4. fejezet. A kisebbségek hozzájárulása a közterhek viseléséhez

A tételes alkotmányjog kifejezetten leszögezi az állampolgári kötelességek egyenlőségének elvét s e tekintetben még az állampolgári jogok között — faji alapon — megkülönböztetést tevő 1938-i alkotmány sem képez kivételt. ¹ Az állampolgári kötelezettségek között a közterhek viselése különös fontosságú és ezt az egyes alkotmánytörvények az állampolgári kötelességek között külön is felsorolják, leszögezvén ugyanakkor az állampolgárok egyenlő kötelezettségét e tekintetben is.

A közterheknek gazdaságpolitikailag helyes és méltányos megosztása a pénzügyi politika feladata és ebben a kérdésben a végrehajtói hatalomnak a tételes törvény keretein belül egészen tág lehetőségei vannak. Az adózásra vonatkozó tételes törvényi intézkedések ismerete ennélfogva egymagában kevés adatot jelent a tényleges helyzet megismeréséhez, mert az adótörvények egyenlő alkalmazása — a dolog természeténél fogva — általában nehezen ellenőrizhető. Elsősorban is az egyenesadókra vonatkozó törvényi intézkedések hajthatók végre az egyes állampolgárokkal szemben egészen különböző mértékek alapján — minthogy ezzel kapcsolatban nemcsak az adókivetés, hanem a behajtás is kizárólag a végrehajtói hatalom jogkörébe tartozik — és az egyenlőtlen alkalmazás pl. az adókivetés kérdésében esetenként nem is mutatható ki. Az adózásra vonatkozó törvényhozásnak a nemzetiségeket érintő rendelkezései azonban megfelelő képet nyújtanak arról, hogy a közönséges törvényhozás a gyakorlatban miként alkalmazta az alkotmánytörvényeknek az egyenlő közteherviselésre vonatkozó rendelkezéseit s a törvényhozói hatalom ezirányú ténykedéséből megfelelő következtetést vonhatunk le a végrehajtói hatalomnak a közteherviselés kérdésében a nemzetiségekkel kapcsolatban megvalósított álláspontjáról. A tételes törvényhozásból ugyanis nemcsak világosan felismerhető a törvényhozásnak a többségi román elem érdekeit érvényesítő határozott szándéka, de emellett számos olyan intézkedést is találunk, amelyek egyes kérdésekben megsértik az állampolgárok törvény előtti egyenlőségének elvét.²

1. Az egységes adózást Nagyromániában az 1923. február 23-i Hiv. Lapban megjelent s az egyenes adózás egységesítéséről szóló törvény (lege pentru unificarea contribuţiunilor directe şi pentru înfiinţarea impozitului pe venitul global) rendezte egységesen. Ez a törvény — jelentéktelenebb módosításokkal — Nagyrománia egész fennállása alatt hatályban volt. A törvény részletekbe menő ismertetése meghaladja tanulmányom kereteit, lényegesebb intézkedéseinek vizsgálatából azonban megállapítható, hogy az egyenes adózás rendszerének alapja a közterheknek minél nagyobb mértékben a kisebbségekre való hárítása volt.

Az első világháború előtt az Ókirályság adóterheinek legnagyobb részét a földmívelő lakosság viselte.3 Az 1923-i adótörvény a mezőgazdasági jövedelmi állami adó kulcsát általában 6%-ban állapította meg,4 amely kulcs alacsonyabb az addig Romániában alkalmazott kulcsnál.5 Ezzel szemben viszont az összes többi egyenes adókra vonatkozó adókulcsot ennél jóval magasabbra emeli. Igy pl. a házjövedelmi adókulcs 10%,6 az ingó vagyon jövedelmi adója 8—14%,⁷ az ipari és kereskedelmi jövedelem adója 9%⁸, amelyhez — a vállalat rentabilitásától függő — 0,5—25%-os pótadó járul,⁹ a fizetési adó — progressziv alapon — 4—25%,¹⁰ végül az alkalmi jövedelmek adókulcsa 7%.¹¹ Egyedül a szabadfoglalkozások jövedelmi adójának kulcsa alacsonyabb a mezőgazdasági adónál. (5%).¹² A fonti adókulcsok mellett — nagyszámú különleges intézkedés alapján — még számos egyéb pótadó is terhelte az egyes jövedelmeket. Figyelemmel arra, hogy Nagyrománia lakosságából a román elem foglalkozott elsősorban a földmíveléssel, míg a többi, adózás alá eső foglalkozásokat elsősorban a kisebbségek űzték, már az adókulcsok meghatározásából is világosan felismerhető a törvényhozónak az a határozott szándéka, hogy a közterhek viselését legnagyobb arányban a kisebbségekre hárítsa át.

A példakép felhozott néhány adat világosan mutatja, hogy mind az adókivetés,13 mind az adóbehajtás14 terén a kisebbségek terhére az adótörvényekben tett megkülönböztetés a gyakorlatban is érvényesült.

2. Az egyenes adórendszer mellett egész sor olyan törvényi intézkedést találunk, amelyek az állampolgárok egyenlő kötelezettségeinek elvét sértik és a kisebbségi állampolgárokat a közteherviselés terén is hátrányosabb helyzetbe hozzák. A vonatkozó törvényi intézkedések közül azⁱ alábbiak említhetők fel:

a) Az 1921. május 12-i 30. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény szerint Bukarest fővárosban az idegen nyelven vagy betűkkel írt cégtáblák után évi 1000 lei városi illeték szedhető.¹⁸

b) Az 1923. június 26-i 66. sz. Hiv. Lapban megjelent s a községi adók és illetékek megállapításáról szóló törvény (lege asupra maximului taxelor şi contribuţiunior comunale) értelmében az idegen nyelven vagy betűkkel írt cégtáblák után 8000 lei községi adó vethető ki.¹⁶

c) Az 1923. évi egyenes adótörvény 3. §-át módosító, az 1932. január 1-i 1. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény (lege pentru scutirea de impozite a unor instituţii spitaliceşti) mentesíti az épületadó megfizetése alól (egyenes adótörvény 3. és következő szakaszai) a bukaresti Brâncoveneşti kórházat, a jassyi Sf. Spiridon kórházat és a bârladi Beldiman kórházat, ugyanakkor azonban a kisebbségek hasonló jellegű, tehát egyházak vagy más alapítványok által létesített és fenntartott, nem hasznothajtó jellegű egészségügyi intézményei (pl. a kolozsvári Ref. Kórház, a marosvásárhelyi Szanatórium r. t., a nagyváradi Szent József kórház stb., stb.) kötelesek voltak ezt az adót megfizetni.

Az 1923- évi egyenes adótörvény 30. §-át módosító, az 1935. április 1-i 76. sz. Hiv. Lapban megjelent adótörvény szerint azok az iparosok és kereskedők, akikre az adót könyvvezetésük alapján vetik ki, pótadó megfizetésére kötelezendők, ha könyveiket más, mint román nyelven vezetik. A pótadó kulcsát a minisztérium évről-évre általános érvénnyel szabja ki s az pl. az 1935/36 és következő pénzügyi évekre, az 1935. dec. 16-i 289. sz. Hiv. Lapban megjelent 291899/1935. sz. p. ü. min. rendelet szerint 12% volt.¹⁷

Ezt a rendelkezést az 1939. ápr. 1-i 78. sz. Hiv. Lapban megjelent módosítás, valamint az e módosítás végrehajtásáról szóló 606.335/1939. p. ü. min. sz. rendelet hatályon kívül helyezte.

e) Az 1926. március 21-i 67. sz. Hiv. Lapban megjelent színházi törvény szerint (lege pentru organizarea şi administrarea Teatrelor Naţionale şi particulare) a színházak vagy állami nemzeti színházak vagy községi, illetve kerületi színházak — amelyeket egy vagy több község tart fenn — végül pedig magánszínházak.

A községi és kerületi színházak a látványossági adó szempontjából az állami nemzeti színházakkal egy tekintet alá esnek.¹⁸ A magánszínházak részére abban az esetben, ha előadásaikat román nyelven tartják és legalább 10 évi folyamatos működést fejtenek ki,¹⁹ a művészeti minisztérium és a pénzügyminisztérium együttes előterjesztésére a minisztertanács ugyanezeket a kedvezményeket megadhatja. A minisztertanács mérlegelésének alapja az illető színházak eredeti daraboknak előadása által a román nemzeti kultúra fejlesztésében tanúsított szerepe. Ezeknek a törvényi rendelkezéseknek különösen a látványossági adóval kapcsolatban volt különösebb jelentősége.

f) Az 1926. március 28-i 72. sz. Hiv. Lapban megjelent s a látványossági adóról szóló törvény (lege pentru aşezarea şi administrarea impozitelor pe spectacole publice) általánosságban 26 és 32%-os adót vet ki a látványossági vállalatok s így a kisebbségi színházak jövedelme után is²⁰, a nemzeti színházak és operák részére azonban — amelyek a törvény szerint kizárólagosan román nyelven adhatnak elő — 10%-os adót. Ugyanezt kedvezményt kapják az állami színházak felügyelete alá helyezett köznégi és kerületi színházak, amelyek hasonlóképen román nyelvűek voltak. A magánszínházak az adókedvezményt csakis a hatályos színházi törvény 58. §-ának rendelkezései mellett kaphatják meg, amely rendelkezés — amint láttuk — hasonlóképen csak románnyelvű színházak részére ad adókedvezményt.²¹—^21a Az 58. § feltételeit nem teljesítő, de egyébként román nyelven előadó színtársulatok a látványossági adónak csupán felét fizetik. Ezek az adók a törvény szerint nem a színtársulatot, hanem magát a színházlátogatót terhelik, így tehát az állampolgároknak egy egészen széles körét magasabb adóval terheli a törvény akkor, amikor mint nyelvi kisebbséghez tartozó, saját anyanyelvén kíván színielőadásokat látogatni. Ezt a helyzetet némileg enyhítette a törvény 1929. július 31-i 167. sz. Hiv. Lapban megjelent módosítása, amely szerint a miniszter kivételes esetekben a kizárólagosan román állampolgárokból álló álló idegen nyelvű színtársulatoknak megengedheti azt, hogy a 32, illetve 26%-os adónak csupán a felét fizessék.²²

g) Az 1927. június 2-i 119. sz. Hiv. Lapban megjelent törvény mindenféle állami, megyei és községi illeték megfizetése alól mentesíti a besszarábiai görög keleti érsekség tulajdonában levő kissenewi templomi gyertyagyárat, tehát egy tisztán kereskedelmi jellegű vállalatot.²³

h) Az 1930. július 10-i 151. sz. Hiv. Lapban megjelent s az állami színházak szervezetéről szóló törvény (lege pentru organizarea pe bazo autonome a teatrelor naţionale şi operelor române) az előbbi törvényi rendelkezéseket nem érinti, így tehát ennek a színházi törvénynek a hatálya alatt is az előző jogi helyzet maradt.²⁴

i) Az 1936. március 27-i 73. sz. Hiv. Lapban megjelent közigazgatási törvény (legea administrativă) alapján kivethető községi adókról szóló táblázat (184. §. 4. pont, táblázat I. fejezet 3. pont, h. alpont) szerint a csak idegen nyelven írt cégtáblákra a rendes községi adó nyolcszorosa vethető ki.

E törvényi rendelkezés alapján pl. Marosvásárhely város pénzügyi szabályrendelete a teljesen idegen nyelven írt cégtáblák után nyolcszoros községi adót vet ki. Hasonlóképen rendelkeznek Kolozsvár és Nagyvárad pénzügyi szabályrendeletei.²⁵

j) Az előbbi törvényt (ld. h) alatt) hatályon kívül helyező s az 1937. március 20-i 66. sz. Hiv. Lapban megjelent színházi törvény (lege pentru organizarea Teatrelor Naţionale, Operelor Române şi a Spectacolelor), amely az előző két törvényt, valamint az ellenkező törvényi rendelkezéseket hatályon kívül helyezi,²⁶ az előbbi egyenlőtlen helyzetet továbbra is fenntartja. A színjátszás nyelve e törvény szerint is a román nyelv²⁷ és a törvény a magánszínházak működését még azzal is megnehezíti, hogy a magánszínházak²⁸ engedélyezését még jobban korlátozza. A magánszínházak adókedvezményére vonatkozóan lényegében az előző törvényi rendelkezések maradtak továbbra is hatályban.²⁹

k) Az 1938. augusztus 14-i 187. sz. Hiv. Lapban megjelent közigazgatási törvény (legea administrativă) alapján (166. §.) kivethető községi adókat kitüntető táblázat (I. fejezet 5. pont h) alpont) az előbbi közigazgatási törvény rendelkezésével (ld. i) alatt) szóhangzatilag azonos rendelkezést tartalmaz.³⁰

¹ 1866-i alkotmány 10. §: „Nu există în Stat nici o deosebire de clasă. Toţi Românii sunt egali înaintea legii şi datori a contribui fără deosebire la dările şi sarcinele publice ...”

1923-i alkotmány 8. § II. bek.: „Toţi Românii, fără deosebire de origine etnică, de limbă sau de religie sunt egali înaintea legii şi datori a contribui fără osebire la dările şi sarcinele publice.”

1938-i alkotmány 4. §: „Toţi Românii, fără deosebire de origine etnică şi credinţă religioasă, sunt datori: a socoti Patria drept cel mai de seamă temei al rostului lor în viaţa, a se jertfi, pentru apărarea întegrităţii, independenţei şi demnităţii ei; a contribui prin munca lor la înălţarea ei morală şi propăşirea ei economică; a îndeplini cu credinţă sarcinile obşteşti ce li se împun prin legi şi a contribui de bună voie la împlinirea sarcinelor publice, fără de care fiinţa Statului nu poate vieţui.”

A bírói gyakorlat külön is kihangsúlyozta, hogy — az alkotmány értelmében — az adózás tekintetében nem lehet az állampolgárok között faji eredetbeli, vallási stb. megkülönböztetést tenni. („... O lege ordinară, prin care se instituie un impozit excepţional aplicabil numai unei anume categorii de venituri, este constituţională, eu singura condiţiune, ca să nu se facă vreo distincţiune după origine etnică, după limbă sau după religiunea contribuabililor vizaţi ... ” A. Semmítőszék 1/1934. sz. t. ü. határozata, ld. Legea Contribuţiunilor directe, CLR. 107. szám., 4., 4. sz. jogeset.

²     Ehelyütt is hangsúlyozzuk, hogy e téren a kisebbségek jogi helyzetének ismerete nem jelenti — távolról sem — a törvények alkalmazásával megvalósított tényleges helyzetet, amely különösen súlyos volt és külön tanulmányozást igényel.

³     Ld. Tăutu, Constantin, Impozitele directe din România. Bucureşti, 1939., 62. skk. Tăutu adatokat közöl az ókirályság 1910. évi egyenes adóbevételeiről, ezek szerint a parasztok és mezőgazdasági munkások (ţărani şi muncitori agricoli) 850.000 lei, az ipari alkalmazottak (lucrători industriali şi manuali, la lucrările publice, la lucrările şi întreprinderile particulare, servitori) 200.000 lei, az iparosok és ipari munkások (meseriaşi şi muncitori meseriaşi) 50.000 lei, a közhivatalnokok, keresk. alkalmazottak, nyugdíjasok (funcţionari publici, judeţeni, comunali, pensionari ai statului, funcţionari comerciali etc.) összesen 112.000 lei, a kereskedők (mijlocitori, samsari, agenţi de afaceri, experţi, profesiuni, diverse fără exploatare de capital) 4300 lei, a szabadfoglalkozásúak (profesiuni libere, advocaţi, medici, ingineri etc.) 3700 lei adót fizettek.

⁴ 1923-i törvény 3. §.

⁵ Ld. Tăutu, i. m. 116.

⁶ 1923-i törvény 13. §.

⁷ Uo. 22. §.

⁸ Uo. 30. §.

⁹ Uo. 42. §.

10 Uo. 43. §.

11 Uo. 48. § II. bek.

12 Uo. 48. § I. bek.

13 Az állam adó jövedelmeiről az 1923-i törvény után kiadott néhány hivatalos adatgyűjtésből megfelelő képet nyerhetünk az adókivetés méltánytalanságairól. A hivatalos adatközléseket (Statistica impozitelor directe pe anul 1924. Ministerul Finanţelor. Direcţiunea Statisticei generale a Finanţelor. Bucureşti. 1926., Idem pe anul 1927. Ministerul de Finanţe. Direcţiunea Vămilor şi Statisticei financiare. Serviciul statisticei financiare. Bucureşti, é. n., idem pe anii 1930 şi 1931. Ministerul Finanţelor. Secretariatul general. Serviciul statisticei financiare. Bucureşti, 1930.) az 1924., 1927. és 1930. évekre összehasonlítva a következő megfigyeléseket tehetjük.

I. Mezőgazdasági adó.

Összehasonlító adatok néhány erdélyi és keletmagyarországi vármegye adóalapja között, millió leiekben. Megfigyelhető a kisebbségek által túlnyomó részben lakott vármegyék adóalapjainak a többi vármegyékhez viszonyított aránytalan növelése.

VÁRMEGYE	1924 (12)	1927 (16)	1930 (16)
Alsófehér	35	75	52
Csík	10	29	29
Máramaros	8	22	7
Maros-Torda	23	99	96
Udvarhely	12	47	35
Temes-Torontál	113	530	482

Nb. Az évszámok alatt zárójelbe tett számok a hivatalos kiadvány oldalszámát jelentik.

II. Kereskedelmi adó.

A hivatalos kiadványban közölt összesítéseket összehasonlítva, megfigyelhető az adózás alá eső jövedelem emelésének aránytalansága az ókirályság, illetve Nagyrománia többi tartományai között.

Kereskedelmi társaságok (részvénytársaság, szövetkezet, népbank) kereskedelmi adózás alá eső kereskedelmi jövedelme, tartományonként, millió leiekben.

ORSZÁGRÉSZ	1924 (12)	1927 (87)	1931 (123)
Ókirályság	169	451	207
Erdély (stb.)	66	150	152
Bukovina	3	7	4
Besszarábia	3	3	6

Kereskedelmi társaságok (részvénytársaságok, szövetkezetek, népbankok) kereskedelmi adózás alá eső ipari jövedelme, tartományonként, millió leiekben.

ORSZÁGRÉSZ	1924 (83)	1927 (87)	1931 (121)
Ókirályság Erdély (stb.) Besszarábia Bukovina	724 206    3  23	1,852    381        4      32	1,192    609      15      22

Az 1926. és 1927. évi hivatalos adóstatisztika alapján Fritz László kimutatja, hogy egész Romániában a kivetett egyenesadók 1924—26. között 5.4%-kal emelkedtek oly módon, hogy az ókirályságban kivetett adó ez idő alatt összesen 1.9%-kal csökkent, míg Erdélyben 22.2%-kal emelkedett. Fritz több összeállítást is közöl a hivatalos adatok alapján s kimutatja, hogy — szemben az országos átlaggal — Csík vm. egyenes adója a három év alatt 19.7%kal, Udvarhely vm. adója 15%-kal, Háromszék vm. adója pedig 23.9%-kal, a három székely vármegye egyenes adója tehát átlagban 21.6%-kal emelkedett. A kereskedelmi és ipari jövedelem adója — Fritz szerint — az Ókirályságban 11%-kal csökkent, ezzel szemben azonban Csík vm-ben 24.6%-os, Háromszékben 42%-os, Udvarhelyben pedig 28.6%-os emelkedést mutat. Az összjövedelmi — globális — adó emelése a három év alatt az Ókirályságban — az országos 31.3%-os emeléssel szemben — csupán 28.4%, viszont Csík vármegyében 76%-kal, Háromszékben 110%-kal, Udvarhelyben pedig 86.5%-kal emelkedett az összjövedelmi adó. Az adó alá nem vonható személyek fejadója ellenben az Ókirályságban 7.3%-kal növekedik, Erdélyben 16.5%-kal csökken. Ld. bővebben Fritz László dr., Románia egyenesadórendszere, mint a kisebbségellenes politika egyik harci eszköze: MK. VII—1928., 437—443.

¹⁴ Az állami adó behajtására vonatkozóan a hivatalos kiadvány (Anuarul Statistic al României, 1937 şi 1938. Institutul Central de Statistică, Bucureşti, 1939.) nem közöl vármegyénkénti adatokat, csupán országos eredményeket, amelyekből megállapítható, hogy az 1935/36. és 1936/37. pénzügyi évben pl. (Nb. Romániában a pénzügyi év az újabb időkben ápr. 1-től márc. 31-ig tartott) a behajtott összegek meghaladták a költségvetési előirányzatot. Az összes előirányzott 3,424.2 millió egyenes adó helyett ugyanis 3,928.8 millió lei folyt be (i. m. 612.) s az egyes adónemekből átlagban kb. 10% többlet folyt be az előirányzathoz képest.

A hivatalos összeállítás az adóbehajtás eredményeit vármegyénként csupán a vármegyéket megillető adókkal kapcsolatban közli. Minthogy ezeket az adókat az állami adókkal együtt ugyanazok a szervek hajtották be, ezek az arányszámok egyben az állami adók behajtási arányszámait is jelzik. Az egyes vármegyékre vonatkozó jellemzőbb adatokat az alábbi összeállítás mutatja. (i. m. 620—621-ből vett hivatalos adatok alapján.)

Vármegye, Országrész	1935/36	1934/35
Országos átlag Ókirályság Buzău Teleorman Erdély Csík Maros-Torda Háromszék Udvarhely Alsófehér Naszód Dobrudzsa Caliacra Tulcea   Bukovina Cernăuţi Rădăuţi	75,5%   38,2 55,4   67,2 96,8 99,8 100,2 86,2 66,7   64,5 46,3   49,2 96,5 98,0	72,9%   25,5 59,4   51,8 121,6 103,8 61,4 74,0 69,5   39,0 36,7   54,4 95,5 79,0

A városok jövedelmének behajtását már külön városi adóhivatalok eszközölték. Az ezekre vonatkozó hivatalos adatok ugyancsak eredményesebb behajtást mutatnak a nemzetiségek által lakott városokban.

VÁROSOK	1935/36	1934/35
Országos átlag Ókirályság Drăgăşani Craiova Pleniţa Brăila Focşani Reni Erdély Balázsfalva Csíkszereda Székelyudvarhely Marosvásárhely Sepsiszentgyörgy Naszód Petrozsény Dobrudzsa Hârşova Isaccea Constanţa	78,5%   45,4 76,1 31,6 64,3 60,9 28,0   55,5 88,7 82,8 91,2 88,5 35,2 99,6   27,2 26,2 87,0	76,1%   52,1 70,8 42,3 66,0 60,2 57,1   47,6 79,9 74,1 93,2 97,5 22,7 95,6   35,1 54,6 92,7

¹⁵   1921. május 12-i törvényhez mellékelt táblázat 17. pont: „Pentru firmele scrise ín limbi străine sau cu caractere streine ... 1000 lei.” A cégtáblák után fizetendő községi adó egyébként 100—20 lei között állapítható meg.

¹⁶    1923. június 26-i törvényhez mellékelt táblázat 24. pontja: „Pentru firmele scrise în limbi străine sau cu caracter străin ... 8000 lei.” A rendes cégtáblaadó a városi községekben legfennebb évi 500 lei, a falusi községekben legfennebb évi 200 lei lehet, a falusi községekben tehát az idegen nyelvű cégláblók adója a rendes adó negyvenszerese is lehet.

¹⁷ Az 1923. febr. 23-i adótörvény 1937. április 1-én módosított 30. §-a: „... Contribuabilii, care în exercitarea comerţului sau industriei lor sunt împuşi pe bază de registre şi care ţin registrele lor de contabilitate în limbi străine, vor fi împuşi la plata unui supliment, ce va reprezenta echivalentul cheltuielilor de traduceri, expertize, etc. necesitate de stabilirea împunerilor acestor contribuabili.”

A 291.899/1935. p. ü. min. sz. rendelet I. szakasza: „Se fixează la 12 la sută cota suplimentară ce urmează a se aplica începând dela 1 Aprilie 1935, debitului contribuabililor, care în exercitarea comerţului sau industriilor sunt împuşi pe bază de registre şi care ţin aceste registre în limbi străine.”

A kisebbségi nyelvek használatának ilyen korlátozását adóellenőrzési szempontok nem indokolják. A kereskedelmi könyvvezetés elsősorban ugyanis magánjellegű nyilvántartás és nem az állami pénzügyi szervek számára készített adóbevallási jegyzék, ennélfogva a kisebbségi nyelvhasználat jogának meg kell előznie az adóügyi érdekeket. Vö. Buza László, A kisebbségi nyelvek szabad használata. Jancsó Benedek Emlékkönyv. Budapest, 1931., 207. skk. és klny.

¹⁸ 1926. márc. 21-i törvény 8. §: „Teatrele regionale şi comunale, declarate Teatre Naţionale, vor fi asimilate din punct de vedere al regimului taxelor de spectacole, cu Teatrele Naţionale.”

¹⁹    1926. márc. 21-i törvény 58. §: „Teatrele particulare stabile, cari dau reprezentaţiuni în limba română, şi dovedesc o activitate neîntreruptă de cel puţin 10 ani, vor beneficia de aceleaşi reduceri ale taxelor pe spectacole, ca şi Teatrele Naţionale. Acest avantaj se va acorda printr'un jurnal al consiliului de miniştri, în urma propunerii făcută de către Ministerele Artelor şi al Finanţelor, cari vor avea în vedere contribuţiunea adusă de acel Teatru culturii naţionale prin reprezentarea pieselor originale.”

²⁰    1926. márc. 23-i törvény 2. §: „Impozitul pentru spectacolele artistice este de 26%, iar pentru cele de distracţie publică este de 32% asupra preţului brut al biletului de intrare şi este în sarcina spectatorului.

²¹   Az ekkor hatályban levő, 1926. márc. 21-i 67. sz. Hiv. Lapban megjelent színháztörvény 20. §-a értelmében, ld. előbb 19. alatt.

^21a Az 1926. márc. 28-i törvény 3. §-a szerint: „Operele de Stat şi Teatrele Naţionale pentru reprezentaţiile lor artistice sunt supuse la un impozit de 10 la sută asupra preţului brut al biletului de intrare.

La acelaş impozit şi pentru acelaş fel de spectacole date cu propriile lor trupe vor fi supuse teatrele regionale şi comunale, întrucât vor fi trecute sub autoritatea directă a Ministerului Artelor şi recunoscute Teatre Naţionale.

Teatrele şi trupele particulare vor beneficia de acest impozit, în aceleaşi condiţiuni, dacă vor face dovadă, că au îndeplinit cerinţele art. 58 din legea pentru organizarea şi administrarea teatrelor.

Teatrele şi trupele particulare cari nu îndeplinesc condiţiunile art. 58 din legea pentru organizarea şi administrarea teatrelor, dar cari au un caracter permanent şi dau reprezentaţii în limba română cu elementele artistice cetăţeni români, vor plăti jumătate din impozitul fixat pentru spectacolele artistice.”

²²   A törvény 3. §-ának az 1929. július 31-i módosítása: „Trupele, cari dau reprezentaţii artistice într'o limbă minoritară din ţară, dar compuse exclusiv din artişti cetăţeni români, vor plăti jumătate din impozitul pentru acest fel de spectacole.”

²³   1927. jún. 2-i törvény I. szakasz.

²⁴   Az 1930. júl. 10-i törvény 127. §-a az 1926. márc. 21-i törvénynek csupán a nemzeti színházak szervezetére vonatkozó részét, továbbá minden, a nemzeti színházak szervezetére vonatkozó előző törvényi rendelkezést helyezett hatályon kívül.

²⁵ a) Regulamentul financiar al Municipiului Târgu-Mureş, megjelent a város „Oraşul” c. hivatalos közlönyének 1937. március 1-i 5. számában. A szabályrendelet 10. §-ának III. bekezdése szerint: „Când traducerile la firmele străine se vor face în limba română cu aceleaşi caractere şi aceleaşi dimensiuni, taxele ce se vor percepe, vor fi aceleaşi, iar pentru firmele înscrise într'o limbă străină, sau cu caractere străine se vor percepe de opt ori taxele de mai sus.”

b)   Regulamentul financiar al Municipiului Cluj (Buletinul Oficial al Municipiului Cluj, XII—1937. jan. 1., 1. sz.) 7. § III. bek.: „Când traducerile la firmele străine se vor face în limba română cu aceleaşi caractere şi aceleaşi dimensiuni, taxele ce se vor percepe vor fi aceleaşi, iar pentru firmele înscrise într'o limbă străină sau cu caractere străine, se vor percepe de opt ori taxele de mai sus.”

c)  Regulamentul financiar al Municipiului Oradea, (11.942/1936. sz.) 7. § III. bek.: „Când traducerile la firmele străine se vor face în limba română, cu aceleaşi caractere şi aceleaşi dimensiuni, impozitele ce se vor percepe vor fi aceleaşi, iar pentru firmele înscrise într'o limbă străină, sau cu caractere străine, se vor percepe de opt ori impozitele de mai sus.”

²⁶ 1937. márc. 20-i törvény 174. §.

²⁷ 1937. márc. 20-i törvény 47. § I. bek., ld. 144. lap 10. sz. jegyz.

²⁸   1937. márc. 20-i törvény 153. § I. bek.

²⁹   A községi és kerületi színházak adózására vonatkozóan az 1937. márc. 20-i törvény 148. §-a: „Teatrele regionale şi comunale, declarate teatre naţionale, vor fi asimilate din punct de vedere al regimului taxelor de spectacole cu teatrele naţionale. Regulamentul prezentei legi va specifica condiţiunile sub care aceste teatre pot fi declarate teatre naţionale.”

A magánszínházak adózására vonatkozóan az 1937. márc. 20-i törvény 155. §-a: „Teatrele particulare, care dau reprezentaţii în limba română, şi dovedesc o activitate neîntreruptă de cel puţin cinci ani, vor beneficia de reducerile de taxe pe spectacole, prevăzute la articolul 2. litera d) din legea pentru aşezarea impozitelor pe spectacole publice.

Acest avantaj se va acorda printr-un jurnal al Consiliului de Miniştri în urma propunerii făcute de către Ministerul Cultelor şi Artelor şi de Ministerul Finanţelor, care vor avea în vedere contribuţiunea adusă de acel teatru culturii naţionale prin reprezentarea pieselor originale.”

³⁰ Ennek a törvényrendelkezésnek alapján pl. Marosvásárhely város 2994/1939. sz. p. ü. szabályrendeletének 17. §-ában az idegen nyelvű cégtáblákra nyolcszoros adót vetett ki: „Când traducerile la firme streine se vor face în limba română, cu acelaşi caracter şi aceleaşi dimensiuni, taxele ce se vor percepe vor fi aceleaşi, iar pentru firmele înscrise într-o limbă străină, sau cu caractere streine, se vor percepe de 8 ori taxele de mai sus.”