Pozitív üzenet a magyarigazolvány

Kérdezett: Gui Angéla

- Napokkal ezelőtti sajtóértesülé­sek Önt nevezték meg a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) leendő elnökeként. Most viszont úgy tűnik, a Hivatal mégis az MSZP politikai irányítása alá kerül. Hol tartnak jelenleg a tárgyalások?

- Nem én vagyok az illetékes a személyi ügyekben, tartalmi kérdé­sekről viszont szívesen nyilatkozom.

- Gondolom, az azonban már eldőlt, hogy az SZDSZ vagy az MSZP felügyeli majd a HTMH-t.

- Ebben a kérdésben sem va­gyok kompetens. Tény viszont, hogy az előző tizenkét év tapasztala­tai alapján készítettem egy terveze­tet arról, miként lehet hatékonyab­ban foglalkozni a határon túli ma­gyarokat érintő kérdésekkel. Sze­rintem egy kormánykoalíciónak egyébként is a kormányprogramot kell végrehajtania, és ezen belül nincs helye olyan kérdéseknek, hogy ki milyen színeket képvisel a politikai palettán. A határon túli magyarok ügye olyan terület, amely nem szerencsés, ha ideológia által átitatott. Én kifejezetten azon az ál­lásponton vagyok, hogy ezt a kér­déskört pragmatikusan kezelve de­politizálni kell.

- Az MSZP és az SZDSZ eltérő nemzetstratégiával bír: míg a szocialisták megszavazták a státustörvényt, addig az Ön pártja szemfényvesztésnek nevezte a jogszabályt. Hogy fogják ezeket az eltérő véleményeket közelíteni?

- Az úgynevezett státustörvény­ről szólt az előző négy év, és be kell látni, hogy ennek a jogszabálynak van pozitív üzenete. Mégpedig a magyarigazolvány megteremtése. Ez egy olyan szimbolikus érték, amely fontos azoknak az emberek­nek, akik nem többségben élik meg magyarságukat, és ugyanakkor Ma­gyarországon elérhető bizonyos kedvezmények igénybevételére jo­gosít. Megítélésem szerint egy jobb szakmai előkészítettség esetén ezért nem kellett volna négy évet ideoló­giai vitákkal eltölteni. A következő négy esztendőben, úgy gondolom, már nem ezzel kell foglalkoznia a kisebbségpolitikának. Adott egy törvény, amelynek meg kell őrizni a pozitív hozadékát, a megmaradt jogi természetű problémákat pedig a jog eszközeivel kell kezelni. A mindenkori magyar kormánynak ugyanakkor világossá kell tennie, hogy azt a célt követi, amely a hatá­ron túli magyarok boldogulását a szülőföldön kívánja segíteni. Ennek a célkitűzésnek a megvalósításában Budapest három fontos területen nyújthat segítséget. Ez pedig a hatá­ron átnyúló regionális együttműkö­dés jegyében a határon túli magya­rok jogegyenlőségének, esélyegyen­lőségének és versenyképességének a növelése. A magyarországi ki­sebbségpolitika arra kell irányuljon, hogy az önkormányzatok, a gazda­sági élet szereplői, de éppen így az oktatás és a kultúra képviselői is olyan helyzetbe kerülhessenek, hogy elő tudják segíteni a határon túli magyar közösségek abszorbeá­lóképességének a növelését. A jövőt a tudás és az információ birtoklása határozza meg. Ez a kettő növeli a versenyképességet, s Magyaror­szágnak az a feladata, hogy támo­gassa azokat a határon túli intézmé­nyeket és területeket, amelyek hely­zetbe hozhatják a szomszédos álla­mokban élő magyar közösségek tagjait, azaz egyfajta integrációs folyamatban növelik versenyképességüket. A szellemi tőkét kell növelni, mert ahol az növekszik, oda megy tőke a gazdaságba is.

- Az egyik ilyen intézmény az Erdélyi Magyar Tudományegyetem lehet, amelynek működéséhez az Orbán-kormány a magyar költségvetésből évi kétmilliárd forintot ígért. Az új kormány folyósítani fogja ezt a pénzösszeget?

- Az SZDSZ-nek az az álláspont­ja, hogy az intézményi támogatáso­kat legalább azon a szinten kell tar­tani, amelyen eddig is voltak. Ugyanakkor úgy vélem, ha Kolozs­várott létezik egy egyetem több száz magyar tanárral, több ezer magyar diákkal, akkor meg kell találni an­nak a módját, hogy az az intézmény se maradjon ki a versenyképesség növeléséből. Ez csakis a források világos, áttekinthető és hatékony módon folyó felhasználásával történhet.

-  Visszatérve a státustörvényre, az nemcsak az eltelt négy év történe­te volt, hanem a kampány és a vá­lasztásokat követő napok témája is. Szent-Iványi István szabad demokrata képviselő pedig éppen napokkal ezelőtt nyilatkozott úgy, hogy a kedvezménytörvény végrehajtásához nincs szükség státusirodákra. Ön egyetért ezzel?

- Ezek olyan részletkérdések, amelyeken ma már felesleges vitát nyitni. A státusirodák egy összefüg­gő, létező infrastruktúrát alkotnak, s köztudomású, hogy ha egyszer már valami működik, és meg akarják szüntetni, akkor az sokkal többe ke­rül, mintha nem bolygatják. Ha lét­rejött egy hálózat komoly számítás­technikai parkkal, akkor nyilvánvalóan ennek olyan célszerű feladatai is lehetnek, amelyekre esetleg abban a térségben eddig nem volt kapaci­tás. Arra gondolok például, ha már kiadták az utolsó magyarigazol­ványt is, akkor másra is lehet hasz­nálni ezt az infrastruktúrát. A térség iskolái bizonyára nyerhetnek létük­ből. El kell felejteni, hogy mindenből ideológiai kérdést csináljunk. Hihe­tetlen ostoba dolog volna a határon túli magyarokat és a magyarországi adófizető állampolgárokat olyan kérdések mentén konfrontálni, amelyek nem valódi problémák. Az igazi gond az, hogy a határon túliak el tudnak-e helyezkedni szülőföld­jükön, magyar iskolába járathatják-e gyermekeiket, van-e pénz a kultu­rális és egyéb intézmények működtetésére.

- Nem gondolja úgy, hogy éppen az előző négy év ellenzéke politizálta át ezt a kérdést, hiszen a kampányba is az MSZP emelte be az Orbán-Năs­tase-megállapodást,  azzal riogatva a hazai polgárokat, hogy 23 millió román állampolgár veszélyezteti a megélhetésüket?

- Magam részéről elég sajnála­tosnak tartom, hogy a státustörvény és a paktum a magyar belpolitika ré­szévé vált. Úgy gondolom, hogy a parlamentben elfogadott törvény és az említett megállapodás bizonyos részei összeegyeztethetetlenek. Vagy a törvényen kell változtatni, vagy az egyezményen. Egy jogállam­ban nem tartható fenn olyan ellent­mondás, amely jelenleg fennáll a két dokumentum között.

- Az Ön által készített tanul­mányban a HTMH a jövőben a Mi­niszterelnöki Hivatal alá tartozna. Nem fél attól, hagy a külpolitika vég­re egyensúlyba kerülő három fő célkitűzése közül a határon túli magyarok ügye ezáltal alárendelődik a szomszédságpolitikának és Magyarország integrációs törekvéseinek?

- Először is le kell szögezni: ha a szolgáltató állam ideáljából indu­lunk ki, akkor a HTMH a magyar ál­lamigazgatáson belül sokkal inkább megtalálja a helyét a Miniszterelnö­ki Hivatalhoz tartozva, mint a Kül­ügyminisztérium mintegy zárvá­nyaként működve. Úgy vélem, a jö­vőben a kisebbségpolitikának úgy kell működnie, hogy a kormány meghatározza a célokat, ezeket a ha­táron túli magyarság legitim veze­tőivel megvitatja, majd dönteni kell, mekkora forrásokat kell használni az egyes országokban a programok megvalósítására. Egy ilyen stratégia esetében pedig az a helyes, ha olyan struktúrában gondolkodunk, ahol a HTMH a magyar államigazgatás szerves része, hiszen a támogatások működtetésében a minisztériumok­ra jelentős feladat hárul, és ezt sok­kal könnyebben lehet koordinálni és átlátni a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozva.

Magyar Nemzet, Budapest, 2002. május 21.