HOMORÓDSZENTPÉTER

Unitárius templom

A falu közepén, hajdan kőfallal kerített telken áll az unitátius templom. Rövid szakaszon megmaradt kerítésfala a nyugati részen négy saroktámmal szegett tornyot fog közre, mely bejáratul is szolgál. Fél

160. A torony (a) és a templom (b) alaprajza

köríves bejárattal alakított földszinti része van, a toronyalj falépcsőjét tartó kövön az 1744-es évszám. A párkánnyal tagolt első és második szinten lőrésablakok nyílnak, a homlokzaton későbbi jellegű számjegyekkel 1526 van felírva. A torony hangablakos, óraíves párkánnyal és gúlasisakkal lezárt felső része későbbi, 1851-ből való ráépítés. Az alsó két szint a templomot védő kőkerítés kapubástyájaként épülhetett, talán a jelzett időben, a középkor végén.

A toronytól nem messze álló keletelt templomocska hajója és az annál keskenyebb, sokszögzáródású szentély kelet felé szűkül. A hajó nyugati homlokzatát most a tetőeresz vízszintes vonala zárja le, sarkait pedig átlós felfekvésű, tagolt támpillérek szegik: az északi tám felső vízvetője hornyolt faragott kő, a ferde metszésű lábazatot vakolatréteg takarja. A középtengelytől kissé északra nyíló nyugati bejárat kőkeretének profilját vakolat fedi, nyílása most félköríves, Orbán Balázs még átalakítás előtti állapotban látta: „E faluban alig találunk más felemlítésre méltót, mint az unitárius templomot, mely a késő gót kornak a XV-ik században épült szerény emléke, mint ezt csúcsíves nyugati kapuzata (melynek felső felét hengertagozat ékíti) és vesszőművel ékes átszelt lóherívű mellékajtaja bizonyítja.” (Orbán I. 168.) A hajó déli falán két átalakított ablaknyílást találunk, közöttük helyezkedik el az oromzatán 1930-as évszámot viselő portikus (benne XIX. századi javítási emléktábla került elő 1980 tavaszán). Ennek homlokfalába egy ötszirmú rozettás boltzárókövet láthatunk beépítve. A kis portikus a pálcataggal keretelt szemöldökgyámos déli bejáratot védi. A keretelő tagozat reneszánsz hatásra a szárakon derékszögben befele fordul. A hajó délkeleti sarkánál kétszakaszos támot találunk, középső vízvetője kőfaragvány, éppúgy, mint az északi fal nyugati felénél álló egyetlen támpilléren.

A vízvetőkő nélküli támokkal körbefogott szentély alig keskenyebb a hajónál, de magasabb nála. Déli falában a tám két oldalán egy-egy keskeny, egyenes lezárású — átalakított — ablak nyílik. Itt a falakat is ferde metszésű lábazat futja körül, s ez csak az északi oldalon szakad meg, ahol jól látszik a hajdani sekrestye helye.

A templom belseje elvesztette gótikus jellegét. Diadalívének csak nyoma látszik a szószék vonalában. A hajót XVIII. századi, szépen

161. A nyugati kapu, profilja vakolat alatt

162. A déli kapu és profilja

festett kazettás mennyezet fedi, vele egykorú és hasonlóan virágmintás festésű a karzat 8 mezőből álló mellvédje is, feliratként bibliai idézetekkel. A szentély sík fedésű. Közepében ott látható az egykori boltozat másik záróköve, melyet nyolclevelű rozetta díszít. A szentély északi és déli falának közepén egy-egy gyámkő eredeti helyén maradt meg. Vaskos fejlemezük sokszögű, maguk a gyámok fordított kúp alakúak, tagozásuk a rajtuk lévő vastag mészréteg miatt nem kivehető. A hajdani diadalív vonalában, az északi oldalon álló szószék attikai lábazatú oszlopon áll. A szentély keleti felét 1835-ös évszámú festett orgonakarzat foglalja el.

A késő gótikus díszítőművészet jelentős emléke került e templomból a sepsiszentgyörgyi múzeumba: 1937-ben, a mai nyugati karzat alján felszegezve Kelemen Lajos és Debreczeni László 8 festett karzatmellvéd-deszkát talált (Balogh 1943. 300.). A XVI. század első negyedére datált töredékeken gótikus lombdíszítés között két koszorúba foglalt címer látható: az egyik kettéosztott pajzsán piros-fehér sávozást mutat, a másikat három levélből kinyíló virág tölti ki. Ezek a darabok a hajdani késő gótikus festett nyugati karzat maradványai, s bizonyítékai annak, hogy középkori templomaink festett, faragott berendezési tárgyai kitűnő összhangban voltak építészeti környezetükkel.

Homoródszentpéter első okleveles említése késői keletű, bár lehetséges, hogy a település Szentpállal egyidőben jött létre. A falut az 1567-es portaösszeírás említi először, 9 szabad portával (SzOkl II. 218.). 1576-ban ugyanitt 19 jobbágyporta található (SzOkl IV. 37.), nagyobb részük Kornis Farkas, kisebb részük Sükösd Gáspár tulajdonában. A faluközösség az építészeti formák tanúsága szerint a XV—XVI. század fordulóján kezdte építeni templomát. A fakarzat készítése, a torony építése a XVI. század első negyedének végére tehető. Egy esetleges korábbi építkezést csak falkutatással lehet eldönteni.

A késő gótikus templom hajdani állapotáról későbbi egyházi leltárak több vonatkozásban is tájékoztatnak. Első adatunk 1715-ből való, a vizitáció ekkor Szentpéteren kőből épült templomot és tornyot vesz leltárba (Udvarhelyköri Conscriptio 1715; említi Kelemen 1922. 168.). Az 1789. május 9-én kelt részletes vizitációs leltári feljegyzés szerint a Szalánciak telke mellett rongyolt zsindelyfedéllel fedett kőkerítés van,

163. Támpillér vízvetője és lábazata

164. Két rozettás boltzárókő másodlagos beépítésben

165. Gyámkő a szentélyben

„Nap nyugatról a Kő kerittéssel egyben ragasztva vagyon egy Sendellyes, kőből való Torony. [...] a Fundus közepén 11 kő lábakkal körülről meg erősittetett kő Templom, Napnyugat felől való része Cseréppel fedetett, a másik része Sendellyes, Dél felől való oldalába egy kis Sendellyel ujonnan fedett Deszka padimentumos fa tornátz, a holott is a Templomba bé járó ajtó vas sorkas és záras, a külső felén illyen irás: ISTEN DITSŐSSÉGÉRE CZINÁLTATTA VAR. MATHE PÉTER URAM 1758. A Templomnak Négy Üveg Ablakai kerek üveg Tángyérokkal fa foglalással valók. Padimentuma Deszkás, Mennyezete előliről virágoson festett és közepén levő leromlott Arcuson hátul pedig fejér Deszkából párkányokkal épült. A Templom Napnyugat felőll való végiben vagyon egy Kar virágoson festett. A Prédikálló Szék kőből való, előtte az Éneklő Pulpitus virágos festékes. [...] Hátul üres a Templom, nints Szék benne.” (UnitPüspVizit 1788. 585—586.) A leltárban szerepel egy noduszos ezüstpohár, tányérral, mely évszáma szerint a csak később önállósult filia legkorábbi felszerelési tárgya, ilyen felirattal: HO. SZ. PÉTERI ECCLESIÁÉ A. 1642. Két harang is szerepel itt, 1759-es és 1760-as évszámmal (uo. 588, 589.).

A fent leírt állapothoz képest az épületből ma csak a diadalív hiányzik. A déli ajtószárny és a harangok évszáma arra mutat, hogy 1758—60 körül a templomot jelentősebb mértékben átalakították; talán ehhez az időhöz köthető a mai festett mennyezet és nyugati karzat készítése is. 1835-ben készült a keleti karzat, 1851-ben a tornyot mai magasságára emelték.

Irodalom

Orbán I. 168. — Gerecze II. 946. — Kelemen 1922. 168. — Balogh 1943. 119, 300, 360, 382. — Kelemen 1944/1977. 78, 249, 271. — Négyszáz év (képtáblákon). — Tombor. 1968. 140.