c) A kisebbségek részvétele a bírói hatalomban

A bírói hatalom a törvényhozói és végrehajtói hatalom fontosságával egyenrangú szerepet tölt be az államéletben. A román alkotmányjog szerint a bírói hatalom nemcsak a végrehajtó hatalom ténykedését, hanem — bizonyos tekintetben — a törvényhozó hatalom ténykedését is ellenőrizte, amely körülmény folytán a bírói hatalomnak az államéletbén különös fontossága volt.

A kisebbségi szerződés és az alkotmánytörvények biztosították ugyan a kisebbségek jogegyenlőségét a politikai jogok terén is, —ami a bírói hatalom gyakorlásában való részvételt is magában foglalta ennek ellenére a közönséges törvényhozás számos olyan intézkedést tartalmaz, amelyek lényegileg a kisebbségeknek a bírói hatalomban való részvételét korlátozzák. Ezek az intézkedések nemcsak a minden állampolgárt a bírói hatalom gyakorlása tekintetében megillető jogok terén, hanem a bírói pályán való elhelyezkedés terén is korlátozta a kisebbségi állampolgárokat.¹

1.   Az állampolgárok részére a büntető bíráskodásban való részvétel jogát az esküdtszék intézménye biztosítja. Az ókirályságban hatályban volt 1862. dec. 2-i bűnvádi eljárás szerint esküdt csak az lehetett, aki a román nyelvet szóban és írásban bírja,² ugyanilyen rendelkezést tartalmaz az 1936. március 19-i 66. bis. sz. Hiv. Lapban megjelent II. Károly bűnvádi perrendtartás is.³ E rendelkezések az állam nyelvét nem beszélő állampolgárokat kizárták a bírói hatalom gyakorlásában őket megillető jogokból, ami annyival inkább szembetűnő, mert az esküdtektől viszont nem kívánja meg a vádlott nyelvének ismeretét.⁴

2.   A közönséges törvényhozás az állampolgároknak jogot ad a munkaügyi bíráskodásban való részvételre is, azonban ezt a lehetőséget is korlátozza a kisebbségek részére. Az 1933. február 15-i 38. sz. Hiv. Lapban megjelent s a munkaügyi bíráskodás szervezetéről szóló törvény szerint ugyanis a munkaügyi bíráskodásban ülnök csakis az lehet, aki — az egyéb törvényi feltételek betöltése mellett — románul is beszél.⁵

3.  A bírói gyakorlatnak a választott bíráskodás nyelve kérdésében elfoglalt álláspontja ugyancsak a kisebbségeknek a bírói hatalomban való részvételét korlátozza. Kifejezett törvényi intézkedés e tekintetben nem lévén, a polgári perrendtartás és az alkotmánytörvény értelmét a gyakorlat akként magyarázta, hogy pl. magyar vagy német nyelven lefolytatott választott bírói eljárás érvényességét nem ismerte el azért, mert az nem az állam nyelvén történt,⁶ viszont pl. francia nyelven megtartott választott bírói eljárást és ítélethozatalt törvényesnek mondotta ki.⁷

4.  Az 1924. június 26-i 136. sz. Hiv. Lapban megjelent bírósági szervezeti törvény (lege pentru unificarea dispoziţiunilor din legea de organizarea judecătorească) a bírákra,⁸ illetve a segédhivatali tisztviselőkre vonatkozóan kötelezően előírja a román nyelv ismeretét.⁹ Az előző törvényt hatályon kívül helyező, az 1938. aug. 22-i 193. sz. Hiv. Lapban megjelent s a bírósági szervezetről szóló törvény ugyanilyen rendelkezéseket tartalmaz.¹⁰ E törvényi rendelkezések folytán a kisebbségek a bírói hatalom gyakorlásából magasabb fokon teljesen,¹¹ alacsonyabb fokon pedig egészen kevés kivétellel szinte teljesen ki voltak zárva.¹²—¹³

A román fajú állampolgároknak a bírói hatalom gyakorlásában bizlosított külön jogállása mellett találunk olyan törvényhozási intézkedéseket is, amelyek a jogerős bírói ítéletek végrehajtásának felfüggesztését, illetve bírói eljárásoknak megszüntetését mondják ki egyes román fajú állampolgárokkal szemben. Igy pl. az 1925. március 11-i 56. sz. Hiv. Lapban megjelent s a mócok országának lakói áltál elkövetett, az erdőtörvénybe ütköző vétségek közkegyelméről szóló törvény (lege privitoare la amnestierea delictelor silvice săvârşite de locuitorii din Ţara Moţilor) közkegyelmet ad az erdőtörvénybe ütköző bármely bűncselekmény miatt 1918. nov. 2—1924. augusztus 31. között jogerősen elítélt mindazoknak a személyeknek, akik „mócországban” (Ţara Moţilor) laknak és pertörlést (amnesztiát) ad ugyanezeknek a személyeknek az ellenük e címen indított bűnvádi eljárás tekintetében.¹⁴

¹ A bírói hatalom szervezetére vonatkozó, már ismertetett rendelkezések általában a bírói hatalmat csorbították — sokszor világos ellentétben az alkotmánytörvénnyel — azonban ezek a kisebbségek részére külön jogállást nem jelentenek. Igy pl. a bírói függetlenségnek — az 1923-i alkotmány 104. §-a ellenére történt felfüggesztése (ld. 35. lap 82. sz. jegyz.), a bírák kötelező párttagsága stb., stb. az összes állampolgárokat egyaránt sújtották.

² 1862. dec. 2-i bűnvádi eljárás 262. §: „Sunt în fine necapabili de funcţiunile de juraţi: ... 4. cei, ce nu ştiu citi şi scrie româneşte.” Ez a rendelkezés az erdélyi és keletmagyarországi területeken nem volt hatályban.

³ 1936. márc. 19-i II. Károly bűnvádi eljárás 352. §-ának II. bekezdése: „... Poate fi jurat orice cetăţean, care îndeplineşte următoarele condiţiuni: ... 2. Să cunoască limba română şi să o posedă în scris şi citit.”

⁴ Ennek következtében a kisebbséglakta területeken az illető kisebbség nyelvét nem beszélő esküdtek amúgy sem közvetlenül, hanem csak — tolmács útján — közvetve szereztek tudomást a főtárgyaláson történtekről.

⁵ 1933. febr. 15-i törvény 24. §: „Pot fi numiţi asesori numai cetăţenii români, ştiutori de carte şi cunoscători ai limbii române ...” stb.

⁶ A Semmítőszék III. tanácsának 1928. március 7-én hozott 230. sz. határozata: „Potrivit dispoziţiunilor art. 126 din Constituţie, limba oficială a Statului fiind limba română, dacă procedura şi hotărârea s'a dat înaintea arbitrilor în limba ungară, ele sunt izbite de nulitate, iar împrejurarea, că se găseşte şi un alt exemplar al deciziunii, în româneşte, nu poate înlătura aceasta sancţiune”, közli Andru, S., i. m. I. 526., 676. sz. jogeset. Azonosak: a Semmítőszék III. tanácsának 1928. szept. 26-i 811. sz. határozata (közli uo. 538., 691. sz. jogeset), a Semmítőszék III. tanácsának 1930. nov. 12-i 1416. sz. határozata (közli Constituţia, 29 Martie 1923., CLR. 50. sz., II. kiad. 77., 1. sz, jogeset), végül a Semmítőszék III. tanácsának 1937. május 11-én hozott 344. sz. határozata (közli Pand. Rom. XVIII—1939., III. 53.) stb., stb.

⁷  A Semmítőszék 1935. nov. 21-én hozott 71. sz. t. ü. határozata: „... se deduce împlicit, ca limba îngăduită înaintea Tribunalului arbitrai poate fi altă, decât cea română.” Közli: Constituţia, CLR. 50. sz. II. kiad. 77., 2. sz. jogeset.

⁸   1924. jún. 26-i törvény 69. § 6. pont: „A cunoaşte limba oficială a Statului.” A törvény később számos módosításon ment keresztül, amelyek során az egyes szakaszok beosztása megváltozott. A megjelölés az eredeti számozás szerint történt.

⁹   Uo. 242. § 5. pont: „Să cunoască limba română în grai şi în scris.” A számozásra ld. elébb.

¹⁰ 1938, aug. 22-i törvény 66. § f) pont a bírákra nézve: „A cunoaşte limba Statului în grai şi scris.” Uo. 201. § f) pont a bírósági tisztviselőkre nézve: „A cunoaşte limba română în grai şi scris.”

E rendelkezések alapján számos tisztviselőt bocsátottak el ellásából a román nyelv nemtudása miatt. Az erre vonatkozó bírói gyakorlatból ld. a marosvásárhelyi román ítélőtábla 1435/1935. (Bokor János c/a igazságügyminisztérium), 1426/1937. (Nemes Balázs c/a igazságügyminisztérium), 1413/1935. (András  József c/a igazságügyminisztérium) stb., stb. határozatait.

¹¹ Az 1936. évben pl. a Semmítőszék 1 elnöke, 3 tanácselnöke, 47 bírája között, továbbá a semmítőszéki vádhatóság 13 tagja között egyetlen kisebbségi sem volt. Az ország 195 táblabírája között 4 magyar, a főügyészségek 36 tagja között egyetlen magyar sem volt. Ld. Agenda şi Anuarul magistraturii şi Baroului. 1936. Bucureşti, é. n.

¹² A bírák, stb. nemzetiségi arányszámaira vonatkozóan a román hivatalos adatok alapján készített összeállítást közöl Kovács Árpád dr., Bírák, ügyészek, bírósági, ügyészségi és egyéb tisztviselők nemzetiségi megoszlása Erdélyben: MK. XV—1936., 49. skk.

¹³ A kisebbségi statutumnak a kisebbségek részére a közhivatalokba való bejutást biztosító rendelkezésével kapcsolatban (ld. 193. skk.) a bírói kinevezésekre vonatkozóan: 1938. febr. 10-i 33. sz. Hiv. Lapban megjelent 406/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 64 albíró, az 1938. szept. 5-i 205. sz. Hiv. Lapban megjelent 3084/1938. sz. min. rendelettel kinevezett 161 albíró, az 1938. nov. 14-i 265. sz. Hiv. Lapban megjelent min. rendelettel kinevezett 67 albíró, összesen tehát az 1938. év folyamán kinevezett 292 albíró között egyetlen magyar nevű sincsen.

¹⁴ A közkegyelmet Avram Iancu születésének 100. évfordulója alkalmából adta a törvényhozás a mócoknak.