Nyári vándorlások
FERENCZ S. ISTVÁN
KÁLVÁRIA KERESZT NÉLKÜL
AKIK NEM VOLTAK PILÁTUS ELŐTT
II. MEGÁLLÓ
Föld
agyag
sár
csak az arcraeső
érez
töviskorona –
komor valóság
vérez
s hiteddé válik
a felelősség
III. MEGÁLLÓ
A kereszt gyalulatlan, durva fa.
Bárki vállára rakható.
Csak a beleitatott fájdalmat
nem lehetett kölcsönadni senkinek.
IV. MEGÁLLÓ
Anyák, asszonyok,
áldottak, átkozottak,
szeplőtlenek, elesettek,
szívünkhöz legközelebb állók,
értetek néha le kellene mondani,
értetek nem kellene tovább cipelni
De mi lenne veletek,
ha nem vinném tovább?
Csak általam maradtok
asszonyok, anyák.
V. MEGÁLLÓ
A kereszt gyalulatlan, durva fa.
Bárki vállára rakható.
Csak a beleitatott fájdalmat
Nem lehetett kölcsönadni senkinek.
VI. MEGÁLLÓ
Sápadt arcod a negatívját,
halk szavaid torzítatlan tükörképét
csak egy ember értse meg,
akit megnyugtat arcodon a rettenet,
akit érzővé korbácsol két szemed,
aki megőriz
s megért...
Azt hiszem, csak ennyit akarsz.
VII. MEGÁLLÓ
Föld Tövis
agyag sós
sár epe
csak az arcraeső komor valóság
érez vérez
VIII. MEGÁLLÓ
A kereszt gyalulatlan, durva fa.
Csak a beleitatott fájdalmat
nem lehetett kölcsönadni senkinek.
IX. MEGÁLLÓ
Akik sírnak, nem érted sírnak,
önmaguk siratják,
s hiába fájnál,
önmaguknak fájnak.
Rájönnek arra,
hogy emberek.
X. MEGÁLLÓ
Tövis föld
sós agyag
epe sár
az arcraeső
komor valósága
vérez érez
A kereszt gyalulatlan, durva fa.
De nem lehet kölcsönadni senkinek.
XI. MEGÁLLÓ
Meztelenül, egyetlen sebbé válva
állni a vég elé...
Nem így akartam.
De most így akarom.
XII. MEGÁLLÓ
hét
seb
vér nélküli hét seb
lelkedet átdöfő szögek
kín
bűn
sajog
s
eggyé
nőtt
veled
XIII. MEGÁLLÓ
Meg sem haltál,
csak elaludtál.
Mindegy, mi takar,
kő vagy avar.
Föld sincs,
agyag sincs,
sár sincs,
csak a végtelen ég,
mi föléd feszül,
s hited, hogy nem porlad
maroknyi hamuvá a világ,
s valaki csak megkezd egyszer
egy emberibb
időszámítást.