HOMORÓDJÁNOSFALVA

Unitárius templom

A Nagy-Homoród völgyének legdélibb udvarhelyszéki faluja Jánosfalva. Bár oklevelekben csak a XV. század közepén tűnik fel, műemléktemplomának egyes részei a XIII. század második feléből valók. A szomszéd falu, Daróc, mint a szászok földjének határa már 1224-ben említtetik.

A falu északi részén, egy dombon emelkedik a magas kőfallal kerített keletelt templom. Délről portikussal védett, keletről keskeny bejárat vezet a cinterembe. A templom nyugati homlokzatát teljes szélességében az 1821-ben épített, három párkánnyal tagolt torony foglalja el, déli oldalán megkopott felirattal: EZEN TORONY ÉPÜLT A JANOSFALVI UNIT, ECCLA KÖLTSÉGIN 1821-BEN IFJ. KELEMEN JÁNOS KURÁTORSÁGÁBAN. Építése előtt a kerítésfal déli oldalába foglalt kőtornya volt.

A hajó nyugati falsarkait két átlós támpillér erősíti. A toronyaljból a templomba nyíló, helyi terméskőből készült félköríves nyugati kapuzat a hajó egyetlen korai korhatározó darabja. A töredezett, megcsonkult faragvány szárköveinek béllete más profilt mutat, mint az ívhajlat tagozása. A fő elem mindkettőnél egy vaskos hengertag, legtöbb részén csonkulva. Az ívbélletben ezt éltagok, a szárköveken kettős vályúzatok kísérik. A kapubéllet jobb oldalán a külső éltagon zegzugos vonalat adó díszítés figyelhető meg. Ugyanilyen faragás lehetett a másik oldalon is,

135. A templom metszete és alaprajza

de a málló, megrongált bélleten ez most nem látszik. A szárkövek felfelé kissé összetartóak.

A hajó déli oldalán egy magasan fekvő kis félköríves ablak, a portikussal védett déli bejárat, ettől keletre egy széles, félköríves ablak és egy rézsűs lábazatú támpillér található. A szemöldökgyámos déli kapuzat profilja kettős reneszánsz kimatag. Ugyancsak reneszánsz hatás, hogy a keret a szárak közepén derékszögben megtörik. A hajó északi falánál egy később nyitott ablakot, mellette rézsűs lábazatú támpillért látha

136. A nyugati kapu és metszetei

137. A déli kapu és metszete

tunk. Ehhez a falhoz — a délivel átellenben — még egy tám járul, a keleti falsaroktól kissé nyugatabbra; itt most egy 1824-ben épített és a szószékre vezető lépcsőt magába foglaló téglalap alakú kiugró rész áll.

A kelet felé elkeskenyedő hajó folytatásaként épült a szintén keskenyedő, kissé eltérő tengelyű szentély; ez a tízszög három oldalával záródik, déli oldalán két, a záródásnál négy támpillérrel; ezek mind vályúzatos vízvetőket hordanak. A déli falon egy széles, átalakított és egy kőkeretes, csúcsíves ablak nyílik. A keleti fal két pillére közt külső kőlépcső vezet a karzatra. A szentély északi falán a megszakadó ferde lábazat mutatja a hajdani sekrestye helyét. A hajó és a szentély egy tető alatt van, a torony építéséig az épület nyugati homlokfala jóval a tetőzet fölé magasult.

A máig változatlanul maradt templombelső a késő gótikus hálóboltozatokkal és a hajót a szentélytől elválasztó csúcsíves diadalívvel a gótikus belső architektúra térélményét nyújtja. A hajót három boltszakasz fedi, a kétszer hornyolt terrakotta bordák fordított kúp alakú, többször tagozott gyámkövekre futnak. A nyugati falnál orgonakarzat áll, mellvédjének mostani festése 1846-os évszámot visel; az orgona 1902-ből való. A hajó északi falánál, a diadalív mellett szószék áll, falban vezetett lépcsővel, felette volutás korona ezzel a felirattal: VERBO ET EXEMPLO ANNO 1802.

138. Szentélyablak

139. Szentségtartó fülke

A szentély hálóboltozata sűrűbb bordázatú, mint a hajóé, a bordák profilja és a gyámkövek is eltérőek. A gúla alakú gyámkövekről orrtagos terrakotta bordák indulnak. Mindenik gyámkövön címerpajzs van, különböző ábrázolással. A címerpajzsok ábrázolásai a délnyugati szöglettől indulva a következők: 1. szívalakból felfelé kiálló nyílhegy. 2. Ferdén, lefelé átnyilazott szív. 3. Tőr, mellette még egy fegyver. 4. Liliomos korona, felette bevésve: 1522. Ez a pajzs a többinél nagyobb. 5. Rozetta, a pajzs sarkán késő gótikus kőfaragójegy. 6. Barázdált cseppalak. 7. Ugró mókus. 8. Festett vonallal vízszintesen kettéosztott pajzson tőrt tartó kéz. 9. Buzogányt tartó kar. 10. Ágon álló madár.

Belülről megfigyelhető, hogy a szentély csúcsíves ablaka eredetileg kőrácsos volt, belső káváját karéjos bemetszésekkel díszítették. A szentély keleti felében festett mezőkkel díszített fakarzat áll, könyöklőpárkánya alatt ezzel a felirattal: IFJAK DITSÉRJÉTEK AZ URNAK NEVÉT A KARBAN ZSOLT. CXLVIII. VS. 7:12, EMLÉKEZZÉL MEG A TE TEREMTŐDRŐL A TE IFJÚSÁGODBAN. PREDIKATOR XII. VS. 1. Középen korona alatt díszes keretben: 1846. Az északi falon a karzatgerenda alatt egy kőből faragott, szemöldökgyámos, élszedetes keretelésű kis szentségtartó fülke. Az északi fal két hátsó boltfiókjának mezőjét falképtöredékek töltik ki. A diadalív fala mellett falba épített lépcsőfeljárat indul, mely az e célra épített fülkében vezet fel a szószékre.

140. A szentély gyámkövei

141. Az 5. sz. gyámkő és kőfaragójegye

A szentély falképtöredékeit az 1943. évi javításkor tárták fel. Az ábrázolt két jelenet összefüggően nem értékelhető. A részletekből felismerhető egy csigavonalas támlájú székben ülő sapkás férfi, jobb kezében dárda, mögötte lándzsa és alabárd is látszik. Az alak mögött díszítés és zöld alapú drapéria. A sötét kontúrvonalakkal rajzolt kép alsó részén a téglavörös és bordóvörös színek uralkodnak, itt az egyik címerpajzsra és a boltmezőkre is kiterjedő festés nyomai látszanak, lángnyelvszerű alakzatokkal. A mellette levő boltmezőben csak színfoltok láthatók. E töredékek véletlenül kerültek elő, másutt esetleg még lappangó falképek után nem kutattak.

Homoródjánosfalva kőből épített templomát és tornyát az 1715-ből való Udvarhelyköri Conscriptio említi először (Kelemen 1922. 168.). Toronyépítést említ az 1746-os generális vizitációs jegyzőkönyv 1749. február 19-én kelt bejegyzése: a jánosfalviak bizonyos számú költségeket adtak az torony építésére, melyet az falu földjének hasznából percipiáltak volt, munkájok után (uo. 174.). Részletes leírás maradt a század végéről a templomról és berendezéséről: „[...] Deszkával fedett, egy ölnyi magasságú kő kerités, dél felől való részében hozzá foglalva épitetett egy sendely fedél alatt lévő Kő Torony, melynek vas sorku és fa záru ajtaján ut nyittatik a Czinterembe való bemenetelre, melynek közepébe vagyon egy tseréppel fedett, 14 kőlábakkal megerősittetett kő Templom. Ezen templomnak deszkából épült két tornátzán belől levő vass záru és sorku Ajtóin nyittatik ut a bevaló menetelre, világositván ezen Templomot fában foglalt három üveg ablakok: nagyobb része virágos menynyezettel [!], a kisebb pedig bolthajtással boltoztatott és borittatott bé,

142.Gyámkő a hajóban

143.Bordaprofilok a hajóból (a) és a szentélyből (b)

144. A harang évszáma: 1481 a Vizitációs Jegyzőkönyvből (a), a szentélygyámkő évszáma: 1522 (b)

lévén a boltozatnak egyik sarkán illyen Esztendő szám ki faragva 1522. A boltozás mellett lévő Arcushoz Észak felől épitve foglaltatott egy Kő Predikálló Szék, mely felett Velum, előtte pedig a Templom piacán vagyon elhelyezve az éneklő Pulpitus, az egész templomban lévő ülő székek mind borulók. Napnyugat felől való végibe vagyon épitve az Iffjak számára való kar.” (UnitPüspVizit 1788. 612.) Az egyházi földek felsorolásánál olvassuk, hogy a daróci határban „vagyon egy szántó föld Kápolna nevű helyben”. Az ingóságok között: „Vagyon egy aranyozott, ezüst ajaku, virágos, a közepin alul aranyosan abrontsozott, alsó részében is meg aranyozott, mint egy egy fertályos ezüst pohár.” A nagyobbik harang felirata: ISTEN DITSŐSÉGÉRE ÖNTETETT a JÁNOSFALVI UNITARIA ECCLESIA KÖLTSÉGÉVEL A. 1769. „Más kisebb harang is vagyon a Toronyba, melyen ilyen Esztendő Szám forma: 1481.” (Uo. 615, 617.)

Az 1827. szeptember 12-i generális vizitáció feljegyzéseiben kiigazítva találjuk az 1789-i elírást a hajó festett deszkamennyezetéről: „holott régi, párkányos boltozatu”. Ugyanitt kiegészítik a régebbi feljegyzéseket: „Ujjitasok pedig azóta ezek történtek benne: A) A bejáratnál való deszka tornácz helyett kőből épitett cserepes tornácz s ugyan az akkori ajtó megfestetett, ez iratván reá: RENOVAT AO. 1797. Deszka pádimentoma megujittatott, ujj székek, veres párkányu kék festékes elővel, T betüvel kékitettek, a kar is kéken megfestetett, ilyen homlok irással: IN HONOREM UNIUS DEI, DEI PATRIS, ET FILII EIUS JESU CXTI — RENOVAT SUB CURATORE JOHANNES CELEMEN AO. 1802. DIEBUS JULII 6. B) Egy ujdon uj igen szép éneklő pulpitus, Sándor János és felesége Szolga Judith által készitetett, minden reá irás nélkül. C) Ujj prédicalo szék a falba bevágott kerülő kőgráditssal épittetett. D) [Korona, 1802.] E) Melléje egy két üllésü Veres párkányzatu kék festékes födött fedeles papi Szék, készittetett 1802-be. F) A torony merőben ujból, 9 öles kőfallal, cserepes fedéllel [...] északi oldalán ezzel a ráirassal: NEM NÉKÜNK URAM, HANEM A TE NEVEDNEK ADGY DICSŐSÉGET SOLT. CXV. Került a torony összességgel Ezer ötszáz nyolc magyar forintba és 96 pénzbe. (Idézi Sándor Bálint: A homoródjánosfalvi unitárius egyházközség története. Kézirat. 1964. 8. EgyhLvt.) Azóta a berendezésben is csak kevés változás történt. Az 1809-ből való pulpitus a keleti karzat alatt ma is megtalálható, a nagyobbik harangot 1798-ban öntötte segesvári Baumgartner János, a kisebbiket az 1769-es felirat megismétlésével 1814-ben és 1924-ben újraöntették. A meglévő „contractusok” szerint az 1817—1824 közötti kőművesmunkákat, a torony építését is, karácsonyfalvi Benkő Mihály végezte (uo. 42.).

A homoródjánosfalvi templom két, időben egymástól távol eső építésből őrzött meg részleteket. A román kori építés eredménye lehet a hajó, bár az ezt igazoló nyugati kapu műrészletei sajnos töredezett állapotban maradtak meg. Ennek ellenére bizonyosnak látszik, hogy az eredetileg támpillérek és boltozat nélkül épült kis méretű hajó és félköríves, hengertagos kapuja a XIII. század második feléből valók. De hogy ezen túlmenően még milyen stílusjegyek érvényesültek az épületen, s hogy a hozzá tartozó szentély milyen volt, azt esetleg csak falkutatással és ásatással lehet eldönteni. Valószínű, hogy az építkezéshez a jánosfalvi kőbánya anyagát használták, ez ugyanis már a rómaiak alatt művelés alatt állott, s ebben az időben építették innen a homoróddaróci templomot.

A jánosfalvi templom második építési szakasza a XVI. század elejére tehető s befejezését jelzi a szentély egyik címerének 1522-es dátuma. Ekkor alakítják át a román kori hajót, hálóboltozattal és néhány támpillérrel gótikus köntösbe öltöztetve, ekkor készül — már reneszánsz szellemben — a déli bejárat kőkerete. És ekkor épül az átalakított hajóhoz a késő gótikus szentély. Gyámkősorának ilyen címerábrákat mutató pajzsokkal történt díszítése a Székelyföldön egyedülálló, de azért is fontos, mert rajtuk az eddigi gyakorlattól eltérően nem vallásos szimbólumok vagy díszítőmotívumok jelennek meg, hanem családi címerábrázolások. Az egyiken feltüntetett évszám pedig nemcsak az építés idejét jelölhette, hanem egyben a közelben végbement történelmi eseményre is utalhat; a székelyek ütközete Zápolya Jánossal és a lázadók megbüntetése Homoródszentpál és Jánosfalva között történt 1521-ben. A címereket egyelőre nem tudjuk azonosítani, de reméljük, hogy a további kutatás fényt derít majd azokra a társadalmi vagy egyházszervezeti összefüggésekre, amelyek e címereknek a templom szentélyében való megörökítését magyarázzák.

Homoródjánosfalva első okleveles előfordulása bizonytalan. A pápai tizedjegyzék 1334. évi rovatában található „Item Laurentius sacerdos de villa Eyanis solvit I. Banalem” (MonVat I. 133.) bejegyzés ugyanis nemcsak Héjjasfalvára, hanem Jánosfalvára is vonatkoztatható. Ez utóbbi azonosítást támasztaná alá a plébániák földrajzi elhelyezkedése is: Homoródszentpál, Derzs, Jánosfalva. A bizonyossághoz azonban több adatra lenne szükség.

A feltalálható adatok közül legkorábbi Hunyadi Jánosnak Udvarhelyszék közgyűlésén 1448. január 22-én kelt ítélete egy jánosfalvi birtok és malom ügyében, mely szerint az ingatlanokat először Sebestyén fia Antalnak és fiainak ítélte, most Véczkei Andrásnak és Benedeknek és Jánosfalvi Mihálynak adja, ha igazolni tudják, hogy az ősi örökségük (SzOkl I. 157.). 1487. február 3-án a székbírák Jánosfalváról keltezik azt a jelentést, mely homoródszentmártoni Becze Márton megöletéséről szól (SzOkl I. 256.). Valószínű, hogy valamelyik székbíró ebből a faluból való volt. Antal solymosi plébános és közjegyző 1514. június 28-án jánosfalvi birtokos Lázár András előtt bizonyítványt ad ki a Váraljai Albert és Jánosfalvi Márton között vita tárgyát képező bizonyos jánosfalvi nyílföldek fölött tartott szemléről (SzOkl I. 327.). A templom késő gótikus átépítése után egy emberöltővel, az 1566-os lófő-összeírásban Was István és Antal Mihály nevei tűnnek fel Jánosfalváról (SzOkl II. 196.).

A következő évi kapu-összeírásban 11 szabad porta szerepel; 1576-ban a fejedelem 12, Kornis Farkas 16 jobbágyporta után fizeti az ötvendénáros adót (SzOkl IV. 41.).

A templom történetéhez még hozzátartozik az, hogy Sándor Bálint adatai szerint 1890-ban a boltozat repedezései (tulajdonképpen a téglabordák meglazulása) miatt a templom lebontását tervezte a gyülekezet (Sándor, i.m. 9.), ez azonban szerencsére elmaradt, s az akkori, majd az 1922. és 1937. évi javítások eredményeként a középkori épület nagyjából változatlan állapotban maradt meg.

Irodalom

Sándor 1858/1942. I. 107—108. — Orbán I. 169—170. — Téglás Gábor: A jánosfalvi római kőbánya. ArchÉrt 1886. 21—26. — Gerecze II. 946. — Kelemen 1922. 168, 174. — Keresztury 1939. 115. — Balogh 1943. 98, 255, 361, 380. — Entz 1943¹ 222, 223, 224. — Radocsay 1954. 148. — Vătăşianu 1959. 549, 576. — Négyszáz év (képtáblákon). — Dávid 1969¹. 51. — Dávid 1969². 545. — Drăguţ 1972. 82. — Dávid 1975. 956, 957. — Ferenczi Géza: „Kik jogokért küzdöttek, bűnösökként ítéltetének el.” Valójában hol volt a hajdani csatatér? A Hét 1980. jún. 6.