RUGONFALVA

Református templom

A falu közepén álló, hármas térfűzésű, keletelt templomot néhány támmal erősített magas kőkerítés övezi, a déli oldalon portikussal védett bejárattal. A templom az ovális alakú cinterem közepén áll; a hajóval azonos szélességű, sokszögzáródású gótikus szentély egy fedél alá fogott, a hajó nyugati fala előtt torony emelkedik.

A torony külső tagolásában háromszintű. Az alsó szint majdnem a hajó nyeregtetőjéig ér, és lőrésszerű ablakok törik át. Nyugati homlokzatának sarkait később épített, de gótikus, diagonális támpillérek erősítik, közöttük csúcsíves bejárat nyílik, melynek felét egy 1933-as évszámot viselő támpillérrel takarták el. A második szint ablaktalan és a hajó nyeregtetője fölé emelkedik; ez még középkori építésű. A felső, hangablakos, óraíves párkányú szint a gúla alakú magas sisakkal 1816ban épült. A toronyalj csúcsíves keresztmetszetű dongaboltozattal fedett, innen nyílik a hajó félköríves kapuzata. A torony első emeletén, belül, elfalazott csúcsíves ajtónyílás látható.

241. A templom cinterme (Offner Marianna után)

A hajó nyugati falának nagy részét a toronytest takarja. A legutóbbi javításkor megfigyelték, hogy a torony a már meglévő hajóhoz utólag épült. A hajó nyugati félköríves kapuzata töredezett, egyelőre csak ívbélletét szabadították ki a vakolat alól. Az 54X51 cm-es kőtömbből faragott ívbéllet profilozása késő román kori: egy sarkantyútagok közé fogott kisebb és egy rézsűs metszésen alakított vaskosabb hengertagból áll. Hogy a kapuív oszlopfőkre támaszkodott-e, vagy nem, azt mai állapotában nem tudjuk megállapítani, a profil alakítását tekintve azonban ez is lehetséges.

A hajó déli fala mellett a diadalívet támasztó pillérig egyetlen, később épített tám áll, ettől keletre a nyugat felé eső falmezőben magasan elhelyezett, keskeny csúcsíves ablaknyílás látható, melynek léctagos profilú kőszegélye csak az ívhajlatig tart. A csúcsíves déli kapuzatot utólag eléje épített portikus védi. Körtetagos kőkerete a szárak középmagasságából indul, a tagozatok a vállvonalnál és az ív csúcsán egymást keresztezve túlfutnak. A portikus mellett kétosztású csúcsíves ablaknyílás van, kőrácsa két félkörbe írt háromkaréj felett függőlegesen kettéosztott kör. A hajónak ezt a részét, a déli bejáratot, a kőrácsos ablakot, a diadalív vonalába eső támpillért a szentéllyel egyszerre építették.

A hajó északi fala tagolatlan. Itt a szentélytől számítva 4 m hoszszúságban a gótikus átépítésből eredő, ferdén lemetszett lábazat látható. Ehhez a részhez csatlakozott az osszárium, melynek alapfalait a legutóbbi javítás idején a feltöltődött talaj elhordásakor találták meg. Mivel a lábazat nem öleli körül az egész északi falat, s mivel nyugat felé eső végénél falelválás is van, melytől kezdve a falazat kőanyaga is megváltozik, megállapíthatjuk, hogy a román kori hajót a gótikus épít

242. Déli homlokzat és alaprajz

243. Nyugati kapu

244.Déli kapu

245.A hajó korai ablakának metszete

kezés alkalmával 4,5 m-rel toldották meg kelet felé. A korábbi hajófal lapos, hasított kövekből rakott.

A gótikus szentély a nyolcszög öt oldalával záródik, faragott vízvetős támpillérek fogják közre, és hajlított vonalú faragott lábazati párkány övezi. Délre néző két csúcsíves ablaka kétosztású, korai halhólyag formájú kőrácsozattal, az egyik hornyolt kávával. A szentély északi fala tagolatlan; a szervesen hozzáépített sekrestye alapfalait — a nyugati közülük az osszárium falával közös — a legutóbbi javítás alkalmával hozták felszínre. A sekrestye elfalazott bejárata jól kivehető. Ahol a sekrestye állott, ott 3 m hosszúságban nincs lábazat.

 

246. A szentély egyik kőrácsos ablaka

A templom belseje. A nyugati félköríves bejárat belső nyílása szegmentívű. A déli első ablaknál a fal síkja szabálytalan, a nyugati falsarkoknál is domborodás látszik, mely hajdani boltozatot vagy kőkarzatot sejtet. A hajó nyugati felében 1783-ban készített fakarzat áll, hat fes

247. A szentély keresztmetszete (a), hosszmetszete (b), támpillér vízvetője és lábazata (c)

248. A diadalív lábazatalakítása (a), a szentély-falpillér lábazata (b), gyámkövök (c, d)

249. Kőborda profilja a szentélyből (a), téglaborda profilja (b), idomtégla töredéke (c)

tett mezőre osztott deszkamellvéddel. Ugyanekkor készült a hajó kazettás deszkamennyezete is. Kronosztikonos felirata templomjavításról emlékezik meg: AEDES HAECCE DEO DUDUM SACRATA TRIVNI. CUM NON LONGO ESSET TEMPORE TUTA SATIS. AUXILIANTE DEO RURSUS RENOVATA PERENNAT RUGOMFALVENSIS SUMPTIBUS ECCLESIAE (Ez a ház egykor a Szentháromság Istennek szenteltetett. Mivel hosszabb időre nem lett volna elég biztonságos, Isten segedelmével a rugonfalvi egyház költségén kijavítva sokáig fennmarad.) A mennyezet szegődeszkáján a festők nevét is megörökítették: MAGISTRI FVER GEORGIUS ROSLER BODENDORFIENSIS ET ANDREAS HERMAN KISDENSIS ANO 1783 DIEBI 9 IULI. CURATOR FVIT DANIEL BENEDEKFI RUGANFALVENSIS. A déli csúcsíves ajtószárny belső ol

250. Sekrestyeajtó

dalán felirat van: REGI OSAGABOL UJJITTATTA MEG EZEN AJTOT NAGYOBB SIDO ISTVÁN A MAGA KÖLTSÉGÉN ANNO 1792. Az ajtó mellett fedeles pad található ilyen felirattal: IN ANNO 1713 MENSE 9BR: EDIFICATA EST HAEC SEDES PER ANDREAM KADAR IN RATIONEM SUI CUM AUXILIO DEI. A szószék az északi oldalon, a diadalív közelében áll, pelikános szószékkoronája 1786-ból való.

A hajó északi falán az 1971. évi javítás alkalmával falképekre bukkantak; ezek a nyugati fakarzattól a szószékig, mintegy 3,70 m hosszúságban és 1,70 m szélességben húzódnak. A falképek felső jelenetsorában a Királyok imádása látható, amelynek keretdísze alatt egy másik jelenetsor felső része tűnik elő. A templom többi falfelületén falképek után nem kutattak.

A Királyok imádása két kompozícióba van csoportosítva. Az első csoportot egy, a lovak kantárát fogó és az üstökösre mutató lovászfiú, két szépen megfestett, kelyhet tartó király — a minuszkulás feliratok szerint MELCHIOR és BALTIZAR —, valamint egy fölöttük repülő és Mária felé mutató angyal alkotja. Az alakok lábánál sablonnal festett keretdísz húzódik. A második csoport fő alakja az architektonikus keretben, baldachin alatt, angyalok tartotta drapéria előtt ülő Mária, ölében a gyermek Jézussal, aki az előtte térdeplő Gáspártól átvett kelyhet tartja. A falképeket nem bontották ki teljesen, de a kiszabadított részek sem teljesen épek. A szerecsen lovásznak feje, fél karja hiányzik, az elöl álló szürke lónak is csak a feje, sörénye, díszes nyergének egy része, mögötte lévő két másik lónak csak a mellső lábai látszanak. A sötét háttér előtt álló, bő redőzetű ruhát viselő két király a legépebb. Boldizsár (Baltazár) arca a falkép legszebben festett feje. Még csonkultabb a jelenet második fele. A kép felső részén a drapériát tartó négy angyal fejéből csak egy maradt épen. A kép alsó részét az I. világháborúban elesettek emléktáblája részben takarja, részben megcsonkította: így Gáspárnak csak levett koronája és glóriájának egy része maradt épen. Az alsó, a keretdísz alatti képsor láthatóan a felsővel egyidőben készült, de háttere világosabb tónusú. Itt egy glóriás fej része, mellette a keretdíszig felnyúló lándzsa vagy kard maradványa tűnik elő. A falképek színezése visszafogott, inkább sötét tónusú; a színhatásnak mind az alakok megjelenítésében, mind a kompozíció szerkesztésében fontos szerepe van.

251. Harangfelirat 1512-es évszámmal (Orbán Balázs után)

A diadalív csúcsíves, leszelt élű és magas, ferdén metszett lábazatból indul.

A szentélyt gótikus kőbordás keresztboltozat fedi. A kétoldalt hornyolt ékbordák a falon tagozott gyámok tartotta féloszlopokra futnak, illetve a hevederív alatt falpillérekre támaszkodnak. A szentélyzáródás két középső gyámkövét homorított üres pajzs díszíti. A poligonális boltszakasz zárókövén szépen faragott Agnus Dei látható, melyet címerpajzsra faragtak. A glóriás bárány lábánál kehely. A szentélyben 1861-es évszámú orgonakarzat áll; építésekor bontották le azt a díszes, lecsüngő liliomsoros, vakmérműves keretelésű papi ülőfülkét, melynek egyik darabja most a karzat alatt található.

A szentély északi falában, a diadalív mellett a legutóbbi javítás alkalmával megtalálták a sekrestye szemöldökgyámos pálcatagos ajtókeretét, melynek profilozása aszimmetrikus.

A templom körüli talajszint egyengetésekor és a cinterem kerítésén kívül folyó régészeti feltárás közben téglaborda-töredékek is felszínre kerülték. Ezek közül a legtöbb a szentély bordáihoz hasonlatos, egy másik típusú — sajnos csonkult — idomtégla korai körtetag formát mutat, olyan, mintha kora gótikus háromujjú borda egyik darabja lenne.

Orbán Balázs leírásából ismerjük a templom 1512-es évszámú harangját is, mely ma már nincs meg. Minuszkulás felirata: SANCTA KATERINA ORA PRO NOBIS DEUM 1 5 1 2 (Orbán I. 119.). Díszítményeiről a következő feljegyzés maradt ránk: „A szavak között éremszerű öt drb. féldombormű, egy női alak, alatta egy levágott férfifej, egy oroszlán, egy csillag, egy rózsaszerű ornamentica s végül egy sárkányalak van.” (Kovács István: A rugonfalvi egyházközség története. 1906. Kézirat. EgyhLvt.).A 450 kg súlyú harangot 1916-ban beöntötték.

A középkori templom reformáció előtti oltárát 1714-ig a templomban tartották. Egy, a belső berendezés módosításáról szóló vizitációs határozatban ezt olvashatjuk: „Minthogy az Rugonfalvi R. Ecclaban az Predikallo Szék alkalmatlan hellyen volt, azért végeztetett, hogy onnan el rontván, alkalmatosabb helyre csinállyák: melyre nézve, el rontván onnan az Predikallo Széket [...] eset valami változás mind az Betfalvi Székekben s mind penig az Rugonfalviakban: lévén pedig az régi Prédikállo Szék mellett egy régi romlott oltar is, melyet is kihányván onnan fundamentalit. ilyen rendben vétetődött az Rugonfalvi Templombéli Székekk. mind Bethfalva s mind Rugonfalva iránt a székek dolga [...].” (Ezután következik a székek elrendezése faluk és családok szerint. — Vizitációs feljegyzés 1714. május 5. ProtEccl 1907. 322—323.). E rendezéskor készült a templomban található Kádár András-féle fedeles pad is.

Mivel Rugonfalva első okleveles említése csak 1505-ből való (Paulus Nywthodi de Rugonffalwa a lófők közül bírónak választatik az udvarhelyi székely nemzetgyűlésen — SzOkl VIII. 220.), a művészettörténeti szakirodalom kérdésessé tette a templom XV. század előtti eredetét, mert a nyugati félköríves kapu profiljának kibontása előtt azt semmi egyéb nem támasztotta alá. Az 1971. évi renoválás idején, bár részletes falkutatás és műemléki feltárás nem történt, alkalom nyílt olyan megfigyelésekre, amelyek megnyugtatóan tisztázták a hajó korábbi eredetét. A hajó 9 m hosszúságú nyugati része eredetileg támok és torony nélkül épült, később átalakított kisebb ablakának kávája átmeneti stílusban profilozott. A nyugati kapu ívbélletének profilja a késő román kor formáját mutatja, tagozatai a szászsebesi ev. templom félköríves nyugati kapuzatának ívbélletén már megjelennek. Hasonló tagozatokkal faragták Homoródszentmártonban is a templom két félköríves kapuzatát. Mivel Rugonfalva esetében is támok néküli hajón találjuk a jellegzetes profilozású és félköríves kaput, az első templomépítés idejét a XIII. század második felére tesszük, valószínűnek tartva, hogy ehhez a hajóhoz a gótikus toldás vonalában román stílusú szentély tartozott. A szóban forgó profilforma Udvarhelyszék emlékanyagában korai csúcsíves kapukon is felbukkan ugyan (Homoródkarácsonyfalva, Székelydálya), de román alaprajzi formát mutató templomokon. Meglehet, hogy Rugonfalva első temploma esetében a székelykeresztúri templomépítés hatásával is számolhatunk. A hajó nyugati homlokzata elé a tornyot valamivel később, de még a késő gótikus bővítés előtt építették.

A templom középkor végi bővítését annak szerkezeti és formai elemeiről tudjuk leolvasni. Ezek időben a XV. század második felére mutatnak. A kis méretű román kori hajót kelet felé 4,5 m-rel megnyújtották. A tornyot támpillérekkel látták el, a déli oldal ablakát kissé megnagyították, melléje támot is állítva. A toldott új részt a szentélyhez hasonló lábazattal építették, és kőrácsos ablakkal látták el. A szentély kőfaragómunkája gazdagabb az átlagos falusi templomokénál (falpillér és gyámkő váltakozó alkalmazása, boltzárókő, díszes ülőfülke), az ablakkőrácsok motívumai archaizálók, korábbi mintákból ihletődtek. A rugonfalvi szentélyboltozat és alátámasztási rendszere vidékünkön száz évvel korábban a nagygalambfalvi szentélyen jelenik meg először. Hasonló bordaprofilt és nyújtott gyámkőre támaszkodó boltozatot találunk az 1458-ban épült székelykeresztúri szentélyben is. A téglaborda-töredékek alapján arra gondolhatunk, hogy későbben a hajót is beboltozták, de ezt csak falkutatás dönthetné el.

A falképeket a régi hajófalra még a templom kibővítése előtt festhették. V. Drăguţ a XV. század első negyedére datálja a Királyok imádása jelenetét. A középkorban oly közkedvelt téma Udvarhelyszéken itt került elő először, de azóta Felsőboldogfalva diadalívén is megtalálták.

252. A falképek kehelyábrázolásai (a, b) és szegélydísze (c)

A jelenet nagyon jól komponált, a szereplőket egymás felé fordulásuk, kézmozdulatuk, tekintetük is összekapcsolja. A főalakot architektonikus keret hangsúlyozza. Ugyanígy komponálta keretbe e jelenetet Aquila János Veleméren 1387-ben; és közöttük még a részleteket (lovak, nyeregforma) nézve is találunk hasonlóságot. Különös gonddal festette meg a művész a lófejeket és a lószerszámokat. A feliratok viszont odavetetteknek tűnnek és hasonlóan elnagyolt a keretdísz is, amely különben csak kevés helyen fordul elő: Csaroda (XIV sz. vége), a dunántúli Szentsimon (1423) és a kolozsvári Szt. Mihály-templom torony alatti kápolnájának falképein (XV. sz.). Az alakok ilyen csoportosításával találkozunk és hasonló épületkeretet láthatunk Konrad Witz genfi festő 1450 körül festett Királyok imádásán is.

Orbán Balázs a templomot feltételesen szerzetesi kapcsolatúnak tartja: „[...] a hagyományokban annak is van homályos nyoma, hogy itten valamely szerzetesrendnek volt hajdan kolostora” (Orbán I. 119.). Adataink inkább azt valószínűsítik, hogy a középkori plébániát, a Nyújtódi család védnöksége alatt, esetleg szerzetesek gondozták. A család Udvarhelyszéken 1455-ben tűnik fel (SzOkl I. 169.), s amint említettük, egyik ága 1505-től Rugonfalváról írja magát (Szentdemeteri ágát lásd ott). Nyújtódi Pál és István azok, akik a szerzetesek plébániai szolgálatát kérik Miklós püspöktől (SzOkl III. 153.). Nyujtódi András ferences szerzetes és apáca testvére, Judit nevéhez kapcsolódik a Székelyudvarhelyi Kódex 1525-ben. A XVI. század közepén a primor Benedekffi család is feltűnik Rugonfalván, 1538-ban (SzOkl III. 247.) és 1566-ban (II. 194.). E családok valamelyikéhez köthető, feltételezésünk szerint, az 1512-es évszámú harang és középkori oltár eredete is.

A falu közösségéről némi fogalmat nyerhetünk a korabeli összeírásokból. A primorok mellett 1566-ban öt lófőt vesznek számba (SzOkl II. 199, 204), a szabad porták összeírásakor 26 kaput jeleznek Rugonfalváról (SzOkl II. 219.), 1576-ban 24 fejedelmi jobbágy után kell fizetni az ötvendénáros adót (SzOkl IV. 37.).

Egyházi tekintetben a templom a reformáció után Betfalvával közös, meglehet azonban, hogy már korábban az volt. A templom későbbi történetére vonatkozó korai adataink épp e közös birtoklás tényét örökítik meg. Bethlen Gábor 1618. dec. 13-án így intézkedett a rugonfalvi templomról: „Udvarhelyszékben az Bethfalviaknak réghtűl fogván való panaszolkodásokból értjük hogy [...] ennek előtte mintegy 10 esztendővel némely Rugonfalvi értékes emberek Rugonfalvára, kikkel egy Megyés templomot birtanak, Davidista avagy Zombatos papot vittenek volna bé [...], és hogy az templomtul is, kihez szintén annyi közök vagyon, mint a Rugonfalviaknak, szintén elrekesztették őket [...], látjuk az Bethfalviaknak az Rugonfalviakkal együtt [...] tripplo avagy quadruplo számosabb voltokat [...], az ország articulusának continentiája szerint azt akarjuk, hogy az Bethfalviaké legyen az templomnak prosperitassa az rugonfalvai szentháromságh egy igaz istent vallo keresztyénekkel együtt, tanquam partis potioris.” (UdvEmiLvt. Közölte Koncz 1884. 163.) 1717ben a betfalviak azon panaszkodnak, hogy rugonfalvi Kádár András „egyház-ösvény” nevű kaszálóját körülkerítette, s emiatt ők csak nagy kerülővel járhatnak az anyaegyház templomába. (EmiLvt XIX. 4. és vizitációs határozat 1718. febr. 10-ről. Liber Eccl. 1715. 197.) A filia önállósulási törekvését a Partiális Zsinat 1721-ben még meggátolja. „A bethfalviaknak elszakadást nem enged” (ProtEccl 1709. 712.), de 1741-ben, miután saját templomot épít, önálló Mestert rendelnek oda szolgálatra (Liber Eccl. 1715. 92.).

A templom fenntartásához való javakat és a felszerelés tárgyait 1660 körül veszi leltárba a vizitáció. Középkori tárgyat a jegyzék nem említ, egyik kitétele alapján esetleg egy poharat tarthatunk korábbinak: „Az Templumbeli eszkezek: Kehely s Tanyer ninczien. Hanem egy kis kupa pohar vagjon.” Érdekes azonban a következő bejegyzés: „Vagjon Betfaluban az Templumhoz egy Seller, kinek neve Tot Georgy, az ki ad Esztendőre az Ecclesiaba egy forintot.” (Liber Eccl.Udv. 1644. 139.) Feljegyzés van arról is, hogy a lelkipásztort 1713. febr. 1-én felelősségre vonja a vizitáció: „Tiszt. Bakonyai József. vádolnák, hogy az Rugonfalvi Templomot, annak padimentomát violenter felhánta, felrontotta, melyért végeztetett, hogy admonaltassék.” (ProtEccl 1709. 250.)

Az 1766-tól kezdődő megyebírói számadásokban nincs nyoma az új karzat és mennyezet 1783-ban történt építtetésének. Pontosan ismerjük azonban a torony továbbépítésének adatait. Az egyház 1816-ban szerződést kötött Hanser Antal kőművessel a torony két öllel való magasítására és toronysisak készítésére (EgyhLvt. Építési iratok.). A szerződésben kőfaragványokról nem esik szó, így tévedés a nyugati kapuzat keletkezésének idejét a toronymagasítás évére tenni. A keleti orgonakarzatot 1861-ben építették: „A szentély bal oldalán 1861-ig igen díszes papi szék volt, a kar odaépítésekor azonban leromboltatott. Az Orbán Balázs ittjártakor a templom kerítésébe kidobott darabja ma a templomban őriztetik” — írja Kovács István lelkész idézett egyházközség-történetében, 1906-ban.

Az 1971—1972. évi templomjavítás a Műemlékvédelmi Igazgatóság (DMIA) felügyelete mellett történt és a cinteremben szükséges földmunkákra és az épület állagának megóvására szorítkozott. A munkálatok során nemcsak a templom történetére vonatkozó tárgyi adatok gazdagodtak, hanem falképeinek felfedezése révén maga az épület műemlékiművészeti értéke is.

Irodalom

Müller 1859. 220. — Orbán I. 119—120. — Koncz 1884. 163. — Müller 1888. 44. — Jakab 1901. 204. — Gerecze IT. 949. — Pokoly 1908. 33. — Kereszturi 19 II. 115. — Nagy Lajos 1942. 11. — Juhász 1947. 39, 43, 135. — Darkó 1953. 202. — Vătăşianu 1959. 123, 155. — Dávid 1966. 157—160. — Tombor 1968. 184. — Dávid 1969¹. 56. — Dávid 1969². 545. — Greceanu 1970. 289. — Drăguţ 1972. 69; — Hargita megye 1973. 110. — Székely Zoltán: A rugonfalvi népvándorláskori sírok. Emlékkönyv 1974. 147—163. — Arion 1974. 52, 106, 108. — Dávid 1975. 957. — Dávid László: A felsőboldogfalvi középkori templom falképei. RefSz 1976. 213. — Ferenczi 1978. 949. — Drăguţ 1979. 225, 227.