SIMÉNFALVA

Unitárius templom

A falu északnyugati szélén, kiemelkedő helyen áll az adataink szerint 1808—1811 között épült templom. Magas, gúlasisakos tornya a hajó nyugati homlokzata előtt áll, a hajóval egybeépített szentélyrész sokszögzáródású, három, nem középkori eredetű támmal megtámasztva. A torony alsó kétharmada korábbi a felső résznél, mely adataink szerint 1818-ból való. A toronyaljból az északi falba épített feljáró vezet a nyugati karzatra és a toronyba. A toronyaljból a karzatra vezető nyugati bejáratot reneszánsz profilú kőkeret övezi, szemöldökkövén 1586-os évszámmal, melyből az első két számjegy már nem látszik, de a XVIII. század végén még olvasható volt. A templom déli oldalán portikus védelme alatt nyílik a hajóba a másik, egyszerű bejárat.

A templom belső tere síkfedésű, nyugati oldalán fakarzat áll, mellvédjének 12 mezőjét egykor virágos festés díszítette, ma szürkére festett. A templom keleti végében orgonakarzat áll. A szószék az északi falhoz tapad, falba épített feljáróval.

A templomról készült korábbi leírások, felszerelésének leltárai, a javításokra vonatkozó adatok nem jeleznek a nyugati reneszánsz ajtókeretnél korábbra mutató részleteket. Az 1732. szept. 8-i vizitáció ezt jegyezte fel a templomról: „Siménfalva filialissa volt Sz. Miklósnak. Ez vagyon irva az karra: EXTRUCTA REGNANTE GEORGIO RAKOCZI A. 1631 OMNIBUS PRESSIS INHABITANTIBUS UNUQUE VERU DEU COLENTIBUS.” (GenerVizit 1715. 161. Idézi Kelemen 1922. 179.) Az 1789-es egyházvizsgálati jegyzőkönyv itt már új karzatot említ, melyet 1747ben Pakot István készíttetett. Erkölcsi intéseket tartalmazó hosszú felirata ezzel zárult: SZAMOTOKRA NÉKTEK KI EZT ÉPITETTE, ROMLADOZÁSÁBÓL ENNYIRE FELVETTE, NEM KÉNSZERITTÉSBŐL JO SZIVVEL MIVELTE, HA AKAROD TUDNI PAKOT ISTVAN NEVE. Ekkor a mennyezet még deszkás volt: „A Templom Mennyezete tarkás festékkel van festve, egy Táblán illyen irás vagyon: 1733. TSINÁLTATOTT EZ A MENNYEZET SZÁSZKÉZDI ASZTALOS GYÖRGY ÁLTAL EXISTENTIBUS MINISTRIS PAROCHO GEORGIO KADÁTSI, LUDI RECTORE SAMUELE PESTHI.” (UnitPüspVizit 1788. 702.) A templom külsejéről a következőket olvashatjuk: „sendely fedél alatt egy Kő Templom [...]. Napnyugat felől való végib. hozzá ragasztott erős Kő Torony

260. A templom nyugati kapuja

sendely fedél alatt.” A leírás megemlékezik a nyugati bejárat 1586-os évszámáról és a harangokról is: „Vagyon egy szép nagy Harang, azon illyen irás: ANDR. DEMETER C. K. 1576 P. S. [...] kisebb Harang, ilylyen irás rajta: I. S. ODWARHEL SZÉKEL MOJSES 1585.” (Uo. 701, 706.) Orbán Balázs így közli a feliratot: „Zekel Moses Udvarhele J. S. [Isten segedelméből] 1585.” (Orbán I. 117.) Ma már egyik harang sincs meg a régiekből, helyettük két, 1922-ben Nagyszebenben öntött harang van a toronyban.

Ürmösi Kálmán helybeli lelkész 1879-ben összeállította az egyházközség történetét. Ebben korabeli számadásokra hivatkozva azt írja, hogy a templom 1808—1811 között, Kolozsvári Arc. Sámuel lelkész idejében épült, 2452 forint 54 pénz költséggel, „jelenlegi tornya, mely 1512 mfrt. 38 pénzbe került, épült 1818-ban, amint akkori pap Kolozsvári Arc. Sam. feljegyzése jellemzően mondja, »a régi öreg torony« helyett.” (Ürmösi Kálmán: Az Alsó-Siménfalvi unitária Ecclésia. 178, 179.) Véleményünk szerint azonban ezek nagyobb javítások lehettek, és nem új építésről van szó a XIX. század elején. Az 1836, 1854. és 1879. évi templom- és toronyjavítások (i.m. 181) is ezt igazolják.

Siménfalva önálló plébániáját már a pápai tizedjegyzékben feljegyezték. 1333-ban: „Gregorius sacerdos de Sancto Symone solvit IIII. banales.” 1334-ben: „Item sacerdos de Sancto Symone solvit I. banalem.” (MonVat. 115, 133). Ekkor már bizonyosan állott a Szent Simon tiszteletére szentelt templom. A mai templom középkori részleteket már nem mutat. Az idézett harangfelirat és az ajtókeret dátuma alapján azonban azt feltételezzük, hogy a később sokszor javított, alakított templomot a falu közössége esetleg korábbról eredő részletek felhasználásával a XVI. század utolsó negyedében építette. Az építést a későbbi fejedelem, Székely Mózes segítette, és ő látta el a templomot a szükséges felszereléssel is. 1566-ban „Semijenfalwa” közösségéből aránylag sok, 13 lófőt jegyeznek fel, közöttük Székely Balázst (SzOkl II. 202, 205.). A következő évben 25 szabad porta kerül összeírásra (SzOkl II. 219), 1576-ban 26 fejedelmi jobbágy van a faluban (SzOkl IV. 37.). A népes faluközösségből Székely Mózes emelkedik ki, aki 1583-ban Báthori Zsigmondtól Siménfalván és Szentmiklóson birtokot nyer katonai szolgálatai jutalmául (Kővári IV. 40; Orbán I. 116.). A nevével jelzett harangot még fejedelemsége (1603) előtt adta a siménfalvi egyháznak.

A Székely Mózes-féle udvarház

Az udvarház 1583 után épülhetett, s mint Székely Mózes fiainak lakhelyét tartjuk számon. Orbán Balázs ezeket jegyezte fel róla: „... hol most a Kis curia és reformatus templom fekszik, ott még e század elején is állot egy oszlopcsarnokos régi kastély, a reformatusok még annak palotájába jártak templomozni; öreg emberek még jól emlékeznek ezen nagy terjedelmű kastélyra, mely 1805-ben kimélytelenül leromboltatván, köveiből a mostani Kis curia, az ez udvarházat környező terjedelmes kőkerítés és az udvaron lévő reformatus templom épült. Pedig e rozzant kastély [...] Székely Mózesnek volt születéshelye és lakháza. Most minden eltűnt, minden megsemmisült, csak a föld keblébe rejtve látszanak még itt-ott a terjedelmes kastélynak alapfalai.” (Orbán I. 117.)

Az udvarházat 1636-ban Johannes Glukovski, de Benkvitsnek, az erdélyi fejedelem német katonái főkapitányának tulajdonaként leltározzák fel, 1726-ban urbárium, 1761-ben konskripció készült róla (B. Nagy 1970. 262.; B. Nagy 1973, 73—79, 361.). Szalánczi István utódaitól leányágon szállott a Kis családra (Orbán I. 116.). A legkorábbi, 1636-os leltár szerint: „[egy kőkút] ellenében vagyon az udvarház, éppen kőbül rakottak mind alsó és felső házai. Ez udvarháznak alsó része az felső házak zsindelyezésétől és tornácitól külön ereszre és tornácra vagyon zsindelyezve, eresztve; tornáca, avagy eresze mindvégig karfázott és deszkázott, az harmad része annak is pártázott.” (B. Nagy 1973. 74.) A leltári leírásban nem találunk korábbi építésből eredő épületrészre utaló megjegyzéseket, sem kőfaragványokra vagy építési feliratra való utalást, viszont egyik termének mennyezete „pártázott táblákra” készült, s néhány „festett, cifrázott” ajtaja is volt (uo. 75—76.). Az említett 1805-ös Kis-féle kúriát azóta lebontották; a református templom egyházi nyilvántartás szerint a jelzett időnél korábban, 1792-ben épült. (Dárkó 1953. 207.)

Irodalom

Orbán I. 116, 117. — Ürmösi Kálmán: Az Alsó-Siménfalvi unitária Ecclésia. KerMagv 1879. 177—191. — Vass Miklós: A siménfalvi Székely család. ErdMúz 1903. 28—37. — Kelemen 1922. 179. — Juhász 1947. 11. — Darkó 1953. 207. — Dávid 1969². 546. — B. Nagy 1970. 262. — B. Nagy 1973. 73. kk.