nyomtat

megoszt

A Magyar Autonóm Tartomány elitjének kialakulása és megszerveződése
A MAT elit kialakulása és megszerveződése

NOVÁK CSABA ZOLTÁN:

A Magyar Autonóm Tartomány elitjének kialakulása és megszerveződése

             "Olyan elvtársakat kell megválasztanunk a MAT vezető szerveibe, akik bizonyították odaadásukat a párt iránt, akik élen járnak a párt és a kormány határozatainak végrehajtásában, akik tiszteletnek, és akik autoritásnak örvendenek a tömegek szemében, akik bármilyen körülmények között képesek harcolni a párt tisztaságának megőrzéséért, akik harcolnak a Román Népköztársaság munkásembereinek szabadságáért, és akik harcolnak a világszabadságért, amely harc élén a Sztálin elvtárs áll." [1] Ez az idézet, amely az "ideális pártvezér" fantomképét próbálja meg körülírni, Almăşan Ioannak a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) 1953. január 18-19-én tartott konferenciáján elhangzott beszédéből való. E tartományi konferencia legfontosabb célja az újonnan kinevezett tartományi pártelit pozícióinak megerősítése volt a Tartományi Bizottság (TB) megválasztása révén.

Dolgozatomban a MAT 1952. júliusi létrehozása után pozícióba került politikai elit bemutatására teszek kísérletet a hatalom megszerzésének pillanatában és az azt követő, 1955-ig terjedő rövid időszakban.

A 2000 körül kezdődő MAT-kutatás egy sajátos, újszerű pontja az 1945 utáni erdélyi társadalom tanulmányozásának. Éppen az újszerűsége miatt számos akadállyal kellett és kell megküzdenie a kutatónak. Az erdélyi történetírás e területen megmutatkozó hiányosságai nagyon megnehezítik a kutatók munkáját az elitkutatás területén is. Az eddigi többnyire esszéisztikus, sérelemtörténetszerű láttatásmód, az alapkutatások, a fogalmi apparátus, az értelmezési modellek hiánya csak fokozzák a nehézségeket. [2] Feltárás és értelmezés folyik párhuzamosan. Ezt a munkát nehezíti a korszakra és a témakörre vonatkozó levéltári források gyakori egyoldalúsága is. A totalitárius kommunista rendszer gépezete által termelt források, statisztikák gyakran felülbírálatra, kiegészítésre szorulnak. A kommunista rendszer tisztviselői által használt fogalmak (polgár, kispolgár, kulák, vagy éppenséggel munkás) átvétele, használata nagyfokú óvatosságot igényel. Rendkívül fontos ezért a levéltári források szembesítése más forrásokkal. Hasznos lehet ebből a szempontból az elkezdett életút-beszélgetések sorozatának folytatása és feldolgozása. [3]

A tartományi elit bemutatását hat kulcskérdés köré csoportosítjuk: az elit kialakulása és a szelekciós mechanizmusok, az elit társadalmi eredete, etnikai és nemek szerinti összetétele, iskolázottsága, a tudásháttér megszerzése, elit és hatalom viszonya, valamint az elit a mindennapokban, kapcsolata a társadalommal.

Az elitkutatások esetében különösen igaz az a megállapítás, miszerint minden a definíción múlik, hiszen egészen más jellemzők és társadalmi szerepek kapcsolhatók az elit eltérő értelmezéseihez. A tartományi politikai elit elemzésekor az elit egy strukturális-pozicionális meghatározását adjuk: esetünkben a tartományi pártelithez tartoznak mindazok, akik fontos tisztséget töltenek be a tartományi pártapparátusban. Richard V. Burks történész szerint a kommunista pártok szerkezete két képzeletbeli koncentrikus körben rajzolódik ki. A belső kör közepén tálalható a döntéshozók viszonylag szűk körű csoportja, ők a politikai hatalom birtokosai, a körben pedig maga a pártapparátus, a káderek, akik érvénybe léptetik a döntéseket, birtokolják az adminisztratív hatalmat. [4] A következőkben a képzeletbeli belső kör középpontjában elhelyezkedő szűk körű csoportot tekintjük elitnek. Ez a MAT esetében a Tartományi Bizottságot és az azzal párhuzamos vezető szerveket, a Politikai Bizottságot és a Pártkollégiumot jelenti. Számszerűen ez mintegy 40-50 személy. [5]

 

A MAT elit kialakulása, szelekciós mechanizmusok

1952-ben az új alkotmánytervezettel egyidőben megszületett a történelmi Székelyföldet egybefogó politikai-adminisztratív szerkezet, a MAT. 1952. július 18-án, az új alkotmány terv hivatalos bejelentésekor Marosvásárhelyen a tartomány Politikai Bizottsága rendkívüli ülést tartott, melyen Nicolae Bota, a leköszönő román első titkár bejelentette, hogy a párt az új alkotmány keretében egy magyar autonóm tartomány létrehozását is tervezi, ami "a nemzetiségi kérdés megoldásának helyes megvalósulása lenne a lenini-sztálini tanítás szellemében". [6] A Politbüró július 24-i "beiktatási" ülésén a központból kinevezett új vezetőség már hivatalban volt. [7] A folyamat a MAT 1953. januári tartományi konferenciáján teljesedett ki, amikor "megválasztották" a Tartományi Bizottságot.

A MAT megszületésével pozícióba került, illetve pozícióban maradt elit sajátos utat járt be 1945-1952 között. A második világháború befejezésével egyidejűleg Erdélyben is igen nagyméretű elitcserére került sor. A korábban elitpozícióban levők egy része elmenekült, más része pedig kénytelen volt lemondani, elvesztve ezzel az addig betöltött pozíciókat, amelyeket a Román Kommunista Párt (RKP) fokozatosan a saját embereivel töltött fel. Az RKP székelyföldi hatalmi szerkezetének kiépítésében két fontosabb szakaszt különíthetünk el: az 1944-1947, valamint az 1948-1952 közöttit. Az első szakasz a Székelyföldön is a hatalomért folyó harc jegyében zajlott le. Az RKP különböző módszerek és technikák felhasználásával megszerezte a politikai hatalmat, amely egy szinte teljes mértékű elitcserét eredményezett. [8] Ebben a szakaszban az RKP soraiban megtalálható illegalisták és a hozzájuk csatlakozó, "opportunisták" alkották a helyi pártelitet. [9]

Az 1948-as alkotmány és az azt követő politikai lépések egy új szakasz kezdetét jelezték a Román Munkáspárt (RMP) életében. [10] Ugyanebben az évben Gheorghiu Dej újrafogalmazta a lenini tanítások és a RMP viszonyát, ezzel elkezdődött a párt intézményesítése: "egy olyan harcias, forradalmár pártra van szükség, amely kellőképpen föl van vértezve a marxi-lenini tanításokkal, amelyek lehetővé teszik a történelem törvényszerűségeinek megismerését. E párt kell, hogy legyen a munkásosztály előőrse, amely nem kullog a letűnt korok visszamaradt, pillanatnyi érzelmei mögött, hanem képes fölülemelkedni a pillanatnyi érdekeken, és képes öntudatra ébreszteni a szélesebb tömegeket is." [11] A párt és a társadalom kapcsolatának újrafogalmazása egy  "megújult" káderpolitikát sejtetett. 1948-ban megkezdődött a párttagok felülvizsgálata, a párt sorainak megtisztítása a "nemkívánatos" elemektől. A párt már nem bízott meg azokban a káderekben, akik1945 után léptek be a pártba, bizonyságot tettek hűségükről, de társadalmi származásuk nem felelt meg az osztályszempontoknak. A megüresedett helyekre a kommunista párt tanfolyamain, iskoláiban kiképzett megfelelő származású és képzettségű egyének kerültek, akik révén ellenőrizni lehetett a társadalmat és odaadó szolgálatuk birtokában el lehetett kezdeni a szocialista újjáépítést.

Az RMP 1948-1952-ig megfigyelhető puzzle-szerű hatalmi szerkezete is megváltozott a belső frakcióharcok következtében. [12] A "helyi" és a "moszkovita" frakció harcából a Sztálin által is támogatott, Gheorghiu Dej körül tömörülő helyi frakció került ki győztesen. A frakcióharc Ana Pauker, Luka László és Teohari Georgescu bukásával végződött 1952-ben. [13] A jobb- és baloldali elhajlással vádolt helyi vezetők eltávolításával és hűséges elemekkel való kicserélésükkel a dej-i irányvonal országos szinten is megszilárdította a hatalmát. A MAT-elit korabeli "diskurzusát" elemezve (a későbbiekben kitérünk erre) azt látjuk, hogy ez a folyamat erősen befolyásolta az új tartományi vezetőség kiválasztását is.

Az RKP káderképzésében a Székelyföldön Marosvásárhely játszott fontos szerepet. Az 1944 szeptemberében megalakított RKP egyre bővülő helyi szervezete fokozatosan átvette a vidék politikai irányítását. A Maros megyei szervezet kezdetben a Kolozsvár Tartományi RKP-nak volt alárendelve, de 1946-ban megalakult az RKP Maros Tartományi Tanácsa. A továbbiakban politikai vonalon ez a szerkezet irányította a Székelyföldi RKP-tagozatokat. Ugyancsak Marosvásárhelyen indultak el a párt első káderképző tanfolyamai, amelyekre a vidék több településéről érkeztek a kiemelt, az osztályszempontoknak eleget tevő elvtársak. Marosvásárhelyen öt magyar és egy román nyelvű, Szászrégenben egy-egy magyar, illetve román nyelvű és Nyárádszeredában egy magyar nyelvű tanfolyam indult el. [14] A kéthetes, egyhónapos és három hónapos pártiskolák tananyaga politikai, ideológiai, gazdasági, gyakorlati-szervezési problémákat dolgozott fel. [15]   A tehetségesebb végzősök közül kerültek ki az első években a rendkívül változatos összetételű pártapparátus "megfelelő" származású káderei. [16] Ez a csoport az állandó tagcserék, káderfluktuáció ellenére is folyamatosan megőrizte a megszerzett pozícióit. [17] Átvészelte az 1949-es nagy kizárásokat és újabb, megfelelő származású végzősökkel egészült ki. [18] Az 1950-ben létrehozott nagyobb közigazgatási egység, a Maros Tartomány élén is ezt a megrostált és kiegészített elitet találjuk. [19]

A demokratikus centralizmus jegyében működő döntéshozói mechanizmus teljes mértékben érvényesült a MAT-elit kinevezésében is. 1952. július 23-án a Központi Bizottság küldötte a MAT Pártkollégiumának felállítása alkalmával közölte, hogy ezen az estén megtörtént a MAT Politikai Bizottságának kinevezése és hamarosan sor fog kerülni Tartományi Bizottság megválasztására is. [20] Ezután felolvasta azoknak a személyeknek a nevét, akik bekerültek a Pártkollégiumba. A szelektálás osztályszempontok alapján történt, pl. Cseke Dávid, a Pártkollégium elnöke paraszti származású cipész, aki "régi harcosa a pártnak és bebizonyította, hogy hűséges végrehajtója a KB utasításainak." [21]

A MAT létrehozásával a már említett Maros Tartomány vezetősége kiegészült a főleg a Sztálin, de más tartományokból is átirányított, többségében a KB által kinevezett káderekkel. Így érkezett Sztálin tartományból Csupor Lajos tartományi titkár, Mataisz Péter pártkollégiumi titkár, Szász Mihály pedig Temesvárról stb. Vargancsik István így emlékezett vissza az 1953-ban történt kinevezésére: "Az én lektorom, aki vezette a csoportot, Puni Simion, idevalósi, szentannai fiú, tudott jól magyarul, azt mondta, Vécsei, hazamész, mindig figyeld a Scânteia vezércikkét. Így érkeztem meg Marosvásárhelyre 1953-ban, úgy körülbelül május lehetett. Nem tudom pontosan, nem tartottam meg egyik életrajzomat sem." [22]

A nomenklatúrába való bekerülés minden esetben véleményezés alapján történt. Jelen esetben a Tartományi Bizottságbaba és a tartományi vezető szervekbe az országos központi szervek döntése alapján, a tartományi nomenklatúra második vonalába pedig a Tartományi Bizottság és a Politbüró véleményezése alapján. Vargancsik büszkén emlékezett vissza, hogy őt maga Mogyorós Sándor vette fel a pártba. [23] Soós Józsefről pedig köztudott volt, hogy Luka mindig nála szállt meg, ha Marosvásárhelyen járt. [24]

Ez a fajta szelekció tovább erősítette a pártra jellemző személyes függőséget, a patrónus-kliens rendszert. Esetünkben a kapcsolatok egy kis töredéke az illegalizmus éveiben szövődött, de döntő részben az 1945 utáni pártiskolákban, pártszervezési munkában alakult ki. Csupor Lajos tartományi párttitkárt így jellemezték a tartományi konferencián: Bugyi: "ismerem, a Sztálin Tartományban féltek tőle, de ő mindent a párt érdekében tesz", Soós: "ismerem, a KISZ-ben is tevékenykedett", Kolunbán: "Csíkban nagyon jó munkát fejtett ki". [25] Băţagă Ioan, román származású káder egyik "érdeme" pedig az volt, hogy már a román hadseregben megnyilvánult a demokratikus, antinacionalista szellemisége. [26]

Az elit társadalmi, etnikai és nemek szerinti összetétele

A lenini tanítások értelmében a kommunizmus felé vezető úton a kiválasztás legfontosabb szempontjai a feltétlen engedelmesség, az irracionális jellegű elkötelezettség, az abszolút lojalitás, a párt és az eszmehűség és a mindezeket "garantáló" megfelelő társadalmi származás voltak. 1944-1948 között ezek az elvek kevésbé érvényesülhettek, a párt minden figyelmét és erőforrását a hatalom megszerzésére fordította. Az 1948-ban elkezdődött kizárási hullám már mélyen érintette a székelyföldi kommunista elitet is. A nem megfelelő származású vezetőket lecserélték, más, politikai szempontból jelentéktelen tisztségekbe helyezték át. Az 1949-es Maros Megyei Bizottság, vagy az 1950-től létező Maros Tartományi Bizottság tagjainak kiválasztásában is maradéktalanul érvényesültek az osztályszempontok.

A MAT létrehozása után pozícióban maradt, vagy került elit is maradéktalanul megfelelt az osztályszempontok ilyen jellegű elvárásainak. A Tartományi Bizottság tagjainak 57%-a volt munkás, 37%-a paraszt, valamint volt egy-egy kereskedő és értelmiségi bizottsági tag. [27] Hasonló számadatokkal találkozunk a rajoni pártbizottságok tagságának esetében is. Ez esetben is abszolút többségben voltak a munkásszármazású káderek (69%), majd a paraszti káderek (31%), az értelmiségiek (6%), a mérnökök (3%), a hivatalnokok (5%) és a kisiparosok (1%) képviselői. [28]

A vizsgált adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a párt társadalmi összetételre irányuló káderpolitikájában a MAT létrehozása nem jelentett töréspontot, hanem megerősítette az 1948-1949-ben kialakított állapotokat.

Az új MAT létrehozásával lejátszódott kádercsere leginkább az elit etnikai összetételében hozott bizonyos területeken látványos változásokat. Az RKP székelyföldi szervezetei kiépítésének első szakaszában a párt vezetőségében a magyarok és zsidók voltak túlsúlyban, beleértve a 46%-ban románok által lakott Maros megyét is. 1946-ban a Megyei Bizottság összetétele a következőképpen alakult: 70% magyar, 17% román, 13% zsidó. [29] Ez az arány nem felelt meg a megye etnikai arányainak, a magyar és a zsidó származású káderek felülreprezentáltak voltak. 1947-től kezdődően egy erősebb "románosítás" figyelhető meg a párton belül. [30] Ennek a folyamatnak a következtében a román káderek száma látványosan megnövekedett a párt vezető szerveiben. 1951-ben a Maros Tartományi Bürónak 6 magyar és 5 román tagja volt. [31]

A MAT mint a nemzetiségi kérdés megoldásának terméke elsősorban a pártvezetőség etnikai összetételében kialakult arányokat változtatta meg. A Maros Tartomány élén tevékenykedő román nemzetiségű káderek jelentős részének távoznia kellett az új elit kinevezése után. Példaként az 1952 nyarán újjászervezett hattagú Pártkollégium három román tagjának távozását hozhatjuk fel. Ciubucan, Harsan és Gane elvtársaknak Bukarestbe kellett jelentkezniük a Központi Politikai Ellenőrző Osztálynál "újraelosztás" végett. [32] Ciubucan a későbbi felszólalásában elfogadta és az önkritika szellemében jogosnak találta a KB döntését, hisz ő és Gane elvtárs nem ismerték a magyar nyelvet, ennek következtében nem tudtak megfelelő munkát kifejteni. [33]

Az 1953 elején megválasztott TB tagjainak 76%-a volt magyar, 22%-a román és 2%-a pedig zsidó.  A Tartományi Politbürónak egyetlen román tagja volt. [34] A szintén jelentős szerepet betöltő újjászervezett Pártkollégiumban pedig mind az öten magyarok voltak. [35] Ebben az időben a tartományt 78%-ban lakták magyarok, és 20%-ban románok. A MAT-nomenklatúra etnikai, társadalmi összetételét megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy lényegében szimbolikus etnikai csere történt.

1944 után a székelyföldi RKP-szervezetekben is megjelentek a nők. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a lenini-marxi ideológia kötelezően előírta a nők politikai szerepvállalásának támogatását.  Az RKP Központi Bizottsága rendeletekkel tette kötelezővé az alárendelt tartományi és rajoni szervezetek számára, hogy a tanácstagok jelölésénél és megválasztásánál a nők számára is biztosítsanak 25-30 %-os részvételt. [36] A nőkre vonatkozó rendeletek gyakorlatba ültetése azonban számos akadályba ütközött egy hagyományos szerkezetű és mentalitású társadalomban. Gyakoriak azok a jelentések, miszerint az illető közösség elutasítja a nők jelölését, kétségbevonva szakmai kompetenciájukat. [37] Más esetekben pedig maguk a nők nem vállaltak közéleti szerepeket. A jelöléseken és választásokon is túlmutató probléma a pozícióba került nők tényleges szerepe volt. Az első években - a legtöbb esetben a statisztika kedvéért - megválasztott nők csupán jelentéktelen szerepekhez jutottak. "Én azt mondom, eleinte adminisztratív, politikai intézkedés volt, volt benne erőszak is. Kiválasztottak, mert elő volt írva, hogy hány nőt kell promoválni. Ezt el kell ismerni, hogy volt egy erőltetett előléptetés. Megkeresték az alkalmasnak talált nőket. Azt is el kell ismerni, hogy legtöbben az elején hallgattak, kevesebb szerepük volt. […] Igen, megvoltak a programok, volt egy országos és egy tartományi. Én is úgy kerültem oda, mint tartományi, hogy kellett egy női alelnök. Mielőtt megalakult volna a MAT, még voltak előttem megyei elnökök, Szilágyi Margit és utána, mint alelnök kerültem én, de nagyon kevés volt, az országban kb. 3-an voltunk." [38]

Az 1953-ban megválasztott Tartományi Pártbizottság 41 tagjából, csupán négy volt nő. Ha a nőknek juttatott pozíciókat vizsgáljuk meg, látható, hogy ebben az időszakban a politikai, gazdasági döntéshozatalban nem játszottak fontos szerepet. A Női Osztály vezetésében és a tanügyben töltöttek be vezetői tisztséget, valamint egy városi néptanácsi elnöki tisztséget (Sepsiszentgyörgy) töltött be női káder.

 

Szocializációs keretek, iskolázottság

Az ötvenes években a RKP élén tevékenykedő kommunista elit nagy többsége az illegalitásban szocializálódott, a börtönök világa alakította személyiségüket. A romániai szélsőbaloldali elit egy kívülálló, periférikus, integrálatlan szegmense volt a társadalomnak [39]   A MAT élére került elit esetében nagyon sok a hasonlóság, de alapvető különbség az, hogy döntő többségük 1944 után csatlakozott a párthoz. A többségben paraszti és munkás származású tartományi káderek már nem az illegalitásban, hanem a párt által szervezett tanfolyamokon, pártiskolákban szocializálódtak. A káderek szakmai képesítéséből kiindulva (szabó, kertész, lakatos, asztalos, gépész, bányász, villanyszerelő stb.) azt állapíthatjuk meg, hogy az egy-két tanítót és tisztviselőt leszámítva alacsony iskolázottságú emberekkel van dolgunk.

Az ország és a tartomány területét érrendszerszerűen behálózó pártszerkezet működésének egyik alapkérdése, a megfelelő társadalmi származás mellett, az elit elméleti és gyakorlati felkészítése volt. Ez a fajta felkészülés jelentette a központi utasítások megfelelő értelmezésének és végrehajtásának a garanciáját. Az 1945-ben elkezdett pártoktatást a központi Bizottság 1948-1949-ben újjászervezte a jövendőbeli MAT területén is. A pártoktatás több szinten zajlott. Felsőfokú pártképzésnek számítottak a Jdanov és a Ştefan Gheorghiu egyetemek Bukarestben. Ezeket követték a ranglétrán a tartományi szinten működő 1 éves pártiskolák, az ún. esti egyetemek, a 6-3 hónapos iskolák vagy a különböző körök, tanfolyamok. A felsőbb pártiskolában, egyetemen való tanulás a termelésből való kiemeléssel járt és a tartományi káderutánpótlás legfontosabb mechanizmusát jelentette. A helyi alapszervezetek, majd a felsőbb szervek szelekcióját követte a pártiskola, amelyet a maga során a pártszerkezetbe való beépülés követett.

A pártiskolai oktatás országszerte egy hármas célcsoportot követett: a marxi és lenini ideológiával való felvértezés, megfelelő "szakképesítésben" való részesítés és nem utolsó sorban a párt iránti lojalitás megalapozása. [40]

A MAT tartományi kádereiről 1952-1953-ból nem találtunk olyan összeírást, amely tartalmazza a káderek iskolázottságát. Néhány káderlap és életútinterjú viszont lehetővé teszi, hogy felvázoljuk a káderek egy részének életútját, tanulmányait. A tartományi titkár, Csupor Lajos szakmai képesítését tekintve szabó volt. 1944-től vállalt aktívabb szereplést a pártmunkában. Különböző székelyföldi településeken fejtett ki pártszervezési tevékenységet. 1945-ben Maros megyében szakszervezeti felelős, majd egy rövid időre csendőrfőnök. 1946-ban tömegszervezeti felelős, majd Háromszéken választási kampányfőnök. 1947-ben ismét Marosvásárhelyen találjuk, mint káderest. 1948-tól a bukaresti pártegyetemen tanult. [41]

Cozma Ioan 1945-ben vasúti sejttitkárként tevékenykedett, 1946-tól tagja volt a Maros megyei Pártbizottságnak. Ugyanebben az évben elvégezte az egyhónapos káderiskolát, majd 1947-től a Maroshévíz járás párttitkára lett. 1948-ban pártegyetemre kerül Bukarestbe. [42]

Szövérfi Zoltán propaganda titkár is hasonló pályát futott be. 1944-1946 között sejttitkár volt, majd járási propagandafelelős.  1946-1947 között járási titkárként tevékenykedett.  Az egyhónapos helyi káderiskola elvégzése után 1948-ban Bukarestbe került a Ştefan Gheorghiu Egyetemre. [43]

Az erőteljes pártképzés ellenére az ötvenes évek elején a tartományi RKP még jelentős képzési gondokkal küszködött. Még 1956 elején is a 9 Rajoni Bizottság tagjai közül csupán 4% rendelkezett felsőfokú végzettséggel, 25%-nak volt egyéves vagy hat hónapos iskolája, 18% rendelkezett három hónapos képzéssel, 12% esti egyetemmel és 41%-nak nem volt képesítése. [44]

A Tartományi Bizottság esetében valamivel jobb volt a helyzet ugyanebben az évben. A jelentősebb pozíciót betöltő káderek fele rendelkeztek felsőfokú vagy egyéves képzéssel és "csupán" 31% nem részesült pártoktatásban. [45]

A kommunista hatalom megpróbálta megsemmisíteni az évszázadok óta rögzített társadalmi hierarchiát. "Ezzel, azok az egyének, társadalmi csoportok, amelyek a vágyott identitáskép megkonstruálásában korábban legyőzhetetlen strukturális akadályokba ütköztek, hirtelen arra ébredtek, hogy a külső hatalom célkitűzéseikben támogató szövetségesük. Oda emeli őket a társadalmi ranglétrán, ahová mindig sikertelenül törekedtek, társadalmi hierarchia csúcsára, sőt hatalommal ruházza fel őket, a korábban fent levők feletti hatalommal." [46] A hatalomhoz való ragaszkodás jegyében az új elit igyekezett elsajátítani a hivatalos hatalmi diskurzust és átvették annak számos agresszív, intoleráns elemét. Az ideológiai megalapozottságú szelekciós szempontoknak az alkalmazása az elitrekrutációs praxisban kihatással volt a szakmai kompetencia színvonalára is, amely az új, népi káderek megjelenésével nagyot zuhant. Kutatásaim ezen a területen megegyeznek a magyarországi és hazai eredményekkel (ld. Gyarmati György, Oláh Sándor).

"Döbbenetes, bár nem érthetetlen az a hanyatlás, ami a negyvenes évtized utolsó éveitől a hivatalos írásbeliséget jellemzi." [47] A szakmai kompetencia hiánya tette "tanfolyamfüggővé" az új elitet, amely egyben a felsőbb szervekkel, a hatalommal való viszonyukat is meghatározta. Munkájuk elvégzése érdekében a fent említettekből kifolyólag állandó instrukciókra volt szükség, amely megvetette az alapját egy erősen centralizált rendszernek.

A tartomány élére került elit világképét, politikai felkészültségét, önálló cselekvőképességét magyarázza talán a következő eset is. 1953-ban központi utasításra félbeszakították a Duna-Fekete-tenger csatorna építését. Február 24-én megérkezett a Răceanu Ileana, a KB küldötte, aki szó szerint elmagyarázta a TB tagjainak, hogyan kell ezt a döntést értelmezni, tovább terjeszteni, és, hogy ez nincs kapcsolatban a magyarországi eseményekkel. A MAT egyik képviselője a következő megjegyzést tette: "Nem elemezzük, hogy a magyarországi intézkedések helyesek voltak-e vagy sem. Azt kell bizonyítanunk, hogy pártunk döntései igazságosak, jók és figyelembe veszik az ország sajátosságait." [48]

Hatalom és elit, elit és társadalom

"A pártfunkcionárius a pártutasítások tökéletes végrehatója, aki teljes meggyőződéssel igyekszik követni a párt irányvonalát" - olvashatjuk az egyik pártiskolai előadás szövegében. [49] Ezt várta el a párt, cserében a "hatalomért". A pártszerkezetbe való feljutás az új világ megépítését vezető kiváltságosok egyikévé tette. A kiváltság nem járt tudással, szakértelemmel. A kiemelt káder lényegében a párt felsőbb szerveinek utasításait közvetítette. Az amúgy, a pártiskolákat leszámítva, alacsony iskolázottságú helyi elit igényelte az utasításokat, azoknak az értelmezését, amelyek nélkül képtelen lett volna végrehajtani a kirótt feladatokat. A párt az egzisztenciális és személyi függőségben levő helyi elitet állandó jelleggel ellenőrizte. A párt bizalma, amely egy felülről értelmezett kategória volt, a körkörös bizalmatlanság formájában működött, vagyis a mindenki mindenkit megfigyelt, kritikát és önkritikát gyakorolt.

Többször felmerül ezek után a kérdés, mennyire volt autonóm a tartomány, mennyire volt önálló a tartományi pártvezetés? Az eddigi kutatások alapján azt kell mondanunk, szinte egyáltalán nem volt az. A tartományi gyűlések jegyzőkönyveit vizsgálva egy önálló tevékenységre képtelen Tartományi Bizottság képe rajzolódik ki.  A Központi Bizottság utasításai, rendeletei a legtöbb esetben valamelyik bizottsági tag (többnyire Mogyorós Sándor és Goldberger Miklós) kíséretében érkeztek Bukarestből, akiknek az irányításával, útbaigazításaival a TB megtárgyalta az illető kérdést (kollektivizálás, iparosítás, kizárások, a Luka-féle ügy stb.). A rajonokba a tartományi instruktorok közvetítettek és "segítettek" értelmezni és végrehajtani. [50] Lukács László pártbizottsági tag felszólalása megfelelő példa lehet az ötvenes évekbeli MAT elit cselekvésbeli "önállóságára". Egy 1953-as Tartományi Bizottsági ülésen Bugyi Pál újságírással kapcsolatos felvetésére így válaszolt: "az elvtárs ötletei jók, de nem lehet mindegyiket használni, mert a Központi Bizottság Határozata megszabja, hogy az újságok mit írhatnak meg és mit nem." [51]

Jacques Rupnik azt írja, hogy a szocializmusban a "hatalom mágikus körébe való tartozás az ideológia elbűvöli az értelmiséget". [52] Ez a megállapítás igaz a mi esetünkben is. A politikai szempontból képzetlen de hűségéről, tenniakarásáról tanúbizonyságot tevő csoport igényelte és elfogadta a központi szervek útmutatásait, majd a megfelelő kiképzés után majdnem minden esetben hűen követte. A káderjellemzések minden tag esetében tartalmazzák a hűséges, becsületes, elkötelezett jelzőket. A kellő kritika és önkritika jegyében született egyéni hiányosságok (beképzelt, önfejű, anyagias, tapasztalatlan, képzetlen stb.) csak kiegészítették ezt a képet. A megye legbefolyásosabb, később egyedüli politikai pártjának vezető elitje sikerrel azonosult kiképzése során a kommunista ideológiával, elsajátította a baloldali diskurzust, néha tudatosan, máskor pedig kevésbé tudatosan. [53] Ezt a színes világot vizsgálva, igen találónak vélem Lev Sesztovnak a bolsevikvezetésről elmondott véleményét, miszerint: "Egyesek úgy vélik, hogy nagy tetteket hajtanak végre, az emberiség megmentésén fáradoznak, mások szinte semmire sem gondolnak, egészen egyszerűen alkalmazkodnak az új életkörülményekhez, és csakis a maguk pillanatnyi érdekével törődnek." [54]

Az 1950-es évek elején a tartományban is létrehozták a Pártgazdasági Osztályt, amelynek az volt a célja, hogy megteremtse a pártszervek gazdasági működésének alapjait (épületek, lakás, élelmezés, ruházat, járművek, orvosi ellátás). Az osztálynak tartományi és rajoni központjai voltak. Ezek a központok előnyös étkezési, egészségügyi, öltözködési, közlekedési feltételeket teremtettek a párt emberei számára. A redisztributív rendszer előnyös áron jutatta a kádereket olyan élelmiszerekhez, amelyek szinte elérhetetlenek voltak a társadalom többi tagja számára. A MAT-káderek étrendjében cukor, vaj, húskészítmények, tojás, dió, gyümölcs stb. szerepelt és az 1952-ben létrehozott pártbüfében előnyös áron jutottak édességhez. [55] 1953. április 1. és június 30. között a tartomány káderei 7470 élelmiszer- és 2525 ruhajegyet váltottak be. [56] Gyerekeiknek külön napközit és óvodát biztosított a párt. A tartományi központban naponta, a rajoniakban hetente volt ingyenes orvosi rendelés, de ha a szükség úgy kívánta, az orvos házhoz ment. 1953 első hat hónapjában 2462 rendelést és 217 kiszállást regisztráltak. [57] Ami a káderek egészségi állapotát illeti, a párt szolgálatába állt káderek állapota a rekrutációs bázist szolgáltató munkásság és parasztság jellegzetes egészségügyi állapotát tükrözte: gyakori volt a TBC, a gyomorbaj, vérbajról is szó esik és meg kell említenünk a túlzott alkoholfogyasztást is. [58]

1950-től rendszeressé vált a káderek üdültetése. Az ötvenes évek tartományi káderei szabadságukat a tartomány és Románia különböző üdülőhelyein töltötték: Sinaia Snagov, Slanic Moldova, tengerpart, Gyilkos-tó, Tusnád, Szováta. [59]

A kutatások bizonyítják, hogy az elit a diskurzus szintjén igyekezett minden erejével megfelelni az elvárásoknak, de a hétköznapokban, társaságban, otthon, néha még a munkahelyen is gyakran jelentkeztek azok a viselkedésformák, attitűdök, amelyeket "előző életükből" hoztak magukkal. Ezek több esetben is ütköztek a párt által előírt etikai és morális alaptételekkel. Gyakori volt, főleg vidéken, a hatalommal való nyílt visszaélés, de az ellenkezője is, ami lehetett akár egy kulákkal vagy pedig más osztályellenséggel való cimborálás, vagy éppenséggel egy kulákszármazású nővel való viszony is. [60] A pártiskolák zárt életében is történtek kihágások: hazaszökés (főleg a mezőgazdasági munkálatok ideje alatt), italozásból fakadó tettlegesség, házasságtörés, és ún. "nacionalista megnyilvánulások". Másokat kispolgári és jobboldali elhajlással lehetett vádolni, mert cigányprímásokkal mulatoztak, vagy mert nagyobb földbirtokkal rendelkeztek. A Luka-féle jobboldali elhajlás "leleplezésének" helyi kihatása volt, pl. a Soós József, hajdani polgármester ellen indított vizsgálat. A vád szerint Soós birtokában egy nagyobb szőlős volt és ez ellenkezett a kommunista alapelvekkel. [61]

Összegzésként elmondhatjuk, hogy az 1952-ben létrehozott MAT-elit szimbolikus etnikai kádercsere eredménye volt, amelynek következtében a tartomány vezetőségében megnőtt a magyar káderek száma és aránya. A tartomány létrehozása azonban nem hozott semmiféle önállóságot, a MAT-elitnek a központi szervek végrehajtójának szerepe jutott. A MAT politikai, gazdasági, szellemi élete, az elitre háruló szerepkörök tartalmi szempontból szervesen beilleszkedtek az országos folyamatokba (kollektivizálás, államosítás, kultúrpolitika, káderpolitika stb.) Az osztályszempontú kádercsere már 1949-1950-ben lezajlott. A tartományi nomenklatúra többnyire megfelelt ezeknek a szempontoknak: társadalmi eredet, pártképzés, végrehajtói munka stb. A kommunista párttól kapott hatalmi pozíciókat a káderek igyekeztek megszolgálni az utasítások rendszeres, előírásszerű végrehajtásával (kizárások, kollektivizálás, káderellenőrzés, a még elszórtan jelentkező "kispolgári attitűdök és elhajlások" módszeres felszámolása).



[1] Arhivele Naţionale Direcţia Judeţeană Mureş (Országos Levéltár Maros Megyei Igazgatósága, a továbbiakban: ANDJ Mureş) fond Comitetul Regional Mureş al PCR (a Román Kommunista Párt Maros Tartományi Bizottsága, a továbbiakban: CRM-PCR), dos. 64 (1953), 16. f.

[2] A romániai elitkutatások többnyire beilleszkednek a kelet-közép-európai társadalomtudományi kutatásokba (értelmiség, politikai kultúra, átmenet, elit és modernitás) pl.  Stelian Tănase, Silviu Brucan, Vladimir Tismăneanu stb. A magyarországi kutatásokhoz (Gyarmati György, Hankiss Elemér, Nyírő András stb.) hasonlatos mélyfúrásszerű kutatások azonban hiányoznak.

[3] Gagyi Józseffel több mint ötven életút-beszélgetést készítettünk olyan személyekkel, köztük magasabb pártfunkciót betöltött káderekkel is, akik fontosabb szerepet játszottak, mélyebb rálátással bírnak a tartomány korabeli viszonyaira. Az elkészült beszélgetések a Jakabffy Elemér Alapítvány kolozsvári dokumentumtárában vannak tárolva.

[4] Richard V. Burks: The dinamics of Communism. Princeton Univ. Press, 1961. 7. p.

[5] A számszerűsítést az egész MAT-pártapparátus személyzetére kiterjedő statisztikai összeírás alapján végeztük. ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos. 91. (1954), 195. f.

[6] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos. 43. (1952), 131. f.

[7] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos. 43. (1952), 144-148. f.

[8] Egy székelyföldi kisrégió esetében elvégzett kutatás kimutatta, hogy a helyi adminisztratív-politikai elit soraiban bekövetkezett cserék a társadalom minden szegmensét érintették. Novák Csaba Zoltán: Elitváltás a Nyárádmentén 1944-1948. BBTE szakdolgozat. Kézirat.

[9] Mind a román, mind a magyar szakirodalom opportunistáknak nevezi azokat a személyeket, akik 1944-1945 után azért csatlakoztak a kommunista pártokhoz, hogy megmentsék eddigi pozícióikat, vagy éppenséggel újakat szerezzenek. Pl. Maros megyei viszonylatban a Megyei Pártbizottság rendkívül változatos képet mutatott. Az 1946-os Megyei Bizottságban mind a 23 tag 1945 után csatlakozott a párthoz. Ebben az időszakban a vezető káderek származása nem felelt meg az osztályszempontoknak. A 23 tag közül nyolcan munkás és négyen parasztszármazásúak, míg tíz tag (köztük a politikai titkár és a káderes) más származású volt. A pártstatisztikák leegyszerűsítve polgári származásúként tüntették fel azokat, akiknek családja nem volt munkás vagy paraszti. A megyei pártszervezet élén tanárokat, orvosokat, tisztviselőket is találunk, akik nem vettek részt az illegális mozgalomban, hanem a háború után csatlakoztak a párthoz.

[10] 1948-ban az RKP és a Román Szociáldemokrata Párt egyesüléséből megszületett az "egységes" Román Munkáspárt.

[11] Gheorghe Gheorghiu-Dej: Articole şi cuvântări. Bucureşti, 1948, 138. p.

[12] A kifejezést Stelian Tănase használja, utalva az RKP vezetésében szerepet játszó több frakcióra.  Stelian Tănase: Elite şi societate. Bucureşti, 1998. 44. p.          

[13] Robert Levy: Gloria şi decăderea Anei Pauker. Bucureşti, 2002.

[14] ANDJ Mureş, fond Comitetul Judeţean Mureş al Partidului Comunist Romăn (a Román Kommunista Párt Maros megyei Bizottsága, a továbbiakban: CJM-PCR), dos. 6. (1945). 42. f.

[15] Uo.

[16] Novák: Elitváltás… i. m.

[17] Uo.

[18] Uo.               

[19] Az 1950-es alkotmány új adminisztratív átrendezéseket eredményezett a térségben. A későbbi MAT-rajonok egy része (Maros, Maroshévíz, Gyergyó, Erdőszentgyörgy, Régen) Maros Tartományhoz tartoztak, mások (Udvarhely, Csík, Sepsi, Kézdi) pedig Sztálin (Brassó) Tartományhoz kerültek. Mindkét tartomány esetében megfigyelhető, hogy az 1945-től pozícióba került politikai elit soraiból eltűntek a pártszempontoknak meg nem felelő származású személyek.

[20] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos. 52 (1952), 254. f.

[21] Uo.

[22] Vécsei Károllyal készült életút-beszélgetés.

[23] Vargancsik Istvánnal készült életút-beszélgetés.

[24] Luka bukásának helyi hatása volt Soós jobboldali elhajlással való megvádolása és későbbi eltűnése pártszervek éléről.

[25] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos.  64 (1953), 88. f.

[26] Ua. 91. p.

[27] Az arányok kiszámítása a Tartományi Bizottság megválasztásának jegyzőkönyve alapján rendelkezésre álló 30 személyre vonatkozó adatbázis alapján történt. ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos. 43 (1953), 1-54. f.

[28] Az adatok a tartomány kilenc rajonjára vonatkoznak. Hiányzik a Gyergyó rajonra vonatkozó adatbázis. ANDJ Mureş fond, CRM-PCR, dos.  (1956), 150. f.

[29] ANDJ Mureş, fond CJM-PCR, dos.  22 (1946), 36. f.

[30] A románosítás kifejezést nem szigorúan negatív értelemben használom, hiszen a lakosság etnikai arányait követte számos esetben.

[31] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos.  21 (1951), 283. f.

[32] ANDJ Mure, fond CRM-PCR, dos.  52 (1952), 255. f.

[33] Uo.

[34] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos.  64 (1953).

[35] Uo.

[36] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos.  90 (1954), 14. f.

[37] Uo.

[38] B. E.-vel készült életút-beszélgetés.

[39] Stelian Tănase: Elite... i. m. 40-41. p.

[40] Uo. 55. p.

[41] ANDJ Mureş, fond CJM-PCR, dos. 63 (1948), 5. f.

[42] Uo.

[43] ANDJ Mureş, fond CJM-PCR, dos. 112 (1949), 25. f.

[44] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos. 156 (1956), 1-8. f.

[45] Uo. 9. f.

[46] Oláh Sándor: Elitrekrutáció a szocializmusban. In Fényes tegnapunk. Tanulmányok a szocializmus korszakáról. Csíkszereda, 1998. 108. p.

[47] Gyarmati György: A káderrendszer és a rendszer kádere az ötvenes években. Valóság 1991. 2. sz. 62. p.

[48] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos. 78 (1953), 95-98. f.

[49] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos. 19 (1951), 306. f.

[50] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos. 66 (1953), 11-13. f.

[51] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos. 78 (1953), 77. f.

[52] Rupnik, Jacques: Az újraértelmezett totalitarizmus. Századvég 1990. 1 sz. 16. p.

[53] Az ötvenes évek elejétől a tartományi elit képviselői felszólalásaikban teljes mértékben igazodtak a dej-i irányvonalhoz, követve annak minden változását, elítélve a nacionalizmust, a Luka-féle jobboldali elhajlást, leleplezték a helyi elhajlókat, szót emeltek a kollektivizálás és az iparosítás mellett.

[54] Lev Sesztov: Mi az orosz bolsevizmus. Aetas 1998. 2. sz. 24. p.

[55] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos. 86 (1953), 30. f.

[56] Uo. 64. f.

[57] Uo.

[58] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos.  19 (1951), 157-158. f.

[59] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos.  111 (1954), 20. f.

[60] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos.  73 (1953), 77. f.

[61] ANDJ Mureş, fond CRM-PCR, dos.  90 (1952), 136. f.