e) A kisebbségek nyelvének szabad használata

A nyelvi kisebbséghez való tartozás egyik legfőbb  — bár nem mindig kizárólagos  — ismérve az anyanyelv. Az anyanyelv használatának kérdése emiatt különös jelentőségű. A román alkotmányjogi törvényhozás több kérdés kapcsán foglalkozik a kisebbségek anyanyelvének használatával, a közönséges törvényhozás pedig hasonlóképen számos rendelkezést tartalmaz a kisebbségek nyelvhasználatára vonatkozóan.

Az 1866-i alkotmány még nem ismeri a nyelvi kisebbség fogalmát; Romániában ekkor tulájdonképen csak vallási kisebbség lakott, a nyelvi kisebbségek ügyét nem volt tehát szükséges, rendezni. A gyulafehérvári határozatok biztosítják ugyan az összesegyüttlakó népek számára a saját nyelvhasználat teljes szabadságát az oktatásügyben, közigazgatásban és igazságszolgáltatásban, a határozatoknak ez a rendelkezése azonban érvényességi jogforrást nem képez.¹ A kisebbségi szerzó'dés a nyelvi kisebbségek jogegyenlőségének elvi kinyilatkoztatása mellett,² a kisebbségek nyelvhasználatát számos részletkérdéssel kapcsolatban rendezi.³ Az 1923-i alkotmány a nem román nyelvű állampolgárok tekintetében csupán a jogegyenlőségre vonatkozó általános jellegű rendelkezést,⁴ továbbá az egyes állampolgári jogokat nyelvre való tekintet nélkül biztosító rendelkezést tartalmazza,⁵ a nyelvi kisebbségek helyzetét azonban külön nem rendezi. Az 1938-i alkotmány pedig már nemcsak, hogy a nyelvi kisebbség fogalmát nem ismeri, de már az állampolgárok között nyelvi különbözőség fennállását sem ismeri el;⁶ az állampolgári jogegyenlőséget elvileg kimondja ugyan,⁷ azonban azt már maga az alkotmánytörvény szélesen áttöri.⁸

Alkotmányi rendelkezés nem lévén, a kisebbségek nyelvhasználatának kérdését a közönséges törvényhozás  — rendszerint egyéb kérdések kapcsán  — rendezte. Az alábbiakban az anyanyelvnek a hivatalos és magánérintkezésben való használatával egyenként fogok foglalkozni. A kisebbségek nyelvének az oktatás terén való használatával a tanszabadság kapcsán⁹ foglalkozom.

aa) A hivatalos életben

Az alkotmánytörvények rendelkezése értelmében az állam hivatalos nyelve a román.¹⁰ A kisebbségi szerződés a hivatalos nyelv tekintetében semmiféle kikötést nem tartalmaz és csupán a kisebbségeknek a bíróság előtti nyelvhasználatát szabályozza, kimondván, hogy a román kormány méltányos könnyítéseket fog tenni a kisebbségeknek a bíróságok előtti nyelvhasználata tekintetében.¹¹

A közönséges törvényhozás a kisebbségi nyelvek használatát a hivatalos érintkezésben általános érvénnyel nem szabályozta; az egyes közszolgálati ágakra vonatkozóan azonban számos törvényhozási intézkedés rendelkezik.

1. a) A kisebbségi nyelvnek a bíráskodásban való használatát illetően a közönséges törvényhozás nem intézkedik annak ellenére, hogy Románia a kisebbségi szerződésben ilyen kötelezettséget vállalt. A jogi helyzet tehát ebben a tekintetben az volt, hogy a kisebbségi nyelveknek a bíróságok előtti írásbeli használatát az alkotmánytörvénynek az állam hivatalos nyelvére vonatkozó rendelkezése nem engedte meg,¹² a kisebbségi nyelvek szóbeli használata pedig gyakorlatilag lehetetlen volt, mert a bírói szervezetről szóló törvények úgy a bíráktól, mint pedig a segédhivatali személyzettől csupán a román nyelv tudását kívánták meg,¹³ arra pedig megfelelő törvényi rendelkezés nem volt, mint pl. a magyar törvényhozásban az 1869: IV. tc. 4. §-a, hogy a kisebbségek által lakott területeken a kisebbségek nyelvét is beszélő bírák neveztessenek ki.

b) A kisebbségi statutum¹⁴ külön intézkedést igér arra vonatkozólag, hogy a bíróságoknál a kisebbségi eredetű állampolgárok részére bizonyos könnyítéseket fognak tenni avégett, hogy ezek érdekeiket anyanyelvükön védhessék meg akkor, ha nincsenek ügyvéd által képviselve és általában megfelelő tolmácsoknak az illető bíróságok rendelkezésére való bocsátását ígéri.

A végrehajtási utasításnak és min. tan. naplónak ezek a rendelkezései anyagi jogszabályt tehát nem tartalmaznak, csupán bizonyos intézkedések meghozatalát igérik, ezekben a kérdésekben azonban később sem történt intézkedés, így ennek semmiféle gyakorlati jelentősége nincsen. Nem volt tisztázható még az sem, hogy a min. tan. napló a „bíróságok” alatt milyen bírói fórumokat értett, mert a használt megjelölés (judecătoriile) a közhasználatban általában bíróságot jelent ugyan, azonban a bírósági szervezetről szóló törvények értelmében ezalatt mindig csupán járásbíróság értendő.¹⁵

c)     A kisebbségi nyelveknek a választott bírói eljárásban való használatára vonatkozóan törvényi intézkedés nincs, a bírói gyakorlat a kisebbségek nyelvén lefolytatott eljárás érvényét nem ismerte el,¹⁶ más, pl. francia nyelven megtartott tárgyalást és ítélethozatalt azoban törvényesnek mondott.¹⁷

d)     A kisebbségek nyelvének a bíráskodásban való használatát korlátozzák a bűnvádi, eljárásnak az esküdtszékekre vonatkozót rendelkezései, amelyek szerint esküdt csak az lehet, aki a román nyelvet szóban és írásban bírja.¹⁸

e) Ugyancsak a kisebbségi nyelveknek a bíráskodásban való használatát korlátozza az 1931. dec. 28-i 301. sz. Hiv. Lapban megjelent ügyvédtörvény (lege pentru organizarea Corpului de advocaţi), amely szerint az ügyvéd a bíróságok előtt szóban és írásban csak a román nyelvet használhatja.

2. A közhivatalnokoknak a közönséggel való érintkezését rendező intézkedések hasonlóképen érintik a kisebbségek nyelvhasználatát. Erre vonatkozóan a törvényhozási intézkedéseket megelőzően a végrehajtói hatalom számos olyan intézkedést hozott, amely a közhivatalokban a közönséggel való érintkezés nyelvévé kizárólag a román nyelvet tette meg.²⁰

A kérdésben a végrehajtói hatalom hozott törvényerejű rendelkezést. Az 1938. febr. 11-i 34. sz. Hiv. Lapban megjelent s az ostromállapotot az egész országban elrendelő rendelettörvényben (decret-lege pentru instituirea stărei de asediu pe toată ţară) foglalt felhatalmazás alapján ugyanis a katonai hatóságoknak joguk volt arra, hogy a közrend fenntartásának érdekében kiadott és a minisztertanács vagy belügyminiszter által jóváhagyott rendeleteik ellen vétőkkel szemben büntetőjogi megtorlást alkalmazzanak.²¹ E törvényi felhatalmazás keretén belül a kolozsvári VI. hadtest parancsnoka által 1938. febr. 23-án kiadott 1. sz. rendelet megtiltja a köztisztviselőknek, hogy hivatalos és közintézményeknél az állam hivatalos nyelvén kívül más nyelvet használjanak, a rendelet ellen vétők a hadbíróság hatáskörébe utalt vétséget követnek el.²²

3. A kisebbségi nyelveknek a közigazgatásban való használatát a kisebbségeknek a közigazgatásban való részvételével kapcsolatban tárgyalom.²³

4. A kisebbségi nyelvek használatának a közhivatalnoki minőséggel összefüggő kérdéseit, mint a nyelvi kisebbségeknek az államvezetésben való részvételét elsősorban érintő kérdést, a kisebbségek politikai jogaival kapcsolatban tárgyalom.²⁴

bb) A magánérintkezésben

Az alkotmánytörvények a kisebbségi nyelveknek a magánéletben való használatára vonatkozóan sem tartalmaznak semmiféle intézkedést. A kisebbségi szerződés biztosítja a román állampolgárok részére bármely nyelvnek a magánéletben való szabad használatát.²⁵ A szerződés nemcsak az állammal, hanem a magánosokkal szemben is biztosítja a kisebbségek nyelvének használatába való benemavatkozást,²⁶ a magánéletben való használat alatt pedig nemcsak meghatározott felek közötti magánérintkezést, hanem általában a nagyközönséggel való érintkezést érti. A közönséges törvényhozás azonban számos intézkedésével egészen messzemenően korlátozza a kisebbségi nyelvnek a magán- vagy üzleti életben való használatát.

1. A kereskedelmi könyvelés, tehát magánjellegű nyilvántartás nyelvét a következő törvényi intézkedések szabályozzák:

a) Az 1928. július 12-i 151. sz. Hiv. Lapban megjelent szövetkezeti törvény (Codul Cooperaţiei) szerint a szövetkezet köteles könyveit románul vezetni, abban az esetben azonban, ha tagjainak többsége kisebbségi, úgy a román nyelv mellett bármely más nyelv is használható.²⁷

b) Az 1929. március 28-i 71. sz. Hiv. Lapban megjelent szövetkezeti törvény (lege pentru organizarea cooperaţiei) szerint a szövetkezet könyveit kizárólag román nyelven kell vezetni.²⁸

c) Az 1923. február 23-i egyenes adótörvény 30. §-ának az 1935. április 1-i 76. sz. Hiv. Lapban megjelent módosítása pótadó megfizetésére kötelezi azokat az iparosokat és kereskedőket, akikre az adót a könyveik alapján vetik ki, ha kereskedelmi könyveiket más, mint román nyelven vezetik.²⁹

d) Az 1934. július 16-i 161. sz. Hiv. Lapban megjelent s a román személyzetnek a vállalatoknál való alkalmazásáról szóló törvény (lege pentru utilizarea personalului românesc în întreprinderi) kötelezi a vállalatokat, hogy azokat a könyveiket, amelyeket a keresk. törvénykönyv szerint kötelesek vezetni  — a vonatkozó nemzetközi megállapodások sérelme nélkül  — román nyelven vezessék.³⁰ A nemzetközi szerződésekre tett utalás a kisebbségek jogi helyzetére vonatkozóan hatálytalan, mert a kisebbségi szerződés kifejezetten tilt mindenféle korlátozást, a törvény pedig ezzel ellentétes és korlátozást magában foglaló rendelkezést tartalmaz, az ellentétes törvényi intézkedés pedig a szerződés rendelkezését, mint későbbi törvény, hatályon kívül helyezi.

e) Az 1938. nov. 10-i 262. sz. Hiv. Lapban megjelent II. Károly kereskedelmi törvénykönyv (Codul comercial Carol al Il-lea) szerint a kereskedelmi könyveket vagy románul, vagy valamely élő európai nyelven kell vezetni, a kereskedelmi társaságok könyvei azonban kizárólag román nyelven vezethetők.³¹

2.      A közteherviseléssel kapcsolatban számos olyan törvényi intézkedést jelöltem meg, amelyek a kisebbségek nyelvének szabad használatát akként korlátozzák, hogy azt különféle anyagi jellegű hátránnyal, adóintézkedéssel sújtják.³²

3.  Az állami jellegű hírközlő vállalatok szervezetéről szóló törvényi rendelkezések között hasonlóképen számos törvényi intézkedést találunk, amelyek a kisebbségi nyelveknek a magánéletben való használatát korlátozzák. Így pl.:

a)   Az 1938. jún. 25-i 143. sz. Hiv. Lapban megjelent postatörvény (lege de exploatarea poştelor, telegramelor şi telefoanelor) szerint a nem román nyelven feladott sürgöny feladóját arra lehet kötelezni, hogy a sürgöny sajátkezűleg aláírt román fordítását csatolja.³³

b)   Az 1939. március 28-i 74. sz. Hiv. Lapban megjelent belföldi távirat és rádió-távirat díjszabás (tariful telegrafic şi radiotelegrafic intern) a más, mint román nyelven feladott belföldi táviratokat 5 —15 leiig terjedő különdíj jal terheli meg.³⁴

4. A végrehajtói hatalom több rendelkezésével korlátozta a kisebbségek nyelvének az üzleti- és a magánéletben való használatát. Igy elsősorban az 1936. március 27-i közig. törvénynek az 1937. február 18-i 40. sz. Hiv. Lapban megjelent végrehajtási utasítása, amely kimondja, hogy elnevezések, utasítások, megjelölések és címtáblák kizárólag csak román nyelven szerkeszthetők, tilosak a régi, idegen uralom közigazgatásai által használt elnevezések feliratokon, címtáblákon, reklámokon, valamint minden olyan hivatalos vagy magánokmányon, amelynek nyilvános jellege van.³⁵ Ennek megfelelőleg helyi hatóságok számos, a nyelvhasználatot ilyen értelemben korlátozó rendelkezést adtak ki, nem egyszer kihágásnak minősítve az erre vonatkozóan kiadott rendelkezések áthágását³⁶ anélkül, hogy erre vonatkozólag törvényi alapjuk lett volna. Törvényi felhatalmazás alapján minősíti³⁷ azonban vétségnek a kolozsvári VI. hadtest parancsnoka a már idézett rendeletében a kisebbségi nyelvek magánhasználatban való korlátozása tárgyában kiadott intézkedéseinek megszegését. Ez intézkedések közül a szembetűnőbbek a társasgépkocsikon vagy villamosokon az állomásoknak kizárólag az állam hivatalos nyelvén való bejelentése,³⁸ a kikiáltók és árusok nyelvhasználata,³⁹ továbbá az üzleti reklámoknak⁴⁰ és cégtábláknak kizárólag az állam hivatalos nyelvén való megszerkesztése. Ez intézkedések megszegése  — az előbb már ismertetett jogszabály szerint  — a hadbíróságok hatáskörébe tarlozó vétséget képez.⁴¹

A kisebbségi statutum⁴² tartalmaz ugyan olyan rendelkezést, amely  — a román nyelv kötelező használata mellett  — a cégfeliratokban megengedi a kisebbségi nyelv használatát is. A statutumnak ezt a rendelkezést tartalmazó része azonban nem képez jogforrást, emellett pedig egyéb, törvényerejű rendelkezéssel is ellentétes. Így pl. a kolozsvári VI. hadtest területén  — ahol az előbb ismertetett rendelet hatályban volt  — a statutum felhivott része a törvényes felhatalmazás alapján adott intézkedéssel szemben nem volt hatályos.

5. A kisebbségek nyelvének használatához tartozik még a földrajzi elnevezések, folyók, városok, községek, országrészek stb. az illető kisebbség nyelvén való használatának kérdése. A kisebbségi nyelvek használatának jogából ugyanis önként következik, hogy ezeket a földrajzi helyeket stb., a kisebbségi nyelveket használók az illető nyelv szókincsébe tartozó elnevezésekkel jelöljék meg és erre vonatkozóan a hatósági beavatkozás semmi módon sem indokolt.

a) A fennálló, törvényerejű jogszabály határozott rendelkezése ellenére⁴³ a végrehajtói hatalom egyes szervei nemcsak a cenzúra során, hanem azon túlmenően különféle rendelkezésekkel tiltották meg a magyar helységneveknek a sajtóban való használatát,⁴⁴ amely rendelkezés megszegését egyes hatósági intézkedések kihágásnak minősítctték.⁴⁵

A kolozsvári VI. hadtest parancsnoka már többször idézett rendeletében, azonban már törvényi felhatalmazás⁴⁶ alapján rendeli el, hogy a sajtóban és minden más közleményben a helység stb. nevek csupán az állam hivatalos nyelvén használhatók⁴⁷ és minősíti e rendelkezés megszegését a hadbíróság hatáskörébe tartozó vétségnek.⁴⁸

b)     A kisebbségi statutum⁴⁹ külön rendelkezést tartalmaz a helység stb. elnevezéseknek a sajtóban kisebbségi nyelveken való használatát illetően.⁵⁰ A rendelkezés megkülönböztetéseket tesz a sajtótermékek címfelirataiban vagy szövegében használt elnevezések között. Míg ugyanis előírja azt, hogy a címfeliratokban a helységek stb. az illető kisebbség nyelvén is megjelölhetők,  — tehát a címfeliratokban a min. tan. napló szerint is kötelező a helységek stb. hivatalos elnevezésének használata  — addig a sajtótermékek szövegében a helységek stb. csupán a kisebbségek nyelvén jelölhetők meg. A statutumnak ezt tartalmazó része azonban nem képez jogforrást, emellett pedig egyéb törvényerejű rendelkezésekkel ellentétes. Igy pl. a kolozsvári hadtest területén, ahol a hivatkozott 1938. február 23-i 1. sz. rendelet hatályban volt,  — amely amint láttuk a helységek kisebbségi nyelveken történő megjelölését megtiltotta és bűncselekménynek minősítette, a min. tan. napló rendelkezése a törvényi felhatalmazáson alapuló katonai rendelettel szemben nem volt hatályos, így ezeken a területeken a kisebbségi helynevek használata továbbra is büntetendő cselekmény maradt.

c)     A postaigazgatóság több esetben hozott  — minden törvényes alap nélkül  — a kisebbségi helynevek használatát korlátozó intézkedéseket⁵¹ Az 1939. március 28-i 74. sz. Hiv. Lapban megjelent postai díjszabás (tariful postal intern) ugyanilyen korlátozó rendelkezéseket tartalmaz, amikor a szállítási feltételek között kimondja, hogy a postai küldeményeken a helységek mindig az állami hivatalos elnevezéssel jelölendők meg.⁵²

¹ Gyulafehérvári határozatok III. szakasz 1. pont: „Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Mindenik népnek joga van neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással és saját kebeléből választott egyének által ...” stb.

²   Kisebbs. szerz. 8. cikk I. bek.

³   Pl. uo. III., IV. bek., uo. 9. cikk II. tétel, uo. 10. cikk I. tétel stb.

⁴ 1923-i alkotm. 8. § II. bek.

⁵   Uo. 5., 28., 29. §.

⁶   1938-i alkotmány 4. §: „Toţi românii, fără deosebire de origine etnică şi credinţă religioasă ...” stb.

Uo. 5. §: „Toţi cetăţenii români, fără deosebire de origine etnică şi credinţă religioasă ...” stb.

⁷   Uo. 5. §.

⁸   Ld. pi. uo. 27. § I. bek., ld. bővebben 184. lap 4. pont.

⁹ Ld, 117. skk.

¹⁰ 1923-i alkotmány 126. §: „Limba românească este limba oficială a Statului român.” 1938-i alkotmány 94. §: „Limba română este limba oficială a Statului.”

¹¹ Kisebbs. szerz. 8. cikk utolsó bek.: ,,A román kormánynak a hivatalos nyelv megállapítására vonatkozó intézkedését nem érintve, a nem román nyelvű román állampolgárok nyelvüknek a bíróságok előtt akár szóban, akár írásban való használata tekintetében méltányos könnyítésekben fognak részesülni.”

¹²  1923-i alkotm. 126. §, 1938-i alkotm. 94. §.

¹³  Az 1924. jún. 26-i 136. sz. Hiv. Lapban megjelent s a bírói szervezetről szóló törvény (lege pentru organizarea judecătorească) mind a bíráktól (73. § 6. pont), mind pedig a segédhivatali tisztviselőktől (247. § 6. pont) megkívánta a román nyelv ismeretét. (Nb. a bírói szervezeti törvény számos módosításon és kiegészítésen ment keresztül, amelyek során a törvényszakaszok számozását is megváltoztatták. A felhívott számozás a törvény 1936. aug. 1-ig eszközölt módosításait magában foglaló, Dumitrescu, N. E, Ionescu, Ion, Lege pentru organizarea judecătorească, Bucureşti, é. n. c. kiadványban közzétett szöveget veszi alapul.)

Az előző törvényt hatályon kívül helyező s az 1938. aug. 22-i 193. sz. Hiv. Lapban megjelent bírósági szervezeti törvény (lege pentru organizarea judecătorească) 66. §-ának f. pontja a bíróktól, 201. §-ának f. pontja pedig a segédhivatali tisztviselőktől kívánja meg a román nyelv ismeretét. A kisebbségi nyelvek ismeretére vonatkozóan egyetlen törvényhozási intézkedés sem történt.

¹⁴ A kisebbségi főkormánybiztosság felállításáról szóló rendelettörvény végr. ut. 3. § 3. pont b. alpont: „...Deasemenea li se vor face înlesniri apropiate spre a-şi utiliza limba maternă înaintea instanţelor judecătoreşti ...”

1938. aug. 1-i min. tan. napló 22. §: „La judecătorii se vor face cetăţenilor de origine minoritară anumite facilitaţi, în sensul că aceştia pot să-şi apere interesele în limba lor maternă, atunci când nu sunt asistaţi de un advocat. In genere se vor lua măsurile necesare pentru a se pune la dispoziţia instanţelor respective, cuveniţii interpreţi.”

¹⁵  1924. jún. 26-i bírósági szervezeti törvény 1. §: „Organele puterii judecătoreşti sunt: Judecătoriile, Tribunalele, Curţile de Apel, Curţile cu juraţi, şi înalta Curte de Casaţie şi Justiţie ...” stb. Az 1938. aug. 22-i törvény 1. §: „Organele puterii judecătoreşti sunt: Judecătoriile, Tribunalele, Curţile de Apel, Inalta Curte de Casaţie şi Justiţie ...” stb.

¹⁶  A Semmítőszék III. tanácsa 1928. március 7-én hozott 230. sz. határozata stb., ld. alább a bírói hatalomról szóló részben.

¹⁷  A Semmítőszék 1935. nov. 21-én hozott 71. t. ü. határozata, ld. 199. lap 7. sz. jegyz.

¹⁸  Az 1862. dec. 2-i bűnvádi eljárás (Codul de procedura penală) 262. §.

Az 1936. március 19-i 66. sz. Hiv. Lapban megjelent II. Károly bűnvádi eljárás (Codul de procedura penală Carol II.) 352. §-ának II. bekezdése, ld. bővebben alább 198. láp 3. sz. jegyz.

¹⁹   1931. dec. 28-i törvény 86. § II. bek.: „Deasemenea ei (t. i. az ügyvédek) nu se vor putea servi fie în pledoarii, fie în actele prezentate instanţelor judecătoreşti, decât de limba română.”

²⁰  Köztudomású, hogy minden közhivatalban kifüggesztett táblák utasították a hivatalnokokat és a közönséget a román nyelven való beszédre. („Vorbiţi numai româneşte”.) Konkrét esetet (a székelyudvarhelyi pénzügyigazgatóság e tárgyban kiadott rendelete) jelöl meg pl. Willer József dr. a román képviselőház 1928. febr. 27-i ülésén tartott interpellációjában (MK. VII —1928. 195 —196.), továbbá Gyárfás Elemér interpellációja a szenátus 1927. február 24-i ülésén Ionescu tábornok, közlekedésügyi államtitkár rendelete ügyében, amelyben megtiltja az összes vasúti alkalmazottaknak, hogy az utazóközönséggel más nyelven, mint románul beszéljenek (MK. VI —1927., 189 —192.), továbbá ugyanez ügyben a szenátusban 1931. febr. 1-én elmondott interpellációjában (MK. X —1931., 231 —232., ld. még Mikó, i. m. 100.).

A csernovitzi királyi helytartóság 1938. dec. 1-én rendeletet adott ki, amelyben megtiltja a zsidóknak, hogy üzletekben, gyárakban, bankokban, ipari vállalatoknál, magánvállalatok irodáiban, az igazságügyi palota, a kereskedelmi és iparkamara, a munkakamara és általában minden más közintézmény helyiségeiben más, mint román nyelven beszéljenek. A rendelet magyar szövegét közli a MK. XVIII —1939., 592 —593.

²¹  Ld. még 92. lap 14. sz. jegyz.

²²  Az 1938. febr. 23-i 1. sz. rendelet I. szakasz 11. pontja: „Hivatalos és közintézményeknél tilos a köztisztviselők részéről a hivatalos nyelven kívül más nyelv használata.”

Uo. VI. szakasz: „Mindazok ellen, akik a jelen rendelkezések ellen vétenek, hadbírósági eljárás indul és a 856/1938. sz. királyi dekrétum (t. i. az 1938. febr. 11-i rendelettörvény, szerz. megj.) 5. §-a értelmében egy hónaptól két évig terjedhető fogházbüntetéssel és a büntetőtörvénykönyv 25. §-ában írt pénzbüntetéssel büntetendők.”

²³  Ld. 176. skk.

²⁴  Ld. 170. skk.

²⁵ Kisebbs. szerz. 8. cikk III. bek.: „Egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában a magán- vagy üzleti forgalomban, a vallási életben, a sajtó útján történő vagy bármilyen közzététel terén, vagy a nyilvános gyűléseken.”

²⁶ Vö. Buza László, A kisebbségi nyelvek szabad használata a magánéletben a kisebbségi szerződések szerint. Jancsó Benedek Emlékkönyv. Budapest, é. n. 203. skk.

²⁷ 1928. júl. 12-i törvény 99. §: „Registrele vor fi ţinute în limba română sau în limba română şi o altă limbă, când majoritatea membrilor este minoritară ...”, stb.

²⁸ 1929. március 28-i törvény 46. §-a: „Registrele vor fi ţinute în limba română, după ordinea fiecărei operaţiuni, fără a lăsa vreun loc în alb, fără ştergere sau adăogire ...”, stb. (Nb. Az 1929. márc. 28-i törvényt több ízben módosították és kiegészítették, amelynek következtében a törvények szakaszonkénti beosztása is megváltozott. A fenti szöveget az 1935. március 27-i 73. sz. Hiv. Lapban megjelent módosító törvény tartalmazza, amely felhatalmazza a földmívelésügyi minisztériumot (228. §), hogy az új számozásnak megfelelően a módosított törvényszöveget újból közzétegye.)

²⁹ Ld. bővebben alább, 204. lap d) pont.

³⁰ 1934. júl. 16-i törvény 4. §: „Interprinderile obligate de codul de comerţ de a avea registre de contabilitate vor ţine  — prin derogare dela acest cod, dar cu respectarea convenţiunilor internaţionale  — în limba română, registrul jurnal, cartea mare şi inventarul.”

³¹ II. Károly K. T. 42. §: „Registrele comerciale vor fi ţinute în limba română sau în una din limbile europene vii şi scrise cu caractere latine ...” stb. Uo. III. bek.: „Registrele societăţilor pe acţiuni, în comandită pe acţiuni şi cu răspundere limitată vor fi ţinute numai în limba română.”

³² Ld. 200. skk.

³³ 1938. jún. 25-i törvény 57. § III. bek.: „Când telegramele nu sunt redactate în limba română, expeditorul poate fi obligat a da o traducere subscrisă de el.”

³⁴ 1939. márc. 28-i díjszabás, 25. § 4. pont: „Pentru telegramele transmise în interior într’o limbă străină, oricare ar fi ea în afară de cea română se va percepe un drept fix, pentru zona I. 5 lei, zona II. 10 lei, zona III. 15 lei ...”

³⁵ 1937. febr. 18-i végreh. utasítás 10. §: „Denumirile, instrucţiunile, indicaţiunile şi firmele se fac numai în limba română.

Sunt interzise denumirile întrebuinţate de administraţiile foştelor dominaţiuni străine, atât la înscripţiunile indicatoare permanente, firme, reclame, cât şi la orice acte oficiale sau particulare cu caracter de publicitate.”

³⁶ Ld. pl. az aradi megyefőnökség 1937. febr. 25-i 13. sz. rendeletét (MK. XVI —1937., 161 —162.), a székelyudvarhelyi rendőrkapitányság 1931. okt. 14-i 10.561 —1931. sz. rendeletét (MK. X —1931., 785.), a nagyváradi rendőrkapitányság 1937. májusában kiadott rendeletét (MK. XVI —1937., 266.), a csernoviczi királyi helytartóság rendeletét (MK. XVIII —1939., 592 —593.) stb. Büntető rendelkezéseket tartalmaznak az aradi megyefőnökség 1937. febr. 25-i 13. sz. rendeletének III. §-a (MK. XVI —1937., 162.), a temesvári rendőrkapitányság rendelete (MK. XVI —1937., 231.), a csernoviczi királyi helytartóság rendelete (MK. XVIII —1838., 592 —593.).

³⁷   A katonai parancsnokság rendeletének törvényi alapjaira ld. 91 —92. lap.

³⁸   1938. febr. 23-i 1. sz. hadtestparancsnoki rendelet 1. § 12. pont: „Társasgépkocsikon vagy villamosokon az állomások bejelentése csak hivatalos nyelven történhetik.”

³⁹   Uo. 13. pont: „Kikiáltók és árusok nyílvános helyen csakis a román nyelvet használhatják, hasonlóképen mindenféle kiragasztott reklám csak román nyelvű lehet.”

⁴⁰   Uo. V. §: „1938. április l-ig az összes kereskedelmi cégek, bankok, iparvállalatok, minden más vállalkozások és szabadfoglalkozásúak cégtáblái román nyelvre és pedig helyes román nyelvre írandók át. A jelenlegi idegen nyelvű felírások elfedése  — bármilyen módon is történjék  — tilos.”

⁴¹ Uo. VI. §, ld. 112. lap 22. sz. jegyz.

⁴²  1938. aug. 1-i min. tan. napló 25. §: „Firmele de comerţ vor fi redactate în limba română. Minoritarii le vor putea redacta şi în limba lor, întrebuinţând însă caractere şi spaţiu egal.”

Azokon a területeken tehát, ahol az előbb ismertetett hadtestparancsnoki rendelet hatályban volt, az volt a helyzet, hogy a kisebbségi statutum szerint elismert jog gyakorlása hadtestparancsnoki rendeletbe ütközéses hadbírósági hatáskörbe tartozó vétséget képezett. Ugyanez volt a helyzet a helységnevek használatával, stb. kapcsolatban is.

⁴³  A kormányzótanács I. sz. dekrétumának 5. §-a: „Numele de localităţi se întrebuinţează în limba respectivă a fiecărei naţiuni ...” stb. stb.

⁴⁴  Igy pl. a közigazgatási törvény előbb (ld. 114. old. 35. sz. jegyzet) ismertetett végrehajtási utasítása, továbbá Maros-Torda vármegye megyefőnökének 1934. június 4-i, a belügyminisztérium 1934. május 31-i 41.264. sz. rendelete alapján kiadott megkeresése (MK. XIII —1934., 407.), az aradi megyefőnökség 1937. febr. 25-én kelt 13. sz. rendelete (MK. XVI —1937., 161 —162.), a brassói megyefőnökség 503 —1936. sz. rendelete (MK. XVI —1937., 19.) stb.

⁴⁵   Pl. az aradi megyefőnökség 1937. febr. 25-i 13. sz. rendeletének III. §-a (MK. XVI —1937., 162.).

⁴⁶   A törvényi felhatalmazásra ld. 91 —92. lap.

⁴⁷   1938. febr. 23-i 1. sz. rendelet III. §: „A sajtóban s minden más közleményben szigorúan tilos a helységek, megyék és országrészek más elnevezésének használata, mint a hivatalosé.”

⁴⁸   Uo. VI. §, ld. 112. lap 22. sz. jegyz.

A kisebbségi nyelvek postai forgalomban való korlátozását a kisebbségek elleni közigazgatási zaklatás (vexation administrative) tipikus példájának mutatja be Le Fur (i. m. 424.).

⁴⁹   1938. aug. 1-i min. tan. napló.

⁵⁰   Uo. 18. §: „In titulatura ziarelor, revistelor, organelor de publicitate, etc. numele localităţilor unde apar aceste publicaţiuni va putea fi îndicat şi în limba minoritară respectivă. In corpul acestor publicaţiuni însă se va putea întrebuinţa numai limba minoritară pentru desemnarea acestor localităţi.”

⁵¹   Ld. pl. Gyárfás Elemér dr. interpellációját e tárgyban a szenátus 1930. jan. 28-i ülésén. (MK. IX —1930., 152 —155.)

⁵²   1939. márc. 28-i díjszabás 2. § a. pont: „Adresa destinatarului trebue să fie scrisă cu caractere latine şi denumirea localităţilor să fie cea oficială a statului...” Ld. erre Le Fur   véleményét (fenn 48. sz. jegyzet.)