nyomtat

megoszt

Nyári vándorlások
FERENCZ S. ISTVÁN
LÁTOMÁS

Talán
(katonák jöttek
szabadságra asszonyra
éhesen
megerőszakolták a kedvesem
engem tarkón lőttek
apámat vallatták
a mindenre gyanakvó farizeusok
anyám ártatlanságát kérték tőle számon
Talán
éhező
szomjazó
gyermek
voltam
homokra került hal
utolsó gyertya születésnapomon
táncoló asztal
hazajáró lélek
Álmomban
síneken feküdtem
lakatot tettek a számra
deszkához szegezték ujjaim

Talán
megálmodtam sosem-volt életem

de
milyen jó
reggelre az ember mindent elfelejt