nyomtat

megoszt

Nyári vándorlások
FERENCZ S. ISTVÁN

FEHÉR VILÁG

Kórházi napló

1

Behull krétapor holdvilág,
remeg a márvány meggyfavirág,
mint havast a vakító hó,
elnyel ez a csírátlan tó.
Kemény, lisztszagú lepedők,
vágyak, fakultak, epedők,
foszlott-mosott gyolcsidegek,
oltárgyertya-szín betegek...

Mészkő-türelmed fehér,
bagoly-magányod fehér,
itt még a mosoly is fehér,

fehér, fehér, fehér.

2

Azt mondják, hogy meghalsz korán,
nem osztozol vének során.
Lehettél volna délibáb,
gyűrűs víztükör legalább,
vagy napsütés eső után,
esteleg kardél-tulipán,
hogy mosoly nyíljon ajakán,
s vérrózsa szeretőd ujján.

3

Úgy elalszol, mint egy medve,
álmot nem látsz éjjelente,
ködök raknak reád hantot,
kipréselnek, mint a sajtot.
Szívedből nyitnak ablakot,
orvosságnak vakablakot,
a reményeid éhesek, nem is lehetnek vérmesek,
őrt állnak melletted kések,
a csend beléd léket vésett,
szelíd vagy, akár egy ökör,
üres, mint egy kénesgödör –

betömnek étellel, hogy élj,
próbálj nevetni,

s ne félj.

Ugrás az oldal tetejére