A parton lovashajnal
EGYED PÉTER
IV. RÉSZ
KÉT HÉT KAPUI
I
A POSZTGALAKTIKUS ÉRTEKEZLET
Jöttek földfaló löketek, s buktunk
előlük, vihar elől a fecske,
ködös tavakra élelmét keresve,
szerettünk volna legalább annyira
okosak lenni,
hogy bukásunk magával ne rántsa
emlékezetünket is a pusztulásba.
ÉLŐK
Honnan jön ma a szó?
Tudnom kell, hogy megcsodáljam.
Vért bont vas-ízzé a mindennap,
roncsolt hemoglobin rozsdázza szájam.
VIGÍLIA
Várakozásainkból kiperegnek az ésszerű percek,
már piros epergyökérből
faragott vetöllőn kuporodnak
s osztovátánk is van.
Térdünk földet ölel –
Föld hajába fonlak.
A legigazabb reggelig élünk szótlanul;
ködtől-mocsoktól elorozva hordlak,
arcommal védlek, sebeivel óvlak.
TÜKÖR
Az épben nem látjuk a teljeset,
csak az egészet. Részeket kutatunk
üvegcseréppel. Illesztgetik s színes
vizeket öntenek rá Szürkétől Félők.
OKTÓBER 4.
Ó, szívem szelíd. Felhasított, holdudvaras hit.
Szikáran zümmög a tömeg. Temeti Assisit.
Csend van. Nem lármáz, őrjöng harang.
Fáradtan tipeg a menet mögött s halkan
hullatja vérét a négy fehér galamb.
MERRŐL? MERRE!
Torzófaragás,
itt-ott egy meghatározhatatlan fűszál
lobog;
mit is jelent? –
elveszni az okság számára:
kölykösen kujtorognék,
melléd bújva,
sóhaj-jogot.
BÉKE
A lassú lovak utakon átkelnek,
hátuk paskolja a malájzöld alkony,
narancs-nap inog a fülük közt,
illó olaja mossa az arcom.
II
AZ ÉJSZAKA
Ha megint sírsz,
elaltatlak;
felhőbárány puha hátán,
bársonyba vont harang hangján
jelországból menekítlek,
velem-országba ringatlak,
mert úgy várlak,
mert úgy vágylak,
vég-parton is hóba dobott virág:
ágyad.
HOLLÓ A HÓBAN
Lábon is alszom
s hogy ne fázzam –
gondomba bújok.
Ez a házam.
A FÉLBERONTOTT MOZDULAT
Hozzád hajolnék, ha megtehetném,
kurtafürtűm, fagyott pók lábán szánkáz a hajnal,
de csak az akarat látószögében vonulok,
és egyre búcsúzom a madarakkal.
OSTROM
Peregrinus-mezők felett,
zsoldos szelek karján
megannyi lebegő ulánuskabát,
s váraink újabb halála
egy begombolkozásuk.
KÉTELY
Seb-tükrében
a hit
önmagát nézi.
ELÉG
A lovas róták
lépésben,
s egyre
lassabban
haladnak.
Végképp
kifogyott
az akarat-abrak.
GYŐZELMI MÉRLEG
Jaj, jaj, mindent felfaltunk,
sárgarépát, vasakat, ördögöt,
a sekrestyét és a szentélyeket.
Mi vagyunk a Jádzó Templom Egerek.