nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

ATYHA

Lebontott középkori templom

A magasan és eldugottan fekvő Atyha középkori templomáról biztos adataink nincsenek. Nem bizonyító erejű az a hagyomány, hogy a falun kívül több falu közös temploma állott, s számon tartott 1437-es évszámú harangja csak közvetve valószínűsíti ilyen korú templom létezését. Orbán Balázs ezeket írja: „Atyhához a reformatio előtt kilenc falu tartozott; e faluk közös temploma a falun aloli kerek erdőben volt, melyet most is Szentegyházas erdőnek neveznek, s ott a nagy kiterjedésű fényes templomnak ma is látszanak némi jelentőség nélküli romjai. Innen került elő az atyhai kisebbik harang, melyen minuskel írással e körirat jön elő: ANNO DOMINI MILLESIMO CCCC XXX VII.” (Orbán I. 140.) Ugyanezt tartja az egyházi hagyomány is, azzal a kiegészítéssel, hogy a reformáció előtt már csak három falu: Atyha, Korond és Pálfalva maradtak együtt (Schem 1882. 175.). A kilenc falu Atyha templomához tartozását nem tartjuk valószínűnek, nemcsak fekvésük ismeretében, de azért sem, mert három közülük a XIV. század elején önálló plébánia, a többi közelebb fekszik ezekhez, mint Atyhához, melynek nevével 12 szabad portájának számbavétele alkalmából csak 1567-ben találkozunk először (SzOkl II. 220.). Az látszik valószínűnek, hogy a „Szentegyházas erdő” nevű helyen épült Atyha első temploma, esetleg abban az időben, amelyből hajdani harangja is való. A század második felében ebből a faluból származott az az „Atyai Están”, akinek rovásírással felírt neve a bögözi falképen felbukkant. Kilétét nem ismerjük; a családból később számon tarthatjuk az 1569. június 1-én kelt birtokügyi oklevélben szereplő Egregius Georgius Athajt, János Zsigmond udvari familiárisát (SzOkl II. 245.).

Atyha későbbi templomairól már többet tudunk. A falu népe a reformációval unitárius hitre tért és Korondhoz tartozott, majd visszatérve a katolikus hitre, előbb önállóságot szerzett és templomot épített, majd megszervezte Korond plébániáját is. Mindez 1622-vel veszi kezdetét. Bethlen Gábor 1625. március 15-én kelt rendeletéből megtudjuk: „Udvarhelyszéken Attyha nevű falubeli hiveink adják alázatosan értésünkre, hogy ennek előtte három esztendővel, Dávid Ferenc vallásáról az Romano-Chatolica religiora térvén, noha falujok a korondi templomhoz való megye volna, mindazáltal a három esztendő alatt azon Korondi Praedicatornak praedicatiojára nem jártanak, a mint hogy nem is akarnak járni.” A fejedelmi határozat biztosítja az önállóságot és szabad vallásgyakorlatot. A határozatot Rákóczi fejedelem is megerősíti 1631-ben (az EgyhLvt-ból közli Veszely 1860. I. 289—290.). Egy 1651. október 4-én Olosz Pál esperes tollából származó segélyt kérő levél sze

50. Harang felirata: 1437 (Orbán Balázs után)

rint a templomépítés már folyamatban van. „In pago Sedis Udvarhelyiensis, Atyha dicto, Christianae pietatis instinctu pii incolae domum Omnipotenti Deo coeperunt struere” (Veszely I. 1860. 291.; Jakab 1901. 398.). Az adakozók közül Ferenczi György generális vikárius, gyergyói plébános adományáról tudunk, saját feljegyzéséből: „Atyhában az templomot kőből csinálták, Anno 1652, oda attam fl. 5.” (Veszely 1860. I. 146.) Tudomásunk szerint ez a templom a falu északi szélén épült, nem messze a maitól; fennállásáról ezt olvassuk: „Templum a. 1653 (Decretum Visit. 1784. 1020.). aedificatum, quod perstitit usque a. 1795, novum templum a. 1799 erectum. Ecclesia ad S. Mariam Magd.” (Shem 1882. 175.) Amikor 1707-ben a korondi katolikus egyház megerősödik, Atyha a saját templomának fenntartásával marad: „nekik elég épületek van Atyha megyéjében a kit épitenek” (Veszely 1860. I. 292.).

A mai, kőfallal kerített, keletelt templom 1797—1799 között épült (Domus Historia 16—17. EgyhLvt.). Magas nyugati homlokzati tornya van, orgonakarzattal épült hajóval, félköríves apszisú szentéllyel, ennek északi oldalához csatolt sekrestyével. Fő- és két mellékoltára klasszicista stílusú; a nyugati karzat alatt két, 1903 és 1904-es évszámú, kőből faragott szenteltvíztartót találunk. Tornyában két, 1922-ben Szebenben öntött harang és egy csengettyű van, az egyházi nyilvántartás szerint az 1437-es évszámú harang 1867-ben, a templomot sújtó tűzben tönkrement, anyagából más harangot öntöttek.

Irodalom

ETA I. 289. — Veszely 1860. I. 146, 289, 291, 292. — Orbán I. 140. — Schem 1882. 175. — Jakab 1901. 302, 398. — Gerecze II. 941.