A Kisebbségi Statutum⁹³

Nagyrománia mindenkori államvezetése következetesen kitért az elől, hogy a kisebbségi kérdést egységesen, törvényileg rendezze. A külpolitikai helyzet és a páriskörüli békeszerződések tarthatatlanságának térhódítása az európai közvéleményben, nem utolsó sorban pedig a Csehszlovákiában beállott bomlási folyamat azonban arra késztette a román államvezetést, hogy  — korábbi álláspontját megváltoztatva és ellentétben az 1938. eleje óta folytatott kizárólagos nemzeti politikával  — a kisebbségi kérdést jogilag rendezze. Hogy ezek a jogszabályok mennyiben szóltak a külföldnek és mennyi volt a kormányzatban a jogszabályok végrehajtására az akarat, azt  — amellett, hogy ezek a jogszabályok a belső törvényhozás szempontjából csak egész kis mértékben voltak az anyagi jog érvényességi forrásai  — az a körülmény jellemzi legjobban, hogy a kérdést érdemben rendezni hivatott szabályt  — a kisebbségi főkormánybiztosság felállításáról szóló rendelettörvény végrehajtási utasítását és a kisebbségek kéréseinek elintézésénél szem előtt tartandó vezérelveket tartalmazó minisztertanácsi naplót  — elsősorban a külföld tudomására hozták és az ország belsejében a cenzúra még hosszú ideig nem engedte azokat ismertetni.⁹⁴

1.   Az államvezetés három, egymástól eltérő jellegű intézkedést hozott e tárgyban, amelyeket együttesen kisebbségi statútum néven jelöl meg a közhasználat: Az első az 1938. május 4-i 101. sz. Hiv. Lapban megjelent s a kisebbségi főkormánybiztosság felállításáról szóló törvény (lege pt. înfiinţarea comisariatului general al minorităţilor), a második az 1938. aug. 4-i Hiv. Lapban megjelent s az előbbi törvénynek végrehajtásáról szóló szabályrendelet (regulament pentru funcţionarea comisariatului general al minorităţilor), végül a harmadik az 1938. augusztus 4-i 178. sz. Hiv. Lapban megjelent s a kisebbségek kívánságainak elintézésénél a minisztériumok által követendő vezérelvekről szóló minisztertanácsi határozat. (Jurnal al Consiliului de miniştri, prin care se stabilesc directivele, de care trebuesc conduse ministerele în rezolvarea dezideratelor minorităţilor.).

2.   A kisebbségi statutum létrejöttének körülményei között figyelemreméltó az a tény, hogy az egyes rendelkezések megalkotásánál a legfontosabb szerepet a külügyminisztérium vitte. Igy az 1938. május 4-i rendelettörvény indokolását a külügyminiszter, pénzügyminiszter és a miniszterelnök terjeszti a király elé és ugyancsak ők ellenjegyezték a rendelettörvényt is.⁹⁵ Ez annyival feltűnőbb, mert a kisebbségi ügyek rendezése ebben az időben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe tartozott,⁹⁶ tehát elsősorban ennek kellett volna közreműködnie a hatáskörét érintő rendelettörvény megszerkesztésénél, ennek ellenére azonban a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak semmi szerepe sem volt a rendelettörvény megalkotásában.

Az 1938. aug. 4-i minisztertanácsi határozatot is elsősorban a külügyminisztérium előterjesztésére hozták meg.⁹⁷ Mindennek pedig azért van rendkívüli jelentősége, mert Nagyrománia államvezetésének mindig az volt az álláspontja, hogy a kisebbségi kérdés az ország belügye. Az illetékes miniszter kirekesztése és a külügyminiszter részvétele a statutum megalkotásában azt bizonyítja, hogy a kisebbségi kérdés látszólagos rendezése ebben az időben kizárólag külpolitikai érdek volt.⁹⁸

⁹³ A román jogi felfogás a kisebbségi statútumot a kisebbségek alaptörvényének tekintette. A Statutum jogi értékelésével és a belső törvényhozásban elfoglalt helyével a kisebbségi tételes jogok kútfőinek vizsgálatával kapcsolatban foglalkozom. (Ld. 56. skk.)

⁹⁴ Vö. Mikó, i. m. 208 —209. A belföldi román sajtóközleményeket szemelvényesen közli a MK. XVII —1938., 410. skk.

⁹⁵ Ld. a miniszterelnökség 1688/1938. sz. előterjesztését, közli a Comisariatul general al minorităţilor, CLR. 147. sz., 4.

⁹⁶ Az 1937. március 10-i 57. sz. Hiv. Lapban megjelent s a vallás- és közoktatásügyi minisztérium szervezetéről szóló törvény (lege pt. organizarea Ministerului Cultelor şi Artelor) 6. § 4. pont és 14. §.

⁹⁷ „... Consiliul Miniştrilor în şedinţa sa dela 1 August 1938, ascultând expunerile d-lor miniştri: al Afacerilor Străine... stabileşte în baza legiuirilor în vigoare următoarele norme...” (Az 1938. aug. 4-i 178. sz. Hiv. Lapban közzétett min. tanácsi határozat bevezető része.)

⁹⁸ Ld. pl. a román kormány válaszát Franciaország 1869. évi jegyzékére, idézi Fouques-Duparc, i. m. 103., továbbá a román álláspontot a békekonferencián, előbb 22 —23. Külpolitikai érdekből egyes esetekben a hivatalos körök is elismerték, hogy a kisebbségi statutum nem jelenti a kisebbségi kérdés végleges rendezését. Igy pl. Gafencu Grigore külügyminiszter a román szenátus és képviselőház egyesített külügyi bizottságában, 1939. nov. 29-én. [... Această reglementare (t. i. a kisebbségek jogi helyzetének rendezése, szerz. megj.) se va face printr'o lege a minorităţilor.”] MK. XIX —1939., 570.