nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

AGYAGFALVA

Református templom

A falu közepén alacsony kőkerítéssel körülvett gótikus templom áll, a kerítés délnyugati felébe foglalt toronnyal, mely bejáratul szolgál. A cserépfedésű kőkerítést néhány vaskos támpillér erősíti. Keleti oldalán még egy bejáratot találunk. A torony felfelé keskenyedő, párkányokkal nem tagolt falazatú, lőrésablakokkal. A második szint homlokfalán építési emlékkő látható, 1628. G. D. felirattal. Az évszám az alsó két szintre vonatkozik, a tornyot később többször magasították.

A templom kettős térfűzésű, keletelt, támpillérekkel körbefogva, a sokszögzáródású szentély csak egy falvastagsággal keskenyebb a téglalap alakú hajónál.

A hajó nyugati fala háromszögű oromfallal zárul, sarkait átlós elhelyezésű, kőből faragott vízvetőkkel kettősen tagolt támpillérek erősítik, közöttük később épített portikus védelme alatt nyílik a nyugati bejárat, szemöldökgyámos kőkerettel, pálcatagokból és reneszánsz kimából kombinált profillal, mely a szárakon derékszögben megtörik. A kapu keretétől kezdve a falakon és támokon ferde metszésű lábazatot találunk a hosszfalak első támjaiig. A déli oldal hat támpillérét, melyből kettő a szentély déli fala mellett áll, egy későbbi renoválás alkalmával megvastagították, az eredeti részeken meghagyva a vályúzattal faragott vízvetőket. Az első vastagított tám után egy keskeny, szegmentíves ablakot találunk, a következő falmezőben kis tetőzet védelme alatt nyílik a déli kapuzat késő gótikus, szemöldökgyámos, pálcatagos kereteléssel, melynek gúla alakú bázisról indított központi tagja vályúzatok közé fogott körtetag. A hajó harmadik falmezejében csúcsíves, halhólyagos ablakot láthatunk, hiányzó osztósudárral. A hajó északi falának keleti részénél raktárépület áll, melynek keleti fala láthatóan a hajdani sekrestye falát is magába foglalja. A hajó további északi falánál egy támpillért találunk, eredeti állapotában.

A szentély a nyolcszög öt oldalával záródik, sarkain gótikus támpillérekkel. A déli falon két, a délkeletin egy kőrácsos, csúcsíves ablak nyílik, álló halhólyag, kör és kettős kör díszítéssel. Az északi szentélyfal közepéhez járuló támpillér vízvetők nélküli; úgy látszik, ez a sekrestye lebontott falának megmaradt része. Ugyanitt a bejárat elfalazott nyílása is felfedezhető.

A templom belseje gótikus jellegéből sokat veszített, a későbbi javítások nyomait viseli magán. A hajó nyugati bejáratától északra tömör mellvédes kőlépcső vezet a nyugati és északi fakarzatokra, ez a lépcső eredetileg egy gótikus karzat feljárójául szolgált. Orbán Balázs még épen találta a nyolcszögű pilléreken nyugvó, félköríves árkádokkal épített karzatot (Orbán I. 35.); ma ennek csak nyomait találjuk: boltozatának indítása a mai karzat padlózatának vonalában, tartópilléreinek négy darab nyolcszögű kőfaragványa a torony előtt látható. Egy kőfaragvány a pillér lábazata volt, legalábbis erre utal négyszögű alapból kiemelkedő, prizmás saroklevél közvetítésével nyolcszögűvé alakított formája. A hajó egykor boltozott voltát az északi és déli falon megfigyelhető boltfióknyomok mutatják. Az északi falat ma két egymás fölé helyezett fakarzat foglalja el. A hajót virágminta nélkül festett kazettás mennyezet fedi,

36. Déli homlokzat és alaprajz

mely falba kötött gerendázatra van felszerelve, a hajó falkoronájától alább 170 cm-rel. Ezt a mennyezetet a bujdosó kurucból holland ezredessé lett Sándor Gergely óbester és felesége készíttette. Két mezőben van felirat: IN NOMINE SACRO SANCTAE TRINITATIS LAQUNAR HOC AEDIFICARE VOLUIT PROPRIIS SUMPTIBUS ET FATICIIS GENEROSI DNIS GREGORIUS SANDOR DE AJAGFALVA [!] CUM CONSORTE GRATA CHATARINA SZEKERES. A másik kockában:


37. Kaputorony alaprajza

38. Nyugati kapu

PATER JUSTI ET MISERICORS NON ATTENDAS MULTITUDINEM INIQUITATU NOSTRARUM SED RESPICE FACIEM FILII TUI IESU CHRISTI REDEMPTORIS NOSTRI. ANNO 1725 DIE 20 AUGUST.

Szintén e házaspár adományából készült a diadalív északi falán álló szószék kettős volutasorral alakított koronája, melyet a hangvetőn a következő felirat tanúsít: IN MAIORE NOMINIS DEI GLORIAM FIERI VOLUIT GENEROSUS DNIS GREGORIUS SANDOR DE AGYAGF: CUM CONSORTE GRATA CHATARINA SZEKERES. Belül a dátum: ANNO 1725 DIE 20 AGU. — A voluták közötti táblán javítását örökítették meg: (feloldva) MEG UJITATTA E KORONÁT ANTAL LÁSZLÓ UR.

A hajót és a szentélyt magas félkörívű, kiugró, hengertagos gyámra támaszkodó diadalív választja el. Ennek egyik eredeti, leszelt élű köve most a raktárépület lépcsőjéül szolgál, szélessége a diadalív falszélességével egyezik. A diadalív fala a padlástérben nem folytatódik, háromszögű oromfalát visszabontották.

A szentély hajdani boltozatának bizonyítékai a lefaragott gyámkövek nyomai a falakon. A keleti falsarokban két fordított kúp alakú, tago

39. Déli kapu

40.  Támpillér vízvetője és lábazata

41.  Kőrácsos ablakok a szentélyből (a-b-c) és a hajóból (d)

zott gyámkő a helyén maradt. A szószék lépcsőjében pedig egy egyszer hornyolt téglaborda darabja látható. A szentély déli oldalán, a második ablak alatt elszedett, félköríves ülőfülke található. A keleti részt fa orgonakarzat foglalja el, mellvédjének hat kockáján a mai szürke festés alatt virágminta látszik. Az orgona homlokzatán az 1862-es évszám és ÁTALAKITTATOTT 1931 felirat olvasható. A szentélyt most a hajóéhoz hasonló festésű kazettás mennyezet fedi, két feliratos mezővel. Az egyiken: IN GLORIAM SACRO SACTAE TRINITATIS HAC PARS LAQUNARIS EST ERECTA SUMPTIBUS ECCLESIAE. A másikon: TEMPORE PAROCHI R. PETRI PECSI CURA. IUDICIS ECCLESIAE JOHANIS HEGYI ANNO 1739 MENSE AUGU. DIE 14. A templom piacára néző előpadok mellvédjeinek virágmintáit ma szürke festés takarja, UJJITTATOTT 1895 felirattal, egyik padon megmaradt a régi évszám: KÉSZÜLT 1806. A papi pad mellvédjén is épen maradt egy festett törvénytábla. A szentélyben lappangó falképekről van tudomásunk.

A hajót és szentélyt közös nyeregtető fedi, a szarvazat egyik gerendáján az 1827-es évszám látható.

A falut 1506-ban, a székely közösség itt tartott közgyűlése alkalmával említik először (SzOkl I. 313.), fél évszázad múlva felbukkannak azok az Agyagfalvához közeli szomszéd faluk is, melyekkel a közös templomhasználat révén részben máig kapcsolatban áll. 1566-ban jelenik meg az azóta beolvadt Fancsika (Fanchijka), a ma is hozzá tartozó Décsfalva (Dechfalwa), a múlt század végén önállósult Székelymagyarós (Mogijoros) (SzOkl II. 198.), 1567-ben említik a XVIII. század közepe után önállósult Mátisfalvát (Mattijusffalwa) (SzOkl II. 219.). A templomról s az annak fenntartását szolgáló egyik sajátos jövedelmi forrásról 1579-ből van emlékezet az egyházközség legkorábbi jegyzőkönyvében feljegyzett iratok között: „1579-ben írt és költ Ekklésia végzései. Templomba való temetésekről, Templombeli székek fizetéséről. Ez az 1579-ben költ Ecla végzései meg erősittettek 1628-ban Galgotzi István esperestségében.” (Agyagfalvi Protocollum. 1742 táján. 67. EgyhLvt.) Ez utóbbi határozatot 1780-ban ismét megújította az esperes: „Agyagfalván juxta usum antiquum az Uj Házasok ezután is adják meg a mint eddig a Szék Váltságát

42.A lebontott karzat lábazati kövei

43.A diadalív vállköve

Templom számára.” (Protocollum seu Matricula 1779. 146.) Az iratok már nincsenek meg, csak e hivatkozásból van tudomásunk róluk. Az 1628-as megújítás bizonyára összefügg a torony építésével.

A „Templumhoz tartozó földek” és az „Ecclesiahoz való Bonumok” leltárát 1660 után valamelyik évben vette jegyzőkönyvbe a vizitáció. Az úrasztali felszerelés tárgyai után bejegyezték: „Ezek mind voltanak ugjan, de Ali Passa be jövetelekor mind elvesztenek. [...] Harangh kettő volt, most cziak egy vagyjon.” (Liber Eccl. Udv. 1644. 130.) A templom történetére nézve is jellemző, hogy a közben pótolt javak 1715-ben bejegyzett tárgyait ugyancsak kihúzták a leltárból, mert azok ismeretlen körülmények között ismét megsemmisültek (Liber Eccl. 1715. 74.; Protocollum seu Matricula 1779. 146.), míg az azután szerzett javak nagy része az I. világháborúban semmisült meg. Az adományozók között mindegyre felbukkan a kazettás mennyezetet készíttető Sándor Gergely, majd utódainak a neve; ez a család Sándor Mihály révén 1609-ben kapott nemességet és adómentességet (Liber Regius G. Báthori VI. 262.; lásd Jakab 1901. 337.).

Az egyházközség jegyzőkönyvébe, annak megkezdésétől, épp a mi okulásunkra, rendszesesen feljegyezték a templom és torony javításait, ezekből pontosan követni tudjuk a mai templom kialakulását. „Az Agyagfalvi Ekklába való építésről: eruditione Posteritatis” cím alatt olvashatjuk: „1756-ba rakattuk magasabbra a Tornyot, Melly is igen alatson lévén, Tkts. Obester Sándor Gergely Ur ada fl. 40, mely az Eklesia maga vékony tehetségit hozza tévén in circa mintegj Száz husz forintokkal építők fel a Tornyot, holyagoson a szarvazattyát, amint most vagyon. [...] 1757-be vettük zár alá a Tzintermet, tsináltatván egy zárat fl. 1. den. 36. [...] 1760-ba A Templomnak kivül és belől való vakolásáért igértünk vala Gyárfás Mihály Szász kőművesnek flr. 55, mellyet Novemberben végezvén, belől a vakolásból le hulla, mellyet mig ujra nem reparál, tartoztatott meg az Ekla nyoltz magyar forintokat. Ugyan 1760-ba Tsináltatták az Éneklő Kart magok költségeken akkori Praedicator Pálfy János, Oskola Mester Bardotzi T. András és Jósa György, melybe senki más nem contibualt. Ugyan 1760-ba Tsináltattuk a Tzinterembe a gabonást Ekla számára, kerülvén az Eklának igen kevés költésibe. — 1762-be El hasadván a nagyobb harang, Husvét előtt öntettük

44. Gyámkő a szentélyben

45. Tégla bordaprofil

46. Ülőfülke a szentélvben

meg Régeni Szász Brassai Sámuel által. [...] volt az harang, mely el hasadott, 254 font. [...] Az ablakokat tsináltattuk a Templomra Ao. 1763, ónba rakatván mind a négyet, belé rakatván a romlott ablakokból való üveget is. És adtunk érte in Suma Fl. 26.” — Ezek Pálfi János lelkipásztor feljegyzései (Agyagfalvi Protocollum 1742. 11—12.). Az adatok a továbbiakban is ugyanilyen részletességgel sorakoznak; ezekből csak a fontosabbakat emeljük ki, elsőként idézve a templom 1789-ből való rövid leírását: „Vagyon az Agyagfalvi Máter Eclában egy kő Templom, Mennyezettel és tserép fedéllel, és egy Kő Torony Sendellyel fedve, és két, nagyobb és kisebb harangokkal egybe, a templom kőfal kerítéssel, sendellyel fedve vagyon békeríttetve, melly kerittésben vagyon építve Deszkából sendellyel fedve egy Hámbár. [...] Ez a Templom, Torony és harangok köz a Filiákkal.” (Uo. 65.)

A templom javításai: „1806. A templombeli Székek ujra tsináltattak a Templom padimentomjával (Ajtaival) együtt, amelly felyebb emeltetett. [...] 1823-ban 8-berben a Templom mellett felnyúló kőlábak és a kerítésnek Sendely alatt levő része ujra fedetett.” (Uo. 16, 19.) „A le folyt 1827-k Esztendő Május Hónapja 7-k napján hozzá fogván Sz. Templomunk Fedele Renovatiojához, annak 22-k Junii vége is lett és újból szarvazat tétetett, Párkány huzatott, és az hol a régi cserép hibázzott, ujjal pótoltatott, egy rend gerendázat tétetett és a Menyezetett tartó és nagyon le hajlott Gerendázat fel huzatott és fel köttetett. [...] került mind öszve cir. 600 M. forintjába az Ekklésiának. [...] egy szivvel, lélekkel rajta voltak a munkán az Ekklésiabeli emberek.” (Uo. 95.) 1786-ban öt ablakra készít vasrostélyt „Kováts Tzigány Puli Samu”, Szabó Ferenc pedig „a négy ablakban 112 ujj üveg Tángyér karikát”. (uo. 13.). 1819-ben „végeztetett bé a Templom oldalába épittetett Gabonás, mellyet Rátz Kelemen uram 72 Magyar forintokért még az 1815-k esztendőben magára vállalt” (uo. 73.).

A tornyot is többször javították. 1788. május 4-én „az Isten Nyila meg ütötte a Torony Tetejit”. Kijavítván hibáját, „az Felső Hojagjáról a Sendelly is le verettetett” (uo. 35.). Mai magasságát és formáját később kapta: „1804-dik esztendőben a Torony másfél öllel magasitatván Ujra szarvaztatott. Mind a más fél öl kő rakásnak, mind a Szarvazatnak Mester embere lévén Rátz Kelemen. Uj gombot készittetett Tekintetes Détsfalvi Sándor Josef Úr 35 M. forintokkal. [...] megmérettetvén azon Gomb Buzával, lett három Véka s fél” (uo. 15.). 1881-ben a megavult zsindelyfedelet lebontva, a mai bádogfedésű gúlasisakot készítették (Márk Mihály: Tornyunk története. Kézirat. EgyhLvt.).

Az Úrasztalát udvarhelyi Lukács Mihály készítette 1790-ben, Agyagfalvi Sándor János özvegyének adományából (Agyagfalvi Protocollum 1742. 94.). Az orgona készítője 1839-ben keresztyénfalvi Schváb Márton (uo. 20.). A harangokról is bőséges adatanyagot találunk a feljegyzésekben. Az 1762-ben újraöntött harangot 1772-ben Korondi Mátéh István és Sámuel, 1804-ben Segesvári Grósz János ismét újraönti, 522 font súlylyal és 585 forintért (uo. 13, 15.). Ez még 1916-ig, háborús beolvasztásáig szolgált. A kisebb harang régi lehetett, újraöntése előtt feliratát, illetve évszámát nem tudták helyesen leolvasni. Ezt jegyezték fel róla: „1836 Majus 10. Mikor egy Vasárnap reggeli templomra harangoztak, a kisebb harang az öszve huzáskor el hasadott, az Harang régi volt nagyon, a mint az Esztendő Számját ki nézhettük, még 1000 előtti. Ujra öntettük Segesváron, a mint a rajta levő Harang Öntő Neve is mutatja, meg méretvén az előbbi mekkoraságában nyomott 203 Fontot. [...] Ujraöntve meg méretett, találtatott 438 és fél fontosnak. [...] Került ezen Harang meg ujitása 1011 Magyar Forintba.” (Uo. 19.) Ez a mai kisebbik harang; körbefutó felirata: AZ AGYAGFALVI EV. REFORM. EKLÉSIA UJRAÖNTETTE A MAGA KÖLTSÉGÉN 1836 MANCHEN MIHÁLY ÁLTAL. A mai nagyobbik harang 1923-ban Nagyszebenben öntetett. A toronyban egy régi kovácsoltvas óraszerkezet is található.

Az agyagfalvi templom a későbbi javítások és átalakítások köntöse alatt is megőrizte a késő gótika stílusjegyeit, formái nagy részben a XV. század végén történt építésre vallanak. Találunk azonban e korba nem illeszkedő részleteket is: korábbi formát képvisel a diadalív hengertagos vállköve; későbbi időre mutat a reneszánszhoz való átmenetet képviselő nyugati szemöldökgyámos ajtókeret. Ez figyelmeztet arra, hogy a hajón alapos falkutatásra van szükség: nem korábbi-e a szentélynél; vagy, ami szintén lehetséges, hogy a hajó nyugati, lábazattal körbefogott része a hajdani kőkarzattal és nyugati ajtókerettel nem későbbi-e néhány évtizeddel, mint a hajó többi része és a szentély. A késő gótikus elemek a valamivel korábban építkező Bögözzel mutatnak rokonságot, a kőkarzat pedig létével is, formájában is Derzs felé mutat. (A karzat 1895-ig állott.) Mind a hajó, mind a szentély bordás boltozattal készült, ezek a kazettás mennyezetek készítéséig, 1725-ig, illetve 1739-ig állhattak. Talán romladozásuk kezdetén került sor a különös támpillér-vastagításra a déli oldalon. A templom közvetlen környékéből a cinteremfal és torony léte csak 1628-tól igazolható. A későbbi idők egymást követő javításai és a berendezés több rendbeli megújítása nyomán a templom elnyerte mai alakját. Utoljára 1962-ben javították, megszabadítva a faragott köveket a mészrétegekből és lebontva a torony két oldalához tapadó fészereket.

Irodalom

Benkő 1778. II. 188. — Jakab Elek: Agyagfalva és a tér. VU 1867, 44. — Orbán I. 35. — Jakab 1901. 324, 337, 339. — Gerecze II. 941. — Malonyay II. 70, 78. — Debreczeni 1931. 23—25. — Ştefănescu 1938. 34. — Rugonfalvi 1939. I. 170. — Korompay 1942. 220. — Kováts 1942. II. 704. — Nagy Lajos 1942. 11. — Balogh 1943. 98. 119, 216. — Entz 19431. nov. 13. — Juhász 1947. 32, 42, 134, 137. — Darkó 1953. 202. — Radocsay 1954. 108. — Vătăşianu 1959. 562, 773. — Dávid 1963. 40—41. — Dávid 1969. 545, 546. — Drăguţ 1972. 82.