HÁRMAN ÖSSZEZÁRVA

-Igen, így lesz a legjobb - morogta H. a papucsa felé a fotelban terpeszkedve, aztán fölemelte a telefonkagylót, és tárcsázott. - Halló, én vagyok! - váltotta hangját szónokiassá. - A feleségem elutazott a gyerekekkel, reggel várlak. Szervusz.

Előbb melegítőbe és fehér tornacipőbe öltöztek. Kiürítették a kisszobát. Meleg, szappanos vízzel lemosták a falakat, a plafont, majd miután megszáradt, az egész szobát fehérre meszelték. Ajtót, ablakot is. A padlót klóros vízzel mosták fel, végül egy százas égőt csavartak az árván csüngő foglalatba.

Péntek este 20 órakor H. szertartásosan megfogta a kartondobozt, és kimért léptekkel bevitte a kisszobába. B. izzadt tenyerében egy légycsapót szorongatott. Ott toporgott H. mellett. Feszülten figyelte a dobozt.

-Azt hiszem, kezdhetjük - suttogta H. - Felkészültél?

-Hiiii... igen.

-Most! - kiáltotta élesen, és felcsapta a kartondoboz fedelét.

B. háromszor suhintott a csapóval, majd terpeszállásban lecövekelt a szoba közepén.

A légy, kiszabadulva fogságából, dongva keringett az égő körül.

-Mehetsz - sziszegte B. - Jelezd, ha letelt a három óra.

(Két héttel ezelőtt a sarki csehóban apasztották fizetésüket. A hét üres krigli fölött egy zöldes árnyalatú légy körözött. H. megemelte egyre súlyosbodó fejét:

-Vajon mennyit bír repülni ez az állat?

-Ki kéne próbálni - dörmögte B. rövid szünet után.)

Az első három óra észrevétlenül telt el. A légy sebesen repdesett az égő körül, mintha kilométerpénzt kapna érte. Meg sem próbált leszállni. Ennek ellenére B. többször is meghajtotta a csapóval.

-Hogy bírsz tele hassal száguldozni? - kérdezte félhangosan. - Mielőtt kiengedtünk, bedobtunk neked a dobozba egy kiskanálnyi mézet. Gondolom, mind bezabáltad!

A légy többször nekiütközött az ablaknak, de B. azonnal visszakergette az égő alá. - Még öngyilkos lesz nekem!

H. négy rövidet kopogott az ajtón, majd belépett.

-Kár, hogy fogalma sincs, mi vár rá - mondta B.

-Készítettem szendvicseket, a vekkert is felhúztam. Egyél, aztán próbálj aludni! - ezzel kivette a légycsapót B. kezéből.

-Még vidáman zümmög, de azért vigyázz! Dörzsölt fickó! - és becsukta az ajtót maga mögött.

A következő három órában a légy halkan rótta a köröket a szobában.

Érzi, hogy valami nincs rendben, gondolta H. A szoba vakító fehérsége, az az ember ott a lámpa alatt, ráadásul a levegő fanyar illata is furcsának tűnhet neki.

(- Szerezni kell egy fiatal, jó erőben lévő legyet - magyarázta másnap H., fellelkesülve saját ötletétől. A nagy, kivénhedt dongókkal hiába próbálkozol, azonnal kidőlnek. Fiatal és izmos legyen!)

Az éjszakai váltások álmos, ideges nyugtalanságban vánszorogtak. A pihenőidő egyre kurtábbnak tűnt. Rádiót vittek a kisszobába, de ezen örökké keresni kellett a zenét. A legtöbb állomás andalító, érzelmekre ható zenét sugárzott.

A légy tizenkét órája volt szárnyon.

Szombat délelőtt tízkor a kimerültség belecsimpaszkodott B. szemhéjába, és iszonyatos erővel húzta azt lefelé. Már az előkészületekbe belefáradt.

H. egy kancsó jeges vizet vitt be magának, hogy azzal frissítse gyűrött arcát.

A légy megneszelte a meleg helyiségben párolgó vizet, mert azonnal ott keringett a kancsó fölött. H. elhajtotta onnan.

Szombaton éjfélkor az égő áloműző pukkanással kialudt. Másodpercnyi tehetetlen rémület után H. vaktában csapkodott, nehogy a légy leszálljon. B.-ért kiáltozott, de az mélyen aludt. Felrúgta a vizeskancsót, aztán káromkodva nyitotta ki az ajtót. B. nyöszörögve, nagyokat pislogva emelkedett föl az ágyból. H. visszarohant, és vadul suhogtatta a légycsapót.

-Elszartuk - zihálta H. szinte önkívületben -, ez az állat biztosan megpihent közben.

-Dörzsölt fickó! - jelentette ki B., amikor elemlámpával és tartalék égővel a kezében kivágta az ajtót.

-Az ablak előtt kering! Csak nehogy agyonüssem!... Csukd már be azt a rohadt ajtót!

A zseblámpa fénye ide-oda cikázott a falakon.

-Eltűnt! - ordította H. - Kirepült! Végünk van!

-Hülye!... A csukott ajtón át?!

- Te mondtad, hogy dörzsölt fickó!

B. kicserélte az égőt. A légy a bejárati ajtó fölött, alig hallható zümmögéssel repült.

-Ez kiszökhetett volna, de nem akart! - mondta boldog álmélkodással H.

(A déli napsütésben kinyitották az ablakot. Kartonlapra málnaszörpöt csepegtettek, és a nyitott dobozzal leültek mellé a padlóra.

-Ez gebe, zavard el onnan!

-Mit szólsz hozzá?... De nem, túl öreg!

-Hm?

-...Ühüm!

A dobozt rácsapták a kartonlapra, aztán mindenestől megfordították.)

Csupán férfias önbecsülésük tartotta őket ébren. H. föltette napszemüvegét, mert vakította a szoba fehérsége. B.-nek égett a szeme az erőltetéstől. Kötelességtudatból néha suhintottak, pedig a légy meg sem közelítette a falakat.

Előfordult, hogy percekig nem látták a legyet, csupán zümmögését hallották.

Vasárnap hajnali négykor B. két legyet látott ellentétes irányban szállni.

-Ez megszült! - kiáltotta. Aztán soha többé nem látta a gyereklegyet.

14 órakor H. sehogy sem bírt elaludni. Szendvicsét a szemétbe hajította, még egy párnát szorított a fejéhez, de a légy továbbra is a fülében dongott.

-B.! - üvöltötte. - Vidd be a legyet, mert kilógott!

B. a kisszobában majszolta ebédjét, mit sem törődve a földre hullt morzsák, szalámidarabok légyizgató hatásával. Az evés tartotta ébren.

Eltelt negyvennyolc óra. A légy átlósan cirkált a szoba egyik sarkából a másikba.

-Előbb pihennünk kellett volna - mondta B. váltáskor az ágyba zuhanó H.-nak. - Ez a dög kikészít!

-A szemétje, még cifrázza is! - és dühében B. a földhöz csapta vacsoráját. - Népi motívumokat ír le a levegőben!

A saját maguk által előírt óvatossági szabályokat mind rugalmasabban kezelték. Hagyták, hadd közelítsen a falakhoz. A lényeg, hogy repül. Egyre több szendvicset gyűrtek magukba. Úgy gondolták, rágás közben nem alszanak el.

Vasárnap éjjel H. alig érezte az ennivaló ízét. Mintha üres lenne a szája. Mintha ő repülne, a légy pedig a falon terpeszkedve figyelné őt. Kiejtette szendvicsét, lecsúszott a fal mentén, és elaludt.

A légy még öt percig repült az ablak előtt. Lassan, aprókat körözve közelített H. hortyogó testéhez. Lejjebb ereszkedett. Aztán észrevette a morzsát, amely H. bozontos bajuszába ragadt. Még egy pici zsír is tapadt a morzsához. Rászállt, és rögtön elszenderedett.