nyomtat

megoszt

Délvidék
EGYED EMESE

VESSZŐFUTÁS

 

 

A folyót balkézre elhagyva
csak menj nyugatnak, míg a házak
mind mélyebb kertekből figyelnek,
s lépéseid mind szaporábbak;
nyugat felé tarts, szélesül az út,
elvész a völgy szikkadt gyepágyain,
cserjehajtás közt vágj neki a dombnak,
vissza se nézz, a város tornyai
látnak s szeretnek, más nem érdekel;
hol fény, hol köd, hol közöny lepi el
a senkihez s a hozzád tartozókat;
az erdő déli peremén haladj,
mint félvad macska, nesztelen,
puha talppal és csontodig futó,
illetlen remegéssel, csak szaladj
gyertyánfák, vackorligetek
zöld-arany ernyői alatt –
Ahol a búzatábla zeng,
pipacs áll őrt, s zord vöröshangyák

kastélyai rettentenek,
ott állj meg, hunyd be a szemed,
engedd, hogy sugár simogasson,
és forogjon a táj veled,
mert végre az vagy, aki lennél:
megnyughatsz végre kedvesednél