nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

FIATFALVA

Volt Ugron-kastély

A jelenlegi L alakú, két bástyaszerű sarokrizalittal bővített, manzárdtetős kastély késő barokk stílusú, XIX. század eleji átépítéssel. A történeti adatok azonban XVII. századi kastély és még korábbi udvarház létéről is tájékoztatnak.

Nagyobb birtokkal rendelkező családok már elég korán feltűnnek a faluban. 1460-ban említik Fiatfalvi Balázst és négy testvérét, akiknek vármegyei területen is vannak birtokaik (SzOkl. VIII. 93.). Timafalvi Tatár Mihály feleségét, a fiúsított Fiatfalvi Pálfi Ilonát Mátyás király 1478. május 6-án kelt parancsával iktatják be a szomszédos Felek és Szederjes megyei területen fekvő részbírtokaiba (SzOkl I. 224.). Később ugyanez a birtokrész a Fiatfalván fekvő székely örökséggel együtt az itteni Geréb család tulajdonába jut, ennek első ismert tagja az 1545-ben említett Fiatfalván lakó Geréb Gáspár (SzOkl. II. 72.). Geréb András a Bástajegyzékben tűnik fel Fiatfalvárói, 1602-ben, „Fiatfalva erősített kastélyát is minden valószínűséggel ez a vitéz katona építette,” a kastélyról ugyanis először az ő halála utáni újraadományozáskor történik említés (Kelemen Lajos: A fiádfalvi kastély és régi gazdái. 164—166.). Az 1625. augusztus 28-án kelt adománylevelet Jakab Elek Bethlen Gábor Liber Regiusából (XIII. 44—45.) közli, mely szerint felsorolt katonai érdemeiért Geréb András Sárd, Felek, Szederjes birtokrészeivel kapja Fiatfalvát is, ahol a közlő szerint „a leomlott udvarházat kőből, vár alakjában az adományozott saját költségén építtette újra” (Jakab 1901. 339.). Orbán szerint: „E kastély a híres Vingárdi Geréb Lászlóé (Erdélynek Mátyás király uralma alatti püspökéé) volt, azazhogy a most ott levőt annak romjaiból építették. A vingárdi Gerébekkel ugyan egy család volt a fiatfalvi Geréb család.” (Orbán I. 26.)

A későbbi időben két nagyobb építkezés történt itt. Székely Mózes rövid birtoklása után, 1633—1649 között a kincstár tulajdona volt, majd Brenhidai Huszár Mátyás kapta meg. A XIX. század elején Mikó Miklósra szállott, a mai kastély építése részben az ő nevéhez fűződik (Kelemen, i.m. 165.). 1860 után az Abránfalvi Ugron család szerezte meg a kastélyt; az ő építkezéseik után nyerte az épület mai formáját (uo. 166.).

A reformátusok és unitáriusok közös temploma

A XVII. század vége óta a két egyház által közösen használt templom a falu közepén áll. Eredetében középkori, később gyökeresen átalakították. Legkorábbi említése 1631-ből való: a reformátusok az unitáriusoknak átengednék a fiatfalvi templomot, ha cserébe megkaphatnák a keresztúri nagytemplomot (Koncz 18821. 380.). Az unitáriusok generális vizitációs jegyzőkönyvének 1715-ben kezdett kötetében 1726. május 20-án már a közös használatról van emlékezet: „Fiátfalva [...] egy templom, melyben az reformátusokkal alternatim járnak”, majd 1732. május 18-án ezt jegyzik fel: „Itt Fiafalván elpusztulván az reformátusok templomok, kérték a mieinktől, hadd járjanak alternatim a mi templomunkba, és megengedtetett, csak hogy nehezen akarják egyaránt építeni a templomot.” (Jkv. 77, 158.; idézi Kelemen 1922. 173.)

Részletes leírást olvashatunk 1789. június 9-ről: „[...] egy kivülről négy kő lábakkal megerősittetett ép kő Templom sendély fedél alatt, dél felől való ajtója előtt lévő fa tornátzocskával, [...] Mennyezete hasonlólag deszkából vagyon, virágos festékkel, közepén vagyon egy kőből rakott Arkus, kőből való Praedikálló szék, felette való szép velummal, melyet Mgos Groff Bethlen Sámuelné Nemes Klára asszony eő Nagysága kegyes indulattyából készittetett, [...] egy festett éneklő Pulpitus [...]. A Templomnak Nap nyugot felől való végiben vagyon egy festékes Chorus, abba fel-járást szolgáltató fa gradittsal edgyütt: ezen fellyül a Templom Héjazattyáról fa kötésekkel a Templom tetején fellyül emeltetett egy Harang-láb, ebben két Harangotskák, melyek edgyike a Reformátusoké, kikkel ezen circumvicinált Fundus rajta lévő Templommal és egyéb épületekkel közre biratik és curáltatik mindenekben.” (UnitPüspVizit 1788. 662.) A felszerelés tárgyai között: „Vagyon egy öt fertálynyi hosszuságu virágos festékkel festett záros Láda, melynek fedelin belől ilyen irás vagyon: LŐR. ISTVÁN 1703. Vagyon egy 30 fontosnyi Harang, mellynek agyán aloll ugy mint a felső részin ezen betük láttatnak JNRJ ◊ ◊ IV.” (Uo. 665.) A továbbiakban a közös templomhasználat szabályzatát olvashatjuk.

A reformátusok részéről Czeglédi János lelkipásztor 1713-ban ezt nyilatkozza: „Fiatfalvára, a Tek. Nemes Urk. ő kglk. udvarába, udvari papságra mentem.” (Liber Eccl. Udv. 1644. 74.) A gyülekezeti papi szolgálat létesítését a reformátusok Bethlen Sámuel özvegye, Nemes Klára nevéhez kapcsolják, a közös templomhasználat szabályzata 1783-ból való, és így kezdődik: „A két ekklézsiának azon egy templomba egyenlő jussal való járása oly régi, hogy arra senki sem emlékezik.” (Közli Soós Farkas: Fiátfalva. 39.)

Az 1789-es vizitációs leírás alapján feltételezzük, hogy a négy támpillérrel övezett hajóból és tőle diadalívvel elválasztott szentélyből álló templom a középkor végén épült a faluban lakó birtokosok és a falu közösségének erejéből. Sajnos a harang közölt felirata sem vezet pontosabb datáláshoz, INRI feliratos harangokat az 1485—1575 közötti időből ismerünk.

A kőfallal körülvett, keletelt templomot 1803-ban átalakították, a sokszögzáródású szentély keleti fala elé gúlasisakos tornyot építettek. Ennek homlokzatán ez a felirat olvasható: ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉPÜLT 1803. UJITTATOTT 1893. JAVITTATOTT 1967. A templomba most itt, a torony alatt, a keleti falban van egy bejárat; a másik a déli oldalon, a portikus alatt nyílik. A belső teret már nem tagolja diadalív, berendezésként két szószéket, két orgonát, két Úrasztalát találhatunk. Középkori építésből eredő műrészleteket a mai templomon nem találunk, bár alaprajzában a később átalakított templom középkori formát mutat.

Irodalom

Volt Ugron-kastély

Orbán I. 26. — Jakab 1901. 329, 339. — Kelemen Lajos: A fiádfalvi kastély és régi gazdái. Ptűz 1925. 164—166. — Dávid 19692. 546.

Templom

Soós Farkas: Fiátfalva. ProtKözl 1874. 39—46. — Koncz 18821. 380. — Kelemen 1922. 173. — Juhász 1947. 39, 43. — Négyszáz év (képtáblákon).