OKLÁND

Unitárius templom

A község a két Homoród menti fő útvonal kereszteződésénél fekszik. Az oklevelekben csak a XVI. század közepéről fordul elő, de építészeti emlékei ennél jóval korábbiak. Kőfallal körülvett unitárius templomát, amelyhez késő gótikus torony is tartozik, 1937—38-ban egy középkori templom kibővítésével építették mai formájára. Régi faragványai eredeti helyükön vagy másodlagos elhelyezésben megtalálhatók a mai templomban.

A templomról szóló legkorábbi adatunk az 1715-ös Udvarhelyköri Conscriptio vizitációs feljegyzéséből való, mely szerint mind a templom, mind a torony kőből épült és zsindelyfedésű (Kelemen 1922. 168.). Ugyanezt jegyezték fel 1749. február 22-én is: „Templom kőből való, sendelyes, torony kőből való, sendelyes.” (Uo. 173.) Részletesebb leírás maradt róla az 1789. április 9-én felvett jegyzőkönyvben. Ebből megtudjuk, hogy a templomot zsindelyfedésű kőfal veszi körül; ennek a papi telek felőli bejárata felett 1754 DIE 10-A MAJI felirat, a torony alatti bejárat ajtószárnyán AO. 1780. évszám látható. „Ezen torony kő falának négy alsó szegeletit másfél német ölnyi magasságra négy magával rakott kőlábak erősítik. [...] A Toronynak ajtó felett való oldalán felyül az Esztendő szám holnapjával illyen irás: 1654 9a JULIJ... HOC OPUS EXTRUEBAT ANDREAS NOMINE KÁLMÁNY AT LOCIUS [!] LABORIS FRANCISCUS NOMINE MAYORUS.” A templomról ezeket olvashatjuk: A cinterem „közepében egy mostan künn benn szarvazattyával cserépfedelével meg ujittatott, nyoltz kő lábakkal meg erősittetett két bé járó ajtókkal, ezek előtt két Sendellyel fedett fa tornátzokkal négy fában rakott üveg ablakokkal meg világosittatott s ékesittetett szép Templom [...] belül ezen ajtó felett vagyon egy Templom hátulsó részit keresztül érő, két rendbéli Székü tágas kar. Táblás zöldes virágos festékesük meg avult. A Templom Arcussal meg különböztetett, mindkét része válogatott virágokkal s festékekkel épült mennyezet.” A leírók a déli

225. A templom alaprajza

ajtószárnyon 1763-as, egyidőből való két harangja egyikén az 1775-ös évszámot látták (UnitPüspVizit 1788. 445—451.).

Az 1937—1938-as évek építkezéseiről, a templom azelőtti állapotáról s a munkálatok során tett megfigyelésekről még 1970-ben Debreczeni László, az újjáépítés tervezője és műszaki felügyelője volt szíves tájékoztatni korabeli vázlatai alapján. Ezek szerint az átépítés során a templom nyugati része, a középkori hajó nagyjából változatlan maradt, a késő gótikus szentélyt ellenben lebontották, s helyére egy tágasabb

226. A nyugati kapu

zárórész épült. A nyugati homlokzat bejáratának csúcsíves keretét távollétében a nyílás belső oldalára, profilozással a templom belseje felé fordították. A hajó déli falában befalazott, félköríves ajtókeretet bontottak ki. Ugyanennek az ajtónak a külső, hengertagos keretét darabokban találták meg, s a mai déli portikus bejáratának keretekém állították fel. Hogy eredetileg mindkét keret egy bejárathoz tartozott, azt méreteik azonossága is igazolja. A hajónak mind a négy falsarka kváderkövekből van rakva, a kelet felőli sarkokon az armírozott falsarkokhoz csatlakozó átlós támpillérek későbbiek. A diadalív helyén egy sor 1810-es évszámú kazetta volt, eltérően a hajó 1771-es, a szentély 1786-os évszámú kazettás mennyezetétől. A szentély a nyolcszög öt oldalával zá

227. A déli kapu külső (a) és belső (b) kerete

228. Sekrestyeajtó

229. A kél szentségtartó fülke

rult, sarkain támpillérekkel. Felmérése bontás közben történt, amikor már csak 1 m magasan álltak a falak, így szerkezetéből megállapítható volt annak késő gótikus, XVI. század eleji eredete. A sekrestyeajtó bontás során megtalált szemöldökgyámos keretét, az egyszerű szentségtartó fülkét és az egyik csúcsíves ablakot az északi falban helyezték el, az új építésű részben. Korábbi szentélyalap után nem kutattak a padlószint alatt, a késő gótikus szentélyt a talaj járószintjéig bontották vissza, fundamentuma a földben maradt. A hajóban falképeket is találtak: a déli falon, az elfalazott bejárat mellett Szent Péter és Szent Pál színvonalasan megfestett és jó állapotban előkerült alakja állott, nevük egy-egy mondatszalagra volt felírva. A falképekre óvatosan húzták rá a mai vakolatot. Az északi falon a Szent László-legenda nagyon töredezett és a későbbi vakolás állósága érdekében megcsákányozott töredékét találták, erre is vakolatot húztak. A falképekről feltárásuk idején fényképfelvételek is készültek, ezek alapján mutatjuk be őket. A hajó északi falán előkerült, 5—6 m hosszúságban húzódó freskómaradványokat Debreczeni László műépítész és Kelemen Imre akkori oklándi lelkész a Szent László-legenda töredékének tartották. A fényképfelvételről megállapítható ugyan a festett felületrész, de arról értelmesen semmi nem vehető ki.

Alatta talán az Utolsó Ítélet képsora húzódott, legalábbis erre következtethetünk a jól felismerhető Feltámadás és Üdvözültek serege jeleneteiből. E két részlet ikonográfiai tagolása ugyanaz, mint amit a bögözi Utolsó Ítéleten látunk, az ábrázolásmód azonban más. A feltámadás jelenetéből a harsonát tartó angyal egy része látszik, alatta a feltámadó glóriás szentekből csak töredékek maradtak. E jelenet jobb oldalán az üdvözültek jobbról bal felé haladó seregéből öt alak maradt épen. Az elöl félprofilban ábrázolt Szent Péter jobbjában vállára támasztott nagy kulcs, balját mellmagasságig emeli. A második alakot áldásra emelt kézzel látjuk megjelenni, szintén félprofilban ábrázolt arccal. A harmadik szent visszafelé fordul, utána kétalaknyi vakolatfolt takarja a képet. A sor végén két szent látható, egyiknek felemelt keze látszik, a mögötte haladó világos köpenyben ábrázolt nőalak. A jelenet felső keretelése palmettaleveles indadísz, mely az első három alak feje fölött épen megmaradt.

230. Freskószegélydísz a Feltámadás jeleneténél (a), Szent Pál mondatszalagjának felirata (b)

Szent Péter és Szent Pál alakja a déli fal egy keretdísszel szegélyezett mezőjében került elő. Jobbról Szent Pétert láthatjuk, aki jobb kezében kis kulcsot tart, baljában mondatszalagot, majuszkulával írott S. PETRVS felirattal. Bal oldalán Szent Pál látható, jobbjában fard, baljában mondatszalag, szintén majuszkulás S. PAVLVS felirattal. A sötét alapon világos X jelekből alkotott keretdísz középrészén rombuszban megjelenő levéldíszt látunk.

Mai állapotában a kőkerítés, nyugat és észak felől körülölelve a templomot, a toronyig tart; ez a templom északkeleti sarkához tapad. Belső bejárata, mely a cinterembe vezet, most el van falazva, a templom keleti homlokzatától néhány méterre 1938-ban új bejáró portikust építettek. A tornyot négy átlós elhelyezésű támpillér erősíti, falazata az övpárkányáig keskenyedik. Ez a rész a középkor végén épült, két sor téglalap alakú lőréssel. A rajta levő felirat: AZ EGY ISTEN TISZTELETÉRE, és ezek az évszámok: 1654, 1799, 1902, 1937, 1968, 1978. Az övpárkány feletti rész a magas sisakkal együtt múlt századi ráépítés.

A templom nyugati homlokzata elé az 1938-as átalakítás után egy gyülekezeti termet építettek, ma innen lehet megközelíteni a nyugati bejáratot; ennek nyílását a templom belsejében vastag hengertaggal profilált csúcsíves kőkeret szegélyezi. A hajó déli oldalán találjuk azt a félköríves keretű kapuzatot, amelynek sarkantyútagból és két hengertagból álló profilját Debreczeni László szabadította ki a vakolat alól. E nyílás külső kerete, mely most a portikus bejáratát övezi, szintén félköríves és egyetlen vaskos hengertagból áll.

A szentély helyén épült új rész északi falába helyezték el az egykori sekrestyeajtó szemöldökgyámos keretét, melynek szemöldökrészén kidomborodó antikva betűkkel e név van vésve: MICHAEL KOVA. Ugyanitt két egyszerű szentségtartó fülke is található, egyiknek felső lezárása a szamárhátívhez közelítő nyílásformát mutat. E falba egy kőkeretes, csúcsíves ablakot is beépítettek.

A templom régi berendezését, kazettás mennyezetét, karzatait az 1937-es építés nagyrészt megtartotta. A hajó nyugati felében kilenc festett kazettából álló deszkamellvédes fakarzat áll. A középső mező feliratos: CHORUS LAUDEM DNI. ANNO 1713 MENSE AUGUS S V. SUMPTIB.ECCLES. INDUIA CURATORIS MICH; KOVATS. Legutolsó sorát lemázolták, lehet, hogy itt a festő neve volt felírva. Most ennyi vehető ki belőle: P. Josephus N[agy?]. A hajó kazettás mennyezete virágmintás, alakos és feliratos mezőkből áll, a szegőléceken feliratok látszanak. Keletkezésének idejét és mesterének nevét ugyancsak az egyik szövege árulja el: HOMOROD OKLÁNDI ASZTALOS ELEKES ANDRÁS KÉSZITETTE ISTENES JÓ INDULATTYABOL ANNO 1771 EXPIRANTE FEBRUAR. Az újjáépített szentélyrész felett, annak középső, magasabb mennyezetrészén látható a régi szentély kazettás mennyezete; táblái majdnem mind virágmintásak. Felirata a következő: KÉSZITTETETT SZOLGA GYÖRGY CURATORSÁGÁBAN NAGYOBB ÉS KISSEBB ELEKES ANDRÁS ÁLTAL 1786 PÜNKÖST HAVÁBAN. Mellette helyezték el az átépítést megörökítő kazettát is: ISTEN SEGEDELMÉBŐL ÚJRAÉPÜLT E TEMPLOM 1937—38-BAN DR. BOROSS GYÖRGY DR. VARGA BÉLA PÜSPÖKÖK, KELEMEN IMRE LELKÉSZ, BENKŐ MIHÁLY, FÜZI DOMOKOS KURÁTOROK IDEJÉBEN DEBRECZENI LÁSZLÓ MŰÉPITÉSZ TERVEI SZERINT, A HIVEK KEGYES ADOMÁNYÁBÓL. A régi mennyezetet a hosszfalak mentén alacsonyabbra helyezett virágmintás festésű kazettasorokkal toldották ki; ezek Debreczeni László tervei alapján készültek.

A keleti orgonakarzat mellvédjének néhány mezője virágmintás és ANNO 1840 feliratot visel; ezek a régi szentélykarzat darabjai. Az új készítésű papi széken hat régebbi, virágmintás mezőt láthatunk. Két ajtószárny az átépítés előtti, a nyugati 1863. J.A. feliratot visel.

Az oklándi templom eredete a XIII. század végéig nyúlik vissza. Az armirozott falsarkokkal, támpillérek nélkül épült hajó még a román kor stílusjegyeit viseli magán, megmaradt kapui viszont az átmenet korára mutatnak, vagyis a késő román szerkezethez átmeneti stílusú nyíláskertelések készültek. A félköríves nyílású kapu kereteléséhez Homoródszentmártonban és Rugonfalván találunk analógiát, de hozzá közel álló profilformát láthatunk Karácsonyfalva csúcsíves kapuzatán is. Ezek mindegyike kettős keretelésű, a külső egyszerű hengertag, a belső sarkantyútaggal kísért hengertag.

Feltételezzük, hogy az első templomhajó síkfedésű volt, s hozzá félköríves (mint Karácsonyfalván) vagy egyenes záródású szentély csatlakozott. A hajót később falképekkel is díszítették. A László-legenda festése a környéken a XIV. században volt divatban (Erdőfüle, Bibarcfalva, Homoródszentmárton).

Az átmeneti stílusú templomhoz a XV—XVI. század fordulója körül új, késő gótikus, sokszögzáródású szentélyt építettek. Valószínű, hogy a diadalívet is alakították, erre vall, hogy a román kori keleti hajósarkokhoz átlós támokat építettek. Az 1789-es leírásban említett nyolc kőláb közül így hat a szentélyt fogta körbe, a támpillérsor annak boltozott voltát is feltételezi. A szemöldökgyámos sekrestyeajtó-keretet készítő helyi kőfaragó mester lehet a nevét megörökítő Kova (vagy Kovács) Mihály. A szentély építésével egyidőben vagy nem sokkal később épült a különálló támpilléres torony is, amelyet láthatóan kétszer is magasítottak, 1654-ben és a XIX. században.

Első adatunk a faluról és népességéről a XVI. századból való. Az udvarhelyi fellebbviteli fórum jogszolgáltató testületének tagjaként ismerjük meg Oklándi Domokos Kelement, egy ítéletét jóváhagyó, 1546. június 30-án kelt oklevélből („agilis Colomani Domokos de Akland nunctii sedis Wdwarhely”— SzOkl VIII. 408.). A Zsombor határának kijáratását elrendelő, 1550-ben kelt parancsban „possessio Oklond et Wijffalw” szerepel (SzOkl II. 89.). Az 1566-os összeírásban Oklándról három lófőt, közöttük Elekes Jánost, és két gyalogot vesznek számba (SzOkl II. 197.). A következő évben 20 kaput jegyeznek fel innen szabad portaként; az összeírást kiegészítő „due exempta lapicida [!]” megjegyzés szerint két kőfaragó él a faluban (SzOkl II. 218.), ami a középkor végi építésekre nézve fontos adatunk. 1576-ban negyven fejedelmi jobbágy mellett Kornis Farkasnak 7, Szolga Ambrusnak egy jobbágyporta után kell az ötvendénáros adót fizetnie (SzOkl IV. 41.).

A festett asztalosmunkák gazdag tárháza az oklándi templom. Ezek készíttetése egyben a templom későbbi történetével is megismertet. Ma már nem tudjuk, hogy a hajóbeli fakarzat 1713-as és a mennyezet 1771-es építése összefüggött-e egyéb építéssel, átalakítással is, de az bizonyosnak látszik, hogy a szentély gótikus boltozata — a mennyezetdeszkák évszámainak tanúsága szerint — 1786-ig, a diadalív 1810-ig fennállott; 1937—1938-ban nemcsak az épület formája váltatott, hanem a napfényre került műrészletek révén a történetére vonatkozó adatok is gazdagodtak.

Irodalom

Orbán I. 187. — Solymosi Endre: Az oklándi kunhalmokról Udvarhely megyében. ArchÉrt, 1895. 417—419. — Kelemen 1922. 168, 173. — Kereszturi 1939. 115. — Voit 1942. 132, 137. — Entz 1968. 44, 157. — Négyszáz év (képtáblákon). — Tombor 1968. 178. — Dávid 1969². 543—545. — Dercsényi 1970. 245. — Greceanu 1970. 290. — Drăguţ 1972. 82. — Drăguţ 1979. 231, 264.