, rendeleteket vagy azok megváltoztatását kezdeményezheti;
e) véleményezheti a helyi önkormányzat rendelkezéseinek, illetve döntéseinek javaslatát, mindenekelõtt azokat, amelyek a kisebbségek életét érintik. Ezekben az esetekben vétójoga lehet.
2. Területfejlesztési, illetve községfejlesztési tervek kidolgozása esetén, amelyek érintik a kisebbségek történelmi és építészeti emlékeinek megõrzését, szükséges a kisebbségi önkormányzat Helyi Tanácsának beleegyezése.
34. cikkely
1. A kisebbségi önkormányzat Helyi Tanácsa oktatási, kulturális, sport- vagy más intézményeket üzemeltethet, az illetékes szervekkel való megegyezés alapján. Ilyen esetekben a kisebbségi önkormányzat átveszi az intézmény egész vagyonát (ingót és ingatlant), valamint az intézmény költségvetését is.
2. A kisebbségi önkormányzat Helyi Tanácsa jogosult saját intézmények, vállalatok és gazdasági szervezetek létrehozatalára.
35. cikkely
1. A kisebbségi önkormányzat Helyi Tanácsa saját tevékenysége biztosítása érdekében:
a) meghatározza saját költségvetését és a rendelkezésére álló források felhasználásának tervét;
b) elkészíti zárszámadását és vagyona leltárát;
c) meghatározza a kisebbségi önkormányzat Helyi Tanácsának alapvetõ tulajdonát és a vele való gazdálkodás szabályait.
2. A kisebbségi önkormányzat Helyi Tanácsa jogosult az állami pályázatokon való részvételre, és állami támogatást kérhet.
3. A kisebbségek önkormányzatának helyi tanácsai egymás között együttmûködési egyezményt köthetnek, hasonló egyezményeket köthetnek más kulturális vagy társadalmi szervezetekkel.
36. cikkely
A kisebbségi önkormányzat Helyi Tanácsa a
helyi és területi önkormányzat döntései és rendeletei ellen amennyiben ezek
sértik jogait vagy jogos érdekeit jogorvoslást kérhet, a közigazgatási
eljárás általánosan érvényes szabályai alapján. Az államigazgatás
jogerõs döntését a bíróság elõtt a jogi elõírásokkal
összhangban lehet megtámadni. Az ilyen javaslatnak halasztó hatálya van,
amennyiben a megtámadott döntés a 33. cikkely 1. bekezdésének c) pontjában
foglaltakat érinti.
37. cikkely
1. A
helyi és területi önkormányzatok nem dönthetnek olyan kérdésekben, amelyek a
kisebbségi önkormányzat hatáskörébe tartoznak.
2. Az
állami szervek a hozzájuk érkezõ, de a kisebbségi önkormányzatok
hatáskörébe tartozó kérvények, panaszok, beadványok stb. esetében kötelesek
megállapítani, hogy nem illetékesek, és az ügyet az illetékes kisebbségi
önkormányzathoz utalják át.
3. A
kisebbségi önkormányzatok közötti viták eldöntése a bíróság hatáskörébe
tartozik.
4. A
kisebbségi önkormányzatok Helyi Tanácsának hatáskörét indokolt esetben a helyi
önkormányzatok vehetik át. Ehhez azonban meg kell alakulnia a kisebbségi
önkormányzat Helyi Tanácsának, majd 3/5-ös többséggel át kell adnia hatáskörét
a helyi önkormányzatnak, amely aktusról hiteles jegyzõkönyv készül.
Minden választási idõszakban így kell eljárni.
Második fejezet
Oktatásügyi önkormányzat
38. cikkely
1. A nemzeti kisebbségek oktatásügyi önkormányzatának legfelsõ döntési szerve az adott nemzeti kisebbség Országos Tanácsa.
2. Az önkormányzat Országos Tanácsának fõleg a következõ kérdésekben van döntési jogköre:
a) az adott kisebbség anyanyelvén oktató alap- és középiskolák jogállása, alapítása és megszüntetése, a magániskolákat kivéve;
b) javaslat beterjesztése az iskolaigazgatók kinevezésére e cikkely 2. bekezdésének a) pontja alapján, amely az önkormányzat illetékes végrehajtó szerve számára kötelezõ erejû;
c) beleegyezését adja a kisebbség anyanyelvén oktató fõiskolák vagy tanszékek rektorainak, dékánjainak vagy dékánhelyetteseinek kinevezéséhez;
d) a közös iskolák osztályai szétválasztásának, összevonásának vagy elkülönítésének ügyében;
e) az állami támogatás elosztása ügyében az iskolák között;
f) szakmai szemszögbõl biztosítja az együttmûködést az illetékes államigazgatási szervekkel, valamint a kisebbségek pedagógusainak társadalmi-szakmai szervezeteivel;
g) együttmûködve az illetékes államigazgatási szervekkel, meghatározza a kisebbségi oktatás tananyagát az érvényes jogi szabályok keretében az óvodákban, alap- és középiskolákban, meghatározza a kisebbségi iskolák oktatásának ellenõrzésére szolgáló szakfelügyelet szervezési és mûködési rendjét, valamint alapelveit.
3. Országos szinten az önkormányzat legfelsõ végrehajtó szerve a Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Ügyeinek Minisztériuma.
39. cikkely
A szakmai ügyek biztosítására a Szlovák
Köztársaság Oktatás- és Tudományügyi Minisztériumában önálló osztály létesül.
Az osztály személyi összetételénél kötelezõ érvénnyel kell figyelembe
venni az illetékes országos tanácsok javaslatait. Az osztály szorosan
együttmûködik a Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Ügyeinek
Minisztériumával.
Harmadik fejezet
Kulturális önkormányzat
40. cikkely
1. A kisebbségek kulturális önkormányzatának legfelsõ döntési szerve az adott kisebbség Országos Tanácsa.
2. A kisebbségek kulturális önkormányzata alá tartoznak:
a) a kisebbségek kulturális szervezetei;
b) kisebbségi kiadók (a magánkiadókon kívül);
c) színházak és más kulturális intézmények (a magánintézményeken kívül);
d) múzeumok, múzeumok önálló osztályai;
e) a kisebbségek kulturális tudományos intézményei.
Az intézmények pontos jegyzékét minden Országos Tanács a saját alapszabályzatában rögzíti.
3. A kulturális önkormányzat területén az Országos Tanácsnak a következõ kérdésekben van döntési jogköre:
a) intézmények megalakítása, illetve megszüntetése e cikkely 2. bekezdése alapján;
b) javaslatok elõterjesztése a Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Ügyeinek Minisztériuma számára az e cikkely 2. bekezdése szerinti intézmények igazgatóinak kinevezésére;
c) az állami támogatások szétosztása ügyében az e cikkely 2. bekezdése szerinti intézmények között;
d) az e cikkely 2. bekezdése szerinti intézmények mûködési szabályainak és alapszabályának jóváhagyása;
e) saját költségvetésének meghatározása, az önkormányzatok szervei számára rendelkezésre álló források felhasználása, zárszámadás készítése, és saját vagyona leltározása;
f) az önkormányzat szervei alapvagyonának meghatározása, a gazdálkodás szabályai és ezek ellenõrzése.
4. Országos szinten az önkormányzat legfelsõ végrehajtó szerve a Nemzeti Kisebbségek és Etnikai Csoportok Ügyeinek Minisztériuma.
Negyedik fejezet
Területi (regionális) önkormányzat
41. cikkely
1. A területi önkormányzat alapja a község, amely saját vagyonnal és költségvetéssel rendelkezik, az SZNT 369/1990. számú, a községi elrendezésrõl szóló törvénye alapján.
2. A község a Szlovák Köztársaság önálló területi és közigazgatási egysége, amely magába foglalja a község területén állandó lakhellyel rendelkezõ személyeket.
42. cikkely
1. A község jogi személy, amely a törvény által meghatározott feltételek mellett önállóan gazdálkodik saját vagyonával és saját pénzeszközeivel.
2. A község saját szükségleteit mindenekelõtt saját bevételeibõl, valamint az állami támogatásból fedezi. A törvény meghatározza, hogy mely adók és illetékek képezik a község bevételeit. A község bevételeibõl csakúgy, mint az állami támogatásból, a helyi kisebbségi önkormányzatok arányosan részesülnek.
43. cikkely
1. A területi önkormányzat ügyeiben a község önállóan dönt. Kötelességeket és korlátozásokat csak törvény állapíthat meg számára. A területi önkormányzat a község polgárainak közgyûlésein, helyi népszavazással vagy a község szervei által valósul meg.
2. A területi önkormányzat ügyeiben a község általánosan kötelezõ rendeleteket adhat ki.
44. cikkely
1. A község szervei:
a) a községi képviselet;
b) a község polgármestere.
2. A községi képviseletet a község képviselõi alkotják. A községi képviselõk választása általános, egyenlõ és közvetlen titkos választással történik. Azokban a községekben, ahol nemzetiségi összetétel szempontjából vegyes a lakosság, tekintetbe veszik a község nemzetiségi összetételét is. A részleteket a helyi önkormányzatba való választásokról szóló törvény határozza meg.
3. A község polgármesterét a község lakosai általános, egyenlõ és közvetlen választási jog alapján titkos szavazással választják meg. A község polgármestere végzi a község igazgatását és képviseli a községet kifelé.
45. cikkely
1. A községre törvény alapján átruházható a helyi államigazgatás meghatározott feladatainak elvégzése.
2. Az államigazgatási feladatok végzésénél a község törvény alapján saját területi hatáskörében általánosan érvényes rendeleteket adhat ki, amennyiben erre a törvény felhatalmazza. A községre törvény által átruházott államigazgatási feladatok végzését a kormány irányítja és ellenõrzi. A részleteket törvény szabja meg.
A
községek társulása
46. cikkely
1. A községnek joga van más községekkel társulni a közös érdekû ügyek biztosítása érdekében. A regionális társulások lehetnek állandóak vagy ideiglenesek, errõl a községek szervei döntenek.
2. A községek regionális társulásai saját képviseleti és irányítási szerveket alakíthatnak, és megegyezhetnek abban, mely tevékenységet végzik közösen saját hatáskörükben. A regionális társulásoknak joguk van saját alapszabály kidolgozására. Az állam csupán törvényességi felügyeletet gyakorolhat a regionális társulások fölött.
47. cikkely
1. A regionális társulások szervei:
a) a régió képviseleti testülete;
b) a képviselet vezetõsége;
c) a képviselet elnöke.
2. A régió képviseletét az arányos képviselet elve alapján alakítják ki úgy, hogy minden községnek, amely tagja a községek regionális társulásának, legalább 1 tagja legyen a képviseletben. A képviselet létrehozásának részleteit a regionális társulás alapszabálya határozza meg.
3. A képviselet vezetõségét és elnökét a régió képviselete titkos szavazással választja meg, a regionális társulás alapszabálya értelmében. Jogkörüket az alapszabály határozza meg. A régiót kifelé a képviselet elnöke és vezetõsége képviseli.
48. cikkely
1. A régió területén lévõ körzeti és járási hivatalok elöljáróit a régió képviselete választja meg titkos szavazással.
2. Az elöljárói tisztségre e cikkely 1. bekezdése szerint javaslatokat a régió képviseletének tagjai tesznek.
49. cikkely
A községek regionális társulásának
tevékenységét mindenekelõtt a közös pénzügyi eszközökbõl fizetik,
s emellett a regionális társulásnak joga van a törvény keretei között állami
támogatásra is.
50. cikkely
A regionális társulások saját területi
hatáskörükben általánosan kötelezõ rendeleteket hozhatnak. A regionális
társulások hatáskörét a 369/1990. számú, a községi elrendezésrõl szóló
törvény módosítása határozza meg.
51. cikkely
A regionális társulásokra arányosan
vonatkoznak e törvény 45. cikkelyének rendeletei.
52. cikkely
A községek, valamint a községek regionális
társulásai a törvények értelmében együttmûködhetnek egymással vagy más
országok regionális társulásaival, és joguk van a nemzetközi jellegû
eurorégiókhoz való csatlakozásra. E tekintetben joguk van, a törvényekkel és a
nemzetközi joggal összhangban, gazdasági vagy más szerzõdések
megkötésére.
53. cikkely
A községek regionális társulásai kölcsönös
megegyezés alapján makrorégiót alakíthatnak. A makrorégióhoz való
csatlakozásról a régiók szervei döntenek. A makrorégiók saját szerveket
hozhatnak létre e törvény 47. cikkelye értelmében.
54. cikkely
A községek, illetve a községek társulásai
saját jogaik védelmének érdekében bírósághoz, valamint nemzetközi fórumokhoz is
fordulhatnak.
Kétnyelvûség
55. cikkely
Különleges státusú községek és régiók
1. Azokban a községekben, ahol a polgárok több mint 20%-a a nemzeti kisebbséghez tartozik, teljes kétnyelvûség érvényesül.
2. A községekben, ahol a polgárok több mint 5%-a a nemzeti kisebbséghez tartozik, részleges kétnyelvûség érvényesül.
56. cikkely
A különleges státusú községek és ezek
szervei, a törvénnyel összhangban, elõírásaikkal és rendeleteikkel
szavatolják a más nemzetiségû és identitású polgárok egyenrangú
helyzetét. A más nemzetiséghez és etnikai csoporthoz tartozó lakosokra, akik a
községekben kisebbséget képeznek, az e törvény II. fejezetében rögzített jogok
és kötelességek vonatkoznak.
57. cikkely
1. Teljes kétnyelvûség e törvény szükségletei szempontjából annyit jelent, hogy az érintett különleges státusú községekben:
a) a községek és utcák nevét jelölõ táblákon, továbbá azokon a táblákon, amelyek a közszolgálatot végzõ közhivatalok, illetve szervek nevét jelölik, valamint az ezek tevékenységével kapcsolatos közleményekben a szlovák nyelven kívül azonos módon használják a kisebbségek nyelvét is;
b) a közigazgatási eljárásban használt nyomtatványok kétnyelvûek, ez azt jelenti, hogy az elõnyomott szöveget szlovák nyelven és a kisebbség nyelvén is feltüntetik;
c) a helyi kisebbségi önkormányzat rendeleteit, illetve a hirdetéseket a kisebbség nyelvén is közzéteszik;
d) a szlovák nyelvet és az adott kisebbség nyelvét egyenrangúan használják a hivatalos érintkezésben;
e) minden polgárjogi aktusra, a polgárok igénye alapján, a kisebbség nyelvén is sor kerülhet.
2. A részleges kétnyelvûség e törvény szempontjából annyit jelent, hogy az adott különleges státusú községekben:
a) a községek nevét jelzõ táblákon, valamint azokon a táblákon, amelyek a közszolgálatot végzõ közhivatalok, illetve szervek nevét jelölik, valamint az ezek tevékenységével kapcsolatos közleményekben a szlovák nyelven kívül azonos módon használják a kisebbség nyelvét is;
b) a szlovák nyelvet és a kisebbség nyelvét egyenrangúan használják a hivatalos érintkezésben;
c) a helyi önkormányzat rendeleteit, illetve a hirdetéseket a kisebbség nyelvén is közzéteszik;
d) minden polgárjogi aktusra, a polgárok igénye szerint, a kisebbség nyelvén is sor kerülhet.
58. cikkely
A polgárok igénye alapján, akik a községben
e törvény 56. cikkelye szerint kisebbséget alkotnak, már 8
érdeklõdõ esetén alapiskolát kötelezõ nyitni, amelynek
tanítási nyelve az adott kisebbség anyanyelve.
59. cikkely
Az e törvény 57. és 58. cikkelyébõl
adódó kötelezettségek teljesítésének költségeit az állami költségvetés fedezi,
az önkormányzatok, esetleg az illetékes hivatalok igényei alapján.
60. cikkely
Ha a községek regionális társulásának több
mint kétharmada különleges státusú község, a regionális társulást különleges
státusú regionális társulássá nyilvánítják. A különleges státusú regionális
társulásokban arányosan alkalmazzák e törvény 56. cikkelyének rendelkezéseit.
61. cikkely
A különleges státusú községekben és
régiókban a községi, regionális és állami hivatalok állásainak betöltésénél
szükséges biztosítani a szakmai követelmények betartása mellett a kisebbség
nyelvét ismerõ hivatalnokok alkalmazását is.
IV. A kisebbségek gazdasági támogatása,
a kisebbségek önkormányzati szerveinek gazdálkodása,
a kisebbségek önkormányzati szerveinek vagyona
62. cikkely
1. Az állam különleges alapot hoz létre a kisebbségi önkormányzatok támogatására. Ez az alap a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának az SZK állami költségvetésérõl szóló törvény része. Az alap finanszírozására szánt összeget külön számlán helyezik el, s ez nem lehet kevesebb, mint a Szlovák Köztársaság kulturális költségvetése 8%-ának és az oktatásügyi költségvetés 12%-ának összege. Az említett alappal a kisebbségi önkormányzatok önállóan gazdálkodnak. A kisebbségi önkormányzatok tevékenysége törvényességének ellenõrzését e területen a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa és további szervek végzik, a Nemzeti Tanács törvényeinek értelmében.
2. A helyi kisebbségi önkormányzatok pénzügyi támogatása a helyi önkormányzat alapjaiból és eszközeibõl is lehetséges.
63. cikkely
1. A kisebbségi önkormányzatok eszközeivel és vagyonával való gazdálkodás az SZK Nemzeti Tanácsának érvényes törvényei alapján valósul meg.
2. A kisebbségi önkormányzatok vagyonáról pontos nyilvántartást vezetnek.
3. A kisebbségi önkormányzatok jogosultak bõvíteni bevételüket:
a) saját gazdasági tevékenységükbõl;
b) adókból és illetékekbõl, amelyeknek összhangban kell lenniük a törvénnyel;
c) saját ingó és ingatlan vagyonuk eladásából és bérbeadásából;
d) ajándékokból és öröklésbõl;
e) más, törvény által meghatározott bevételbõl.
E bevétel összege nem befolyásolhatja az állami költségvetés nagyságát e törvény 63. cikkelyének 1. bekezdése értelmében.
4. E cikkely 3. bekezdése megfelelõ mértékben vonatkozik a regionális társulás szerveire is.
64. cikkely
A kisebbségi önkormányzatok országos
tanácsainak szervei tevékenységük kiadásait az állami költségvetés
eszközeibõl fedezik.
65. cikkely
Az állam a restitúciós törvények
módosításával anyagilag biztosítja a kisebbségi önkormányzatok mûködését,
különös tekintettel az egykori kisebbségi kulturális és politikai szervezetek
ingatlanainak visszajuttatására.
V. Záró rendelkezések
66. cikkely
Eme törvény 26., 27., 28., 29., 30., 31.,
32., 33., 34., 35., 36., 37. és 58. cikkelyének rendelkezései analóg módon
vonatkoznak a Szlovák Köztársaság ama szlovák nemzetiségû állampolgáraira
is, akik olyan községekben vagy régiókban élnek, amelyekben valamely
kisebbséghez tartozó állampolgárok alkotják a lakosság többségét.
67. cikkely
1. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának összes törvényét, amelyeket ez a törvény érint, az e törvény hatályba lépése utáni 9 hónapon belül összhangba kell vele hozni.
2. A kormány e törvény hatályba lépése után 6 hónapon belül kidolgozza e törvény kötelezõ végrehajtási programját.
68. cikkely
E törvény kihirdetése napján lép érvénybe.
1993. február
Közösségünk szolgálatában. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom öt
esztendeje.
MKDM, Pozsony, 1995. 7083.
20.
A Csemadok programja
Szövetségünk mely szellemi
elõdjének tekinti az SZMKE-t2 nyitott kulturális, társadalmi, érdekvédelmi
szervezet, mely pártállásra, vallásra, társadalmi hovatartozásra és nemre való
tekintet nélkül tömöríti a szlovákiai magyar nemzeti közösség tagjait. A
szervezeti élet minden szintjén olyan civil társadalom kialakításához járul
hozzá, amelyben a szlovákiai magyarság jövõje környezetünk károsítása
nélkül egy kulturális és oktatásügyi önrendelkezés keretében valósul meg.
Támogatja a nemzetközileg elfogadott elvek alapján kidolgozott, és politikai
mozgalmaink által nyilvánosságra hozott kulturális és oktatásügyi
önigazgatás-tervezetet, valamint a Szlovák Köztársaság csatlakozását a
Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájához, valamint más hasonló
vagy azonos tárgyú nemzetközi dokumentumhoz.
A nemzetközi dokumentumokban lefektetett, a
Szlovák Köztársaság által ratifikált és a Szlovák Köztársaság Alkotmányában az
állam által a nemzetiségi kultúra területén biztosítandó feladatok teljesítése
érdekében igényt tart mûködésének anyagi támogatására. A kulturális és
oktatási célokra fordított költségvetési pénzalapból a szlovák nemzettel és a
többi, létszámában kisebb nemzeti közösséggel és etnikai kisebbséggel a
magyarság számarányának megfelelõen óhajt részesedni.
I. Feladatok
Szövetségünk elsõrendû feladatának tartja a kultúra
eszközeivel támogatni és ösztönözni:
a szlovákiai magyarság társadalmi
önszervezõdését, közösségei (minden korosztálynak) kialakítását;
nemzeti identitástudatának további
megõrzését, ápolását, fejlesztését és megerõsítését;
a szülõföld szeretetének
elmélyítését és a hozzá való jog tudatának erõsítését;
az anyanyelv szabad használatának
biztosítását az oktatás, a kultúra és a mûvelõdés területén;
a szlovákiai magyarság kulturális és
szellemi fejlõdésének elõsegítését, az egyetemes magyar
kultúrnemzet kialakítását;
a népi, nemzeti, vallási és társadalmi
szolidaritás elmélyítését az olyan környezetvédelmi intézkedéseket, melyek
összhangban vannak a vonatkozó nemzetközi normákkal, és a Kárpát-medence
ökológiai egyensúlyának megõrzését tartják szem elõtt;
az együttmûködést a Szlovák
Köztársaság területén élõ minden nemzettel, nemzeti közösséggel és
etnikai csoporttal;
az együttmûködést az anyanemzettel,
valamint a kisebbségben és a szórványban élõ magyarok szervezeteivel.
Olyan társadalmi feltételek kialakítását
szorgalmazza, amelyek a létszámukban kisebb nemzeti közösségek tagjai számára
lehetõvé teszik anyanyelvük és nemzeti szimbólumaik használatát, nemzeti
identitásuk vállalását anélkül, hogy azért bármilyen erkölcsi vagy jogi
diszkriminációnak volnának kitéve.
II. Mûködési területek (Célok)
Az
anyanyelv ápolása
Szövetségünk szorgalmazza, hogy törvényes
keretek biztosítsák anyanyelvünk szabad használatát az oktatás minden szintjén
és az élet minden területén.
Anyanyelvünk értékeinek megõrzése,
ápolása, mûvelése érdekében szövetségünk a szakmai társaságokkal
(anyanyelvi és tudományos), a magyar intézményekkel, egyetemi tanszékekkel, a
Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságával, valamint az Anyanyelvi Konferenciával
együttmûködve nyelvmûvelõ összejöveteleket, anyanyelvi
vetélkedõket, nyelvjárásgyûjtést, író-olvasó találkozókat,
gyermek- és ifjúsági olvasó-, valamint nyári anyanyelvi táborokat szervez.
Az anyanyelv hetével és szótárak
készítésének szorgalmazásával kíván hozzájárulni a köznyelv, a közélet és a
tömegkummunikáció nyelvének alakításához.
Közmûvelõdés
A Szlovák Kormány Nemzetiségi Tanácsába, a
Kulturális, valamint az Oktatásügyi és Tudományos Minisztériumokban, s
képviselõink útján a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában szövetségünk
szorgalmazza a közmûvelõdés jogi, szervezeti és anyagi feltételeinek
biztosítását. Szövetségünk feladatának tartja nemzeti közösségünk kultúrájának
ápolását, idõszerûsítését és a nemzetiség kultúrateremtõ
képességének erõsítését és fejlesztését. Népfõiskolák, a helyi
könyvtárak, irodalmi ismeretterjesztõ és mûvelõdési klubbok
és egyletek, valamint a szakmai társaságok (Tudományos, Irodalmi, Zenei,
Néprajzi) közremûködésével szövetségünk megkülönböztetett figyelmet
szentel nemzeti közösségünk közmûvelõdésének. A szülõi
közösségekkel, a helyi önkormányzatokkal, a Szlovákiai Magyar
Pedagógusszövetséggel és politikai mozgalmainkkal együttmûködve
szorgalmazza a teljes anyanyelvi iskolahálózat kiépítését a bölcsödéktõl
az egyetemekig, és az anyanyelvi oktatás Komensky nevével fémjelzett értékeinek
a pedagógusok és szülõk legszélesebb körökben való megismerését.
Törekszik új anyanyelvi iskolák
létrehozására, az anyanyelvi iskolahálózat bõvítésére a legkisebb
településektõl, középiskolákon, szakmunkásképzõkön át a független
magyar felsõoktatásig. Iskoláink anyanyelvi tagozatain a szlovák nyelv
és irodalom, valamint az idegen nyelvek kivételével minden tantárgyat magyarul
kell oktatni. Meg kell teremteni a feltételeket, hogy minden tanuló elsajátítsa
saját nemzete kultúráját és történelmét.
A szórványmagyarság számára is anyanyelvi
oktatást szorgalmaz, ahol azonban erre nincs lehetõség, vasárnapi
iskolákat, tanfolyamokat és táborokat szervez, elõsegítendõ az
anyanyelv és a magyar szellemi élet, a tudomány értékeinek elsajátítását.
Létfontosságúnak tartja olyan magyar
felsõoktatási intézmény létrehozását, mely magában foglalná a
pedagógusok, népmûvelõk, néprajzkutatók, közösségszervezõk,
könyvtárosok, lelkészek, újságírók és színmûvészek képzését.
Honismereti, természetrajzi, néprajzi,
környezetvédelmi gyûjtéseket, kiállításokat, táborokat és ismeret
terjesztõ tanfolyamokat (fõzés, kézimunka, gyermekápolás,
egészségvédelem, számítástechnika stb.), tanulmányi kirándulásokat és nyelvi
táborokat szervez.
Történelmi-honismereti
tevékenység
Szövetségünk az egyetemes magyar és helyi
forrásokból táplálkozó történelmi tudat kialakítása és megõrzése
céljából szorgalmazza szellemi és tárgyi értékeink (történelmi és népi
építmények, emléktáblák, szobrok, emlék és kegyhelyek, helytörténeti és
honismereti emlékszobák, temetõk, síremlékek, dûlõnevek
stb.) feltárását, számbavételét és feldolgozását.
Szorgalmazza a népi kultúra szellemi és
tárgyi emlékanyagának tudományos igényû feltárását és dokumentálását,
kihasználva a szakmai társaságok (néprajzi, folklór, zenei) által képviselt
szakértelmet. A magyar tannyelvû iskolákra és a helyi önkormányzatok
segítségére is támaszkodva törekszik a népi hagyományok ma is
idõszerû vagy idõszerûsíthetõ területeinek
ápolására és továbbadására.
A helyi önkormányzatokkal, múzeumokkal,
irattárakkal, könyvtárakkal, képtárakkal együttmûködésben, valamint a
Néprajzi Társaság szakmai segítségével az anyagfeltárás és -feldolgozás
intézményesítésére törekszik.
Szükségesnek tartja városaink és falvaink
magyar elnevezésének, kegyhelyeink eredeti megnevezésének visszaállítását,
illetve a történelmi településnevek anyanyelvi használatát. Ösztönzi falu-,
hely-, családtörténetek megírását és kiadását.
Mûkedvelõ
tevékenység
A kisközösségek kialakítása és
személyiségalakító szerepének elmélyítése végett szövetségünk kiemelt figyelmet
szentel a színjátszó, a bábozó együttesek, énekkarok, zenekarok, tánc-,
folklór-, képzõmûvészeti és kézmûvescsoportok, baráti
társaságok megalakításának.
A szakmai társaságokkal (színjátszó, ének,
folklór) együttmûködve, helyi, területi és országos (tánc-, ének-,
irodalmi vagy kisszínpadi, vers- és prózamondó, bábozó,
képzõmûvészeti, zenekari, iparmûvészeti) táborokat,
bemutatókat és versenyeket szervez.
Mûvészet és
tudomány
Szövetségünk ismerteti és terjeszti a
mûvészeteket (irodalmat, zenét, táncot, képzõmûvészetet) és
a tudományt. E célból a belsõ szervezeti élet minden szintjén s a
szakmai társaságokkal (anyanyelvi, irodalmi, néprajzi, zenei, tudományos)
együttmûködve tudományos tanácskozásokat, kiállításokat, hangversenyeket,
színházi bemutatókat és látogatásokat, irodalmi és kulturális napokat,
író-olvasó találkozókat, képzõmûvészeti, zenei,
mûvelõdési vetélkedõket, film-, video-, fotoklubokat
szervez.
Segíti a tudományos és mûvészeti
kiadványok megjelenését és terjesztését.
Szorgalmazza a szlovákiai magyar kortárs
képzõmûvészek kiállításait és állandó kiállítótermek létrehozását.
Szövetségünk elmélyíti az
együttmûködést az SZMPSZ-szel, az ifjúsági szervezetekkel, a
cserkészszövetséggel és iskoláinkkal.
Kiemelt figyelmet szentel a gyermek- és
ifjúsági közösségek kialakítására, például gyermektáborok, gyermekjátszóházak,
természetjárók, gyermekönkormányzatok kialakításával.
III. Intézmények
Szövetségünk céljai elérése érdekében szükségesnek tartja a
kulturális és oktatási önigazgatás keretében tevékenysége egy részének
intézményesítését és ennek költségvetési támogatását.
Az eddigi anyanyelvi intézmények (iskolák,
kiadók, sajtó, színházak, egyetemi tanszékek) megõrzése mellett
elkerülhetetlen olyan felsõoktatási intézmény létrehozása, amely biztosítja
a rendszeres nyelvészeti, történelmi, néprajzi, demográfiai és szociális
folyamatok, ökológiai és jogi kérdések, valamint az interetnikus kapcsolatok
tudományos feltárását és feldolgozását.
Szükséges továbbá egy adatbank és archívum,
központi magyar könyvtár, magyar népmûvelõ szakközpont és önálló
magyar nyelvû rádió- és televízióstúdiók, valamint bábszínház
létrehozása.
IV. Együttmûködés
Szövetségünk a kultúra eszközeivel járul hozzá a népek közötti
kölcsönös megértéshez.
A szlováksággal, valamint az ország többi
etnikumával a kölcsönös identitástisztelet elmélyítésére törekszik.
Szorgalmazza sokrétû interetnikus kapcsolatok kialakítását, a kölcsönös
megismerésen alapuló, konfliktusmentes együttélést és a kulturális értékek
cseréjét. Törekszik az egymás identitását tiszteletben tartó alapokon nyugvó
együttélésre a szlováksággal, közös történelmi múltunk, kulturális
hagyományaink megbecsülésére, s ezek értékeinek közös ápolására.
E cél érdekében az egyenrangúság elve
alapján együttmûködést szorgalmaz minden szlovákiai magyar iskolával,
társadalmi, szakmai, ifjúsági, diák-, egyházi, politikai szervezettel,
intézménnyel (színházak, kiadók, újságok, lapok, városi egyetemek, egyetemi
tanszékek, Duna Menti Múzeum, Nemzetiségi Dokumentációs Centrum, Bibliotheca
Hungarica, Peoples Academy of Minorities, Magyar Népfõiskolai Társaság,
Berzsenyi Dániel Irodalmi és Mûvészeti Társaság), alapítvánnyal,
kulturális, etnikai és társadalmi szervezettel, helyi önkormányzattal,
hivatallal, melyek hasonló célokat támogatnak vagy valósítanak meg. Így
szorosan együttmûködni óhajt Szlovákia többségi és nemzetiségi kulturális
szervezeteivel és csoportjaival.
Alakítani, fejleszteni óhajtja a
szülõföldhöz és a hazához való jog érzését, valamint az anyanemzettel
való kapcsolat szabad ápolását. Tagszervezetként szorosan együttmûködik a
Magyarok Világszövetségével és annak tagszervezeteivel (beleértve az Anyanyelvi
Konferenciát és a Magyar Kollégiumot, valamint a Csehországban, a
Kárpát-medencében és a nyugati szórványban élõ magyarok szervezeteit,
kihasználva a közös regionális fórumok szervezésének lehetõségét), a
Magyar Kulturális Központtal, a Közép-Európa Intézettel, az Országos Széchényi
Könyvtárral, a Magyar Mûvelõdési Intézettel, a Magyar Kórusok és
Zenekarok Szövetségével, az Illyés Alapítvánnyal és egyéb, hasonló
jellegû szervezetekkel és intézményekkel. Megkülönböztetett figyelmet
szentel a Rákóczi Szövetséggel és annak alapítványaival való
együttmûködésnek.
Kölcsönös együttmûködésre törekszik
más nemzeti kisebbségekkel (a magyarországi szlovákokkal, a németországi
luzsicai szerbekkel, a csehországi lengyelekkel) is.
CSEMADOK Közgyûlés
1993. április 34.
TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1990.
21.
Négypárti memorandum az
Európa Tanácshoz
Tisztelt Hölgyem, Uram!
Tájékoztatjuk Önt arról, hogy Szlovákiának
az Európa Tanácsba való felvétele óta olyan lépésekre került sor az országban,
amelyek ellentétesek azokkal az ígéretekkel, illetve
kötelezettségvállalásokkal, amelyeket a Szlovák Köztársaság törvényhozása és
kormánya tettek. Ezek mindenekelõtt a kétnyelvû helységnévtáblák
használatával (a történelmi helységnevek írásának tiltásával), a nemzeti
kisebbségek anyanyelvû oktatásával és a névhasználattal kapcsolatosak.
Emlékeztetnünk kell arra, hogy a Szlovák
Köztársaság Nemzeti Tanácsa (parlamentje) 1993. június 23-i határozatában (225.
határozat) tehát Szlovákiának még az Európa Tanácsba való felvétele
elõtt ígéretet tett arra, hogy a kisebbségi jogok védelmét biztosító
rendelkezésekben betartja az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése 1201.
Ajánlásában lefektetett alapelveket. Ezzel összefüggésben a parlament felkérte
a kormányt, hogy szeptember 1-jéig tájékoztassa a fent említett ígéret
betartásáról.
I. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a
Szlovák Köztársaság Közlekedési és Távközlési Minisztériuma 1993. július 14-én
kiadott utasítására a dél-szlovákiai járásokban erõszakkal eltávolították
a magyar nyelvû helységnévtáblákat, amelyek a községek tulajdonát
képezték. A járási útkarbantartó vállalatok igazgatói ezt a rendelkezést azzal
egészítették ki: „amennyiben a táblák eltávolítása ellenállásba ütközne, a karhatalom
segítségét fogják kérni”. Mivel az ország más területén nem történt hasonló
beavatkozás, megállapíthatjuk, hogy az akció célja egyértelmûen a magyar
helységnévtáblák eltávolítása volt.
II. Szlovákiában 1993 szeptemberétõl
nincs biztosítva anyanyelven a magyar tanítási nyelvû alap- és
középiskolák szaktantárgyakat oktató pedagógusainak képzése, ami a magyar
pedagógusképzés újabb korlátozását jelenti. Ez a magyar iskolák további
leépülését eredményezheti. Erre a veszélyre utal az is, hogy az oktatásügyi
minisztérium olyan belsõ rendeletet bocsátott ki, amely
lehetõséget teremt a magyar nyelvû oktatás korlátozására.
Hangsúlyozzuk, hogy Szlovákiában minden magyar tanítási nyelvû iskolában
az elsõ osztálytól tanítják a szlovák nyelvet, míg a vegyesen lakott
területek szlovák tanítási nyelvû iskoláiban nem tanítják a magyar
nyelvet. Leszögezzük, hogy számunkra az iskolák erõszakolt
kétnyelvûvé tétele visszalépést jelent, amely veszélyezteti iskoláink
jövõjét.
III. A Szlovák Köztársaság parlamentje 1993
júliusában egy számunkra is elfogadható törvényt szavazott meg a vezeték- és
keresztnevek használatáról. Ezt a törvényt a köztársasági elnök a kormány
javaslatára újratárgyalásra visszaadta a parlamentnek. A lépés indoklása miatt
(amely a nyelvtani szabályokat az alapvetõ emberi és szabadságjogok fölé
rendeli) tartunk attól, hogy az újratárgyalás során jogkorlátozások kerülnek a
törvénybe.
IV. Tisztelettel informáljuk Önt, hogy a
Szlovák Köztársaság Alkotmányának hivatalos angol nyelvû fordítása néhány
helyen pontatlan. A szlovák nyelvû szöveg az alkotmány preambulumában
szlovák nemzetet említ (Slovak nation), míg az angol fordításban szlovák nép
(Slovak people) szerepel. Ugyanígy a 6. cikkelyben az eredeti szöveg a szlovák
nyelvet államnyelvként deklarálja (state language), míg a fordításban hivatalos
nyelvként (official language). Tartunk tõle, ezek a fordítási
tévesztések tudatosan kerültek az alkotmány angol nyelvû változatába,
hogy elfedjék azon kisebbségellenes lépések lehetõségeit, amelyekre az
alkotmány kapcsán mi is többször rámutattunk.
V. Tájékoztatjuk Önt, hogy parlamenti
képviselõink által alkotmánytörvény-javaslatot nyújtottunk be a Szlovák
Köztársaság Nemzeti Tanácsának, a nemzeti közösségek és kisebbségek
jogállásának rendezésére. Ebben az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének
1201. Ajánlásából indultunk ki. Javaslatunk elfogadása lehetõséget
teremtene e levelünkben felvetett hiányosságok kiküszöbölésére is. Felhívjuk
szíves figyelmüket, amennyiben a szlovák kormány az Európa Tanács ajánlásait
nem tartja be, ez a magyarok körében beláthatatlan következményekkel járhat.
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Minden eddigi igyekezetünkkel azon voltunk,
hogy a fent említett kérdéseket tárgyalások útján oldjuk meg az ország
alkotmányos szerveivel. Azt követõen, hogy ez irányú törekvéseink nem
vezettek sikerre javaslatainkat sorra elutasították, az Európa Tanács
ajánlásait megsértik , fordulunk Önhöz levelünkkel.
Maradunk tisztelettel:
Duray Miklós, az EPM elnöke
Bugár Béla, az MKDM elnöke
Duka Zólyomi Árpád, az EPM parlamenti frakcióvezetõje
Csáky Pál, az MKDM parlamenti frakcióvezetõje
Aláírásukkal támogatják:
A. Nagy László, az MPP elnöke
Popély Gyula, az MNP elnöke
Pozsony, 1993. augusztus
Magyarság és Európa 1993. 3. sz. 9697.
22.
Dél-Szlovákia helyi önkormányzati
képviselõinek, polgármestereinek és parlamenti képviselõinek
állásfoglalása
A dél-szlovákiai választott helyi önkormányzati
tagok, polgármesterek és parlamenti képviselõk 1994. január 8-án
Komáromban tartott országos nagygyûlésükön az alábbi állásfoglalást
teszik közzé:
A szlovákiai magyarság az 1989 végén bekövetkezett
rendszerváltozás óta két parlamenti választáson és egy alkalommal a
helyhatósági választáson tett hitet a pluralizmus, a parlamenti demokrácia és
az önkormányzati elv megvalósítása mellett.
A Szlovák Köztársaság parlamentjében
jelenleg 14 képviselõje van az MKDM-együttélés
koalíciónak, akik választási programjukban fõleg a szlovákiai magyarság
jogállásának javítását tûzték ki célul. A községi önkormányzatokban
ötezer magyar képviselõ és hozzávetõlegesen négyszáz magyar
polgármester tevékenykedik.
A magyar anyanyelvûek Szlovákiában az
1991-es népszámlálás szerint több mint 600 ezer lelket számlálnak, ami az
összlakosság 11, 5%-át teszi ki. A magyar közösség 437 városban és községben
többségben él, további 85 településen a lakosságnak jelentõs (1050%)
arányát képezi. Ez az 522 község összefüggõ kompakt területet alkot
a Szlovák Köztársaság déli határa mentén, ahol az ott élõ lakosságnak
közel 70%-át, a szlovákiai magyarság összlétszámának pedig a 98%-át alkotják.
Ezen felül még négy városban él jelentõs számú (ezer-húszezer közötti
lélekszámú) magyarság.
Az 1990 októbere óta folyamatosan végzett
szociológiai felmérések azt bizonyítják, hogy a Szlovák Köztársaságban a magyar
lakosság körében nagy a parlamenti demokrácia iránti elkötelezettség, az összlakossághoz
viszonyítva a legkisebb mértékû az idegengyûlölet, az
antiszemitizmus, és a legnagyobb a másság iránti türelmesség. A magyarok
pozitívan viszonyulnak a szlovákokhoz, és a szociológiai felmérések azt
bizonyítják, hogy a magyarokkal együtt lakó szlovákok is hasonlóképpen
gondolkodnak.
A nagygyûlés résztvevõi ezekre
az értékekre alapozva kívánják a jövõben fejleszteni a szlovákiai
magyarság társadalmát és azokat a területeket, ahol a magyarok és a szlovákok
együtt élnek. Tudatosítják, hogy a különbözõ nemzetiségûek közötti
békés és törvényekkel szabályozott viszony a társadalmi béke, a fejlõdés
és az emberi jólét alapja. Ez az elõfeltétele annak, hogy a
közép-európai térségben mihamarabb végbemenjen a politikai és gazdasági
rendszerváltozás, és a térség országai integrálódjanak az Európai Unióba.
A kommunista rendszer bukásával új
feladatok elõtt állnak a volt kommunista országok lakosai, kormányai és
egész Európa: megteremteni az új európai biztonsági és stabilitási rendszert,
amely elejét veheti mind a lokális, mind a regionális konfliktusoknak,
megteremtheti az európai integráció kiterjesztésének alapfeltételeit a volt
kommunista országokban is.
A közép-európai térség jellemzõi
közé tartoznak többek között a kiegyensúlyozatlan etnikai viszonyok és a
felgyülemlett feszültségek, melyek tragikus konfliktusba is torkollhatnak.
Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ilyen konfliktusra a Kárpát-medencében
ne kerüljön sor. Fel kell azonban hívni a figyelmet arra, hogy az etnikai
kérdés itt is megoldást igényel.
Az 1993-ban önállósult Szlovákiában ez azt
jelenti, hogy elsõsorban a szlovákok és magyarok közötti viszonyt kell
új alapokra helyezni. Ezért új kapcsolatrendszert kell kialakítani a szlovákok
és a magyarok között, aminek érdekében számos új törvényt kell alkotni. A
kormány eddigi lépései a kölcsönös viszony elmérgesítéséhez járultak hozzá. Az
új viszonynak meg kell erõsítenie a demokrácia alappilléreit: az
önkormányzati rendszert, a jogállamiságot és a nemzeti közösségek alkotmányos
jogállását.
A nagygyûlés résztvevõi ezért
három alapvetõ kérdésben fogalmazták meg állásfoglalásukat.
Az önkormányzatok jogairól
A nagygyûlés résztvevõi:
Tudatosítják, hogy a
jogállamiság létrehozásának egyik alappillére a széles jogkörrel felruházott
önkormányzat, amelynek keretében az állampolgárok demokratikusan
kinyilváníthatják akaratukat, megteremthetik érdekképviseletüket,
ellenõrizhetik érdekeik érvényesítését és szabadságjogaik tiszteletben
tartását.
Megállapítják, hogy a
Szlovák Köztársaságban az önkormányzatok jogai nem kielégítõek. Az
önkormányzatok kibontakozása akadályokba ütközik, jogaikat tudatosan
korlátozzák, rovásukra erõsödik a központi hatalom, és az
államigazgatási szervek felsõbbrendûsége érvényesül velük szemben.
A Szlovák Köztársaság Alkotmányának a területi önkormányzatokról szóló fejezete
(6471. cikkely) csak általános meghatározásokat tartalmaz, ezért az elvek mind
a törvényekben, mind a gyakorlatban a központi hatalom érdekei szerint a
felismerhetetlenségig torzíthatók.
Szükségesnek tartják, hogy az önkormányzatok jogkörét a közjog egyértelmûen
határozza meg, vagyis alakuljon ki olyan önkormányzati területi rendszer,
amelyben az adott területeken megtermelt értékek adójának nagy részével az
önkormányzat maga gazdálkodik, és biztosítja az ott élõ lakosság
demokratikus önigazgatását, valamint önkormányzatát.
Ennek elõmozdítása érdekében:
1. A Szlovák Köztársaság mielõbb
csatlakozzon a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájához, amelynek alapeszméje a
demokrácia erõsítése, a hatalom decentralizációja, a szubszidiaritás,
valamint a szerzõdõ felek tisztességes és nyilvános
kötelezettségvállalása.
2. A csatlakozó
nyilatkozat tartalmazza a charta 12. cikkelyében meghatározott legalább húsz
pontot, s közöttük legyen az alábbiakban megjelölt, általunk fontosnak tartott
tíz pont:
2. cikkely a
helyi közigazgatás alkotmányos és törvényes rögzítése;
3. cikkely, 1. pont
a közügyek túlnyomó részének intézése;
4. cikkely, 3. pont
a közügyekért a lakossághoz területileg legközelebb álló szerv a
felelõs; 4. cikkely, 4. pont a helyi szervek teljes és kizárólagos
jogköre;
5. cikkely, 5. pont
az önkormányzatok határainak megmásíthatatlansága a lakosság beleegyezése
nélkül;
8. cikkely, 1. pont
az önkormányzatok tevékenységének törvény által szabályozott felügyelete;
9. cikkely, 2. pont
a jogköröknek megfelelõ pénzügyi fedezet;
10. cikkely, 1.
pont az önkormányzatok társulási joga;
10. cikkely, 2.
pont az önkormányzatok nemzetközi társulási joga;
11. cikkely az
önkormányzatok szabad joggyakorlásának bírósági védelme.
3. A jogbiztonság
érdekében az alkotmány tételesen rögzítse az önkormányzatok rendszerét,
illetõségét, jogkörét és ezek változtathatatlanságát egyéb jogi normák
által.
4. Az alkotmány tételesen rögzítse a
kisebbségi önkormányzatok rendszerét, illetõségét és jogkörét.
5. Az ország területi-közigazgatási
rendszerének újrarendezése elõtt a Szlovák Köztársaság Alkotmánya 64.
cikkelyének 3. bekezdése értelmében létre kell hozni az önkormányzatok önkéntes
társulása alapján a majdani területi önkormányzatok hatáskörébe tartozó nagyobb
területi egységeket, tiszteletben tartva az Európa Tanács 1201. ajánlását.
6. Az alkotmányban rögzíteni kell az
önkormányzatok teljes és kizárólagos jogkörét a Helyi Önkormányzatok Európai
Chartája 4. cikkelyének 3. bekezdése szerint, biztosítva, hogy e jogköröket ne
lehessen semmiféle központi vagy regionális elõírásokkal korlátozni.
7. A hatalom decentralizálása, az
államigazgatás ésszerûsítése, a közjogi felelõsség
erõsítése érdekében az államigazgatási szervek jogkörének átruházásával
közelebb kell vinni az ügyintézést az érintettekhez, és bõvíteni kell az
önkormányzatok alkotmányos jogkörét, fõleg
az oktatásügy,
a kultúra,
az egészségügy,
a közbiztonság
és a környezetvédelem területén.
8. Az önkormányzatok jogkörével és
felelõsségével összhangba kell hozni a mûködésükhöz szükséges
anyagi, gazdasági és pénzügyi feltételeket. Minden olyan ingó és ingatlan
vagyon, amely a község kataszteri területén van, és tulajdonosa nem ismert,
illesse az illetékes önkormányzatot.
A demokratikus jogrend kiépítése, a
jogbiztonság és a jogállamiság szempontjából elõnyösnek,
megvalósíthatónak és a stabilitás érdekében szükségesnek tartjuk, hogy az
önkormányzatokkal kapcsolatos valamennyi törvényhozói aktust a parlament
háromötödös többséggel fogadja el. A kisebbségi önkormányzatok esetében legyen
biztosítva ezek vétójoga a rájuk nézve hátrányos rendelkezések érvényesítésével
szemben, mivel a puszta „numerikus” demokrácia természetébõl fakadóan nem képes a
számbeli kisebbségben lévõk érdekeinek teljes körû
érvényesítésére.
Szlovákia közigazgatási és területi átszervezésérõl
A nagygyûlés résztvevõi abból indulnak ki, hogy:
az állam a szabadságjogok és az alapvetõ emberi jogok
megvalósításának és védelmének kerete;
az ország közigazgatási és területi
elrendezésének a közügyek intézése egységes rendszerén kell alapulnia, melynek
leglényegesebb elemei: a decentralizált államigazgatás, az ügyintézés
gazdaságossága és az állampolgárok alapvetõ érdekeinek a szolgálata.
A nagygyûlés résztvevõi leszögezik, hogy
a Szlovák Köztársaság jelenlegi közigazgatási rendszere nem felel
meg sem az európai követelményeknek, sem a helyi igényeknek, mert nem
gazdaságos, nehézkes, túladminisztrált, a döntéshozatal körülményes, az
illetékességek tisztázatlanok. A jogkörök elosztása az államigazgatási szervek
és az önkormányzatok között ésszerûtlen. A sajátos jogkörökkel
felruházott, területileg összevont államigazgatási hivatalok rendszere
ellentétes a helyi érdekekkel. A kormány 1990 óta tervezi a közigazgatás
rendszerének átalakítását. Kezdetben a decentralizációra való törekvés volt a
kitûzött cél. Ma viszont a központi hatalom érdekeit szolgáló
újraközpontosítási szándék került elõtérbe.
A nagygyûlés résztvevõi kimondják:
1. A szlovákiai önkormányzatok többségének nem felel meg a kormány
tervezete. A magyar közösség számára az általános kifogásokon túl azért sem
fogadható el ez a tervezet, mert a magyar közösség lakóterületét öt nagy
közigazgatási egység régió között osztaná fel, ez a magyarság teljes marginalizálódásához
és a saját ügyeinek intézésétõl való elzáráshoz vezetne. Ez a szervezett
asszimilációt segítené elõ.
2. Az ország közigazgatási területeinek és
közigazgatási szerveinek kialakításakor alapelvnek kell tekinteni a
jogbiztonságot és a kétfokozatú közigazgatási rendszert.
3. A közigazgatást annak az alapelvnek a
megtartásával kell kialakítani, mely szerint a közügyeket a lakossághoz
területileg legközelebb álló szervnek kell intéznie. Ez ma Szlovákiában azt
jelenti, hogy a helyi önkormányzatok jogköre mellett az elsõ fokú
államigazgatást a létezõ (vagy ezekhez hasonló) államigazgatási körzetek
területén kell létrehozni. Az elsõ fokú közigazgatást fel kell ruházni a
területet érintõ ügyekre vonatkozó valamennyi közigazgatási jogkörrel,
beleértve a ma mûködõ sajátos jogkörû hivatalok
mûködésének átruházását. Ezzel párhuzamosan meg kell szüntetni a
jelenlegi járási államigazgatási hivatalokat.
4. A másodfokú közigazgatási területek
kialakításakor alapelvként kell betartani, hogy ez az önkormányzatok önkéntes
társulása alapján létrejött területi egységekben alakuljon meg.
5. A közigazgatási és területi átszervezés
tartsa tiszteletben a magyar nemzeti közösség alapvetõ érdekeit:
a lakóterülete ne legyen szétdarabolva
olyan közigazgatási egységek között, ahol hangsúlyozottan kisebbségbe kerülne,
nem nyílna lehetõsége érdekeinek érvényesítésére, és nem volna
beleszólása saját ügyeinek az intézésébe;
az ország közigazgatási és területi
átszervezése során legyen betartva az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése
1201-es ajánlásának 11. cikkelye, amely kimondja:
Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti
kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban
áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelõ és az
állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm
közigazgatási szervekkel vagy különleges jogállással rendelkezzenek.
A fenti igények jogosságát az alábbi adatok
támasztják alá:
A szlovákiai magyar nemzeti közösség által
lakott községeket, városokat az 1991-es népszámlálás adatai alapján három
kategóriába lehet sorolni.
Többségi terület.
Azon községek területe, ahol a magyar lakosság az összlakosságnak legalább
50%-át teszi ki. Az ilyen jellegû területet 432 település alkotja,
437 727 magyar nemzetiségû lakossal.
Kisebbségi terület. Azon községek területe, ahol a magyar lakosság az összlakosságnak
legalább 10%-át, de kevesebb mint 50%-át alkotja. Ebbe a kategóriába 90 község
tartozik (ezekbõl öt községben relatív többségben élnek a magyarok),
83 125 lakossal.
Szórványterület.
Azon községek területe, ahol a magyarság az összlakosságnak kevesebb mint
10%-át alkotja, de lélekszáma meghaladja a 100 fõt. Ebben a kategóriában
28 község és város található, 39 519 magyar lakossal. Ezek között négy
olyan város van (Pozsony, Kassa, Nyitra, Nagykürtös), ahol a magyarok száma
ezer és húszezer között van.
A nagygyûlés résztvevõi javasolják, hogy:
1. A másodfokú közigazgatási rendszer a többségi és a kisebbségi
kategóriába tartozó községek önkéntes társulása alapján létrehozott területi
egységekhez alkalmazkodjon.
Két megoldási lehetõség nyílik:
a) Egy összefüggõ közigazgatási
egységként régióként: Pozsony mellékétõl Kassáig, majd kis
megszakítással a dél-zempléni és ungi területig. E területen 511 község és
város van, 824 946 lakossal, közülük 507 073 (61,47%) magyar.
b) Három közigazgatási területi egységre
régióra bontva:
Pozsony mellékétõl Ipolyságig:
526 620 lakos, ebbõl 331 704 magyar (63,11%), 230 község;
Ipolyságtól Kassáig: 239 341 lakos,
129 793 magyar (54,23%), 228 község;
Dél-Zemplén és Ung: 58 985 lakos,
45 576 magyar (77,27%), 53 község.
A Nyitra vidéki magyar sziget alkosson
különálló területet (elsõfokú államigazgatási területet) 18 községgel,
ahol a 12 895 magyar az összlakosság 51%-át alkotná.
2. Az ilyen elv alapján kialakult
elsõ- és másodfokú különleges jogállású közigazgatási területeken
mûködõ hivatalokban törvényesen kell biztosítani a kétnyelvû
ügyintézés valamennyi formáját szóban és írásban.
3. A területi és a közigazgatási egységek
intézményrendszerének a jogkörök és az illetékességek terén is azonosnak
(kompatibilisnek) kell lennie egész Szlovákia területén. Ettõl csak a
jelentõs számban magyarok, illetve más nemzetiségû kisebbségek
által lakott területek különleges jogállása térjen el.
A nagygyûlés résztvevõi elengedhetetlennek tartják, hogy
a fenti elvek és szempontok érvényesüljenek az ország közigazgatási
és területi átszervezése során. Ez hozzájárulna a belsõ stabilitás és a
társadalmi béke kialakításához.
A magyarok alkotmányos jogállásáról
A nagygyûlés résztvevõi megállapítják, hogy
a szlovákiai magyarság a jogkorlátozás, többszörös üldöztetés és a
második világháború óta tartó totalitárius rendszer alatti elnyomás és egyéb
homogenizációs igyekezet ellenére megtartotta azt a képességét, hogy újra
kifejezze politikai alanyiságát, újra megszervezze társadalmát, és
megõrizze eredeti településszerkezetének nagy részét azon a területen,
ahol ezer éve õshonosként él, a helyi lakosság viszonylatában legtöbb
esetben számbeli többséget alkot. Ebbõl fakadóan a szlovákiai magyarság
nemzeti közösségként határozza meg magát, eltökélten küzd a mindenkit
megilletõ egyéni jogokon túlmenõen közösségi jogaiért és
közösségi státusának alkotmányos rögzítéséért.
Az ENSZ Közgyûlésének abból a
határozatából indulnak ki, hogy az identitáshoz való jog alapvetõ emberi
jog, amely megillet egyéneket és közösségeket. Ezen alapszik az a
meggyõzõdésük, hogy a szlovákiai magyar nemzeti közösségnek
alapvetõ joga a politikai és kulturális önmeghatározás, valamint az
állam keretei közötti önrendelkezés.
A nagygyûlés résztvevõi leszögezik:
A szlovákiai magyar nemzeti közösség fejlõdéséhez
nélkülözhetetlen, hogy:
mindenütt, ahol számaránya eléri a
lakosság 10%-át, használhassa anyanyelvét szóban és írásban a közigazgatási és
állami szervekkel való kapcsolatban, illetve a közéletben, és igényli a köztéri
feliratok és információk magyar nyelvû feltüntetését;
ahol a magyarság többségben él, a magyar
nyelv a szlovák nyelvvel együtt legyen hivatalos nyelv;
a Szlovák Köztársaság aláírja és
ratifikálja az Európa Tanács Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Chartáját;
a magyar nemzetiségû személyek
közösségük számaránya szerint legyenek képviselve az állami hivatalokban és
közintézményekben;
számarányának megfelelõen
részesüljön az állami és önkormányzati költségvetésbõl.
A nagygyûlés résztvevõi kimondják, hogy a magyarság
a polgári jogegyenlõség elvébõl kiindulva a Szlovák
Köztársaságot a szlovák nemzettel egyenrangú közösségként kívánja építeni;
politikai alanyiságát demokratikus
választás útján létrehozott saját képviseleti testületei révén, a magyar
koalíció képviselõi által megfogalmazott alkotmánytörvény-tervezet
szerint kívánja kifejezni;
identitása védelmének érdekében az általa
jelentõs számban lakott régióknak különleges jogállást igényel.
A nagygyûlés résztvevõi kifejezik meggyõzõdésüket, hogy
az egyenrangúság egyik legfontosabb alapeleme a kölcsönösség elvének
következetes betartása. Ez azt jelenti, hogy mindazon régiókban vagy településeken,
ahol az azonos nemzetiségû, illetve anyanyelvû személyek által
alkotott közösség számbeli kisebbségbe kerül, törvény biztosítsa ennek a
közösségnek a mûvelõdésre (az iskolaügyre és a kultúrára
kiterjedõ), a nyelvhasználatra és az anyanyelven való
információszerzésre, valamint -továbbításra vonatkozó jogát. Ezen jogokat
illetõen a helyi vagy regionális önkormányzat és államigazgatás
viszonylatában egyetértési joga legyen, azaz beleegyezése nélkül ezekben a
kérdésekben ne lehessen döntéseket hozni.
A nagygyûlés résztvevõi kinyilvánítják, hogy
a Szlovák Köztársaság keretei között a fenti elvek megvalósítása és
a magyar nemzeti közösség egyenrangú viszonya a szlovák nemzettel az
államalkotásban és a jogok gyakorlásában a Szlovák Köztársaság államiságát és
területi integritásának erõsítését, valamint a demokratikus jogállam
megteremtését szolgálja.
Komárom, 1994. január 8.
Magyarság és Európa 1994. 1. sz. 7683.
23.
Az Együttélés alkotmánytörvény-javaslata
Bevezetés
A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa mint a Szlovák Köztársaság
törvényhozó és alkotmányozó szerve
kiindulva a különbözõ nemzeti és
etnikai közösségek együttélésének többszáz éves hagyományából,
elismerve, hogy az emberi jogok és az
alapvetõ szabadságjogok a demokratikus jogállam alapját képezik,
attól az õszinte
törekvéstõl vezérelve, hogy a Szlovák Köztársaság területén
létrejöjjenek a szlovák nemzet és a nemzeti és etnikai közösségek és
kisebbségek harmonikus együttélésének feltételei,
attól a törekvéstõl vezérelve,
hogy kialakuljon a nemzeti és etnikai közösségek és kisebbségek sajátos
jogvédelme, belsõ önrendelkezésükhöz és az önazonossághoz, valamint a
szubszidiaritás elvén alapuló önkormányzáshoz mint a demokratikus
államberendezkedés törvényes garanciáihoz való joguk szavatolásával,az alábbi
alkotmánytörvényt fogadta el.
Elsõ fejezet
Bevezetõ rendelkezések
1. cikkely
1. Az államot a Szlovák Köztársaság állampolgárai alkotják. Az államhatalmat saját választott képviselõiknek, az alkotmányban vagy ebben az alkotmánytörvényben megjelölt szerveknek az útján, vagy közvetlenül gyakorolják.
2. A Szlovák Köztársaság állampolgárai a törvény elõtt egyenlõek. A szlovák nemzet és a nemzeti és etnikai közösségek vagy kisebbségek közötti viszony az egyenrangúság és a partnerség elvén alapul.
2. cikkely
1. A Szlovák Köztársaságban élõ nemzeti és etnikai közösségek vagy kisebbségek (a továbbiakban nemzeti közösségek) a Szlovák Köztársaság területén számbeli kisebbségben élõ azon állampolgárok szervezett közösségei, melyek nemzeti és történelmi hagyományaik, nyelvük, kultúrájuk, vallásuk vagy etnikai eredetük alapján különböznek a szlovák nemzettõl.
3. cikkely
1. Az önazonossághoz való jog az alapvetõ emberi jogok közé tartozik, megvonhatatlan és megszüntethetetlen, megillet egyéneket és közösségeket.
2. A nemzeti közösséghez való tartozás elismerése és kinyilvánítása minden állampolgár elidegeníthetetlen joga.
3. A Szlovák Köztársaságban élõ nemzeti közösségeknek joguk van belsõ önrendelkezésükrõl önállóan dönteni.
Második fejezet
A nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó személyek alapvetõ jogai
4. cikkely
A Szlovák Köztársaságban élõ nemzeti
közösségek tagjai számára az alábbi jogok vannak szavatolva, elsõsorban:
a) a nemzeti, etnikai, kulturális, nyelvi és vallási azonosságuk védelméhez, megtartásához és fejlesztéséhez való jog;
b) a szülõföldhöz, saját szellemi és anyagi értékeik megtartásához és fejlesztéséhez való jog;
c) az anyanyelven való tanulás és mûvelõdés joga minden szinten, az állami költségvetésbõl finanszírozott iskolarendszeren belül, olyan iskolákban, melyek elhelyezkedése összhangban van a nemzeti közösség településszerkezetével és területi elhelyezkedésével;
d) az iskolák és nevelõ intézmények fenntartásának és mûködtetésének joga;
e) a mûvelõdési és tudományos intézmények alapításának és mûködtetésének joga;
f) az anyanyelven való információszerzés és -továbbítás joga;
g) saját szervezetek és egyesületek ideértve a politikai pártokat is létrehozásának a joga;
h) a szabad és korlátlan kapcsolattartás joga a Szlovák Köztársaság területén és külföldön olyan személyekkel, közösségekkel és intézményekkel, melyekhez nemzeti, etnikai, nyelvi, vallási szálak kötik õket, valamint egyéb etnikai közösségekkel és azok tagjaival.
5. cikkely
A nemzeti közösségek tagjai számára
szavatolva van a saját képviselõ és végrehajtó szervek létrehozásának
joga, illetve az a jog, hogy e szervek révén önállóan és önkormányzatilag
döntsenek azokban az ügyekben, melyek a nemzeti közösséghez tartozó személyek
identitásának megõrzése és fejlesztése szempontjából meghatározó
jelentõséggel bírnak, elsõsorban az alábbi területen:
oktatásügy,
mûvelõdés,
a nemzeti közösség nyelvének használata
az ebben a törvényben meghatározott keretek között,
saját jelképeik használata,
és egyéb, a törvény által meghatározott
ügyekben.
Harmadik fejezet
Nyelvi jogok
6. cikkely
A nemzeti közösségek tagjainak joguk van
szabadon használni anyanyelvüket a magán- és a közéletben, szóbeli és írott
formában, a nyomtatott és elektronikus médiákban.
7. cikkely
Az e törvény alapján létrehozott minden
szerv a nemzeti közösség nyelvét tárgyalási és hivatalos nyelvként szabadon
használja.
8. cikkely
1. Azokon a településeken és régiókban, ahol a nemzeti közösség tagjai abszolút vagy relatív többséget alkotnak, az adott nemzeti közösség nyelve a szlovák nyelvvel egyenrangú hivatalos nyelv.
2. Azokon a településeken és régiókban, ahol az egy nemzeti közösséghez tartozó személyek az összlakosságnak legalább 10%-át alkotják, e személyeknek joguk van anyanyelvüket használni a hivatalokkal való érintkezésben.
3. Azokon a településeken és régiókban, ahol a nemzeti közösséghez tartozó személyek száma eléri az összlakosságnak legalább 10%-át, a településnek és részeinek, valamint az utcáknak és egyéb közterületeknek a nevét, a hivatalok, intézmények elnevezését, valamint egyéb információkat feltüntetik a nemzeti közösség nyelvén is, hagyományaiknak megfelelõ formában.
9. cikkely
Bíróság vagy közigazgatási szerv
elõtt folyó eljárásban a nemzeti közösséghez tartozó személyeknek joguk
van szóban és írásban használni anyanyelvüket. Azokban a régiókban, melyekben a
lakosságnak legalább 10%-át a nemzeti közösséghez tartozó személyek alkotják,
az elsõ és másodfokú bíróságokon a kijelölt bírák és tanácsok
(testületek) a nemzeti közösség nyelvén folytatják le a tárgyalást.
10. cikkely
A nemzeti közösség minden tagjának joga van
anyanyelvén és a közösség hagyományainak megfelelõen nyilvánosan
használni családi nevét és utóneveit, valamint joga van ezek hivatalos
elismerésére is.
Negyedik fejezet
Az önkormányzati szervek rendszere
11. cikkely
Sajátos jogállású települések
1. Az a település, ahol az egy nemzeti közösséghez tartozó személyek legalább relatív többséget alkotnak, sajátos jogállással rendelkezik, mely ebben az alkotmánytörvényben, valamint a település statútumában is kifejezésre jut.
2. A sajátos jogállású településekre az általánosan kötelezõ jogszabályok rendelkezései vonatkoznak, amennyiben ez az alkotmánytörvény másképp nem rendelkezik.
3. A sajátos jogállású települések önállóan döntenek azokban az ügyekben, melyek az adott településen élõ, a nemzeti közösséghez tartozó személyek identitásának megõrzése és fejlesztése szempontjából meghatározó jelentõségûek; fõleg az alábbi ügyekben:
településfejlesztés és településszerkezet;
a település gazdasági fejlõdése;
környezetvédelem;
a településen élõ lakosság közös szükségleteinek kielégítése;
helyi kultúra;
szociális és egészségügyi ellátás;
az alapfokú iskolák, a gyermekintézmények és oktatási létesítmények irányítása;
azoknak a sajátos feltételeknek a meghatározása, melyek alapján a településen állandó lakhely szerezhetõ;
a nemzeti közösség és tagjai jogainak érvényesítése;
egyéb ügyekben, melyeket az alkotmány, ez az alkotmánytörvény, illetve más egyéb törvény a települések hatáskörébe utalt.
12. cikkely
Azokon a településeken, ahol az egy nemzeti
közösséghez tartozó személyek számbeli kisebbségben vannak, de a település
lakosságának legalább 10%-át alkotják, a nemzeti közösség tagjai jogaik
gyakorlása érdekében községi kisebbségi önkormányzatot hozhatnak létre, melynek
hatásköre kiterjed az oktatásügy, a mûvelõdés, a nyelvhasználat,
az információszerzés és -átadás területére.
13. cikkely
Sajátos jogállású régiók
1. A sajátos jogállású települések döntése alapján jönnek létre a sajátos jogállású régiók (a továbbiakban: régió).
2. A régió területén létrejönnek az alkotmányban, illetve a jelen alkotmánytörvényben meghatározott magasabb szintû területi egységek önkormányzati szervei és a törvényben megjelölt államigazgatási szervek.
3. A sajátos jogállású régiók esetében az önkormányzatokra, magasabb szintû területi egységekre vonatkozó általános törvényi szabályozás érvényes, amennyiben ez az alkotmánytörvény másképp nem rendelkezik.
4. A régió megszüntetése vagy más területi-közigazgatási egységhez való csatolása csak az egész régió területén megtartott népszavazás alapján lehetséges.
5. A sajátos jogállású régió önállóan dönt mindazokban az ügyekben, melyek az adott régióban élõ nemzeti közösséghez tartozó személyek identitásának megõrzése és fejlesztése szempontjából alapvetõ jelentõségûek, így fõleg az alábbi ügyekben:
a regionális adók kivetése;
a régióban lefolytatandó népszavazás kiírása;
az adott szintû bíróságok és ügyészségek személyi összetételének jóváhagyása;
az államigazgatási szervek, a rendõrség személyi összetételének és területi illetékességének jóváhagyása;
a régió településszerkezete, településfejlesztés, környezetvédelem;
regionális kultúra;
a közép- és felsõfokú iskolák, valamint iskolai létesítmények irányítása;
egyéb ügyekben, melyeket az alkotmány, ez az alkotmánytörvény, illetve más törvények a régiók hatáskörébe utaltak.
6. A közös feladatok teljesítése végett, saját érdekeik és szükségleteik képviseletére vagy egyéb okokból a régiók megfelelõ jogkörökkel felruházott közös szerveket hozhatnak létre.
7. Az a település, mely a jelen alkotmánytörvény 11. cikkelyének 1. bekezdésében megfogalmazott feltételnek nem felel meg, a régióba csak a régió önkormányzati szervének döntése alapján léphet be. Törvény határozza meg azokat a feltételeket, melyek fennállása esetén az adott településnek a régióba való felvételét nem lehet megtagadni.
8. Az a település, mely a régió területén található, de melynek esetében nem teljesül a jelen alkotmánytörvény 11. cikkelyének elsõ bekezdésében megfogalmazott feltétel, az iskolaügy, a kultúra, a nyelvhasználat, az információszerzés és -átadás területén nem tartozik a régió szerveinek a sajátos jogállásból adódó hatáskörébe. Az említett ügyekben az érintett település lakossága saját jogait a jelen alkotmánytörvény 12. cikkelyének megfelelõen érvényesítheti.
Ötödik fejezet
Országos önkormányzat
14. cikkely
1. A nemzeti közösséghez tartozó személyeknek joguk van arra, hogy saját ügyeik intézésére országos önkormányzatot hozzanak létre.
2. A nemzeti közösség országos önkormányzata önálló jogi személy, közjogi intézmény, és az alkotmány, valamint a jelen alkotmánytörvény által meghatározott mértékben önkormányzati és közigazgatási feladatokat lát el.
3. A nemzeti közösség országos önkormányzatának hatásköre kiterjed mindazokra az ügyekre, melyek az adott nemzeti közösséghez tartozó személyek identitásának megõrzése és fejlesztése szempontjából meghatározó jelentõségûek; így fõleg az alábbi ügyekben:
mûvelõdés;
oktatásügy;
információszerzés és -átadás;
nyelvhasználat;
a nemzeti közösség intézményeinek és létesítményeinek alapítása, irányítása és mûködtetése;
a nemzeti közösség és a hozzá tartozó személyek jogainak érvényesítése.
4. Az országos önkormányzat szervei a következõk:
a nemzeti közösség országos képviselõ-testülete,
végrehajtó tanács,
az országos önkormányzat elnöke.
5. Az országos képviselõ-testület tagjainak a számát a nemzeti közösséghez tartozó személyek száma határozza meg. Ha a nemzeti közösség tagjainak a száma nem haladja meg a tízezret, az országos képviselõ-testület tíztagú, ha a nemzeti közösség tagjainak a száma meghaladja a tízezret, de nem éri el a százezret, az országos képviselõ-testület tagjainak száma 20. Ha a nemzeti közösség tagjainak a száma meghaladja a százezer fõt, az országos képviselõ-testület tagjainak száma minden százezer fõ után 10 taggal emelkedik.
Hatodik fejezet
A nemzeti közösség és a nemzeti közösséghez tartozó személyek jogvédelme
15. cikkely
1. A Szlovák Köztársaságban a nemzeti közösségeknek és a hozzájuk tartozó személyeknek szavatolva vannak a jelen alkotmánytörvényben meghatározott jogok.
2. A Szlovák Köztársaságban tilos:
a) a nemzetiségi hovatartozáson, illetve a nemzeti közösséghez való tartozáson alapuló bármilyen diszkrimináció;
b) az asszimiláció irányában ható tevékenység, illetve az olyan tevékenység, mely a nemzeti közösség vagy a nemzeti közösséghez tartozó személy asszimilációjához vezet;
c) a nemzeti közösség tagjai által lakott területi és közigazgatási egységek megváltoztatása az érintett személyek beleegyezése nélkül;
d) a nemzeti közösség tagjai által lakott terület demográfiai összetételének az adott közösség kárára történõ megváltoztatása, a nemzeti közösség tagjainak erõszakos áttelepítése vagy kitelepítése a Szlovák Köztársaság területén vagy azon kívül;
e) az életfeltételek erõszakos és tudatos megváltoztatása oly módon, hogy az károsan érintse a nemzeti közösség tagjainak életét.
3. A jelen alkotmánytörvényben felsorolt rendelkezések megszegése esetében a büntetõjogi felelõsséget részleteiben a Büntetõ Törvénykönyv szabályozza.
Hetedik fejezet
Közös és záró rendelkezések
16. cikkely
1. A jelen alkotmánytörvény rendelkezései a megfelelõ mértékben érvényesek a szlovák nemzethez tartozó személyekre is, amennyiben egy adott régióban kisebbséget alkotnak.
2. A nemzeti közösségnek (és tagjainak) a jelen alkotmánytörvényben rögzített jogok gyakorlásához joguk van az állami költségvetés arányos részéhez.
3. A nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó személyek jogainak részletes szabályozását a jelen alkotmánytörvény rendelkezéseivel összhangban A nemzeti és etnikai közösségek és kisebbségek kódexe tartalmazza, melyet a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa a jelen alkotmánytörvény hatályba lépését követõ hat hónapon belül hagy jóvá.
4. A Szlovák Köztársaság Alkotmánya érintett rendelkezéseinek a jelen alkotmánytörvény értelmében történõ módosítását és bõvítését a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa alkotmánytörvényben rögzíti, a jelen alkotmánytörvény hatályba lépésétõl számított 3 hónapon belül.
5. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által hozott törvények a jelen alkotmánytörvény hatályba lépésétõl számított egy éven belül összhangba hozandók ezzel az alkotmánytörvénnyel.
6. A Szlovák Köztársaság Alkotmányának vagy a jelen alkotmánytörvénynek egyik rendelkezése sem értelmezhetõ a nemzetközi egyezményekkel vagy a nemzetközi jog elveivel ellentétesen, ideértve az állam szuverenitását, területi sérthetetlenségét és politikai függetlenségét.
17. cikkely
Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.
(Az 1994. január 8-i komáromi
nagygyûlés után az Együttélés Intézõbizottsága a
nagygyûlésen elfogadott dokumentumok alapján véglegesítette
alkotmánytörvény-javaslatát, melyet az országos tanács 1994. február 22-én
Királyhelmecen jóváhagyott.)
1994. február 22.
Az Együttélés V. Országos Kongresszusának programértékû
dokumentumai.
Az Együttélés kézikönyve, Pozsony, 1995. 5160.
24.
A Magyar Kereszténydemokrata
Mozgalom
új programjának kivonata
1994
Az elmúlt évek, évtizedek történései és az
európai demokráciák nehézségei mutatják, hogy keresztény-keresztyén
szellemû erkölcsi megújhodás nélkül nem lehet igazságos társadalmi rendet
kiépíteni. Csak nyíltan megfogalmazott, tisztán érthetõ és a nemzetközi
jogrenddel összeegyeztethetõ elképzelésekkel tudjuk sikeresen képviselni
választóink, egyszersmind pedig a szlovákiai állampolgárok érdekeit. Békében
szeretnénk élni mindenkivel, ezért tisztáznunk kell jogállásunkat, és
választóink számára méltó társadalmi helyzetet szükséges teremtenünk. Új
programunk a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom eme céljainak eléréséhez kíván
hozzájárulni. Az Országos Választmányon keresztül minden alapszervezetünknek
lehetõsége volt a programtervezetet véleményezni; változtatására,
illetve módosítására javaslatokat tenni. Mindezeket figyelembe véve, az Országos
Elnökség és a központi iroda munkatársai szakemberek bevonásával módosították,
kiegészítették a programtervezetet. Az így átdolgozott programtervezetet
vitatták meg, és néhány módosítással kiegészítve fogadták el az MKDM I.
kongresszusának küldöttei 1994. február 26-án, Dunaszerdahelyen.
Mozgalmunk új programja hét
fejezetbõl áll:
I. Preambulum
II. A stabil jogállamiság a prosperitás
alapvetõ feltétele
III. A piacgazdaság megteremtése és
stabilitása
IV. Szociális és egészségügyi biztonság
V. Decentralizált államigazgatást, széles
jogkörû önkormányzatot!
VI. Nevelés, oktatás
VII. A kisebbségi lét megtartásának alapja
az oktatási és kulturális autonómia
A preambulum összefoglalja térségünk
politikai helyzetét: a demokrácia megteremtésének bizonyos nehézségeit, az
újjáéledõ nacionalizmust, a kereszténydemokrácia nélkülözhetetlen
szerepét és ebbõl fakadó feladatait, kötelességeit. Külön kitér a
külpolitika fontosságára, hiszen az MKDM-nek vállalnia kell a „híd” szerepét nemcsak
Szlovákia és Magyarország között, hanem jelentõs szerepet játszhat
Szlovákia és olyan európai országok közötti kapcsolatok megteremtésében is,
ahol az MKDM-et szoros szálak fûzik a kereszténydemokrata erõkhöz.
A II. fejezet a sikeres fejlõdés
alapvetõ feltételével a stabil jogállamisággal foglalkozik. Ebben
megállapítjuk, hogy Szlovákia szervezetileg nem volt megfelelõen
felkészülve az önálló állam problémamentes mûködtetésére. Az SZK
Alkotmánya nem tükrözi következetesen egy olyan állam megteremtésének szándékát,
amely a parlamenti demokrácia elvén mûködne. Az alkotmányban tisztázatlan
a hatalmi háromszöget alkotók egymás közti viszonya, ezért máig problémák
merülnek fel a független ellenõrzõ szervek és intézmények
jogköreinek értelmezésében. Programunkban a hármas hatalmi struktúra
tisztázásának érdekében alkotmánymódosítást javaslunk, s bizonyos esetekben
olyan nemzetközi dokumentumok alapján történõ törvénymódosításokat,
amelyeket az alkotmány mindeddig nem tartalmaz. Ugyancsak módosítani javaslunk
bizonyos alkotmánytörvényeket és törvényeket, amelyek oly módon szabályoznák a
különbözõ önálló hivatalok és intézmények mûködését, hogy azok
mindennemû pártérdekektõl függetlenül végezhessék feladatukat,
mint például a Számvevõszék (Legfelsõ Ellenõrzési Hivatal)
vagy a Szlovák Köztársaság Statisztikai Hivatala.
Az MKDM programjában kiáll a piacgazdaság
stabilizálása mellett. A III. fejezetben megállapítást nyer, hogy a gazdasági
átalakítás folyamata jelentõs mértékben lelassult, s ennek következtében
szociális megszorításokra volt szükség, ami viszont nagy nyugtalanságot vált ki
a lakosság körében, és általános feszültséget kelt a társadalmi kapcsolatokban
is.
Az MKDM ezért a helyzet javításának
érdekében a tulajdonformák egyenjogúságát, a tulajdon védelme törvényes
garanciáinak megteremtését fogja szorgalmazni, és minden igyekezetével azon
lesz, hogy felgyorsuljon a privatizáció folyamata, amelybe be kell vonni a
külföldi tõkét is.
A bankrendszerrõl szóló törvény
módosítását is javasoljuk, a bankrendszer liberalizálása, a külföldi
tõke megnyerése és a szlovák korona belsõ konvertibilitásának
stabilizálása céljából. A kis- és középvállalkozók támogatására önálló
pénzalapok létrehozását javasoljuk.
Az MKDM külön figyelmet szentel a
mezõgazdaságnak, a családi és magántermelés, de a szövetkezeti termelés
támogatását egyaránt szorgalmazva, az utóbbit természetesen a tagok közti
tulajdonviszonyok tisztázása mellett.
Az MKDM, az európai példából kiindulva,
teljes mértékben támogatja a regionális gazdasági együttmûködést csakúgy,
mint a falusi turizmus fejlesztését. Nagy hangsúlyt fektet a gazdasági
átalakulás környezetvédelmi szempontjaira is.
Az MKDM programjának IV. fejezete a
szociális és egészségügyi ellátás mai állapotát elemzi. Az MKDM az európai
kereszténydemokrata erõkhöz hasonlóan abból indul ki, hogy a
társadalomnak a családok szociális biztonságának megalapozására kell
összpontosítania erejét, s ennek érdekében a szolidaritás elvének alkalmazására
szólítja fel a társadalom minden tagját.
A programban mozgalmunk konkrét megoldási
javaslatokat sorol fel a társadalombiztosítási rendszer kiépítésével
kapcsolatban, mind a szociális, mind pedig az egészségügyi szférát
illetõen. Az MKDM külön figyelmet szentel a humanitárius
kezdeményezéseknek, a nyugdíjasoknak és a sokgyermekes családoknak.
A decentralizált államigazgatási rendszer
és a széles jogkörû önkormányzatok kiépítésével és jogköreivel
foglalkozik a program V. fejezete. Elutasítjuk a hatalom centralizálásának
minden formáját. Az általános demokrácia fejlõdése szerintünk az önkormányzatok
pozíciójának megerõsödésétõl függ országunkban. Azt is
szorgalmazni fogjuk, hogy a falusi és városi önkormányzatok, de a másodfokú
önkormányzatok is megfelelõ anyagi bázissal rendelkezzenek, amelyet csak
a végrehajtó hatalomtól való függetlenség szavatolhat számukra.
A VI. fejezet az oktatás és nevelés
kérdéseit tárgyalja. Nyitott, független iskolarendszert akarunk, amelynek
szerintünk függetlennek kell lennie a mindenkori végrehajtó hatalomtól, s
amelynek középpontjában mindig az ember s az általános emberi és erkölcsi
értékek állnak. Ezért javasoljuk egy általános alaptanterv kidolgozását s annak
törvényes védelmét. Mindamellett szorgalmazzuk az oktatási intézmények minden
formájának, tehát a magán-, az egyházi és az állami iskoláknak az egyenjogúsítását
s az egyes oktatási intézmények anyagi támogatásának lehetõségét, az
állami támogatástól függetlenül. Ebben a fejezetben felhívjuk a figyelmet arra
is, hogy a kisebbségi iskolarendszer nincs megfelelõen kiépítve,
valamint arra, hogy az MKDM elfogadhatatlannak tartja az úgynevezett alternatív
oktatás bevezetését a kisebbségi iskolarendszeren belül.
Programunk utolsó fejezte a Szlovák
Köztársaságban élõ nemzeti és etnikai közösségek helyzetével
foglalkozik, miközben megállapítja, hogy nézetünk szerint kisebbségi helyzetben
a kulturális és oktatási autonómia a nemzeti élet, az identitás
megõrzésének és fejlõdésének legmegfelelõbb formája. A
Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom az európai kereszténydemokrata
erõkkel együtt azt a nézetet vallja, hogy Európa békéjének és harmonikus
fejlõdésének alapja a nemzetiségi kérdés megoldása, a többség és a
kisebbség viszonyának rendezése. Mozgalmunk olyan megoldást javasol, amelynek
következtében az egyik fél jogainak biztosítása nem jelenti a másik fél jogainak
csorbítását.
Hangsúlyozzuk, hogy nem fogadjuk el a „rólunk nélkülünk”
hozott döntések módszerét. Úgy véljük: elérkezett az idõ, amikor
tárgyalóasztalhoz ülve kell megkezdenünk a párbeszédet például a nemzeti és
etnikai közösségek jogállásával kapcsolatos alkotmánytörvény-javaslat
alapelveirõl.
1994. március
Közösségünk szolgálatában.
MKDM, Pozsony, 1995. 8587.
25.
Szerzõdés a Magyar
Kereszténydemokrata Mozgalom,
az Együttélés és a Magyar Polgári Párt együttmûködésérõl és
koalíciójáról
Bevezetés
A három politikai szervezet
tudatában annak, hogy a szlovákiai magyar
nemzeti közösség óhaja az egységes politizálás megteremtése;
abban a meggyõzõdésben,
hogy ez elsõsorban az MKDM, az Együttélés és az MPP szoros és sokoldalú
együttmûködésével valósítható meg;
azzal az elhatározással, hogy ennek az
együttmûködésnek ki kell terjednie a választásokon való közös fellépésre,
valamint az egész magyar nemzeti közösség érdekeinek képviseletére egyrészt
belföldön, másrészt külföldön;
a kölcsönös együttmûködés eddigi
tanulságaiból és pozitív tapasztalataiból kiindulva
úgy határozott, hogy szerzõdést köt
a sokoldalú együttmûködés megteremtésére és a koalíció kialakítására.
I. rész
Általános megállapítások
1. cikkely
1. Ezen szerzõdés alapját a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés között az 1994. június 24-én megkötött sokoldalú együttmûködési és koalíciós szerzõdés alkotja, melynek 12. cikkelye 2. bekezdésében a két szerzõdõ fél elhatározta, hogy a széles körû és sokoldalú együttmûködés érdekében szerzõdésüket további jogalany irányában kívánják bõvíteni, és az ennek érdekében folytatandó tárgyalásokon közösen lépnek fel.
2. A két fél között megkötött szerzõdés értelmében ezen új szerzõdés célja hangsúlyozottan biztosítani a szlovákiai magyarság érdekében kifejtendõ egységes politizálás feltételeit bel- és külföldön egyaránt, biztosítani a parlamenti választásokon való egységes föllépést és a szlovákiai magyarság minél teljesebb parlamenti képviseletét.
3. A szerzõdést aláíró három fél megállapítja, hogy a szlovákiai magyarság képviseletét leghatékonyabban az egységes politikai fellépéssel biztosíthatják. Elítélendõnek és károsnak tartják azt a politikai szembenállást, amely 1990 és 1992 között egyik oldalon a Magyar Polgári Párt és jogelõdje, a Független Magyar Kezdeményezés, másik oldalon a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés koalíciója között létezett. A felek kötelezik magukat, hogy véget vetnek az olyan politizálásnak, amely ilyen megosztásra ad lehetõséget, mindent megtesznek az ilyen veszély elkerülésére, és a jövõben együttmûködésük, eddigi kapcsolataik pozitív tapasztalataira építenek.
2. cikkely
1. A három szerzõdõ fél az 1. cikkelyben megfogalmazottak alapján elhatározta, hogy szoros együttmûködésük részeként az 1994-es parlamenti választásokra koalíciót köt és közös választási listán indítja jelöltjeit.
2. A szerzõdõ felek megállapodtak abban, hogy választási koalíciójuk, illetve közös listájuk megnevezése:
Magyar Koalíció Madarská koalícia
Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Madarské kresèanskodemokratické hnutie , Együttélés Spoluzitie , Magyar Polgári Párt Madarská obèianska strana
II. rész
Az együttmûködés politikai alapelvei
3. cikkely
1. A szerzõdõ felek közös célnak tekintik, hogy az 1993. január elseje óta független Szlovák Köztársaság olyan jogállammá fejlõdjön, amelyben a jogállam alapismérvein túl:
törvények biztosítják a politikai pluralizmust, védelmet nyújtanak mindenfajta kizárólagossággal szemben, tiltanak bármiféle hátrányos megkülönböztetést;
az alkotmány és a törvények biztosítják az emberi jogokat, az alapvetõ szabadságjogokat és a számbeli kisebbségben élõ népcsoportokhoz tartozó személyek egyéni, valamint közösségi jogait;
az önrendelkezési jog, mint az azonos identitású, illetve érdekazonosságú személyek csoportjoga, megillet minden közösséget, éljen akár számbeli többségben vagy kisebbségben;
a helyi önkormányzatok és ezek regionális szervezõdései alkotják az állam építésének alapját;
az alkotmány biztosítja a magyar nemzeti közösség és a szlovákság egyenrangú partneri viszonyát.
2. Egyetértenek abban, hogy:
a jó társadalmi közérzet alapja a környezetkímélõ szociális piacgazdaság;
a társadalmi türelmesség alapelve a világnézeti és lelkiismereti szabadság tiszteletben tartása;
politizálásukban és a társadalom szervezésében a konzervatív és keresztény szellemiség alapvetõ értékeit, valamint a magyar politikatörténet nemzeti liberális hagyományait tekintik mérvadónak.
3. A szerzõdõ felek megegyeztek abban, hogy egyeztetett cselekvési programot dolgoznak ki a jogszabályalkotás és a végrehajtás területén abból a célból, hogy hatékonyan képviseljék a magyar nemzeti közösség nemzeti, gazdasági, szociális, kulturális, tanügyi és településszerkezeti érdekeit.
4. A politikai egyensúly alapelemének tekintik:
a közép-európai államok és nemzetek együttmûködését;
a különbözõ kultúrájú, nyelvû, nemzetiségû, vallású személyek, illetve számbeli kisebbségben élõ közösségeik törvényekkel és szerzõdésekkel szabályozott kapcsolatát, illetve együttélését;
bármiféle megkülönböztetés kiküszöbölését, beleértve az egyik fél számára hátrányos szerzõdések, illetve valamely társadalmi csoportot sújtó törvények következményeinek felszámolását is.
5. Az európai stabilitás és együttmûködés szerves részének tekintik, hogy Szlovákiában úgy alakuljon a magyar nemzeti közösség jogállását garantáló alkotmányos állapot, hogy az megfeleljen a magyar nemzeti közösség igényeinek, és összhangban legyen a parlamenti választások által legitimált magyar pártkoalíció részérõl megfogalmazott elképzelésekkel. Ezen alapuljon Szlovákia és Magyarország jószomszédi kapcsolata és az európai stabilitást megteremtõ szerzõdésrendszer. A Szlovákia és Magyarország közti alapszerzõdés létrejöttének alapfeltétele a szlovákiai magyar nemzeti közösség jogainak törvényes garantálása, az érintett magyar közösség legitim képviselõinek beleegyezése alapján.
4. cikkely
1. A szlovákiai magyarság kapcsolatai a magyar kormánnyal az itteni magyarság parlamenti pártjai által kialakított konszenzus alapján fejlõdjenek.
2. Egyetértenek abban, hogy minden tevékenységükkel a számbeli kisebbségben élõ nemzeti közösségek és népcsoportok társadalmi szerkezetének felújítására, kiteljesítésére és fejlõdése folyamatosságának megtartására kell törekedni.
3. A számbeli kisebbségben élõ közösségek társadalmi kibontakozása és jövõbeni fejlõdése szempontjából is alapvetõ fontosságot tulajdonítanak:
a magántulajdon teljes visszaállításának, beleértve az 1945 után a nemzetiségi eredet miatt megszüntetett tulajdonviszonyok helyreállítását is;
a magánvállalkozások megerõsödésének, valamint a külföldi tõkével megalakított vegyes vállalatok száma gyarapításának;
a regionalizmus eszméje megerõsödésének és a határ menti régiók együttmûködésének az országhatár túloldalán fekvõ régiókkal;
az ütõképes, szakmailag rátermett és hivatásos politikai reprezentáció kialakításának;
a teljes szerkezetû, az alapoktól a legfelsõ fokig kiépített anyanyelvû nevelési és oktatási intézményrendszer létrehozásának, az önálló magyar felsõoktatási intézmény megteremtését is beleértve.
4. A közös politikai program alapja a választott képviselõk 1994. január 8-i komáromi nagygyûlésén elfogadott dokumentumok tartalmának politikai vállalása, a bennük foglalt célkitûzések elérése, azaz a belsõ önrendelkezés, a területi önkormányzat vagy autonómia megalakítása, a helyileg számbeli kisebbségben élõk személyi autonómiájának megteremtése, valamint a magyar közösség és a szlovákok közötti partneri viszony megteremtése. Ennek érdekében készek élni minden törvényes eszközzel belföldön és külföldön egyaránt.
5. Elutasítják a kollektív bûnösség elvét, kiváltképpen azokat a jogi normákat, amelyeket ezen elv alkalmazása során foganatosítottak, fõleg a 2. világháború végén és közvetlenül utána Csehszlovákiában, elsõsorban a német és magyar nemzetiségû lakossággal szemben.
Hátrányosan megkülönböztetõnek tartanak minden olyan törvényt, amely a kollektív bûnösség elvének alkalmazásából származó sérelmeket nem orvosolja, amennyiben tárgykörébõl adódóan ezt megtehette volna. Ezen törvények megváltoztatására a törvényhozásban és a parlamenten kívüli politikai munkában mindent megtesznek.
6. Elutasítanak minden olyan partikuláris személyi, illetve pártérdeket, amely miatt ezekben a kérdésekben nem jönne létre elõrelépés.
7. Céljaik elérése érdekében alapdokumentumnak tekintik az emberi jogokra, illetve a kisebbségek jogaira vonatkozó nemzetközi dokumentumokat, fõleg:
az ENSZ talaján elfogadott egyezségokmányokat;
a helsinki folyamatban elfogadott dokumentumokat;
az Európa Tanács erre vonatkozó ajánlásait;
a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját;
a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját.
III. rész
A parlamenti együttmûködés
5. cikkely
1. A három fél megegyezett abban, hogy a választások után:
a) amennyiben a parlamentbe bejutott képviselõik száma lehetõvé teszi, jogalanyonként külön-külön parlamenti frakciót alakítanak;
b) amennyiben a koalíciós felek valamelyikének kevesebb képviselõje lesz, mint amennyi szükséges az önálló frakció megalakításához, egy, a megegyezés szellemében mûködõ közös parlamenti frakciót hoznak létre.
2. A koalíciós felek közös törvényalkotási tervet készítenek, melyet a koalíciós tanács hagy jóvá.
6. cikkely
Amennyiben önálló frakciók alakulnak a
parlamentben (5. cikkely, 1. bekezdés, a) pont):
1. A frakciók egy koordinációs bizottságot hoznak létre, amelyet a frakciók elnökei alkotnak.
2. A frakciók lépéseiket és döntéseiket összehangoltan végzik.
a) A parlamenti határozati vagy törvényjavaslatok támogatásához vagy elutasításához a frakciók beleegyezése szükséges. A frakciók véleményeiket a koordinációs bizottságban egyeztetik.
b) A felek valamelyike által kezdeményezett parlamenti beterjesztéshez a másik két frakció elnökének elõzetes beleegyezése szükséges. A beleegyezést aláírásukkal kell igazolni. Ebben az esetben a beterjesztés a frakciók közös beterjesztésévé válik. Amennyiben nem jön létre megegyezés, az ügyet a koalíciós tanács elé terjesztik.
c) Ha a frakciók bármelyike felé együttmûködést kezdeményez egy koalíción kívüli fél, arról értesíti a koalíciós partnereket. A további tárgyalásokat a koalíción kívüli féllel a teljes létszámú koordinációs bizottság folytathatja.
d) Az alapvetõ politikai célokkal összefüggõ kérdésekben a parlamenti frakciók tagjai mindig egységesen szavaznak. Errõl elõzetesen a koordinációs bizottság dönt. Amennyiben nem tud dönteni, a döntést a koalíciós tanács hozza meg.
7. cikkely
Amennyiben közös
frakciót hoznak létre (5. cikkely, 1. bekezdés b) pont):
1. A
frakció élén elnökség áll, amelyet a frakció elnöke és három alelnöke alkot.
2. A
frakció elnökét a tagok titkosan választják.
3. Az
alelnököket a koalíciót alkotó jogi alanyok részérõl bekerült
képviselõk saját soraikból delegálják.
4. A
frakció nevében az elnökség lép fel. Amennyiben az elnökségen belül nem
születik megegyezés arra vonatkozóan, hogy az elnökség tagjai közül ki
képviselje a frakciót, a frakció hoz döntést.
5. Az
elnökség akkor határozatképes, ha minden tagja jelen van.
6. Az
elnök akadályoztatása esetén a három alelnök csak közösen léphet fel.
7. A
frakció rendszerint konszenzusos alapon alakítja ki állásfoglalásait.
Amennyiben nem jutnak konszenzusra, szavazni kell.
8. A
frakció határozatképes, ha tagjainak több mint a fele jelen van. A frakció az
egyes ügyeket átutalhatja a koalíciós tanácsnak megtárgyalásra. A koalíciós
tanács minden parlamenti beterjesztésben, amely összefügg az alapvetõ
politikai célokkal, elõzetesen dönt.
9. Amennyiben
valamelyik képviselõ az alapvetõ politikai célokkal
összefüggõ kérdésekben nem tudja magát alávetni a frakcióban hozott
döntésnek, ne vegyen részt a parlamenti szavazáson.
10. A
frakció, tagjainak minden parlamenti beterjesztésével és a frakció nevében
elmondandó felszólalásokkal kapcsolatban elõzetesen állást foglal.
Bárminemû parlamenti beterjesztéssel kapcsolatban a frakció állást
foglal, mielõtt azt a parlamentben megtárgyalják. A frakció tagjai
tervezett felszólalásaikat lehetõleg elõzetesen bejelentik a
frakció ülésén vagy az elnökségnek.
11. A
frakció egyes témákban szóvivõket választ. A frakció nevében, ha
elõzetesen nem lehetséges megtárgyalni a kérdést, az elnök vagy az
elnökség megállapodása szerint valamelyik alelnök jogosult fellépni. Ez nem
vonatkozik az ún. tárgyi megjegyzésekre és replikákra.
12. Amennyiben
a koalíciós partnerek valamelyikéhez tartozó képviselõk fele kilép a
közös klubból, azt jelenti, hogy ez a szubjektum kilépett a koalícióból, és
elutasította az együttmûködés alapelveit és céljait, hacsak az érintett
koalíciós partner statuárisan illetékes szerve nem határolja el magát a
kilépõ személyektõl.
13. Amennyiben
a szubjektumok valamelyikéhez tartozó képviselõk fele kilép a közös
klubból, azt jelenti, hogy az illetõ koalíciós partner a választások
után járó állami támogatás ráesõ részérõl lemond a többi partner
javára.
IV. rész
A parlamenten kívüli együttmûködés
8. cikkely
A három fél az egyeztetett kül- és
belpolitikai célkitûzések elérése érdekében közös
külügyi bizottságot;
önkormányzati tanácsot;
mûvelõdéspolitikai tanácsot;
gazdaságpolitikai tanácsot
hoz létre, amelyek mûködtetéséhez a
szükséges anyagi fedezetet a választási eredmények alapján kapott állami
támogatás elosztásának arányában teremtik meg.
9. cikkely
A felek a sikeres önkormányzati politika
érdekében a helyhatósági választásokon lehetõleg nem állítanak egymással
szembe polgármesterjelölteket, és egyeztetik az önkormányzati jelöltek
állítását. Vitás kérdésekben a partnerek helyileg, illetve központilag
egyeztetnek.
10. cikkely
Közös testületeik kialakítására,
munkájukkal kapcsolatos politikai döntéseik elõkészítésére, a parlamenti
munka összehangolására, valamint az együttmûködés további formáinak
megteremtésére koalíciós tanácsot hoznak létre.
11. cikkely
A koalíciós tanácsot paritásos alapon
alakítják ki. Tagjait a pártok delegálják. Minden delegációnak egy szavazata
van a tanácsban. A koalíciós tanács ülésvezetõi tisztségét a pártok
rotációs elv szerint töltik be. A koalíciós tanács a közös politika
kialakításának testülete. A koalíció parlamenti munkájával kapcsolatban hozhat
döntéseket. A közös szakmai testületek mûködését politikailag
koordinálja. Ezek a testületek javaslataikat a koalíciós tanács elé terjesztik.
A koalíciós tanács bármelyik fél kérésére vagy a parlamenti frakció
(koordinációs bizottság) kérésére köteles haladéktalanul összeülni.
12. cikkely
A fent meghatározott területeken kialakuló
együttmûködés nem korlátozza a három párt programjának megvalósítását,
valamint belföldi és külföldi pártkapcsolatait.
V. rész
Választási együttmûködés
13. cikkely
1. A három fél a közös választási kampány összehangolására közös választási bizottságot hoz létre.
2. Közös választási kampányon a szerzõdõ felek legalább egy közös plakát, egy közös szórólap kiadását, egy féloldalas újsághirdetés legfeljebb négyszeres közzétételét, esetleg egy egész oldalas hirdetés megjelentetését, valamint három percnél hosszabb idõtartamú tévéreklámot értenek. (A nem közös tévéreklám idejét a koalíció belsõ arányai szerint osztják el.)
14. cikkely
A közös választási bizottság
ellenõrzi:
a választójogi törvény által
elõírt, a koalícióra háruló kötelességek, határidõk betartását, a
koalíció választási biztosainak bejelentését és mûködését a központi, a
kerületi, a járási és a körzeti választási bizottságokban;
a közös választási
elõkészületeket, megteremti a közös választási kampány feltételeit.
15. cikkely
1. A három fél közös jelölõbizottságot hoz létre, amelyet a szerzõdõ felek által kinevezett és meghatalmazott 33 megbízott alkot.
2. A közös jelölõbizottság a szerzõdõ felek országos testületei által jóváhagyott jelöltekbõl a választójogi törvénnyel összhangban és az ezen szerzõdésben megállapított feltételek betartásával állítja össze a jelöltek végleges névsorát a közös jelölõlistán. Az egyes jelöltek sorrendjének megállapításánál a közös jelölõlistán tiszteletben kell tartani a szerzõdõ felek országos testületeinek a sorrendre vonatkozó döntését.
3. A szerzõdõ felek megegyeztek abban, hogy a választási törvény 17. §-a 6. bekezdésében említett választási meghatalmazottak és helyetteseik személyérõl sorsolással döntenek úgy, hogy minden szerzõdõ fél választókerületenként 111 jelöltet javasol.
4. A jelölõbizottság állítja össze a második forduló jelöltjeinek listáját, ezen szerzõdésben megállapított helyelosztás szerint.
5. A szerzõdõ felek kötelezik magukat, hogy minden sorsolást, amely ezen koalíciós szerzõdés alapján történik, illetve amely szorosan összefügg, és meghatározza a szerzõdõ felek jogállását, a pártok elnökeinek jelenlétében hajtanak végre.
16. cikkely
1. A jelöltállítás személyi feltételei:
szakmai
felkészültség, közéleti tapasztalat és gyakorlat;
a szlovák nyelv
megfelelõ ismerete;
a keresztény
értékrend tiszteletben tartása.
2. A közös jelölõlistán a három fél részérõl állított jelöltek elfogadják a jelölõ szervezet programját és alapszabályzatát, melyet aláírásukkal igazolnak.
3. A jelöltek kötelezik magukat, amennyiben képviselõvé választják õket, polgári foglalkozásukat nem folytatják. Errõl becsületbeli nyilatkozatot tesznek.
4. A szerzõdõ felek kötelezik magukat, hogy jelöltjeiket a 451/91-es törvény 8. és 9. paragrafusa értelmében feddhetetlenségi vizsgálatnak rendelik alá. Amennyiben e törvény értelmében a jelölt nem feddhetetlen, valamint nem hajlandó bemutatni feddhetetlenségi bizonylatát (a másik szerzõdõ félnek köteles bemutatni), a szerzõdõ felek kötelezik magukat, hogy visszahívják a jelöltek sorából. Amennyiben ilyen bizonylat a jelölés idõpontjáig nem szerezhetõ be, a jelölt becsületbeli nyilatkozatot tesz. Ha a megválasztott személy a késõbbiekben pozitív bizonylatot kap, és nem mond le mandátumáról, a parlamenti frakció kizárja õt soraiból.
5. Azon személyek, akik az MKDM-együttélés közös jelölõlistáján az 1990-ben és 1992-ben tartott parlamenti választásokon szerepeltek, és õket megválasztották, illetve képviselõvé váltak, de nem vállalták a képviselõséget, vagy lemondtak mandátumukról, nem szerepelhetnek az 1994-es parlamenti választások közös jelölõlistáján.
6. Az egyes választókerületekben a jelölõlistán lehetõleg olyan személyek szerepeljenek, akiknek ezekben a kerületekben van az állandó lakhelyük. Ez elsõsorban a közép- és kelet-szlovákiai választókerületekre vonatkozik, a választók és a leendõ képviselõk hatékonyabb kapcsolattartása érdekében.
7. Azon személyek, akik az 1990-es parlamenti és helyhatósági választások és az 1992-es parlamenti választások során nem a koalíciót alkotó jogi szubjektumok vagy jogi elõdjeik listáján szerepeltek, csak a koalíciós partnerek egyhangú beleegyezésével kerülhessenek a jelölõlistára.
8. Azon személyek, akik az 1990-es helyhatósági és parlamenti választások során, illetve utána a jelenlegi koalíción belül nem az õket most jelölõ párt listáján szerepeltek, független jelöltként kerüljenek a közös listára.
9. A koalíció listáján csak olyan jelöltek szerepelhetnek, akikrõl nem bizonyítható, hogy ellenezték a komáromi nagygyûlés megrendezését, és akik aláírásukkal igazolják, hogy egyetértenek a koalíció e szerzõdésben lefektetett célkitûzéseivel, és támogatják az 1994. január 8-i komáromi nagygyûlésen elfogadott dokumentumokat.
17. cikkely
1. A három fél megegyezett abban, hogy a képviselõjelöltek a hármas koalíció jelölõlistáján az alábbi arányban oszlanak meg:
A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom 45,5%, az Együttélés 45,5%, a Magyar Polgári Párt 9,0%.
2. A Magyar Polgári Párt az egyes választókerületekben az alábbi helyeket kapja:
Pozsonyi kerület 6 hely (5., 11., 15.,
19., 23. és 25.)
Nyugat-Szl. kerület 2 hely (11. és 23.)
Közép-Szl. kerület 5 hely (7., 15.,
23., 27. és 33.)
Kelet-Szl. kerület 5 hely (7., 15.,
23., 27. és 33.)
18. cikkely
A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az
Együttélés jelöltjei esetében sorsolás dönt arról, hogy melyik mozgalom
jelöltje vezeti a közös kerületi jelölõlistákat. Ennek értelmében,
amelyik fél jelöltje kerül az elsõ számú közös kerületi lista
vezetõ helyére, ugyanezen szerzõdõ fél jelöltje vezeti a
harmadik számú közös kerületi listát. Az elsõ számú kerületi lista a
pozsonyi, a kettes számú a nyugat-szlovákiai, a hármas számú a közép-szlovákiai
és a négyes számú a kelet-szlovákiai. Amennyiben az egyik fél nem tud állítani
elegendõ számú jelöltet, a ráesõ helyekre a másik fél jelöltjei
tölthetik fel a listát, amennyiben megfelelnek az ezen szerzõdésben
megfogalmazott feltételeknek.
19. cikkely
1. A közös jelölõlistán a három párt jelöltjeinek neve mellett egyértelmûen szükséges feltüntetni a politikai hovatartozást.
2. A szerzõdõ felek megállapodtak abban, hogy a hármas koalíciót alkotó politikai mozgalmak és párt szimbólumát azonos arányban, egyforma kivitelezésben tüntetik fel a szavazócédulákon és a választási bizottságok által kiadott információs cédulákon.
20. cikkely
A töredékszavazatok elosztásában a
következõ elveket érvényesítik:
1. A szerzõdõ felek megegyeztek abban, hogy a töredékszavazatok elosztására összeállítandó jelölõlista 1. és 2. helyét a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés jelöltje sorsolás alapján tölti be, a harmadik helyet a Magyar Polgári Párt kapja.
2. A felek továbbá megegyeztek abban, hogy ha a Magyar Polgári Pártnak az elsõ szavazatszámlálást követõen nem lesz képviselõje, és a töredékszavazatok érvényesítésére három hely áll a koalíció rendelkezésére, a helyek azonos arányban osztódnak el a koalíciós partnerek között, az elõzõ pontban meghatározott sorrend alapján.
3. A szerzõdõ felek megegyeztek abban, hogy ha az elsõ szavazatszámlálást követõen a Magyar Polgári Pártnak nem lesz képviselõje, és a töredékszavazatok érvényesítésére összeállítandó listán háromnál kevesebb hely áll a koalíció rendelkezésére, akkor a nyugat-szlovákiai választási listát vezetõ mozgalom átadja sorsolás útján szerzett helyét a második forduló során a Magyar Polgári Párt jelöltjének.
21. cikkely
A három fél megegyezett abban, hogy a közös
választási kampány anyagi terheit a koalíción belüli arányoknak (lásd a 17.
cikkely 1. bekezdését) megfelelõen közösen viselik, amennyiben az egyes
tételek jegyzõkönyvezve, illetve a szerzõdõ felek 22
megbízottja által hitelesítve vannak.
22. cikkely
A választások után járó állami támogatás
elosztása:
a teljes összeg 50%-a a jelöltállítás
arányában osztandó el, a további 50% a bejutott képviselõk arányában.
Amennyiben valamelyik koalíciós partner jelöltjei nem jutnak mandátumhoz, az
illetõ párt visszakapja a közös választási terhekhez adott anyagi hozzájárulását,
és a további elosztásból kimarad.
23. cikkely
A választásokért járó állami támogatás
elosztásáról (a 7. cikkely 12. bekezdése és a 22. cikkely) a
szerzõdõ felek tájékoztatják a Szlovák Köztársaság
pénzügyminisztériumát, és felkérik, hogy az állami juttatást közvetlenül az
illetõ párt számlájára utalja át.
24. cikkely
A koalíciónak járó állami anyagi
juttatásokat az ebben a szerzõdésben meghatározott elosztási arányoknak
megfelelõen fogják érvényesíteni a koalíciónak kiutalt minden állami
támogatás elszámolásánál az új parlamenti választásokig.
VI. rész
Záró rendelkezések
1. A szerzõdõ felek a fenti szerzõdést a három politikai szervezet közötti sokoldalú együttmûködési és választási koalíciós szerzõdésnek tekintik. A választások utáni együttmûködés további részletes szabályozására új politikai szerzõdés köthetõ.
2. Ezen szerzõdés felbontható a szerzõdõ felek közös megegyezésével vagy az egyik szerzõdõ fél írásban adott kilépési nyilatkozata alapján.
a) Amennyiben a szerzõdés felbontására a szerzõdõ felek közös megegyezésével kerül sor, a koalíciónak járó állami támogatás az e szerzõdésben meghatározott elosztási feltételek szerint osztandó el.
b) Amennyiben a szerzõdés felbontására az egyik szerzõdõ fél írásban adott kilépési nyilatkozata alapján kerül sor, ez egyben ezen szerzõdõ fél lemondását is jelenti a ráesõ állami támogatásról a másik két szerzõdõ fél javára.
3. Ezen szerzõdés aláírása után azonnal elkezdhetõk a közös választási elõkészületek.
4. Ez a szerzõdés az Együttélés részérõl az Országos Tanács 1994. július 9-i határozata értelmében az aláírás napján érvénybe lép, hatályossá azonban a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, valamint a Magyar Polgári Párt országos szerve jóváhagyása után válik.
Pozsony, 1994. július 21.
Bugár Béla, az MKDM elnöke
Duray Miklós, az Együttélés elnöke
A. Nagy László, az MPP elnöke
Az Együttélés öt éve. Összeállította Pogány
Erzsébet.
26.
A Szlovák Köztársaságban
élõ magyar közösség 1995-ben
A visegrádi csoporthoz
tartozó államok kormányainak
A hidegháború idõszakának lezárására
és Európa politikai megosztottságának felszámolására irányuló európai
stabilitási egyezmény hangsúlyozza, hogy az egyes államok területén élõ
nemzeti közösségek és a hozzájuk tartozó személyek helyzetének a megoldása a
stabilitás fontos eleme. A Balladur-terv megszületése óta követeljük, hogy az
egyezmény elõkészítésének folyamatába bekapcsolódhassanak a XX. század
elején anyaországuktól elszakított magyar nemzeti közösségek képviselõi.
Javaslatunk mind ez idáig nem talált meghallgatásra, a stabilitási egyezmény
elõkészítõ találkozói a mi részvételünk nélkül, nézeteink
figyelmen kívül hagyásával zajlanak. Ez a helyzet azt a veszélyt rejti magában,
hogy az európai stabilitási egyezmény eleve destabilizáló elemeket is fog
tartalmazni.
Meggyõzõdésünk szerint ez az
egyezmény az elsõ és egyedülálló alkalom az európai nemzetek közötti
kiegyezésre, éppen ezért nemcsak azt említjük meg, hogy ebbe a folyamatba
bennünket mindeddig nem kapcsoltak be, hanem fel szeretnénk hívni a figyelmet
azokra a problémákra is, melyeket a stabilitás érdekében a Szlovák Köztársaságban
élõ magyarok helyzete kapcsán rendezni kell.
Fel kívánjuk hívni a figyelmet azokra a
kérdésekre, melyek megoldatlanságuk okán eddig is feszültségforrásként
jelentkeztek, ám a fõ hangsúlyt azokra a gondokra helyezzük, melyek a
Szlovák Köztársaság új kormánya által beterjesztett kormányprogram elfogadása
után konfliktusokhoz vezethetnek, és ennek nyomán egész térségünket
destabilizálhatják.
Elsõsorban azokra a problémakörökre
hívjuk fel a figyelmet, melyek az ENSZ 1992. december 18-i nyilatkozatában is
megtalálhatók, tehát az említett nyilatkozat 1. cikkelyének 1. bekezdése, a 2.
cikkely 1. bekezdése, a 2. cikkely 1., 2. és 3. bekezdése, valamint a 3.
cikkely 2. bekezdése.
1. A kisebbségek önazonosságának védelme
a) Az iskolarendszer
Az összes magyar iskolaköteles gyermeknek mintegy 25%-a (15 ezer)
nem anyanyelvû iskolát látogat. E gyermekek egy része azért nem jár
magyar tannyelvû iskolába, mert az oktatási rendszerben hiányoznak ennek
feltételei.
A Szlovák Köztársaságban az iskolák zömmel
állami irányításúak, az állami szervek közvetlen ellenõrzése alatt
állnak, a helyi önigazgatásnak vagy a szülõi munkaközösségeknek
egyáltalán nincs módjuk beleszólni mûködésükbe. Ezeket az iskolákat az
állami költségvetés az állam adóbevételeibõl mûködteti. Ha a szülõ
úgy dönt, hogy magyar nyelvû állami iskola hiányában gyermekét magyar
magán- vagy egyházi iskolába íratja, az ezzel összefüggõ költségeket nem
írhatja le adóalapjából.
A magyar iskolákat az iskolarendszer
minden szintjén leginkább a kormánynak az ún. alternatív oktatás bevezetését
célzó terve veszélyezteti; ennek értelmében a magyar iskolákban szlovák
tannyelvû osztályokat nyitnának. Ezt az oktatási formát mind a magyar
szakemberek, mind a magyar közvélemény elutasítja; ennek egyik megnyilvánulási
formája az az aláírásgyûjtõ akció volt, melynek során az SZK 45
ezer magyar nemzetiségû állampolgára írta alá az alternatív oktatás
bevezetése ellen irányuló petíciót. Ezzel kapcsolatban az EBEÉ (EBESZ)
fõbiztosa 1994. június 20-i levelében figyelmeztette a Szlovák
Köztársaság külügyminiszterét: nem lát okot arra, hogy a magyar iskolákban ezt
az oktatási formát bevezessék.
A Vladimír Meèiar vezette új kormány
programjában (1995) kifejezésre jut az alternatív oktatás bevezetésének
szándéka. Sõt az oktatásügyi minisztérium azokon a dél-szlovákiai
településeken, ahol nincs szlovák iskola, a magyar osztályok rovására szlovák
osztályokat létesít. A minisztérium ezzel szemben a szülõk kérése
ellenére nem tervezi magyar iskolák nyitását azokon a településeken, ahol
ilyenek nem mûködnek.
A Szlovák Köztársaságban kialakult magyar
iskolarendszer alapvetõ hiányossága az, hogy a több mint hatszázezres
magyar közösségnek nincsenek magyar felsõoktatási intézményei, holott a
1826 éves korosztály létszáma mintegy 65 000. A Nyitrai Pedagógiai
Fõiskola keretében de facto nem alakult meg az olyan nehezen kiharcolt
Nemzetiségi Kultúrák Kara. Az SZK oktatási minisztériuma nem ismeri el azoknak
az oklevelét, akik végzettségüket bizonyos magyarországi tanító- és tanárképzõ
fõiskolákon szerezték annak ellenére, hogy ezek az intézmények
oktatási programjukat a Szlovák Köztársaságban érvényes követelményekhez
igazították.
Meg kell jegyeznünk azt is, hogy az SZK
alkotmánya a nemzeti kisebbségeknek nem szavatolja az anyanyelvû oktatási
folyamatban való részvétel jogát, csak az anyanyelvû mûveltséghez
való jogot.
b) Közmûvelõdés
A Szlovák Köztársaságban mûködõ
közmûvelõdési intézmények az állami költségvetésbõl
származó közvetlen és folyamatos támogatás nélkül megszûnnének. A nem szlovák
kultúrák esetében ez a megállapítás fokozottan érvényes. 1994-ben a Szlovák
Köztársaság költségvetésében közmûvelõdési célokra 2,3 milliárd
koronát különítettek el, ebbõl 140 milliót a „kisebbségek” részére. Ennek az
összegnek 20%-át a mûvelõdési tárca nem a megjelölt célra
használta fel.
Szlovákiában csak egyetlen magyar
közmûvelõdési egyesület létezik, mely igyekszik megteremteni a
mûvelõdés alapvetõ feltételeit. 1994-ben az egyesület 10
millió korona állami támogatásban részesült, a két magyar színház szintén 10
milliót kapott. Ezeken kívül nem létezett semmiféle más magyar hivatásos
jellegû kulturális intézmény.
Becslések szerint a Szlovák Köztársaságban
egy magyar nemzetiségû lakosra egyharmadával kevesebb állami támogatás
jut, mint egy szlovák nemzetiségû állampolgárra. Az 1995-ös ideiglenes
költségvetés nem számol a magyar és egyéb nem szlovák kultúrák támogatásával. A
kormányprogram csak azokat a szempontokat fogalmazza meg, melyeket a
kisebbségnek szánt kulturális támogatás normatíváinak kidolgozásakor figyelembe
vesznek. A kritériumok között gazdasági és politikai jellegûek vannak,
így például a Szlovák Köztársasággal szemben tanúsított állampolgári lojalitás.
A kormányprogram megkérdõjelezi a
kisebbségi kultúrák önállóságát, mivel a nemzeti kisebbségek tagjait úgy
határozza meg, mint az államnak a többségtõl csak nyelvükben
különbözõ lakosait.
A mûvelõdési minisztérium a
nem szlovák nyelvû sajtót (idõszaki kiadványok és könyvek) eddig
évente mintegy 30 millió koronás támogatásban részesítette. Az 1994-es
elõrehozott parlamenti választások után kialakult új kormánykoalíció ezt
a támogatást kétségessé tette, s a dotációt politikai kritériumokhoz és a
Szlovák Köztársasággal szemben tanúsított lojalitáshoz köti. A kormányprogram
1995-re csak egy magyar nyelvû illetve más nyelvû mutációban is
megjelenõ újsággal számol. A kormányprogram szerint ezek feladata az,
hogy a „nemzeti
kisebbségek tagjait tárgyilagosan tájékoztassák a belpolitikai
helyzetrõl”.
A kormányprogram értelmében a kormány
egyházi kérdésekbe is bele kíván szólni, ugyanis a kormány az egyházakkal
karöltve biztosítja, hogy a nyelvileg vegyes lakosságú településeken legyenek
államnyelvû istentiszteletek.
c) A nyelvhasználat
A Szlovák Köztársaságban két olyan jogi norma létezik, mely korlátozza
a nem szlovák nemzetiségû állampolgárok nyelvhasználatát. Ezek a
nyelvtörvény és a Szlovák Köztársaság Alkotmánya. A nyelvtörvény nem
engedélyezi a kétnyelvû nyelvhasználatot, csak lehetõséget nyújt
arra, hogy a kisebbségek nyelvüket a szóbeli hivatalos kapcsolatban használják
amennyiben az adott településen vagy régióban a kisebbségi lakosság
részaránya eléri a 20%-ot. E törvény értelmében az állami hivatalok
alkalmazottai nem kötelesek válaszolni a kisebbség nyelvén; a törvény
ugyanakkor tiltja számukra, hogy a szlovák nemzethez tartozó ügyfelekkel
másképp, mint hivatalos nyelven tárgyaljanak. A Szlovák Köztársaság Alkotmánya
ezeket a lehetõségeket tovább szûkíti, amennyiben az állami
hivatalnokok és a közigazgatási dolgozók számára elõírja, hogy az
ügyfelek kérdéseire államnyelven válaszoljanak. Ezzel új fogalomként bevezeti
az államnyelv kifejezést.
A kormányprogramban (1995) szó van az
államnyelv védelmérõl szóló törvénytervezet elfogadásáról. Az eddigi
folyamatok és a kormányprogramban megfogalmazódó restriktív nemzetiségi
politika alapján arra lehet következtetni, hogy a Szlovák Köztársaságban
élõ magyarok és a többi, nem szlovák közösség számára ez a terv az
anyanyelv használatának további korlátozását jelenti, s ez kihatással lesz iskoláikra
és kulturális életükre.
2. A magyarok részvétele az irányításban és a közigazgatásban országos és helyi szinten
a) Választott képviselõk
Az állampolgárok által közvetlenül választott képviselõket
tekintve (parlamenti és önkormányzati képviselõk) a magyar közösség
képviselete az egyes választott szervekben a számarányának megfelelõ. A
Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában a Magyar Koalíció képviselõinek
aránya 11,33% (más pártok képviseletében nem jutottak mandátumhoz magyar nemzetiségûek).
A Magyar Koalíció polgármestereinek aránya 13,7%, az önkormányzati
képviselõké 15,0% az összes magyar nemzetiségû választott
önkormányzati képviselõ aránya ennél magasabb.
Politikai kérdés, hogy a magyar pártok nem
vesznek részt a kormánykoalícióban. Az azonban, hogy a helyi önkormányzatoknak
nem kielégítõek a jogkörei a közügyeket érintõ döntésekben,
nemcsak a törvényalkotási folyamattal függ össze, hanem egyúttal politikai
kérdés is. A kormányprogramban nem szerepel, hogy a Szlovák Köztársaság
csatlakozik a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájához.
b) Kinevezett tisztségviselõk
A felsõ vezetésben a kisebbségek képviselõi
elenyészõ százalékban vannak jelen. A minisztériumok által rendelkezésre
bocsátott 1993-as adatok szerint (az újabb adatok nem hozzáférhetõek) a
nem szlovák nemzetiségû dolgozók részaránya az egyes minisztériumokban a
következõképpen alakult: Földmûvelésügyi, Víz- és
Erdõgazdálkodási Minisztérium 5,5% (magyar 2,6%), Környezetvédelmi
Minisztérium 5,6% (magyar 1,9%), Külügyminisztérium 3,9% (magyar 1,1%), Munka-
és Családügyi Minisztérium 14%. Az Oktatásügyi és Tudományos Minisztériumban az
ún. nemzetiségi iskolák osztályán egy magyar nemzetiségû munkatárs volt
megbízva a magyar tannyelvû iskolákkal kapcsolatos összes kérdéssel. Más
nemzetiségek esetében is hasonló volt a helyzet. A Mûvelõdési
Minisztériumból azonban elbocsátották az egyetlen magyar nemzetiségû
dolgozót, aki a magyar közmûvelõdésért volt felelõs, s
ugyancsak elbocsátották a más nemzetiségi kultúrákkal megbízott dolgozókat is.
Azokon a területeken, ahol a magyar
népesség aránya eléri a 1099%-ot, a helyi államigazgatásból származó adatok
még kedvezõtlenebb helyzetet tükröznek. A helyi környezetvédelmi
hivatalokban a nem szlovák nemzetiségû alkalmazottak aránya csak 10%
volt; más területeken beleértve az iskolaüggyel foglalkozó helyi állami
szerveket is ez az arány 47% között mozgott.
Az 1991-es szlovákiai népszámlálás adatai
szerint a nem szlovák nemzetiségû lakosság részaránya mintegy 15% volt
(az összlakosság 10,7%-a volt magyar nemzetiségû, magyar
anyanyelvûnek viszont a lakosság 11,5%-a vallotta magát, tehát 608 ezer
fõ). Nincs pontos áttekintésünk a járási szintû államigazgatási
szervekrõl, ám a 15 járás közül, amelyben a magyar lakosság él,
egyetlenben sem volt a járási hivatalnak magyar nemzetiségû
vezetõje.
Az alacsonyabb szintû körzeti
hivatalok esetében az elmúlt három év folyamán 17 hivatalvezetõ volt
magyar nemzetiségû, ezeket 1995 elején néhány kivételtõl
eltekintve leváltották. Jelenleg minden járásban a kormánykoalíció
képviseletében ötfõs politikai csoportok mûködnek, melyek a
személyi tisztogatásokat irányítják. Ján Slotának, a koalíciós kormány egyik
tagjának, a Szlovák Nemzeti Párt elnökének 1995. január 13-i kijelentése
szerint ez a kormánykoalíció hatalomátvételét jelenti. A tisztogatások
végeredményét még nem ismerjük.
c) A tanácsadó testületek és a párbeszéd lehetõsége
A kormány nemzetiségi tanácsa, mely csak konzultatív szerv, s érdemi
állásfoglalást nem hoz, rendszertelenül ülésezik, nézetei nem tükrözõdnek
sem a kormány politikájában, sem az egyes tárcák mûködésében.
Az 199394-ben a köztársasági elnök által
néhány alkalommal összehívott nemzetiségi kerekasztal tanácskozásai
sikertelenek voltak:
az akkori kormány képviselõinek
nem konstruktív viszonyulása miatt;
mivel a Szlovák Köztársaság politikai és
jogrendszerében sem institucionálisan, sem jogilag nem jelenik meg;
mivel csak a problémák megnevezéséig és
feltérképezéséig jutott el, miközben nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes
szlovákiai kisebbségi közösségek helyzetének megoldása különbözõ
hozzáállást igényel.
Az 1994 márciusától szeptemberig tartó
idõszakban konstruktív együttmûködés alakult ki a kormány és
magyar parlamenti pártok között. Az elõrehozott választásokat (1994.
október 1.) követõen semmiféle párbeszéd nem létezik a kormány és a
kisebbségek között, s az SZK Nemzeti Tanácsában sem alakultak ki a hatékony
eszmecsere feltételei. Az SZK Nemzeti Tanácsának politikai megosztottsága a
kisebbségek érdekében sem nyújt lehetõséget az egyeztetésre. A Szlovák
Köztársaság Nemzeti Tanácsának az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésébe
delegált küldöttségében a Magyar Koalíciónak nincs képviselõje.
d) Az ország területi felosztása
A kormányprogram felújítja a Meèiar-kormány által 1993-ban
kidolgozott tervezetet, melynek célja az államigazgatás átszervezése, s mely
ellen 1994. január 8-án Rév-Komáromban 3500 magyar nemzetiségû
polgármester, helyi önkormányzati és parlamenti képviselõ tiltakozott.
Ezt a kérdést tartalmazzák a Szlovák Köztársaságnak az Európa Tanácsba történt
felvételekor szabott feltételek is; a jegyzõkönyv felhívja a figyelmet
arra, hogy a Szlovák Köztársaság új területi-adminisztratív felosztásakor az
etnikai elvet is figyelembe kell venni. Ezenkívül a Szlovák Köztársaság parlamenti
határozattal kötelezte magát arra, hogy betartja az Európa Tanács vonatkozó
1201-es ajánlását.
3. A jogegyenlõség és a gazdasági életbe való hatékony bekapcsolódás
A tulajdonviszonyok szabályozásának tekintetében továbbra is hatnak
az 1945-ös, a kollektív bûnösség elvére épülõ törvények
következményei. A kárpótlási folyamatban a tulajdonviszonyok rendezése, az
államosított vagy egyéb jogtalan módon elvett vagyon viszonylatában, az
érvényes jogi szabályozás értelmében nem vonatkozik a német és magyar nemzetiségû
állampolgárok vagyonára, a törvény ugyanis csak azt a vagyont érinti, melyet
1948. február 25. után koboztak el, miközben a németek és magyarok vagyonát
194548 között sajátították ki. Kivételt csak az 1993-ban hozott, a
földtulajdont szabályozó törvény képez, mikor is részben megszüntették azt a
diszkriminatív rendelkezést, miszerint a magyaroktól kisajátított föld csak 50
hektárig adható vissza. Az érvényes törvények alapján az 194548 között a
németektõl és a magyaroktól a nemzetiségi hovatartozás címén
kisajátított ingatlanvagyon nem adható ki az eredeti tulajdonosoknak vagy azok
leszármazottainak. A reprivatizáció során ezt a vagyont azoknak származtatják vissza, akik 1945-ben a szlovák nemzethez
való tartozásuk miatt kedvezményezettek voltak, és megkapták a magyarok és
németek vagyonát. A jogrendszerbõl nem távolították el a további,
194548 között a németek és magyarok ellen hozott diszkriminatív törvényeket,
illetve azok következményeit.
A piacgazdaságra való áttérés szempontjából
az a terület, melyen a magyar nemzetiségû lakosság döntõ többsége
él, Szlovákia leginkább konfliktusokkal terhelt övezetei közé tartozik. A
munkanélküliség magasan meghaladja a szlovákiai átlagot (14%), 1628% között
mozog. A szociális helyzet romlása szociális konfliktusok forrása lehet, melyek
azonban a kormány politikája következtében könnyen etnikai jellegû
konfliktussá válhatnak. Dél-Szlovákia mezõgazdaságilag a legtermékenyebb
területek közé tartozik, ennek ellenére a mezõgazdasági termelés egész
Szlovákia viszonylatában a leginkább veszteséges; ennek oka a kormány dotációs
politikája, mely jelentõs hátrányba hozza a magyarok lakta területeket.
Ezekben a régiókban az átlagveszteség (1 hektár mezõgazdasági területre
vetítve) 1992-ben 5,1%-kal, 1993-ban pedig 21,2%-kal volt magasabb, mint az
ország egyéb vidékein. Ennek következtében Dél-Szlovákiában az átlagbérek
alacsonyabbak, az elvándorlás pedig magasabb volt, mint máshol.
Zárszó
Az említett politikai és jogi torzulásokra azért hívjuk fel a
figyelmet, mert létezésük már most fokozza a feszültséget a Szlovák
Köztársaságban; ezzel nyilván tisztában van az új kormány is. A helyzet
kezelése céljából azonban nem tervezi, hogy a Szlovák Köztársaságban élõ
kisebbségi közösségek jogegyenlõségét és jogi helyzetét megnyugtató
módon, alkotmánytörvényben rendezi, hanem a kormányprogramban felveti fegyveres
egységek nemzetõrség (domobrana) felállítását. Ezeket a fegyveres
egységeket az ország érvényes védelmi doktrínája értelmében csak a belsõ
ellenség ellen lehet bevetni.
Nem volt lehetõségünk bekapcsolódni
az európai stabilitási egyezmény elõkészítésének folyamatába, ennek
ellenére mély felelõsséget érzünk régiónk stabilitása iránt, melynek
hiányában zátonyra futhat az európai integrációs folyamat. Ezért szorgalmazzuk,
hogy a demokrácia védelmének és az emberi jogok érvényesítésének érdekében
észrevételeinkre mint komoly figyelmeztetésre tekintsenek, mellyel egy újabb
közép-európai feszültségforrás keletkezésére mutatunk rá.
Pozsony, 1995. január 19.
Bugár Béla, az MKDM elnöke
Duray Miklós, az Együttélés elnöke
A. Nagy László, az MPP elnöke
Közösségünk szolgálatában.
27.
A szlovákiai magyarság
mûvelõdési nagygyûlésének álllásfoglalása
A Szlovákiában élõ magyarság, egyéni
és közösségi jogai tiszteletben tartásának feltételével, Szlovákia
társadalmának integráns részét alkotja, ugyanakkor kultúrája, nyelve, történelme,
hagyományai, családi kapcsolatai és nemzeti azonosságának egyéb elemei révén a
magyar nemzet integráns része.
E politikailag, jogilag és kulturálisan
meghatározott kettõs kötõdését történelmi tényként kell kezelni.
A magyar nemzeti közösség szlovákiában elutasít minden olyan törekvést,
amelynek célja ezen kötõdésnek erõszakos vagy mesterséges
megbontása. A szlovákiai magyarok mind egyénileg, mind közösségként igénylik a
kettõs kötõdésnek megfelelõ társadalmi fejlõdésünkhöz
szükséges feltételek megteremtését.
A Szlovákiában élõ magyarság
igényli, hogy egyenrangú partnerként legyen Szlovákia államalkotó közössége,
kodifikálva legyenek közösségi jogai, és biztosítottak nemzeti azonossága
megõrzésének, átörökítésének és fejlesztésének a feltételei. Adófizetõi
kötelességének teljesítése feljogosítja, hogy mûvelõdésügyi
intézményeinek mûködéséhez a számarányának megfelelõen részesüljön
az állami költségvetésbõl, és az õt érintõ ügyekben a
szubszidiaritás elve alapján saját választott testületei által önmaga
dönthessen.
A nagygyûlés résztvevõi
ebbõl az igénybõl kiindulva felmérték a szlovákiai magyar nemzeti
közösség mûvelõdésügyének helyzetét, és meghatározták
fejlõdésének rövid és hosszú távú feltételeit.
A szlovákiai magyar
nemzeti közösség mûvelõdésügyének helyzetérõl
és az azonnal szükséges intézkedésekrõl
A Szlovákiában élõ magyarság
mûvelõdésügye azóta romlik folyamatosan, hogy hetvenhét évvel
ezelõtt kisebbségi sorsra jutott.
Egyetlen olyan korszaka volt a szlovákiai
magyar közoktatásnak, amely némi reményt keltett. Ez a korszak 1950 és 1964
között volt, amikor valóban az akkori igénynek megfelelõen
fejlõdött a magyar iskolaügy. Innen számítva ismét fokozatosan a
restrikció áldozata lett, és a magyar nyelv szinte teljesen kiszorult a közéletbõl.
1978-tól a mai napig pedig a tudatos, programszerû korlátozás áldozatává
válnak a magyar iskolák, fogynak a tanítók, és 1990. õszén
megkülönböztetést sugalló törvény korlátozza anyanyelvünk használatát.
Oktatásügyünk évtizedek óta
pedagógushiánnyal, felszerelés és épülethiánnyal, valamint az állami jóakarat
hiányával küzd. A magyarság anyanyelvû oktatási lehetõségét
kizárólag az államhatalom szabja meg, és nem az állampolgár vagy a közigény. Az
állami totalitarizmus még most is leginkább az oktatásügyben követhetõ
nyomon, noha az országban formálisan pluralistává vált a politikai rendszer.
Szlovákiában az iskolák fenntartási jogát csak azért nem ruházták át az
önkormányzatokra, hogy az ezekbe beválasztott magyarok ne szólhassanak bele az
iskolaügybe.
A jelenlegi kormányzat 1995. januárjától
programként határozta el a magyar oktatásügy fokozatos felszámolását az
úgynevezett alternatív oktatás bevezetésével, ami csupán egyik változata annak
a nyelvi imperializmusnak, amelynek a korábbi Szovjetunió volt a példaképe.
A közmûvelõdés melynek
egyetlen magyar intézménye a Csemadok van a legreménytelenebb helyzetben.
Csak provizióriumnak tekinthetõ a Csemadok mûködésének
engedélyezése. A kommunista korszakban ez pozitívumnak bizonyult, hiszen akkor
minden a párttól és az államtól függött. Most az államhatalom azt is el akarja
venni, amit kockázatosan kiharcoltunk és nehezen megteremtettünk.
Kultúránk fejlesztése az állami
költségvetésbõl mintegy évi 300 millió koronát igényel. Az elmúlt
két-három évben ezzel szemben a költségvetés az összes kisebbség számára csak
évi 130140 millió koronával számolt, ebbõl a magyar kultúrára mintegy
80 millió jutott. A kormányzat az 1995-ös évben még ezt a minimális támogatást
is megszüntette.
A kormány programja elõrejelzett más
veszélyes beavatkozást is a szlovákiai magyarság életébe. Megfosztott bennünket
identitásunk alapelemeitõl. Néhány hónapja Szlovákiában nem létezik
magyar sajtó, csupán magyar nyelven megjelenõ szlovák újságok vannak.
Ezért meg is szûnt a magyar sajtó állami támogatása, még a korábban
odaítélt támogatást is megvonták.
Határozottan tiltakozunk a politikai
hatalom ilyen intézkedései ellen.
Meggyõzõdésünk, hogy a magyar
közösség ellen hozott döntések nemcsak minket, hanem az ország jövõjét
is veszélyeztetik: a politikai hatalom azon intézkedései, amelyek a polgári
önrendelkezés azaz az önkormányzatiság elvét sértik, egészében véve
veszélyeztetik a demokráciát az országban.
A helyzet azonnali javítása érdekében
követeljük, hogy:
a kormányzat álljon el a kétnyelvû
úgynevezett alternatív oktatás bevezetésétõl a magyar iskolákban,
a köztársasági elnök ne írja alá az
542/1990. számú törvénynek a parlament által elfogadott módosítását, mert az
sérti az önkormányzatiság elvét. Ezért a parlament a törvénymódosítást a második
megtárgyalásakor utasítsa el,
az oktatásügyi minisztérium ismerje el a
komáromi és a királyhelmeci városi egyetem által szervezett
felsõoktatást, mint a leendõ hivatásra való felkészülés törvényes
módját,
a nyitrai Pedagógiai Fõiskolán
alakuljon meg az önálló magyar kar,
a magyar közmûvelõdés és a
tömegtájékoztatás romlása megállításának érdekében a Csemadoknak és a
nemzetiségi sajtó kiadóinak az állami támogatást legalább a korábbi évek
szintjén folyósítsák,
az oktatásügyi, valamint a tömegtájékoztatás
helyezze vissza eredeti státuszukba mindazokat, akiket 1994. decembere óta
politikai okokból elbocsájtottak.
Támogatja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok
Szövetségének az iskoláink színvonalát jobbító tevékenységét. A magyar
pedagógusok érdekvédelmének hatékonyabbá tétele céljából javasoljuk az SZMPSZ
Országos Választmányának a Szövetség szakszervezetté való átalakítását, ha ezt
a tagsága támogatja.
Szorgalmazzuk, hogy a magyar
közmûvelõdésben és oktatásügyben beállt válságos helyzet
kezelésére mihamarabb alakuljon meg a szlovákiai magyarság
Mûvelõdési Tanácsa.
A szlovákiai magyar
nemzeti közösség mûvelõdése fejlõdésének
feltételeirõl
A nagygyûlés résztvevõi abból
indulnak ki, hogy a közmûvelõdés és az oktatásügy zavartalan, a
közigényeknek megfelelõ fejlõdése csak demokratikus körülmények
között, az önkormányzatiság (autonómia) elvének megtartásával lehetséges. Ez
azt jelenti, hogy az állami szervek feladata csupán a koordinálás, a
mûködés anyagi feltételeinek biztosítása, valamint az iskolai
mûveltség alapkövetelményei betartásának ellenõrzése.
A közmûvelõdés, közoktatás,
felsõoktatás és az információszerzés, valamint -továbbítás
mûködésének és fejlõdésének általános feltétele az állami anyagi
források hozzáférhetõsége és az egy fõre átszámított összeg felhasználásának
ellenõrizhetõsége, továbbá az ezen anyagi javak arányos része
felett való önkormányzati rendelkezés. A mûvelõdésügyi
önkormányzatok létrehozását és fenntartásának feltételeit szavatolja törvény. A
sajtó és a közszolgálati médiák legyenek mentesek a kormányzati beavatkozástól
és függetlenek az államhatalomtól.
A naggyûlés résztvevõi a
szlovákiai magyar nemzeti közösség mûvelõdésügye
fejlõdésének szempontjából alapfeltételnek tekintik:
a teljes szerkezetû magyar
nyelvû oktatásra való jog törvényes biztosítása, az óvodától az
egyetemig,
szlovákiai magyar nemzeti közösség
mûvelõdési igényeit szolgáló költségvetési források elkülönítését.
Ez a pénzösszeg feleljen meg a magyar nemzetiségû állampolgárok
számarányának. E költségvetési tétel elosztásával és felhasználásával a magyar
közösség az önkormányzattiság elve alapján önmaga dönthessen,
minden községben, ahol a magyar lakosság
nagyobb számban vagy legalább 10 százalékban él, a magyar nyelv a szlovák
nyelvvel együtt legyen hivatalos nyelv,
a Szlovák Köztársaság kormánya írja alá
és parlamentje ratifikálja az Európa Tanács Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek
Kartáját.
A nagygyûlés résztvevõi a
magyar nemzeti közösség számára kulcsfontosságúnak tartják:
a) a nemzeti, kulturális és nyelvi azonosság megtartásához, védelméhez és fejlesztéséhez való jogot,
b) a szellemi és anyagi értékek megtartásához és fejlesztéséhez való jogot,
c) az anyanyelven való tanulás és mûvelõdés jogát minden szinten és az általuk igényelt formában, az állami költségvetési forrásokból finanszírozott iskolarendszeren belül, olyan iskolákban, amelyek elhelyezkedése összhangban van a magyar nemzeti közösség településszerkezetével és területi elhelyezkedésével,
d) az egyéb iskolák és nevelõintézmények fenntartásának és mûködtetésének jogát,
e) mûvelõdési és tudományos intézmények alapításának és mûködtetésének jogát,
f) az anyanyelven történõ információszerzés és -továbbítás jogát,
g) közmûvelõdési intézmények és egyesületek létrehozásának és mûködtetésének jogát,
h) a szabad és az államhatalom beavatkozásától mentes kapcsolattartás mind az ország területén, mind külföldön olyan személyekkel, melyekhez nemzeti, kulturális nyelvi érdekek kötik,
i) olyan képviselõi és végrehajtói szervek létrehozásának a jogát, melyek révén önállóan és önkormányzatilag dönthessen azon ügyekben, melyek identitásának megõrzése és fejlesztése szempontjából meghatározó jelentõséggel bírnak, fõleg az oktatásügyekben közmûvelõdési ügyekben, anyanyelvének és saját nemzeti jelképeinek használatában.
A nagygyûlés résztvevõi a fenti
elvek és feltételek alapján szükségesnek tartják elsõ lépésként:
amennyiben a jelenlegi államigazgatási
rendszer nem változik, törvény által létrehozni a magyar közösség országos
választott testületét, amely az identitásával kapcsolatos összes kérdésben
döntési joggal bírna. Ez a testület lenne jogosult dönteni a
költségvetésbõl elkülönített pénzösszeg elosztásáról és
felhasználásáról.
A magyar nemzeti közösség jogállásának
alkotmányos rendezése esetén:
a magyar választott képviselõk és
polgármesterek 1994. január 8-i állásfoglalásában megfogalmazott önkormányzati
elv szerint, illetve az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 1201-es
ajánlása alapján létrehozott sajátos jogállás keretében megalakított
önkormányzati szervek jogkörébe kerülne át a kultúra és az oktatásügy
irányítása, pénzügyi ellátása és módszertani felügyelete is.
A nagygyûlés résztvevõi
elengedhetetlennek tartják, hogy a Szlovákiában élõ magyar nemzeti
közösség jogállását a demokrácia elvei alapján, az egész országra
kiterjedõ közigazgatási átszervezés és az önkormányzatok jogainak
bõvítése során a fenti módon és a felsorolt kérdésekben törvény
határozza meg.
Határozat a Magyar
Mûvelõdési Tanács megalapításáról
A Szlovákiai magyar nemzeti közösség
mûvelõdési nagygyûlésének résztvevõi szükségesnek
tartják egy országos hatáskörû Magyar Mûvelõdési Tanács
létrehozását.
A szlovákiai magyarság
mûvelõdéspolitikáját meghatározó testület feladata: összehangolni
és megjeleníteni a szlovákiai magyar közmûvelõdésre, közoktatásra,
felsõfokú képzésre, információszerzésre és -átadásra vonatkozó igényeit,
értékelni a javaslatokat és elképzeléseket.
A mûvelõdési tanács addig
töltené be küldetését, amíg törvényesen meg nem alakulnak a szlovákiai magyar
közösség önkormányzati szervei.
A nagygyûlés résztvevõi
megbízzák a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közmûvelõdési
Szövetség (Csemadok) és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége központi
választott szervét, hogy hozzák létre a Magyar Mûvelõdési
Tanácsot. A Tanács jogállásának, feladatainak, a hatáskörének és összetételének
kidolgozására hozzák létre annak elõkészítõ bizottságát. Az
elõkészítõ bizottság tagjai a Szlovákiai Magyar Pedagógusok
Szövetsége, a Csemadok, a sajtó, a színházak, a rádió, a tévé a fõiskolások
és egyetemisták szervezetei, a Magyar Koalíció pártjai által delegált személyek
és az egyházak képviselõi.
Nyílt levél a Szlovák
Köztársaság alkotmányos személyiségeihez és polgáraihoz
A szlovákiai magyarság
mûvelõdési nagygyûlésének résztvevõi Szlovákia
mindazon politikusaihoz és polgáraihoz fordulnak, akik nemzetiségre való
hovatartozástól függetlenül, részt kívánnak vállalni azon gondok orvoslásából,
amelyek az ország valamennyi polgárát, de különösképpen a kisebbségek életét
terhelik. A kormánykoalíció számtalan olyan lépést tett, amely a politikai
rendszer fokozatos megváltoztatásához, az 1989. novembere elõtti hatalmi
struktúra felújításához vezet. Egy politikai erõ kezében összpontosul a
hatalom, és folytatódik a parlamentarizmus elveinek megsértése, a parlamenti
demokrácia korlátozása. A féktelen hatalomkoncentráció az oktatás és a kultúra
területén mindenkit érint, de fokozottan sújtja a szlovákiai magyar nemzeti
közösség kulturális életét és iskolarendszerét.
A magyar kulturális intézmények egyre
reménytelenebb anyagi helyzete, a megszûnés elõtt álló magyar
sajtó, a választott magyar képviselõk ignorálása a kormány
részérõl, a kétnyelvû, úgynevezett alternatív oktatás tervezett
bevezetése a magyar tannyelvû iskolákban, az iskolák államigazgatásáról
szóló 542/1990. sz. törvény módosítása, mely lehetõvé teszi, hogy
megszabaduljon a számára kényelmetlenné vált iskolai és tanügyi igazgatóktól
megalapozott aggodalmat kelt.
Mindenkinek joga van saját kultúrája és
identitása megõrzésére. Nagygyûlésünk nem irányul senki ellen, védekezési
reflexünket tükrözi, mert féltjük kultúránkat és az anyanyelvi
mûvelõdés lehetõségét. Közösen keressük a kiutat a mai
nyomasztó helyzetbõl.
A Szlovák Köztársaság polgáraiként bízunk
abban, hogy megértik: mi a problémák demokratikus megoldására, valamint arra
törekszünk, hogy nemcsak kulturális, hanem politikai társadalmi életünkben
együttes erõvel felszámoljuk az összeférhetetlenség, az intolerancia, a
türelmetlenség és a kölcsönös gyanúsítgatás okait.
Abban a reményben fordulunk Szlovákia
polgáraihoz, hogy kifejezik szolidaritásukat a demokratikus intézményrendszert
védelmezõ törekvéseinkkel. Ebben felszólítjuk az ország alkotmányos
személyiségeit, hogy törvényes jogaiknak és kötelességeiknek
megfelelõen, haladéktalanul vonják vissza azon intézkedéseket, amelyek a
szlovákiai magyarság kulturális intézményeinek felszámolásához, oktatásügyének
degradálásához, anyanyelvének elsorvasztásához és sajtójának
megszûnéséhez vezetnek.
Komárom, 1995. április 22.
A nagygyûlés résztvevõi
Új Szó 1993. április 24.
28.
A realitás tisztelete
A Magyar
Polgári Párt stratégiája
A pártnak tevékenysége során a valóságból
kell kiindulnia, világosan kell látnia saját helyzetét, torzulásmentes
visszacsatolással kell rendelkeznie saját tevékenységérõl, és ki kell
jelölnie tevékenységének prioritásait.
Politikai célok
Szlovákia
a demokrácia és a jogállamiság eszméinek megvalósulása;
a piacgazdaság és magántulajdon
dominanciája;
nyugati orientáció;
az oktatásügyi, mûvelõdési
és kulturális politika prioritása;
az egyén emberi és gazdasági jogainak
prioritása;
Szlovákia Európai Unió-tagsága;
kulturális és oktatásügyi autonómia.
Régiónk
Dél-Szlovákia gazdasági, szociális, környezetvédelmi és egyéb
érdekeinek megfogalmazása és érvényesítése.
Kisebbség
Megállapítani a szlovákiai magyarság nemzeti, gazdasági és
tulajdonosi súlyának csökkenését Szlovákián belül.
Pártélet
Növelni a párt önkormányzati, parlamenti, kormányzati és
társadalmi befolyását.
Közeg
Szlovákia
A lakosság és az általa választott politikai reprezentáció két,
egyre élesebben szembenálló blokkra oszlik:
az egyik tábor respektálja a polgári
társadalom és a jogállamiság elveit,
a másik csak akkor, ha azt érdekei úgy
kívánják, illetve ha rá van kényszerítve.
Ez az állapot néhány választási
idõszakos távlatban tartósnak tûnik. Ez belpolitikai
instabilitással, gyakori kormányváltásokkal és lassúbb ütemû
fejlõdéssel jár.
Szlovák belpolitika
A gyakorlati életben megnyilvánul az ún. szlovák nemzeti érdek,
elsõsorban külpolitikai, kisebbségpolitikai és regionális
gazdaságpolitikai szinten. Ezt meg kell fogalmaznunk, és tevékenységünket ennek
fényében terveznünk.
Magyarok
Meg kell fogalmazni olyan alternatívát, mely nem sérti ezeket a
szlovák nemzeti érdekeket, és nem ösztönzi az elsõ pontban felvázolt két
tábort arra, hogy a demokratikus minimumot félretéve, helyettünk egymással
kössenek szövetséget. Érdekünk a tárgyalási alkupozíció kiharcolása a
szlovákiai magyar politikai szubjektumok számára, a mérsékletesség és a
stratégia.
Magyarország
Elsõsorban saját magunknak kell megoldanunk helyzetünket,
magyar partnereink segítségét csak a legvégsõ esetben szabad igénybe
venni.
Módszer
A fenti célok a fenti közegben csak kormányzati és önkormányzati
pozíciók birtokában valósíthatók meg.
Tennivalók a pártépítésben
1. Alapos és minden fontos kérdésre
kiterjedõ szociológiai felmérésben reális képet kell kapnunk a szlovákiai
magyarok állapotáról, illetve az MPP ötéves tevékenységérõl ahhoz, hogy
politikai munkánkban a realitásból induljunk ki.
2. Eddigi tapasztalataink és a fenti
felmérés kiértékelése tükrében újra kell fogalmaznunk saját
jövõképünket, vagy új jövõképet kell a szlovákiai magyarság elé
tárni. Ezt össze kell hasonlítani más politikai szubjektumok
jövõképével.
3. Meg kell határoznunk a jövõkép
két-három prioritását.
4. Újabb ellenõrzõ
felmérésekkel, napi és stratégiai értékelésekkel visszacsatolást kapni
munkánkról, és ennek alapján elvégezni az esetleges korrekciókat.
5. A jövõképet el kell fogadtatnunk
az általunk megcélzott választópolgárokkal.
6. A pártban érvényesülnie kell az
önkormányzati befolyásnak, valamint a tömegbázis befolyásának, a vállalkozói
érdekeknek, minden szinten öntisztító mechanizmusoknak kell létezniük. Ezeket a
feltételeket az alapszabályban kell rögzíteni.
7. Általánossá kell tenni az egyéni
felelõsségvállalást, az egyéni programok testületi jóváhagyását, a
testületi számonkérést, valamint a világos egyéni és testületi
célkitûzések rendszerét.
8. A párt tevékenységének négy fõ
területen kell megjelennie:
belpolitika,
önkormányzatok,
oktatásügy, mûvelõdés,
kultúra,
gazdaság és szociálpolitika.
9. Kapcsolatokat kell kiépíteni a már
létezõ szakmai és hivatalos érdekszövetségekkel.
10. Meg kell fogalmazni a céljaink
eléréséhez szükséges személyi, hatalmi és hivatali feltételeket.
11. El kell kerülnünk, hogy a
következõ választásokon ismét olyan helyzetbe kerüljünk, mint 1992-ben
és 1994-ben.
12. A párt tanácsadó testületeként létre
kell hozni egy prognosztikai-elemzõ csoportot.
Tennivalók belsõ kapcsolatainkban
1. A Magyar Koalíciót folyamatosan kormánykész állapotban kell
tartani potenciális szövetségeseink és saját maga szempontjából is.
2. A pártnak a Magyar Koalíció dinamizáló,
aktív részeként kell fellépnie.
3. Állandóan keresni kell a potenciális
szövetségeseinkkel való közös fellépés módjait.
4. Hacsak lehet, kerülni kell a
belpolitikai életben a konfrontációt és a demonstrációt mint politikai
módszert.
Tennivalók külsõ kapcsolatainkban
Fenntartva jó kapcsolatainkat hagyományos magyarországi
partnereinkkel, korrekt viszonyra kell törekednünk a mindenkori magyar kormány
és a mindenkori magyar ellenzék valamennyi pártjával.
(1995)
A Magyar Polgári Párt IV. közgyûlésének
dokumentumai
29.
Szolgálni
és segíteni
A Magyar Polgári Párt programnyilatkozata
Az 1994. december 10-én ülésezett Országos
Választmány az elnökség javaslatára megválasztotta a
programelõkészítõ bizottságot azzal a megbízással, hogy a IV.
közgyûlésre kezdje el az új programtervezet megírását. Ennek a vázlatát
az 1995. január eleji elnökségi ülésre, illetve a kész szövegtervezetet a
január végén sorra kerülõ Országos Választmányi ülésre kellett volna
beterjesztenie.
A programelõkészítõ bizottság
megkezdte munkáját, de már az elsõ ülésén felvetõdött, hogy ez az
egy hónapnyi idõ nem elegendõ ahhoz, hogy komolyan és
felelõsségteljesen lehessen foglalkozni a kérdéssel. (Csak
emlékeztetõül jegyzem meg, hogy a Szabadság és felelõsség
címû programunk háromnegyed év alatt készült el, de a két évvel
ezelõtti programkiegészítéseink is fél évet igényeltek.) Éppen ezért a
programelõkészítõ bizottság nevében a következõket
javaslom.
1. A mostani közgyûlésünk ne fogadjon
el új programot, mert az kidolgozatlansága folytán politikailag nagyon
veszélyes lehet.
2. Ugyanakkor a közgyûlés fogadjon el
egy határozatot, melyben megbízza a Magyar Polgári Párt elnökét, elnökségét
vagy Országos Választmányát, hogy kezdje el az új program kidolgozását, és
annak tervezetét a párt megfelelõ szerveiben végigkonzultálva terjessze
be a Magyar Polgári Párt V. közgyûlésére.
3. A Magyar Polgári Párt IV. (ez évi)
közgyûlése pedig a stratégiai bizottság szövegjavaslata mellett és azzal
összhangban fogadjon el egy programnyilatkozatot, mely a legégetõbb belpolitikai kérdésekkel foglalkozna, s
egyben megfogalmazná a párt politikai célkitûzéseit.
Ez a megoldás jelezné a közvélemény felé,
hogy új program készül a Magyar Polgári Pártban (a kérdéshez az év folyamán
többször vissza lehetne térni, akár belsõ viták, különbözõ
elképzelések formájában), ugyanakkor kellõ idõ lenne arra, hogy
bekapcsolva a Magyar Polgári Párt szakembereit, tényleg a párt szerveinek,
tagjainak és szimpatizánsainak megfelelõ program készülne el.
Szolgálni és segíteni
A Magyar Polgári Párt programnyilatkozata
1994 szeptembere óta ismét kihívás elõtt áll az ország. Olyan
politikai csoportosulás került a végrehajtó hatalom élére, amelynek céljai
gyökeresen eltérnek a liberális demokrácia elveitõl. A Magyar Polgári
Párt 1989 novembere óta számos nehéz helyzetben segítette a polgári demokrácia
értékrendjének továbbterjedését. Most is ezt kell tennünk.
Több feladat vár ránk.
Meg kell védenünk a szlovákiai magyarság
intézményeit, tudatosítva, hogy e feladatnak nem csak politikai elemei
vannak.
Hatékony választ kell adnunk a most már állami
szintre emelt nacionalizmusra az egész ország közvéleménye elõtt. Azaz
minden helyzetben hangsúlyoznunk kell, hogy a nacionalizmus nemcsak a magyarok,
hanem a szlovákok szabadságának korlátozását is szolgálja. Tudatosítanunk kell,
hogy minden helyzet sajátos, ezért a régi értékek megtartásával összehangolt
újszerû lépéseket kíván.
Mindent meg kell tennünk a privatizáció
tisztaságáért és a privatizáció folyamatában való esélyegyenlõségért.
Az eddiginél is erõteljesebben kell
terjesztenünk az úgynevezett semleges vagy szolgáltató állam eszméjét, amely
polgárai számára nem ír elõ kötelezõ értékeket és
gondolkodásmódot, hanem a polgárok közti konszenzusra építve teljesíti azok
igényeit.
E célból fel kell lépnünk:
a kultúra egynemûsítése és újraideologizálása
ellen;
az igazságszolgáltatás pártatlanságáért;
az állam gazdasági túlsúlya helyett a
magántulajdon erõsítéséért és a tulajdonformák szabad versenyéért;
a korrupció és a hatalommal való
visszaélés minden formája ellen;
a fegyveres erõk parlamenti
ellenõrzéséért;
az etnikai toleranciáért az állami
szervekben;
a pártállás miatti diszkrimináció ellen
az állami szervekben;
a nemzeti kisebbségi iskolai és
kulturális intézmények leépítése és az úgynevezett alternatív oktatás
bevezetése ellen.
Minden tõlünk telhetõt meg
kell tennünk a polgári demokrácia eddig kialakított intézményrendszerének
megtartásáért, szem elõtt tartva Szlovákia politikai sajátosságait.
Azaz védenünk kell:
a parlamentnek felelõs kormány
intézményét;
a köztársasági elnök hatásköreit;
az Alkotmánybíróság jogköreit;
az emberi és polgári jogok rendszerét, a
jelen helyzetben különösképpen a sajtószabadságot, a gyülekezési és egyesülési
szabadságot.
A Magyar Polgári Pártnak a rendelkezésére
álló eszközökkel a szlovákiai magyarság számára kell perspektívát nyújtania.
Az MPP önkormányzati politikájának a
helyi és regionális döntéshozatal ésszerûsítését kell segítenie. A
dél-szlovákiai települések együttmûködése még számos területen javítható,
s a tét most nem kisebb, mint a magyarok által lakott vidékek gazdasági talpon
maradása.
Az MPP-nek a külkapcsolatok területén
arra kell törekednie, hogy az ország demokratizálódásának folyamata részesüljön
támogatásban. A polgári demokrácia értékrendje ellen ható erõknek pedig
szembe kelljen nézniük lépéseik külpolitikai következményeivel, különös
tekintettel a nemzeti kisebbségek elleni lépésekre.
Magyarországi kapcsolatain keresztül
szorgalmaznia kell, hogy a szlovákiai magyarok jogainak következetes érvényre
juttatása a szlovákmagyar megbékélés eszméjével és az ebbõl fakadó
politikai stílussal kapcsolódjék össze. Fontos ugyanis annak a felismerésnek a
továbbterjesztése, hogy a másik nemzet iránti bizalmatlanság és
elõítéletek terjesztése belpolitikai célokat is szolgál térségünkben.
A Magyar Polgári Pártnak minden
rendelkezésére álló kapcsolatot és forrást fel kell használnia a nehéz anyagi
helyzetbe került szlovákiai magyar kulturális élet megsegítésére. Eközben az
eddigiekhez hasonlóan, törekednie kell a támogatási folyamat átláthatóvá
tételére, s ezzel a mi kulturális életünkben is elõforduló visszaélések
és korrupció visszaszorítására.
Fõként pedig minden területen
népszerûsíteni kell a szlovákiai magyarság autonómiájának azon
koncepcióját, amely biztosítja a magyarok önazonosságát, ugyanakkor
illeszthetõ a térség stabilitásának alapelveihez. Tehát azt az
autonómia-koncepciót, amely a jövõben a megegyezés alapja lehet
szlovákok és magyarok között.
A szabadság olyan érték, amelyért nap mint
nap küzdenünk kell, de kínzó hiányát csak elvesztésekor érezzük. Ma olyan
idõk járják, amikor szabadságunkért többet kell tennünk, mint máskor. A
Magyar Polgári Párt 1989 novembere óta számos esetben megfelelt e történelmi
feladatnak, s a mostani kihívásra is megadja a választ.
(1995 tavasza)
A Magyar Polgári Párt IV. közgyûlésének
dokumentumai
30.
A szlovákiai Magyar Koalíció
állásfoglalása
1. A szlovákiai magyar pártok az
alapszerzõdés kérdéséhez kezdettõl fogva a két ország
kapcsolatának és a kisebbségek helyzete javulásának igényével viszonyultak. A
javulás esélyeit abban láttuk, ha az alapszerzõdés biztosítaná:
a kisebbségek önkormányzati jogát;
az önkormányzati rendszer
megfelelõ anyagi feltételeit;
olyan nemzetközi ellenõrzõ
rendszer kialakítását, melynek az érintett
kisebbségek is részét alkotják, és az
megfelelõ hatékonysággal tudja ellátni feladatát.
2. Tudomásul vesszük, hogy Horn Gyula és
Vladimír Meèiar megállapodott a szlovákmagyar alapszerzõdés
ügyében. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a jelenlegi szlovákiai körülmények
közt, különös tekintettel a kormányprogramra és a kormánykoalíciót alkotó
pártok programjaira, a szerzõdéstervezet megvalósítása komoly
akadályokba ütközhet.
Ezért fontosnak tartjuk, hogy a magyar
kormány a szlovákiai magyarság képviselõivel együttmûködve a
szerzõdés ratifikálása elõtt konkrét csomagtervet fogadjon el a
szerzõdés megvalósításáról.
Szükségesnek tartjuk a szerzõdésben
foglaltak évenkénti felülvizsgálását. Amennyiben a szlovák fél nem tartja be
vállalt kötelezettségeit, javasolni fogjuk a szerzõdés felbontását.
Szükségesnek tartjuk, hogy a
szerzõdõ felek az európai intézményekkel együtt garantálják az
1201-es ajánlás teljes szövegének érvényesítését, különös tekintettel az
ajánlás 11-es cikkelyére.
3. Emlékeztetve arra a tényre, hogy a
szerzõdéstervezet nem tartalmaz megfelelõ garanciákat a
kisebbségi jogok és a kisebbségi intézményrendszer anyagi feltételeinek
biztosítására, fennáll annak a veszélye, hogy a szlovákiai magyar kultúra és
iskolaügy anyagi fedezet nélkül marad. Felhívjuk a kormányok figyelmét, hogy a
szlovákiai magyar kultúra és iskolaügy 1992. évi becsült költségei meghaladták
a kétmilliárd csehszlovák koronát.
4. Az ellenõrzés elengedhetetlen
feltételének tekintjük a kisebbségek hatékony részvételét az
alapszerzõdés 15. cikkelyének 6. bekezdése értelmében létrehozandó
vegyes bizottságban.
Véleményünk szerint az alapszerzõdés
csak a fentiek szellemében valósítható meg, és töltheti be küldetését.
Pozsony, 1995. március 18.
Bugár Béla, az MKDM elnöke
Duray Miklós, az Együttélés elnöke
A. Nagy László, az MPP elnöke
TLA Közép-Európa Intézet Könyvtára 97/1977.
31.
A Magyar Koalíció által
az Európa Tanácsba küldött állásfoglalás ajánlásai
A Magyar Koalíció három pártja egy
dokumentumot juttatott el az ET emberjogi bizottsága elnökéhez annak kapcsán,
hogy a bizottság tárgyalja a Szlovákiáról szóló jelentést. A dokumentum az
alábbi öt problémakörrel foglalkozik.
1. Nyelvhasználat
Szilárd meggyõzõdésünk, hogy csak olyan átfogó
törvényi rendezés veheti elejét az etnikai feszültség növekedésének, s járulhat
hozzá a Szlovákia és Magyarország közti viszony javulásához és a Kárpát-medence
térségének stabilitásához, amely: a Szlovák Alkotmány 34. cikkelyébõl kiindulva
részletesen szabályozza a kisebbségi nyelvek használatát a hivatalokkal való
kommunikációban, a mûvelõdés és a kultúra, valamint az
információterjesztés és befogadás területén; amely a kisebbségeket kielégíti,
és kölcsönös jóindulaton alapszik.
2. Iskolaügy
Élesen ellenezzük az ún. alternatív oktatás bevezetését a magyar
tannyelvû óvodákban, alapiskolákban és gimnáziumokban. Ugyanakkor
támogatjuk a szlovák nyelv tanításának olyan módszereit, melyek hozzásegítik a
magyar tanulókat a szlovák nyelv jó vagy kiváló elsajátításához. Ez azonban nem
történhet az anyanyelvi tudás kárára, hiszen az anyanyelv az identitás
megõrzésének amely alapvetõ emberi jog legfontosabb
biztosítéka.
Mély aggodalmunkat fejezzük ki a szlovákiai
kisebbségi tanárképzés jövõje és egyáltalán a kisebbségi tanárképzés
jövõje és egyáltalán a kisebbségi iskolák jövõje miatt. Nem
látunk semmilyen okot, amely akadályozhatná a Nemzeti Kisebbségi Kultúrák
Karának akár Nyitrán, akár másutt történõ megnyitását. E tény javíthatna
Szlovákia képén itthon és külföldön egyaránt. Tudatában vagyunk, hogy a kormány
nem avatkozhat bele közvetlenül az egyetemek belügyeibe, azonban nem látjuk
jelét annak, hogy politikailag egyáltalán támogatna ilyen kezdeményezést. Az új
felsõoktatási törvény még azokat a képzési lehetõségeket is
korlátozza, amelyek eddig léteztek, nevezetesen a komáromi Városi Egyetemen
történõ magyar tanerõképzést, amely a Gyõri
Tanárképzõ Fõiskola kihelyezett tagozataként mûködött
eddig.
3. Közigazgatási reform és területi átszervezés
Feltétlenül szükséges kialakítani legalább 56 új járást
Dél-Szlovákiában (mind a hat egészen 1960-ig létezett), nevezetesen a Párkányi,
Ipolysági, Tornaljai, Szepsi, Királyhelmeci és Nagykaposi (vagy egy összevont
Bodrogközi-Ung-vidéki) járást. Habár irreális feladatnak tûnhet, azonban
szükséges a kerületi határok módosítása is, továbbá szükséges annak
szavatolása, hogy a kisebbségek jogai és érdekei a járási és kerületi
államigazgatásban, illetve a születendõ regionális önkormányzatokban
érvényesülhessenek.
4. Kultúra
A kisebbségi kultúra támogatásának összegét emelni kellene legalább
az 1994-es szintre. A benyújtott igénylések elbírálásába a kisebbségek
képviselõit is be kell vonni. A kisebbségi kultúra támogatására
elkülönített pénz nem szolgálhat kormánypropaganda-célokat. Az egyes
kisebbségek számát és igényeit figyelembe kell venni a támogatás nagyságának
megállapításánál.
Az állami intendánsok szerepét és a
regionális kulturális központok koncepcióját át kell értékelni. A Komáromi
Jókai Színház, valamint az Ifjú Szívek jogi státusát vissza kell adni.
5. Földügyek
A nevesítetlen földeknek községi tulajdonba kell kerülniük. Ez
egyszerûen elengedhetetlen feltétele a dél-szlovákiai régiók egészséges
gazdasági és szociális fejlõdésének.
1996. december 19.
Új Szó 1996. december 19.
32.
A hosszú távú együttmûködés
alapja
Mi, a Szlovák Demokratikus Koalíció és a
Magyar Koalíció képviselõi Szlovákia és valamennyi polgára sorsáért
érzett politikai felelõsségünk tudatában kinyilatkozzuk:
A Szlovák Köztársaság közös építése mellett
kötelezzük el magunkat, s kifejezzük meggyõzõdésünket, hogy az
állam építése valamennyi polgárának az ügye.
A szlovák nemzet, a magyar nemzeti
kisebbség és a más nemzeti kisebbségek közti jó viszonyt a Szlovák Köztársaság
belsõ és külsõ stabilitása fontos feltételének tartjuk. A Szlovák
Demokratikus Koalíció és a Magyar Koalíció együttmûködését e feltétel
politikai teljesítése módszerének tekintjük.
Az együttmûködés alapjának tekintjük
a kialakult nézetazonosságot, illetve a nézetek közeliségét a bel-, a
gazdaság-, a külpolitika és a nemzetiségi kapcsolatok terén, valamint a
nemzetközi dokumentumok betartásának fontosságába, beleértve a Szlovák
Köztársaság és a Magyar Köztársaság között megkötött jószomszédi viszonyról és
baráti együttmûködésrõl szóló szerzõdést.
Közösen fejezzük ki akaratunkat betartani
az alkotmányban rögzített emberi jogokat, beleértve a nemzeti kisebbségek
jogait és az alkotmány értelmében törvények formájában fogjuk szorgalmazni a
jogok érvényesülését.
A területi és a közigazgatási elrendezés
terén a szubszidiaritás elve alapján mûködõ önkormányzati
elrendezést fogjuk szorgalmazni.
Az SZDK elutasítja a nemzetiségi jogok
erõszakos vagy adminisztratív korlátozásának politikáját.
Az MK kijelenti, hogy a koalíció egyetlen
pártja sem szorgalmazza és politikai programjában vagy gyakorlati politikájában
nem is fogja szorgalmazni az etnikai elvû területi autonómiát.
Az SZDK és az MK
képviselõi négy szakértõi-politikai csoportban dolgoztak. A
belpolitika, a külpolitika, a gazdaságpolitika és a kisebbségi kérdés terén a
munkabizottságok azonos vagy közeli elképzelésekre jutottak, és megállapodtak
abban, hogy a Szlovák Köztársaság folyamatosan fenntartható fejlõdését
fogják szorgalmazni az állam létének olyan értelmében, amely a polgári, a jogi,
a decentralizációs, a szociális-gazdasági és a környezetvédelmi alapelvek
betartásán nyugszik. Ezzel a munkabizottságok munkája nem fejezõdik be.
A felek készek a programegység lehetõ legszélesebb lehetõségeit
keresni úgy, hogy a választásokon való gyõzelem után a majdani
demokratikus kormány és a kormányprogram összeállításakor erre az egységre
építhessenek.
A dokumentumban megfogalmazott elveket és
kötelezettségeket együttmûködésünk hosszú távú alapjának tekintjük.
Tudatosítjuk, hogy a felvázolt célokat nem lehet elérni abban az esetben, ha
folytatódna a jogállamiság leépítése, a polgári jogok megsértése és Szlovákia
nemzetközi izolációja; a dokumentumból fakadó elvek és kötelezettségek
mindaddig érvényesek, amíg a nyilatkozat szellemében tart az
együttmûködés.
Pozsony, 1997. december. 2.
Ján Èarnogurský Kereszténydemokrata mozgalom
Eduard Kukan Demokratikus Unió
Ján LangoŠ Demokrata Párt
Jaroslav Volf Szlovákia Szociáldemokrata Pártja
Zdenka Tóthová Szlovákiai Zöldek Pártja
Bugár Béla Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom
Duray Miklós Együttélés
A. Nagy László Magyar Polgári Párt
Szabad Újság 1997. december 10.
33.
Az SZDK és MK képviselõinek
nyilatkozata
A szakértõi csoportok munkájáról
Az SZDK és az MK képviselõi
alelnöki ill. titkári szinten négy szakmai politikai bizottságban
dolgoztak: a belpolitika, külpolitika, gazdaságpolitika és a kisebbségi
politika problémakörével foglalkozó szakterületeken.
Az SZDK és az MK munkabizottságai eddigi
tevékenységük alapján megállapították, hogy az egyes pártok programjában olyan
azonos vagy közeli elképzelések találhatók, melyek megvalósítását szorgalmazni
fogják e területeken:
1. Belpolitikában
• a parlamenti testületek létrehozása az arányosság elve alapján,
• a közigazgatás határozott decentralizációja,
• a környezetvédelmi hivatalok függetlenségének biztosítása a döntéshozatalban, az önkormányzatok jogköreinek megerõsítése és pénzügyi forrásainak növelése, ami elsõsorban az adóelosztás módjának megváltoztatásával érhetõ el,
• indokolt esetekben módosítani fogják a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának (SZK NT) Szlovákia területi és közigazgatási felosztására és a helyi államigazgatás megszervezésére vonatkozó törvényeit úgy, hogy egész Szlovákia területén azonos elvek érvényesüljenek,
• biztosítani azon súlyos bûncselekmények következetes kivizsgálását, amelyek kivizsgálása eddig politikai okokból meghiúsult,
• a hírszerzõ szolgálatok alapvetõ átalakítása,
• a rendõrség hatékony depolitizálása, mûszaki felszereltségének javítás a professzionalizmus növelése érdekében,
• a bírói függetlenség biztosításának intézményes megerõsítése,
• a bûntetõ eljárás során a bizonyítási folyamatot végzõ szervek alapvetõ átalakítása,
• azon törvények módosítása, amelyek az államigazgatásban a centralizált döntéshozatal elemeit tartalmazzák és ellentmondanak a polgári társadalom alapelveinek,
• az SZK folyamatos fejlõdését biztosító nemzeti akcióprogram elõkészítése és megvalósítása.
2. Külpolitikában
• a Szlovák Köztársaság belépése a NATO-ba, az Európai Unióba és további európai integrációs struktúrákba,
• a Szlovák Köztársaság egyoldalú függõségének fokozatos megszûntetése az Orosz Föderációból származó nyersanyagok behozatalától, a nyersanyagforrások bõvítése, mivel ez a gazdasági függõség politikai függõséggé alakulhat,
• valamennyi szomszédos államhoz fûzõdõ viszony javítása,
• az Európai Önkormányzati Charta aláírása, hatékony legitatív változások biztosítása, valamint a dokumentum ratifikálása.
Azon nemzetközi szerzõdések és
egyezségek hatékony teljesítése, amelyekhez a Szlovák Köztársaság már
csatlakozott például a szlovákmagyar alapszerzõdés, a keretegyezmény
és egyéb ratifikált szerzõdések és egyezmények, továbbá azon nemzetközi
jogi normák betartásának ellenõrzése, amelyekhez a Szlovák Köztársaság
vagy a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság jogutódjaként, vagy már 1992. után
csatlakozott, valamint a környezetalakítással és a tájrendezéssel kapcsolatos
további nemzetközi jogi normák ratifikálásának biztosítása.
3. Gazdaságpolitikában
• a jelenlegi kormány által bevezetett adminisztratív gazdaságirányítási módszerek megszûntetése,
• a kivételezett termelési egységek adminisztratív védelmének megszûntetése,
• a gazdasági versenyt és a szabad vállalkozást korlátozó törvények például a csõdtörvény, az állam stratégiai érdekirõl szóló törvény, a nagyprivatizációról szóló törvény, az árakról szóló törvény, az ingatlanadóról szóló törvény, a bevételi adóról szóló törvény, a szövetkezetek transzformációjáról szóló törvény, a befektetési társaságokról szóló törvény, az értékpapírokról szóló törvény, a vállalatok revitalizációjáról szóló törvény stb. felülvizsgálata,
• a privatizációs határozatok alapos felülvizsgálata, s jogi következmények levonása azokban az esetekben, amelyekben törvénysértés történt,
• cselekvési terv kialakítása azon esetek rendezésére, amelyek során a privatizációs döntések nem voltak összhangban a közérdekkel,
• megteremteni a kötvényekkel való szabad kereskedést és a nemzeti Vagyonalap- részvények vásárlásának lehetõségét,
• a polgárok és vállalkozók adó- és biztosítási terheinek csökkentése a közvetlen adók nagyságának csökkentésével a közvetett adókkal szemben,
• az adórendszer decentralizálása, a helyi és regionális önkormányzatok jogköreinek megerõsítése az adópolitikában, környezetvédelmi adó bevezetése,
• az ökológiai audit következetes megvalósítása a transzformált vállalatok környezetvédelmi tartozásainak meghatározásában,
• az állam által a gyermekek, nyugdíjasok és munkanélküliek biztosítási térítésének növelése egészen a biztosítás teljes összegéig,
• az önkormányzati és szociális lakások építésének támogatása az állami telkeknek az önkormányzatok tulajdonába való ingyenes átadásával, valamint a lakásépítési alap támogatása az önkormányzati lakásépítésre való átirányításával,
• a külföldi tõke beáramlásának támogatása stabil és hiteles politikai, legitatív és vállalkozói környezet kialakításával,
• új agrárpolitika elfogadása, a hatékony mezõgazdasági termelés és a nagyobb termelékenység biztosítása érdekében, a föld és egyéb mezõgazdasági vagyon tulajdonjogi viszonyainak végérvényes rendezése, a szövetkezetek transzformációjának megnyugtató befejezése, az állam dotációs politikája hatékonyságának növelése és ésszerûsítése, az intenzív mezõgazdasági termelés, a környezetrendezés szükségleteinek figyelembe vételével, valamint az intenzív gazdálkodásra kevésbé alkalmas területeken a föld megmûvelésének biztosítása, a piaci viszonyok rendezése, az EU normáinak beépítése saját jogrendünkbe, az állami tulajdonban lévõ beltelkeknek az önkormányzatok tulajdonába való ingyenes átutalása, illetve kezelésébe adása, a földpiac élénkítése és a mezõgazdaságnak hitelek folyósításával való támogatása, Szlovák Köztársaság fenntartható fejlõdése nemzeti akcióprogramjának elõkészítése és megvalósítása, a Szlovák Köztársaság energetikai és vízgazdálkodási koncepciójának átértékelése úgy, hogy összhangban legyen az ökológiailag folyamatosan fenntartható fejlõdéssel,
• az állami feladatok hatékonyságának növelése a szociális szférában, melynek feladata a munkavállalói érdekek megfelelõ védelmének biztosítása,
• növelni a szociális szféra hatékonyságát növelése és a fejlett európai államok e téren szerzett tapasztalatainak felhasználása.
4. Kisebbségi kérdéskörben
• a felek tárgyaltak az állam politikai jellegérõl, elismerve a szlovák nemzet önrendelkezési jogát, leszögezték a kisebbségek helyzete alkotmányos rendezésének szükségességét az általános alkotmányos változások keretében,
• a felek megegyeztek abban, hogy a kisebbségek és politikai képviselõik részvétele a közügyek intézésében az állam építésének stabilizációs eleme,
• a felek megállapították, hogy azoknak az intézményeknek a jelenlegi mûködése, amelyek a kisebbségi politikát végrehajtják, elégtelen, és szükséges az átalakításuk,
• a felek szakértõi szinten megállapodtak abban, hogy a kisebbségi oktatásügy terén a problémákat a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Chartája ajánlásai elsõ szintjének szellemében fogják rendezni, egészen a középiskolai szintig. Az oktatásügyi rendszer további szintjérõl a tárgyalásos folytatódnak,
• a felek javasolni fogják azon törvények elfogadását, amelyeket a Szlovák Köztársaság Alkotmánya feltételez, s amelyek a kisebbségek alkotmányos jogai törvényes érvényesítésének feltételeit képezik.
Ez a dokumentum nyitott és
feltételezhetõ a tárgyalások folytatása más formában esetleg további
politikai pártok részvételével.
Pozsony, 1997. december 3.
Szabad Újság 1997. december 10.
34.
Az SZDK, a DBP, az MKP
és a PEP koalíciós szerzõdése
A Szlovák Demokratikus Koalíció, a
Demokratikus Baloldal Pártja, a Magyar Koalíció Pártja és a Polgári Egyetértés
Pártja a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsába (SZK NT) megtartott
választásokon kifejezésre juttatott állampolgári akaratnak megfelelõen
készen állnak a közös koalíciós kormány létrehozására ezáltal a közügyek
igazgatása és az SZK polgárainak általános jóléte érdekében a teljes
felelõsség vállalására, bizonyítva ezzel elkötelezettségüket a
szabadság, a demokrácia és a jogállamiság elvei mellett, tiszteletüket az
emberi jogok és szabadságjogok iránt, készen állnak a Szlovák Köztársaság alkotmányos
rendjének erõsítésére és elveinek tökéletesítésére, az alkotmányos
szervek és intézmények hatékony mûködésének biztosítására, a társadalmi
stabilitás kialakítására; készen állnak egy kiegyensúlyozott gazdaságpolitika
keretében a piacgazdaság fejlõdésének kedvezõ alapokat lerakni,
az állampolgárok szociális biztonságát és a környezet védelmét
erõsíteni; készen állnak céltudatosan szilárdítani a Szlovák Köztársaság
nemzetközi tekintélyét, elérni az SZK tagságát a NATO-ban, integrálni az SZK-t
az Európai Unióba és az OECD-be, valamint garantálni a jó együttmûködést
a többi, elsõsorban a szomszédos országokkal; tekintettel a politikai
stabilitás elérésére, a gazdasági hanyatlás megállítására, az állampolgárok
közt arányosan megoszló közteherviselésre, a szociális béke elmélyítésének
szándékára, a nemzetiségi, az etnikai és felekezeti tolerancia és a kölcsönös
állampolgári megértés minden emberre kiterjedõ jótékony hatásának
elmélyítésére , közösen úgy döntöttek, hogy koalíciós szerzõdést
kötnek. (…)
A koalíciós partnerek a felsorolt célok
elérése érdekében, kölcsönösen tiszteletben tartva egymás identitását,
programját és önállóságát, konstruktív szellemben megvitatva és tisztázva
álláspontjaikat, az alábbi koalíciós szerzõdést hagyták jóvá:
A koalíció
mûködésének alapelvei
A koalíció alapcélja az SZK
mûködõképes kormányának megalakítása és mûködési ideje alatt
a szükséges támogatottság fenntartása, különösképpen az SZK Nemzeti Tanácsában
a törvények és alkotmánytörvények meghozatala során. E fõ feladat
teljesítése érdekében a koalíciós együttmûködés során szélesebb
hatáskörû politikai döntések is meghozhatók, s ha azoktól függ a kormány
mûködõképessége, a döntés vonatkozik az SZK Nemzeti Tanácsban
dolgozó koalíciós partnerek tevékenységére is.
A koalíciós partnerek közösen tesznek
javaslatot a kormány összetételére. Kinevezése után és azt követõen,
hogy az SZK Nemzeti Tanácsa bizalmat szavaz neki, a koalíció segíteni fogja a
kormányt alkotmányos jogainak és kötelezettségeinek megvalósításában.
A koalíció
együttmûködés elvei
1. A koalíciós együttmûködés célja a koalíciós partnerek koordinált fellépése úgy, hogy a kormány meg tudja valósítani programját. A koalíció teljes mértékben tiszteletben tartja az alkotmányos szervek és alkotmányjogi tényezõk szerepét és hatásköreit.
2. A koalíciós partnerek a kormánynak kellõ parlamenti többséget biztosítanak parlamenti frakcióikon keresztül. A koalíciós együttmûködést, a vélemények és eljárások egyeztetését a koalíciós partnerek parlamenti frakcióinak vezetõi biztosítják.
3. Törvényjavaslatot, módosító vagy kiegészítõ javaslatot a korány által elõterjesztett törvényjavaslatokhoz a koalíciós képviselõk csak a koalíciós frakcióvezetõk tájékoztatását követõen tesznek.
4. A kormány, az SZK NT és a koalíciós tanács minden lényegi döntést és határozatot úgy hoz meg, hogy elõtte kölcsönös egyetértésre jut az összes koalíciós partner. Ha nem tudnak megegyezni, egyik fél sem terjeszti megtárgyalás céljából a vitatott kérdést az illetékes szerv elé addig, amíg az ügyben állást nem foglal a koalíciós tanács.
5. Az SZK kormányának esetleges átalakítása során mindig figyelembe veszik a koalíciós partnerek közti erõviszonyokat, mégpedig úgy, ahogyan ez a jelen szerzõdésben kikötésre került.
6. Interpellációt és kérdést a kormánytagokhoz a koalíciós partnerek csak képviselõi frakciójuk vezetõjének tudtával intéznek.
7. Az SZK NT ülése napirendjének, valamint a kormány és a képviselõk által beterjesztett törvényjavaslatok elfogadására vonatkozóan a koalíció tagjai kötelezik magukat: mindent megtesznek, hogy koalíciós képviselõik sorában a kormány javaslatai beleértve annak állásfoglalásait is számára megszerezzék a támogatást.
8. A koalíciós kormány tagjai és a koalíciós frakciók tagjai az SZK NT ülése elõtt közös ülésen találkoznak és állást foglalnak minden olyan javaslatról, amelyet valamelyik közülük elõ kíván terjeszteni.
9. Ha a koalíciós partnerek valamelyike kifogást emel a törvényjavaslat, esetleg a módosító vagy kiegészítõ javaslatok ellen, a koalíciós partnerek azt javasolják képviselõiknek, hogy csak a koalíciós tanács döntése után hozzák meg saját döntésüket.
Más eljárásban is megállapodhatnak a koalíciós frakcióvezetõk olyan esetekben, amelyek megkülönböztetett figyelemre méltóak.
10. A fenti elvek vonatkoznak az SZK NT szerveinek mûködésére.
A Koalíciós Tanács
1. A koalíciós partnerek e szerzõdés értelmében közös szervet hoznak létre, a Koalíciós Tanácsot.
2. A Koalíciós Tanács küldetése leginkább az, hogy:
megvitassa és egyeztesse a koalíció álláspontjait az elvi kérdésekben az együttmûködés, a koalíciós tevékenység gördülékenysége érdekében;
biztosítsa az egyéves koalíciós fellépést a koalíciós tevékenység elvi kérdéseiben, valamint a koalíciós partnerek tevékenységében minden olyan területen, amelyet a koalíció tevékenysége érint, illetve jelentõs mértékben meghatároz, mindazon esetekben is, amikor a taglalt problémák megoldása meghaladja az ezen szerzõdésben megfogalmazott együttmûködés kereteit;
megoldja a Koalíciós szerzõdés teljesítése során felmerülõ ellentéteket;
megvitassa és jóváhagyja a kormányprogram esetleges módosításait.
3. A Koalíciós Tanács a szerzõdõ pártok mindegyikének 33 tagjából áll, mégpedig:
a) a koalíciós pártok elnökeibõl, ill. azok képviselõjébõl,
b) a koalíciós pártok parlamenti frakcióelnökeibõl, ill. azok képviselõjébõl,
c) A kormány tagjaiból, mégpedig pártonként egy-egy személybõl.
4. A koalíciós partnerek mindegyike egy szavazattal bír a Koalíciós Tanács döntésének meghozatalakor.
5. A Koalíciós Tanács összehívásának, tanácskozásának, ülései vezetésének módjáról és formájáról a Koalíciós Tanács tanácskozási szabályzatában állapodnak meg a felek.
6. A Koalíciós Tanács rendszeresen ülésezik, legalább kétszer havonta, de összeül a partnerek bármelyikének kérésére is.
1998. október 28.
Szabad Újság 1998. november 4.