nyomtat

megoszt

A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei
DÁVID LÁSZLÓ

TARCSAFALVA

Lebontott középkori templom

A középkori építésű unitárius templomot, mely a falu északi szélén állott, 1898-ban lebontották. Anyagát új templomba építették be. A jelenlegi templom déli zárórészén, valamint a torony lábazatában a málló vakolat alól nagy kőhasábok tűnnek elő, valószínűleg a középkori faragványok másodlagosan felhasznált darabjai, de egy sincs, amely megmunkált felületével nézne kifelé.

A régi templomról korábbi adatok és feljegyzések tájékoztatnak. Az 1789. július 2-i püspöki vizitáció így írja le a templomot: „Sendellyel féligre bé fedett kő kerittés [...] ennek közepette vagyon kivül tiz, bellől pediglen két kő lábakkal meg-erősittetett Sendellyel be fedetett egy ép magoss Kő Templom. [...] A Templomnak Mennyezete nap nyugot felőli párkányos zöld és veres festékes, mellynek közepében illyen irás vagyon : IN HONOREM UNIUS VERI DEI ET FILII EJUS JESU CHRISTI ERECTUM EST HOCCE LACUNAR PROPRES SUMPTIBUS ET INDUSTRIA SP. AC GROSI DNI DIONYSII PÁLFFI DE TARTSAFALVA CURATORIS ECCLESIAE AO. 1756. A Napkelet felől való mennyezete pediglen tzifra festékes, de igen régi munka, a mellyen illyen irás látszik: IN HONOREM UNIUS VERI DEI PATRIS ET FILII EJUS J. CXTI 1701. ERECTUM A CURATORE FRANCISCO PÁLFFI HOCCE LACUNAR, másutt pediglen ilyen írás vagyon: ASZTALOS MIHÁLY AO. 1701. [...] Pulpitus: PÁLFFI FERENCZNÉ MARÓTHI ANNA AO. 1763. [és a XXVI. zsoltár] kőből rakott prédikálló Szék hat szegre tsinálva [...] festett korona 1782. [...] Vagyon még ezen Templom fundusán egy magosotska Torony vagy Harangláb, mellynek allya kőből, felső része pedig fából épittetett: INSPECTORE DNO GEORGIO PÁLFFI AO, 1734, ARTIFEX JOHANNES BOR MEZEI DIE 17 APRIL G.F.B.I. [...] Nagy harang, mellyen egymástól megkülönböztetett három emberi képek vannak. [...] kisebb harang: ECCL UNIT RENO CU SP.D.DYO. PÁLFFI AO. MDCCLXV.” (UnitPüspVizit 1788. 728—729, 736.).

Orbán Balázs leírásából még a következőket tudjuk meg a templomról: „Így találjuk Tarcsafalván a késő gót kornak egy műemlékét, mely szép arányaival s díszes ékítményeivel gyönyörködteti a szemet, s ezt leírnom annál inkább kell, mert összeomlandó sajnos állapotra juttatta az idők kímélytelensége. A polygon záródású szentély egyenes lapján kis gerelyívű ablakocska van, ilyen a hosszszentély két ablaka is, melyek az előbbinél hosszabbak lévén, magasabbra is nyúlnak fel, és még magasabban záródik a hajó két csúcsíves ablaka, melyek elsőjének díszművezetét a kettős csúcsív feletti négy fentős kerék, a másikánál egyszerű környilat alkotja. Úgy a nyugati főkapuzat, mint a déloldali mellékkapu átszelt lóherívvel alakult, mindkettőt a késő gót kor vesszőmű (Stabwerk) tagozata köríti, dúsabb alkalmazással a fő-, egyszerűbben a mellékkapunál. Hogy eredetileg úgy a szentély, mint a hajó boltozva volt, azt a benn még megmaradt gyámkövek és a künn fennálló oldaltámok bizonyítják. Most az 1701-ben készült deszkafölep helyettesíti. A hajó egyik diagonál oldaltámja felső osztályában egyenes záródású fülke van, mit két horony közti körtetag keretei be, itt a templom védszentjének állhatott szobrocskája. A hosszszentély bal oldalán (heraldik) megvan még a szentségfülke is, mely a négyegre helyezett háromszöggel záródik; az egészet három hengerpálca kereteli be, mely szögletein liliomszerű virágba végződik; szögletüregeit pedig vak alakítású négy levélke tölti be. Minden a XV. század utófelének elkorcsosult ízlése szerént van idomítva. Az egyháznál jóval nevezetesebb azon régi harang, mely a templomközeli fatoronyban szerénykedik, pedig kevés párja van a Székelyföldön. E harang hosszúkás idomú, körirata ennek sincsen, hanem felső karimáján van 5 képpaizska, melyeknek hű rajzát ide mellékeljük.” (Orbán I. 112.).

Az Orbán által közölt harang-medalionok: 1. Trónoló király, két mellékalakkal, 2. Kálvária, 3. Agnus Dei, 4. Trónoló királynő, 5. Madonna. Orbán a királyábrázolások alapján a harangot a XIV. század végére datálja, szerintünk lehet egy fél századdal későbbi is. Ma az 1734ben épült fatoronyban újabb keletű harangok vannak (évszámaik: 1864, 1926.).

A leírásokból kétségtelen, hogy itt egy többrendbéli renoválást megért középkori eredetű templom állott. A középkori időhatárokra a leírt formákból csak részben következtethetünk, főképp a XV. századi építkezés biztos a szemöldökgyámos, pálcatagos ajtókeretek alapján. A korábbiakra nézve támpontot nyújt Tarcsafalvának a pápai tizedjegyzékben való előfordulása. 1333-ból: „Item sacerdos de villa Tortha solvit V. banales.” 1334-ből: „Item Benedictus sacerdos de villa Tarka solvit II. banales.” (MonVat 115, 133.) Ennek alapján feltételezhető, hogy a lebontott templomnak XIV. századi részletei is lehettek. Ezt az ablaktípusok leírásából is gondolhatjuk. A XV. századi és azutáni építkezéseket a falu közösségén kívül a közjogi tisztségeket viselő családok is támogathatták. 1462-ben az udvarhelyszéki esküdtek között Blasius, filius Gregorij de Tarchafalwa, Laurentius, filius Petri de eadem assessorok jelentik Mátyás király küldötteinek, Vetési Albert csanádi püspöknek és Tamás vránai perjelnek Pálfalva és Firtosváralja megbékélését (SzOkl VIII. 98.). 1532-ben Martinus de Tharchijaffalwa mint notarius publicus és tabellio juratus szerepel udvarhelyszéki birtokügyben (SzOkl III. 247.). Az 1566. évi lustránál Tarcsafalváról 9 lófőt — közöttük Márton deákot és Pálfij Pétert — és gyalogot vesznek számba (SzOkl II. 194, 201.). 1576ban Pálffi Péter öt jobbágyporta után fizeti a kirótt ötvendénáros adót (SzOkl. IV. 37.), a későbbiekben ez a család — a kurátorságot is viselve — patronálja az egyházat és templomát: Ferenc 1701-ben a szentély, Dénes 1756-ban a hajó festett kazettás mennyezetét készítteti és 1765-ben harangot öntet, Pálffi György készítteti 1734-ben a ma is álló fatornyot.

Tarcsafalva és filiái — Csehétfalva és a két Kadács — között a templomfenntartás kérdésében sok nézeteltérés adódott. Egy számadáskönyvben maradt fenn az az 1618-ból való egyezséglevél, mely Tarcsafalva és Csehétfalva elszakadása ügyével kapcsolatban azt jegyzi fel, hogy az egyenetlenség a templom és más egyházi épületek javításának a két falu közti arányából keletkezett (említi Ürmösi Kálmán: A tárcsafalvi unitaria ekklézsia. 360.). Egy 1695. május 5-i zsinati végzés szintén az anyaegyház temploma javításában való részvételt tartja fontosnak: „Deliberatum in negotio Ecclesiae Tarcsafalvien. et filialium Felső et Alsó Kadáts. [...] Az templum épitésiben az mater Ecclesianak szintén ugy tartozzanak épittetni az Filialisok, mint eddigh.” (Uo. 361.)

A régi templom állapotáról a javításokat és átalakításokat jelző évszámokon túl csak kevés adatunk van. 1743. március 25-én a vizitáció azt jegyezte fel Tarcsafalván, hogy „A templom, czinterem, parochia és mester háza körül való defectusoknak megépitését kezességre vállalák.” (GenerVizit 1741; idézi Kelemen 1922. 179.) Orbán Balázs leírása nem hagy kétséget a templom akkori rossz állapota felől. Lebontására és az új templom felépítésére 1898-ban került sor.

Ürmösi Kálmán lelkész 1876-ban közölt cikkében alighanem középkori falképek nyomaira vezet rá: „Körülbelül 10—15 évvel ezelőtt lehetett, amint isk. tanító Márkos A. beszéli, hogy a templom déli oldaláról csaknem a szószékkel szemben a vakolat egy darabka helyen véletlenül leomlott, s imé a vakolat nélkül maradott helyen valami különös írási jelek, betű formák tűntek elő. [...] be lőnek vakoltatva.” (Ürmösi i.m. 363.)

Irodalom

Müller 1859. 210. — Orbán I. 112, 113. Jelentés a MOB-nak. ArchÉrt 1873. 129. — Ürmösi Kálmán; A tarcsafalvi unitária ekklézsia. KerMagv 1876. 360—372. — Huszka 1883. 11, 14. — Jakab 1901. 330. — Éber László: A bútorművesség emlékei Magyarországon. In: Ráth György: Az iparművészet könyve. II. Bp., 1905 485. — Gerecze II. 952. — Malonyay II. 64. — Kelemen 1922. 179. — Balogh I. 1935. 61, 185. — Juhász 1947. 11. — Vătăşianu 1959. 542, 853. — Sebestyén 1963. 116. — Tombor 1968. 199. — Dávid 19691. 56.