nyomtat

megoszt

A marosvásárhelyi utcák, közök és terek történeti névtára
PÁL-ANTAL SÁNDOR
RÉGI ÉS MAI UTCANEVEK

A LEGKORÁBBI UTCANEVEK

Az utcahálózat kiépülése a városfejlődés velejárója. A város növekedésének üteme, az urbanizáció folyamata minden egyes időszakban tükröződik az úthálózat növekedésében és korszerűsödésében is. Marosvásárhely város mint ipari-kereskedelmi, valamint közoktatási és közművelődési központ a múlt század második felében indult erőteljes fejlődésnek. E fejlődést jól érzékelteti a lakosság számának alakulása és a beépített területeken létrehozott úthálózat hoszszának növekedése is. 1868-ban a város összlakossága 11 886 fő volt, 1880-ban 12 883, 1900-ban 19 522, 1910-ben 25 517, 1930-ban 38 517, 1944-ben 29 629, 1956-ban 65 194, 1966-ban 86 464 (Remeteszeggel és Meggyesfalvával együtt), 1992-ben pedig 164 445.1 Ugyanebben az időszakban az utcák száma is jelentősen megnőtt. 1862-ben 43 volt, 1900-ban 78, 1914-ben 157, 1920-ban 178, 1930ban 256, 1948-ban 286, míg 1996-ban 408.2 Az utcák számának növekedésével arányosan nőtt az utcahálózat hossza. 1862-ben a város utcáinak hossza mintegy 18 100 méter volt, 1930-ban 93 590 méter és 1996-ban elérte a 220 000 métert.3 Vagyis 135 év alatt a város lakosságának összlétszáma majdnem tizennégyszeresére, utcáinak száma több mint kilencszeresére, azok hosszúsága pedig tizenkétszeresére nőtt.

A Marosvásárhely utcáira vonatkozó legrégebbi adatok a XVI. század második feléből valók. Az akkor név szerint említett utcák ma is a város fő közlekedési vonalai. Ez a négy főutca, amelyekről a város negyedeit is elnevezték, valamint a városból kivezető utak. Ebből az időből név szerint ismert utcák: a Szentkirály és Szentgyörgy utca (1553), a Szentmiklós utca (1567), a Poklos utca (1597), a Szentmiklós és a Poklos utcákat összekötő Nagyköz (1575), valamint a Poklos utca felső felében kialakult Piac (1596). A városból kivezető utak közül ekkor még csak a Jeddi és a Koronkai utakat említik (1577), de ezekhez hasonlóan léteznie kellett a Meggyesfalvi és a Szabadi útnak is.

A XVII. századból származó utcanevekre vonatkozó adataink gazdagabbak, teljesebbek. Ezeket a neveket, akárcsak az előbbi évszázadiakat a korabeli oklevelek őrizték meg. Az utcák kialakulásának vagy megnyitásának éve még hozzávetőlegesen sem ismeretes, ezért a korabeli forrásokban talált első előfordulási évet tekintjük ezek egyezményes megjelenési évének. Az ezerhatszázas évekből ismert utcák: Kozma (1602), Klastrom (1601), Fazakas (1613), Baromvásár (1629), Kövecses (1630), Hajós köz (1631), Kis (1632), Kis köz (1635), Köves (1645), valamint a Szabadi (1617), Kakasdi (1630), Bodoni (1645) és Meggyesfalvi (1645) út.

A XVIII. században tovább bővül a város úthálózata. Ebből az időszakból adatolható a Kálvária, Sáros, Térjmeg, Tyúkszer utca, a Várköz, Malomra menő kis köz, Hidak köze stb. A múlt század közepén a városnak már több mint negyven közlekedési vonala volt, részben kiépített, kövezett utcák. Emellett voltak jelentéktelen közök és sikátorok is, amelyekből hírmondónak máig megmaradt a Palás köz. Az utcák közé kell sorolnunk a városból ki- és bevezető utakat is, amelyek később a beépített terület részei lettek.