Adatbank erdélyi magyar elektronikus könyvtár - történeti források - A kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár ismertető leltára

Az Egyházfőtanács megalakulásakor már intézkedés született a levéltár megalapítására, kezdetben egy nagy leveles- és másolókönyvre gondoltak, amelybe minden szükséges jogbizonyító iratot bemásolhattak. Ezen az idejétmúlt terven azonban hamar túllépett a mindennapi gyakorlat, 1714-ben Bethlen László, a kamarai jövedelmek iratai összegyűjtésén fáradozó főgondnok egy ládát készíttetett a begyűlő iratoknak. Ide kerültek be a püspöki levéltár fontosabb iratai mellett a kollégiumok és az egyházközségek vagyonügyi vonatkozású iratai is. A levéltár első leltárát 1715-ben készítette el Inczédi nótárius, ebben elsősorban a kötelezvényeket és a kamarai jövedelmek adományleveleit rögzítette darabszinten. A 9 fasciculusra tagolt levéltárban a kollégiumok és egyházközségek jogbiztosító iratai is szerepelnek. A Főkonzisztórium saját hivatali működésének írásos emlékei sommásan vannak regisztrálva az első három fasciculusban, ezek őrzésére nem fektettek különösebb hangsúlyt, sok közülük az illető ügyek intézésében résztvevő főtanácsi tagok családi levelesládájába került.

A következő rendezésre 1736. március 26-án került sor, amikor Mósa László nótárius az Egyházfőtanács Marosszentkirályon, ifj. Bánffi Zsigmond főgondnok udvarházánál őrzött levelesládáját újból leltározta. Regisztruma nem az Inczédi-jegyzék folytatása, hanem az iratokat tárgy szerinti új csoportosításban, fasciculusokba foglalva sorolja fel, kezdve az enyedi kollégium 1717 utáni kötelezvényeivel és régebbi irataival (Fasc. A, 1-2.), folytatva a marosvásárhelyi és udvarhelyi főiskola hasonló tárgyú aktáival (Fasc. B.). A D fasciculus tulajdonképpen egy zsák, amelyben három kötegben találhatók a jóváhagyott, a felfüggesztett és a sürgetendő adománylevelek, mellettük a Bécsben készült registrum és tabella. A fasciculusokon belül nincs időrend, egy-egy tételszám alatt akár 10-20, ugyanazon tárgyra vonatkozó irat is található. A leltározott iratanyag részben a Teleki-féle gyűjtésből származik, részben a Főkonzisztórium 1709 utáni hivatali működésének terméke, s a jegyzék elárulja a rendezés hiányosságait: az I fasciculus tartalma "a M. Supremum Consistoriumnak irt levelek és instantiak indigeste," az L-ben pedig "Gillányi Jakabról maradott hánt vetett levelek egy zacskoban sine ordine" őriztetnek. Ebben a patriarkális iratkezelési rendben találta az Egyházfőtanács levéltárát az erdélyi hivatalviselés korszerűsítésének időszaka a 18. század közepén.

A levelesláda őrzése a főgondnokok feladata volt, engedélyük nélkül a nótárius sem nyúlhatott bele. Az egyház vagyoni érdekeinek védelme mellett e szigorúságot a református rendi érdekek indokolták, ugyanis e repositorium őrizte a hivatalok vallások szerinti szétosztására vonatkozó, a kálvinistáktól betöltött társadalmi pozíciók megtartását célzó bizalmas iratokat. Ennek tulajdonítható sértetlen fönnmaradása is, ugyanis általában állandó és városi őrzőhelyen tartották, például Szebenben a Gubernium levéltárában, majd a század közepétől a Főkonzisztórium bérelt szállásán.

A Guberniumban a 18 század közepén bevezetett levéltárkezelési újításokat bizonyos késéssel a Főkonzisztórium is alkalmazta, beleértve a régi levéltári anyag rendezését is, amelynek bizalmas jellege ekkora már lecsökkent. Halmágyi István secretarius a rendszeresen vezetett ülésjegyzőkönyvek és másolati könyv mellett a folyó ügyek aktáiból sorozatokat (alapítványok, gravamina, szerződések, felségfolyamodványok stb.) alakított ki. Valószínűleg ugyanilyen tárgy szerinti csoportosításban fasciculálta a régi iratanyagot is (testamentumok, Ghillányi-hagyaték). Ennek az 1751-ben folyt rendezésnek a vörös krétával írott jelzetei ma is láthatók az iratokon.

1773-ban Fábján Dániel secretarius abbahagyta a kimenő iratok leveleskönyvének (expeditionis protocollum) vezetését, a fogalmazványokat ezután az iratok mellett őrizték. Ezek egyelőre még kezdetleges formában készültek, egy kettéhajtott ívre 3-4 különböző témájú akta fogalmazványa került. Mindenesetre ilyenformán megindulhatott a szabályszerű regisztratúra kialakulása. 1789-ben Cseh János secretarius bevezette az évenként újrakezdődő sorszámozású iktatást, de nem a beérkezés, hanem a tárgyalás sorrendjében jegyzékelte az iratokat, így az aktákon is föltüntetett iktatószámok megegyeznek az ülésjegyzőkönyvek számaival. Iktatókönyvei sajnos csak három évről (1789, 1781, 1792) maradtak fenn. Ekkoriban már külön véleményívet és fogalmazványt készített mindegyik ügyirathoz.

Inczédi László titkár és utóda, Ajtay László 1809-től kezdve végre meghonosította a korszerű iktatást, az iktatókönyv 12 rubrikája pontosan tájékoztatott az irat útjáról az ügyvitelben (a legrégebbi fennmaradt iktató 1815-ben kezdődik). Az elintézett darabokat az iktatószámok sorrendjében csomózta, használatukat mutatóval könnyítette meg. Inczédi elkezdte az 1800 előtti levéltári anyag rendezését és mutatózását is, 1813-ban készült el az 1785-1789 közötti iratok indexe.

1819-ben Szathmári Pap Dániel és Veszprémi Sámuel 28 fasciculusba rendezték és regestrumba (Extra seriem actorum publicorum őrzött consistorialis leveleknek regestruma) foglalták a Főkonzisztórium régi leveleit. Munkájuk valójában a Halmágyi-féle tárgy szerinti rendezés folytatásának és kiteljesítésének tekinthető, átfogta a 16-18. századi, a regisztratúra előtti levéltári anyagot, elsősorban a jogbiztosító jellegű iratokat. A következő tárgyi csoportokat regisztrálták: Fundationalis levelek, Ghillanyianumok, Magyarfrátai levelek, Testamentumok (ezek jegyzékét 1878-ig folytatták a későbbi titkárok), Collegiumokat és Ecclesiákat illető beneficiumok conscriptioi, Contractusok és recognitionalisok, Curatori és synodalis instructiok, Mandatumok és commissiok, Instantiak és informatiok, Ecclesiakot illető levelek, Elegyes levelek, Collegiumokat illető levelek, Attestatumok és quietantiak.

Tunyogi Csapó József secretarius, a későbbi jogtanár 1823-tól kezdve folytatta és kiteljesítette az Inczédi-féle rendezést, ennek során az 1700 utáni iratokat évrendezte, majd az ülésjegyzőkönyv és a másolati könyv bejegyzéseivel összhangban beszámozta és mutatózta. E közös indexek 1823-1829 között készültek, ma is használatosak. A rendezés során beemelte a mutatózott iratok körébe a Szathmári Pap-Veszprémi féle regestrumba foglalt 1700 utáni iratokat is, az annál régebbieket azonban a régi helyükön hagyta. A rendezéskor sajnos nem vette figyelembe Cseh János 1789 utáni iktatószámait, hanem ezt az iratanyagot is újraszámozta. Ugyanakkor gondoskodott az 1784-1805 közötti hiányzó ülésjegyzőkönyvek pótlásáról, a meglévő impurumokat köttette be. Tunyogi 1830-ig folyó nagy rendezésének köszönhető a főkonzisztóriumi levéltár jól használható mai rendje. Ugyancsak része lehetett abban, hogy a számvevőségi és pénzügyi iratokból 1829-ben önállóan kezelt számvevőségi levéltár (archivum exactorale) alakult ki.

1861-1863 között Kolosvári József és Sipos Samu alapos állományrevíziót végzett, ennek során helyre tették a felgyűlt reponenda-anyagot, összeállították az 1700-1853 közötti iratok leltárát és hiányjegyzékét, két hiányzó indexet (1764-71, 1777-79) újraírtak. Alapos ellenőrzésüknek köszönhető a levéltár mai használhatósága.

Az 1880-as években annyira megnövekedett az Igazgatótanács iratforgalma (3000-en felüli iktatószám évente), hogy az iktatószámok növekvő sorrendjében való irattározás már nem felelt meg az igényeknek. 1889. január 1-től új iratkezelési rendet vezettek be, az irattári terv szerint előre meghatározott osztályokat, azokon belül témák szerint iratcsomókat alakítottak ki. Ezek nem kezdődtek évenként újra, az 1889-91 között ellátott iratok azonos osztályokba kerültek. Az irattári osztályokat és csomókat az adminisztráció rendje határozta meg, pl. az 1-18. osztályok az egyházmegyéknek feleltek meg, az 1. osztályon (Vajdahunyadi egyházmegye) belül 23 csomót alakítottak ki az egyházközségeknek megfelelően. A csomók borítója egyúttal iratjegyzékként szolgált, itt tüntették fel az egyes iratok iktatószámát. 23 irattári osztályt alakítottak ki. Az iratok helyére a sorkönyv bejegyzése utalt, az iktatószámok növekvő sorrendjében adta meg a megfelelő osztály és csomó számát. 1892-től a 23 irattári osztályt évente újrakezdték.

1896-ban egyszerűsítették az irattári rendszert, csak 4 osztály maradt (I. általános ügyek, II. kepe- és fizetési ügyek, fellebbezések, III. fegyelmi ügyek, IV. kölcsönügyek), az I. osztály hatalmas mennyiségű iratanyagát pedig tétel rendszerben tárolták. A tárgyévvel ellátott tételszám segítségével a több éven át húzódó ügyek összes irata egy helyre került. Az iktatókönyvek és a tételszámok közötti összeköttetést továbbra is az irattári sorkönyv biztosította. Az iratokat a tárgyévek, azon belül a tételszámok növekvő sorrendjében tárolták. A gyakorlatban aztán egy-egy egyedi tételszám tárgyi alapú tétellé, hatalmas sorozattá nőtte ki magát, pl. az I. osztály 72/1901 alapszám (Segédlelkészi állások) a segédlelkészi kinevezések gyűjtője maradt 1964-ig, így több mint 150 dossziét tartalmaz. Másik példa: a XIX. osztály 4/1892 alapszám eredetileg az "Andrásfalvi egyházközség Bukovinai alapítvány" címet viselte, ezt már néhány év múlva az "Andrásfalvi egyházközség (Bukovina) vegyes ügyeiről" címre módosították. Az 1893-ban nyitott XIX. osztály 3/1893 (Andrásfalvi tanítói állás betöltése) és a XIX. 6/1893 (Andrásfalvi papi állás) alapszámokat később megszüntették és anyagukat áttették a 4/1892 ("vegyes ügyek"-re átkeresztelt) alapszámra. A már létező alapszámokról ábécésorrendes index tájékoztatta az irattár kezelőit.

Az irattárosi-levéltárosi teendőket 1895-től Módy Elek látta el, utóda 1908-tól Vincze János lett, majd 1923-ban Vincze elhunytával Turósné Csoma Ilona vette át e munkakört.

1930-ban lezajlott a megnövekedett ügyfélforgalom miatt már régóta szükséges irodabővítés, az Igazgatótanács 1929-ben megvásárolta a szomszédos Király u. 53. sz. házat, ott nyitottak új bejáratot, ettől jobbra kapott új helyiségeket az irattár-levéltár. Egy irodát és egy kb. 60 m^2-es raktárt alakítottak ki, a raktárban ekkor készültek el a duplasoros deszkapolcok, amelyeken fektetve tárolták az alapszámok dossziéit. A külső sorokba kerültek az irattári anyagok, a régi levéltári jegyzőkönyvek és iratok a belső sorokban kaptak helyet, igen nehezen hozzáférhetően.

1965-ben vezette be az Igazgatótanács az új iratkezelési rendet, amely az előre meghatározott irattári tervnek megfelelő iratgyűjtőkbe (max. 200) rendezte az elintézett iratokat, a terv a hivatal funkcióit tükröző ügykörjegyzék alapján készült. Ennek nyomán a régi rendben őrzött iratanyag gyorsan történetivé érett, 1900 előtti részét 1964-65-ben átszállították a Gyűjtőlevéltárba, 1900 utáni részének átszállítása pedig folyamatban van, 1926-tal bezárólag kerültek át a levéltári raktárba az iratok.

Végül le kell szögeznünk, hogy iratkezelési-levéltári szempontból a Főkonzisztórium és az (Állandó) Igazgatótanács között teljes a folyamatosság, 1871-72-ben nem szűnt meg egy hivatal és nem alakult egy új, hanem a régi Egyházfőtanács korszerűsített szervezeti keretben, de törés nélkül látta el mind a hagyományos, mind a változó világ diktálta új feladatokat.

A 1-20 Az Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltára
Az Erdélyi Református Egyházkerület (Állandó) Igazgatótanácsának levéltára

1514-1700-1872-(1926)-1964-

A 1 Ülésjegyzőkönyvek

1709-1872-1896. 1919-1949.

Az ülésjegyzőkönyvek 1. kötete az 1709-1733. évek följegyzéseit tartalmazza, 1734-41 közötti időszakról nem maradt fönn jegyzőkönyv, 1742-től fogva folyamatos a jegyzőkönyv-sorozat. 1776 szept.-1782 dec. között hiányzik az ülésjegyzőkönyv, e hiányt már 1823-ban jelezték, de pótolni nem tudták. 1844-től az ülésjegyzőkönyveket az egybekötött véleményívek pótolják, 1889-96 között csak sommás följegyzések készültek az ülésekről.

A szabályszerű gépelt jegyzőkönyvek sorozata 1919-ben kezdődik, az 1949 utáni jegyzőkönyvek hiányzanak.

Ebben a sorozatban szerepelnek az 1710-1773 között vezetett másolati könyvek (expeditionis protocollum), 3 kötetben.

Segédlet: Index az ülésjegyzőkönyvekhez és az expeditionis protocollumokhoz, összeállította Veszprémi Sámuel, a jegyzőkönyvek oldalszámaira utal, az 1739-1783 közötti időszakot öleli fel.

158 + 28 + 1 = 186 kötet 10,85 fm.

A 2 Ügyiratok

1700-1872-(1926)-1964-

Az állag 1773 előtti része a Főkonzisztóriumhoz érkezett ügyiratokat tartalmazza a Tunyogi-féle rendezéskor kialakított rendben. Ezek általában egyes iratok , de gyakran egy-egy ügyre vonatkozó több tucatnyi iratot is egy szám alá helyeztek. Ide kerültek a bécsi agenturától hazahozott felségfolyamodvány-másodpéldányok is.

1773 után ebbe az állagba kerültek a kezdetleges formájú, egy kettéhajtott íven több ügyet is tárgyaló véleményívek, ezek a legnagyobb számnál kerültek elhelyezésre. Cseh János honosította meg 1786-tól a külön véleményívet és fogalmazványt, némely esetben csak ezek maradtak fenn. A véleményíven feltüntették a beadás és a tárgyalás időpontját, a jegyzőkönyvbe való bevezetés tényét, a fogalmazványon a letisztázás dátumát és az aláíró nevét. Palliumot nem használtak, az iktatószámot a beérkezett irat és a véleményív-fogalmazvány bal felső sarkába írták fel.

1844 után a véleményíveket nem az iratok mellett őrizték, hanem egybekötötték a jegyzőkönyv pótlására, az iratok mellett csak a fogalmazvány maradt.

Az új iratkezelési rend meghonosítása (1889) után a fogalmazványokat kettéhajtott ív első (szükség esetén a következő) oldalára írták, ez egyúttal palliumként is szolgált. Feltüntették rajta a beadvány keltét, érkezésének és ellátásának dátumát, a tisztázat aláírója szignálta a fogalmazványt és feltüntették az expediálás időpontját is. A pallium előlapjára (később a hátlapjára) került az irattári osztály és csomó száma, később az alapszám.

Az ügyiratok a tárgyévek és az iktatószámok, 1889-től a tárgyévek és alapszámok növekvő sorrendjében vannak kötegelve, keménypapír táblákban átkötve állnak a polcokon.

A kutatás az alább bemutatandó mutatók, iktatókönyvek, illetőleg az alapszámok tárgymutatói alapján történhet. A kérőlapon az évet és az iktatószámot/alapszámot kell feltüntetni.

1430 köteg (1926-tal bezárólag) 162,2 fm.

Segédletek:

Mutatók. 1700-1872-1964-

Az 1700-1773 közötti iratanyaghoz az indexek utólag készültek a Tunyogi-féle rendezéskor, illetőleg a Kolosvári-féle revíziókor. Nemcsak az iratok számára utalnak, hanem az ülésjegyzőkönyvek és a másolati könyvek oldalszámait is megadják.

Az 1773 utáni iratokhoz szintén utólag készültek a mutatók, az ülésjegyzőkönyv oldalszámaira azonban már nem utalnak. A jegyzőkönyvekbe is bevezették a rendezéskor adott főkonzisztóriumi számot, annak alapján kikereshetők a bejegyzések.

1815-től kezdve a mutatók az iktatókönyvekkel párhuzamosan készültek. 1834-ig több év adatai kerültek egy kötetbe, azután minden évben új kötetet nyitottak.

149 kötet 7,2 fm.

Iktatókönyvek. (1764)-1715-1872-1964-

Az 1862-es revíziókor Kolosvári József és Sipos Samu regestrumokat (iktatókönyveket) készített a már korábban rendezett régi iratanyag egy részéhez, a 4 kötet 1764-71, 1777-82, 1785-97, 1805-07 éveket fogja át.

Cseh János secretarius iktatókönyve 1789, 1791-92. éveket tartalmazza, számai az ülésjegyzőkönyv számaival megegyeznek, a mai főkonzisztóriumi számokkal azonban nem.

1815-től folyamatos az iktatás, 1837-ig több év anyaga került egy kötetbe, 1838-tól kezdve évente új iktatókönyvet nyitottak. Az 1930-as évek hatalmas iratforgalma (11 000-en felüli iktatószámok) miatt évente két kötet is betelt.

4 + 1 + 155 kötet 8,6 fm.

Irattári sorkönyvek. 1889-1964

Az új iratkezelési rend bevezetésekor vált szükségesség a sorkönyv vezetése, adatait az ügyirat lezárásakor, a postázás után, az irattárra helyezéskor töltötték ki. Egy kötet több év anyagát tartalmazza.

11 kötet 0,75 fm.

Alapszámok mutatója. 1892-1964

A tárgyszavak ábécésorrendjében adja meg az alapszámot. Helytörténeti vagy téma szerinti kutatáskor célszerű az alapszámot kikeresni, így az illető egyházközségre vagy témára vonatkozó minden iratot egyszerre lehet tanulmányozni.

3 kötet 0,10 fm.

A Főkonzisztóriumi Levéltár leltára. 1700-1853

Az 1863-ban Kolosvári József és Sipos Samu által az állományrevízió alkalmával összeállított leltár és hiányjegyzék pontosan tájékoztat arról, hogy az 1773 előtti főkonzisztóriumi számok közül melyikhez tartozik irat, melyikhez csak jegyzőkönyvi bejegyzés, melyikhez mindkettő.

1 kötet 0,05 fm.

Kiadott anteacták. 1824-1870

Inkább az egykori ügyvitel megismerésére szolgál, esetenként a lappangó iratok sorsának felderítését is megkönnyíti. Második felében az 1829-1838 közötti főkonzisztóriumi üléseken tárgyalt ügyek számait jegyezte fel Tunyogi Csapó József.

1 kötet 0,05 fm.

Elnökileg elintézett ügydarabok jegyzéke. 1892-1898

4 kötet 0,15 fm.

A 3 Zsinati és közgyűlési jegyzőkönyvek

1800-1871, 1873-1899

A püspöki levéltár 1849-es pusztulása miatt a zsinatok munkálataiból csak a Főkonzisztóriumhoz átküldött jegyzőkönyv-másodpéldányok maradtak fenn. Ezeket már a 19. század közepén kiemelték az ügyiratok közül és külön sorozatban tárolták. Az 1800 előtti zsinati jegyzőkönyvek (1772-1799) ma szövegkiadás céljából vannak ideiglenesen kiemelve, a munka végeztével e külön sorozatba kerülnek azok is. 1857, 1861, 1864-1871. évekről nyomtatott zsinati jegyzőkönyvek is vannak.

A közgyűlési jegyzőkönyvek szintén megvannak nyomtatott formában is, azok a kézikönyvtárban találhatók.

76 kötet (5 kötegben) + 3 + 29 = 108 kötet 1,6 fm.

Közgyűlési jegyzőkönyvek impurumban, mellékletekkel 1880-1900

9 köteg 0,95 fm.

A 4 Extra seriem actorum publicorum őrzött iratok

1514-1716

A püspöki levelesládából, az egyházközségektől és a kollégiumoktól a Főkonzisztórium levéltárába begyűjtött jogbiztosító jellegű iratokat 1819-ben rendezték és jegyzékelték. Az iratok hátlapjára vörös tintával írták fel a levéltári jelzetet. A Regestrumba foglalt iratok 1700 utáni részét a Tunyogi-féle rendezéskor beosztották az egyházfőtanácsi ügyiratok közé.

1882 után egy újabb rendezés során ebből a maradék iratanyagból kiemelték a Testamentumok című 12. és 13. fasciculust és az újonnan létesített Alapítványi levéltárba tették át.

Jelenleg az Extra seriem . állag a maradék iratokat tartalmazza a következő rendben:

Fasc. 1-4. Fundationalis levelek. Adománylevelek 1557-től, eredetiben és másolatban.

Fasc. 5-9. Ghillanyianumok. Ez külön fondba került 2006-ban, A 27 szám alá.

Fasc. 10. Magyarfrátai levelek. Az itteni püspöki birtokra vonatkozó néhány 17. századi irat.

Fasc. 11. Ghillanyianumok. Ez is az A 27 fondba került

Fasc. 14-28. Collegiumokat és Ecclesiákat illető levelek (conscriptiok, elegyes levelek). A Tunyogi-féle rendezés nyomán e fasciculusok anyaga túlnyomó részben átkerült az ügyiratok közé, a maradék csupán egy vékony köteget tesz ki.

Segédlet: Extra seriem actorum publicorum őrzött consistorialis leveleknek regestruma. 1819-ben készítette Szathmári Pap Dániel és Veszprémi Sámuel. A fasciculusokon folyamatosan átfutó sorszámok 1-1053 között tartalmazzák az iratok dátumát és rövid tárgykivonatát.

2 köteg + 1 kötet 0,4 fm.

A 5 Számvevőségi levéltár (Exactorale Archivum)

1754-1905

A Főkonzisztórium már az 1710-es évektől felügyelt az egyházi vagyon kezelésére, a 18. század közepétől pedig az adományba kapott pénzösszegek növekedésével valóságos hitelintézetté nőtte ki magát. A központilag kezelt tőkék ügyvitelét 1764-től Málnási László főtanácsi lelkész látta el mintaszerűen, nyugalomba vonulásáig, 1792-ig jelentős mennyiségű gazdasági-pénzügyi jellegű, külön kezelt iratanyag gyűlt fel a keze alatt.

A továbbra is külön kezelt számvevői-pénzügyi iratokból Tunyogi secretarius idejében, 1829-től kezdve külön számvevőségi levéltár alakult ki, a külön hivatal és ügyvitel létrejöttével párhuzamosan.

Ennek az irategyüttesnek egy részét Markos András rendezte, munkáját azonban nem fejezhette be. Ma a következő (tovább fejlesztendő) rendben találhatók a kötegek:

1. Legatumok és Málnási László vegyes iratai 1764-1789

2. Málnási László és Szilágyi Sámuel bécsi ágens iratai

3. Málnási László demonstrációs könyve 1764-

4. Málnási László elszámolásai, kisebb eklézsiák számadásai

5. Kolozsvári, enyedi, marosvásárhelyi kollégiumok számadásai

6. Székelyudvarhelyi gimnázium, fogarasi eklézsia és iskola számadásai 1762-1788

7. Assignatiók, nyugták, mellékletek 1760-1797

8. Cseh János secretarius iratai 1786-1808

9. A Számvevőség iktató- és mutatókönyvei

1.: 1829-1863, 2. 1864-1882, 3.: 1845-1882 (a számvevőségnek betekintésre átadott főkonzisztóriumi iratok jegyzőkönyve)

10-14. Számvevőségi iratok 1800-1857. 1829-től az iktatókönyv szerinti rendben.

15-17. Tőkekönyvek (Capitalium liberek) 1764-1870

18. Átadási irományok (Transpositionis instrumentumok) 1805-1851

19. Számadások 1805-1852

20. Diáriumok. Cassa visitatiók

21-26. Általános alapítványi és vagyoni összeírás 1754-1787

27-36. Nyugtamellékletek.

A következő csomók rendje később alakult ki:

37. Cassa transpositiok

38. Megvizsgált számadások

39-41. Hitelszerződések másolatai 1762-1797

42-45. Gecse Dániel Emberszereteti Intézet (Marosvásárhely) elszámolásai 1847-1905.

46. Vegyes exactoralis levelek

47. Exactorialia. Dividenda

48. A Linzi segély iratai

49-50. Ezüst garasos pénztár iratai 1843-1854

51-52. Rendezendő vegyes iratok

53-87. Nyugták, mellékletek. Elszámolások. Segélyek. 18-20. sz. Rendezendő

Segédlet: A tételek kialakítását eredményező rendezésig csak a kézzel írott csomójegyzék használható.

87 köteg 12,8 fm.

A 6 A Székely Alapítvány levelei (Acta fundationis Székelyanae)

1543-1803

Borosjenei gr. Székely Ádám, családjának utolsó férfitagja 1789-ben hunyt el, és egész vagyonát az erdélyi református egyházra hagyta. Értékes könyvtárát a marosvásárhelyi református kollégiumra testálta, birtokait (Alamor, Szederjes, Pócstelke, Alsózsuk) pedig Kálnoki Antal váltotta meg.

A család fölemelkedését megvalósító nagyapa, Székely László (1644-1692) tanácsúr, Erdély főpostamestere, a fejedelmi tábla elnöke Preda Bulcescu havaselvi bojár és Szalánczi Anna leányát, Bulcsesti Sárát vette feleségül. Fia, Székely Ádám (mh. 1730) kapott grófi rangot apja érdemeiért, harmadik feleségétől, Rhédey Katától két gyermeke született, László és Ádám. Ifj. Székely László (1716-1772), a művelt főnemes, hivatalt nem viselt, gazdag könyvtárát a székelyudvarhelyi református kollégiumra hagyta.

Ifj. Székely Ádám (1716 u.-1789) külföldi egyetemeken járt, szabad gondolkodású művelt arisztokrataként tartotta számon az erdélyi társadalom. Bátyjával, Lászlóval együtt szoros kapcsolatba állt a Főkonzisztórium lelkészével, Málnási Lászlóval.

Hagyatékával a családi levéltár egy része is református tulajdonba került, benne az erdélyi és havaselvi birtokok kezelésre vonatkozó 16-18. századi iratokkal, Székely Ádám és László levelezésével. Mai (egyelőre ideiglenes) rendjét részben a 19. század végén alakították ki, majd Markos András folytatta a munkát, azonban még mindig vannak rendezetlen kötegek.

Régi rendezés I-XV. iratgyűjtő 4 köteg

Markos András rendezése 11 köteg

Rendezetlen 7 köteg

Értékes iratok (függőpecsétes oklevelek) 1 doboz (páncélszekrényben)

22 köteg + 1 doboz 3,2 fm.

A 7 Alapítványi levéltár

1591-1958

1882 után az Igazgatótanács levéltárában őrzött végrendeleteket kiemelték az Extra seriem állagból és más adománylevelekkel, illetőleg egyéb, állandó megőrzésű iratokkal (pl. szerződések) együtt kialakították az Alapítványi levéltárat. Mai rendje a következő:

1. Nagyobb alapítványok (NA) Nr. 1-536. 1591-1944

időrendben, az 1. doboz (nr.1 és 2) ma hiányzik 5 doboz

2. Kisebb alapítványok (KA) Nr. 1-162. 1802-1830

időrendben, fraktúrba hajtva, végrendeletek és alapítványlevelek 1 köteg

3. Theologiai Fakultás és Szeretetház alapítványlevelei (TA, SzA) 1889-1914 1 köteg

4. Szerződések Nr. 1-125. 1824--1945

időrendben, fraktúrba hajtva, adásvételi és megbízási szerződések 1 köteg

5. Különféle okmányok (KO) Nr. 1-192. (1719)-1807-1958

időrendben, fraktúrban, vagyonkezelési ügyek, biztosítási kötvények 1 köteg

Segédletek: Alapítványkönyv folyamatos bejegyzésekkel 1958-ig.

Mutató az alapítványkönyvhöz. Az alapítványtevők indexe.

Az Erdélyi ev. ref. Egyházkerület okmánytárában őrzött végrendeletek és alapítványlevelek kivonata. Hivatalos kiadvány, összeállította Maksay János számvevő. Kolozsvár 1905. 72 l. A jótevők névsorrendjében foglalja össze az alapítványokat.

4 doboz + 4 köteg + 3 kötet 0,85 fm.

A 8 Árva Bethlen Kata hagyatéka

1746-1759

Teleki Józsefné Bethlen Kata (1700-1759), az önéletíró református nagyasszony, az erdélyi eklézsiák patrónája egyik végrendeletében a Főkonzisztóriumot bízta meg rendelkezései végrehajtásának felügyeletével. Emellett az is segíthette irathagyatékának az Egyházfőtanácshoz kerülését, hogy az alapítványok felügyelője, Málnási László korábban az ő udvari papja volt Olthévízen.

A 17 db. irat között találjuk Önéletírásának kéziratos töredékét, amely kiegészíti a 18. században megjelent szöveget, elmélkedését utolsó órájáról, vallástételét, leveleit (Haller János, Kemény László gubernátorokhoz, fiához, Haller Pálhoz), 1757-59-ben kelt végrendeleteit.

Segédlet: kéziratos lajstrom

1 doboz 0,07 fm.

A 9 Kölcsönügyi iratok

1892-1895

Az Igazgatótanács pénztára a 19. század végén is tovább folytatta százados hagyományú hitelfolyósítási tevékenységét. A kölcsönügyek iratait 1892-től külön sorozatban (K) tárolták. 1896-tól e sorozat megszűnt, az ilyen természetű iratok a IV. irattári osztályba kerültek és az ügyiratok mutatóiban szerepelnek.

Segédlet: Kölcsönügyi mutató és beadványi jegyzőkönyv 1892-1894.

17 köteg + 3 kötet 4,20 fm.

A 10 Pénztári könyvek

Méretük miatt külön tárolt sorozatok.

Pénztári naplók 1877-1959 88 kötet

Számlakönyvek 1895-1960 43 kötet

személyi, házbér, rovatal, bevétel stb. számla

Iktatókönyvek 1880-1944 7 kötet

Vegyes könyvek 35 kötet

kölcsönök, bérlők nyilvántartása, tűzbiztosítás stb.

173 kötet 6 fm.

A 11 Közalapi segélyek

1892-1898

Szigorló (odaítélő) bizottság jegyzőkönyve 1892 1 kötet

Segélykérvények 1885-1887, 1898 4 kötet

Bevallási ívek a járulékokról 1 kötet

6 kötet 0,2 fm.

A 12 Egyházközségi vagyonösszeírások

1870

A nyomtatott ívek rovatai kitöltve, utólag egybekötve.

16 kötet 1,3 fm.

A 13 Papi fizetések becsértékének kimutatása

1888

A természetbeni kepe, a stóla, a kanonika porció terményei, regále és egyéb jövedelmek kimutatása, forintra való átszámítással.

Egyházmegyék szerint kötegelve, azon belül az egyházközségek ábécérendjében.

19 köteg 0,9 fm.

A 14 Az Erdélyi Református Egyházkerület vagyonleltára

1948

Román nyelvű nyomtatványok román nyelven kitöltve, az 1948. december 31-i állapotot tükrözi. Ingatlanok (templom, parókia, más épületek, termőföldek, erdők), ingóságok leltára az akkori pénzértéken felbecsülve.

Egyházmegyénként, azon belül egyházközségenként rendezve.

22 köteg 1,7 fm.

A 15 Református kollégiumok, polgári és elemi iskolák névkönyvei, zártudósításai

1859-1925

Nagyenyedi Bethlen Kollégium főgimnáziuma 1875-1917 115 kötet

Kolozsvári Kollégium főgimnáziuma 1884-1923 39 kötet

elemi iskola 1873-1922 45kötet

Marosvásárhelyi Kollégium főgimnáziuma 1884-1922 40 kötet

elemi iskola 1899-1922 38 kötet

Székelyudvarhelyi Kollégium főgimnáziuma 1884-1922 47 kötet

elemi iskola 1869-1899 42 kötet

Sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium főgimnáziuma 1886-1918 31 kötet

Zilahi Wesselényi Kollégium főgimnáziuma 1859-1923 44 kötet

elemi iskola 1884-1897 13 kötet

Szászvárosi Kun Kollégium főgimnáziuma 1862-1922 59 kötet

elemi iskola 1884-1917 29 kötet

Dicsőszentmártoni polgári fiúiskola 1922-1925 3 kötet

Fogarasi elemi iskola 1893, 1914, 1923 4 kötet

Dési elemi fiúiskola 1891-1898 10 kötet

Szászvárosi felsőkereskedelmi iskola 1922-1923 1 kötet

560 kötet 8,8 fm.

A 16 Iskolai statisztikák

1835-20. sz.

7 köteg 1 fm.

A 17 Kebli Nyugdíjintézet nyilvántartásai

1921-1942

A Végrehajtó Bizottság jegyzőkönyvei 1921-1942 3 kötet

Számlakönyvek 1921-1940 20 kötet

Lelkészi, tanári nyugdíjasok nyilvántartása 1921- 24 kötet

Segélyezések 1921- 28 kötet

75 kötet 2 fm.

A 18 Egyházkerületi Bíróság iratai

1922-1947

Iktató- és jegyzőkönyvek 1922-1941 4 kötet

Iratok 1930-1947 1 köteg

1 köteg + 4 kötet 0,2 fm.

A 19 Anyakönyvek másolatai

1858-1874

Egyházmegyénként, azon belül egyházközségenként rendezve, bekötve vagy kötegelve őrizzük.

27 kötet + 8 köteg 2,2 fm.

A 20 Egyházkerületi tisztségviselők hivatali iratai

1890-1942

Ebbe a fondba kerültek az Egyházkerület tisztségviselőinek és az Igazgatótanács tisztviselőinek hivatali működésükkel kapcsolatos azon iratai, amelyek az egykorú ügyvitelből kimaradtak.

1. Bánffy Dezső főgondnok iratai 1890-1892

1 köteg 0,15 fm.

2. Imre Lajos belmissziói előadó iratai 1941-1942

1 köteg 0,1 fm.

A 21-22 Az Erdélyi Református Püspöki Levéltár

(1616)-(1784)-1849-1963

Az erdélyi református püspöki levéltár kezdetei a 16. század végéig nyúlnak vissza, központi iratvédő tevékenysége azonban valószínűleg csak a 17. század közepén, Geleji Katona István püspöksége idején alakult ki. A Gyulafehérvárott őrzött irategyüttes azonban 1658-ban, a tatár csapatok dúlásakor elpusztult, Csulai György püspök csupán a legértékesebb okleveleket és az 1599-ben megkezdett zsinati jegyzőkönyvet tudta megmenteni. A következő évtizedekben megfelelő őrzés híján a fennmaradt anyag is tovább rongálódott, pusztult. A század végén a püspök újra levéltárába gyűjtötte az eklézsiák legértékesebb iratait, így a püspöki levéltár a református egyház központi levéltárává vált. Az így kialakult, felbecsülhetetlen értékű levelestár azonban, melyet a román szabadcsapatok által fenyegetett Enyedről 1848 novemberében Marosvásárhelyre menekülő Antal János püspök sorsára hagyott, 1849. január 3-án, a város elpusztításakor megsemmisült. A mai püspöki levéltár az 1850-el, Bodola Sámuel püspökségével kezdődő másfélszáz év irattermését őrzi. A néhány 1849 előtti, nagyrészt gazdasági irat később került az állományba. A levéltár bekötött anyagához, valamint az 1849 előtti és 1849-beli iratokhoz kéziratos lajstromkönyv készült, az iratok évrendezettek. Szerencsésen fennmaradt a Bethlen Gábortól 1629-ben a lelkészgyermekek számára kiállított kollektív nemeslevele is, a Teológiai Könyvtártól vette át a Levéltár.

A 19. sz. végén Kolozsvárra szállított püspöki levéltárat a Református Kollégium könyvtárában helyezték el. 1918-ban Kolozsvár román megszállásakor az ott elhelyezett katonaság dúlása következtében az iratanyag teljesen összekeveredett, majd ládákba rakva átkerült a Magyar utcai református templom karzata alatti helyiségbe. Itt a felügyelet hiánya miatt csonkult az iratanyag. 1944 nyarán Kelemen Lajos közvetítésével az Egyetemi Könyvtár bombabiztos óvóhelyére szállították az anyagot. 1954-ben Dávid Gyula már a könyvtár alagsori folyosóján találkozott a 12 ládányi iratanyaggal, teljesen rendezetlen állapotban volt (ő akkor a Tolnai Lajos pereit kutatta az egyházkerületi bíróság állagában, sikerrel). Kezdeményezésére a könyvtár aligazgatója, Tóth Kálmán minden további nélkül átadta a levéltárat az egyháznak, a Teológiai Könyvtár déli, a világítóudvarra néző szobájában helyezték el. Innen került át a Gyűjtőlevéltárba 1963-ban.[1]

A 21 A püspöki levéltár iratai és jegyzőkönyvei

1616-1784-1849-1958

Iratok

Az évrendezett iratok állaga 1849-ben kezdődik, az 1849 előtti iratok legrégebbi darabja 1616-ból való (Keserűi Dajka János püspök nemeslevelének másolata), itt őrizzük az erdélyi református lelkészgyermekek kollektív nemeslevelét (1629), az iratok zöme 1784-ben kezdődik.

D. Jegyzőkönyvek:

Zsinati 1849-1863 3 kötet

Generalis directori hivatal 1837-1845 1 kötet

Házassági főtörvényszék 1866-1895 3 kötet

Közfőtörvényszék 1885-1895 1 kötet

C. Fogalmazó- és másolókönyvek 1851-1902 42 kötet

Segédletek:

A. Iktatókönyvek 1850-1963 96 k.

B. Iktatókönyvek mutatói 1849-1956 41 k.

Egyetemes Konvent Elnöksége 1916-1918 1 k.

Erdélyi Ref. Egyházkerület Elnöksége 1917-1929 1 k.

144 köteg + 189 kötet 26,80 fm.

A 22 Vizitációs jegyzőkönyvek és összeírások

E. Egyházmegyei vizitációs jegyzőkönyvek másodpéldányai

Bekecsalji eme 1928-1941

Dési 1850-1932

Erdővidéki 1850-1941

Görgényi 1849-1932

Gyulafehérvári 1850-1931

Hunyadi 1850-1933

Kézdi 1850-1933

Kolozs-Kalotai 1851-1931

Kolozsvári 1907-1944

Küküllői 1850-1930

Marosi 1849-1933

Nagyenyedi 1850-1933

Nagysajói 1850-1933

Nagyszebeni 1851-1933

Orbai 1850-1933

Óromániai 1922

Sepsi 1850-1933

Széki 1855-1942

Szilágy-szolnoki 1850-1923

Udvarhelyi 1848-1941

Összeírások (állapotrajzok):

Egyházmegyei (általános, papi, tanítói jövedelem)

Dési 1851-1867

Erdővidéki 1868

Görgényi 1868

Gyulafehérvári 1868

Kézdi 1875

Kolozs-Kalotai 1868

Marosi 1868

Nagysajói 1868

Nagyszebeni 1870

Orbai 1875

Sepsi 1867-1870

Széki 1868-1869

Szilágy-Szolnoki 1857

Székelyudvarhelyi 1870-1871

Egyházközségi

Aldoboly 1839

Illyefalva 1842

11,65 fm.

Összesen: 38, 45 fm.

A 23 Délerdélyi Református Egyházkerületi Rész Intézőbizottságának Levéltára

1940-1945

A bécsi döntés következményeként a történeti Erdélyi Református Egyházkerület kettészakadt, déli része továbbra is Románia területét képezte. Tekintettel a megváltozott körülményekre, a déli egyházmegyék - amelyeket az Egyházkerület továbbra is a maga testéhez tartozóknak tekintett - képviselete és gördülékeny ügyintézése érdekében az Igazgatótanács 1940. augusztus 31-i határozatával létrehozta a Délerdélyi Református Egyházkerületi Rész Intézőbizottságát, Nagyenyed székhellyel. Egyházi elnökévé Nagy Ferenc tövisi lelkészt, a Gyulafehérvári egyházmegye esperesét, világi elnökévé pedig gr. Bethlen Bálintot nevezte ki. A Bizottságnak hivatalból tagjai voltak az egyházmegyék (Brassói, Enyedi, Gyulafehérvári, Hunyadi, Kolozsvári, Küküllői, Mezőségi, Szebeni) esperesei, főgondnokai, a középiskolák és az árvaház igazgatói és főgondnokai. 1945-ben a kettészakadt Egyházkerület területileg újra egységessé vált, s az év végén az Intézőbizottság beszüntette tevékenységét és felszámolta önmagát.

Jelentős mértékben csonkult (1944 szeptember végén orosz katonák betörtek az Intézőbizottság hivatalába, szekrényeit feltörték, az iratokat szétdobálták), de Nagy Ferenc gondosságának, felelősségérzetének köszönhetően fennmaradt levéltárát az anyaintézménynek adta át, majd 1966-ban a Gyűjtőlevéltár őrzésébe került. Hiányosan is a dél-erdélyi református egyház és magyarság történetének igen értékes forrásegyüttese.

Iratok

A. sorozat: évrendezett iratok az iktatószámok sorrendjében 1-11. tétel 1940-1945

B sorozat: tárgy szerint kialakított tételek 1940-45

12-15. Iskolai ügyek (kinevezések, jelentések)

16-17. Középiskolák ügyei. Bel- és külmisszió

18. Személyi ügyek. A bánsági kerület ügyei

19. Egyházkerületi tanügyi előadó

20. Rkat. és unitárius egyház. Enyedi Teológiai Akadémia

21-25. Elemi iskolai ügyek. Költségvetések. Tanítók fizetése, okmányai

26. Tűzbiztosítás

27. Nyugdíjügyek

28. Egyházmegyei jelentések

29. Egyházkerületi tisztviselők

30-34. Nyugdíjpénztár, kerületi pénztár ügyei. Iskolai segélyek

35. Vegyes

36-45. Egyházmegyék iskolai jelentései

46. Leltárak

47. Egyházi sérelmek

48. Egyházkerületi hivatalos lap

Segédletek:

Iktatókönyvek 1940-1944 4 kötet

Mutató az iktatókönyvekhez 1940-1945 1 k.

Tűzbiztosítási nyilvántartás 1940-1944 1k.

Összesen: 5,40 fm.

A 24 Az Erdélyi Református Egyházkerület Főjegyzői Hivatalának iratai

1956-1990

A főjegyző a II. lelkészképesítő vizsga bizottságának elnöke volt és a lelkészszentelési ügyeket intézte. A külön főjegyzői hivatal Dávid Gyula idejében, 1956-ban alakult ki, létrejöttét az indokolta, hogy ő a Református Szemle főszerkesztői tisztét is ellátta, és e két munkakört 1964-től főállásban töltötte be. Utóda, Tőkés István szintén fönntartotta a külön ügyvezetést 1983-ig. 1983 után Csutak Csaba nem vezetett külön iktatókönyvet.

Az iratok rendje:

1. Évrendezett iratok 1956-1983 9 köteg

Iktatókönyv 1956-1983 1 kötet

2. Csutak Csaba főjegyző iratai 1983-1990 1 köteg

3. Kéziratok a Református Szemle számára 1 köteg

11 köteg + 1 kötet 1,4 fm.

A 25 A kolozsvári Református Theologiai Fakultás levéltára

1895-1948-1975

Az erdélyi lelkészképzés egyetemi színvonalának biztosítása végett a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemhez kapcsolódva hozta létre 1895-ben az Erdélyi Református Egyházkerület a kolozsvári Theologiai Fakultást. A Bocskai (ma A. Iancu) tér és Postakert (ma Cuza) utca sarkán emelt új épületben 1948-ig működött a Fakultás, hallgatói a filozófiai és a pedagógiai előadásokat a tudományegyetemen hallgatták, bentlakásában a teológusok mellett tanárjelöltek is laktak. 1948-ban a tanügyi reform kapcsán az állam egyetlen protestáns teológiai intézetet engedélyezett, így a református teológia épületében ezután az Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet működött (és működik ma is) három (református, unitárius, evangélikus) karral.

1941 szeptemberében a bécsi döntés után a Romániában maradt Délerdélyi Református Egyházkerületi Rész újraélesztette a százados hagyományú enyedi lelkészképzést, létrehozva a délerdélyi teológiai hallgatók számára a Bethlen Gábor Theologiai Akadémiát, amely 1945 nyaráig működött. Ennek anyakönyvét ebbe a fondba helyeztük.

A Fakultás levéltára csak hiányosan került Gyűjtőlevéltárunkba, a jegyzőkönyvek hiánytalan sorozata mellett csak gazdasági természetű iratokat őrzünk. Ide kerültek a Teológiai Könyvtár 1981-82-es selejtezésekor megtartandónak ítélt iratok is, részben az 1948 utáni időszakból-

A Theologiai Fakultás nyomtatott értesítői az 1895-1944 közötti időszakból kézikönyvtárunkban megvannak.

1. Jegyzőkönyvek

Theologiai hallgatók anyakönyve 1895-1948 1 kötet

Tanárjelöltek anyakönyve 1895-1948 1 kötet

Elöljárósági jegyzőkönyvek 1895-1948 5 kötet

Tanárkari jegyzőkönyvek 1895-1939 10 kötet

Mutatók 1895-1943 3 kötet

Fegyelmi szék jegyzőkönyvei 1895-1930 1 kötet

I. Lelkészképesítői vizsga anyakönyve és jegyzőkönyvei 1895-1948 3 kötet

II. Lelkészképesítői vizsga anyakönyve és jegyzőkönyvei 1895-1975 3 kötet

Vallástanári képesítő vizsga jegyzőkönyve 1923-1948 1 kötet

Teológiai magántanári vizsgák jegyzőkönyve 1 kötet

Beiratkozási napló 1895-1948 1 kötet

Teológiai Önképzőkör és Ifjúsági Egylet jegyzőkönyvei 4 kötet

A nagyenyedi Bethlen Gábor Theologiai Akadémia anyakönyve 1941-1945 1 kötet

2. A Gazdasági Hivatal jegyzőkönyvei

pénztárkönyvek, számlakönyvek, konviktusi nyilvántartások,

gyűjtőnaplók, házbérnyilvántartások 52 kötet

3. A Gazdasági Hivatal iratai 6 köteg

1. Személyi ügyek. Gazdasági iratok 1924-1938

2. Gazdasági iratok 1938-1949

3. Adóügyek, fizetési jegyzékek. Vagyonügyi, Gazdasági Bizottság jegyzőkönyvei 1941-1949

4. Építkezések 1908-1948

5. Konviktus, leltárak 1940-1956

6. Számadások, fizetési jegyzékek 1935-1948

4. A Teológiai Könyvtár selejtezésekor megtartott iratok

Pokoly József konventi iratanyaga (törvényjavaslatok, jegyzőkönyvek) 1 köteg

Kéziratok (Ravasz László: Homiletika. Különféle kurzusok) 2 köteg

Theologiai Fakultás iratai (nyomtatványok, körlevelek, az Evangéliumi Munkások Erdélyi Szövetségének alapszabályai) 1 köteg

Tanároknak írt levelek (Nagy András, Tavaszy Sándor, Juhász István) 1 köteg

Külföldi konferenciák (meghívók, levelezés) Maksay Albert 1 köteg

Ifjú Erdély. Lapszerkesztés, előfizetők. Iratterjesztés 2 köteg

A könyvtár levelezése, kölcsönzési nyilvántartások. Bibliográfiák. 1927-1955 1 köteg

15 köteg + 90 kötet 3,4 fm.

A 26 A Református Diakonissza Intézet és a kolozsvári Református Kórház iratai

1931-1949

A Diakonissza Intézet 1928-ban létesült Marosvásárhelyen, betegápoló feladatait a helyi Szanatóriumban látta el. 1932-ben Kolozsvárra költözött, ahol sikerült ingatlant szerezni a Református Kórház számára. A Református Kórház 1933 januárjában nyílt meg. A diakonisszák a kórházi betegápolás mint fő feladat mellett árvaházi (Szászváros, Zágon), leányinternátusi (kolozsvári Szeretetház) és gyülekezeti szolgálatot is elláttak.

1944. június 2-án bombatalálat érte a Kórház és a Diakonissza Intézet épületeit, a háború utáni években csak részleges helyreállítás valósulhatott meg.

1949-ben a kórházat államosították, a Diakonissza Intézetet pedig felszámolták.

Iratanyagának rendje a következő:

1. A Kebli Tanács jegyzőkönyvei 1933-1949 1 köteg

2. A Diakonissza Intézet és a Református Kórház iratai

Püspöki hivatal és az Igazgatótanács leiratai, Levelezés egyházmegyékkel,

Diakonisszák személyi iratai, Kórház iratai, Leltárak 1931-1948 1 köteg

3. A Diakonissza Intézet berendezése, renoválása, államosítása 1931-1949 1 köteg

3 köteg 0,3 fm.

A 27 Ghillanyianum

Az A 4, Extra seriem . fondból kiemelt iratok külön fondot alkotnak, rendezésüket 2006-ban Dáné Veronka levéltáros kezdte el.

Fasc. 5-9. Ghillanyianumok. Az erdélyi református egyház nevezetes örökségének birtokba vétele Tofeus Mihály püspöknek köszönhető. Ghillányi Gergely, Apafi Mihály fejedelem sógora és belső embere, 1663-1673 között tizedfőarendátor, 1667. júniusában kelt végrendeletében egész vagyonát az erdélyi református egyházra hagyta. A nagy értékű adományban többek között egy gyulafehérvári ház, a vajdaszentiványi részbirtok, borosbocsárdi és sárdi szőlők valamint Kővár vidéki birtokok szerepeltek. 1674. január 4-e előtt bekövetkezett halála után azonban özvegye, ApafiHiba! Nincs megadva könyvjelzőnév. Anna megtagadta a végrendelet végrehajtását, bízva bátyja és a főurak támogatásában. 1679. június 4-én az alvinci zsinat Tofeus Mihályt, a fejedelem udvari papját választotta püspökké, aki haladéktalanul megindította a hagyatéki keresetet. Ghillányiné elfogadhatatlan kiegyezési ajánlatot tett, Tofeus erre 1679 júniusában, a Gyulafehérvárott ülésező országgyűlés utolsó napján kihallgatást kért Apafitól, és néhány behivatott tekintélyes református tanácsúr jelenlétében hatalmas filippikát tartott özv. Ghillányiné és a neki kedvező főrendek ellen, egyházi átokkal fenyegetve őket. Ezek után a fejedelem és a főurak ajánlatára Ghillányiné egyezségre lépett az egyházzal és a jelentős értéket képviselő hagyaték nagyobb részét átadta. A hagyatékkal együtt kerültek a püspöki levelesládába a birtokokra vonatkozó 16-17. századi iratok. A hagyatékhoz kapcsolódik Gergely unokaöccse, Ghillányi Hujetner Jakab deák hagyománya is.

Fasc. 11. Ghillanyianumok. A Regestrumban egyetlen szám alatt sommásan jegyezték fel e fasciculus tartalmát: "Ez is Ghilanyianum." A megszokott vörös tintás jelzetek hiányoznak, a fasciculus anyaga rendezésre vár.

[1] Dávid Gyula szóbeli közlése 2004. augusztus 13-án, levélbeli közlése 2007. november 22-én kelt.

Ugrás az oldal tetejére

A részleg. Az országos református intézmények levéltárai

A részleg. Az országos református intézmények levéltárai

A 1-20 Az Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltára Az Erdélyi Református Egyházkerület (Állandó) Igazgatótanácsának levéltára

A 1-20 Az Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltáraAz Erdélyi Református Egyházkerület (Állandó) Igazgatótanácsának levéltára

A 1 Ülésjegyzőkönyvek

A 2 Ügyiratok

A 3 Zsinati és közgyűlési jegyzőkönyvek

A 4 Extra seriem actorum publicorum őrzött iratok

A 5 Számvevőségi levéltár (Exactorale Archivum)

A 6 A Székely Alapítvány levelei (Acta fundationis Székelyanae)

A 7 Alapítványi levéltár

A 8 Árva Bethlen Kata hagyatéka

A 9 Kölcsönügyi iratok

Segédlet: Kölcsönügyi mutató és beadványi jegyzőkönyv 1892-1894.

A 10 Pénztári könyvek

A 11 Közalapi segélyek

A 12 Egyházközségi vagyonösszeírások

A 13 Papi fizetések becsértékének kimutatása

A 14 Az Erdélyi Református Egyházkerület vagyonleltára

A 15 Református kollégiumok, polgári és elemi iskolák névkönyvei, zártudósításai

A 16 Iskolai statisztikák

A 17 Kebli Nyugdíjintézet nyilvántartásai

A 18 Egyházkerületi Bíróság iratai

A 19 Anyakönyvek másolatai

A 20 Egyházkerületi tisztségviselők hivatali iratai

A 21-22 Az Erdélyi Református Püspöki Levéltár

A 21 A püspöki levéltár iratai és jegyzőkönyvei

A 22 Vizitációs jegyzőkönyvek és összeírások

A 23 Délerdélyi Református Egyházkerületi Rész Intézőbizottságának Levéltára

A 24 Az Erdélyi Református Egyházkerület Főjegyzői Hivatalának iratai

A 25 A kolozsvári Református Theologiai Fakultás levéltára

A 26 A Református Diakonissza Intézet és a kolozsvári Református Kórház iratai

A 27 Ghillanyianum

Tartalom

A 1-20 Az Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltára
Az Erdélyi Református Egyházkerület (Állandó) Igazgatótanácsának levéltára

A 1-20 Az Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltára
Az Erdélyi Református Egyházkerület (Állandó) Igazgatótanácsának levéltára