nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

NAGYGALAMBFALVA

Református templom

A falu északi felében emelkedő templomdombot támokkal erősített alacsony kőfal övezi, délen és északon egy-egy bejáróval; a cinterem közepében emelkedik a keletelt, hármas térfűzésű középkori templom, mely több szakaszban épült, ebből eredően a szentély fala magasabb a hajónál és tengelye is délre hajlik. Különösen a nyugati részén későbbi átépítések is nyomot hagytak rajta.

A templom nyugati homlokzatát a négy emeletre osztott torony uralja, két sarkán átlós támpillérekkel megtámasztva. Közéjük később még két vaskos támot építettek, egyikkel a dongaboltozatos toronyaljba vezető bejárat felét is eltakarva. A torony második szintjén dél felé csúcsíves, kőkeretes keskeny ablak látható, a nyugatra nyílót ma támpillér takarja. A harmadik szint három csúcsíves ablakának kőkerete leszelt élű. A legfelső szintet a múlt században építették, félköríves lezáródású nagy ablakai alatt három oldalon egy-egy kis körablakot is láthatunk. Az óraíves koronázópárkányra hagymasisak borul. A párkány alatt az 1688, 1899, 1936, 1954-es évszámok vannak felfestve.

A hajónak a torony mögül kilépő nyugati homlokfalát, annak sarkait és a hosszfalak egy részét is köpenyfallal erősítették, a másik részét támpillérekkel támasztották meg. A déli falsarok nyugati lábazatába egy 150 cm hosszú kőhasáb van beépítve, ami ajtószárdarabnak látszik. A déli homlokzat támpillérekkel tagolt első falszakaszán két magasra helyezett kis kora gótikus ablak látható, egyikét csak nemrég, 1970-ben bontották ki. Kőkereteik korai profilozásúak. A második ablakocska alatt, egy gótikus tám mellett utólag épített nyitott portikus áll,

207. A templom déli homlokzata és alaprajza

208. Ablak a torony nyugati falában

209. A hajó kora gótikus ablaka

210. A déli kapu

amely a csúcsíves déli kaput védi. Annak bélletét három, tömören egymáshoz tapadó hengertaggal alakították. A következő falszakaszban egy széles nyílású, rézsűs, csúcsíves ablakot találunk, kőkeret és kőrács nélkül; ezt bizonyára egy korábbi gótikus ablaknyílásból alakították ki. A

211.  A szentély ablaka

212.  Gótikus faragványtöredékek

213. A hajó és a szentély hajdani boltozata (rekonstrukció)

hajó északi falát csak egyetlen, később nyitott ablak töri át, alatta 1970ben, a feltöltődött talaj elhordásakor osszárium alapfalaira találtak. A csontház anyagát nem tárták fel.

A nyolcszög három oldalával záródó gótikus szentély a hajónál keskenyebb és magasabb. A déli oldalt két, a záródást négy, vízvetővel ellátott kétosztású támpillér fogja közre; a falakhoz hasonlóan ezeknek is rézsűs lábazatuk van. A támok között a déli falon két, a délkeletin egy keskeny, csúcsíves ablaknyílás látható, egyszerű karéjos kőrácsaik orrtagos profilozásúak. A keleti falban körablak nyílik, hajdani kőrácsa kitöredezett. A szentély északi oldalán a sekrestye kibővítésével (annak

214. Kőfaragványok a szentélyből: falpillér lábazata (a), falpillér-töredékek a bordák nyomaival (b), boltindítás (c)

215. Liliomos címerpajzs

216. Bordaprofilok: téglaborda a hajóból (a) és kőborda a szentélyből (b)

217. Sekrestyeajtó (a) és ülőfülke a sekrestyében (b)

eredeti méretét a lábazat megszakadása jelzi) egy raktárnak használható helyiséget alakítottak ki. Ennek az osszárium felé néző kis ablakát vályúzott téglaborda darabjai töltik ki. A hajót és szentélyt közös nyeregtető fedi, keleti sarkán vaslemezből készült, 1685-ös évszámot viselő szélvitorlával.

A templom belsejét a későbbi javítások során annyira módosították, hogy teljesen elvesztette középkori jellegét. A hajó nyugati bejáratát átalakították; nyugati falánál egymás fölött két fakarzat áll, az alsó mellvédjének közepén festett koszorúba foglalt feliratot olvashatunk: EMELTETETT 1843-BAN JUN. 2-ÁN; a felső karzatra a toronyaljból nyílik feljárat, nyolc mezőből álló festett mellvédje valószínűleg a kazettás mennyezettel egyidős. A kazettás, de nem virágmintás festésű menynyezet két feliratos mezője a templom korábbi állapotáról is tudósít: EZ URNAK HAJLÉKA VALA ROMLADOZOTT — ALSO BOLTHAJTÁSA REPEDT HASADOZOTT — HÁROM KŐLÁBAKKAL DISZTELEN TOLDOZOTT — ABBÓL AMINT LÁTOD ILYENRE VÁLTOZOTT — A SZENT EKKLÁSIA MINDEN HIVEINEK — ADAKOZÓ MUNKÁS KEGYES KEZEINEK — AKI MIT TEMETETT S MEGTETT TISZTINEK — MARADJON JÓ HIRE EMLÉKEZETINEK — ANNO 1789. A másik feliratból csak néhány szó olvasható, teljes szövegét Kádár Dénes lelkipásztor jegyezte fel: TEMPLUM HOC SACRUM AD GLORIAM A CTERUM DEI PATRIS FILII ET SPIRITUS SANCTI, SUMPTIBUS ECCLESIAE REFORMATAE NAGY GALAMBFALVAENSIS RENOVATUM ANNO DOMINI MDCCLXXXIX DIE 5 MAII T.T CURATOR ECCLESIAE JOANNES BARTOS. (Kádár Dénes: Nagygalambfalva ref. egyházközségének rövid története. Kézirat. 1905 körül. EgyhLvt.)

A hajó belső falai felfelé keskenyednek, ez különösen a déli falnál szembetűnő. A legutóbbi javításkor falba kötött nyugati karzat nyomait lehetett megfigyelni. A déli bejárat mellett 1970-ben a legalsó vakolat rétegén egy késő gótikus hálóboltozat rajzát találták meg, mely négy boltszakaszra osztott, rombuszokból álló bolthálót mutat. Talán a középkori építőmester rajzolta fel ide a hajóba tervezett boltozat szerkezetét. A rajzolt hálóboltozat a székelyderzsi és a műemléki felvételekből ismert homoródszentmártoni szentélyboltozatokkal azonos. Az eredeti diadalívet lebontották, a jelenlegi későbbi keletű.

218.Szentségtartó fülke (Sepsiszentgyörgyi Megyei Múzeum)

219.Reneszánsz faragványok

A hajó északi falának közepén 1970-ben falképekre bukkantak. A vakolatréteg alatt lappangó falképekről a korábbi templomjavítások adataiból már volt tudomásunk. Először egy 150X270 cm felületű, két képből álló festett rész vált szabaddá, majd 1973-ban ennek folytatásaként mintegy 100 cm szélességben egy harmadik ábrázolás is előkerült. Mindhármat díszes keret fogja körül. A felső keretdísz sötétkék alapra festett, tüdőszínű, erősen csipkézett szélű levélsorból áll. Az első és harmadik kép keretdísze egyező, a középsőé is hasonló, de csipkézettebb és gazdagabban erezett levelekből formált. A függőleges keretdíszek egyformák, csak a színek árnyalatában van eltérés, a geometrikus díszítést hegyére állított elnyújtott rombuszok sora alkotja, a rombuszok négykaréjosak. Az alapszín itt is sötétkék, a négykaréjos rombuszok belseje vörös, bennük halványbarna kör díszlik. Az alsó keretdísz csak az első kép alatt maradt épen, itt világos és sötétkék színnel festett, zegzugvonalban futó szalagdiszt látunk. A keretdíszeket mindenütt piros és barna vonalak szegélyezik.

Az első kép Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolja a betegek között. A négyalakos kompozíció jobb oldalán Erzsébet áll, sugaras glóriával, sima, fehér hajkoronája pártaszerűen köríti fejét. Hermelinszegélyű vörös palástja alatt apró piros mintával díszített szürke ruhát visel, feketével húzott redővonalakkal. Előtte dézsában kopaszra nyírt beteg ül, maga felé fordított tenyérrel, akire egy copfos, hosszú ruhás lány vizet tölt egy korsóból. A kép másik oldalát ágyban fekvő alak tölti ki, az

220. Falképek szegélydíszei

ágyon redőzött, csíkos lepedők láthatók, a párna hálós szövésű. A fekvő alak fölött felhőből alányúló, glóriás Istenkéz (Dextera Dei) látszik.

A második kép témája Mária megkoronázása. Az ötalakos kompozíció középpontjában a korona alatt fejét lehajtó Mária ül, kezét ölében pihenteti, fejét és testét fehér köpeny fedi, alatta vörös színű ruhát visel. Mellette a feléje forduló, ülő Krisztus alakja látszik, keze Mária koronája felett van. Krisztus glóriája a legdíszesebb: levélszirmokká alakított sugarak alkotják. Vörös palástjának szegélye és bélése hermelin, alatta derékban megkötött fehér tunikát visel. A cipők harisnyaszerűek, négyzethálós mintával. A fő alakot zenélő angyalok veszik körül. Jobbra két glóriás, kiterjesztett szárnyú angyal, egyike hegedűt, másika lantot tart a kezében. Mindkettő világos, virágszirmokkal díszített ruhában, fehér szárnyakkal van ábrázolva. A kép bal oldalán kilencsípú orgonán játszó, hasonlóan díszített ruhát viselő angyalt láthatunk, az orgonasípok emelkedő sora kilép a keretdíszre. A jelenet háttere sötétkék.

A harmadik kép Szent Dorottya kétalakos kompozíciója, mely a mellette később nyitott ablak és az annak sarkától húzódó repedés miatt sérültebb az előbbieknél. Bal oldalon sugaras glóriával, világosbarna szegélyű, belül okker színű vörös palástban a hosszú szőke copfos Dorottya áll, jobbjával kosarat nyújt Jézus felé, baljában rózsaágat tart, melyen hat vörös rózsa nyílik. A kép jobb oldalán a kosár felé nyúló glóriás Jézust látjuk, derékban megkötött, fehér díszítéssel festett szürke ruhában; alakja sérült. A háttér a kép felső felén világoskék, az alsó részen okker és szürke. A rózsaág, Dorottya palástjának szegélye és cipője a belső keretvonalon túlra nyúlik. Mindhárom jelenet feltűnően jól komponált, a díszes keretbe foglalt mezőket az alakok teljesen kitöltik, anélkül, hogy az zsúfoltnak hatna. A festőnek fő erőssége a képszerkesztés, alakjain a vonal dominál.

A hajó északi falánál áll a szószék, ennek lábazati részében az 1970-ben történt javításkor gótikus és reneszánsz faragványokat találtak, részben ezekből állították össze a malomkövön nyugvó szószék lábát. A szószékkorona 1683-ból való, 1789-ben renoválták. A déli ajtószárny Borsai Nagy Klára adományaként szintén 1789-es évszámot visel.

A hajónál csak valamivel keskenyebb szentély szintén az átalakítások nyomait viseli. Ma egyszínű kazettás mennyezet fedi, amit 1816-ban a bordás boltozat helyébe készítettek. Ezt nemcsak a javítási szerződés tanúsítja, hanem a boltozat helyben maradt és másutt elhelyezett kőfaragványai is. A szentélyzáródás keleti falsarkainál megmaradtak az eredeti bordaindítások is. A gyámkőszerűen végződő nyolcszögű falpillérről egyszerű körtetagos borda indul. Hogy a körtetagot hornyolatok fogták közre, azt a portikus bejáratánál elhelyezett két bordatöredéken láthatjuk. A falpilléreknek, melyek a bordás boltozatot tartották, több töredéke található a szentélykarzat falépcsője alatt (1 db), az északi cinteremkapu kereteként (7 db) és a szószék aljában (1db). Méreteinek a helyén levő bordaindítással való egyezése kétségtelenné teszi eredeti rendeltetésüket és helyüket. Több olyan nyolcszögű darab van (hosszúságuk 26 és 62 cm között), amely sima felületű, láthatóan nem falszögletbe volt beépítve. Egy 86 cm hosszúságú darab első oldaláról borda indult. Két töredék (34 és 67 cm) három oldalról való bordaindítást mutat. Két 80 cm magasságú faragvány pedig eredetileg falpillérlábazat volt; ezek négyszögű alapról prizmás saroklevél közvetítésével vannak nyolcszögűre alakítva. A faragványok eredetileg falba épített felülete nincs megmunkálva. A bordaindítások és e faragványok alapján rekonstruálható a szentély bordás, falpillérekre nyugtatott keresztboltozata, mely a szentély egyéb műformáival együtt egy XIV. században történt szentélyépítésre utal. Valószínűleg szintén a boltozat dísze lehetett a szentély délkeleti falába másodlagosan elhelyezett, XIV. századi formát mutató címerpajzs, melynek mezőjében az Anjou-királyok pénzein látható karcsú liliom van kifaragva.

A szentély déli falában a legutóbbi javítás alkalmával találtak rá egy lapos konvex ívvel záródó, 126 cm széles papi ülőfülkére, melynek széleit másodlagos elhelyezésű, vályúzott profilú kőfaragványok szegélyezik. Ugyanakkor az északi falban megtalálták a sekrestyeajtó szemöldökgyámos, egyszerű, leszelt élű kőkeretét, a nyílást kitöltő törmelékanyagból téglaborda-töredékek is előkerültek.

A szentély északi falába volt beépítve az a díszes szentségtartó fülke, amely most a sepsiszentgyörgyi múzeum kőtárában található. Csúcsíves nyílású fülkéjét kétoldalt csavarmenetes oszlop szegélyezi, a nyílás csúcsa körül és az oszlopok alatt hatszirmú rozetták sorakoznak. A nagy darab kőtömbből faragott fülke eredeti elhelyezésében kiállott a fal síkjából, mert oldalai is megmunkáltak. Lehet, hogy erre a szép faragványra vonatkozik az eklézsia gyűlésének jegyzőkönyvében 1902. dec. 5-én feljegyzett határozat, melyben említtetik a „középkori, kőből faragott szentség-edény, melyet az ekla gyülése az udvarhelym. museum egyesületének ajándékozott, helyette ujat kapván cserébe.” (Jkv. EgyhLvt.)

A leírtakat még néhány középkori kőfaragvány egészíti ki. Az átalakított sekrestye küszöbköve egyik oldalán ferdén van leszelve, mérete a szentély lábazatköveivel egyező. A szószék kibontott aljából egy minden oldalán megfaragott, mintegy 55 cm hosszúságú, nyolcszögű pillérdarab is napvilágra került. Egy mély hornyolattal faragott töredék bizonyára támpillér vízvetőjének készült. A cinterem kerítésfalának egyik később elfalazott fülkéjében olyan négyszögletes hasáb alakú követ látunk, amelynek leszelt élébe kis vályúzat mélyed. Eredeti elhelyezése előttünk ismeretlen.

A gótikus töredékek mellett beépített reneszánsz kőfaragványokat is találunk, ezek eredeti helyét azonban ma már nem tudjuk megállapítani. A szószék lábazatánál helyeztek el egy fogrovatos, hullámtagokkal profilált, csak egyik oldalán megmunkált faragványt. Egy ugyanilyen fogrovatos, de szélesebb és egyszerűbben profilozott faragvány most a cinterem bejárata előtt ülőalkalmatosságul szolgál. Hasonló profilozású egy, a parókia melletti iskola küszöbköveként használt hasábkő is, mely faragott felületével mélyed a földbe. A kisebbik faragvány lehetett falba helyezett gyámkő, de lehetett a nagyobb darabokkal együtt nyíláskeretelő ajtószárkövek díszesen profilált fej- vagy talplemeze is.

Adataink szerencsésen egészítik ki mindazt, amit a mai templom és a bontásokból eredő faragványok alapján a középkori templomról megtudhatunk. A pápai tizedjegyzékben már említett plébánia templomáról jóval később, 1666-ban hallunk először, a Nagygalambfalvához tartozó filiával támadt nézeteltérést tárgyaló határozatban. „Ami az Ecclesiának közönséges Pénze vagyon, harmadát adgyák a Kis Galambfalviaknak kezekbe, hogy abból az ő részek szerint az harangh árát tehessék le, azonba avagy ez Nagy Galambfalvi Templum építéséhez, avagy az magukéhoz fogjanak hozzá, de ugy, hogy ha az magukét épitik is, apromivesekkel tartozzanak segéltteni az Nagy Galambfaluiakat. Ha pedig mi pénzt költenek az épittésre, az Nagy Galambfalviak lattassa törvény szerént el az Kis Galambfalviak ha az költésnek harmadával tartoznak e avagy mivel az Kis Galambfalvi Templomot is épiteniek kellett kételenségből látván annak is pusztulását.” (Liber Eccl. Udv. 1644. 62.) 1674. május 29-én a parciális zsinat új megegyezést ajánl.: „Mivel a Nagy Galamb Falviak és Kis Galamb Falviak között ujabb Viszálkodás támadott volt a Templomok és a körül való épületeknek épitések felől, Praetendálván a Kis Galamb falviak, hogy ő nékiek templomok lévén, magok azonban kevesen s erőtelenek lévén nem érkezhetnek, hogy mind a Nagy Galamb Falvi s mind az ő Templomokot épithessék, hanem a Nagy Galamb Falviak épitsék a nálok levő Templomot, ők is épitik a magokét. [...] Ennek utána is részek szerint épitsék.” A részvételi arányt a generális zsinat június 3-án így határozza meg: „A Templum épitésében legyenek negyedesek a Kis Galamb falviak.” Az 1675-ös generális zsinat kiegészíti a határozatot: „[...] elsőbben a Mater ecclaban meg épitsék egyenlő képpen a Templomuk romladozásit, holott idejekben mig azon egy Isten házában jártak esett a templomuk romladozása. [...] Az épités pedigh az idén légyen és abban negyedesek legyenek a Kis Galamb falviak.” (Uo. 62—63.) Érzékelhető, hogy nagyobb javításról van itt szó, ami későbbi utalások szerint a hajót érintette. Ehhez kapcsolódhatott az új templomi padok készíttetése, amely viszálykodást támasztott, és az ülőhelyek név szerinti elosztását tette szükségessé, az „aszszonyemberek templomi székeinek eligazításáról” 1682. április 2-ról fennmaradt határozat szerint. „Mikor volnánk a meg irt faluban a Czinterem előtt, kénszeritének minket [...] hogy a Templomba levő aszszonyemberek Székeit el igazittanók, hogy rendeznők kinek-kinek ülése hol legyen, mivel az Asszonyoknak uj Székek csináltattanak.” Az első sorban 13, a másodikban 2 szék elosztása után a nyugati rész ülőhelyeit így rendelik: „Az Torony alatt való ajtónál az szegeletbe Asztalos Annának magános szék. Balási Jánosnénak középső kőláb mellett egy magános Szék. [...] Az szegényeknek az két kő között.” (EgyhLvt C. VIII. 1.)

A templom fenntartására szolgáló földeket és a felszerelési tárgyakat 1660 körül vették leltárba. A vizitáció az Úrasztala, pulpitus, szószék textíliái, az úrasztali felszerelés összeírása után bejegyezte: „Vagjon annak felette az Nagy Galambfalui Toronyba két harangh, egy Eöregh, más küssebb. Az kis Galambfalui kápolnában is vagjon egy küs harangh.” (Liber Eccl. Udv. 1644. 136.) A későbbi leltárak kiegészítő feljegyzései közt olvassuk: „Nemzetes V. Király Biró Sándor Pál Ur Istenhez való buzgóságából Conferalt Templom épittésire fl. 20 magyar forintokat. Ano 1744 die 7 Januarij az Sz. Visitatio előtt.” .(Liber Eccl. 1715. 91.)

A templomhajó átalakítása a XVIII. század második felére esik. 1758. június 21-én kelt az a levél, mely a már folyamatban levő javításról tudósít egy cserépmegrendelés kapcsán. „A kegyelmednek való Compositio szerint én az munkát véghez nem vihettem az időnek alkalmatlansága miatt, jól tudgya Kegyelmetek is, hogy az essős idő az kő falnak ártalmas, annál is inkább a bolthajtásnak, azért mostan tudósitom Kegyelmeteket illyen képpen, hogy ha az Isten időt jártat, két hét alatt a Tserép minden bizonnyal meg készül és én akkor kegyelmetekhez fel megyek és hirt adok. [...] Erszényes István Segesvart”. (EgyhLvt VIII. B. 2.) Erről a javításról a megyebírói számadásokban is találunk adatot. „In annis 1757, 1758 Szőcs Mihály az eklának curatora, erogalt 142 fl. templomépitésire.” (Liber Legis Nagygalambfalviensis 1742, EgyhLvt.) E javítás csak egy időre tette használhatóvá az épületet; 1788 után hozzákezdenek a boltozat lebontásához. A tőkepénzek felszedéséről szóló, 1788. április 13-án kelt testimoniális levél már előkészület az építkezésre: „Nagy Galambfalván, a Reformata Szent Ecclesiának Temploma igen meg romladozott, minekelőtte azért nyakunkba szakadna, előre ha lehetséges lenne, kivánnánk igazitást tenni rajta. Már is a Mester emberekkel szegődségre és Contractusra mentünk.” (EgyhLvt VII. B. 2.) A kőművesmunkáról nem maradt adatunk, az asztalosokkal kötött szerződés viszont ismeretes: „In Ano 1788. Die 17-a octobris Fogadá a N. Galambfalvi Refor. Sz. Eklésia Presbiteriuma Nomine Totius Ecclesiae a Szász Budai Asztalos Öreg és Ifjubb Rozler György Uraimékot, hogy a Templumban Mennyezetett jól és Tisztességesen el készítik, Gyantárral fedve, fogádák 55 M. Forintokért, Tisztességes Intentioért, minden napra fél kupa pálinkát, a következendő Apr. hozzá fognak, ha az idő. meg engedi.” (EgyhLvt B. 2.) A megyebíró korabeli számadásaiból tudjuk, hogy 1789. dec. 13-án Kövecsi Andrásnak „erogál a curátor, aki 11 nap dolgozott a templomon”, majd „Az asztalosoknak fizetésekben a munkájokért, hogy a templumban mennyezetet és székeket csináltanak, fizetett Mfl. 28 borért.” (Idézett Liber Legis. EgyhLvt.)

Közbeeső apróbb javítások után 1816-ban kerül sor a szentély átalakítására. A Presbitérium április 4-én szerződik benei Kiss Péter asztalosmesterrel: „A Templomnak az Árcuson fellyül való részit egészen megpadimentumozza, új székekkel megépíti, fellyül szép mennyezettel kikészíti, megfestvén mind a mennyezetet, mind a Székeket vagy tiszta szederjes v. setét márvány szin kék olajos festékkel. [...] segittő dolgosokat ád az Ekla a mennyi kivántatik. [...] az egész munkáért igérnek 185 R. florokat.” A kőművesmunkára május 2-án székelyudvarhelyi Ferdider Ferenc pallérral 200 rénes forint, étel, három-három köböl búza és törökbúza kikötése mellett úgy szerződik, „hogy a Nagy Galambfalvi Reformált Eklésiának Templomának Sanctuariumából le bontván a Boltot és a Templomot el rekesztő Gébel lábait, a mi romlás azokkal esett és egyebütt is az egész Templomban belül, a mi szükséges reparatio lészen, azt tisztességesen meg készitti, az egész Templomot belül meg meszeli, egy árkust a régi Szivárvány helyett Sallazott [!] munkával, és egy szép prédikálló széket csinál, a Templomból a Parochia felé kijáró Czinterem ajtót illendőleg nagyobban alkalmaztatja; minden munkát a T. Pappal egyet értőleg a legg tisztességesebben és mentől jobban véghez viszi.” (EgyhLvt VIII. B. 2.). Az 1817-ből való megyebírói elszámolások e javításra és berendezési tárgyakra összesen 793 magyar forint 32 dénár kiadást említenek, külön számolva a szentély fakarzatának asztalosmunkájára 49 forint 20 dénárt (Liber Legis és Kádár, i.m. EgyhLvt.)

1819-ben egy vizitációs jegyzőkönyv „az eccla cinterembeli uj gabonását” említi, amit a sekrestyéből alakítottak át, és 1842-ben zsindelyfedelét cseréppel cserélték fel (Kádár, i.m.), 1843-ban „a templom jobbitására 216 Mfrt 58 drt” fordítanak; ekkor készült a hajó nyugati falánál levő festett karzat is, a lányok kara (Megyebírói Számadások 1796-tól. EgyhLvt. Említi Kádár, i.m.).

A tornyot a múlt század közepe után magasították. Már 1848-ban „a szarvazat erősen viseltes, zsendelyes és deszkafedélzetes kijavitandó” volt (PresbJkv. EgyhLvt.). Az 1860. április 2-án kötött szerződés szerint „[...] az idő által megrongált Tornyunkot megujitani akarván, megfogadtuk Kőműves Pallérnak Toth Mozest a következő feltételek alatt: Meg kiványa Eklésiánk, hogy a Kőmüves Pallér Sérelem nélkül szállitsa le harangjainkot és Kár nélkül bontsa le a Torony fedélzetét és Falazatát a felső párkányig és az után állandólag készittse el a falazatott és a Fedélzetett Törpe alakban és bádoggal fedje meg — ellátva hangablakkal és óra Czimlappal. [...] Az épittés bé végzésekor Köteles legyen a Harangjainkot a Toronyba kár nélkül vissza szállitani és a Tornyot ki fejéritteni. [...] igért Eklésiánk nevében Toth Mozesnek 160 ujj forintokat.” (EgyhLvt. B. 3.) Rövid időn belül újra javításról értesülünk: a gyülekezet 1878. július 21-én szerződik Biró András udvarhelyi kőműves-ácspallérral a templom újrafedésére, a falak és támok javítására, meszelésére, 360 (osztrák) forint értékben (uo). Az ácsmunkát a torony egyik gerendáján levő felirat szerint „Agyagf. Sala János 1878” végezte. A tornyon megjelenő 1899-es évszám azt a javítást jelzi, mely az ez évi püspöki jelentés szerint 1657 forintba került (PüspJel 1899.). Az 1936 és 1954. évi javítások alkalmával karbantartási munkákat végeztek.

Az első leltárban említett harang feliratát 1916. december 17-én, hadi célokra történt lefoglalásakor az akkori másik harang feliratával együtt feljegyezték: GLORIA IN EXCELSIS DEO AD SACROS CULTUS CLAMO CAMPANA, VENITE VENITE AD ME OMNES QUI FATIGATI ET ONERATI ESTIS, ET EGO FA. UT RE. 1664. A másik harangon ez a felirat volt: KERESZTYÉN, KI LÁTOD S HALLOD E HARANGOT, TUDD MEG KEGYESSÉGBŐL AD E NÉKED HANGOT MERT KÉNOSI SÁNDOR JÓZSEF UR ÖNTETTE: ÖNKÉNT KEGYESSÉGBŐL E TORONYBA TETTE: A NAGYGALAMBFALVI REFORMÁTUSOKNAK, ISTEN ADJ ILY SZIVET NÉPED KÖZÜL SOKNAK. SEGESVÁRI BAUMGARTNER JANOS ÖNTETTE ANNO 1793. Ma egy 1956-ban újraöntött nagyobb és egy 1923-ból való kisebb harang van a toronyban.

Mindaz, amit Nagygalambfalva mai temploma, az átalakítások során kiváltott kőfaragványok és a javításokra vonatkozó visszautaló adatok elárulnak, rekonstruálhatóvá teszik a templom építéstörténetét. A templom hajójának formájáról, a déli ablakocskák és kapuzat típusáról arra következtethetünk, hogy itt a XIII—XIV. század fordulóján építettek először templomot, átmeneti stílusban. Ennek hajója ma is áll, szentélye pedig még felkutatásra vár. A három tömör hengertaggal alakított kapukerethez hasonló töredékeket Olasztelekről ismerünk, ez a keretelés Csíksomlyó templomán félköríves nyílást fog körül. A keskeny, karéjos ablaknyílás hasonló profillal Őraljaboldogfalva román kori templomáról ismeretes. Az első építéskor tehát egyszerű késő román alaprajzi forma mellett kora gótikus nyíláskereteléseket alkalmaztak. Nem sokkal ezután Galambfalva plébániájáról okleveles adat is megemlékezik. A pápai tizedjegyzék 1333. évi rovatában a „Jacobus de villa Salonib solvit VI. banales” (MonVat I. 115.) bejegyzés csak feltételesen vonatkoztatható falunkra (Salonib-Galomb), a következő, 1334. évi említés azonban már kétségtelen: „Item Petrus sacerdos de villa Galomb solvit IIII. banales antiquos.” (Uo. 133.) A fizetett tized tekintetében a plébánia papi jövedelme közepes, különösen ha csak a második bejegyzést vesszük figyelembe.

Galambfalva templomának második építési periódusa már az érett gótika idejére esik. Ekkor sokszögzáródású, támpillérsoros, bordás keresztboltozatú szentély épült, mely a lándzsaíves ablakok, a bordaprofilok, az Anjou-liliomos címerpajzs tanúsága szerint a XIV. század közepén készült el. Nem tudjuk, hogy a változó liturgikus igényeken túl mi tette szükségessé egy új szentély építését. Mindenesetre a XV. század nagy szentélyépítő hulláma Udvarhelyszéken itt jelentkezik először.

A harmadik, késő gótikus építkezési szakasz idején (a XV. század második felében — a XVI. század elején) a hajó kapott boltozatot. E tényt a téglaborda-töredékek, a négyszakaszos hálóboltozat rajza együttesen igazolják. Jelenleg úgy látszik, hogy a boltozattal együtt külső támpilléreket nem építettek. Ebben az építési szakaszban magasíthatták a már korábbról meglévő tornyot, kőkeretes ablakocskákkal látva el emeleteit. Ugyancsak egykorú ezekkel a sekrestyeajtó szemöldökgyámos kőkerete is. A legutóbbi renoválás alkalmával tett megfigyelések alapján egy nyugati karzat létét is feltételezhetjük, bár a kérdés tisztázása érdekében falkutatást nem végeztek.

A XV. század közepétől már ismerünk olyan nagygalambfalvi családot, amelyik segítője lehetett a korabeli építkezéseknek. A családnak V. László király 1456. március 30-án, Budán kelt oklevelével adományoz címeres nemeslevelet, a hadi szolgálatban szerzett érdemei jutalmául, a címer alsó mezőjében csillag, a felsőben két oroszlánfej látható. Galambfalvi István és fia, Antal, Galambfalvi György és fiai, András, Péter és Gergely kapták, más székely családokkal együtt (SzOkl I. 170—172.). György fia András többször is szerepel 1495-ben az erdélyi vajda megbízottjaként az udvarhelyi fellebbviteli fórumhoz továbbított ügyekben (SzOkl I. 177. 179.). 1507-ben Kacai Antal szerez birtokrészt Galambfalván (SzOkl VIII. 225.), talán az ő fia az a Ferenc, aki 1538-ban „de Nagh Galambffalwa” írja magát (SzOkl II. 41.). Ez már a szomszédos Kisgalambfalva létezésének is bizonyítéka. Az 1566. évi összeírásban két galambfalvi primor szerepel, Kacai Mihály és Bogáti Boldizsár, a lófők száma nyolc (SzOkl II. 195, 198, 204.). A szabad székely porták 1567. évi öszszeírásában Nagygalambfalva 31, Kisgalambfalva 20 kapuval szerepel, utóbbinál egy kőfaragót is feljegyeztek (SzOkl II. 219.). A jobbágyporták ötvendénáros adójegyzekében a fejedelem 40, Bogáti Boldizsár 8, Héjjasfalvi Pál 2 telekkel szerepel (SzOkl IV. 37.). A templomon reneszánsz faragványok is voltak, de nem tudjuk megállapítani, hogy az esetleg hosszúra nyúlt késő gótikus építkezéshez köthetők-e vagy később kerültek az épületre. Egyelőre, amint már mondottuk, az előkerült töredékek rendeltetése is bizonytalan.

A templom nemrég napvilágra került falképei magas művészi szintet mutatnak. Stílusuk eredete és készítésük ideje analógiák alapján megközelíthető, egyelőre azonban tisztázatlan marad, hogy miért éppen ezeket a témákat festették meg itt. Az első két ábrázolás aránylag ritka. Árpádházi Szent Erzsébet az ispotályban legismertebb ábrázolása a kassai dóm északi kapujának domborművein jelentkezik a XIV. században, falképen csak a Felső-Tisza menti Szöllősvégardó romtemplomából ismeretes a betegápolás jelenete. Mária megkoronázását zenélő angyalok kíséretében festették meg Almakeréken és Barcaszentpéteren is a XIV. század végén, a téma a Felvidéken volt nagyon kedvelt. Szent Dorottya ábrázolása gyakoribb, Bögözben is előfordul. A falképek formai jegyei azt mutatják, hogy festőjük igen jól ismerte a korabeli miniatúrákat. A vízszintesen futó leveles keretdísz megtalálható a Képes Krónika (1370 körül) rajzain is; s mint freskószegélydíszt Erdőfülén a Szent László-legenda kereteként látjuk viszont. Szent Erzsébet pártaszerű hajviselete, szétnyíló hermelinpalástja feltűnő hasonlóságot mutat a Képes Krónika egyik ábrázolásával, ahol I. Károly király felesége, Erzsébet királyné gyermekei között látható. A galambfalvi jelenetek függőleges, karéjos rombuszokból álló keretdísze is a miniált kódexek felé mutat: Nekcsei Dömötör 1338 előtt készült Bibliájában hasonló rombuszos keretekben látjuk a képeket, s ezek egyes részei helyenként ott is kilépnek a keretdíszre. A királyi megrendeléseket teljesítő miniátorműhely, s talán közvetlenül a Képes Krónika festője. Meggyesi Hertul fia Miklós művészetéhez áll közel a galambfalvi festő, aki itt a XIV. század utolsó negyedében készíthette falképeit, mégpedig a témák ritkasága és a kivitelezés művészi színvonala alapján ítélve, egyéni megrendelő megbízásából.

A templom a XVII. századtól kezdve fokozatosan vesztette el eredeti jellegét, és a javítások sora alakította ki mai aspektusát. Valószínűnek látszik, hogy 1661-ben annyi más templommal együtt a töröktatár pusztításnak esett áldozatul; 1666-tól 1685-ig több rendben is javítják, a filiával, Kisgalambfalvával közösen. A hajó boltozata s talán a feltételezett nyugati karzat is 1758-ban még áll. A boltozat kazettás mennyezettel való helyettesítésére 1789-ben kerül sor. A diadalívet és a szentély boltozatát 1816-ban bontják le, és ekkor fedik kazettás menynyezettel a szentélyt is; a bontott anyag egy részét a szószék és a cinteremkapuk javításához használják fel. Nem tudjuk, melyik javítás alkalmával történt a nyugati hajófal köpenyfallal s a torony támpillérekkel való pótlólagos megerősítése, talán korábban, mint a fatornácos torony átalakítása és felső szintjének megépítése 1861-ben.

A templom állapota 1970-ben állagmegóvó javítást tett szükségessé. E renoválás során addig ismeretlen kőfaragványok kerültek elő, szabaddá lett a szentély ülőfülkéje és a sekrestyeajtó kerete, s megtalálták az osszárium alapfalát is. Ezeknél azonban jelentősebb és általános érdeklődésre tarthat igényt az a korabeli bolthálórajz, amely a középkor végi átalakításról vall. A napfényre került magas művészi színvonalú s aránylag ép nagygalambfalvi falképek pedig a középkori freskófestészet nagy nyereségei.

Irodalom

Müller 1859. 235. — Orbán I. 28—29. — Jakab 1901. 268. — Gerecze II. 948. — Balogh I. 1935. 184. — Kováts 1942. II. 707. — Volt 1942. 131, 136. — Entz 19431. 223—224. — Entz 19432. nov. 13. — Juhász 1947. 11, 32, 33, 43. — Darkó 1953. 204. — Vătăşianu 1959. 281, 555. — Dávid 1964. 326—329. — Benczel Béla: Beszélgetés Ferenczi Gézával. Előre 1967. szept. 17. — Tombor 1968. 171. — Dávid 19691. 50. — Dávid 19692. 543—547. — Drăguţ 1972. 82. — Hargita megye 1973. 111. — Ferenczi István: A Nagyküküllő menti Bögöz község nevének eredetéről. Emlékkönyv 1974. 175. — Dávid 1975. 872—876, 956—960. — Ferenczi 1978. 949—950. — Drăguţ 1979. 77.