megoszt

LÁSZLÓ MÁRTON:

Kollektív gazdaság ellenes akciók Maros tartományban, 1950-1951

Kollektivizálás országos szinten - az első szakasz periodizációja

Romániában az egyéni gazdaságok kollektív gazdaságokká [1] való átszervezését hivatalosan a Román Munkáspárt Központi Bizottsága 1949. március 3-5-i plenáris ülésén határozták el. [2] A folyamat 1962. áprilisában ért véget, ekkor jelentették be a kollektivizálás befejezését. [3] A romániai kollektivizáláson belül három nagy szakaszt különítenek el. Az első szakasznak az 1949-1952 évek közötti időszak.

Az első szakasz három alperiódusra osztható. Az első a Román Munkáspárt kollektivizálást bejelentő plenáris üléstől (1949. március 3-5.) kezdődik. Ezt a korszakot Ana Pauker befolyása fémjelezte. Ő, mint a kollektivizálással megbízott Mezőgazdasági Bizottság vezetője, óvatosan és körültekintéssel látott munkához. Az időszak jellemzője, hogy viszonylag erőszakmentesen törekedtek a kollektív gazdaságok megalakítására. Ana Pauker csak kevés kollektív felavatását engedélyezte, és csak akkor, ha teljesítették az előírt gazdasági követelményeket. [4] A mezőgazdaság alacsony gépesítési foka egy másik ok volt arra, hogy Ana Pauker csak kevés kollektív alakítását engedélyezze. Megtiltották ugyanakkor az erőszakos módszerek alkalmazását.

A túl kevés létrejött kollektív miatt azonban Ana Paukert egyre több kritika érte, különösen 1950 elejétől. Ebben az évben dolgozták ki Románia első ötéves fejlesztési tervét, szovjet tanácsadókkal közösen. Eszerint Románia termőterülete 70%-ának 1955-re kollektív tulajdonúvá kellett volna válnia. Ezt csak úgy lehetett teljesíteni, ha 1950-ben már 1000 kollektívet létesítenek. Ana Pauker viszont ellenszegült ennek a tömeges kollektivizálásnak. A Központi Bizottság többi vezetőjének, elsősorban Gheorghe Gheorghiu Dej-nek így kapóra jött, hogy június közepén Ana Pauker egészségi okokból távozott az országból. Pauker helyére Dej bizalmi emberének, a tömeges és felülről irányított kollektivizálást sürgető Alexandru Moghioros feladatává tették a Mezőgazdasági Bizottság és a Mezőgazdasági Minisztérium felügyeletét. Ő pedig leosztotta a megyei párttitkároknak a kollektivizálás végrehajtását. 1950. június 15-én Alexandru Moghioros pártgyűlésen közölte a megyei párttitkárokkal, hogy szeptemberig országosan körülbelül 1000 új kollektív gazdaságot kell alakítani, és felszólította őket a terv rájuk háruló részének végrehajtásra. [5] Ez a tömeges kollektivizálásra való burkolt felszólítás volt.

Ettől az időponttól egy új periódusról beszélhetünk. Ugyanis a kitűzött tervszámot csak erőszakkal lehetett elérni. Beindult az erőszakos kollektivizálás. A cél a tervszámok elérése volt, bármi áron. A rendőrség és a Securitate is bekapcsolódott a kollektivizálásba, megfélemlítve vagy rákényszerítve az embereket, hogy belépjenek a közös gazdaságba. [6] A hatósági erőszak miatt az ország különböző vidékein ellenállási gócok alakultak ki. [7] Nyár végére nyilvánvalóvá vált az erőszakos kollektivizálás tarthatatlansága. Ez az alkorszak 1950. szeptember 1-jével [8] vagy október 10-11-ével [9] zárult le.

A következő időszakot a kollektivizálás nyomán keletkezett problémák kezelése, a meglévő kollektív gazdaságok megszilárdítása jellemzete. Ana Pauker visszatérte után, 1950 őszén leállította a kollektivizálást. [10] Engedélyezte, hogy kiléphessenek a kollektívből azok, akik nem akartak tagok maradni. Leállította a pereket azon kollektív tagok ellen, akiket azért idéztek bíróságra, mert nem adták be állataikat vagy mezőgazdasági felszerelésüket a kollektív gazdaságba. 1952 tavaszáig főleg a már megalakult kollektív gazdaságok megerősítése, a felmerülő problémák rendezése folyt, csak kevés új kollektív gazdaságot alapítottak ebben az időszakban.

Ana Pauker intézkedései miatt a romániai kollektivizálás annyira lelassult, hogy 1952 elején Romániában volt a legkisebb a kollektív tulajdonban levő föld mennyisége az összes kelet-európai kommunista állam közül. [11]

A kollektivizálás lelassulását Gheorghe Gheorghiu Dej érvként használta fel Ana Pauker ellen a pártvezetésen belüli harcban. 1952 első felében Dej felülkerekedett a "moszkovita" csoporttal (Ana Pauker, Luka László, Teohari Georgescu) szemben a pártvezetésért vívott hatalmi harcban, és fokozatosan eltávolította ellenfeleit. Ana Pauker kizárása a pártból (a Központi Bizottság 1952. május 27-29-i ülésén [12] ) a kollektivizálásban is egy új alkorszak kezdetét jelentette. A kollektivizálásban - bár nem az 1950 nyarán tapasztalt mértékben, de - visszatért az erőszak alkalmazása.

Sztálin halálát követően az új szovjet vezetés az erőforrások nagyobb részét csoportosította át a fogyasztási cikkek termelésére, és a parasztsággal szembeni politika is enyhült. A moszkvai irányváltásra reagálva Romániában is leállították az erőszakos kollektivizálást. Ezt a döntést az 1953. augusztus 19-20-i Központi bizottsági ülésen [13] hozták meg, ez az időpont tekinthető a harmadik alperiódus záró pillanatának.

A kollektív megalakításának modellje

A kollektivizálás forgatókönyve a következő volt: előbb a helyi állami és pártbizottságoktól, vagy a helyszínre küldött aktivistákon keresztül kipuhatolták, hogy melyik helységben befolyásolható, illetve győzhető meg könnyebben a lakosság, hogy kollektív gazdaságot alakítson. A kiválasztott helységekbe aktivistákat küldtek, akik megkezdték a szervezőmunkát. (Papírforma szerint a helybeli pártalapszervezetnek kellett kezdeményezni a kollektív alakítását, de gyakorlatilag a felsőbb pártszervek utasítására és vezetésével történt a szervezés. A szervezőmunka vezetését is a központ által leküldött pártszervezők végezték.) A helybeliek közül is aktivistákat igyekeztek toborozni. Így létrehoztak egy "kezdeményező bizottságot". [14]

Az állami munkahelyen dolgozó helybelieket (tisztviselők, tanügyi dolgozók, postai alkalmazottak) az állásuk elvesztésével fenyegették, és így bírták rá arra, hogy földjeiket adják át, és álljanak be a kollektív gazdaságba. Emellett a többi helybelit is győzködniük kellett, hogy álljanak be a közösbe. Azokat a köztisztviselőknek, akiknek a kollektivizálandó helységekben rokonaik voltak, hétvégén haza kellett küldeni, hogy a rokonaikat győzzék meg, legyenek a kollektív tagjai. [15] A helyi közösségből való aktivisták, bár a beiratkozottak létszáma lassan növekedett, általában nem követtek el erőszakos cselekményeket. A kollektivizálás folyamán ott történtek a legsúlyosabb erőszakos cselekmények, ahol idegenek (nem helybeli pártszervezők, aktivisták) avatkoztak a helyi közösség életébe. Általában a kollektív megalakítása után is maradt egy pártszervező a helységben.

Minden földnélküli család, amely beállt a kollektív gazdaságba, fél hektár földterületet kapott. Ennek hatására sok nincstelen, vagy kevés földdel rendelkező parasztcsalád is belépett. Rendkívül sokat számított, ha a falu legfontosabb gazdáit sikerült rábírni, hogy belépjenek a kollektív gazdaságba. Ők a falu véleményformálói voltak, beállásukat általában a helybeliek jó része követte. [16] Ezeknek a gazdálkodóknak a meggyőzése már csak azért is fontos volt, mert csak az ő földterületeik bevonásával lehetett a kollektív alapításhoz megkövetelt földet, illetve munkaerőt biztosítani.

Annak érdekében, hogy a kollektív gazdaságoknak székházat biztosítsanak, általában egy nagy udvarral, csűrrel rendelkező helybelinek (általában kuláknak minősítettnek) a házát vették el. Az ilyen embereket előzőleg vagy elvitték a helységből, vagy megfélemlítették, hogy maguktól elmenjenek. A más helységben lakókat lemondatták birtokukról.

A megfelelő mennyiségű földterület és munkaerő megléte esetén a szervezők összeállítottak egy összesítést, amelyben javasolták a kollektív megalakításának, felavatásának engedélyezését. [17] Az elbíráló a Központi Bizottság Mezőgazdasági Osztálya, vagy a tartományi Pártbizottság volt. (Ez időszakonként változott.) A tömeges kollektivizálás időszakában alaposabb vizsgálat nélkül engedélyezték a megalakítást, más időszakokban viszont ellenőrizték, hogy teljesülnek-e a kollektív működőképességéhez szükséges feltételek.

Eleinte általában a rajoni központhoz közel fekvő helységekben alakítottak kollektív gazdaságokat, mert ezeket könnyebben megközelíthették a rajoni központokból kiküldött aktivisták. Emiatt a főútvonalak mentén, egymás mellett fekvő helységekben alakítottak először kollektív gazdaságokat. Így egymással érintkezve, tömbszerűen több kollektív jött létre. [18] A kollektív megalakítását szervező intézkedések követték: [19]

- a kollektív vezetőtanácsának megválasztása;

- az ellenőrző bizottság megválasztása (ennek nem lehettek tagjai más munkahelyen alkalmazott személyek);

- a munkaképes tagság brigádokba és munkacsoportokba szervezése. Egyes helységekben a brigádok összeállításakor már nézeteltérés támadt a tagság között, mert egyes, lustábbnak tartott emberekkel mások nem akartak egy brigádba kerülni. A teljesítmény mértéke pedig a munkanap volt, ez nem tette lehetővé az egyéni munka minősége szerinti differenciálást. A Székelykövesdi kollektívben családok szerint, nem pedig brigádokban akartak dolgozni az emberek. [20] Bátoson 1952-ben a kollektív négy brigádja nemzetiségi alapon szerveződött. A szászok alkotta brigád azt hangoztatta, hogy ők jobban dolgozzák meg a földet, mint a román és magyar gazdák alkotta brigádok, ez nézeteltéréshez vezetett. [21]

- a leltározó bizottság megszervezése; ez egy háromtagú bizottság volt, tagjai: a kollektív elnöke, könyvelője, és egy választott tag; ők vették át a tagok élő és holt leltárát;

Ezután a gyakorlati intézkedéseket hajtották végre:

- a kollektív tagok földterületének átvétele és tagosítása. Már a földek átvételénél egyes tagok próbálták földterületeiket eltitkolni. A tagosításra kijelölt területről az egyéni gazdálkodóknak át kellett adniuk területeiket (pontosabban meg kellett győzni őket erről), helyette távolabb eső földterületeket kaptak, sokszor gyengébb minőségűeket. Így, a kollektív gazdaságok fokozatos növekedésével az egyéni gazdálkodók a falutól egyre távolabb fekvő és rosszabb minőségű területekre szorultak, ezzel is kényszerítették őket a belépésre.

- az élő és holt leltár összegyűjtése (azok a kollektív tagok, akik 1949. január után adták el teheneiket, négy részletben az állatok ellenértékét kellett befizessék);

- a vetőmag és a takarmány összegyűjtése;

- előzetes vetésterv összeállítása;

- a munkanormák kidolgozása a kollektív tagságával;

- a kollektív gazdaságok minta alapszabályzatának megvitatása a kollektív vezetőségével;

- a minta alapszabályzat aláíratása a kollektív tagságával;

- az összegyűjtött élő és holt leltár elosztása a brigádok között;

- a kollektív termőterületének felosztása a brigádok között;

- a kollektív kádereinek kiválasztása (brigádosok, traktoristák, mezőőrök, raktárosok stb.); kiválasztási szempont papírforma szerint a hozzáértés és szorgalom volt;

- raktározási lehetőségek felmérése, vagy megteremtése;

Az erőszakos kollektivizálás Maros tartományban

A későbbi Maros tartományi kollektív gazdaságok megalakulásának időpontjai vizsgálva megállapítható, hogy a kollektív gazdaságok túlnyomórészt 1950. július-augusztusában jöttek létre. Ez megfelel az országos trendnek, országos szinten is ekkor, az erőszakos kollektivizálás időszakában alakult a legtöbb kollektív.

Az első Maros megyei kollektív gazdaságot presztízs okokból létesítették Ákosfalván, mert ott a második világháború alatt internálótábor működött, ahová az akkor illegalitásban lévő kommunista párt tagjait és szimpatizánsait zárták. A kollektivizálással párhuzamosan 1950. májusában ellenőrzést indítottak a párttagok és a közigazgatási alkalmazottak között. Azokat, akik ellenezték a kollektivizálást, kizárhatták a pártból, illetve elmozdíthatták munkahelyükről. [22]

Az erőszakos kollektivizálás időszakában az általánosan alkalmazott forgatókönyv a következő volt: ha a szóbeli meggyőzés nem vezetett eredményre, akkor félelemkeltéssel igyekeztek a gazdákat rávenni a beállásra. Ennek módozatai közül a kivégzések voltak a leghírhedtebbek. Maros megyében több embert kivégeztetett a hatalom. Valószínűleg a kollektivizálással kapcsolatos ijesztgetésért végezték ki 1950. augusztusában Udvarfalván Nagy László, Vadadon Kiss István [23] , Mezőszilváson 1951-ben (?) Grindeanu Ioan [24] kulák minősítésű gazdákat.

A félelemkeltés másik módozata a fizikai erőszak és/vagy megalázás volt. A helységből pár, kollektivizálásnak ellenálló gazdát a Milíciára vagy a Securitátéra vittek, ahol megfélemlítéssel vagy fizikai erőszakkal rákényszeríttették őket a belépésre. Ezután hazaengedték őket, arra számítva, hogy amikor elmesélik a velük történteket, félelmében a többi helybeli is aláírja a belépési nyilatkozatot. Ez a számítás általában be is vált. De ez vált alapjává a kollektívellenességnek is.

Nincsenek adatok minden kollektív gazdaság megalakításáról. Írott forrásanyag főleg azokról a kollektív gazdaságokról maradt fenn, ahol utólag megmozdulásokra vagy súlyos cselekményekre került sor, ezeket kutathattam én is. Az alábbi helyi összefoglalók jól szemléltetik az alkalmazott módszereket, és magyarázatul szolgálnak a helybeliek későbbi kollektivizálás-ellenességére.

Kerelő. A pártszervezők azokat a helybelieket, akik a szóbeli győzködés ellenére nem álltak be a kollektívbe, a Securitátéhoz küldték, ahol "meggyőzték" őket, hogy legyenek kollektív tagok.  Miután elengedték őket, ezeket az embereket használták fel arra, hogy a többi helybeli gazdát meggyőzzék, hogy ők is lépjenek be a kollektív gazdaságba. [25] Egyesek nevében rokonok adták be a földet. A kollektív1950. május 9-én alakult meg 106 család részvételével.

Búzásbocsárd. A szóbeli meggyőzés hatására csak 17 személy lépett be a kollektív gazdaságba. A pártszervező ezután az Ideiglenes Bizottság székházába hivatott helybelieket, ahol a Míliciával fenyegették őket. Miután 4-5 embert elvittek a Míliciára, a helybeli gazdák félelemből beiratkoztak, így 164-re nőtt a kollektív tagjainak száma. [26]

Oláhsályi. A kollektívbe beállni nem akaró néhány gazdát a pártszervező a Milíciára küldte. Őket 3-4 nap fogvatartás után engedték szabadon. Miután visszatértek a faluba, ellenvetés nélkül beiratkoztak a kollektív gazdaságba.  Más helybeli gazdákat az Ideiglenes Bizottság székházában tartottak őrizetben, és kényszermunkát végeztettek velük. Noha már a felavatási ünnepségre készültek, a radnóti tüntetések hírére itt is tüntetések kezdődtek, és nem lehetett megtartani a kollektív felavató ünnepségét. [27]

Kincses. Itt fenyegetésekkel és ígéretekkel szerveződött a kollektív. A helybeli Ideiglenes Bizottság vezetősége a kollektívbe belépőknek azt ígérte, hogy kapnak tűzifát és árukat a szövetkezetből. Akik ezt visszautasították, azokat az Ideiglenes Bizottság székházára hívatták, és a Duna-csatornához való küldéssel fenyegették. Így 30 beiratkozott taggal alapították meg a kollektív gazdaságot, de már a felavató ünnepségen sem vett részt csak 17 tag. Ezután a pártszervező, egy aktivista és a helybeli Ideiglenes Bizottság elnöke 6 embert elvitetett a Milíciára, ahol megverték őket, hogy álljanak be a kollektív gazdaságba. Chindea Simion kulák minősítésű gazdát 24 órán keresztül a milícia fogdájában tartották. Négy nap múlva újra jelentkeznie kellett a Milícián, de a pártszervező felajánlotta, hogy ha beiratkozik a kollektívbe, nem kell mennie. Így ő is beiratkozott. [28]

Királyfalván a kollektív szervezése alatt 60 tag iratkozott be, akik közül 18 személy a tagosításkor visszalépett. Nyomásgyakorlás után ezek közül 4 újra belépett a kollektív gazdaságba. A Kis-Küküllő megyei pártbüró terve szerint 1950. augusztus 6-ig kellett volna megalapítani a kollektív gazdaságot, a szervezést a Küküllő járási [párt]bizottságra bízták. [29] Mivel a szervezés lassan haladt, a megyei Ideiglenes Bizottság egy tagját, Dănescu Petrut küldték ki a szervezés meggyorsítására. [30] (Saját vallomása szerint 3 napja volt a megalakításra. [31] ) Ő munkacsoportokat alakított. Ezek éjszaka mentek az emberekért, hogy vigyék az Ideiglenes Bizottság székházába őket, és ott aláírassák velük a belépési nyilatkozatot. Azokat, akik nem voltak hajlandók önként az Ideiglenes Bizottság székházába menni, egy milicista fegyverrel terelte be. 10 személyt gyűjtöttek így össze, akiket késő éjszakáig ott tartottak, hogy írják alá a belépési nyilatkozatokat. Mivel azok így sem tették ezt meg, szidalmazták őket, és kényszerítették, hogy írják alá a belépési nyilatkozatot. Azokat a gazdákat, akik még ennek is ellenálltak, a dícsőszentmártoni Securitate Igazgatóságára vitték, ahol megalázták őket, és embertelenül bántak velük. Egyeset levetkőztettek, és kutyákat uszítottak rájuk, vagy megverték őket. Ezután hazamehettek, hogy másokat is győzzenek meg a kollektív gazdaságba való beiratkozásról. Dănescu Petru túszul ejtette az Ekésfront helyi szervezete elnökének feleségét és még egy helybeli nőt, és az Ideiglenes Bizottság székházában tartották őket fogva, hogy ezzel kényszerítsék a férjét, hogy az Ideiglenes Bizottság székházába menjen. Ezt megtudva, a falubeliek egy része félelmében elrejtőzött a határban, vagy távozott a helységből. A kollektív 46 taggal alakult meg 1950. szeptember 3-án.

Radnót. A település kiemelkedően nagy lélekszámú volt a környező falvakhoz képest. A két világháború között 17 helybeli Amerikában dolgozott vendégmunkásként, és az itt szerzett pénzzel meg tapasztalattal a környék legsikeresebb gazdáivá váltak. A szervezéssel Catana Elisabetat, a Kis-Küküllő megyei pártbizottság helyettes titkárát bízták meg, de a végrehajtás Jacob Viliam, Radnót járás pártbizottságának titkára és a községi Ideiglenes Bizottság elnökének feladata volt. [32] Nem dolgoztak együtt a helybeli pártalapszervezetekkel. Többhetes meggyőző munkával kb. 30-40 embert sikerült beíratni a kollektív gazdaságba. Látva e módszer lassúságát, mással próbálkoztak. A helybeli hivatalnokokat és kisiparosokat büntetni kezdték, és megfenyegették, hogy ha nem iratkoznak be a kollektív gazdaságba, kidobják őket az állásukból. Így még kb. 40-50, kevés földdel rendelkező személy belépett, ám egyáltalán nem dolgoztak ott. A többi helybelit megfenyegették, hogy ha nem iratkoznak be a kollektív gazdaságba, "vagy a Maros, vagy a Duna-csatornához" kerülnek. Azokat a családokat, amelyek nem léptek be, az Ideiglenes Bizottság titkára nehéz fizikai munkára, úgynevezett "önkéntes" munkára küldte (például kőhordásra). Ez nemcsak a férfiakat, hanem a nőket és gyerekeket is érintette. Az itt dolgozóknak azt ígérték, hogy ha beiratkoznak a kollektív gazdaságba, többet nem kell "önkéntes" munkát végezniük. Akik még ezután sem álltak be, azokat többször felhívatták az Ideiglenes Bizottság székházába, és kényszeríttették, hogy beiratkozzanak. Így sokan a feleségük tudta nélkül iratkoztak be a kollektív gazdaságba, több családban emiatt veszekedések, sőt verekedések voltak. Ráadásul a beléptetéskor olyan dolgokat ígértek a szervezők, amelyeket nem tudtak betartani, így a helybeliek eleve elvesztették bizalmukat a kollektív gazdaságban. Ezeknek a módszereknek köszönhetően két hét alatt kb. 290 család iratkozott be a kollektív gazdaságba. A pártszervezők ekkor rájöttek, hogy túl kevés a földterület ennyi embernek, ezért 15, kulákként nyilvántartott gazdát "kuláktalanítottak", és beírattak a kollektív gazdaságba. Bár egyes aktivisták tiltakoztak, a pártszervező azt mondta, hogy most be lehet őket venni, mert szükség van a földjükre és az állatállományukra. Ezeket a gazdákat - mint a kulák névjegyzéket összeállító bizottság tagja - töröltette a kulák névjegyzékből. Egy másik forrás szerint [33] akkor vették fel a kollektív gazdaságba ezeket a kulák minősítésű gazdákat, amikor már több mint 100 tag iratkozott be a kollektív gazdaságba. Ők kulcsemberek voltak a közösségben, mert belépésük nyomán ugrásszerűen megnőtt, 3 nap alatt majdnem háromszázra emelkedett a beiratkozottak száma. A kollektív felavatása előtt 2 nappal (más forrás szerint a felavatáskor, augusztus 23-án) azonban ezeket a gazdákat kizárták a kollektív gazdaságból. Ők az Ideiglenes Bizottság elnökének javaslatára felajánlották az államnak a földjüket. Így a föld a kollektív gazdaságé lett, őket pedig törölték a kulák névjegyzékből. Bár a felavatáskor nem történtek incidensek, nem sokkal ezután zavargások törtek ki. Egy másik fontos sérelem az volt, hogy tagosításkor olyan helybeli gazdák földjét is tagosították, akik nem léptek be a kollektív gazdaságba.

Marosjára. A kollektív szervezéskor Enyedi Juliu  rajoni pártbizottság titkár és Kiss Alexandru rajoni instruktor kiszállt a helységbe, hogy megtudakolja, miért halad ilyen lassan a beiratkozás. Arra a következtetésre jutottak, hogy egyes helybeli, kulákoknak minősített gazdák akadályozzák az emberek beiratkozását, ezért elhatározták, hogy elűzik őket. Egy másik forrás szerint viszont szükségük volt a kulákok földjére a kollektív gazdaságban. [34] Utasításukra a helybeli Ideiglenes Bizottság elnöke nyilatkozatot készített, amelyben a kulákként számon tartottak "önként" lemondanak vagyonukról az állam javára. Ezt a nyilatkozatot odaadták Böjthe Desideriu és Csizmás Anna kulák minősítésű helybelieknek, és aznap éjszaka értesítették őket, hogy reggelig hagyják el a községet. Mivel a helységből előzőleg Csécs Sándor kuláknak nyilvánított gazdát elvitték a Duna-csatornához, a felszólítottak félelmükben késedelem nélkül elhagyták a helységet.

Oláhkocsárd. A kollektív szervezése folyamán előbb csak 17 gazda állt be. Ezután a párszervező az Ideiglenes Bizottság székházába hivatott helybelieket. Itt a Milíciával fenyegették őket, ha nem lépnek be a kollektív gazdaságba. Miután 4-5 személyt elvittek a Miíiciára, 45-re nőtt a beiratkozottak száma. (Más adat szerint 63-ra. [35] ) Az Ideiglenes Bizottság a kuláknak minősített gazdákkal javítatta az utat, és néhány személyt bebörtönöztek, akiket "spekulációval" (piacolással?) gyanúsítottak. Ezekután 63 személyre nőtt a kollektív gazdaságba beiratkozott száma, de nemsokára kilépett 23 személy. Így 40 taggal alakították meg a kollektív gazdaságot 1950. július 30-án, de nem avatták fel. Később még sokan beiratkoztak, ezzel a taglétszám 145 személyre emelkedett. A munka megindult, az emberek közösen kezdtek dolgozni.

Kiskend. Itt 32 személy iratkozott be, de a felavatás előtt 25 személy kérte a kilépése engedélyezését. Az erre való felbujtásban 8 beiratkozott személy találtak vétkesnek. Miután őket elvitte a Securitate, [36] újabb tagok beiratkozása/beiratása nyomán 32 személyre nőtt a létszám.

Nyárádkarácsonyfalva. A kollektív szervezését májusban kezdték meg. Azokat a gazdákat, akik nem akartak beiratkozni, párt- és rendszerellenesnek nyilvánították. [37] Tagosításkor egyes kollektív tagok eltitkolták egyes földterületeiket, ezek akkor még nem kerültek be a közös gazdaságba.

Backamadaras. Itt a kollektív szervezése 1950. június 28-án kezdődött. Egyes személyeket erőszakkal, vagy tudtuk nélkül írtak be a kollektív gazdaságba. [38]

Mezőszilvás. 1951-ben (?) megölték Grindeanu Ioan kulák minősítésű gazdát, mert ellenállt a kollektivizálásnak. Holttestét a Vajdakamarás és Mezőszilvás közötti út mellett hagyták. [39] Az esemény után a helybeli párt-alapszervezet titkára azzal fenyegette a helybelieket, hogy aki nem áll be a kollektívbe, az úgy jár, mint a kulákok, ezzel nyilvánvalóan a megölt kulák esetére utalva.  Így az emberek félelemből iratkoztak be a kollektív gazdaságba. Az is megtörtént, hogy egy falubeli lakos tehene legelt az Állami Gazdaság legelőjéről, és az Ideiglenes Bizottság elnöke megígérte, hogy nem bünteti meg, ha beiratkozik a kollektív gazdaságba, de ha nem, akkor bíróságra adja. [40]

Székelykövesd. Itt Ideiglenes Bizottság elnöke 8 középparasztot azzal fenyegetett, hogy ha nem iratkoznak be a kollektívbe, el kell hagyniuk a községet. [41]

Bátos. Azokat, akik nem akartak beállni a kollektív gazdaságba, kilakoltatták a főút melletti házaikból, és a község más házaiba költöztették át. Itt, ha valaki hiányzott a kollektív gazdaságból egy munkanapot, akkor ezért a már meglévő munkanapjaiból 5-6 napot levontak. [42]

Az erőszakos kollektivizálás időszakában a leendő Maros tartomány területén két nagy kollektív gazdaságokat tömörítő tömb alakult ki. Az egyik az Alsó- és Középső Nyárádmentén, [43] a másik a Maros mentén. [44]

Tömeges ellenállás - 1950 szeptember

Az erőszakos kollektivizálás hatására kisebb-nagyobb felkelések, kollektivizálás-ellenes megmozdulások kezdődtek az egész országban. [45] A későbbi Maros tartomány területén is voltak ilyen megmozdulások. [46] A tartományban 1950. szeptember közepén zajlott le egy kollektív ellenes megmozdulás. Először Radnóton tört ki megmozdulás, majd továbbterjedt és átfogta a környező helységeket, Oláhsályit, Oláhkocsárdot, Kincsest. Kisebb mértékben kihatott Kutyfalvára, Kerelőre, Kerelőszentpálra. Elszigetelt esetnek tekinthetők a Királyfalván, Nyárádszentmártonban és Kiskenden történtek.

Radnóton 1950. szeptemberében munkakimaradások kezdődtek, emiatt csak gabonából 8 vagonnyi ment kárba. [47] Szeptember 13-án (vagy 17-én [48] ) ismétlődő tüntetések kezdődtek a kollektív ellen, mert 5, kulákként elkönyvelt gazdát kizártak. [49] A megmozdulás hangadói a kizártak rokonai voltak. Volt olyan tüntetés, amelyen körülbelül 100 nő vett részt, a föld visszaadását követelve. A zavargások megfékezésére a milíciát vezényelték ki. A kollektív szinte a széthullás küszöbére jutott, szeptember 22-én a raktáros elkezdte szétosztani a gabonát az embereknek.

A radnóti tüntetések hírére Oláhsályiban is tüntetni kezdtek a nők a kollektív ellen, ezért nem lehetett felavatni a már megszervezett gazdaságot. [50] Az Ideiglenes Bizottság elnökét szeptember 26-án leváltották kollektív ellenes magatartás indokával. Azt is felhozták ellene, hogy legionárius, majd parasztpárti volt. A régi elnök az új elnök beiktatása előtt pár órával összegyűjtötte a helybelieket és az Ideiglenes Bizottság épületéhez mentek. A gyűlésterembe belépve az ott lévők felálltak, éltették és azt kiáltották: Éljen a polgármester! Majd a régi elnök számon kérte az ott tartózkodó pártvezetőktől, hogy miért váltja le őt a párt, amikor a nép vele van. [51]

Búzásbocsárdon laktak az Oláhsályiban dolgozó Aldea pártszervezőnek a szülei, akik a kollektivizálás ellen biztatták a helybelieket, mondván, hogy nem alakítják meg a kollektív gazdaságot, ha nők tüntetnek ellene, mint Oláhsályiban. Ennek hatására, 1950. szeptemberében, amikor traktorok érkeztek a faluba, hogy a kollektív tagosított földjét felszántsák, az emberek a traktorok elé feküdtek, hogy megakadályozzák a tagosított földjük felszántását. Az összegyűlt, körülbelül 80 személy megtámadta a traktoristákat és pártaktivistákat, a közbelépő milicistát pedig megütötték.

Az oláhkocsárdiak is tudomást szereztek a két közeli helységben történtekről. Itt szeptemberig még nem avatták fel a gazdaságot, de már közösen dolgoztak a tagok. Szeptemberben elterjedt az a hír, hogy az oláhsályi kollektív gazdaságot felavatása után feloszlatták. Ezért szeptember 16-án három nő, Maxim Maria, Maxim Zamfira, Vanculea Maria Oláhsályiba ment tudakozódni, és visszatérve a kollektív ellen biztatták a falubelieket. Ezek után a kollektív tagjainak egy része nem ment dolgozni. Amikor traktorral fel akarta szántani a tagosított földet, Coman Ioan gazda a traktor elé vetette magát, miközben Juliu Maniut éltette.

A szeptember 20-i hetivásáron a kincsesiek az oláhkocsárdiaktól értesültek a kollektív ellenes megmozdulásról. Ennek hatására hazatérve összegyűltek, és "megszervezték a nőket, hogy elpusztítsák a kollektív gazdaságot". A tömeg az Ideiglenes Bizottság székházához ment, ahol a beiratkozási íveket követelték, hogy megsemmisíthessék azokat. Betörték az Ideiglenes Bizottság ablakait, a Bizottság elnökét megverték, a pártszervezőt kivitték a faluból, de az, hét késszúrás dacára, a sötétben el tudott menekülni. A megmozdulás vezetőit, 11 személyt letartóztattak, a pártszervezőt lecserélték és agitátorokat küldtek a faluba.

Kerelőn, Kerelőszentpálon és Kutyfalván is voltak még kisebb megmozdulások, de a tény említésén kívül semmi mást nem tudunk.

Nyárádszentmártonban szeptember 18-án meggyújtották a kollektív elnökének házát, ami átterjedt még 2 szomszédos házra. Amikor emberek közeledtek az égő házakhoz, hogy oltsanak, a gyújtogató ember a levegőbe lőtt, hogy senki ne merjen közel menni. Szeptember 24-én a helybeli pártalapszervezet titkárának házát is felgyújtották, ami átterjedt a két szomszédos házra. A gyanúsított, Ambrus János megszökött a faluból és Höltövényben (Brassó mellett) élt több évig, csak utána tért haza. Idővel kiderült, nem ő volt a gyújtogató.

Királyfalván is erőszakkal szervezték meg a kollektív gazdaságot. Már a megalakulás után a tagok egy része nem jelent meg a munkában, ezért szeptemberben agitátorokat küldtek ki, mire a tagok elkezdtek a munkába járni. Az Ideiglenes Bizottság elnökét, aki azt mondta, hogy a kulákok becsületes emberek, leváltották. De leváltották a pártszervezőt is. [52]

Backamadarason június 28-án kezdődött meg a kollektív szervezése. Szeptember közepéig 61 tag lépett be a kollektív gazdaságba. [53] Szeptember 16-án egy karikatúrát találtak a faluban, amely a községi Ideiglenes Bizottságot és a pártszervezőt gúnyolta ki. Bár nyomoztak, a tettes kilétére nem derült fény. Szeptember 21-én a helységbe érkezett két rendőrtiszt, akik egy másik ügyben nyomoztak. Miután a pártszervező és az Ideiglenes Bizottság titkára ismertette velük a történteket, a két rendőrtiszt hét volt kulák, éppen akkor középparaszt minősítésű gazdát (Pécsi Lajos, Pécsi János, Pálosi Lajos, Zajzon Gyula, Gombos Imre, Makai György, Gombos Mózes) felhívatott az Ideiglenes Bizottság székházába. A gyanúsítottak tagadták, hogy közük lenne a karikatúrákhoz. Azzal érveltek, hogy még írni sem tudnak rendesen, nemhogy karikatúrát készíteni. Ezután letérdepeltették, majd másfél napra, élelem nélkül bezárták őket az Ideiglenes Bizottság székházának pincéjébe, majd utána aláíratták velük a belépési nyilatkozatokat. Szeptember 23-án még 14 személyt hívtak az Ideiglenes Bizottsághoz. Itt a pártszervező megfenyegette őket, hogy úgy járnak, mint a karikatúrakészítéssel vádolt falubelijeik, sőt a milíciával fenyegette őket, ha nem írják alá a belépési nyilatkozatot. A fenyegetés ellenére ezt csak egy személy tette meg. Ezek után a faluban általános lett a kollektív ellenes hangulat. Október 2-án a községbe érkezett Bartha Pál, Marosvásárhely rajon első titkára és gyűlést hívott össze. Erre a beiratkozott 60 tagból 20 személy jött el. A gyűlésen Kovács Sándor helybeli párttag beszámolt a történtekről, majd egyre többen szólaltak fel a kollektivizálás ellen. Végül 10 tag kérte, hogy töröljék a nevét a kollektív tagok névsorából. A tartományi pártbizottság kivizsgálása nyomán az Ideiglenes Bizottság titkárát leváltották és eltávolították a községből, majd kizárták az agitátor tanfolyamról. [54]

Kiskenden a kollektív megalakítása után a tagok 90%-a járt dolgozni és a gyűlésekre, de amikor a trágyakihordási normákat próbálták megbeszélni, általános felzúdulás támadt, a tagok csak a saját földjükre szerették volna hordani a trágyát és nem a kollektív földjeire. Ezért újabb közgyűlést hívtak össze, ahol a tagság megtagadta ezt a munkát és a vezetőtanács is ellene volt. Végül csak 3 vezetőtanácsi tag jelent meg a trágyát kihordani. A tagok a trágyakihordási nézeteltérés óta nem akartak a kollektív tagjai lenni és visszakérték a földjeiket. Probléma volt, hogy a kollektív gazdaságnak nem volt sem székhelye, sem istállója, sem vetőmagja. [55] A nézeteltérés nyomán a tagok visszakérték a földjeiket, ki akartak lépni a gazdaságból.

Gyergyószárhegyen október egyik napján a kollektív tagok a már összegyűjtött teheneiket visszavették a kollektív gazdaságból. Másnap pedig az ugyanígy összegyűjtött szénát osztották szét és vitték haza. [56]

Az erőszakos kollektivizálást az egész országban dúló megmozdulások, nyílt ellenállás miatt leállították. A Maros tartományi erőszakos kollektivizálásokat az országos intézkedés nyomán állították le.

A hatalom reagálása

Október elején-közepén küldtek vizsgálóbizottságokat a hat legerősebb ellenállást tanúsító kollektív gazdaságba (Kiskend, Királyfalva, Kincses, Kerelő, Oláhkocsárd, Radnót). [57] A cél az események kivizsgálása, a hangadók, a megmozdulások szervezőinek felfedése és megbüntetése volt. A kivizsgálások után a bizottságokat felkészítették a kizárások végrehajtására, majd újra a helyszínre küldték őket. Ha az érintettek állami alkalmazottak voltak, a munkahelyükről mozdították el őket. Ha kollektív tagok voltak, akkor a kizárásukkal próbálkoztak. (Pontosabban kizáratni kellett őket, azaz a kollektív tagságát rávenni, hogy kizárják az illetőket. [58] )

A kizáratást - az utasítások szerint - a következőképpen kellet végrehajtani: a lázongások lecsillapodása után agitátorokkal kellett az illető helységet végigjárni és a kulákok kizárásához megfelelő hangulatot teremteni. [59] Névjegyzékeket összeállítani a kizárandókról, majd a közgyűlés előtt kellett "leleplezni" és kizáratni őket.

1950. október 5-én elkészített utolsó negyedévi munkatervében Maros tartomány pártvezetése célul tűzte ki a problémás kollektív gazdaságok helyzetének javítását (Radnót, Oláhkocsárd, Királyfalva, Kiskend, Kerelő). [60] Itt naponta kellett ellenőrizni. Másik intézkedés volt, hogy jobb anyagi támogatást írtak elő ezeknek a kollektív gazdaságoknak.

Rejtett ellenállás

A nyílt ellenállás mellett (vagy azzal együtt) jelentkezett rejtett ellenállás is a kollektivizálással szemben. Ennek lényege, hogy a kollektív tagok igyekeztek kibújni a rájuk rótt kötelezettségek alól. Erre többféle lehetőség adódott.

Állatok beadásának késleltetése. Ezt az tette lehetővé, hogy amíg a kollektív nem rendelkezett megfelelő istállóval, addig nem lehetett összegyűjteni az állatokat. Így kézenfekvő volt a kollektív istállója építésének késleltetése, azért, hogy ne kelljen beadni a szarvasmarhákat. Náznánfalván a kollektív tagok nem mentek istállót építeni, hogy ne kelljen beadni a szarvasmarháikat. Ezért egy vállalat (IPEIL) készítette el az istállót és október végén elkezdődött a szarvasmarhák begyűjtése. Emiatt október 27-én a helyi alapszervezet titkára és a kollektív vezetősége egész nap ittak mérgükbe és a családjukkal veszekedtek, verekedtek. Udvarfalva, Kerelő, Kerelőszentpál, Csiba-Káposztásszentmiklós, Mezőpete kollektív gazdaságaiban is szándékosan késleltették az istállók építését, hogy ne kelljen beadni a szarvasmarhákat. [61] Ennek az időhúzó ellenállásnak a kivédésére "önkéntes" csoportokat alakított a tartományi pártvezetés, akik megépítették az istállókat. [62] Volt rá eset, hogy a kollektív gazdaságba a tagok a gyengébb minőségű szarvasmarhákat adták be. Udvarfalván a jó szarvasmarhákat eladták a piacon és gyengébbeket vásároltak beadni a közösbe. Sóváradon is hasonlóan próbáltak eljárni, de a pártszervező összeíratta a beadásra kerülő szarvasmarhák színét és korát, hogy ne lehessen azokat kicserélni. [63] A szarvasmarhákhoz való ragaszkodást az is erősítette, hogy a főleg napszámból élő szegényparasztoknak a tejért kapott pénz volt a téli időszakban az egyetlen jövedelmük. Emiatt a pártvezetőség igyekezett a kollektív gazdasági tagoknak télire munkát biztosítani.

Takarmány beadásának megtagadása. Azokban a helységekben, ahol a szarvasmarhákat leadták, ott takarmányt nem akartak adni. Máshol a takarmányhiány újabb ürügy volt arra, hogy megtagadják a beadást (például Udvarfalva, Marosszentanna, Názna esetében). Mindezek miatt Maros tartományban 1950 telén kaotikus állapotok alakultak ki. [64] Az ellenállás méreteire jellemző, hogy Bukarestben a Központi Bizottság december 11-i pártkonferenciáján is kritizálták Maros tartomány vezetőségét, mert országos viszonylatban utolsó helyen állt a szarvasmarhák begyűjtésében. [65] Az építkezések késleltetéséhez az építőanyagok nagyarányú lopása is hozzájárult. [66]

Földterületek eltitkolása. A rejtett ellenállás másik módszere a földterületek eltitkolása volt, hogy nem kelljen beadni a közösbe. Mezőmadarason több személy (köztük kollektív tagok is) nem egyezett bele a földcserébe. Nyárádszentmártonban két kollektív tag nem akarta átadni a területét. Vidrátszegen kilenc kollektív tag eltitkolta azt a földterületét, amit külön vetettek be. Miután az esetet felfedezték, a területet tagosították a kollektív földterületeihez. Kerelőszentpálon egy személy nem akart beleegyezni az átadásba, ezért szabotázs kísérletért feljelentették. Mezőörményesen három kollektív tag visszautasította, hogy átadja a földterületét, amelyet a kollektív tagosított területén kívül bevetettek. Náznánfalván 12 kollektív tag nem adta át a földterületét. Gálfalván hat esetben nem vették át a cserére kijelölt földet. [67] Figyelemreméltó, hogy sok helyütt a kollektív gazdaságokat már több hónapja megalakították, de a földek átadása még nem történt meg.

Vetőmag és a mezőgazdasági eszközök be nem adása. Ez a probléma inkább 1951 tavaszán jelentkezett.

Munkakimaradás. 1951 tavaszáig nagyjából befejeződött az állat- és eszközállomány összegyűjtése, ezután a munkakimaradás válik a legáltalánosabb ellenállási formává.

Lopás. A kollektív felbomlásának eseteiben a lopás (vagy a saját javak visszavétele) tömegessé válik, kisebb esetekről csak pár említésünk van. Egyes esetekben a kollektív vezetősége is megdézsmálta a gazdaság vagyonát. 1951. február 12-én a nyárádszentmártoni kollektív elnöke és könyvelője a kollektív magtára alatt egy láda gabonát találtak (ezt még az a kulák rejtette el, akinek a házát kisajátították a kollektív székházának). A gabonát megpróbálták egy búzaházi személynek eladni, aki azonban nem vette át, mert kiderült, hogy a gabona már megromlott. Üzletelés közben a kollektív őre felfedezte őket és jelentette az ügyet a rendőrségnek [68]

A kollektív gazdaságokkal szembeni ellenállásra bizonyos esetekben a papok biztattak. Ilyen volt a székelykövesdi vagy a báldi (ortodox) pap. Nagykenden a református pap arra figyelmeztette a híveit, hogy ne kövessék a kiskendiek példáját, akik a rossz utat választották. Legyenek erősek, mert a hamis próféták a rossz útra akarják terelni őket. [69] Vagy 1951. június 24-én a kerelőszentpáli pap akkor kezdett misézni, amikorra egy kollektivizálási célú propagandagyűlést hirdettek meg. [70]

Az enyhülés időszaka a kollektivizálásban

Ana Pauker 1950 nyarán tért vissza az országba. Ezt követően megszűnt a tömeges erőszak alkalmazása és 1950 őszén leállították az új kollektív gazdaságok létesítését. [71] 1950 őszén és telén Ana Pauker utasítására megkezdődött a kollektív gazdaságok alakításakor tapasztalt törvénytelenségek és erőszakoskodások kivizsgálása.

A kollektivizálással kapcsolatos politikai irányvonal változása a pártdokumentumokon kívül a különböző pártkonferenciákon, gyűléseken keresztül jutott le a helyi döntéshozók (ez esetben a tartományi pártvezetőség) szintjére. Egy ilyen alkalom volt az 1950. szeptember 14-én megtartott tartományi pártülés is, ahol Boné Ludovic, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának küldötte ismertette az új irányvonalat. Ebben elítélte a kuláktalanítási kísérleteket (lényegük, hogy a kuláknak minősítettet megfosszák a felhalmozott értékeiktől: ház, gazdasági épületek, termelőeszközök, föld; általában a kilakoltatott kulák otthona lett a kollektív székháza) és a jövőbeli hasonló esetekre az elkövetők megbüntetésével fenyegetett. Elítélte a megyei pártszerveket, amelyek olyan helységekben javasolják kollektív gazdaságok létesítését, ahol az ehhez szükséges feltételek nincsenek meg (elegendő mennyiségű föld, eszköz és fiatal munkaerő). UTM (Uniunea Tineretului Muncitoresc – Ifjúmunkás Szövetség) alapszervezetek alapítására utasított, hogy ezáltal vonják be a fiatalokat a kollektív gazdaságok munkájába. [72]

Az enyhülés másik fontos jele a pártkollégiumok létrehozása volt, melyek feladatául tűzték a párttagok visszaéléseinek kivizsgálását. Maros tartományban a Pártkollégiumot 1950. szeptemberében hozták létre. [73]

1950. szeptember 26-án a Román Munkáspárt Központi Bizottsága által szervezett konferencián (ahol a mezőgazdasági ügyekért felelős tartományi párttitkárok vettek részt) elemezték a volt Kis-Küküllő (1950. szeptember 8-ától Maros Tartomány része) megyében történt visszaéléseket, és utasították Maros tartomány párttitkárát, hogy vizsgálja ki a helyi pártalapszervezetek működését. [74] Ezen a konferencián új irányvonalat jelöltek ki: a kollektív megalakításánál alkalmazott erőszak visszafogását, ugyanakkor a kollektív tagok megrostálását, a befurakodott, kollektív ellen fellépő "ellenséges elemek" kizárását. [75]

Az 1950. október 9-i tartományi pártbüró ülésen az új irányvonalnak megfelelően szóba kerültek a kollektív szervezése alkalmával elkövetett visszaélések. [76] Elhatározták egy négy bizottságból álló brigád felállítását a visszaélések kivizsgálására. A kollektív gazdaságokkal kapcsolatos munkában a hangsúly a meglévők megerősítésére, a mezőgazdasági felszerelés, az állatállomány és takarmány begyűjtésére került. Azokban a helységekben pedig, amelyeknél kérvényezték a kollektív megalakítását, de a körülményeket nem ítélték megfelelőnek, mezőgazdasági társulásokat kellett létesíteni. (Az állatok és a mezőgazdasági felszerelés begyűjtése nélkül, a tagosított földterületen való közös gazdálkodással.)

A szemléletváltozást jelezte az is, hogy október közepén kivizsgálták a tartományban megalakításra javasolt kollektív gazdaságokat, de egyik esetben sem hagyták ezt jóvá.

1950. október 23-án a tartományi pártbüró rendkívüli gyűlést tartott, amelyen Küküllő rajoni pártbizottság első titkára és a Régen rajoni páttitkár által elkövetett visszaélések büntetéséről határoztak. [77] A Régen rajoni párttitkár Marosjárán a helybeli Ideiglenes Bizottság elnökével két kuláknak minősítettet arra kényszerített, hogy lemondjanak a földterületükől és házukról. A Küküllő rajoni pártbizottság első titkára Kincses községben kilakoltatott egy kulákot a házából, hogy a kollektív tagok állatait az illető udvarában gyűjthessék össze. Az ülést vezető tartományi első titkár viszonylag enyhe büntetéseket javasolt. (Régen rajon párttitkárát írásbeli dorgálásban, Küküllő rajon első titkárát pedig bizalmatlansági szavazattal javasolta büntetni.) Az enyhe büntetés oka az lehetett, hogy az erőszakos kollektivizálásban  a tartományi és rajoni pártapparátus jó része részt vett, és az ülésen részvevők többsége valószínűleg követett el hasonló bűnöket. A Központi Bizottság utasítására azonban bűnbakokat kellett találni.

1950. november 5-én egy bizottság felülvizsgálta a Maros tartományi kollektív gazdaságok földterületeinek tagosítását és komoly visszásságokat tártak fel. [78] Kiderült, hogy 21 kollektív gazdaságban azoknak a szegény- és középparasztoknak egy része, akik nem álltak be a közösbe, gyengébb minőségű és kisebb csereföldet adtak, mint amit a kollektív területébe tagosítottak. Az elégedetlen parasztok sok helyütt nem vették át a csereföldet. Az ellenállás nagyságára jellemző, hogy Csiba-Káposztásszentmiklóson 155 személy nem írta alá a földcsere-jegyzőkönyvet. A kulákoknak minősítettek gyengébb minőségű földet kaptak.

Maros tartomány pártbizottságának 1951. január 13-i ülésén a mezőgazdasági ügyekért felelős titkár beszámolt egy bukaresti konferenciáról, amelyet Luca László mezőgazdasági miniszter vezetett és ahol kollektivizálás alaposabb előkészítésének fontosságát hangsúlyozták. [79] Elhangzott, hogy a felelős posztokra becsületes szászokat kell tenni, mert azok hozzáértő munkások. A létesítendő kollektív gazdaságok alaposabb vizsgálatára utasított az engedélyezés előtt. A megalakítási javaslatok tanulmányozását a tartományi pártbizottság első titkárának és a mezőgazdasági ügyekért felelős titkár feladatává tette.

A tartományi büró 1951. június 1-jei ülésén a tartományi pártbizottság első titkára beszámolt a Központi Bizottságtól kapott útmutatásról. [80] Ennek lényege, hogy az erőszakos és minél több kollektív alapítását célzó irányvonal megváltozott, a meglevők helyzetének megszilárdítása került előtérbe. Az első titkár szerint az eddigi kollektív gazdaságok megszervezésekor elkövetett "elhajlások" az okai a mostani (problémás) helyzetnek. Nem kell sietni a kollektív gazdaságok szervezésével, rá kell világítani, hogy a párt nem ért egyet az erőszakos módszerekkel. Ahol nehézségek vannak és az emberek nem mennek dolgozni, a kollektív gazdaságban fel kell dolgozni azoknak a személyeknek a hibáit, akik a visszaéléseket elkövették. Ha semmiképpen nem lehet meggyőzni az embereket, hogy dolgozzanak a közösben, akkor hagyni kell őket, hogy kilépjenek és a földet valamilyen társulás formájában műveljék meg. Új gazdaságokat is kell szervezni, de erőszak nélkül.

A lassú kollektivizálás időszaka

Bár az enyhülés, illetve az erőszakos cselekmények kivizsgálása miatt a kollektivizálás megtorpant, de ekkor sem állt le teljesen. 1950. október közepén a RMP Központi Bizottságának utasítására kivizsgálták azon községek helyzetét, ahol javasolták a kollektív gazdaságok létesítését. [81] Csíkfalva, Nyárádszentbenedek, Oláhsályi, Mezőszilvás, Marosjára, Backamadaras, Mezőrücs, Mezőkók és Székelykövesd községekben törvénytelenségek, szabálytalanságok egész sorát tárta fel a felavatásra javasolt kollektív gazdaságokban, ezért egyik kérést sem hagyták jóvá!

Csíkfalva és Nyárádszentmárton lakosai azért versengtek, hogy ki alakít hamarabb kollektív gazdaságot, mert arra számítottak, hogy győztesé lesz a két falu határán fekvő állami tartalékföld. Bár a csíkfalviak hamarabb adták be a megalakításra a kérést, mégis előbb a nyárádszentmártonit engedélyezték. A csíkfalviak ezek után nem akartak többé kollektív gazdaságot, de még mezőgazdasági társulást sem alakítani. Oláhsályiban a szeptemberi tüntetések utóhatásaként a beiratkozottak nem akartak kollektív gazdaságot alakítani, és a bizottság ottléte alatt is tünttettek a nők a kollektív ellen.

Mezőszilváson az emberek, mivel megfélemlítésre iratkoztak be a kollektív gazdaságba, távol maradtak a kollektív gazdaságtól, 5-6 ember nyíltan visszautasította a belépést.

Backamadarason a beiratkozott 63 családból 21 földnélküli volt, ezért bírósági segítséggel kulákok földjét szerezték meg. Mivel a tagosításhoz 297 család földjét kellett volna kicserélni, nem hajtották végre. Szeptember 21. után az erőszakos kollektivizálás miatt sok beiratkozott a kollektív ellen fordult és kérte, hogy kiléphessen.

Mezőkókon tagosították a beiratkozottak földjét és közösen művelték meg, pár család kivételével.

Kövesden a 48 beiratkozott családból csak 25 akarta a kollektív létrejöttét. A beiratkozottak egy része a tagosításra kijelölt területen dolgozott.       

1951. július 24-én jelentést készítettek arról, hogy a Maros tartományi pártbizottság hogyan alakított új gazdaságokat. Ebben ismertetik a szervezőmunka állását az egyes helységekben. Mezőrücsön 43 család iratkozott be. Itt 10 szegényparaszt közösen művelt egy nagy földbirtokostól bérelt 20 hektáros területet. Elégedetlenséget keltett, hogy hivatalosan nem ismerték el ezt mezőgazdasági társulásnak, és a földterületre olyan mértékű illetéket róttak ki, mintha az kulák gazdaságé lenne.

Marosszentgyörgyön 38 család iratkozott be a kollektív gazdaságba, Septéren 48; Búzásbocsárdon 76 tag dolgozott együtt a kollektív gazdaságban. Sokhelyütt a lakosság várakozó álláspontra helyezkedett, a kollektív gazdaságnál a jövedelem kiosztását várták, és ezután határoznak arról, hogy belépnek-e. [82]

Az új kezelési modell: az újjászervezés

1951 első felében egyes helységekben nagyarányú munkakimaradások voltak. Azokban a helységekben, ahol semmiképpen nem lehetett munkára bírni a kollektív tagjait, a helyzetet "újjászervezéssel" akarták megoldani (mivel erőszakos módszereket már nem alkalmazhattak a Központi Bizottságból diktált új, engedékenyebb politika miatt). Az újjászervezéssel a hatalom gyakorlatilag elismerte a rejtett ellenállás eredményeképpen kialakult helyzetet, akik amúgy sem dolgoztak, kiléphettek a közösből és visszakapták földjüket, állataikat. De akárcsak a többi egyéni gazdálkodó, vetéstervet kaptak és beszolgáltatási kötelezettségük volt az állammal szemben. Ezzel a lépéssel a hatalom visszakozott, elismerte, hogy az erőszakos kollektivizálás törvénytelen volt. Viszont sehol nem engedték a kollektív teljes megszűnését, már csak presztízs okokból sem. Az újjászervezésre a három legnehezebb helyzetű kollektív gazdaságban került sor: Kerelőn, Kincsesen és Királyfalván.

A kerelői kollektív már a kezdetektől az egyik legproblémásabb volt a tartományban. Erőszakkal létesítették. 1950 őszén 2-3 család kivételével mindenki dolgozott. De már az év vége fele munkakimaradások kezdődtek, csak nagy nehézséggel lehetett befejezni az őszi munkálatokat, az istálló építését februárban tudták befejezni, mert a kollektív tagjai ritkán mentek dolgozni, a kollektív elnöke és a brigádosok pedig egyáltalán nem. [83] A kollektív könyvelője igazságtalanul munkanapokat írt be magának. [84] 1951 tavaszán egyre többen kezdtek kimaradozni a munkából. 1951. június elején már csak 29 család, 1951 júniusában a 246 munkásból csak 30-37 dolgozott, emiatt minden munkával elmaradtak. [85] Ezért bizottságot hoztak létre Bota Nicolae, [86] a Központi Bizottság kiküldöttje vezetésével. Tagjai: a tömegszervezetek Marosvásárhely rajoni vezetői, [87] a rajoni és tartományi pártbizottság és Néptanács Mezőgazdasági Osztály felelősei és egy pártszervező. A bizottság 1950. július 1-jén már Kerelőn dolgozott. [88] Június 5-én egy Központi bizottsági instruktor tartott gyűlést, ahol azok a kerelői kollektív tagok vettek részt, akik eljártak dolgozni. Június 6 és 7-én a Központi Bizottság apparátusa több tagjának részvételével nagygyűlést tartottak, amelyen a 104 családból 70 vett részt. A Központi Bizottság küldöttei előbb a kollektív fontosságáról beszéltek, majd szót kaptak a kollektív tagok. A felszólaló mintegy 20 tag bírálta a kollektív és a Néptanács vezetőségét és kérte a leváltásukat. A kollektív elnököt, aki egyszer sem ment el dolgozni a gazdaságba, leváltották, hasonlóképpen a könyvelőt. Leváltották a Néptanács elnökét is, aki egyeseket erőszakkal íratott be a kollektív gazdaságba. Több felszólaló visszakövetelte a földjét, mondván, hogy a közösben úgysem fog dolgozni. A többség ezen a véleményen volt, és remélték, hogy visszakaphatják a földjüket. A dolgozó kollektív tagok külső munkaerő segítségét kérték a mezőgazdasági munkák elvégzéséhez. Június 10-én vasárnap a kollektív gazdaságot patronáló vállalat, a dícsőszentmártoni Üveggyár munkásai segítettek dolgozni, majd könyveket adtak a kollektív gazdaságnak, és ajándékokat osztottak a tagoknak. Ugyanaznap a marosvásárhelyi Mezőgazdasági Iskola tanulói is segítettek a munkában, utána pedig gépkocsikkal felvonulást tartottak a helységben, majd a kollektív udvarán nagygyűlést. Azok a családok, amelyek nem dolgoztak a közösben, kívülről hallgatták végig a gyűlést.

1951. június közepén a vizsgálóbizottság javulónak értékelte a kollektív helyzetét, mert az emberek már nem ellenezték olyan határozottsággal, hogy dolgozzanak a kollektív gazdaságban. [89] Többek között azért, mert azt remélték, hogy ezáltal visszakapják földjeiket, ám hiába. A kollektív helyzete továbbra is ingatag volt. Csak kevés addig nem dolgozó család állt vissza munkába. A bizottság nem javasolta a föld visszaadását annak a 2-3 családnak sem, akik a megalakulás óta egyáltalán nem dolgoztak, mert az kihatna azokra a kollektív tagokra, akik dolgoznak ugyan, "de akik készen állnak arra, hogy elhagyják a [kollektív] gazdaságot az első ilyen irányú mozgásra". A földvisszaadást azért sem javasolták, mert a kerelői hatásra romlott a környező, a kerelőszentpáli és vidrátszegi kollektív gazdaságok helyzete is. Javító intézkedésként a helybeli pap lecserélését [90] javasolták, és engedélyt kértek erőszakos módszerek alkalmazására. [91]

A bizottság munkája nyomán a fő probléma, a munkakimaradások tekintetében a helyzet nem javult. Emiatt a kerelői kollektív helyzetéről beszámoltak Mogyorosi Alexandrunak, a Központi Bizottság mezőgazdasági ügyekért felelős titkárának. [92] Az ő utasítására a tartományi pártbizottság határozatot hozott a kerelői kollektív újjászervezésére. Ezt a határozatot jóváhagyás végett megküldték a Központi Bizottsághoz. Legfelsőbb szintű utasításra megkezdődött az újjászervezés.

1951. június 22-én Kerelőn gyűlést tartottak a kollektív pártalapszervezetében, amelyen Breban Ioan (a Központi Bizottság Mezőgazdasági Osztályának helyettes vezetője) és több tartományi pártbizottsági tag vett részt. [93] Itt ismertették a párttagokkal, hogy azok a kollektív tagok, akik nem helyeslik a kollektív gazdaságot és nem dolgoznak, visszakapják a földjüket. A 7 helybeli párttagból 6 vállalta, hogy a kollektív tagja marad. Délután azokkal a családoknak tartottak gyűlést, amelyek dolgoztak az elmúlt hónapokban a közösben. Bejelentették, hogy azok a tagok, akik nem akarnak a közösben maradni, visszakapják a földjüket. A bejelentés nagy zavarodást, megosztottságot okozott. Ez a választási lehetőség megosztotta a kollektív gazdaságban dolgozókat, még egyes családokat is. Az egyik legjobb élmunkás kollektivista és párttag a gyűlésen a kollektívből való kiválás mellett döntött, mert a felesége és lánya nem akart maradni. A gyűlés után este a család közösen tanácskozott, és végül a maradás mellett döntöttek. Volt olyan család, ahol a férj kollektív élmunkás volt, a felesége pedig nem akart a közösben maradni, emiatt összeverekedtek. Mindenkinek kikérték a véleményét, nyilatkozni kellett, hogy maradnak-e a kollektív gazdaságban. Majd ezek közül 27 család vállalta, hogy marad, 13 család határozatlan volt. 6 család a maradókhoz csatlakozott. E fordulat nyomán változott a helyzet, a helybeliek egyáltalán szóba álltak a pártaktivistákkal és elmentek a meghirdetett gyűlésekre.

Június 23-án újabb nagygyűlést tartottak, ahol ismertették a kollektív helyzetét, és minden családot megkérdeztek, akar-e a gazdaságban maradni. A többség, 71 család a kilépés mellett döntött. Csak 33 (más forrás szerint 31) család maradt (145-150 hektár megművelésére). Sokan anyagi hasznot vártak ettől a döntésüktől. [94]

Június 24-én elkezdődött a földek visszamérése. Ugyanaznap a kollektív megerősítésére a faluban filmet vetített a mozgó filmkaraván és fellépett a dícsőszentmártoni Üveggyár népi együttese. Délután 5 órakor a tartományi párttitkár vezetésével nagygyűlést tartottak. Ezen a párttitkár – mintegy szentesítve a történteket – arra intette a falubelieket, hogy ne legyen ellentét a kollektív tagok és a falu többi lakosa között, éljenek testvéri egyetértésben, segítsék egymást. Június 25-én meg is kezdődött a munka a közösben.

Június végén Kerelőn a kollektívben maradt 31-33 családból a tagok többsége részt vett a munkákban, minden családból legalább egy személy. [95] Augusztus elején munkaerő-segítséget is kaptak. [96]

Talán nem érdektelen a helybeli egyéni gazdálkodók további sorsa. A legjobb földjeiket elvették és a kollektív földjébe tagosították, a helyükbe kapott gyengébb minőségű földekről pedig nem tudtak annyi termést begyűjteni, hogy az adókat is fizessék és meg is éljenek belőle. Így az egyéni gazdálkodók egy része két év múlva arra a következtetésre jutott, hogy nem tudja fenntartani a magángazdaságát, és felkeresték a pártszervezőket tanácsért. A pártszervezők nem javasolták, hogy belépjenek a kollektív gazdaságba, ezért előbb társulást ("întovărăşire"), majd közös gazdaságot ("tovărăşie comună") alakítottak. [97]

A faluban a gazdaságellenes hangulat 1950 őszi lázadás óta állandósult. A 1951-ben a mezőgazdasági munkákkal elmaradtak, mert a kollektív tagok egy része gyári alkalmazott volt és nem vett részt a mezőgazdasági munkákban. Ezért a többi tag követelte, hogy távolítsák el őket a gyárból, hogy ők is dolgozzanak a kollektív gazdaságban. [98] A jelentés szerint a kollektív tagjainak egy részének annyi gabonája sincs, amiből kenyeret süssön, így dolgozni sem tudtak menni. Az itteni kollektivisták a kerelői helyzetről a radnóti piacon szereztek tudomást. [99] Körülbelül 1951. június közepén 8 személy kezdeményezte, hogy ne menjenek dolgozni, és akkor visszakapják a földet, ugyanúgy, mint a kerelőiek. Ezért kiszállt egy 3 tagú pártbizottság, hogy megerősítsék a helyi kollektív gazdaságot. A június 22-i kollektív közgyűlésen elmondták, hogy azokat a pártaktivistákat, akik erőszakkal írattak be a helybelieket a kollektív gazdaságba, megbüntették vagy börtönbe csukták. Június 24-én újabb gyűlésen a 3 aktivista megpróbálta meggyőzni a tagokat, hogy egyeseket zárjanak ki. De ők kijelentették, hogy ha bárkit is kizárnak, mindnyájan kilépnek. 25-én is hasonlóképpen folyt le a gyűlés, de utána a három kiküldött házról-házra járva minden tagtól megkérdezte, hogy akar-e a közösben maradni. Június 28-án egy újabb nagygyűlésen az aktivisták közölték az egybegyűltekkel, hogy akik ki akarnak állni a kollektív gazdaságból, visszakapják a földjüket, de vetéstervvel és a kötelező beszolgáltatási kötelezettséggel együtt. Ettől az időponttól kezdve a kollektív tagjainak nagy része többé nem ment dolgozni. Vagy a környező helységekben vállaltak munkát, vagy a kertek alján bujkáltak, hogy ne találkozzanak az aktivistákkal. (A kollektív tagok nagyrésze "szegényparaszt" volt, akik a kollektivizálás előtt nyáron napszámos munkából éltek.) Június 7-8-án a tagok jórésze újra elment idénymunkásnak.

1950. július 7-én mintegy 25, a kollektív gazdaságban dolgozó nő vonattal elment napszámos munkát keresni. Június 8-án este a faluba jött a sövényfalvi tanító és 40 nőt és több kollektív tag fiatalt felfogadott napszámba, hogy learassák a búzáját. Előleget is adott, az elszegődöttek másnap el is mentek Sövényfalvára aratni. Más kollektív tagok is elmentek más helységekbe dolgozni. A kieső munkaerő miatt a kollektív búzája aratatlanul állt. Ezért a rajoni pártbizottság 41 állandó munkást küldött munkaerő-segítségként és 4 aktivistát, hogy azok munkára bírják a kollektív tagjait. Megpróbáltak városi munkaerőt is bevonni a nyári munkák elvégzésébe, ám ez sikertelen volt.

1951. július 8-án 155 "önkéntes munkás" (városi munkahelyekről kivezényelt alkalmazott) érkezett a kollektív gazdaságba, de egy részük nem értett a mezei munkához és kedvetlenül dolgozott, így nem sokat ért a munkájuk. Már délután 2-kor 18 személy, akik egy vállalatnál irodai munkát végeztek, a rajoni Pártbizottság első titkárának a feleségével az élen elmentek, mondván, hogy elfáradtak. A többiek is hamarosan követték a példájukat. A pártaktivisták várakozásaival ellentétben a kollektív tagok ezt nem segítségnek, hanem külső beavatkozásnak tekintették. Egyesek azt mondták rájuk: íme, ők eszik a mi búzánkat, mások megkérdezték tőlük, hogy harmadába (vagyis a termés egyharmad részéért) dolgoznak-e?

Július elején csak 20 kollektív tag család és a kirendelt munkások dolgoztak, összesen 100 személy. 1951. augusztus 31-én már csak 6 kollektív tag dolgozott, a 4 brigádosból 3 felmondott.

c) Királyfalva

Királyfalvára június 24-én kiszállt az UFDR [100] tartományi első titkára, és a kollektív tagoknak tartott gyűlésen elmondta, hogy azokat a pártaktivistákat, akik részt vettek a kollektív megalakításában, börtönbe zárták. Ez nyilvánvaló hazugság volt, mert például Dănescu Petru, akinek utasítására a legnagyobb kegyetlenségeket végrehajtották, szabadlábon volt, és mint tartományi első titkár fontos posztot töltött be. De az erőszakos kollektivizálás nyilvános elítélésével a helybeliek, a kollektív ellenzői erkölcsi fölénybe kerültek, mert az erőszakkal létesített intézmények léte kérdőjeleződött meg. [101] Ezek után a kollektív tagok követelték, hogy Dănescu tartományi első titkár (az atrocitásokat elkövető és irányító személy, aki természetesen szabadlábon volt) és egy másik aktivista jöjjenek közéjük a faluba.

1951. június 27-én gyűlést tartottak a kollektív alapszervezetének a gazdaság problémáiról. [102] Ezután a vezetőséggel és az élmunkásokkal tartottak közös gyűlést. Itt Şeulian Aurelia és Székely Susana rajoni, illetve tartományi Nemzetgyűlési képviselők "leleplezték" Miklósi János és Bandi Márton kulákokat, szóba került a kizárásuk, ám erre nem került sor. Mindezek ellenére a jelentéstevők a helyzetet javulónak értékelték, június végén a 46 beiratkozott családból 37-46 család dolgozott és a mezőgazdasági munkák nagy részét befejezték.

Az újjászervezések hatása

A kincsesi kollektív újjászervezése csak felerősítette a megindult bomlást, külső beavatkozás (külső munkaerő) tartotta életben a helyi kollektív gazdaságot. A királyfalvi újjászervezés annyiban volt sikeres, hogy a kollektív tagok nagyrésze újra munkába állt.

Az újjászervezések közül a kerelőinek volt a legnagyobb hatása, mert viszonylag jól megközelíthető helyen volt, az itteni eseményekről hamarabb tudomást szereztek a környékbeliek, valamint amiatt, hogy a környező helységekben is kollektív gazdaságok voltak. (A másik két falu félreesőbb, elszigeteltebb helyen van.) A kerelői újjászervezés precedenst teremtett, és azt bizonyította, hogy ha a kollektív tagjai elég bátrak, kitartóak, nem mennek dolgozni, akkor a hatalom kénytelen lesz engedni, és így azok a tagok, akik számára ez kényszer, kiléphetnek belőle. A kerelői ellenállás feloldotta azt a félelmet, ami az erőszakos kollektivizálás, a kulákgyilkosságok, illetve az 1950 őszi ellenállás leverése nyomán általánossá vált, és megmutatta, milyen messzire lehet elmenni anélkül, hogy a hatalom megtorlásától kellene tartani. A kerelői újjászervezés hatására az egész tartományban lassú bomlási folyamat indult meg az erőszakkal létesített, vagy problémás kollektív gazdaságokban.

Júniusban megszaporodott a munkakimaradások száma egyes kollektív gazdaságokban.

Mezőmadarason a kollektív gazdaságnak 202 ha földje volt, 64 beiratkozott családdal. Ezek közül összesen 48 család dolgozott, de csak 28 rendszeresen.

Lőrincfalván a kollektív 63 családjából általában csak 20-30 személy jelent meg dolgozni.

Náznánfalván a 80 családból 13 család dolgozott rendszeresen, és 13 személynek, bár kollektív tag volt, részművelésben is volt földje.

Kincsesen a 247 munkáskézből körülbelül 130 dolgozott rendszeresen. A 145 családból 60 családnak csak 10 munkanapja volt, 40 család pedig, amelynek tagjai máshol vállaltak munkát, a közösben nem akart egyáltalán dolgozni. A jelentés szerint egyes kollektív tagoknak nincs elég élelmük.

      Kerelőszentpálon a kollektív 550 hektárral rendelkezett, és a 142 családból 120-125 tag dolgozott rendszeresen.

Vidrátszegen a 93 munkásból csak 40-60 dolgozott rendszeresen. Itt elhanyagolták a könyvelést.

A felvetődő problémák kezelésére a tartományi pártbizottság 1951. június második felében bizottságot alakított. Feladata a tartomány 6 legproblémásabb kollektív gazdaságának – a vidrátszegi, lőrincfalvi, náznánfalvi, mezőmadarasi, kerelői, kincsesi – kivizsgálása volt. Ezekbe a kollektív gazdaságokba 1-2 személyt küldtek ki. Eszközük a meggyőzés, kollektív közgyűlésen a helyzet megtárgyalása és a nem dolgozó vagy kollektív ellenes propagandát folytató tagok kizárása volt. A bizottság június 20-25-e között működött központi terv alapján. [103] A bizottságot Purea Dumitru vezette, [104] őt Fodor Alexandru (a Központi Bizottság Mezőgazdasági Osztályának instruktora) felügyelte. Ez a bizottság párhuzamosan végezte munkáját a kerelői újjászervezéssel. Egy ideig jelen volt Breban Ioan (a Központi Bizottság Mezőgazdasági Osztályának helyettes főnöke) is.

1951. június 20-án elhatározták, hogy a tartomány legfőbb pártvezetői egy-egy gyengébb helyzetű kollektív gazdaságot fognak felvigyázni, amelyet szabadidejükben látogatnak meg és havonta jelentést készítenek róla. [105] A cél a nem dolgozó tagok kiszűrése, azok kizárásának előkészítése, valamint a munkára mozgósítás volt. A bizottság június 24-én a hat problémás kollektív gazdaságban nagygyűlést tartott, ahol több kizárást, leváltást elfogadtattak.

A mezőmadarasi kollektív gazdaságból ekkor 10 tagot zártak ki, akik a kollektív földterületén kívül vetettek, és egyetlen munkanapot sem dolgoztak a közösben. Leváltották a kollektív elnökét, helyébe az alapszervezet titkárát nevezték ki. [106]

Lőrincfalván a nagygyűlésen felvetődött 17 család kizárása, akik egy napot sem dolgoztak, de megígérték, hogy dolgozni fognak, így nem zárták ki őket. Azok esetében, akiknek más munkahelye volt, a kollektivisták azt kérték, hogy a vállalat bocsássa el őket, és jöjjenek haza dolgozni. Egy személy, aki nyíltan megtagadta a kollektív gazdaságban való munkát, nem adta be az állat- és eszközállományát, és egyetlen napot sem dolgozott még, visszakapta földjét és kiléphetett.

Náznánfalván nem dolgozó kollektív tagokat zártak ki.

Kerelőszentpálon az összehívott gyűlés eredménytelen maradt.

Vidrátszegen Dănescu Petru vezette a közgyűlést. A félelem légkörében uralkodott, az emberek nem mertek beszélni. A tartományi titkár felszólította őket, hogy leplezzék le az egyik kulákot, amit – a félelmével jól láthatóan küzdő – kollektív elnök nagy nehezen meg is tett. A kollektív elnökét és könyvelőjét leváltották. A gyűlésen a hét nem dolgozó családot zártak ki.

Az elért eredményeket június 25-én egy közös gyűlésen értékelték ki. [107] Ezen jelen volt Fodor Alexandru, Purea Dumitru és 33 aktivista. A beszámolók szerint [108] több kollektívben sikerült rábírni a tagokat, hogy részt vegyenek a munkában.

Mezőmadarason a közgyűlés után 28-ról 42-re emelkedett a munkára jelentkezők száma. Itt ellenséges hangulat volt a kollektív tagok és a falu többi lakosa között. 

Lőrincfalván a nagygyűlés után körülbelül 70 tag jelent meg dolgozni.

Náznánfalván a gyűlés után mintegy 71-72 személy dolgozott.

Kerelőszentpálon viszont nagyrészt eredménytelen volt a meggyőzés.

A hat gazdaságba még egy-egy aktivistát küldtek, hogy figyelemmel kísérjék a fejleményeket. 1951. június 28-án a bizottság úgy döntött, hogy Náznánfalván ki kell zárni a nem dolgozókat. Vidrátszegen is engedélyezték a nem dolgozók kizárását, de először azt a két személyt kellett kizárni, akik azt állították, hogy erőszakkal kényszerítették őket a közösbe. [109] A kollektívből kizártakra kiszabták az adót és a kötelező beszolgáltatást. A bizottság végül is csak részleges sikereket ért el, mert a problémás gazdaságok egy részénél nem javult a helyzet. Egyrészt mert egyes gazdaságok életképtelenek voltak (pl. a mezőpeteiben nem volt elég tag a munkákhoz), másrészt mert a munkából való kimaradások nem szűntek meg. Azokban a gazdaságokban pedig, ahol sikerült elérni, hogy több tag vegyen részt a munkában, ez csak ideiglenes eredménynek bizonyult, mert pár hónap múlva újra munkakimaradások kezdődtek.

Újabb válság –1951. július–augusztus

Ezt az időszakot a kollektív gazdaságok helyzetének fokozatos – a tömeges munkakimaradás miatti – újbóli romlása jellemezte. Nem volt nyílt ellenállás, mint 1950. szeptemberében (ez nem bizonyult járható útnak, a hatalom erővel letörte). Helyette a legáltalánosabb a munkakimaradás, majd a lopás volt, amely néhány esetben a teljes felbomlás állapotához vezetett: széthordták a kollektív vagyonát. Néha ez "legális" ellenállással párosult, azaz a törvényes formaságokat betartva, kérték, kérvényezték a kollektív feloszlatásának engedélyezését. Ezek közül kétségtelenül azok az akcióknak volt a legnagyobb visszhangja, amelyek során Bukarestbe vitték a feloszlatást kérő kérvényeket.

Az újabb ellenállási hullámnak két főbb oka volt. Az egyik a gazdasági ok. Az ellenállás azért ekkor erősödött meg újra, mert az előlegosztáskor és a mezőgazdasági adók és kötelező beszolgáltatások beadásánál nyilvánvalóvá vált, hogy az egyéni gazdálkodás eredményesebb, a kollektív tagok becsapva érezték magukat, az ígért bőség helyett a kollektív gazdaságok gyenge eredményeket mutattak fel.

Nyárádszentmártonban a kollektív tagok szerint a magángazdáknak kevés kvótát kellett beszolgáltatniuk, a felesleget eladták, így a kollektív tagokhoz képest anyagilag jobban jártak. Karácsonyfalván az egyéni gazdák 2-5 disznót is neveltek, amit piacon értékesítettek, a kollektív tagoknak erre nem volt módjuk. [110]

Az ákosfalvi kollektív egyik dolgozója egy gyűlésen elmondta: noha a múltban szegényparaszt volt, nem fordult vele elő, hogy ne tudjon a fiának lábbelit vásárolni, mint most, kollektív élmunkásként. [111]

A rossz gazdasági helyzet egyik oka a hanyag kezelés volt. Ákosfalván a rossz raktározás miatt el kellett dobni a krumpli egy részét. A takarmány egy része tavaszra elromlott, azt is el kellett dobni. Ugyanakkor a kollektív öreg, munkaképtelen tagjai között egyeseknek nem jutott ennivaló. [112] A rossz gazdasági helyzet másik oka az volt, hogy a kollektív gazdaságoknak terményeik eladására a szövetkezetekkel kellett szerződéseket kötniük. Viszont többször előfordult, hogy a szövetkezet a leszerződött terményeket nem vette át, ezért a termés tönkrement. Szinte mindenütt a kerelői példára hivatkoztak azok, akik ki akartak lépni a közösből. Egyes esetekben különleges, egyedi okok is bejátszhattak.

Július végén–augusztus elején Náznánfalva, Mezőpete, Nyárádszereda kollektív gazdaságaiban újra nagyarányú munkakimaradások voltak a kevésnek ítélt előleg miatt.

Náznánfalván július végén–augusztus elején 50%-os előleget akartak osztani, de a tagok nem akarták átvenni, az egészet követelték. Ezután a munkára jelentkezők száma jelentősen lecsökkent, csak  5-8 személy dolgozott. A rajoni pártbizottság aktivistákat küldött, de csak  15 embert tudtak munkára bírni. [113]

A mezőpetei kollektív gazdaságban július 30-án 15%-os előleget akartak kiosztani. Ezt a tagok kevesellték, és csak 32 tag fogadta el. [114]

A nyárádszeredai kollektív gazdaságban 1951. augusztus 10-én a közgyűlésen előlegosztásra került sor. Erről nem volt tudomása a tartományi pártbizottságnak. 50%-os előleget adtak, egy munkanapra 3 kiló búza jutott. A gyűlésen a kollektív tagok elégedetlenkedni kezdtek, két tag felszólalásában kérte, hogy az egész termést adják ki, mert a következő évben nem fognak a közösben dolgozni. Felszólalásukat a többiek nagy tapssal jutalmazták, és utána egyre több felszólaló jelentette ki, hogy nem kell nekik kollektív. Augusztus 11-én egy tag sem ment dolgozni. Ezért este a rajoni pártbizottság első titkára, Bartha Pál gyűlést hívott össze. Körülbelül 100 tag jelent meg, a felszólalók a kollektív feloszlatását követelték. A gyűlés utáni napokban a tagok egy része ment csak dolgozni. [115] Egyes kollektív gazdaságok esetében ekkor vált a legszembetűnőbbé, hogy gazdaságilag életképtelenek.

Mezőpetén sok földterületre kevés munkaerő jutott, ezért nem tudták elvégezni idejében a betakarítást. A búza egy része kicsírázott, a széna gyenge minőségű lett. Az egyéni gazdálkodók viszont képesek voltak idejében elvégezi a mezőgazdasági munkákat, így az a benyomás alakult ki, hogy egyénileg előnyösebb gazdálkodni. [116] Volt, ahol a kollektív tagok visszatértek a régi napszámos kereseti lehetőséghez, és újra magángazdaként próbáltak megélni. (A kommunista rendszerváltás előtt a kevés földdel rendelkező parasztok napszámosnak szegődtek el az uradalmakhoz. Az uradalmak 1951-re megszűntek, helyettük Állami Gazdaságok (GAS) alakultak, amelyeknek ugyanúgy szükségük volt a munkaerőre.) Augusztus elején-közepén a mezőpetei kollektív 18 tagja otthagyta a gazdaságot, és elment a helybeli állami gazdaságba dolgozni. Az ottani munkájukért egy-egy szekér szénát kaptak. A 18 szénásszekérrel egyszerre, tüntetőleg vonultak haza.

A mezőpetei kollektív az összeomlás szélére jutott, de a tartományi pártbizottság aktivistát küldött a helyszínre, akinek sikerült a tagság egy részét munkára bírnia. [117] A körülbelül 250-280 tagról szeptemberben 30-35 személyre csökkent a munkába menők száma. A tagok egy része ki akart állni a kollektív gazdaságból, egyesek a régi földterületükön kezdtek aratni. 17 kollektív tag a kollektív tagosított területén kívül levő egyéni földterületét művelte. 5 kollektív tag hazavitte a kollektívbe beadott mezőgazdasági eszközei és állatai egy részét.  Augusztus végén–szeptember elején egyesek felszántották a régi, azóta a kollektív gazdaságba tagosított földjüket, mondván, jövőre nem dolgoznak a kollektív gazdaságban. Augusztus 27-én a helyi pártalapszervezet titkára megpróbált 2 deszkát ellopni a kollektív raktárából, de az éjjeliőr észrevette. Erre a titkár úgy leütötte, hogy az éjjeliőr eszméletét vesztette, majd eldobva a deszkát, ijedtében elmenekült. Október 9-ig ezt a kollektív alapszervezeti titkárt leváltották lopásért és kulákokkal való kapcsolatáért. [118] A helyzet javítására a tartományi pártbizottság aktivistát küldött ki, akinek sikerült 60-70 embert mozgósítania a munkára. Az állami gazdaságnak pedig megtiltották, hogy kollektív tagokat alkalmazzon.

Kutyfalván a 260 kollektív tagból csak 40 dolgozott a közösben, a többiek szerződést kötöttek a maroscsapói állami gazdasággal, hogy elfuvarozzák a learatott búzát. Ezért mindenféle ürüggyel visszakérték a szekereiket és állataikat a kollektív gazdaságból, és hordták az állami gazdaság búzáját. [119]

Augusztus első felében a radnóti, náznánfalvi és kincsesi kollektív gazdaságban is annyira megsokasodott a munkakimaradás, hogy az veszélyeztette a termést.

Kincsesen a 308 munkáskézből ebben az időszakban csak 8-28 dolgozott. Ezért máshonnan munkásokat hoztak, hogy befejezzék a munkákat. Augusztus 20. után 40 személy behatolt a kollektív szőlősébe és tönkretette egy részét. Augusztus 31-én csak 6 kollektív tag dolgozott, 4 brigádosból 3 kérte a lemondása elfogadását. [120]

Náznánfalván kiderült, hogy a kollektív tagok egy része nem adta be teljes földterületét a közösbe, egyéni parcelláikról nagy termést gyűjtöttek be, és semmilyen büntetésben nem részesültek. Emiatt a többi kollektív tag azzal fenyegetőzött, hogy ha nem veszik el tőlük a földet, ők is a régi területüket fogják művelni. [121]

Augusztus 13-án a vadadi kollektív gazdaságban is elégedetlenség kezdődött. A kollektív tagoknak nagyon kevés árpájuk volt, ezért augusztus 13-14-én a pártszervező javasolta a kollektív vezetőségének, hogy adjanak árpaelőleget. Az előlegosztásról nem értesítette sem a rajoni pártvezetőséget, sem a kollektív közgyűlésén nem szavazták meg. Az előleg egy munkanapra negyed kiló volt, amit az emberek keveselltek. [122] Elégedetlenséget keltett az is, hogy tagosították a gyümölcsösöket és a szőlősöket. A gyümölcstermésből nem osztottak a tagoknak, így azoknak a piacról kellett megvenni a gyümölcsöt. [123] Másnap a kollektív tagjai beadványt szerkesztettek, amiben a kollektív feloszlatását kérték. A kérvényt 163 kollektív tag írta alá. Ezt egy 9 tagú bizottság felvitte Marosvásárhelyre, a rajoni pártbizottság székházába. Kérésüket azzal indokolták, hogy az egyéni gazdák kevesebb munkával nagyobb jövedelemhez jutottak. Főleg a nők voltak kollektív ellenesek, visszakérték a földjüket. [124] A kérvény beadása után csak 20-25 kollektív tag dolgozott tovább. [125] A felsőbb pártvezetés aktivistákat küldött ide, akik kinyomozták a szervezőket, Balló Péter és Béres Sándor személyében, és a közgyűlés előtt "leleplezték" őket. [126] Majd különböző intézkedéseket foganatosítottak a helyzet javítására, például több előleget osztottak ki. [127]

Augusztus második felében munkakimaradások kezdődtek több környező gazdaságban is.

A vadadiban kitört elégedetlenség hatására a székelybői és nyárádszentmártoni gazdaságban is fokozatosan, augusztus végére a tagok nyíltan a kollektív ellen fordultak. Székelybőben egy kollektív tag augusztus 31-én részegen meg akarta verni a kollektív elnökét, hogy az adja vissza neki a földjét, a mezőgazdasági felszerelését és az állatait. Ezekben a falvakban, ha egy kocsi megjelent (azaz, ha egy fontos pártaktivista érkezett – akkoriban csak ők rendelkeztek személygépkocsikkal) a kollektív tagok azonnal körülfogták, és visszakövetelték a közösbe beadott állataikat és eszközeiket. [128]

Nyárádszentmártonban szeptember elejére drasztikusan lecsökkent a munkára jelentkezők száma. Az 57 beiratkozott családból csak 5-6 dolgozott szeptember elején. [129] Ezért leváltották a kollektív elnökét. [130]

Oláhkocsárdon a kerelői helyzet hatására a tagok nagy része az aratás és hordás időszakában visszautasította, hogy a közösben dolgozzon, arra számítva, hogy akkor feloszlatják a gazdaságot. Szeptember elején 40-100 személy dolgozott a kollektív tagságából. [131]  

Náznánfalván augusztus második felében csak 20 család dolgozott, holott azelőtt a 80 beiratkozott családból 60-70 tag jelent meg a munkáknál. [132]

Radnótra 1951 nyarán, a szénacsinálás megkezdésekor ellátogatott Dănescu Petru. Mivel a kollektív tagok jó része nem dolgozott, megígérte, hogy ha elvégzik a szénacsinálást, a széna 70%-a a tagoké lesz. De végül ezt nem adták meg, ezért a kollektív tagok nem mentek aratni. Ezért a vezetőség kénytelen volt megadni a széna 70%-át a tagoknak. (Ami maradt a gazdaságnak, azt meg nem fedték le jól, úgyhogy rengeteg tönkrement belőle.) A kollektív tagok ezután sem mentek aratni, úgyhogy a kollektív gazdaságnak idegen munkaerőt kellett fogadnia, sőt egyes kollektív tagoknak adták ki részibe aratni, mert a szemek túlérettek voltak. [133]

Kutyfalván augusztus 28-án Ardelean rajoni könyvelő kollektív gyűlést hívott össze, hogy válasszanak új kollektív elnököt, akik aztán tanfolyamra küldenek. Ardelean kijelentette, hogy csak románt lehet elnöknek megválasztani, ami felháborodást váltott ki a kb. 80%-ban magyarok alkotta kollektív tagság körében. Ugyanazon a héten a Mezőgazdasági Minisztérium egyik ellenőre, Mihail Georgescu éppen akkor ellenőrizte a helyszínen a cséplést, amikor az emberek ebédeltek. Erre az ellenőr rájuk ordított: "Disznók, tolvajok, miért álltok, miért nem dolgoztok?", majd a vétkesnek tartott brigádost kocsival bevitte a milíciára. Az emberek azt hitték, le fogják lőni a brigádost, a nők nagy része a kocsi után futott. [134]

Az 1951. augusztus 13-i tartományi büróülésen tárgyalták egyes kollektív gazdaságok helyzetét. [135] Elhatározták, bizottság alakítanak augusztus 14-én ezeknek megerősítésére. A bizottságot Sima Ioan vezette, működéséről azonban nincs semmilyen adatunk.

Látva, hogy nem sikerül javítani a helyzeten, a Maros tartományi pártbizottság három titkára augusztus 27-28-án, [136] vagy szeptember közepén elutazott Bukarestbe. [137] Itt a Központi Bizottság kiértékelte a Maros tartományi pártbizottság kollektív gazdaságokkal kapcsolatos munkáját. [138] Bukarestben Dănescut hívatta Pavel Chirtoacă (a Központi Bizottság Mezőgazdasági Osztályának főnöke). A tartományi kollektív gazdaságok helyzetének javítására Dănescu, Chirtoacă és Fodor Alexandru [139] tervet készített a 7 legrosszabb helyzetű kollektív újjászervezéséről. [140] Ezt Pavel Chirtoacă jóváhagyta, ugyanakkor Fodor Alexandrut, a Központi Bizottság Mezőgazdasági Osztályának tagját (aki 1950 tavaszán felügyelte a Maros tartományi kollektív gazdaságok helyzetének javítását) kiküldték a helyzet szemmel tartására. [141]

Az 1951. augusztus 30-i tartományi büróülésen határozták el az újjászervezést, és munkacsoportokat küldtek ki a végrehajtásra. [142] Az újjászervezés tervezett forgatókönyve szerint először gyűlést tartanak a kollektív pártalapszervezetekkel és kiválasztják azokat, akik határozottan maradnának a közösben. Második lépésben kijelölik a kollektív ellen lázító egyéneket és előkészítik a kizárásukat. Harmadik fázisban újjá kellett szervezni a kollektívek gazdaságokat, azaz lehetővé kellett tenni azok kilépését, akik nem dolgoztak és a "meggyőzés" után sem voltak erre hajlandóak. Visszatértük után alkalmazni kezdték a tervet: a legkritikusabb helyzetű gazdaságok (a mezőpetei, kincsesi, radnóti, kutyfalvi, nyárádkarácsonyfalvi, nyárádszentmártoni és vadadi) pártalapszervezeteinek tagjait felhívatták a rajoni központokba, és utasították őket, hogy válasszák ki azokat a kollektív tagokat, akik maradnának a közösben. Ezenkívül kulákokat vagy ingadozó magatartásúakat kellett leleplezniük, hogy aztán a kollektív nagygyűlésén majd kizárják őket.

Nem nehéz elképzelni, milyen hatással volt az újjászervezés lehetőségének híre ezekben a gazdaságokban. Ezáltal elérhető közelségbe került az erőszakolt közösből való kilépés. Ez a hír hozzájárulhatott a kilépési szándék határozottabbá válásához. Mindez bomlási folyamatot indított el. Következő lépésként a tartományi pártbizottság hét bizottságot alakított, amelyeket kiküldtek a hét újjászervezendő gazdaságba, hogy a helyi párt alapszervezetekkel együtt szervezzék meg azokat a csoportokat, akik maradnának az átszervezés után. A munkacsoportok felmérték a gazdaságok helyzetét, és azt, hányan maradnának benne.

Az újjászervezés előkészületeivel párhuzamosan tovább romlott a kollektív gazdaságok helyzete. Szeptember elején már loptak vagy rongálták a javakat több helyütt. A kutyfalvi és oláhkocsárdi gazdaságbann dinnyéket tettek tönkre, Nyárádszentmártonban egyesek hazahordták a termést szeptember elején. [143]

A radnóti gazdaságban augusztus végén már dolgozott egy bizottság a helyzet javításán. A beiratkozott 290-295 családból csak 80-90 család maradt volna a közösben. [144] A helyi pártszervező "erkölcsi kilengéseket" követett el, ezért leváltották és megbüntették. Egy helyi párttagot kizártak, kettőt megbüntettek. [145] Még 8 párttagot akartak eltávolítani a közösből. [146]

A Maros tartományi pártbizottság bürója szeptember 1-jén foglalkozott újra a problémás gazdaságok helyzetével. [147] Megállapították, hogy a kerelőszentpáli állami gazdaságban nem voltak megfelelő higiéniai feltételek, [148] ez is szította az elégedetlenséget. A helyzet javítására propagandaintézkedéseket, gazdasági segítséget, a vezetőség cseréjét, valamint az elégedetlenség hangadóinak eltávolítását javasolták. Úgy értékelték, hogy a radnóti helyzet hatására romlott le a kutyfalvi és oláhkocsárdi gazdaságok helyzete. A párt első titkár javasolta, hogy vizsgálják ki mindegyik kollektív helyzetét, mert nem rendelkeztek megfelelő információkkal azok állapotáról. [149]

Szeptember 16-án több kijelölt kollektív pártalapszervezetében gyűlést tartottak az újjászervezésről. Radnóton a kollektív alapszervezet gyűlésén 28 párttag vett részt. Ugyanaznap Kutyfalván is alapszervezet gyűlés volt, itt 17 párttag jelent meg. Ezen egyes kollektív tagok kizárásáról döntöttek. Kincsesen is kollektív pártalapszervezeti gyűlést hirdettek az újjászervezésről, de erre csak az alapszervezet titkár jött el, a többi párttag közül egy sem. [150]

1951. szeptember 18-án megjelent a Központi Bizottság határozata a "Kollektív gazdaságok létesítése és a mezőgazdasági társulások terén végzett munkáról". [151] Ebben elítélték a kollektív gazdaságok erőszakos szervezését, és külön említették a volt Kis-Küküllő megyét is, mint negatív példa. Ez egyértelműen Dănescu Petru pozícióját gyengítette, aki mint Kis-Küküllő megyei pártaktivista részese volt az ottani erőszakos kollektivizálásnak. A határozat hatására egyes helységekben (pl. Havadtőn), ahol kollektív gazdaságot próbáltak szervezni, a gazdák kérték, hogy töröljék őket a beiratkozottak közül. [152]

1951. szeptember 18-án a Maros tartományi pártbizottság büróülésén áttekintették az újjászervezés menetét. [153] Az ülésen jelent volt a Központi Bizottság részéről Boné Ludovic és Fodor Alexandru. Előbb beszámolók hangzottak el egyes gazdaságok helyzetéről. Ezek szerint Kincsesen is loptak már a kollektív javaiból. Karácsonyfalván nagy nehézségek árán sikerült 25-26 családot mozgósítani a munkára. Vadadon 60 családot tudtak munkába állítani. A beszámolók után a további teendőkről tanácskoztak. Radnótra és Kutyfalvára kollektív naggyűlést terveztek a kollektív újjászervezésére és a kulákok kizárására. A jelentés után Fodor Alexandru arra utasított, hogy Oláhkocsárdon is zárják ki a nem megfelelőket. A radnóti, oláhkocsárdi és karácsonyfalvi gazdaságokat szervezzék újjá még azon a héten. A Nyárádmenti kollektív gazdaságokba aktivistákat kellett küldeni. A tervnek megfelelően 1951. szeptember 18-án Dănescu Petru Radnóton tartott nagygyűlést. Az eltervezett forgatókönyv szerint kizártak "kulákokat", de a tényleges újjászervezés még nem történt meg. Ugyanaznap a Nyárádkarácsonyfalván lezajlott újjászervezési nagygyűlés teljes kudarcnak bizonyult. Radnóton megszerveztek egy 35 családból álló csoportot, akik úgy határoztak, hogy maradnak a közösben. A gyűlésen 28 személy vett részt, és összesen 50 tag nyilatkozott úgy, hogy maradna. Dănescu kijelentette, hogy ki kell zárni a kollektívből a meglévő 12 kulákot. Erre a helyi párttagok lelepleztek 12 kulákot, majd Dănescu kizártnak nyilvánította őket, anélkül hogy a kollektív tagság szavazott volna erről. (Más forrás szerint 15 kulákot zártak ki. [154] )

Nyárádkarácsonyfalván a gyűlést Benkő tartományi instruktor vezette. Itt a tagok kiabálni kezdtek, hogy nem kell nekik kollektív. Erre az instruktor azt mondta, hogy ne kiabáljanak, a Központi Bizottság nem tart senkit erőszakkal a közösben. Erre nagyon megtapsolták, és a helybeliek úgy értelmezték, hogy aki nem akar maradni, az kiléphet.

1951. szeptember 22-én Radnóton Dănescu Petru és Fodor Alexandru is megpróbálkozott az újjászervezéssel, de ez ugyanolyan kudarcnak bizonyult, mint a karácsonyfalvi. A gyűlésen ismertették a tagsággal az újjászervezést, majd Dănescu Petru azt mondta, hogy aki szívvel-lélekkel a kollektív gazdaságért van, az maradjon a teremben, a többiek elmehetnek. A tagok ezt megtapsolták, majd a 291 résztevő többsége távozott. 32 tag maradt a teremben, velük folytatódott tovább az ülés. [155]

Egyértelműen bebizonyosodott, hogy az újjászervezés modellje nem alkalmazható, mert a kollektív gazdaságok majdnem teljes megszűnésével jár. Több újjászervező gyűlést már nem tartottak, mert a radnóti események után Aranici Pavel, a Központi Bizottság Szervezési-Vezetési Osztályának Maros tartományba érkezett instruktora betiltotta ezeket. De ekkorra már elterjedt a szeptember 16-i karácsonyfalvi és 18-i radnóti esemény híre, és ez megerősítette a kollektív gazdaságokkal szembeni ellenállást. Az ellenállás tömegessé vált, mintegy 32-33 gazdaságot érintett. [156] A helyi pártalapszervezetek gyengesége miatt a rajoni és tartományi vezetőség nem értesült a kollektívek gazdaságokban kialakult helyzetről, így váratlanul érte őket, amikor stabil helyzetűnek gondolt gazdaságokból jöttek feloszlatást követelő küldöttségek. Sok helyütt a párttagok is kollektív ellen voltak, egyes helyeken (Kerelő, Nyárádszentmárton) a párttagok vezették a kollektív ellenes megnyilvánulásokat. [157] Szervezett, látványos és példátlanul merész akciókra került sor a kollektív gazdaságokkal szembeni ellenállás felmutatására főleg az egymáshoz közel fekvő Alsó-Nyárádmenti kollektív gazdaságokban.

1951. szeptember 24-én Marosvásárhelyen a rajoni Néptanács székháza előtt a csiba–káposztásszentmiklósi kollektív küldötteiként 38 nő tüntetett. Ők a föld visszaadását követelték, mert ki akartak válni a közösből. Azt mondták, hogy azt ígérték nekik: a kollektív jobb életet biztosít, de elégedetlenek, mert sokat és hiábavalóan dolgoznak. Egyik nő egy újságot mutatott, benne a Központi Bizottság határozatát a kollektivizálásról (talán a szeptember 18-it?): "itt azt írja, hogy senkit nem lehet kényszeríteni, hogy belépjen a kollektív gazdaságba, csak jószántából". Végül a tüntetőket valahogy lecsillapították és azok hazatértek. [158]

A szomszédos Folyfalván a szeptember 24-éről 25-ére virradó éjszaka a kollektív tagok hazavitték az állataikat és szekereiket a közösből. Itt egy volt falusbíró a kollektív feloszlatására biztatta a tagokat, és e célból aláírásokat is gyűjtött. [159]

Az ákosfalvi kollektív gazdaságban szeptember 25-26-án zajlott le kollektív ellenes megmozdulás. A helybeli párttagok, a párttitkárral az élen beadványt szerkesztettek, amelyben a kollektív megszüntetését kérték. Ezt több párttag, köztük az alapszervezet titkára is aláírta. Az iratot háromtagú küldöttség vitte Bukarestbe. Ennek nyomán a mezőgazdasági miniszter Ákosfalvára jött. Október 3-án tagokat zártak ki a kollektív gazdaságból és kuláklistára tették őket. [160]

Mezőgerebesen a kollektív 3 tagja, Szabo Nicolae, Solovastru Aurelia és Cordos Ioan elment Bukarestbe, a Mezőgazdasági Minisztériumba, hogy kérjék a kollektív feloszlatását. Hazatérve azt mondták, hogy bizottság fog kijönni, amely visszaadja azok földjét, akik ki akarnak válni. [161]

Kiskenden júliusig (az aratás befejezéséig) a 274 nyilvántartott munkáskézből 130-140 dolgozott, de a számuk ezután fokozatosan csökkent, szeptember végére csak 60-80 személy dolgozott. A csökkenés oka a jelentés szerint az, hogy az a fogorvos, aki minden vasárnap a helységbe érkezik, hogy a kollektivisták fogait kezelje, azt mondta nekik, hogy ha nem fognak dolgozni, ugyanúgy visszakapják a földeket, mint a kerelőiek. Egy másik ok, hogy a kollektív vezetősége igazságtalan volt. (Egyes kollektívtagoknak 200-250 munkanapjuk volt, de ha egy napot hiányoztak, 10-15 munkanapot levontak tőlük.) Az elégedetlenek írásban kérték a Mezőgazdasági Minisztériumtól a kollektív feloszlatását. A kérvényt 26 tag írta alá.

A kerelői kollektív, ahol az újjászervezést legelőször próbálták ki, szeptember végére újra az összeomlás szélére jutott. Az egyik vezetőségi tag, Văta Silvia, aki "tapasztalatcserén" volt a Szovjetunióban, a kollektív ellen beszélt. A tagok egy része hazavitte a mezőgazdasági felszerelését, senki nem dolgozott, a kollektív földjein legeltették a falubeliek az állataikat. Összesen csak pár embert sikerült munkára bírni. Egy részük azt állította, hogy tavasszal, amikor beszéltek a Központi bizottsági tagokkal, ígéretet kaptak, hogy ősszel is ugyanúgy ki lehet állni, mint júliusban. Nem hallgattak a kiküldött bizottságra, azt mondták, hogy a Központi bizottsági tagokhoz képest túl alacsony rangúak a bizottság tagjai. [162]

Az 1951. szeptember 25-i tartományi büróülésen a kollektív gazdaságok problémáját tárgyalták. [163] Jelen voltak a Központi Bizottság Mezőgazdasági Osztálya részéről Fodor Alexandru és Aranici Pavel instruktorok, a Központi Bizottság Szervezési-Vezetési Osztályáról Boné Ludovic. Az ülés egy részén Suder Viliam Központi bizottsági tag is részt vett. Aranici Pavel a tartományi pártbürót okolta, hogy nem képes vezetni a kollektív gazdaságot, az alapszervezetek nem működnek, nem értesítik a tartományi bürót a nehézségekről. [164] Valószínűleg ő írta azt a beszámolót, amelyben javasolják Nagy Mihálynak, Maros tartomány Pártbizottsága első titkárának és Dănescu Petrunak, a tartományi pártbizottság mezőgazdasági ügyekért felelős titkárának leváltását. [165] Dănescu Petrut erőszakos kollektivizálással és a Központi Bizottság félretájékoztatásával vádolták, az első titkárt pedig azzal, hogy bár tudomása volt ezekről az esetekről, semmit sem tett az erőszak megszüntetésére, és a tartományi párttitkárok egyik ülésén bírálta a Központi Bizottságot, szerinte annak utasításai vezettek a kialakult helyzethez.

Szeptember 26-án Ákosfalván kollektív gyűlést tartottak, ezen részt vett Vincze Ioan (a Központi Bizottság póttagja, a Szervezési-Vezetési Osztály főnöke). [166] A jelentés szerint a gyűlésen a kollektív tagok villákkal és más kéziszerszámokkal jelentek meg, és hevesen ellenezték a kollektív gazdaságot.

Az 1951. szeptember 26-i büróülésre új Központi bizottsági apparátustagok is érkeztek: Vaida Vasile (a Központi Bizottság Politikai Bürójának póttagja, mezőgazdasági miniszter), Vincze Joan, Breban Ioan (a Központi Bizottság Mezőgazdasági Osztályának helyettes vezetője). Ott volt a többi, napok óta jelenlevő Központi bizottsági "apparatcsik" is (Bota Nicolae, Aranici Pavel, Bone Ludovic, Fodor Alexandru, Kapusi Josif), valamint a Maros tartományi pártbizottság 28 tagja. Az ülésnek egyetlen napirendi pontja volt: "a Központi Bizottság közleménye a Maros tartományi helyzettel kapcsolatban". [167] Ebben élesen kritizálták Maros tartomány első titkárát, Nagy Mihályt és a mezőgazdasági ügyekért felelős titkárt, Dănescu Petrut. A Központi Bizottság őket tartotta felelősnek a tartományi kollektív gazdaságokban kialakult helyzetért. Ezért mindkettejüket leváltották, és a párt ellenőrző bizottsága elé (Comisia Controlului de Partid) utalták ügyüket. Az új tartományi első titkár Bota Nicolae lett. [168] Ezután a tartomány pártbizottsága tagjainak ki kellett értékelniük saját munkájukat, és javaslatokat kellett megfogalmazni a helyzet rendezésére. A fontosabb pártbizottsági tagok felszólaltak és önkritikát fogalmaztak meg, majd javaslatokat tettek. Dănescu Petru azt állította, Királyfalvára 3 nappal a kitűzött megalakulási időpont előtt küldték ki, hogy hozza össze a kollektív gazdaságot, ezért alkalmazott drasztikus eszközöket. Miután a párt ellenőrző bizottsága vizsgálatot rendelt el ellene, passzívvá, érdektelenné vált. Purea Dumitru [169] elismerte, hogy a Központi Bizottság utasításai ellenére még egyetlen kulákot sem zártak ki a közösből. Megoldásként javasolta az újjászervezést mindegyik kollektív esetében. Ezekre reagálva Breban Ioan (aki a kerelői kollektív újjászervezését levezette) azt állította: a Központi Bizottság soha nem adott utasítást arra, hogy ki lehet lépni a közösből, főleg, hogy a tagok, a szabályzat értelmében, önként léptek be. Szerinte Kerelőn már nem is létezett kollektív, újat létesítettek. Kijelentette, nem szabad engedni, hogy az emberek kilépjenek a közösből. A mezőgazdasági miniszter (Vaida Vasile) szerint hiba volt kötelezni a kollektív gazdaságokat, hogy terményeiket a szövetkezeti hálózaton keresztül értékesítsék, ahol alacsonyabb árat fizettek. Szerinte is hiba kilépni a közösből, aki a kollektív ellen lázad, azt a közgyűlésen le kell leplezni és ki kell zárni. A felszólalásokat operatív gyűlés követte. Ezen Vincze Ioan, akit a kialakult helyzet kezelésével bíztak meg, ismertette a feladatokat: a kollektív gazdaságokat nehézségi fokozat szerint rangsorolni, a nehezebb helyekre jól felkészült aktivistákat küldeni, ha kell, tartományi párttitkárt vagy bürótagot, akiknek több napig a helyszínen kell maradniuk. A kollektivisták panaszait orvosolni kell, és ezután ki kell zárni az ellenséges elemeket.

Kijelölték tehát az új irányvonalat: az újjászervezések leállítását és a kilépések megakadályozását.