nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

MAGYARHERMÁNY

Református templom

Az építőanyagokban gazdag havasalji falu felső részében, kőfallal kerített portikusos cinterem közepén áll a keletelt templom, nyugati homlokzati toronnyal és néhány támpillérrel erősített sokszögzáródasú szentéllyel. Az 1742-ben épült torony nyugati falsarkait kis méretű, átlósan elhelyezett támok erősítik; falazatának felső része későbbi ráépítés, óraíves koronázópárkányáról cseréppel fedett magas gúlasisak emelkedik, rajta mázas cserepek is láthatók. A torony kőkeretes, félköríves bejárata, felirata szerint, ELEVALTATOTT 1823; ez a dátum egyben a toronymagasítás időpontját is jelzi.

A hajó déli oldalához timpanonnal lezárt portikus csatlakozik, kőkeretes félkörívű bejáratának felirata: AN. 1776 RENO. A templom félköríves déli kapuját élszedéses kőkeret szegi, melyen sajátos módon az élszedés 62 cm magasságtól indul és csak az ívhajlatig tart. A hajó és szentély azonos szélességű, találkozásuknál alacsony, kétszakaszos kis támpillérek vannak. A nyolcszög három oldalával záródó szentély négy támja hasonló kialakítású, az alsó fedlapok szokatlan elhelyezésűek, oldaléleik reneszánsz profilozást mutatnak. A hajó északi külső falának felső mezőjén egyik javításkor fasorokkal összekötött festett tulipánok voltak megfigyelhetők.

A templombelső a sokszori javítással elvesztette középkori formáját. Nyugati és északi oldalán 1742-ből való fakarzat húzódik. A nyugati karzatrész felirata: MÁTÉ SÁMUEL LOCI MINISTER FESTETTE. A kazettás mennyezet a karzatmellvédekhez hasonlóan nem virágmintás. Négy feliratos mezőjéből három bibliai idézeteket őriz, a negyediken ez a felirat olvasható: TEMPLORE PAST. REV. DNI SAMUELIS MATE — IDEM — ECCL. CURATORIS JOHANIS PETŐ SENIOR. A hajó és a szentély között nincs diadalív, helyén az északi fal mellett volutás korona alatt a szószék áll. A síkfedésű szentély mennyezetén, keretelt mezőben felirat tudósít készítéséről: AO 1792. SOLT. XXXIV. W. 12.

192. A templom alaprajza (Debreczeni László után)

194. Támpillérek faragott fedőlapja

JÖJJETEK IDE FIAIM ÉS HALGASSATOK ENGEMET, AZ URNAK FELELMÉRE MEGTANITTALAK TITEKET — KERESZTES JÁNOS LOCI MINISTER ÉS MÁTÉ MÓSES MEGYEBIRÓ IDEJEKBEN.

Mivel adataink szerint a templom a reformáció előtti időből való, s mint Nagybaconhoz tartozó filiát kápolnaként emlegetik, a sajátos megjelenésű élszedett ajtókeret, szentélyzáródás és reneszánsz faragványok alapján megállapíthatjuk, hogy a késő gótika és a reneszánsz közötti átmenet idején a XVI. század első felében készülhetett. Egyszerű, népi építészethez kötődő, de gótikus utánérzésű templom, melyben késő gótikus alaprajzi elrendezést és szerény reneszánsz formaképzést is alkalmaztak. Az épületen a későbbi javítások módosítottak is.

A falu első okleveles említése 1566-ból való, amikor János Zsigmond 11 ház jobbágyot adományoz Hermányban Jánosi Péternek (SzOkl II. 209.). Az 1567. évi összeíráskor, amikor a szabad székely portákat vették számba, Hermányban 14 kaput jegyeztek fel (SzOkl II. 219.). Az egyházra vonatkozó adatokat Benkő József az Erdővidéki Traktus 1603ban kezdett, azóta elveszett jegyzőkönyvéből idézi. Az első adat Hermány Nagybaconhoz tartozásáról szól: „Az Eccla felől is megfeleltettük, et ab antiquo N. Batzonhoz tartottak póznával régi idők óta a N. Batzoni Schola Mester Házát is ők tartották. Papot is ugy tartottak, ha a Batzoni Pap megengedte.” Ugyanő írja: „Míg a Római Vallást tartották régen ezen eklésiák, N. Batzonban, Kis Batzonban és Hermányban különkülön voltak Papi öltöző ruhák és midőn a Pap hozzájuk ment, azokba öltözött a Szentségek ki-szolgáltatására.”

Művészet- és művelődéstörténeti szempontból egyaránt igen fontos Benkőnek az 1635. évi vizitációs határozatot idéző feljegyzése és a hozzá fűzött kiegészítő adatanyaga: „»Az Hermányiak azt fogadták, hogy Templom oldalán belől való irott képet és egyéb mázolásokat bé-fejéritsék sub poena flor. 24. melyet absque ulla misericordia ex remissione megvehessenek rajtok a jövendő visitatioban.« Ugyanebben az időben még meg voltanak minden Eklesiánként a Pápista Papi öltözetek, Sanctus harangok, amint szokták volt nevezni, értz nemekből való keresztek, Mise szolgáltatására való Könyvek és több effélék, melyekről a Visitatiók sok rendben azt deliberálták, hogy Brassóba vagy egyebüvé vivén adják el és pénzé tegyék Eklésia számára: amint erről sok helyben láthatni az Erdővidéki Dioecesisnek leg-régibb Visitatorumában p.o. az 1656-ik Eszt.béli Visitatio igy deliberált Hermányban: »Az Hermányi Uraim a Pápista Eszközöket, Tsengetyüt és Mindeneket Öltözetekkel együtt adják el, költsék a templomra sub poena flor. 12.« Ilyen formán deliberáltak a többi Eklésiákban is.” Ugyancsak Benkő említ egy hermányi esetet a reformációra való áttérés idejéből, de évszám nélkül, mely szerint „az ott való András nevezetü leg-első Református Pap [...] valami rosszul fedett asztagjának tetejébe felfüggesztette a Templomból kivett zászlós kereszteket”, ami a nép között felháborodást keltett. (Benkő 1770.)

A templom hajójának falait tudomásunk szerint nem érintették a későbbi javítások, így remélhető, hogy a XVII. században bemeszelt falképek a mészréteg alatt ma is megvannak. Magyarhermány 1670-ben vált külön Nagybacontól és lett önálló egyházközséggé.

Irodalom

Benkő 1770. — Orbán I. 217. — Debreczeni 1932. 192—198. — Kováts 1942. II. 653. — Juhász 1947. 46, 52, 143, 144. — Darkó 1953. 207. — Dávid László: Hermány régi írott képei MTük 1969. aug. 30. — Kisgyörgy 1973. 38, 62. — Sîrbu— Pop 1977. 92.