HOMORÓDSZENTPÁL

A Homoródok vidékét átszelő útvonalak kereszteződésében, római katonai táborhely maradványaira települt Homoródszentpál. A falut a pápai tizedjegyzék említi először, de eredetét az itt előkerült éremleletek alapján korábbról feltételezhetjük: „Szt. Pálon nagy mennyiségű Kálmán-, László- és Béla-pénzek találtattak” (Orbán: I. 166.). Régészeti megállapítás szerint a pénzeket a XII. században rejthették el (Ferenczi 1971. 1141.). A falunak két középkori műemléke volt: az unitárius templom, melynek tornya ma is áll, és a múlt század végére teljesen elpusztult Kornis-kastély.

Az elpusztult Kornis-kastély

A faluban a Becze család tűnik fel legkorábban: 1448. február 6-án egy birtokügyi határozatnak ellene mond Antal fia Tamás de Zenthpal (SzOkl I. 159.). Szentpáli Becze Tamás 1481-ben Udvarhelyszék kapitánya (SzOkl I. 236.). A Becze család esetleg rokonságban volt az itt nemsokára feltűnő Kornisokkal.

A Szentpáli Kornis család 1487-ben tűnik fel először: Gergely (SzOkl I. 263.), majd 1523—1538 között Miklós, ki Udvarhelyszék főkapitánya (SzOkl III. 228.; II, 41.). Bizonyos, hogy a családnak udvarháza volt Szentpálon, s valószínű, hogy ezt építtette kastéllyá Kornis Mihály és Farkas a XVI. század utolsó negyedében. Orbán Balázs a romos állapotú kastély leírásakor megfigyelte, hogy a négyszög alaprajzú, lőréses, védőfolyosós várfalak és sarokbástyák korábbinak tűnnek a reneszánsz kastélynál. Hogy a reneszánsz stílusú építkezésnek előzményei voltak, az kétségtelen, de ma már nem bizonyítható. A kastély építését a korabeli gazdasági-társadalmi változások tették lehetővé a család említett tagjai számára: a közszékelyek jobbágysorba taszítása után, 1576-ban Mihály és Farkas Szentpálon 24, a környéken összesen 137 jobbágyportát bírnak, az ötvendénáros adóösszeírás szerint (SzOkl IV. 37. kk.). A következő évben kerül sor a kastély építésére, a reneszánsz kőfaragványok egy részét egy felirat szerint Magyar Benedek készítette 1578—1579-ben.

A most újkeletű gazdasági épületekkel beépített területen állott Kornis-kastélyt, illetve romjait így írja le Orbán Balázs: „E kastély emeletes négyszög épület, keleti oldalán kiszökellő előtornáczattal. Köríves kapuszemölde felett egy most eltűnt felirat volt, melyet biztos egyén másolata után ide iktatok: RARA QUIDEM VIRTUS QUAM NON FORTUNA GUBERNAT. QUAE MANET STABILI QUUM FUGIT ILLA PEDE. (Tru. L. V. eleg. 14.), alatta: SCULPSIT BENEDICTUS MAGYARI 1579. V—DAR—LIG. Ez alatt lévő unitárius Kornis-címer K. F. betűkkel, mely betűk Kornis Farkast, e kastély építőjét jelölik. Ezen lényeges felirat, mely építés koráról és építőjéről tudomást nyújta, most eltűnt, csakis a felső emelet egyik szép táblázatú köríves ablakán látható még az 1578. évszám és egyik ablakszemöldén e felirat: TIMOR DOMINI EXPELLIT PECCATUM. Ez épület alsó vivfolyosós és lőréses osztályában, mint szintén az emeletben is, az ajtók és ablakok a renaissance stylnek azon correctebb műalkotásokat felmutató kőkeretelésével ékeskednek, minőket az udvarhelyi csonka vár épületében láthatánk. A föld alatti boltívezetek mind terméskőből készülvék, innen (most részben beomladozott) alagút vezetett ki a mezőre. Csak néhány éve, hogy e kastély még lakható állapotban volt, de fedeléről nem lévén gondoskodva, maholnap össze fognak omlani a századok viharával dacolt falak. Ezen középületet négyszögben épült erős rovátkos várfalak környezték vagy 2000 □ öl kiterjedésben. E tömör s a kastélynál jóval előbb épülhetett falakhoz belülről tágas vivfolyosók és lakosztályok voltak támasztva, négy szögletében erős bástyák emelkedtek. Jelenleg csak a keleti és déli várfal áll, vagy két öl magasságban, két szögbástyájának romladozott vázával. A többi oldalfalak és bástyák leromboltatván, csak körvonaluk kivehető. Ami megvan, az is szabad rombolásnak lévén kitéve, maholnap lerontatik és széthordatik.” (Orbán I. 166—167.)

A kastélynak és berendezésének leírását az 1678. és 1687. évből kelt urbáriumok őrizték meg (B. Nagy 1970. 258.), ezekből megtudjuk, hogy a két földszinti szobából álló és emeletes kastélynak pitvarszerű előtere volt a nagyterem előtt, benne intarziás ajtókat és mintásan festett deszkamennyezetet is említenek a leltározók (uo. 30, 88, 93, 97.). A romos kastély képét Kővári László és Orbán Balázs közléséből ismerjük (Kővári 1852. 238.; Orbán I. 167.).

Unitárius templom

A falu közepén, kis dombháton áll az 1844-ben épített templom, nyugati homlokzata előtt középkori építésű toronnyal. A torony sarkainál egy-egy hatalmas, átlós elhelyezésű támpillér áll, kettős tagozással, vakolattal borított rézsűs lábazattal. Az északnyugati tám alsó vízvetője vályúzattal profilozott kő. A támok között félköríves nyíláson át a dongaboltozatos toronyaljba jutunk, a belső északi falnál tömör mellvédes lépcső vezet a karzatra. A gótikus építésű tornyot 1827-ben majdnem nyolc méterrel megmagasították, ekkor kapta óraíves párkányát és mai magas sisakját (Balogh I. 1935. 183. Hiv.: KerMagv 1897. 38.).

A torony keleti oldalához a déli hajófalon levő felirat szerint 1844ben építették a mai nagyméretű templomot. Emlékezet szerint a korábbi, kisebb méretű templom helyét a mai fal körbefogja.

A régi templom gótikus épület volt, faragványai nem kaptak látható módon helyet az új épületben.

158. A templom középkori tornyának földszinti (a) és emeleti alaprajza (b); támpillérének vízvetője (c)

A régi templomról szóló első feljegyzést az 1715-ös Udvarhelyköri Conscriptio vizitációs jegyzőkönyvében találjuk, ez röviden kőből való templomot és tornyot említ Szentpálon (Kelemen 1922. 168.). Az 1749. február 18-i vizitáció feljegyzését tartalmazó jegyzőkönyvből bővebb adatokat idéz Kelemen: „Templom kőből való, cserepes, torony kőből való, cserepes. Harang kettő, a nagyobbikon az irás: AO. 1542 DNE NICOLAE COGNIS FECIT FIERI. A kisebbiken: AO. 1542 SANCTE JOANNES EVANGELISTA.” (Uo. 173.) Részletes leírást az 1789. május 7-én kelt egyházvizsgálati jegyzőkönyvben találunk a régi templomról: „Ezen fundust jó Sendellyel fedett kő kerités vészi körül. [...] Vagyon a fundus közepén a mostanában megujittatott, Cseréppel fedett Szép Kő Templom, mellynek Dél felől való bémenetelén bolthajtással ujonnan épittetett cseréppel fedettetett kő Tornátz [...] fába rakott négy üveg ablakok [...] kőből épült prédikálló Szék, mellyen ilyen irás vagyon: CSEKE MIHÁLY CSINÁLTATTA AO. 1787. [...] A Templom Nap kelet felől való részében vagyon egy ujj virágos festett kar, Nap nyugat felől való részében pedig félig részeken [!] festékes karral vagyon bé keritve, mely Templomnak az első fele Mennyezetes, a hátulsó fele boltos. Nap nyugat felől való végében vagyon kőből rakott, cseréppel fedett erős Torony, mellynek alján Nap nyugatról a Templomban által

159. Az elpusztult harang 1542-es évszámú felirata (Orbán Balázs után)

menetelt adó két ajtó. [...] A torony [...] déli oldalán: AO 1788 DIEBUS 20 JUNII. RENOVATA PER ECCLESIAM UNITARIAM H. SZ. PALIENSIS. [...] Küljel mint a Tornyot ugy a Templomot is kereken tiz kőlábok erősittik.” (UnitGenerVizit 1788. 572—573.) A leltárban szerepelnek a már említett harangok, ezeknek felcserélt betűkkel készített feliratát és helyes olvasatát Orbán Balázs közölte; valamint említtetik egy „hólyagos aranyos pohár” P. L. betűjelekkel (uo. 557.).

Homoródszentpál első keresztény temploma római épületmaradvanyokra épült. Ahol Orbán Balázs a római fürdő maradványait kinyomozta, onnan egyenes vonalban futó falak alapozását tudta követni: „Az említett szögletnél megtöretett fal egyik szárnya, a templom alatt elvonulva, kimegy a mezőre; másik délre menő vonala a falu derekát szeli át; mellette a külsánc szabályszerű bemélyedése tisztán kivehető; a fal, bár mindenütt föld fedi, csak csekély mélységű ásásra is e vonal bármely pontján feltalálható.” (Orbán I. 165.)

A pápai tizedjegyzék idejében Szentpál már templommal rendelkező plébánia volt, a falu neve és egyházának védőszentje azonosak voltak. Az 1333. évi rovat szerint „Item Blasius sacerdos solvit III. banales.” 1334-ben: „Item Blasius sacerdos de Sancto Paolo solvit I. banalem.” (MonVat I. 115, 133.) Mindezeket egybevetve megállapíthatjuk, hogy az 1844-ig állott régi templom középkori eredetű, gótikus sítlusú épület volt. A ma is álló torony a XV—XVI. század fordulóján épülhetett, építése legkésőbbi évének tekinthetjük a két harangon jelzett 1542-es évet. E harangok (közülük az egyik ma is megvan) azt is tanúsítják, hogy a Kornis családnak szerepe volt az egyház patronálásában. esetleg az építkezésekben is. A régi templom egyetlen javításáról var. adatunk: 1787—1788-ban renoválták, berendezését megújították.

Irodalom

Kastély

Kővári 1852. 238. — Sándor 1858/1942. 136, 137. — Orbán I. 165, 168. — Gerecze II. 946. — Dávid 1969². 545. — Dercsényi 1970. 236, 245. — B. Nagy 1970. 30 skk, 258, 334. —

Templom

Sándor 1858/1942. 132—135, 137. — Orbán I. 165, 168. — Egyed Ferenc: A homoród-szentpáli unitárius egyház történelmi rajza. KerMagv 1897. 33—40. — Gerecze II. 946. — Kelemen 1922. 168, 173. — Balogh I. 1935. 183. — Juhász 1947. 13 12, 136. — Ferenczi 1971. 1141. — Székely 1971. 157.