nyomtat

megoszt

Délvidék
EGYED EMESE

MŰTEREM

 

 

Lehull a vászonról a táj.
Lepattogzik a fény egy arcról.
A csönd mánusa körbejár,
titokzatos jeleket karcol
a semmibe. Készül a metszet.
Tűnhet a szép, az ihlet veszhet.
Tubusok árnyalatukat őrzik,
porpamacsok pörögnek végig
állványain a képzeletnek.
Egy kép sem él. Ecsetek sírnak,
sóhajt a prés, sötét az ablak,

 

vakkeretek, cserepek álmát
üres falak, pókok vigyázzák;
egy kép sem él, egy vers sem sarjad.
Suttog a táj.
a festő hallgat.