nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

FELSŐSÓFALVA

Református templom

Sóvidék két szomszéd települése Sófalva néven 1760-ig egy falut alkotott, ez időtől kezdve a Korond patakától balra levőt Alsósófalvának, a jobbra esőt Felsősófalvának nevezik, átörökítve a régi Alszeg és Felszeg elnevezést.

Felsősófalván, az országút fölött emelkedő magaslaton kőfallal körülvett, keleti homlokzati tornyos templom áll. Eredete a középkorra nyúlik vissza. A templom 1802-től kezdődő átépítésekor gótikus kő ajtókereteit megtartották.

A zsindellyel fedett kőkerítés keleti oldalán három bejárat nyílik, kettő a cinterembe, a középső pedig zsindelyfedeles portikus közvetítésével a toronyhoz vezet; a cinterem bejáratát szemöldökgyámos, élsze

115. A templom alaprajza

dett kőkeret szegélyezi, mely a régi templom sekrestye-ajtókerete volt. A kőkerítés déli oldalán stukkódísz között az 1806-os évszám látható.

A templom nyugati oldala sokszögzáródású, középrészén kőkeretes, csúcsíves kapuzat található, bélletét vályúzattal elválasztott két hengertag alkotja. A portikussal védett déli bejárat szemöldökgyámos kőkerete lábazatról induló vályúzatok közül kiemelkedő körtetaggal profilált. A templom délkeleti sarkát két, egymásra merőleges támpillér erősiti. A torony a keleti homlokzaton áll, félormokkal közrefogva és sarkain átlós támokkal megerősítve, földszintje fiókos dongaboltozatú. Falazatán kétszeri magasítás nyomai látszanak, az alsó rész kb. 6 m magasságú, a második szint hajdani harangszéke és befalazott ablakai a templom te

116. Nyugati kapu

117. Déli kapu

tőgerincének vonalában vannak; itt most az óraszerkezet található. A felső szint nagy ablakokkal áttört.

A templombelső mai képét az 1802-es építés határozta meg: a toszkán falpillérek stukkóval díszített, hevederes lapos boltozatot hordanak. A belső tér nyugati és keleti felében pillérekre épített karzatok vannak, deszkaborítású mellvéddel, a keleti karzaton rokokó orgonaszekrény látható. Az igényes asztalosmunkával készült ajtószárnyak, szószék, korona és padok a templomépítés utáni évekből valók. A templom északi falának kelet felőli részén egyszerű, félköríves lezárású szentségtartó fülke látható, mészréteggel borított kerete esetleg faragott kőből való. Mellette a falban függőleges repedések húzódnak, feltehetően falelválásra utalva.

A jó karban tartott templom falain — a tornyot kivéve — egymásra építések, toldások nem mutatkoznak, így csak feltételezhetjük, hogy a nyugati kapu és a szentségtartó fülke eredeti helyükön, a középkori falban vannak. Az azonban már kétségtelen, hogy a déli bejárat kerete és a sekrestyeajtó kerete mai helyükön másodlagos beépítésűek. A régi templomra vonatkozó adataink a középkori épületről nem beszélnek, s az átépítés előtti állapotról is csak keveset.

Sófalva templomát és javait az 1669 előtti esperesi vizitáció által jegyzőkönyvbe foglalt leltárban említik először, amikor még Parajd is hozzá tartozott; 1669-ben, önállósulásakor új oldalt nyitottak Parajd számára a jegyzőkönyvben. Sófalva javai között ekkor még középkori tár

118. Sekrestyeajtó

119. Szentségtartó fülke

gyakat is találunk a leltárban, és a toronyról is történik említés: „Az Sofalvi Ecclesiahoz való Bonumok. Az Templum beli Bonumok ezek: Egy Pohár, egy Ezüst Tányér, egy eöregh kehely Pohár, egy Ostia Sütő Vas, egy Kézbe való Czjengettjü [utóbbiakat később kihúzták]. [...] Vagyon Két Harangh az Toronyba.” Külön alcím alatt találjuk „Az Parajdi Kápolnához” tartozó javakat (Liber Eccl. Udv. 1644, 149.). 1669-ben, Parajdnak Sófalvától való elszakadásakor kelt ez az egyházmegyei végzés: „Sófalva is ne kénszerícze sem templum építésére, [...] most mindenik Ecclesia falujokban levő Templomnak Parochiának és ahoz való épületeknek épittésekre alkalmatosok és elbirják az építtést.” (Uo. 36.) Az egyház egyik jövedelmi forrásáról tájékoztat 1707. augusztus 10-én Fejér Csehi János lelkipásztor elismervénye arról, hogy átvette „a Sófalvi Ecclaba fungáló Predicator számára annuatim járandó 200 Kő Sórul való Donationalis levelet.” (Uo. 112.) Valószínűnek tartjuk, hogy Sófalva az építkezéseihez is kaphatott hasonló segélyeket. Másfelől bizonyos földterületek szolgáltak a templomépület fenntartására, melyek új adományokkal is gyarapodtak. 1715-ben jegyezte fel a vizitáció: „In visitatione Sofalviensis An. 1701. 19 december iratott ily dolog az Eccla könyvébe: a Malom árka közt Templom számára hagyott Jánosi Gergely egy darab széna füvet.” (Liber Eccl. 1715. 141.)

A XVIII. század második felének templomjavításait emlékezet okául maga az egyházközség jegyezte fel évente; ezekből a templom, cinterem, harangláb létéről és állapotáról, majd toronyépítésről értesülhetünk. „Curiosus Megje Birája Szőke György uram Ao. 1750 épitette meg a Czinterem Harang láb felől való kőfalát, nagy darabot. A templomban az asszony ember Székeket, a Karban is ő kegyelme inventálta s épitette meg az ülő székeket. Ao. 1751 Alszegi N. Kováts János [...] templomunk részein romlás esvén oldalt való bütüjén, reparaltatta serényen; a Czinterem mindkét ajtó fáit, ajtait is egyebekkel és a tulsó Czinteremnek való nagy két kő lábakat is épitette. [...] E két esztendőkbéli Curatorok a Harang lábat is megsendelyeztették idejekbe, Cinterem ajtónál alol fejül két kőlábakot épitettek. [...] 1756. Megye Birája Fekete Sigmond Uram a Harang láb felől való ablakra maga költségével készittette meg a rostélyt a vasazatán kivül. [...] Ao. 1760. Máttyus István curator Uram, a Templom megépitésire igyekezete lévén a Sz. Ecclanak, Meszet hozatott, noha az épités mind eddig halad. [...] 1763. Szász István Uram M. Birája a Templom észak felől való egy darab oldalát megsendelyeztette. [...] 1766. A templom egyik része is megzsendelyeztetett. [...] 1770 et 71. Boldisár István curator megfedette a templom porticusát is. [...] Ao. 1777. Lukács Márton succedala M. Bironak, a Templomot meg sendelyeztette nagy részből. Idejében kezdik a Tornyot épitteni költséggel. [...] Ao. 1778. Káli János succedala M. Birónak, segitette a Torony épitést. Ao. 1779. Dávid Mihály lett M. Biró, idejében a Torony kőrakás végeztetett.” (Memoriale. Liber ecclesiae Sofalvensis 1743. EgyhLvt.)

A torony építését még közösen végezték Felső- és Alsósófalva, az új templom építése idején azonban Alsósófalva már önállóságot nyert s nem köteles részt venni a munkában. 1762-ben az alszegiek megépítenek egy „oratoriumotskát”, ezért jogosan panaszkodnak így 1771-ben: „Ámbár nekünk Alsó Sófalviaknak különös templomunk vagyon, mégis a consistorialis resolutio szerént [...] a felsősófalvi kőtemplom conservatiojára ugy a parochia és a mester házáért is tartozunk concuralni, amint hogy eddig concuraltunk is.” (Idézi Fülöp G. Dénes: Az alsósófalvi ref. egyházközség története. Kézirat. 1957. 37, 40. Alsósófalva. EgyhLvt.) A különválást 1803-ban a parciális zsinat mondja ki, e határozatban olvashatjuk: „Alsósófalva Felsősófalván levő Templom, torony, harang, klenodiumok, papi és mesteri épületeknek javáról örökösen lemond s ahhoz jusst soha nem tart.” (UdvEmiLvt XX. csomag, 28.).

Az új templom építését 1802-ben kezdették Felsősófalván. Anélkül, hogy a régi templomról az eddigieknél többet megtudnánk, az új építkezést a megyebírók 1802—1806 közötti elszámolásaiból nagy vonalakban nyomon követhetjük (Sófalvi Ref. Szent Ekklesia Protocolluma. 1796. EgyhLvt.). Megtudjuk, hogy a templom felépítése után a tornyot magasították, harangot, orgonát, órát szereztek az új templomhoz: „1812. Toth Lukáts a Torony fel emelésére 1168 frt. [...] 1814. Torony felépitésére 12 mfrt. [...] 1816. Templom ujj fedele, toronyba harangszék és ujj harang 921 mf. [...] 1817. Sendelyre és Zendely szegre Templom fedni 147 mf. 88. [...] 1819. Az Uj orgonára eddig elé 110 Mfr. 60 pénz, ismét az orgonára 4 Mfr. 80 pénzt. [...] 1823. Megyebíró Nagy Ferentz költsön vett a Toronybeli órára 120. Mf. [...] A toronybeli ujj órára költsön 828 Mf.” (Uo. Megyebírói számadások jegyzéke.) Ma két harang van, mindkettőt Hönig Frigyes öntötte Aradon, 1908-ban és 1931-ben.

Sófalva első okleveles említését a hét székely szék Báthori István erdélyi vajda ellen 1493-ban II. Ulászlóhoz beadott panaszában találjuk. ahol „Soofalwa” is a panaszosok között szerepel (SzOkl. I. 276.). A falu azonban ennél jóval korábbi keletű, gazdasági életvitele a kezdetektől a „székelysó” kitermeléséhez, fuvarozásához, adminisztrálásához kötődött. Bár a pápai tizedjegyzékben nem szerepel, tehát akkor még nem volt önálló plébánia, a mai templomba beépített nyugati csúcsíves kapuzata arról tanúskodik, hogy már a XIV. században itt templom épült. A hajdani sekrestyeajtó szemöldökgyámos ajtókerete és feltételesen a kis félköríves szentségtartó fülke is egy XV. század második felében vagy végén történt újabb építést jeleznek, a falunak tehát ezen a kiemelkedő helyén gótikus templom állott, a két Sófalva és Parajd megyés templomaként. A XVIII. századi leltárban szereplő ostyasütő vas és csengettyű nyilván reformáció előtti örökség, amiket liturgikus szerepük elvesztése után is jó ideig megtartottak. A falu közössége a XVI. században sem nagy, 1566-ban a két Sófalváról négy lófőt (SzOkl. II. 200), 1567-ben 10 szabad portát tartanak számon, Parajdról négyet (SzOkl. II. 220.).

A templom mellett 1669-ben tornyot, 1750-ben haranglábat említenek forrásaink, a mai torony építése 1777-ben kezdődött, s azt vagy közvetlenül a régi templom keleti falához, vagy ahhoz közel építették fel, majd a templom elkészülte után magasították. Az 1802—1806 közötti templomépítés a kő ajtókereteket kivéve a régi templomot teljesen átformálta, tájolását megfordította, úgy, hogy most a nyugati fal sokszögzárodású, a főhomlokzat pedig az előtte emelkedő toronnyal keletre néz. Ma épp erről az oldalról nézve legszebb a templom; esztétikai hatását a zsindelyfedésű cinteremfal, az oldalkapuk és a népi jellegű portikus harmóniája csak fokozzák.

Irodalom

Orbán I. 133—134. — Debreczeni 1931. 17—20. — Incze Lajos: A két Sófalva. Székelység 1940. 50—53. — Kováts 1942. II. 705. — Nagy Lajos 1942. 11. — Juhász 1947. 43, 136. — Darkó 1953. 204, 207. — Nagy Géza: A Sóvidék reformációja. RefSz 1957. 359. — Dávid 1963. 49—50. — Dávid 19692. 545.